Szabad Nép, 1945. november (3. évfolyam, 181-204. szám)
1945-11-04 / 182. szám
VILÁG PROLETÁRJAI EGYESÜLJETEK! SZABAD A MAGYARCOMMUNISTA PART KÖZPONZTLAPJA III. ÉVFOLYAM, 183 SZÁM AJKA 30 PENGŐ, KÉPES SZABAD NÉPPEL EGYÜTT 60 PENGŐ VASÁRNAP, 1945 NOVEMBER | Jobb jövőért Szavazz ma a RITO ■es listára KIRE SZAVAZZUNK? Írta: Révai József A magyar nép gyötrő napi gondok közepette megy az urnákhoz, hogy megválassza az új nemzetgyűlést. A főkérdés, amit minden választónak el kell döntenie, ez: melyik az a párt, kik azok a férfiak, akikre a leginkább lehet rábízni az ország előtt álló súlyos gazdasági nehézségek megoldását? A Magyar Kommunista Párt választási harcában tudatosan állította homloktérbe az ország legközvetlenebb, mindennapi bajait. Világos, egyszerű érthető programot adtunk: kenyérért, jó pénzért, rendért harcolunk. A közellátás megszervezése, az infláció megfékezése, ezek ma legfontosabb feladataink. Kenyeret adni a dolgozóknak és értéket a pengőnek, enélkül az ország nem állhat talpra, gazdasági életünkön úrrá lesz a káosz. Kire bízzuk a közellátás megszervezését? Kire bízzuk azoknak az erélyes és szigorú rendszabályoknak a végrehajtását, amelyek nélkül nem lehet biztosítani a magyar dolgozók mindennapi kenyerét az 1945/46-os szűk esztendőben? Azoknak a képviselőire-e, akiknek nincs, vagy azokéra, akiknek van kenyerük? A Magyar Kommunista Párt azokat a tömegeket képviseli, amelyeknek nincs kenyerük, rá kelltehát szavazni, hogy a kenyér megszerzéséhez szükséges komoly rendszabályokat az érdekeltek hajtsák végre! Kire bízzuk az infláció megfékezését? Kire bízzuk azoknak az erélyes és szigorú rendszabályoknak a végrehajtását, amelyek nélkül nem lehet megadóztatni a gazdagokat, nem lehet letörni a spekulációt, nem lehet ártalmatlanná tenni a gazdasági élet hiénáit, a termelés nagy és kis szabotáló!!? Azoknak a képviselőire-e, akik ráfizetnek az infációra, vagy azokéra, akik keresnek az infláción? A Magyar Kommunista Párt azokat a tömegeket képviseli, melyek fizetnek adót, melyek vesztenek az infláción, rá kell tehát szavazni, hogy az infláció megfékezéséhez szükséges komoly rendszabályokat az érdekeltek hajtsák végre! Gazdasági bajaink orvoslásához rendet kell teremteni az országban! De a gazdasági zűrzavar okozói és a politikai bajkeverők egy táborban vannak, egy búron pendülnek, egymást segítik. A politikai reakció és a gazdasági káosz ellen egyszerre kell küzdeni. A magyar nép, a demokrácia ellensége a szabotáló és spekuláló nagytőkés éppenúgy, mint a kormányrendeleteket szabotáló és a kommunisták ellen uszító, a csendőrvilágot visszakívánó közigazgatási hivatalnok. Gazdasági rendet és politikai rendet egyszerre kell teremteni! De kire bízzuk a gazdasági és a politikai rendcsinálás munkáját? Azokra-e, akiknek a táborában vannak, kiknek győzelmére esküsznek a gazdasági nyomorúság haszonélvezői és a volt horthysta főispánok egyaránt? Vagy azokra-e, akiknek a táborában nincsenek se spekuláló nagytőkések, sem a régi világ után áhítozó MÉP- elnökök? A Magyar Kommunista Párt azokat a dolgozó tömegeket képviseli, melyeknek létérdeke a gazdasági és politikai bajkeverők letörése, rá kell tehát szavazni, hogy a rendcsináláshoz szükséges szigorú rendszabályokat az érdekeltek hajtsák végre! A Magyar Nemzeti Függetlenségi Front négy nagy pártja egyezményt kötött arról, hogy a koalíciós kormányzat megmarad függetlenül a választások eredményétől és hogy a közellátás megszervezését, az infláció megvalósítását, a reakció elleni harc vaskézzel való végigvívását tartalmazó kormányprogramot közösen