Szabad Nép, 1946. augusztus (4. évfolyam, 171-195. szám)

1946-08-01 / 171. szám

világ normal egyssörjcím SZA­BAD N MÁTÓL: A magántisztviselők és kereste* elsírni alkalmazottak fizetés® — Jugoszláviai helyzetkép — Kom­­munisták a falun GYÁR IC­O­MM­UN­IS­T A PA­­RT K­Ö0 N •• AV IV. ÉVFOLYAM, 171. SZÁM ARA 40 FILLÉR CSÜTÖRTÖK, 1M? | AUGUSZTUS|# A stabilizáció­­ döntő kérdése A szédületes iramú inflációból st­­bil gazdasági életbe áttérni ter­mészetesen nem lehet bizonyos megrázkódtatás nélkül. A legláza­­sabb állapot is valamelyes alkal­mazkodást vált ki a szervezetből. Mennél hirtelenebbül szűnik meg a láz, annál kevésbé tudna­k a szer­vezet különböző részei azonnal és súrlódás nélkül alkalmazkodni az új helyzethez. Most pedig egyszerre akarunk véget vetni a láznak, az infláció megvadult paripáját egyetlen gyeplőrántással akarjuk megál­lásra kényszeríteni. Normális kö­rülményektől elszokott gazdasági életünknek sok mindent kell újra megtanulnia. Az ilyen újra­tanu­­lásra azonban nem a józan meg­fontolás szokta késztetni gazda­sági szerveinket és tényezőinket. Erre saját káruk kényszeríti rá őket. Gondoljunk csak arra, hogy né­hány nappal ezelőtt még mindenki természetes adottságként vette tudomásul, hogy a pénz napról­­napra veszít értékéből, az árak s­apról-napra emelkednek. Ebből élt ezer és ezer kis- és nagyspekuláns. Megpróbálnak majd ebből élni akkor is, amikor a pengő és adó­pengő helyét már elfoglalta a fo­rint. Spekulálnak majd a forint értékcsökkenésére , és pórul jár­nak. .Nem sikerül majd megmene­külniük a törvényszabta súlyos büntetéstől és nincs ami megment­hetné őket a gazdasági büntetés­től, a ráfizetéstől, vagy tönkre­­menéstől, ami minden elhibázott spekuláció elkerülhetetlen követ­kezménye. Ők lesznek a jó pénz első áldozatai. Nem ká­r értük. A gazdasági élet élősdijeinek az egészséges szervezetben nincs helyük. Bárcsak azt remélhetnék, hogy velük együtt pusztul el közgazda­ságunk minden élősdije! Erre azonban nem számíthatunk. A jó pénz magában véve nem változtat sem azon, hogy egyes árukkal, részben igen fontos árukkal, még sokáig nagyon szűkösen leszünk ellátva, sem azon, hogy lesznek gazdag emberek, akik ilyen áru­kért hajlandók rendkívül magas árakat fizetni. Márpedig ez a két körülmény együtt az árdrágítók életeleme. Az árdrágítás lehetősége csak akkor fog eltűnni, ha az áruk a kereslethez képest elegendő mennyiségben állnak majd rendel­kezésre. Addig a jó pénz csak annyi változást hoz, hogy az ár­drágítókat élesen meg lehet külön­böztetni a legális kereskedőktől. Tehát sokkal szigorúbban lehet és­ kell is felvenni a harcot a szükség eme vámszedői ellen s­ a tömeg­­mozgósításnak erre a harcra sok­kal tágabb tere nyílik. De nemcsak a spekulánsok, ha­nem az ipari és mezőgazdasági termelők s a kereskedők általában is a­ pénz következetes elértéktele­nedésére építették fel csősz tevé­­kenységüket. Az­ új körülmények őket is újratanulásra fogják kény­szeríteni. Ez pedig náluk sem megy majd áldozatok nélkül. Az infláció idején csak a vevők közt volt ver­seny, az eladók közt nem. Nem lesz tehát könnyű hozzászokni ah­hoz, hogy az eladók, a termelők is, kereskedők is, versenyezzenek egy­mással. Ez a verseny annál élesebb lesz, mennél szigorúbban alkalmaz­kodik majd a Pénzmennyiség­ a rendelkezésre álló árumennyiség­hez, mennél kisebb lesz a kereset. A versenyben az győz, aki jobban, korszerűbben, olcsóbban szervezi meg a termelést vagy eladást? Új­ból meg kell tanulni kalkulálni, racionalizálni kell, olcsónak lenni. Aki nem állja meg a helyét a ver­senyben, az elbukik. Itt nemcsak arra gondolunk, hogy az egyes vállalatokat racionalizálni kell. Erre szükség van, de ez nem elég. Országos méretben is meg kell szervezni a termelést és elosztást. Nyilvánvaló, hogy ilyen szerve­zésre a magántőke nem