Szabad Nép, 1946. december (4. évfolyam, 273-296. szám)

1946-12-01 / 273. szám

VILÁG PROLETÁRJAI EGYESÜLJETEK! SZA­BAD KlSbmJV’Nl ! \V !­­.&+■ »,0*. »■»*-* *$wrges státusrendezést a pedagógusoknak LEGYEN VÉGE A HUZAVONÁNAK Írta: Révai József A dolgozó tömegek elkesere­dése a drágaság miatt napról­­napra fokozódik. A drágaság el­leni harc érdekli őke­t elsősorban, az, hogy sikerül-e a kormánynak megbirkóznia a spekulációval, si­kerül-e megvédenie, illetve visz­­szaállítania­­ a drágaság letöré­sével — a­ bérek és árak megbil­len­t egyensúlyát. Ez ma a köz­ponti feladat, a kérdések kérdése. De ne higgye senki, hogy a tö­megek a drágaság fölötti elkese­redésükben nem törődnek azzal, ami a politikában történik. A munkásság nagyon is tisztában van politika és gazdaság, reakció és drágaság összefüggésével. Na­gyon jól tudja, hogy a drágaság elleni rendszabályokat, a spekulá­ció elleni harc hatékonyságát döntően befolyásolja a koalíció immár krónikussá váló válsága, az a végnélküli huzavona, amely a válság megoldása érdekében immár öt hete folyó koalíciós tárgyalásokat jellemzi. Nyilván­való, hogy a spekuláns nagytőke, a kis- és nagy feketézők magatar­tására nézve nem közömbös az, hogy a válság jobbfelé, vagy bal­­felé való megoldására számíta­­nak-e ? Nem közömbös, hogy tar­tanak-e egy olyan baloldali kor­mányzattól, amely kíméletlen eréllyel torolja meg a gazdasági kártevést, vagy bíznak egy olyan kormányzat megmaradásá­ban, amelyet belülről tud meg­környékezni és megbénítani a po­litikai és a gazdasági reakció. A nép megelégelte a koalíciós tárgyalások huzavonáját és hoz­zátesszük: megelégeltük mi is. Ideje a tárgyalásokat befejezni. Kívánatos volna elvi megegye­zéssel befejezni őket. De meg kell mondani, hogy a megegyezésnek csak a reakció elleni közös harc lehet az alapja és az, ami ebből a Kisgazdapártra nézve követke­zik. Annak, ami a júliusi válság „megoldása“ körül történt, nem szabad megismétlődnie. ..Elvi“ nyi­latkozatokkal, amelyeknek végre­hajtására semmi biztosíték nincs, nem lehet beérni. A közös harc a reakció ellen a Kisgazdapárt szá­mára a reakció erőivel kötött és nem is titkolt szövetség felbontá­sát jelenti, frontváltoztatást, ko­moly és következetes összefogást a Baloldali Blokkal. A válságot a Kisgazdapárt megtisztulása nél­kül nem lehet megoldani. Ha ezt a tisztulást csak belső küzdelem­ben lehet elérni, akkor sem sza­bad visszariadni tőle. Van-e valami jele annak, hogy a Kisgazdapárt demokratái rálép­nek erre az útra? A „Kis Újság“ november 27-iki „Teljes tisztázást“ című vezércikke mintha reményt nyújtott volna erre. A cikk névte­lenül jelent meg, nem tudjuk, azért-e, hogy így hangsúlyozzák hivatalos kisgazdapárti jellegét, vagy azért-e, hogy így hangsúlyoz­ták nemhivatalos magánvélemény­­jellegét ? Mindenesetre, a cikk szokatlan élesen fordult a reakció ellen. A „demokratikus fejlődés határozott továbbvitele“ mellett foglalt ál­lást. Dezavuálta azokat, akik a Kisgazdapárt és a reakció szövet­ségének szükségességét hirdették az állítólagos kommunista „ve­szély“ miatt: „Arra egyetlen jó demokrata nem gondol, hogy bár­­m­i kompromisszumot kössön a reakcióval..." A cikk egyes mon­dataiból mintha egyenesen az kö­vetkeznék, hogy a Kisgazdapárt elszánta magát a soraiban lévő reakcióval való leszámolásra: „.. .el kell határolni a tiszta de­mokrácia táborát a­­ reakciótól és a fejlődő demokráciával ellentétes erőktől. A reakciós és a csökönyö­sen