Szabad Nép, 1945. augusztus (3. évfolyam, 105-129. szám)

1945-08-11 / 114. szám

2 batul, hogy gátat vessen ez infláció további terjedésének. Nem szabad engedni, hogy a bérekkel együtt tovább emelkedjen a legfontosabb közszükségleti cikkeknek, a villany­­nak, gáznak, kenyérnek, sónak ára. Gondoskodni kell arról, hogy azok a munkások, akik a jóvátételben dolgoznak, állami áron jussanak a legfontosabb használati cikkekhez. Erős kommunista párt — nemzeti érdek — A nőknek nagyobb szerepük van a gazdasági és politikai életben, mint eddig bármikor. A háború és ostrom nagy terheit viselték ők. Be kell vonni őket minden munkába és teljes gazdasági és politikai egyenlő­séget kell nekik biztosítani. Minden életerős életvidám nőnek a kommu­nista pártban a helye. Rákosi elvtárs ezután rámutatott arra, hogy Csepelen is megvannak azok a baloldali beállítottságok, amelyek a mai nehéz idők áthidalá­sának kerékkötői. A munkásságnak meg kell értenie, hogy a műszaki értelmiség bekapcso­­lódá­sa nélkül nem dolgozha­tunk eredményesen. Minden erővel a mérnökök, techni­kusok és a munkások szoros együtt­működésén kell dolgoznunk. Ezután Rákosi elvtárs hangsú­lyozta, hogy mindenkinek az az érdeke — a szociáldemokrata testvérpártnak is — hogy Magyarországon erős kommunista párt legyen. Ez növeli a magyar demokrácia ér­­tékét mind belpolitikai, mind külpolitikai téren. A munkásság előtt tehát nem lehet közömbös, hogy erős-e vagy gyenge-e a kommunista párt. — Nem elég az sem, — hangsú­lyozta Rákosi elvtárs, — ha a kom­munista pártnak jó politikai vonal­­vezetése van. A párt szerveinek­­ hozzáértéssel és jó szervezéssel kell­­ ezt a vonalat megvalósítani. A kom-­­murrtető párt ismételten bebizonyí­totta, hogy nemcsak jó politikai vo­nala van, de ért ahhoz is, hogy meg­szervezze ennek megvalósítását. Ez is mutatja, hogy az erős kommu­nista párt az egész nemzet érdeke. Rákosi Mátyás ezután hangsú­lyozta Csepel munkásainak hagyo­mányos szerepét. A magyar dolgozók tudatában Csepel úgy él, mint a munkás­osztály élcsapata. Köszönet és elismerés jár a csepeli pártszervezetnek eddigi munkájáért és külön köszönet Drafics elvtárs­nak, aki felelős állásában végzett jó munkát. Most, amikor a kommunista párt hívja Csepel munkásságát, a Vörös Csepel bizonyára hagyomá­nyaihoz lüven válaszol erre a hívásra és minden erejével a termelés arc­vonalának és a kommunista pártnak megerősítésén fog dolgozni — fe­jezte be beszédét Rákosi Mátyás. A csepeli néptömeg Rákosi elvtár­­sot tomboló tapssal üdvözölte, majd a munkások követelésére Rajk László mondot beszédet. ... soha nem hagyjuk el A gyűlés végén Drakes elvtárs megköszönte Rákosi Mátyás látoga­tását, amelyet Csepel oly régóta várt. Csepel és a WM-fizom, nevében kijelentette, hogy Rákosi elvtárs fel­hívásának eleget fognak tenni és azon teszn­ek, hogy az elkövetkező üzemi választásokon szí­!­: ’Sérül­jenek az arc, akik meg fogják­ oldani a munkásság kérdéseit. Ezt csak a Kommunista Párt vezetőszerepe biz­tosíthatja. Úgy érzi, nyugodtan je­lentheti ki egész Csepel nevében ezt, mert ott minden mun­kás a Kommu­nista Párt katonájának is érzi ma­gát, ígérjük — fejezte be Drahos elvtárs — a párt és Csepel munká­sai nevében, hogy soha, de soha nem hagyjuk el azt a pártot, amelyet Rákosi Mátyás vezet-A gyűlés után még hosszú ideig tartott a tömeg rokonszenvtüntetése. Korlátolt mértékben biztosítják Budapest fűtését Mivel fűtünk a télen ! Ez a kérdés foglalkoztat most minden­kit. A Szabad Né­p munkatársa felkereste az illetékes tényezőket és a tüzelőellátásról a következő felvilágosítást kapta: A szomszédos országokkal már tárgyalások folynak és a külföldi fa a hazai termeléssel együtt ki­elégítő mértékben fedezni fogja az ország szükségletét, a keres­kedelmi minisztériumban most alakítják meg az Országos Tüzelő­anyag- és Faértékesítő Irodát, amely mint csúcsszerv irányítja majd a termelést és gondoskodik arról, hogy a tüzelő ne csak a szabad kereskedelemben, hanem az újjáépítésen dolgozók között kerüljön szétosztásra.