képes. Akár akarják, akár nem, szükség van bizonyos állami beavatkozásra. Ezt az állami beavatkozást­ már magában véve jóvátételi kötelezett­ségünk is elkerülhetetlenné teszi. Hiszen a jóvátétel egész iparunk­nak igen tekintélyes részét, nehéz­iparunknak pedig nagyobbik ré­szét foglalkoztatja. Az a körül­mény, hogy ezt az országos mére­tekben jelentős termelést meg kell szervezni, már bizonyos irányítást jelent az anyagelosztás és a kül­kereskedelem vonalán is. De a fo­rint védelme is megköveteli, hogy külkereskedelmünk felett az állam szigorú ellenőrzést gyakoroljon, s hogy bizonyos tervszerűséget vi­gyen be az egész termelésbe és el­osztásba is. ‘**1"** -'t'l-Az állami beavatkozás kérdése egyúttal a kötött gazdálkodás kérdése. A stabilizálás egyik na­gyon komoly kérdése, hogy a kö­tött gazdálkodás mire törjedjek­ ki. Mennyire kell és mennyire kí­vánatos belenyúlni a külkereske­delem és anyagelosztás irányítá­sán kívül a készáruk, iparcikkek és mezőgazdasági termékek ársza­bályozásába és elosztásába? Mi­lyen területekre terjedjen ki a jegyes elosztás? Nálunk idestova 3 éve, az ár­megállapítások igen kiterjedt rendszere van érvényben. Kérdem, mennyire kívánatos ennek a rend­szernek fenntartása a stabilizálás­ idején. Ha megvizsgáljuk az ár­megállapítás mai módszerét, azt látjuk, hogy ezt a módszert a há­borús konjunktúrára szabták. Tekintetbe veszi az eladó minden lehetséges költségét és összes ki­adásaihoz még egy elég bőven mért haszonkulcs hozzáadását en­gedélyezi. Ez a módszer megfelelő volt akkor, amikor, mint mondot­ták, csak a vevők versenyeztek egymás közt, de semmikép sem felel meg akkor, amikor az eladók között is megindul a verseny. Nem a racionalizálást, nem az árak leszorítását szolgálja, hanem ellenkezőleg, a meglévő állapot konzerválását, bármily észszerűt­­­len is az. Meg kell tehát értetni a fogyasztókkal, hogy egy ilyen messzemenő árrögzítés ma egyál­talán nem az ő érdekeiket szol­gálja. A stabilizálás körülményei között, ha a pénzszűkét az állam fenntartja — és fenn kell tarta­nia, — igen sok közszükségleti cikk árának esni kell. Éppen az áresés fogja visszatükrözni a ter­melés fejlődését és olcsóbbodását. Az árrögzítés az egész folyamatot csak gátolná. Ne felejtsük el, hogy Magyar­országon az egész háború alatt kötött gazdálkodás volt, sőt bizo­nyos cikkekben a kötött gazdálko­dás a hírhedt egykezek formájá­ban jóval meg is előzte a háborút. A kötött gazdálkodás tehát szol­gálhat monopolista érdeket, a tö­megek legnagyobb kárára. Van­nak, akik a kötött gazdá­lkodódás­nak ilyen formáit szeretnék újjá­éleszteni. Mi ebből nem kérünk. Lényegében a múlt, ezúttal a közelmúlt konzerválására töre­kednek azok is, akik nem szívesen látják, hogy az állam megszűnik az egész gazdasági élet, a terme­lés elosztás , kivitel és behozatal leg'n­agyob­b «o ,ia Anni.­­ Ők kötött gé­xákodás címén leg­szívesebben, ezt az állapotot is örökössé tennék. Nyilvánvaló azon­ban, hogy a stabilizálás kezdetével a könnyű állami pénzkezelésnek egyszer s mindenkorra vége kell, hogy szakadjon. A stabilizálás bi­zonyos fokig az ortodox tőkés gaz­dasági elveket érvényesíti, amikor észszerű gazdálkodást, szigorú kalkulációt, egyéni felelősséget követel meg a vállalkozóktól éz nem engedi a felelősséget az állam vállára áthárítani. Ezektől az ortodox tőkés gazdálkodási elvek­től azonban nemcsak a tőkések ká­rára lehet eltérni, hanem a dolgo­zók kárára is. Éppen ez történt meg az inflációban. Amikor tehát visszatérünk a kapitalista ver­seny néhány alapelvéhez, akkor ezzel egyúttal a munkaerő el­használásának és utánpótlásának, más szóval: a tőkés kizsákmányo­lásnak normális formáit állítjuk helyre. Nem szorul bővebb magya­rázatra, hogy ez a normális kapi­talista kizsákmányolás összehason­líthatatlanul előnyösebb a dolgo­zókra az