Szabad Nép, 1945. augusztus (3. évfolyam, 105-129. szám)

1945-08-11 / 114. szám

2 batul, hogy gátat vessen ez infláció további terjedésének. Nem szabad engedni, hogy a bérekkel együtt tovább emelkedjen a legfontosabb közszükségleti cikkeknek, a villanynak, gáznak, kenyérnek, sónak ára. Gondoskodni kell arról, hogy azok a munkások, akik a jóvátételben dolgoznak, állami áron jussanak a legfontosabb használati cikkekhez. Erős kommunista párt — nemzeti érdek — A nőknek nagyobb szerepük van a gazdasági és politikai életben, mint eddig bármikor. A háború és ostrom nagy terheit viselték ők. Be kell vonni őket minden munkába és teljes gazdasági és politikai egyenlőséget kell nekik biztosítani. Minden életerős életvidám nőnek a kommunista pártban a helye. Rákosi elvtárs ezután rámutatott arra, hogy Csepelen is megvannak azok a baloldali beállítottságok, amelyek a mai nehéz idők áthidalásának kerékkötői. A munkásságnak meg kell értenie, hogy a műszaki értelmiség bekapcsolódása nélkül nem dolgozhatunk eredményesen. Minden erővel a mérnökök, technikusok és a munkások szoros együttműködésén kell dolgoznunk. Ezután Rákosi elvtárs hangsúlyozta, hogy mindenkinek az az érdeke — a szociáldemokrata testvérpártnak is — hogy Magyarországon erős kommunista párt legyen. Ez növeli a magyar demokrácia értékét mind belpolitikai, mind külpolitikai téren. A munkásság előtt tehát nem lehet közömbös, hogy erős-e vagy gyenge-e a kommunista párt. — Nem elég az sem, — hangsúlyozta Rákosi elvtárs, — ha a kommunista pártnak jó politikai vonalvezetése van. A párt szerveinek hozzáértéssel és jó szervezéssel kell ezt a vonalat megvalósítani. A kom-murrtető párt ismételten bebizonyította, hogy nemcsak jó politikai vonala van, de ért ahhoz is, hogy megszervezze ennek megvalósítását. Ez is mutatja, hogy az erős kommunista párt az egész nemzet érdeke. Rákosi Mátyás ezután hangsúlyozta Csepel munkásainak hagyományos szerepét. A magyar dolgozók tudatában Csepel úgy él, mint a munkásosztály élcsapata. Köszönet és elismerés jár a csepeli pártszervezetnek eddigi munkájáért és külön köszönet Drafics elvtársnak, aki felelős állásában végzett jó munkát. Most, amikor a kommunista párt hívja Csepel munkásságát, a Vörös Csepel bizonyára hagyományaihoz lüven válaszol erre a hívásra és minden erejével a termelés arcvonalának és a kommunista pártnak megerősítésén fog dolgozni — fejezte be beszédét Rákosi Mátyás. A csepeli néptömeg Rákosi elvtársot tomboló tapssal üdvözölte, majd a munkások követelésére Rajk László mondot beszédet. ... soha nem hagyjuk el A gyűlés végén Drakes elvtárs megköszönte Rákosi Mátyás látogatását, amelyet Csepel oly régóta várt. Csepel és a WM-fizom, nevében kijelentette, hogy Rákosi elvtárs felhívásának eleget fognak tenni és azon tesznek, hogy az elkövetkező üzemi választásokon szí!: ’Sérüljenek az arc, akik meg fogják oldani a munkásság kérdéseit. Ezt csak a Kommunista Párt vezetőszerepe biztosíthatja. Úgy érzi, nyugodtan jelentheti ki egész Csepel nevében ezt, mert ott minden munkás a Kommunista Párt katonájának is érzi magát, ígérjük — fejezte be Drahos elvtárs — a párt és Csepel munkásai nevében, hogy soha, de soha nem hagyjuk el azt a pártot, amelyet Rákosi Mátyás vezet-A gyűlés után még hosszú ideig tartott a tömeg rokonszenvtüntetése. Korlátolt mértékben biztosítják Budapest fűtését Mivel fűtünk a télen ! Ez a kérdés foglalkoztat most mindenkit. A Szabad Nép munkatársa felkereste az illetékes tényezőket és a tüzelőellátásról a következő felvilágosítást kapta: A szomszédos országokkal már tárgyalások folynak és a külföldi fa a hazai termeléssel együtt kielégítő mértékben fedezni