­­ A kokszellátás terén hasonló a helyzet. Az 1943-as fogyasztást véve alapul, a Gázművek a köz­ponti fűtésű házak évi szükségleté­nek 15 százalékát, a háztartások szüksségletének 10 százalékát tudják december 31-ig biztosítani. Ha azonban a Gázművek szénellá­tásában nem lesz fennakadás, ak­kor a tél második felében további segítséget tudnak majd nyújtani. » ■i n. Július 30—31. Istenkísértvn volt Segesvárig is autón tenni meg az utat pótkerék nélkül; visszafelé már nem mertük megkockáztatni. Hétfőn reggel fel­­szállottunk arra a különvonatra, amely a kolozsvári munkásdalosokat szállította a Petőfi-ünnepségre s rö­vidnek egyáltalán nem minősíthető várakozás után délután öt órakor végre kidöcögtünk a pályaudvarról. Számítottunk ugyan arra, hogy uta­zásunk nem lesz valami gyors, de arra gondolni sem mertünk volna, hogy szűkre,szabott időnkből két na­pot fog elrabolni. Fülkénket megosztottuk Nagy Ist­vánnal, a múlt évekből nálunk is jól ismert munkásíróval, családjával és néhány kolozsvári Dermata-elvtárs­­sal, igyekeztünk megadással viselni sorsunkat. A nagy ünnep elmúlt: itt volna végre az ideje, hogy a hátralévő né­hány nap alatt tájékozódni próbál­junk a demokratikus Románia hét­köznapjairól is. Előveszem a ,,Temps Nouveaux Cis Idők­ c., irányadó moszkvai külpolitikai szemle hozzánk eljutott utolsó, július 15-i számát, amely cik­ket közöl a „román reakció sok új cselvetéseiről”. A cikk elmondja, hogy a román reakcióra mért első nagy csapások veszett dühöt váltot­tak­ ki az úgynevezett „történelmi pártokból", amelyek most hazárd­játékba kezdtek, hogy az őket kö­rülvevő, elszigetelő gyűrűt keresztül­törjék. A reakció elsősorban a nem­zeti parasztpárt vezetője, Maniu és a liberálisok vezére, Dinu Bratianu körül tömörül. Támadásuk elsősor­ban Groza demokratikus kormánya ellen irányul. A német rablások és a háború okozta gazdasági nehézsé­gekért az alig négy hónapja ural­mon lévő kormányt próbálják fele­lősként feltüntetni. Terrorizálják azokat a tömegeket, amelyekre a népkormány támaszkodik. Meg akar­ják bontani a munkásegységet és ügynökeiket beküldik a munkáspár­tokba. Megvetik a lábukat egyes minisztériumokban — legerősebben a közoktatásügyi minisztériumban, — ahová egy vasgárdista került állam­titkárnak. A román sajtó számos orgánuma megírta különböző formában azt, amit a „Romania Libera”: „A reak­ciósok minden reménységüket Ma­niu­nak bizonyos külföldi csoportok­kal való összeköttetéseire alapítot­ták.” A cikkíró név szerint is meg­említ néhány amerikai és más nem­zetiségű újságírót, akik romániai útjukról teljesen Manlu szájai­ze sze­rint számoltak be a nyugati közön­­ségnek. A román történelmi pártok bukása — állapítja meg végezetül a cikk — elkerülhetetlen következmé­nye azoknak a végzetes baklövések­nek, amelyiket vezetőik elkövettek. Manlu és Bratianu reakciós politi­káját a román nép gyűlöli. Leteszem a folyóiratot s Nagy Istvánhoz fordulok, aki mint a régi erdélyi illegális harcos, a romániai történelmi változásokat szinte a bő­rén érezte. Az erdélyi magyarság sorsa egy a román demokrácia sorsával! — mondja. — Ez nem valami jól csengő szónoki frázis, hanem olyan igazság, amit a magyarság súlyos történelmi tapasztalatok alapján ismert fel. Augusztus 23 a román átállás napja után a Vörös Hadsereg nyomában áramlottak vissza a hosszú és meg­torlás hangulatától fűtött Mária-gárdisták és más fasiszta elemek, akik úgy gondolták, hogy