Szabad Nép, 1946. augusztus (4. évfolyam, 171-195. szám)
1946-08-01 / 171. szám
világ normal egyssörjcím SZABAD N MÁTÓL: A magántisztviselők és kereste* elsírni alkalmazottak fizetés® — Jugoszláviai helyzetkép — Kommunisták a falun GYÁR ICOMMUNIST A PART KÖ0 N •• AV IV. ÉVFOLYAM, 171. SZÁM ARA 40 FILLÉR CSÜTÖRTÖK, 1M? | AUGUSZTUS|# A stabilizáció döntő kérdése A szédületes iramú inflációból stbil gazdasági életbe áttérni természetesen nem lehet bizonyos megrázkódtatás nélkül. A leglázasabb állapot is valamelyes alkalmazkodást vált ki a szervezetből. Mennél hirtelenebbül szűnik meg a láz, annál kevésbé tudnak a szervezet különböző részei azonnal és súrlódás nélkül alkalmazkodni az új helyzethez. Most pedig egyszerre akarunk véget vetni a láznak, az infláció megvadult paripáját egyetlen gyeplőrántással akarjuk megállásra kényszeríteni. Normális körülményektől elszokott gazdasági életünknek sok mindent kell újra megtanulnia. Az ilyen újratanulásra azonban nem a józan megfontolás szokta késztetni gazdasági szerveinket és tényezőinket. Erre saját káruk kényszeríti rá őket. Gondoljunk csak arra, hogy néhány nappal ezelőtt még mindenki természetes adottságként vette tudomásul, hogy a pénz naprólnapra veszít értékéből, az árak sapról-napra emelkednek. Ebből élt ezer és ezer kis- és nagyspekuláns. Megpróbálnak majd ebből élni akkor is, amikor a pengő és adópengő helyét már elfoglalta a forint. Spekulálnak majd a forint értékcsökkenésére , és pórul járnak. .Nem sikerül majd megmenekülniük a törvényszabta súlyos büntetéstől és nincs ami megmenthetné őket a gazdasági büntetéstől, a ráfizetéstől, vagy tönkremenéstől, ami minden elhibázott spekuláció elkerülhetetlen következménye. Ők lesznek a jó pénz első áldozatai. Nem kár értük. A gazdasági élet élősdijeinek az egészséges szervezetben nincs helyük. Bárcsak azt remélhetnék, hogy velük együtt pusztul el közgazdaságunk minden élősdije! Erre azonban nem számíthatunk. A jó pénz magában véve nem változtat sem azon, hogy egyes árukkal, részben igen fontos árukkal, még sokáig nagyon szűkösen leszünk ellátva, sem azon, hogy lesznek gazdag emberek, akik ilyen árukért hajlandók rendkívül magas árakat fizetni. Márpedig ez a két körülmény együtt az árdrágítók életeleme. Az árdrágítás lehetősége csak akkor fog eltűnni, ha az áruk a kereslethez képest elegendő mennyiségben állnak majd rendelkezésre. Addig a jó pénz csak annyi változást hoz, hogy az árdrágítókat élesen meg lehet különböztetni a legális kereskedőktől. Tehát sokkal szigorúbban lehet és kell is felvenni a harcot a szükség eme vámszedői ellen s a tömegmozgósításnak erre a harcra sokkal tágabb tere nyílik. De nemcsak a spekulánsok, hanem az ipari és mezőgazdasági termelők s a kereskedők általában is a pénz következetes elértéktelenedésére építették fel csősz tevékenységüket. Az új körülmények őket is újratanulásra fogják kényszeríteni. Ez pedig náluk sem megy majd áldozatok nélkül. Az infláció idején csak a vevők közt volt verseny, az eladók közt nem. Nem lesz tehát könnyű hozzászokni ahhoz, hogy az eladók, a termelők is, kereskedők is, versenyezzenek egymással. Ez a verseny annál élesebb lesz, mennél szigorúbban alkalmazkodik majd a Pénzmennyiség a rendelkezésre álló árumennyiséghez, mennél kisebb lesz a kereset. A versenyben az győz, aki jobban, korszerűbben, olcsóbban szervezi meg a termelést vagy eladást? Újból meg kell tanulni kalkulálni, racionalizálni kell, olcsónak lenni. Aki nem állja meg a helyét a versenyben, az elbukik. Itt nemcsak arra gondolunk, hogy az egyes vállalatokat racionalizálni kell. Erre szükség van, de ez nem elég. Országos méretben is meg kell szervezni a termelést és elosztást. Nyilvánvaló, hogy ilyen szervezésre a magántőke nem