fogja az ország szükségletét, a kereskedelmi minisztériumban most alakítják meg az Országos Tüzelőanyag- és Faértékesítő Irodát, amely mint csúcsszerv irányítja majd a termelést és gondoskodik arról, hogy a tüzelő ne csak a szabad kereskedelemben, hanem az újjáépítésen dolgozók között kerüljön szétosztásra. A kokszellátás terén hasonló a helyzet. Az 1943-as fogyasztást véve alapul, a Gázművek a központi fűtésű házak évi szükségletének 15 százalékát, a háztartások szüksségletének 10 százalékát tudják december 31-ig biztosítani. Ha azonban a Gázművek szénellátásában nem lesz fennakadás, akkor a tél második felében további segítséget tudnak majd nyújtani. » ■i n. Július 30—31. Istenkísértvn volt Segesvárig is autón tenni meg az utat pótkerék nélkül; visszafelé már nem mertük megkockáztatni. Hétfőn reggel felszállottunk arra a különvonatra, amely a kolozsvári munkásdalosokat szállította a Petőfi-ünnepségre s rövidnek egyáltalán nem minősíthető várakozás után délután öt órakor végre kidöcögtünk a pályaudvarról. Számítottunk ugyan arra, hogy utazásunk nem lesz valami gyors, de arra gondolni sem mertünk volna, hogy szűkre,szabott időnkből két napot fog elrabolni. Fülkénket megosztottuk Nagy Istvánnal, a múlt évekből nálunk is jól ismert munkásíróval, családjával és néhány kolozsvári Dermata-elvtárssal, igyekeztünk megadással viselni sorsunkat. A nagy ünnep elmúlt: itt volna végre az ideje, hogy a hátralévő néhány nap alatt tájékozódni próbáljunk a demokratikus Románia hétköznapjairól is. Előveszem a ,,Temps Nouveaux Cis Idők c., irányadó moszkvai külpolitikai szemle hozzánk eljutott utolsó, július 15-i számát, amely cikket közöl a „román reakció sok új cselvetéseiről”. A cikk elmondja, hogy a román reakcióra mért első nagy csapások veszett dühöt váltottak ki az úgynevezett „történelmi pártokból", amelyek most hazárdjátékba kezdtek, hogy az őket körülvevő, elszigetelő gyűrűt keresztültörjék. A reakció elsősorban a nemzeti parasztpárt vezetője, Maniu és a liberálisok vezére, Dinu Bratianu körül tömörül. Támadásuk elsősorban Groza demokratikus kormánya ellen irányul. A német rablások és a háború okozta gazdasági nehézségekért az alig négy hónapja uralmon lévő kormányt próbálják felelősként feltüntetni. Terrorizálják azokat a tömegeket, amelyekre a népkormány támaszkodik. Meg akarják bontani a munkásegységet és ügynökeiket beküldik a munkáspártokba. Megvetik a lábukat egyes minisztériumokban — legerősebben a közoktatásügyi minisztériumban, — ahová egy vasgárdista került államtitkárnak. A román sajtó számos orgánuma megírta különböző formában azt, amit a „Romania Libera”: „A reakciósok minden reménységüket Maniunak bizonyos külföldi csoportokkal való összeköttetéseire alapították.” A cikkíró név szerint is megemlít néhány amerikai és más nemzetiségű újságírót, akik romániai útjukról teljesen Manlu szájaize szerint számoltak be a nyugati közönségnek. A román történelmi pártok bukása — állapítja meg végezetül a cikk — elkerülhetetlen következménye azoknak a végzetes baklövéseknek, amelyiket vezetőik elkövettek. Manlu és Bratianu reakciós politikáját a román nép gyűlöli. Leteszem a folyóiratot s Nagy Istvánhoz fordulok, aki mint a régi erdélyi illegális harcos, a romániai történelmi változásokat szinte a bőrén érezte. Az erdélyi magyarság sorsa egy a román demokrácia sorsával! — mondja. — Ez nem valami jól csengő szónoki frázis, hanem olyan igazság, amit a magyarság súlyos történelmi tapasztalatok alapján ismert fel. Augusztus 23 a román átállás napja után a Vörös Hadsereg nyomában áramlottak vissza a hosszú és megtorlás hangulatától fűtött Mária-gárdisták és más fasiszta