Szabad Nép, 1946. szeptember (4. évfolyam, 196-220. szám)
1946-09-01 / 196. szám
VILÁG PROLETÁRJAI EGYESÜLJETEK? SZABAD NÉP IV. ÉVFOLYAM,196. SZÁM Tízezer hadifogoly úton hazafelé — Ok nélkül bocsátanak el munkásokat a gyárakból — Olcsóbb árakat követelnek a kiskereskedők — Eddig kétmillió mázsa kenyérgabonát szolgáltattak be — Rendezték a baromfi-árakat A MA G YAR K KOMMIM NISTA PART :■KÖZPONT ALAPJA VASÁRNAP, 1946 SZEPTEMBER 1 A kommunista párt a dolgozó parasztságért! Szabó Imre elvtárs, pártunk vast megyei paraszt képviselője, maga is újgazda, a Magyar Kommunista Párt nevében önálló indítványt nyújtott be a nemzetgyűlésen a malmok községesítéséről. Ez az önálló törvényjavaslat a dolgozó parasztság egyik legkeservesebb és legjogosabb panaszát hivatott orvosolni: a malomtulajdonosok uzsoráját kell megszüntetnie. Amerre csak járunk az országban, ömlik a parasztok panasza a malmok ellen. A malomtulajdonosok kihasználják a parasztság szorult helyzetét és formálisan nyúzzák a földműves népet. Nem két bőrt húznak le róla, hanem többet. Csalnak a mérésnél, törvénytelenül magas porlási százalékot számítanak, csalnak a kiőrlésnél, rossz lisztet adnak vissza, fűtőanyagot, fát követelnek a paraszttól, a túl magas vámőrlési díjról, amelyet sajnos a közellátásügyi minisztérium állapított meg és jelentősen le lehetne szállítani, nem is szólva! Ezen az uzsorán akart segíteni a Kommunista Párt, amikor benyújtotta a malmok községesítéséről szóló törvényjavaslatát. A törvényjavaslat indokolása szerint: „Az elmúlt huszonöt év alatt, de különösen a felszabadulás óta a magyar nép ismételten és mind sürgetőbben követeli, hogy vessenek véget a malmok uzsorájának, amelytől a dolgozó nép mérhetetlenül sókat szenved. A malmok visszaélései az amúgy is megpróbált falusi nép életét megkeserítik. A malmok jogtalan eljárása megrövidíti a falusi dolgozók szűkös kenyerét. A malmok közösségi kezelésbe vételével meg kell tehát szüntetni, hogy a malmok a népet kizsákmányolják.“ Azt mondják, hogy ezzel a törvényjavaslattal a Kommunista Párt pártcélokat szolgál. Mondjuk, hogy ez igaz. De ha úgy szolgálunk pártcélokat, hogy egyben a dolgozó parasztság érdekeit szolgáljuk, ugyan mi rossz van ebben ? Bár szolgálná minden más párt is ilyen módon a maga „pártcéljait“. De mi kommunisták arra sem helyezünk súlyt, hogy a malmok községesítéséről szóló törvényjavaslat a mi javaslatunk legyen! Ha például a nemzetgyűlés paraszti blokkja vállalja javaslatunkat, akkor mi azonnal átengedjük bárkinek — kisgazdapárti parasztképviselőnek is — a kezdeményezés dicsőségét. Éppen azért, mert mi a parasztság érdekeit fontosabbnak tartjuk szűk pártszempontoknál. Nem az a lényeg tehát, hogy miért éppen mi nyújtottuk be ezt a javaslatot, hanem az a lényeg, szolgálja-e a malmok községesítése a parasztság túlnyomó, nagy többségének az érdekeit, tekintet nélkül a pártkülönbségekre? Mi azt állítjuk, hogy igen! Aki viszont azt állítja, hogy nem, az bizonyítsa be vagy azt, hogy a malmok uzsorájának letörése nem érdeke a parasztságnak, vagy azt, hogy ennek az uzsorának a letörésére van más mód is, mint a malmok községesítése. A községesítés ellenzői eddig adósak maradtak a