inflációnál, mely hét bőrt nyúz le róluk. Éppen ezért akarjuk tartósan biztosítani pénzünk szilárdságát Tudjuk, hogy az inflációt köny­nyebb megindítani, mint kézben­­tartani, kormányozni és megállí­tani. Fiatal demokráciánkat nem akarjuk rövid időn belül egy újabb gazdasági megrázkódtatásnak ki­tenni; az ország anyagi és kultu­rális újjáépítését és felemelkedé­sét szilárd gazdasági alappal akarjuk alátámasztani. Ebből azonban le is kell vonni minden következtetést. Nem csak akarni kell a helyeset, hanem meg­ingathatatlan szilárdsággal és eréllyel meg is valósítani. Erélyt és szilárdságot követe­lünk elsősorban azért, mert ezek híjján a stabilizálást komoly ve­szély fenyegeti. Ne felejtsük el, hogy a szanálást igen hosszú időn át tartó könnyű kezű állami pénz­kezelés előzte meg. Az infláció ki­­mélyí­lésének egyik legkomolyabb okát éppen abban láttuk, hogy az állam vált az egész gazdasági élet, az ipar, a külkereskedelem, a közületek, a szövetkezetek és más vá !3&igt;rAr f«* •»pt&gr* finanszírozójává. Magétól értető­dik, hogy mindazok a szervek és szervezetek,­ melyek eddig köny­­nyen kaptak pénzt az államtól, nehezen fognak beletörődni ennek a pénzforrásnak bedugulásába. Nincs szükség a stabilizáció ellen­ségeinek uszítására, hogy ezek mind rohamra induljanak újabb állami hitelek kicsikarására. Az elkerülhetetlen stabilizációs vál­ság nyomán általános lesz a pa­nasz a pénzszűke ellen és a köve­telés, hogy a kormány lazítson a gyeplőn gazdasági életünk fellen­dítése érdekében. A kormánynak sokszor nehéz dolga lesz, mikor a stabilizálás sikere érdekében meg kell tagadnia a pénzt hozzá közel­álló, vagy a dolgozók érdekét szol­gáló céloktól és intézményektől is. A kormánynak azonban a nemzet egészének érdekét kell képviselnie a részek érdekeivel szemben, a jövő érdeket a pillanat érdekeivel, szemben. Előre kell látnia a ne­hézségeket és úgy kell küzdenie ellenük, hogy ez a küzdelem ne ve­szélyeztesse a jó pénzt. Erélyt és szilárdságot követe­lünk azért is, mert csak ilyen magatartással lehet az ingadozó elemeket a stabilizálás támogatá­sára szorítani. Az ingadozókat csak a tények fogják meggyőzni. Ha a tények azt mutatják, hogy a kormány kész a forint tartós értékállandóságát minden eszköz­zel biztosítani, akkor ehhez fog­nak igazodni és ténykedésükkel maguk is alátámasztják a forint szilárdságát. Ha viszont úgy lát­ják, hogy a kormány engedménye­ket tesz egy újabb pénzfelhígítás irányában, vagy akár csak határo-­­zatlanságot árul is el ezen a téren, akkor ingadozásuk még erősebbé válik és előmozdítják a pénzrom­lás bekövetkezését. De erőt és szilárdságot követe­lünk legfőképpen azért, hogy a jó pénz tudatos ellenségeit könyör­telenül letörhessük és minden a fori­ it aláásására irányuló kísérle­tüket nemcsak csírájában elfojt­hassuk, hanem keményen meg is toroljuk. Kikből toborzódik a jó pénz ellenségeinek tábora? A dol­­gozó népnek egységesen érdeke, hogy a pénz tartósan szilárd ma­.vb ,1* y- - ! ” . iiiVíT *. „ 1#**' hevévé, végy — mint az i­­ránlt hónapokban annyiszor — a mun­­kásságg, parasztság, értelmiség és kispolgárság törekvését egy közös célkitűzésben foglaljuk össze, ez tette lehetővé a Függetlenségi Front pártjainak, egységes állás­­foglalását és közös stabilizációs programutját. Azt is láttuk, hogy a stabilizálás nem mond ellent a tőke érdekeinek, sőt éppen a tő­kés termelés néhány válságba ju­tott elvét ismét érvényre juttatja. A stabilizálás ellenségei tehát első­sorban­ a reakció híveiből állnak. Ehhez tartoznak bizonyos egyházi körök, birtokukat elvesztett föl­desurak, a régi­ rendszerrel össze­nőtt fiskálisok, az állami és egyéb bürokráciának ellenforradalmi, fa­siszta, reakció tagjai és a nagy­tőke egyes képviselői. Valameny­nyiüket összefűzi az, hogy minden eszközt jónak tekintenek a demo­kratikus