elemek, akik úgy gondolták, hogy ez a nagy történelmi forduló most sem jelent mást a magyarság és a románság viszonyában, mint az üllő és kalapács szerepének fölcserélődését. Észak-Erdélyben a „bécsi döntés“ óta a magyarság volt az uralkodó nemzet, amely üldözte, elnyomta és munkatáborokba hurcolta a románokat, most viszont ők kerültek ismét nyeregbe. A Vörös Hadsereg, mikor értesült a tömegesen előforduló román soviniszta atrocitásokról, úgy döntött, hogy nem engedi be a reakciós román közigazgatást Észak- Erdélybe mindaddig, míg Romániának aszintén demokratikus kormánya nem lesz, így azután Észak-Erdély egészen március 6-ig, a demokratikus Grozakormány uralomra jutásáig valami sajátságos köztársasági államformában élt. A legfelsőbb kormányhatalom az Országos Demokrata Arcvonal (O. D. A ) kolozsvári végrehajtó bizottsága volt és a Szakszervezeti Tanács. Ez a köztársaság csupa apró köztársaságból tevődött össze, hiszen a rossz közlekedési viszonyok miatt szinte minden megye külön kis köztársaság volt, élén az O. D. A. megyei bizottságaival és a főispánnal, aki rendeleteket hozott és rendeleteket törölt el. Észak-Erdély ebben a nyolchónapos periódusban messzemenő demokratikus eredményeket ért el, főleg a közigazgatás megtisztítása, reakciós intézmények, mint például a fasiszta csendőrség felszámolása és demokratikus szentek felállítása és megszilárdítása terén. Az északerdélyi „köztársaság” ebben az időben jóval megelőzte Románia többi részeit, ahol a reakciós Radescu kormány volt az úr s amelynek többségben levő reakciós szárnya semmi eszköztől nem riadt vissza a román demokratizálódás megfékezésére. A román demokratikus erőik, élükön a munkás egységfront pártjaival és az Ekés Fronttal, elkeseredett harcot folytattak a Radescu-kormány megbuktatásáért. Ebben a küzdelemben Északerdély problémája fontos szerepet játszott. A Demokratikus Arcvonal egyik legnyomósabb érve a Radescu-kormány elleni harcban éppen az volt, hogy ez a reakciós kormány nem tartja be a fegyverszüneti egyezményt, amely a romániai nemzetiségek számára egyenlő elbánást követel s így legfőbb akadálya annak, hogy Észak-erdélyt visszacsatolják Romániához. Pedig Északerdély visszacsatolása — ahogy ott nevezik: inkadrálása — fejlett demokratikus intézményei folytán nagy nyeresége lenne a román demokratikus erőknek. Ezek az érvek sokban hozzájárultak ahhoz, hogy a román tömegek hangulata ez év márciusára teljesen a Radescu-kormány ellen fordult s Bukarest munkásainak milliós tömegtüntetése végre kikényszerítette lemondását. Megalakult a Grozakormány, amely megértést és barátságot hirdetett a Romániában élő nemzetiségek felé s így nem volt többé „semmi akadálya, hogy az észak-erdélyi köztársaság” csatlakozzék a demokratikus román államhoz. A vonat már félórája vesztegel valamelyik kis állomáson és semmi hajlandóságot nem mutat egyelőre ahhoz, hogy rövidesen ismét meginduljon. A munkások, feleségükkel és lányaikkal, leszállnak a fojtó levegőjű vagonokból. Körbe állnak, játszanak, énekelnek. Kimegyünk mi is, elszívni egy cigarettát. A kör egyre tágabb, a jókedv egyre hangosabb: már öt-hat orosz katona ott futkároz a körben, csillog a szemük, izzadnak és hahotáznak. — Nálunk hallatlanul népszerűek az oroszok — jegyzi meg Nagy István. — Gyárakban, üzemekben gyakran lehetett hallani: bennünket kétszer szabadítottak fel, — egyszer Horthy, egyszer pedig Manlu alól. Városokban, falvakban még most is gyakran előfordul, hogy panaszokkal nem a saját közigazgatásukhoz fordulnak az emberek, hanem a Vörös Hadsereg helybeli parancsnokságához. Székelyföldön alig volt olyan bál, lakodalom vagy keresztelő, ahova