konzervatív világ ne tekint­hessen azzal a reménységgel bár­melyik demokratikus erőcsoport­ra, pártra, hogy ezen keresztül majd a maga szándékait érvénye­sítheti. Nemcsak az okot, de még a látszatot is teljes határozottság­gal ki kell küszöbölni, amelyek a magyar reakcióban ilyen re­ménységeket ébreszthetnek“. A magyar politikai közvéle­mény joggal vetette fel a kérdést: mi van a „Kis Újság“ cikke mö­gött? Komoly frontváltoztatás szándéka-e, vagy a politikai vál­ságoknál már megszokott, semmit­­sem jelentő, semmire sem köte­lező „elvi“ szóbeszéd? A Kisgazdapárt komoly vezetői nyilván érzik, hogy az Európa­­szerte — Angliától Romániáig, Franciaországtól Bulgáriáig — érezhető balratolódásból egy­es más következik a magyar belpo­litikai fejlődésre is. „Komolyan vesszük számba az európai­ fejlő­dést — írja a „Kis Újság“ — s ebben különösképpen is a velünk szomszédos népek fejlődését­“ A Kisgazdapártban nő a bizonyta­lanság azzal kapcsolatban, hogy Európa balra tart, Magyarország pedig egyhelyben topog. Ehhez járul a Sulyok-párt zászlóbontásával kapcsolatos bi­zonytalanság. A Kisgazdapárt saj­tója szembefordult Sulyokékkal. De meg kell mondani, hogy ebben a szembefordulásban több volt a félelem a versenytárstól, mint a demokrácia ellenségeivel való­ küz­delem szándéka­ A Kisgazdapárt nem annyira harcol a demokrácia jobboldali ellenfeleivel,mint inkább rábeszéli őket, ne forgácsolják szét a reakció táborát. A kleriká­lis reakció támogatásának meg­vonása, reakciós szavazatok el­vesztése fölötti aggodalomról volt itt szó. A Kisgazdapárt magatartásá­ban, tetteiben nem mutatkozik te­hát semmi jele annak, hogy az el­hangzott szavak mögött komoly szándék rejlik. Ellenkezőleg. A Kisgazdapárt­ budapesti törvény­­hatósági frakciójában jobboldali vezetőséget választottak. Hód­mezővásárhelyen a Kisgazdapárt helyi, jobboldali vezetősége ki­zárta a pártból Tárkány-Szücs Ferenc parasztképviselőt, mert nem helyeselte a vásárhelyi reak­ciós kupec-kisgazdák provokációs politikáját. A Kisgazdapárt hiva­talos hetilapja uszít a nagyüze­mek állami kezelésbevétele ellen. A kultuszminiszteri tárca még mindig betöltetlen, mert a Kis­gazdapárt eleve elfogadja a kleri­kális „érveket“ arról, hogy a ma­gyar kultuszminiszter nem lehet protestáns, ami persze csak fele­kezeti leplezése annak, hogy se a Kisgazdapárt, se a magas klérus nem akar demokratikus kultuszmi­nisztert. A tisztulási folyamat a Kisgazdapártban csak az országos, nagy politikai kérdések körüli nyílt, elvi összecsapás, csoporto­sulás, elkülönülés útján mehetne végbe. A márciusi kizárásokkal ép­pen ezért nem járt megtisztulás, mert politikai harc Sulyokék ellen sem a kizárás előtt, sem a kizárás után nem folyt. Ellenkezőleg, a kizártak és a bentmaradtak hol hallgatólag, hol nyíltan együttmű­ködtek. A tiszta búza és a pelyva a Kisgazdapártban csak akkor vál­hat el egymástól, ha a Kisgazda­­párt demokratái konkrét kül- és belpolitikai kérdésekben szembe­fordulnának a reakciós nézetek személy szerinti képviselőivel és hordozóival. Általános elvi nyilat­kozatok a „tiszta demokrácia és a reakció elhatárolásáról“ nem ér­nek semmit. A Kisgazdapárt azon­ban elvi nyilatkozatokon nem megy túl. Ami azt jelenti, hogy a „teljes tisztázást“ ígérő „elvi nyi­latkozat“ célja és értelme lénye­gében az volt, hogy a koalíciós válság megoldását a júliusi útra terelje, hátha ezúttal is beéri a Baloldali Blokk valamilyen üres papiros-igérettel. Háth­a sikerül leszerelni és megnyugtatni a Bal­oldali Blokkot, vagy a Baloldali Blokk egyik vagy másik kevésbé éber, kevésbé szilárd tagját. A hálót elsősorban a Nemzeti Paraszt p.