bizonyítással. Persze, a malmok uzsorájának letörése nem orvosolja a parasztság minden baját. De attól, hogy, az egyik bajt orvosoljuk, lehet orvosolni a többit is! És miért ne kezdjük el az orvoslást a malmoknál ? Mi lehet a kifogás a malmok községesítésével szemben? Az, hogy még nincs kipróbálva? A Kisgazdapárt hetilapja, az Igazság azt követeli, hogy előbb bizonyosodjék be, hogy a községesített malmok jobban dolgoznak, mint a magánkézben lévők, azután majd beszélhetünk a községesítésről. De ez a javaslat: fából vaskarika. Ahhoz, hogy a közösség kezén lévő malmok bebizonyíthassák, hogy nem nyúzzák a parasztot, előbb a közösség kezére kell adni őket. Az mindenesetre tagadhatatlan, hogy az a malom, melynek működését a községek révén maga a parasztság ellenőrizheti, inkább fog a parasztság érdekében dolgozni, mint az a malom, melynek tulajdonosa csak a hasznot nézi. Azt sem lehet szemünkre vetni, hogy törvényjavaslatunk benyújtásánál ne lettünk volna tekintettel kis- és nagy malomtulajdonosok közti különbségre. Amennyire ez összeegyeztethető volt a parasztok érdekeivel, tekintetbe vettük a kis malomtulajdonosok érdekeit. Javaslatunk szerint azokat a malmokat, melyeknek őrlési teljesítménye nem haladja túl a napi 50 mázsát, csak községi ellenőrzés alá kívánjuk helyezni. Kinek lehet ez ellen kifogása? Hiszen a „község“, melynek feladata lenne az ellenőrzés, túlnyomórészt maga az érdekelt parasztság! Aki tehát ez ellen a javaslat ellen van, az a parasztság jogos követelései ellen fordul, még ha százszor „kisgazdapárti“ is. Aki ezt a törvényjavaslatot nem fogadja el, az a parasztság döntő többségével szemben a malmok uzsoráját, a malomtulajdonosok maroknyi csoportját védelmezi. Tudjuk, hogy a Kisgazdapártban van néhány malomtulajdonos és kupec. De nem akarjuk elhinni, hogy ezeknek az érdekei háttérbe tudják szorítani a Kisgazdapárt paraszti tömegeinek életbevágó érdekeit. Ezzel a törvényjavaslattal a Kommunista Párt bebizonyította, hogy védi a parasztságot, hogy segíteni akar a paraszti bajok orvoslásában. A Kisgazdapárt sajtója ezzel szemben azt állítja, hogy a malmok községesítéséről szóló törvényjavaslat csak „demagógia“, mert ezzel mi el akarjuk terelni a figyelmet arról, hogy ellenezzük a mezőgazdasági érdekképviseletről szóló javaslatot. Ez az állítás: közönséges rágalom. Mi, kommunisták nem akarjuk semmiről „elterelni a figyelmet“, hiszen nyíltan megmondjuk, miért tartjuk igenis rossznak és mai formájában elfogadhatatlannak a mezőgazdasági érdekképviseletekről benyújtott kisgazdapárti javaslatot. Az MKP politikájának alapelve a munkás-parasztszövetség gondolata. Ezt a szövetséget csak erősíthetné, ha a parasztságnak volna érdekképviselete, mely a munkásszervezetekkel együtt folytathatná a harcot a közös ellenség, a kartellek, egykezek, a bankok ellen. Ezért sürgettük és sürgetjük ma is a parasztság valóban demokratikus érdekképviseletének a megalkotását. De a Kisgazdapárt érdekképviseleti javaslata nem demokratikus. A javaslat szerint az érdekképviselet három Kúriára oszlik. A legfelső Kúria, melybe a 15 holdon felüli birtokosok tartoznak, a szavazatok 20%-át karná, holott a 15 holdon felüli gazdák az összes