képes. Akár akarják, akár nem, szükség van bizonyos állami beavatkozásra. Ezt az állami beavatkozást már magában véve jóvátételi kötelezettségünk is elkerülhetetlenné teszi. Hiszen a jóvátétel egész iparunknak igen tekintélyes részét, nehéziparunknak pedig nagyobbik részét foglalkoztatja. Az a körülmény, hogy ezt az országos méretekben jelentős termelést meg kell szervezni, már bizonyos irányítást jelent az anyagelosztás és a külkereskedelem vonalán is. De a forint védelme is megköveteli, hogy külkereskedelmünk felett az állam szigorú ellenőrzést gyakoroljon, s hogy bizonyos tervszerűséget vigyen be az egész termelésbe és elosztásba is. ‘**1"** -'t'l-Az állami beavatkozás kérdése egyúttal a kötött gazdálkodás kérdése. A stabilizálás egyik nagyon komoly kérdése, hogy a kötött gazdálkodás mire törjedjek ki. Mennyire kell és mennyire kívánatos belenyúlni a külkereskedelem és anyagelosztás irányításán kívül a készáruk, iparcikkek és mezőgazdasági termékek árszabályozásába és elosztásába? Milyen területekre terjedjen ki a jegyes elosztás? Nálunk idestova 3 éve, az ármegállapítások igen kiterjedt rendszere van érvényben. Kérdem, mennyire kívánatos ennek a rendszernek fenntartása a stabilizálás idején. Ha megvizsgáljuk az ármegállapítás mai módszerét, azt látjuk, hogy ezt a módszert a háborús konjunktúrára szabták. Tekintetbe veszi az eladó minden lehetséges költségét és összes kiadásaihoz még egy elég bőven mért haszonkulcs hozzáadását engedélyezi. Ez a módszer megfelelő volt akkor, amikor, mint mondották, csak a vevők versenyeztek egymás közt, de semmikép sem felel meg akkor, amikor az eladók között is megindul a verseny. Nem a racionalizálást, nem az árak leszorítását szolgálja, hanem ellenkezőleg, a meglévő állapot konzerválását, bármily észszerűtlen is az. Meg kell tehát értetni a fogyasztókkal, hogy egy ilyen messzemenő árrögzítés ma egyáltalán nem az ő érdekeiket szolgálja. A stabilizálás körülményei között, ha a pénzszűkét az állam fenntartja — és fenn kell tartania, — igen sok közszükségleti cikk árának esni kell. Éppen az áresés fogja visszatükrözni a termelés fejlődését és olcsóbbodását. Az árrögzítés az egész folyamatot csak gátolná. Ne felejtsük el, hogy Magyarországon az egész háború alatt kötött gazdálkodás volt, sőt bizonyos cikkekben a kötött gazdálkodás a hírhedt egykezek formájában jóval meg is előzte a háborút. A kötött gazdálkodás tehát szolgálhat monopolista érdeket, a tömegek legnagyobb kárára. Vannak, akik a kötött gazdálkodódásnak ilyen formáit szeretnék újjáéleszteni. Mi ebből nem kérünk. Lényegében a múlt, ezúttal a közelmúlt konzerválására törekednek azok is, akik nem szívesen látják, hogy az állam megszűnik az egész gazdasági élet, a termelés elosztás , kivitel és behozatal leg'nagyobb «o ,ia Anni. Ők kötött géxákodás címén legszívesebben, ezt az állapotot is örökössé tennék. Nyilvánvaló azonban, hogy a stabilizálás kezdetével a könnyű állami pénzkezelésnek egyszer s mindenkorra vége kell, hogy szakadjon. A stabilizálás bizonyos fokig az ortodox tőkés gazdasági elveket érvényesíti, amikor észszerű gazdálkodást, szigorú kalkulációt, egyéni felelősséget követel meg a vállalkozóktól éz nem engedi a felelősséget az állam vállára áthárítani. Ezektől az ortodox tőkés gazdálkodási elvektől azonban nemcsak a tőkések kárára lehet eltérni, hanem a dolgozók kárára is. Éppen ez történt meg az inflációban. Amikor tehát visszatérünk a kapitalista verseny néhány alapelvéhez, akkor ezzel egyúttal a munkaerő elhasználásának és utánpótlásának, más szóval: a tőkés kizsákmányolásnak normális formáit állítjuk helyre. Nem szorul bővebb magyarázatra, hogy ez a normális kapitalista kizsákmányolás összehasonlíthatatlanul előnyösebb a dolgozókra az