hajtják végre. De hogy ez az egyezmény, ez a program papiroson marad-e, vagy valóság lesz-e belőle, azon múlik, milyen erők sorakoznak fel őrködni megvalósítása fölött, milyen erők fognak harcolni e program megvalósításáért, milyen erős lesz az új nemzetgyűlésen, az új kormányzatban az a párt, mely kezese a program komolyságának. Erős kommunista párt nélkül a közös program papiros marad, a kommunistákra kell tehát szavazni, hogy a programból valóság legyen. Szavazni kell a magyar demokrácia minden igaz hívének! Akik azt mondják: nem szavazócédulával kell megvívni a reakció és demokrácia harcát, akik szerint nem érdemes szavazni, mert nem a választások döntik el az igazi erőviszonyokat, akarva-akaratlanul a reakciót támogatják. Az új és a régi világ, a demokrácia és a reakció közötti küzdelem folyt a választások előtt és folyni fog a választások után is. De ennek a küzdelemnek fontos ütközete, sok tekintetben döntő csatája maga a választási harc. A reakció teljes megsemmisítéséért folyó harc kimenetele azon is múlik, hogy a demokrácia erői megnyerik-e a választási csatát? Minél nagyobb tömegek vonulnak fel a választásokon a kommunista párt mellett, annál erőteljesebben, annál komolyabb hatalmi pozíciók birtokában folytathatjuk a harcot a választások után is a reakció teljes megsemmisítéséért. A választásokkal a harc nem ér véget, de a harc a választások alatt sem szünetel. Az a munkás, az a dolgozó, az a demokrata, aki nem szavaz, tüzet szüntet az ellenség ellen ütközet közben. Kis ez annál nagyobb bűn, mert a választásokon nemcsak közvetlen jelenünkről, hanem jövőnkről is döntünk. A mindennapi kenyérgondokon, gazdasági bajainkon túl, a választásokon arról is döntünk, milyen legyen a magyar demokrácia és milyen legyen a nemzet külpolitikája? A magyarság szerepéről, helyéről, beilleszkedéséről döntünk a szabad népek családjába. Az egy esztendős magyar demokrácia sokat tett, nagyok az érdemei. Parasztkézre adta a nagybirtokot, a huszonöt esztendős reakciós és fasiszta uralom alatt szolgaságra nevelt magyar nép jelentős részét cselekvő életre ébresztette, ránevelte sorsa irányítására. De azzal, amit elértünk, nem lehetünk megelégedve. A magyar demokrácia nem söpörte ki elég erélyesen a régi világ ittmaradt szemétjét és nem akadályozta meg új szemét felgyűlését ezalatt az egy esztendő alatt. A magyar demokrácia gyengesége nemcsak abban állt, hogy túl liberális volt a régi, népellenes rendszer támogatóival és híveivel szemben, hanem abban is, hogy kesztyűs kézzel bánt a nép új ellenségeivel, a népnyomor vámszedőivel, a gazdasági élet rablólovagjaival, a közéletet ellepő korrupció képviselőivel. Ha a magyar dolgozó tömegekben bizonyos fásultság és kiábrándultság észlelhető a demokráciával szemben, akkor ennek az a mélyebb oka, hogy nem helyeslik a demokrácia gerinctelen és erélytelen liberalizmusát, amit a régi világ szemétjévelés az új világ mocsokjával szemben tanúsított. A demokrácia e gyengeségeiből a reakció azt a következtetést vonja le, hogy hátra kell menni. Mi azt a következtetést, hogy: előre kell menni a nép régi és új ellenségeivel szemben liberális demokráciától a nép minden rendű és rangú ellenségével szemben kérlelhetetlen, éppen ezért szigorú erkölcsű, népi demokráciához. Az, ami ma van, még nem népi demokrácia. Abból, azai ma van, lehet hátra és lehet előre menni. A harc akörül folyik, hogy előre menjünk-e a nép ellenségeivel szemben kérlelhetetlen demokráciához, kisöpörve a régi és az új szemetet, vagy visszafelé menjünk-e a nép ellenségei iránti még több megbocsátás demokráciája