parasztbirtokosok másik legfeljebb 7%-át jelentik! A 7%-nyi nagygazda tehát 20%-os részesedést kapna az Rákosi elvtárs ezután az aszályokozta károkról beszélt, majd hangsúlyozta, hogy a stabilizáció sikere meggyőzte a kétkedőket. Az ipari munkásság kitörő örömmel fogadta a stabilizációt, köreiből érkezett a legtöbb köszönő távirat a jó forintért. Felelete az ipari termelés gyors emelkedésében mutatkozni. Első helyen a bányászok állnak érdekképviselet közgyűlésén, de az ügyeket valóban intéző érdekképviseleti Intéző Bizottságban még ennél is többet: 33%-ot, a megyei és az országos testületben pedig már 50%-ot! Ez semmi egyéb, mint plurális választójog a 7%-nyi ügygazda javára, a 93%-nyi kis- és középparaszt rovására. A Magyar Kommunista Párt a Kisgazdapárttal szervben a parasztság zömének érdekeit védi és képviseli, amikor neim fogad el egy olyan javaslatot, mely a nagy többséget kisebbséggé változtatja és egy vékony, jómódú gazdarétegnek biztosítja a döntő szót az egész érdekképviseletben. Ugyanez vonatkozik a munkaközvetítés kérdésére. A Kisgazdapárt javaslata a mezőgazdasági munkaközvetítést, melyet pedig egy a Kisgazdapárt által is megszavazott törvény juttatott a Földmunkások és Kisbirtokosok Országos Szövetségének, ki ÁRA 40 FILLÉR Rákosi elvtárs rádióbeszéde az egyhónapos stabilizáció sikereiről és tanulságairól Szombat este Rákosi Mátyás elvtárs a rádióban a szanálás első hónapjáról beszélt. Bevezetőben ismertette, hogy az úgynevezett gazdasági szakértők borúlátó jóslásai ellenére hatalmas öszszeget, mintegy 9 millió dollár értéket szolgáltattak be külföldi valutában. Ez a forint jó indulásának köszönhető. A közellátás szempontjából is helyesnek bizonyult a stabilizálás időpontja. Vannak a közellátás terén kisebb nehézségek, így a zsírhiány ezen az újtermésű napraforgó feldolgozása és az október végére várható nagyobb mennyiségű disznózsír fog segíteni. A jó pénz az ipari termelés emelkedéséhez vezetett. A bányák, termelése napi 2200 vagon felé halad és feltehető, hogy szeptember végére eléri a napi 2500 vagont. Fejlődés van a textiliparban is. A gabonabeszolgáltatás jól folyik s augusztus végéig a földadóban beszolgáltatott gabona meghaladta az 1 millió métermázsát. Budapest a felemelt fejadaggal most 70 alapra, van ellátva gabonával és ez a mennyiség állandóan nő. Gyorsabb pénzforgást — Nem láttuk előre — mondotta — a forint forgássebességének a lassúságát. A szanálási tervek kidolgozásánál azt hittük, hogy a forintot is olyan gyorsan fogják forgatni, mint például 1938-ban. Voltak olyan nézetek is, hogy a pénzromlás utóhatásaképpen — legalább is az első időben sietve áruba fogják fektetni. Kiderült azonban, hogy ez csak az első napokban volt így. Utána meglassabbodott a pénz forgási sebessége. Sokan nem sietnek kiadni a forintot, az aprópénzben pedig egyenesen lezaurálást, aprópénz visszatartást, tapasztalunk. A mai napig több mint 17 millió forint ércpénz került forgalomba. Minden lélekre valamivel több, mint két forint jut és ennek ellenére még alig látni váltópénzt. Remélhetőleg ez a jelenség hamarosan eltűnik és a pénz forgássebessége eléri az 1938-ast. Ha ez nem történne meg, fel kell majd