ez a nagy történelmi forduló most sem jelent mást a magyarság és a románság viszonyában, mint az üllő és kala­pács szerepének fölcserélődését. Észak-Erdélyben a „bécsi döntés“ óta a magyarság volt az uralkodó nemzet, amely üldözte, elnyomta és munkatáborokba hurcolta a románo­kat, most viszont ők kerültek ismét nyeregbe. A Vörös Hadsereg, mikor értesült a tömegesen előforduló ro­mán soviniszta atrocitásokról, úgy döntött, hogy nem engedi be a reak­ciós román közigazgatást Észak- Erdélybe mindaddig, míg Romániá­nak aszintén demokratikus kormánya nem lesz, így azután Észak-Erdély egészen március 6-ig, a demokratikus Groza­­kormány uralomra jutásáig valami sajátságos köztársasági államformá­ban élt. A legfelsőbb kormányhata­lom az Országos Demokrata Arcvo­nal (O. D. A ) kolozsvári végrehajtó bizottsága volt és a Szakszervezeti Tanács. Ez a köztársaság csupa apró köztársaságból tevődött össze, hiszen a rossz közlekedési viszonyok miatt szinte minden megye külön kis köztársaság volt, élén az O. D. A. megyei bizottságaival és a főispán­nal, aki rendeleteket hozott és rende­leteket törölt el. És­­zak-Erdély ebben a nyolchónapos periódusban messze­menő demokratikus eredményeket ért el, főleg a közigazgatás megtisz­títása, reakciós intézmények, mint például a fasiszta csendőrség felszá­molása és demokratikus szentek fel­állítása és megszilárdítása terén. Az északerdélyi „köztársaság” eb­­ben az időben jóval megelőzte Ro­mánia többi részeit, ahol a reakciós Radescu kormány volt az úr s amelynek többségben levő reakciós szárnya semmi eszköztől nem riadt vissza a román demokratizálódás megfékezésére. A román demokra­tikus erőik, élükön a munk­ás egység­front pártjaival és az Ekés Front­tal, elkeseredett harcot folytattak a Radescu-kormány megbuktatásáért. Ebben a küzdelemben Északerdély problémája fontos szerepet­ játszott. A Demokratikus Arcvonal egyik leg­nyomósabb érve a Radescu-korm­ány elleni harcban éppen az volt, hogy ez a reakciós kormány nem tartja be a fegyverszüneti egyezményt, amely a romániai nemzetiségek szá­mára egyenlő elbánást követel s így legfőbb akadálya annak, hogy Észak-­erdélyt visszacsatolják Romániához. Pedig Északerdély visszacsatolása — ahogy ott nevezik: inkadrálása — fejlett demokratikus intézményei folytán nagy nyeresége lenne a ro­mán demokratikus erőknek. Ezek az érvek sokban hozzájárul­tak ahhoz, hogy a román tömegek hangulata ez év márciusára teljesen a Radescu-kormány ellen fordult s Bukarest munkásainak milliós tö­megtüntetése végre kikényszerítette lemondását. Megalakult a Groza­­kormány, amely megértést és barát­ságot hirdetett a Romániában élő nemzetiségek felé s így nem volt többé „semmi akadálya, hogy az észak-erdélyi köztársaság” csatla­kozzék a demokratikus román ál­lamhoz.­­ A vonat már félórája vesztegel valamelyik kis állomáson és semmi hajlandóságot nem mutat egyelőre ahhoz, hogy rövidesen ismét meg­induljon. A munkások, feleségükkel és lányaikkal, leszállnak a fojtó le­vegőjű vagonokból. Körbe állnak, játszanak, énekelnek. Kimegyünk mi is, elszívni egy cigarettát. A kör egyre tágabb, a jókedv egyre han­gosabb: már öt-hat orosz katona ott futkároz a körben, csillog a sze­mük, izzadnak és hahotáznak. — Nálunk hallatlanul népszerűek az oroszok —­ jegyzi meg Nagy Ist­ván. — Gyárakban, üzemekben gyakran lehetett hallani: bennünket kétszer szabadítottak fel, — egyszer Horthy, egyszer pedig Manlu alól. Városokban, falvakban még most is gyakran előfordul, hogy panaszok­kal nem a saját közigazgatásukhoz fordulnak az emberek, hanem a Vö­rös­­ Hadsereg helybeli parancsnok­ságához. Székelyföldön alig volt olyan bál, lakodalom vagy keresz­telő, ahova ne hívták volna meg az oroszokat. — A