felé és tűrjük, hogy ellepjen bennünket a szemét? Nemzeti érdek, hogy ne hátra, hanem előre menjünk. A népek nemes versenyében a demokrácia következetes megvalósításáért nem akarjuk, hogy a csehszlovákok, a románok, a jugoszlávok, az oroszok Ujjal mutassanak a magyarra: ime, egy nép, mely nemzeti katasztrófájából csak azt a következtetést tudta levonni, hogy meg kell bocsátani szerencsétlensége okozóinak, mely annyira megszokta a jármot, hogy nem tud és nem akar új, szabad életet kezdeni. Ha a magyar ilyen népként állna a világ előtt, nem csak szégyenünk volna, hanem kárunk is: a demokrácia vizsgáján megbukó nép nem folytathatna a nemzeti érdekeket gerincesen védő és egyben demokratikus külpolitikát. Félő, hogy ha szomszéldainkkal szemben elmaradunk a népi demokrácia megvalósításá- •ban, ha a nemzetközi demokrácia, erőire tesszük fel a magyar sor* sót, akkor újra körülfog bennünket szomszédaink gyűrűje. De ezs a gyűrű ezúttal nemcsak magyarellenes gyűrű lenne, hanem egy- evben a demokráciát védő népek gyűrűje azzal a magyarsággal szemben, mely sorsát a reakcióval jegyezte el. A reakciót támogatni a belpolitikában, a reakcióra építeni a külpolitikában: katasztrófapolitika, kalandorpolitika, mert elszigeteli a magyarságot azoktól a népektől, melyekkel együtt kell élnie a Duna völgyében. Ez a katasztrófapolitika homokra épít, és hiú, de veszedelmes ábrándokkal vezeti félre a nemzetet. Kis és nagy kalandorpolitikusainknak ajánljuk figyelmébe Byrnes, amerikai külügyminiszter legutóbbi nyilatkozatát, mely arról szól, hogy az Egyesült Államok reromszenvvel nézi a Szovjetunió törekvéseit, hogy szorosabb és barátságosabb kapcsolatba kerüljön közép- és keleteurópai szomszédaival. „Meg tudjuk érteni — mondta az amerikai külügyminiszter — a Szovjetunió népeinek azt az eltökéltségét, hogy soha többé nem tűri el ezekben az országokban olyan politika követését, amely a Szovjetunió biztonsága és életmódja ellen irányul.“ Megértik-e ezt a figyelmeztetést ábrándkergető, reakciós kalandor, politikusaink? A kalandorpolitikusok politikája: hazsaflatlan és nemzetellenes. Hazafias és nemzeti a mi politikánk, mert a magyarságot fel akarja csatlakoztatni a demokrácia megvalósításában bennünket megelőző és velünk sorsközösségben élő szomszédjainkhoz. A kommunisták külpolitikája azért hazafias, amiért belpolitikánk is teréni nem a reakció, hanem a demokrácia erőire alapozzuk a magyar sorsot. A hazafiság ismérve nemcsak a nemzeti érdekek védelme kifelé, hanem a népi érdekek védelme befelé is. Az a párt a leginkább nemzeti párt, mely nem alkuszik a nép ellenségeivel. A Magyar Kommunista Párt a® egyeülön párt, mely nev, között soha alkut a nép rovására a Horthy-, rendszerrel. Van-e párt, mely ezt elmondhatja másáról ? Nincs!" A demokrácia és a reakció erőinek összecsapása tükröződik minden demokratikus párt belső életében. Nincsen párt, melyben nem volna, vagy nem volna kialakulóban jobb- és balszárny, nincs párt, melynek iránya, útja, politikája egységes, egyenes és töretlen volna. A Magyar Kommunista Párt az egyetlen demokratikus párt, melynek nincsen jobb- és balszárnya, melynek egysége rendíthetetlen, mint a szikla. A mi politikánkban nincs és nem lehet ingadozás a reakcióval való harc és a reakcióval való megalkuvás között. Mi vagyunk a magyar demokrácia legkövetkezetesebb harcosai és támaszai. A Magyar Kommunista Párt reakcióellenes politikájának egységével, keménységével és hajthatatlanságával a legnemzetibb pártja az országnak,zért szavaz rá minden gondolkodó, dolgozó magyar. Halálra ítélték Bárdossy