emelni a forgalomba kerülő papírpénz mennyiségét, hogy normálisan elláthassa gazdasági funkcióját. Ma megengedhetetlen a sztrájk A pécsiek ma közlik, hogy elérték a napi 180 vagont, a maximális teljesítményt. A bérfizetéseknél nehézségek voltak és zavarólag hatott, hogy augusztus első felében az akkordbérek sok helyen nem voltak kidolgozva. — Helyenként az átmeneti nehézségek hatására — folytatta Rákosi — rövidebb sztrájkok keletkeztek. Az öntudatos munkások tudják, hogy a sztrájk az adott viszonyok között megengedhetetlen. Nincs a munkásságnak az a jogos követelése, amelyet ma sztrájk nélkül el nem intézhetnek. Akik a mai viszonyok között sztrájkot követelnek, azok lényegében a jó pénz és a gazdasági szanálás ellenségei. Még akkor is, ha a legjobb szándék vezérli őket. Ezért az öntudatos munkások utasítják el erélyesen és félreérthetetlenül azokat, akik most sztrájkot javasolnak. Sztrájkolni kellett volna a háború alatt, amikor a németeknek dolgozott a magyar ipar. Ismételten tapasztalhattuk, hogy ma olyanok követelik a sztrájkot, akik teljes gőzzel dolgoztak akkor, amikor ez hazánk ellenségeinek használt. Az országot ma a termelés és a több termelés fogja talpraállítani. Ezért kár minden óráért, amely kiesik a termelésből. ... ha a Kisgazdapárt csatasorba állna Rákosi elvtárs ezután az iparcikkek megfizethetetlenül magas áráról beszélt. A parasztságnál rengeteg a panasz a kisiparosok magas árai miatt is, a magas helypénzek, a kompok révdíjai, a követes vám miatt. Panaszkodnak a felesleges közvetítő kereskedelemre és az olyan egyhezekre, mint a Mezőgazdák Szövetkezetének Központja. De a legáltalánosabban a malmokra panaszkodnak. — Ezeken a panaszokon — folytatta Rákosi elvtárs — a lehető legsürgősebben segíteni kell. Ide kell szorítani az iparcikkek árait, ki kell küszöbölni a felesleges közvetítőkereskedelmet és egykezeket, és meg kell rendszabályozni a kapzsi, parasztnyúzó molnárokat. Pártunk, a Magyar Kommunista Párt, miután ezeket a bajokat felismerte, a legélesebb harcot kezdte ellenük és két nappal ezelőtt a nemzetgyűlésen benyújtottunk egy törvényjavaslatot, amely követeli a malmok községi felügyelet alá vételét, illetve községesítését. Ezen a téren gyorsabban mutatkoznának eredmények, ha a Kisgazdapárt szintén csatasorba állna és a parasztok védelmére fellépne az ipari árak csökkentése és a majomuzsora letörése mellett. Az iparcikkek megfizethetetlenül magas ára elsősorban azzal függ akarja venni a szakszervezetek kezéből és rá akarja bízni arra az érdekképviseletre, melyben a plurális választójog révén, a döntő szó a nagygazdáké lenne. De ha a munkaközvetítés a nagygazdák kezébe jut, akkor a kollektív szerződés is papírronggyá válik. Aki a munkát piacon úl, az szabja meg — egyoldalúan — a béreket is. Mi kommunisták ebben a kérdésben azoknak a százezreknek az érdekeit védjük, akik a mezőgazdaságban munkát, napszámot, aratást vállalnak. Vajjon kiknek az érdekeit védi a Kisgazdapárt? Talán a parasztság érdekeit? De hiszen a parasztság 90%-a saját maga és családja munkaerejével dolgozik, nem bérmunkással. A parasztság 90%-át a munkaközvetítés kérdése nem érinti. A maroknyi 10% érdekeit védi a Kisgazdapárt