ne hívták volna meg az oroszokat. — A Groza-kormány uralomra jutott. Mit csinál most a reakció? —A kérdem s a ,,Temps Nouveaux” cikkére gondolok. — A reakció dolgozik, elvtárs, — mondja mellettem egy munkás. — De nemcsak a románoknál, hanem nálunk is, elvtárs — fordul felé Nagy István. — A mi iskoláinkban még nem egy helyen próbálnak irredenta propagandát csöpögtetni a gyerekek fejébe. Román nemzeti ünnepeken nem lobogózzák fel a házakat. Felszisszennek, ha a közhivatalokban nem szólhatnak magyarul, de az üzletek feliratai, sokszor közhasználatra szent publikációk is csak magyar nyelvűek. Románul nem írják mellé a szöveget. — Hát hiszen akad a mi portánkon is söpörni való elég, — mór, inogja barátunk befelé menet. A DEMOKRATIKUS ROMÁNIÁBAN Írta : Losonczy Géza 5Z ASSABKÉP SZOMBAT, 1945. AUGUSZ MTS 11 Traktorod a kezesség szolgáktában Dombóváron járási földművelő, termelő, értékesítő és gápszövetkezetet alkítottak ottani pártszervezetünk kezdeményezésére és erőteljes támogatásával. A Szövetkezet igénybe vette a járásban található, üzemképtelen traktorokat, a felosztott nagybirtokok és a nyilasok és volksbundisták elkobzott birtokain talált traktorokat és más mezőgazdasági nagy gépeket. A rossz traktorokat kijavították és az egész traktorparkot, amely 34 darabból áll, a közösség szolgálatába állították. Ennek tulajdonítható, hogy a járásban a csépléssel nagyrészt elkészültek és a szántást is megkezdték. Különösen nagy segítséget jelent a gépszövetkezet az új gazdáknak, akik a gépszövetkezet útján bérszántást végeztetnek. KÉSIK A DOHÁNYGYÁRI MUNKÁSOK BÉRRENDEZÉSE A három nagy magyar dohánygyár öt-hatezer főnyi munkáslétszámmal dolgozik és ma már állandóan fokozza a termelést, úgyhogy kedvező lehetőségek vannak a dohányszükséglet zavartalan kielégítésére. Ugyanakkor a dohánygyári munkások bérrendezését érthetetlen módon nem hajtja végre a pénzügyminisztérium illetményosztálya, jóllehet az erre vonatkozó terv már régebben elkészült és tíz napja esedékes a bérrendezés végrehajtása. Arról van szó, hogy a dohánygyári munkásokat fizetési osztályokba, sorolják és ezentúl nem mint bérmunkások működnek, hanem rendszeres illetményeket kapnának és nyugdíj szempontjából is kedvezőbb helyzetbe kerülnének. A pénzügyminisztérium illetményosztályának vezetője, Hoffmann osztálytanácsos nemtörődömséggel kezeli ezt a kérdést és ezért kívánatos lenne, hogy felettesei mielőbb intézkedésre utasítsák. KuSfSSd fciVek Ajaccióban, Korzika fővárosában a katonai törvényszék 51 háborús bűnöst jávollétében halálraítélt. Jan Masaryk, Csehszlovákia, külügyminisztere hosszabb tartózkodásra Londonba érkezett. ■WA francia járatétési bizottság csütörtökön Moszkvába érkezett. PÁRTHÍREK A MKP IV. kerületi szervezetének városházi tagozata augusztus 14-én délután fél 5 órakor a IV. kerületi ház- és tömbmegbízottak testületében (Molnár utca 11.) nagygyűlést tart. Előadó: Vas Zoltán elvtárs polgármester. Feltétel nélküli behódolás! A moszkvai rádió a japán békekérésről A moszkvai rádió pénteken éjjel Termasov cikkét közölte. A japán fegyverletétellel kapcsolatban többek között a következőket tartalmazza: — A szovjet kormány döntését mélyenjáró okok idézték elő. Mindenekelőtt a törekvés, hogy steifes® a háború befejezését a Távolkeleten. A szándék valóságáról a japán hadsereg már meggyőződést szerezhetett. A világ közvéleménye még a szovjet kormány döntésének jelentőségét tárgy® íta, egyidejűleg már figyelemreméltó egyöntetűséggel alakult ki az a vélemény, hogy ütött Japán utolsó órája. — Mi sohasem becsültük le azokat a nehézségeket, melyek Mandzsúria területén várnak a Vörös Hadseregre. A Japán