Lászlót A budapesti Népbíróság szombat reggel 9 órára tűzte ki a Bárdossyper ítéletének kihirdetését. A Zeneakadémia nagytermében még az eddiginél is nagyobb közönség foglalt helyet. Megteltek a diplomaták páholyai is. Pontosan 9 órakor bevonultak a Népbíróság tagjai Major Ákos vezetésével. Elővezetik Csárdogsyt, kinek arca lárvaszerüen sápadt, ideges rángások futnak végig arcán. Feszült csendben hirdeti ki az ítéletet Major Ákos dr.: — A magyar nép nevében! A budapesti Népbíróság bűnösnek mondja ki Bárdossy Lászlót a népbírósági rendelet 11. § -ának 2., 3. és 4. pontjaiban és a 13. § 1. pontjába ütköző háborús bűntettekben, valamint a 15. § 1. pontja és a 17. szakasz 1. pontjába ütköző népellenes bűntettekben és ezért kötél általi halálra ítéli. Az ítéletet zárt helyen, de a nyilvánosság kizárása nélkül kell végrehajtani. Ezután az ítélet indokolására kerül sor. — A törvény világosan mutatja, hogy a Népbíróság illetékes — jelenti ki Major Ákos dr. — ezt mondja a fegyverszüneti egyezmény is. A következőkben a Népbíróság elnöke visszapillantást vet az 1919 óta egymást követő magyar kormányok politikájára, a szegedi gondolatra, amelynek folytatása a reklám-irredentizmuson át a német érdekek szolgálatába vezette és katasztrófába döntötte az országot. 1940 nyarán Magyarország Romániát és Szlovákiát megelőzve csatlakozott a háromhatalmi egyezményhez és ezzel teljesen feladta politikai függetlenségét. A magyar kormány a Jugoszláviával kötött örök barátsági szerződés után négy héttel már arról levelezett a németekkel, hogy Horvátország függetlenségét ki kell kiálltani. Ezzel akartak alibit szerezni a Jugoszlávia elleni akcióra." A vád e lette elődje, Teleki holttestén keresztülgázolva vezette a magyar nemzetet a Szerencsétlen második világháborúba. A jugoszláv háború következménye az angol-magyar diplomáciai viszony megszakítása volt. Németország csatlósai lettünk. — Amikor Magyarország háborút kezdett a Szovjetunió ellen, a német fasiszták még nem is követelték azt — folytatta Major dr. — A magyar hadsereget vezető sváb tábornokok azonban sürgették a beavatkozást és Bárdossy is mindent elkövetett, hogy Németországból valamilyen felhívást kapjon. Ennek megtörténte után minden parlamentáris szokás felrúgásával megszakította a diplomáciai viszonyt a Szovjetunióval, majd a német repülők kassai támadása után háborút üzent. Elsikkasztotta Kristóffa követ nagyfontosságú táviratát, hogy törés nélkül folytathassa a szegedi antibolsevista reklámpolitikát és eleget tegyen Horthy Miklós kívánságának, aki kijelentette: „Lesülne az arcomról a bőr, ha ebből a háborúból kimaradnánk“. Mindjárt a háború kezdetén az ország határain kívül, a Donnál beejtették egyetlen ütőképes hadseregünket, a 2. hadsereget, amely teljesen megsemmisült. — A délvidékre kiküldött pribékek nemcsak a szerb hazafiak, a partizánok ellen harcoltak. Felkoncoltak 3309 ártatlan polgárt is. — 1944 március 19. után Bárdossy mindenben segítségére volt Iszójaynak és megalakította a fegyver-szünet megkötését akadályozó Nemzeti Szövetséget. A Népbíróság— mondotta Major Ákos — csak a délvidéki vérengzésekről fogadta el Bárdossy védekezését, amely szerint az ottani vérfürdőről csak utólag szerzett tudomást és azonnal vizsgálatot rendelt el. . Az ítélet indokolása után Fevessy Ferenc népügyész perb-vo.-lattal élt Bárdossynak a délvidéki vérengzésekkel kapcsolatos felmentés miatt. Berend Béla dr. védő az ítélet enyhítéséért fellebbezett. A legrosszabb esetben kéri, hogy a halálbüntetés nemét változtassák meg A cselekvő demokráciáért szavazz a 4-es