akkor, amikor ragaszkodik a szakszervezeti munkaközvetítés megszüntetéséhez, a szakszervessze, hogy iparunk nem készült fel a szanálásra. A mi gyárvezetőink nagy többsége hitetlenkedve nézett a szanálás elé. Sokan egyszerű blöffnek tartották, amelyet néhány napi kísérletezés után újabb infláció követ. A legnagyobb baj azonban abban van, hogy a magyar ipar, elsősorban a gépipar, az elmúlt nyolc esztendőben főleg a háborúra, a felszabadulás óta pedig elsősorban a jóvátételre dolgozott. Ez a körülmény odavezetett, hogy legtöbb gyárosunk, megszokta, hogy nem kell a termelés kereskedelmi részével vesződni, mert átvevője egyszerűen az állam. Ez a nyolcéves szokás természetükké vált, s most nehezen akaródzik nekik viszszatérni az igazi békebeli gyakorlathoz, amikor az áruk gyártásán kívül gondoskodni kellett arról, hogy az árukat a fogyasztó meg is vegye. A haditermelés ezenkívül leszoktatta a gyáripart a takarékoskodásról, a pontos számvetésről, s rászoktatta őket a nagy hasznokra. A szanálás viszont minden vonalon takarékoskodást, pontos kalkulációt és normális, az inflációval össze nem hasonlítható, hasznot ír elő. Ehhez persze nem fűlik a foga azoknak a töltéseknek, akik a háború alatt szinte egyedül a hadseregnek dolgoztak, vagy az infláció idején a Nemzeti Bank papírpénzével gazdálkodtak. A tőkések hitelostroma és áremelése Most, hogy a számukra váratlanul jól sikerült szanálás arra kényszeríti őket, hogy normális, takarékos gazdálkodásra térjenek át, s valóban nem könnyű feladattal szemben különböző módon próbálnak védekezni. Az egyik az, hogy változatlanul hitelekért ostromolják a Nemzeti Bankot s racionális piacszervezés és vevőszerzés helyett egyszerűen az állam nyakába aláírják varrni termelvényeik elhelyezésének kérdését. A másik nem kevésbé kényelmes mód az iparcikkek árának hihetetlen felemelése. Ma már ezen a téren ott tartunk, hogy a magas iparcikkek nemcsak az ipari munkást, a parasztságot és az értelmiséget sújtják, hanem export-lehetőségeinket is szinte semmivé teszik. Lépten-nyomon tapasztaljuk, hogy iparcikkeink ára messze túlhaladja az amerikai árakat. Egyébként köztudomású, hogy részben az Anyag- és Árhivatal hibájából az iparcikkeket olyan magasan állapították meg, hogy áruk minden hivatalos nyomás nélkül jelentékenyen esett. A len ára például 40 százalékkal, a gyapjúszövetek 30 százalékkal, a tégla szintén 40 százalékkal olcsóbb, eseti jogok csorbításához. Amikor mi a Kisgazdapárt szemére vetettük, hogy ezzel a javaslattal mi lennénk az elsők Európában, akik a szakszervezeti jogokat csorbítanánk, azt a választ kaptuk, hogy ezzel éppen valami különleges magyar úttal térnénk, a sajátos magyar demokrácia útjára. Hát köszönjük szépen! A magyar demokrácia „sajátossága“ ne abból álljon, hogy a munkaadókra bízzuk a munkapiacot, kecskére a káposztát ! Mindebből látnivaló, hogy ki képviseli valóban a legszélesebb paraszti tömegeket az érdekképviselet dolgában is? Látnivaló, mi igaz abból a rágalomból, hogy mi nem takárunk paraszti érdekképviseletet. Egy szó sem! A malmok kérdésében éppenúgy, mint az érdekképviselet kérdésében mi képviseljük a parasztság döntő többségének az érdekeit. Ez az igazság!