inflációnál, mely hét bőrt nyúz le róluk. Éppen ezért akarjuk tartósan biztosítani pénzünk szilárdságát Tudjuk, hogy az inflációt könynyebb megindítani, mint kézbentartani, kormányozni és megállítani. Fiatal demokráciánkat nem akarjuk rövid időn belül egy újabb gazdasági megrázkódtatásnak kitenni; az ország anyagi és kulturális újjáépítését és felemelkedését szilárd gazdasági alappal akarjuk alátámasztani. Ebből azonban le is kell vonni minden következtetést. Nem csak akarni kell a helyeset, hanem megingathatatlan szilárdsággal és eréllyel meg is valósítani. Erélyt és szilárdságot követelünk elsősorban azért, mert ezek híjján a stabilizálást komoly veszély fenyegeti. Ne felejtsük el, hogy a szanálást igen hosszú időn át tartó könnyű kezű állami pénzkezelés előzte meg. Az infláció kimélyílésének egyik legkomolyabb okát éppen abban láttuk, hogy az állam vált az egész gazdasági élet, az ipar, a külkereskedelem, a közületek, a szövetkezetek és más vá !3&igt;rAr f«* •»pt&gr* finanszírozójává. Magétól értetődik, hogy mindazok a szervek és szervezetek, melyek eddig könynyen kaptak pénzt az államtól, nehezen fognak beletörődni ennek a pénzforrásnak bedugulásába. Nincs szükség a stabilizáció ellenségeinek uszítására, hogy ezek mind rohamra induljanak újabb állami hitelek kicsikarására. Az elkerülhetetlen stabilizációs válság nyomán általános lesz a panasz a pénzszűke ellen és a követelés, hogy a kormány lazítson a gyeplőn gazdasági életünk fellendítése érdekében. A kormánynak sokszor nehéz dolga lesz, mikor a stabilizálás sikere érdekében meg kell tagadnia a pénzt hozzá közelálló, vagy a dolgozók érdekét szolgáló céloktól és intézményektől is. A kormánynak azonban a nemzet egészének érdekét kell képviselnie a részek érdekeivel szemben, a jövő érdeket a pillanat érdekeivel, szemben. Előre kell látnia a nehézségeket és úgy kell küzdenie ellenük, hogy ez a küzdelem ne veszélyeztesse a jó pénzt. Erélyt és szilárdságot követelünk azért is, mert csak ilyen magatartással lehet az ingadozó elemeket a stabilizálás támogatására szorítani. Az ingadozókat csak a tények fogják meggyőzni. Ha a tények azt mutatják, hogy a kormány kész a forint tartós értékállandóságát minden eszközzel biztosítani, akkor ehhez fognak igazodni és ténykedésükkel maguk is alátámasztják a forint szilárdságát. Ha viszont úgy látják, hogy a kormány engedményeket tesz egy újabb pénzfelhígítás irányában, vagy akár csak határo-zatlanságot árul is el ezen a téren, akkor ingadozásuk még erősebbé válik és előmozdítják a pénzromlás bekövetkezését. De erőt és szilárdságot követelünk legfőképpen azért, hogy a jó pénz tudatos ellenségeit könyörtelenül letörhessük és minden a fori it aláásására irányuló kísérletüket nemcsak csírájában elfojthassuk, hanem keményen meg is toroljuk. Kikből toborzódik a jó pénz ellenségeinek tábora? A dolgozó népnek egységesen érdeke, hogy a pénz tartósan szilárd ma.vb ,1* y- - ! ” . iiiVíT *. „ 1#**' hevévé, végy — mint az iránlt hónapokban annyiszor — a munkásságg, parasztság, értelmiség és kispolgárság törekvését egy közös célkitűzésben foglaljuk össze, ez tette lehetővé a Függetlenségi Front pártjainak, egységes állásfoglalását és közös stabilizációs programutját. Azt is láttuk, hogy a stabilizálás nem mond ellent a tőke érdekeinek, sőt éppen a tőkés termelés néhány válságba jutott elvét ismét érvényre juttatja. A stabilizálás ellenségei tehát elsősorban a reakció híveiből állnak. Ehhez tartoznak bizonyos egyházi körök, birtokukat elvesztett földesurak, a régi rendszerrel összenőtt fiskálisok, az állami és egyéb bürokráciának ellenforradalmi, fasiszta, reakció tagjai és a nagytőke egyes képviselői. Valamenynyiüket összefűzi az, hogy minden eszközt jónak tekintenek a demokratikus