rendszer elgán csalására s legfőbb célkitűzésük a régi uralmi rendszer valamilyen for­májának visszaállítása. Ebből a reakciós bandából kerül ki a sta­bilizálás ellenségeinek többsége. Hozzájuk csatlakozik néhány ezer főnyi spekuláns, aki egyéni érde­kei ellen intézett támadást lát a stabilizálásban. Aknamunkáját meg fogja köny­­nyíteni a szanálási válság s ezek nyomán a tömegekben is itt-ott elkerülhetetlenül fellépő elégedet­lenség. Ez­ utóbbi lehetővé fogja tenni, hogy a demokrácia ellen irányuló merényletek nagy részét a demokrácia érdekét képviselő követelésként tüntessék fel. Nem lehet tehát eléggé hang­súlyozni, hogy a stabilizáció sike­rének legfontosabb feltétele a kor­­mány edz­erésige, , szilárdsága, cél­tudatos következetessége a kitű­zött célok megvalósításában. Ide tartozik nemcsak a kíméletlen harc a spekulánsok ellen, hanem a még erélyesebb fellépés a politi­kai zavart keltők ellen, azok ellen akik a stabilizálás munkáját célz­zatos híresztelésekkel, intézkedé­sek szabotálásával vagy bármi más módon elgáncsolni igyekez­nek. Friss István 11 áfeÉÉ A magyar békeszerződés tilmezési Nyilvánosságra hozták a román, bolgár, olasz és finn béketervezeteket is Kedden éjfélkor nyilvánosságra hozták a volt csatlósállamokkal kötendő békeszerződések terveze­tét. A magyar béketervezet A külügyminiszterek tanácsától el­fogadott, július 18-tól keltezett ma­gyar békeszerződés tervezete nyolc részből és 37 cikkelyből áll. A mel­lékletek száma hat. A bevezetés le­szögezi, hogy Magyarország a hit­leri Németországgal szövetkezve részt vett az Egyesült Nemzetek el­leni háborúban. Ezért a felelősség rá eső részét viseli. Miután Magyar­­ország 1944 december 20-án meg­szakította kapcsolatait Németország­gal, hadat üzent Németországnak és 1945 január 20-án fegyverszünetet kötött a Szovjetunióval,­­­agybritan­­niával és az Egyesült Államokkal és miután a szövetségesek és Magyar­­ország békeszerződést kívánnak kötni, a szövetségesek megállapod­tak abban, hogy kinyilvánítják a hadiállapot megszűnését, megkötik a jelen békeszerződést. Ebben rende­zik a függő kérdéseket és lehetővé teszik, hogy Magyarország tagja le­hessen az Egyesült Nemzeteknek. AZ I. KÉSZ a határokkal foglal­kozik. Megállapítja, hogy a bécsi döntések érvénytelenek és minden vonatkozásban helyreállítók az 1938 január 1. előtti határok. A cseh­szlovák-magyar határról a tervezet megjegyzi, hogy az 1938 január 1. előtti határ visszaállítása kísérleti megoldásnak tekintendő mindaddig, amíg Csehszlovákia és Magyaror­szág kormányainak alkalma nyílik a békeértekezleten, vagy a külügy­miniszterek tanácsa előtt kifejteni álláspontjukat. A H­­RÉSZ rendelkezik az alap­vető emberi szabadságjogokról. Magyarországnak biztosítania kell a területén élő valamennyi személy számára fajra, nyelvre és vallásra való tekintet nélkül az emberi jogo­kat és az alapvető szabadságjogokat. . Az egyik további pont szerint Magyarország kötelezi magát, hogy­­eltöröl minden fajilag diszkrimin­áló törvényt és a jövőben ilyen törvén­­yéket nem hoz. Kötelezi magát, továbbá, hogy feloszlat minden fa­siszta jellegű politikai, katonai vagy félkatonai­ szervezetet, úgyszintén olyan szervezeteket, amely a Szov­jetunió, vagy az Egyesült Nemzetek bármely tagjával szemben­­■ ellensé­ges propagandát folytatott. A békeszerződés életbeléptetése után legkésőbb hat hónappal mind­en szövetséges hatalom közli Magyar­­országgal, hogy melyik háború előtti kétoldalú szerződést­­ óhajtja életben tartani, vagy megújítani. A vl. SZiSZ ketonod záradékai tartalmazzák a New­ York Herald Tribune nyomán már ismertetett adatokat és kikötik, hogy a magyar légi- és szárazföldi erőkhöz nem tartozó személyek semminemű kato­nai kiképzésben nem részesülhetnek. A magyar hadifoglyokat a lehető leghamarabb hazaszállítják, a hazai

Next