­ ra vetették ki ... Kis­­s gazdáimra vezetői a P­a­r­­­­a-­tpár­t­­­­tal való egyesülés útján egy nagy, „egységes“ agrárpárt megalakí­tásának tervét szövögették. A terv megvalósításáról tárgyaltak is a Parasztpárt vezetőivel. A Kis­gazdapárt vezetői az egyesülést úgy tekintették, mint a saját jobboldalukkal való szakítás fel­tételeit, mint a reakcióval való szembefordulás „áldozatáért“ járó „ellenszolgáltatást“. Nos, szerintünk a reakcióval való szakítás demokraták számára nem „áldozat“, amiért fizetség jár. Ha a Kisgazdapárt frontvál­toztatása miatt valami kereske­delmi ügylet, adok-veszek alapon történnék meg, akkor eleve hiányzanak belőle az őszinteség, akkor nem sok köszönet volna benne. De nemcsak erről van szó, ha­nem arról, vájjon a Kisgazdapárt és a Parasztpárt egyesülése előbbre vinné-e, vagy hátráltatná a magyar demokrácia fejlődését? Szerintünk:­­hátráltatná. A fúziós tervek elvi alapja az úgynevezett „parasztegység“. Akik a parasztegységet a munkásegy­­séggel hasonlítják össze, elfelej­tik, hogy a munkásság, mint osz­­tály egységes, a parasztság pedig maga is osztályokra bomlik. A zsíros gazdát és a törpebirtokost, a kulákot és az újgazdát osztály­­ellentét választja el egymástól. Ezt az ellentétet a veszedelme­­sebb, az egész parasztságot fe­nyegető ellenség elleni harcban időnként és koronként át lehet hidalni, így jött létre a paraszt­egység a feudális nagybirtok el­leni harcban. A háború alatt mi magunk is a „parasztegység“ szó­szólói voltunk; nem akartuk meg­engedni, hogy a parasztságon be­lüli osztályellentét veszélyeztesse, aláássa a függetlenségi harchoz szükséges nemzeti egységet. Akkor: a parasztegység jel­szava azt jelentette, hogy a módos gazdaréteget elválasztjuk az úri, a fasiszta, a háborús reakciótól és a magyar függetlenségért, a de­mokráciáért küzdő munkásság és parasztság mellé állítjuk. Ma: a parasztegység jelszava azt jelenti, hogy a szegény parasztságot­ el­tántorítjuk a munkássággal való szövetségtől és a közös „agrár­­érdekek“ ürügyén alárendeljük, alávetjük a zsíros gazdáknak és a megmaradt úri birtokosoknak. A Nemzeti Parasztpárt ideoló­giájának bizonyos elemeit, egyes vezetőinek politikai ingadozásait lehet és kell bírálni, de az bizo­nyos, hogy a Parasztpárt megala­kulása és működése nagy lépés volt előre a magyar parasztság fejlődésében. A magyar paraszt­ság mozgalmaiban a háború előtt vagy a parasztság felső rétege, vagy a földmunkásság volt a ve­zető elem. Áchim Andrástól és Nagyatádi Szabótól Várkonyiig és Csizmadiáig. A­ Nemzeti Paraszt­párttal a szegény- és részben a középparasztság állt a saját lábá­ra, vonta ki magát a nagygazdák befolyása és vezetése alól. Ezt a történelmi lépést visszacsinálni annyit jelentene, mint visszarán­tani a magyar parasztság, de a magyar demokrácia fejlődését is. Mert a magyar demokrácia fejlő­désének biztosabb alapja az önálló szegény- és középparasztság szö­vetsége a munkássággal, mint az „agrárérdekek“ közösségére épülő „állítólagos paraszt egység“, mely megbontja a Munkásság és pa­rasztság szövetségét. Közös agrár­­érdekek vannak, kétségtelen. De ennél az ágr­árérdekközösségnél százszor mélyebb, tartósabb, szi­lárdabb az érdekeknek az a közös­sége, mely a város és a falu dol­gozó rétegeit a reakciós nagytőke, a