Groza-kormány uralomra ju­tott. Mit csinál most a reakció? —A kérdem s a ,,Temps Nouveaux” cik­kére gondolok. — A reakció dolgozik, elvtárs, —­ mondja mellettem egy munkás. — De nemcsak a románoknál, ha­nem nálunk is, elvtárs — fordul felé Nagy István. — A mi iskoláinkban még nem egy helyen próbálnak irre­denta propagandát csöpögtetni a gyerekek fejébe. Román nemzeti ün­nepeken nem lobogózzák fel a háza­kat. Felszisszennek, ha a közhivata­lokban nem szólhatnak magyarul, de az­ üzletek feliratai, sokszor közhasz­­nálatra szent publikációk is csak ma­gyar nyelvűek. Románul nem írják mellé a szöveget. — Hát hiszen akad a mi portán­kon is söpörni való elég, — mór, inogja barátunk befelé menet. A DEMOKRATIKUS ROMÁNIÁBAN Írta : Losonczy Géza 5­Z A­SS­A­B­KÉP SZOMBAT, 1945. AUGU­SZ­ MTS 11 Traktorod a kezesség szolgáktában Dombóváron járási földművelő, termelő, értékesítő és gápszövet­keze­tet al­kítottak ottani pártszerv­eze­tünk kezdeményezésére és erőteljes támogatásával. A Szövetkezet igény­­be vette a járásban található, üzem­képtelen traktorokat, a felosztott nagybirtokok és a nyilasok és volks­­bundisták elkobzott birtokain talált traktorokat és más mezőgazdasági nagy gépeket. A rossz traktorokat kijavították és az egész traktorpar­kot, amely 34 darabból áll, a közös­ség szolgálatába állították. Ennek tulajdonítható, hogy a járásban a csépléssel nagyrészt elkészültek és a szántást is megkezdték. Különösen nagy segítséget jelent a gépszövet­kezet az új gazdáknak, akik a gép­­szövetkezet útján bérszántást végez­tetnek. KÉSIK A DOHÁNYGYÁRI MUNKÁSOK BÉRRENDEZÉSE A három nagy magyar dohány­gyár öt-hatezer főnyi munkáslét­számmal dolgozik és ma már állan­dóan fokozza a termelést, úgyhogy kedvező lehetőségek vannak a do­hányszükséglet zavartalan kielégí­tésére. Ugyanakkor a dohánygyári munkások bérrendezését érthetetlen módon nem hajtja végre a pénzügy­minisztérium illetményosztálya, jól­lehet az erre vonatkozó terv már ré­gebben elkészült és tíz napja esedé­­kes a bérrendezés végrehajtása. Ar­­ról van szó, hogy a dohánygyári munkásokat fizetési osztályokba, sorolják és ezentúl nem mint bér­munkások működnek, hanem rend­szeres illetményeket kapnának és nyugdíj szempontjából is kedvezőbb helyzetbe kerülnének. A pénzügy­minisztérium il­let­m­ényoszt­ály­á­n­ak vezetője, Hoffmann osztálytanácsos nemtörődömséggel kezeli ezt a kér­dést és ezért kívánatos lenne, hogy felettesei mielőbb intézkedésre uta­sítsák. KuSfSSd­ fciVek Ajaccióban, Korzik­a fővárosá­ban a katonai törvényszék 51 há­borús bűnöst jávollétében halálra­ítélt.­ Jan Masaryk, Csehszlovákia, külügyminisztere hosszabb tartóz­­kodásra Londonba érkezett. ■W­A francia járatét­ési bizottság csütörtökön Moszkvába érkezett. PÁRTHÍREK A MKP IV. kerületi szervezetének városházi tagozata augusztus 14-én délután fél 5 órakor a IV. kerületi ház- és­ tömbmegbízottak testületében (Molnár­ utca 11.) nagygyűlést tart. Előadó: Vas Zoltán elvtárs polgár­­mester. Feltétel nélküli beh­ódolás! A moszkvai rádió a japán békekérésről A moszkvai rádió pénteken éjjel Termasov cikkét közölte. A japán fegyverletétellel kapcsolatban többek között a következőket tartalmazza: — A szovjet kormány döntését mélyenjáró okok idézték elő. Min­denekelőtt a törekvés, hogy steifes® a háború befejezését a Távolkeleten. A szándék valóságáról a japán had­sereg már meggyőződést szerezhe­tett. A világ közvéleménye még a szovjet kormány döntésének jelentő­ségét tárgy® íta, egyidejűleg már figyelemreméltó egyöntetűséggel ala­­kult ki az a vélemény, hogy ütött Japán utolsó órája. — Mi sohasem becsültük le azo­kat a nehézségeket, melyek Mand­zsúria területén várnak a Vörös Hadseregre. A Japán hódítók itt hosszú évtizedeken keresztül beren­dezkedtek és 1931 óta különös erély­­lyel folytatták előkészületeiket. Köz­tudomású volt, hogy a Mandzsúriá­ban állomásozó kvantungi hadsereg a japán haderő lehető legjobban fel­szerelt harccsoportja.