rendszer elgán csalására s legfőbb célkitűzésük a régi uralmi rendszer valamilyen formájának visszaállítása. Ebből a reakciós bandából kerül ki a stabilizálás ellenségeinek többsége. Hozzájuk csatlakozik néhány ezer főnyi spekuláns, aki egyéni érdekei ellen intézett támadást lát a stabilizálásban. Aknamunkáját meg fogja könynyíteni a szanálási válság s ezek nyomán a tömegekben is itt-ott elkerülhetetlenül fellépő elégedetlenség. Ez utóbbi lehetővé fogja tenni, hogy a demokrácia ellen irányuló merényletek nagy részét a demokrácia érdekét képviselő követelésként tüntessék fel. Nem lehet tehát eléggé hangsúlyozni, hogy a stabilizáció sikerének legfontosabb feltétele a kormány edzerésige, , szilárdsága, céltudatos következetessége a kitűzött célok megvalósításában. Ide tartozik nemcsak a kíméletlen harc a spekulánsok ellen, hanem a még erélyesebb fellépés a politikai zavart keltők ellen, azok ellen akik a stabilizálás munkáját célzzatos híresztelésekkel, intézkedések szabotálásával vagy bármi más módon elgáncsolni igyekeznek. Friss István 11 áfeÉÉ A magyar békeszerződés tilmezési Nyilvánosságra hozták a román, bolgár, olasz és finn béketervezeteket is Kedden éjfélkor nyilvánosságra hozták a volt csatlósállamokkal kötendő békeszerződések tervezetét. A magyar béketervezet A külügyminiszterek tanácsától elfogadott, július 18-tól keltezett magyar békeszerződés tervezete nyolc részből és 37 cikkelyből áll. A mellékletek száma hat. A bevezetés leszögezi, hogy Magyarország a hitleri Németországgal szövetkezve részt vett az Egyesült Nemzetek elleni háborúban. Ezért a felelősség rá eső részét viseli. Miután Magyarország 1944 december 20-án megszakította kapcsolatait Németországgal, hadat üzent Németországnak és 1945 január 20-án fegyverszünetet kötött a Szovjetunióval,agybritanniával és az Egyesült Államokkal és miután a szövetségesek és Magyarország békeszerződést kívánnak kötni, a szövetségesek megállapodtak abban, hogy kinyilvánítják a hadiállapot megszűnését, megkötik a jelen békeszerződést. Ebben rendezik a függő kérdéseket és lehetővé teszik, hogy Magyarország tagja lehessen az Egyesült Nemzeteknek. AZ I. KÉSZ a határokkal foglalkozik. Megállapítja, hogy a bécsi döntések érvénytelenek és minden vonatkozásban helyreállítók az 1938 január 1. előtti határok. A csehszlovák-magyar határról a tervezet megjegyzi, hogy az 1938 január 1. előtti határ visszaállítása kísérleti megoldásnak tekintendő mindaddig, amíg Csehszlovákia és Magyarország kormányainak alkalma nyílik a békeértekezleten, vagy a külügyminiszterek tanácsa előtt kifejteni álláspontjukat. A HRÉSZ rendelkezik az alapvető emberi szabadságjogokról. Magyarországnak biztosítania kell a területén élő valamennyi személy számára fajra, nyelvre és vallásra való tekintet nélkül az emberi jogokat és az alapvető szabadságjogokat. . Az egyik további pont szerint Magyarország kötelezi magát, hogyeltöröl minden fajilag diszkrimináló törvényt és a jövőben ilyen törvényéket nem hoz. Kötelezi magát, továbbá, hogy feloszlat minden fasiszta jellegű politikai, katonai vagy félkatonai szervezetet, úgyszintén olyan szervezeteket, amely a Szovjetunió, vagy az Egyesült Nemzetek bármely tagjával szemben■ ellenséges propagandát folytatott. A békeszerződés életbeléptetése után legkésőbb hat hónappal minden szövetséges hatalom közli Magyarországgal, hogy melyik háború előtti kétoldalú szerződést óhajtja életben tartani, vagy megújítani. A vl. SZiSZ ketonod záradékai tartalmazzák a New York Herald Tribune nyomán már ismertetett adatokat és kikötik, hogy a magyar légi- és szárazföldi erőkhöz nem tartozó személyek semminemű katonai kiképzésben nem részesülhetnek. A magyar hadifoglyokat a lehető leghamarabb hazaszállítják, a hazai