hódítók itt hosszú évtizedeken keresztül berendezkedtek és 1931 óta különös erélylyel folytatták előkészületeiket. Köztudomású volt, hogy a Mandzsúriában állomásozó kvantungi hadsereg a japán haderő lehető legjobban felszerelt harccsoportja. A szovjet hadsereg első nagy csapása mégis gyors és szembeötlő hatással járt. A japán kormánynál augusztus 9-én tudomásul kellett venni, hogy tovább nem tétovázhat. Amikor július 26-án az USA, Nagy-, Britannia és Kína ultimátumban feltétel nélküli kapitulációra szólította fel Japánt, Tokió még erősen tartotta magát az elutasításhoz. Mindössze 48 órával a Szovjetunió hadüzenete után, a japán kormány sietve közölte a Szovjetunióval, az USA-val és Kínával, hogy kész elfogadni a július 26-i felszólításban foglalt feltételeket. A japán kormány egyidejűleg kijelentette: ezt a deklarációt úgy értelmezi, hogy nem sérti a japán császár jogait. Ami számunkra teljesen közömbös, hogy mit hogyan értelmez a japán kormány. A kifejezések magyarázatának ideje elmúlt. A feltételnélküli kapitulációnak csak egy értelme van: feltételnélküli kapituláció. A szövetséges hatalmak Európát megtisztítják a fasizmustól. Ugyanezt teszik Ázsiában, a legnagyobb világ, részben megsemmisítik a fasizmus ázsiai vállfáját, a japán támadót. Trnámon a háborúról, békéről és a jóvátételről Trump elnök csütörtök este rádióbeszédet mondott, amelyben az Egyesült Államok háború utáni politikáját körvonalazta. Beszédében megemlítette, hogy a Szovjetunió Potsdamban akkor határozta el a hadbalépését Japán ellen a háború megrövidítése és a béke érdekében, amikor még nem volt tudomása arról, hogy az atombomba működésbe fog lépni. A külügyminiszteri tanács előkészítő munkálatai megkezdődtek. A tanács feladata a katonai szellem kiirtásának megszervezése Németországban, a német ipar szétosztása és átállítása. — A Szovjetunió és Lengyelország kártalanítási igényeit — folytatta Truman — azokból a tulajdonokból és javakból kell fedezni, amelyek a Szovjetunió által megszállott németországi területeken vannak, valamint a bulgáriai, finnországi, magyarországi, romániai és ausztriai német csődtömegeiéből. Az összes többi országok jóvátételi követeléseit a nyugat, németországi megszállási övezetben lévő német vagyonból és csődtömegekből fedezik. A Szovjetunió nem támaszt igényt arra az arányra, amelyet a szövetséges csapatok foglaltak le Németországban. A jóvátételi követelések megizzalási övezetek szerint való elkülönítése kiküszöböli a szövetségesek közötti súrlódások lehetőségét és ezért azt már a jaltai értekezleten elhatározták. A berlini értekezleten megállapodás jött létre arra vonatkozólag — mondotta Truman, hogy a békeértekezleten javaslat történjék Kelet- Poroszország egy részének a Szovjetunióhoz való csatolására. Erről a kérdésről már Jaltában megállapodás történt. A Szovjetunió rendkívül sokat tett az európai győzelem kivívása érdekében és a keletporoszországi terület jégmentes kikötőst fog biztosítani számára... As a gombomba Bejelentette az elnök, hogy felhatalmazást kér a kongresszustól egy olyan szervezet megalakítására, amely az atomenergia felhasználását szabályozza. ■ Végül kijelentette, hogy: „Az európai győzelem több volt, mint a fegyverek győzelme... A szabad nép megmutatta, hogy arre képes, amikor megverte azt a háromét, aki hivatásszerűen katona és annek az egyedüli erkölcsi fegyvere az erőnek való vak engedelmeskedés és az erő imádata volt... A három nagyhatalom most öszszefogott még szorosabban, mint bármikor a békének megvalósítására. Teheránon, Jaltán, San Franciscón és Berlinen át folytatnunk kell közös utunkat a cél felé — fejezte be beszédét Truman.