­­ A szovjet hadsereg első nagy csapása mégis gyors és szembeötlő hatással járt. A japán kormánynál­ augusztus 9-én tudomásul kellett venni, hogy tovább nem tétovázhat. Amikor július 26-án az USA, Nagy-, Britannia és Kína ultimátumban fel­tétel nélküli kapitulációra szólította fel Japánt, Tokió még erősen tar­totta magát az elutasításhoz. Mind­­össze 48 órával a Szovjetunió had­­üzenete után, a japán kormány sietve közölte a Szovjetunióval, az USA-val és Kínával, hogy kész el­fogadni a július 26-i felszólításban foglalt feltételeket. A japán kor­­mány egyidejűleg kijelentette: ezt a deklarációt úgy értelmezi, hogy nem sérti a japán császár jogait. A­­mi számunkra teljesen közömbös, hogy mit hogyan értelmez a japán kormány. A kifejezések magyaráza­­tának ideje elmúlt. A feltételnélküli kapitulációnak csak egy értelme van: feltételnélküli kapituláció. A szövetséges hatalmak Európát meg­tisztítják a fasizmustól. Ugyanezt teszik Ázsiában, a legnagyobb világ, részben­ megsemmisítik a fasizmus ázsiai vállfáját, a japán támadót. Trnámon a háborúról, békéről és a jóvátételről Trump elnök csütörtök este rá­dióbeszédet mondott, amelyben az Egyesült Államok háború utáni poli­tikáját körvonalazta. Beszédében megemlítette, hogy a Szovjetunió Potsdamban akkor határozta el a hadbalépését Japán ellen a háború megrövidítése és a béke érdekében, amikor még nem volt tudomása ar­ról, hogy az atombomba működésbe fog lépni. A külügyminiszteri tanács előké­szítő munkálatai megkezdődtek. A tanács feladata a­ katonai szellem ki­irtásának megszervezése Németor­szágban, a német ipar szétosztása és átállítása. — A Szovjetunió és Lengyel­­ország kártalanítási igényeit — foly­tatta Truman — azokból a tulajdo­nokból és javakból kell fedezni, amelyek a Szovjetunió által meg­szállott németországi területeken vannak, valamint a bulgáriai, finn­országi, magyarországi, romániai és ausztriai német csődtömegeiéből. Az összes többi országok jóvá­tételi követeléseit a nyugat, németországi megszállási öve­zetben lévő német vagyonból és csődtömegekből fedezik. A Szov­jetunió nem támaszt igényt arra az arányra, amelyet a szövet­séges csapatok foglaltak le Né­metországban. A jóvátételi követelések megizzalási övezetek szerint való elkülönítése ki­küszöböli a szövetségesek közötti súrlódások lehetőségét és ezért azt már a jaltai értekezleten elhatároz­ták.­­ A berlini értekezleten megálla­­podás jött létre arra vonatkozólag —­ mondotta Truman,­­ hogy a béke­­értekezleten javaslat történjék Kelet- Poroszország egy részének a Szov­jetunióhoz való csatolására. Erről a kérdésről már Jaltában megállapodás történt. A Szovjetunió rendkívül so­kat tett az európai győzelem kiví­­vása érdekében és a keletporoszor­­szági terület jégmentes kikötőst fog biztosítani számára... As a gombomba Bejelentette az elnök, hogy felha­talmazást kér a kongresszustól egy olyan szervezet megalakítására, amely az atomenergia felhasználását szabályozza. ■ Végül kijelentette, hogy: „Az euró­pai győzelem több volt, mint a fegy­verek győzelme... A szabad nép megmutatta, hogy arre képes, ami­kor megverte azt a háromét, aki hi­vatásszerűen katona és annek az egyedüli erkölcsi fegyvere az erőnek való vak engedelmeskedés és az erő imádata volt... A három nagyhatalom most ö­sz­­szefogott még szorosabban, mint bármikor a békének megvalósí­tására. Teheránon, Jaltán, San­ Franciscón és Berlinen át folytatnunk kell közös utunkat a cél felé — fejezte be be­szédét Truman.

Next

/
Thumbnails
Contents