kartellek, az úri reakció elleni harc, a népi demokrácia győze­­lemre­ juttatása jegyében ková­csolja össze. Ezért reakciós terv: a Kisgazda­­párt és Nemzeti Parasztpárt egye­sülése. Ez a terv nem a Kisgazda­­pártot vinné balra, hanem a Pa­rasztpártot vinné jobbra- Nem a demokratikus szellemben megúj­­hodó Kisgazdapártot hozná köze­lebb a Baloldali Blokkhoz a de­mokrácia érdekében, hanem a Bal­oldali Blokkot bontaná meg a re­akció érdekében. Nem csoda tehát, hogy a Nem­zeti Parasztpárt tömegei hallani sem akarnak a Kisgazdapárttal való egyesülésről és ezért a Pa­rasztpárt vezetősége is visszauta­sította. Ez tehát nem út a válság megoldására. Megoldani a válsá­got csak úgy lehet, hogy a Kis­gazdapárt demokratái rászánják magukat a reakcióval való szakí­tásra, ami azt jelenti, hogy fel­veszik velünk együtt a harcot a nép kiszipolyozóival és azokkal, akik ezt a harcot akadályozzák, akik védik, fedezik a magyar de­mokrácia gazdasá­gi és politikai ellenségeit. De erről dönteniök kell minél előbb. A tömegek fegyelmezettek, de türelmük fogytán van. Azt kö­vetelik, legyen vége a huzavoná­nak és ezzel együtt legyen vége a kesztyűs kéz politikájának a spe­kulánsokkal, a spekuláció iránt oly elnéző bírákkal, a közigazgatásban és a köznevelésben egyre szemér­metlenebből szabotáló reakciósok­kal szemben. Ha a Kisgazdapárt demokratái szakítani akarnak a reakcióval, akkor menjenek túl végre az elvi deklarációkon, kezdjenek végre cselekedni. Ha nem akarnak, mondják meg, hogy tudjuk, há­nyadán állunk és új utakon kísé­reljük meg a válság megoldását. A román kormány magyarbarát intézkedései A választások után a román kor­mány nagy lépésekkel lát hozzá a nemzetiségi helyzet teljes rendezé­séhez és a magyar sérelem orvoslá­sához. A román földművelésügyi mi­nisztérium intézkedett, hogy az An­tonescu-rezsim által Dél-Erdélyből kiüldözött magyarok, akik a felsza­badulás után visszatértek, ugyanúgy igényelhessenek földet a földbirtok­reform végrehajtása során, mint a többi román és ■magyar parasztok. A román hivatalos lapban új am­nesztia-törvény jelent meg, amely széleskörű­ kegyelmet biztosít a tiltott határátlépés, szökés és bevonulási kötelezettség elmulasztásáért elítélt, vagy abban bűnös állampolgárok ügyében. Ez a rendelkezés sokezer magyart érint. Pánikkeltő hírek az áramkorlátozásról Kővágó polgármester szénhiányra hivatkozik, holott nincs szénhiány A szombat déli lapok közlése sze­rint Kővágó polgármester átiratban kérte az iparügyi minisztertől, hogy rendeljen el különféle áramkorláto­zásokat- A polgármester a szén­hiányra hivatkozik. A Gazdasági Fő­tanácstól kapott értesülésünk szerint teljesen megokolatlan a szénhiányra va­ló hi­vakozás, hiszen köztudomá­sú, hogy a szénbányák termelése napról-napra növekszik. Természe­tes, hogy a téli idő beálltával ,az ál­talános szénellátás nem olyan ked­vező, mint a nyári hónapokban, de ez távolról nem okolja, meg a nyug­talanítás felkeltését. Nehézségei le­hetnek a szén­beszerzésben, de ezen a fővárosnak épp úgy segítenie lehet, mint ahogy minden szénnel dolgozó üzem segít rajta. Az iP­arikorlát­ozá­­sok­ról terjesztett hivatalos hírnek tehát nincs komoly alapja. Meg kell állapítanunk, hogy ez a hivatalos helyről jövő pánikkeltés feltűnően hasonlít azokhoz az év elején elhang­zott városházi közlésekhez, amelyek szerint a főváros lakossága éhínség elé néz. Az események akkor meg­cáfolták a jóslatokat és alighanem most is így less

Next