Szabad Nép, 1946. december (4. évfolyam, 273-296. szám)
1946-12-01 / 273. szám
VILÁG PROLETÁRJAI EGYESÜLJETEK! SZABAD KlSbmJV’Nl ! \V !.&+■ »,0*. »■»*-* *$wrges státusrendezést a pedagógusoknak LEGYEN VÉGE A HUZAVONÁNAK Írta: Révai József A dolgozó tömegek elkeseredése a drágaság miatt naprólnapra fokozódik. A drágaság elleni harc érdekli őket elsősorban, az, hogy sikerül-e a kormánynak megbirkóznia a spekulációval, sikerül-e megvédenie, illetve viszszaállítania a drágaság letörésével — a bérek és árak megbillent egyensúlyát. Ez ma a központi feladat, a kérdések kérdése. De ne higgye senki, hogy a tömegek a drágaság fölötti elkeseredésükben nem törődnek azzal, ami a politikában történik. A munkásság nagyon is tisztában van politika és gazdaság, reakció és drágaság összefüggésével. Nagyon jól tudja, hogy a drágaság elleni rendszabályokat, a spekuláció elleni harc hatékonyságát döntően befolyásolja a koalíció immár krónikussá váló válsága, az a végnélküli huzavona, amely a válság megoldása érdekében immár öt hete folyó koalíciós tárgyalásokat jellemzi. Nyilvánvaló, hogy a spekuláns nagytőke, a kis- és nagy feketézők magatartására nézve nem közömbös az, hogy a válság jobbfelé, vagy balfelé való megoldására számítanak-e ? Nem közömbös, hogy tartanak-e egy olyan baloldali kormányzattól, amely kíméletlen eréllyel torolja meg a gazdasági kártevést, vagy bíznak egy olyan kormányzat megmaradásában, amelyet belülről tud megkörnyékezni és megbénítani a politikai és a gazdasági reakció. A nép megelégelte a koalíciós tárgyalások huzavonáját és hozzátesszük: megelégeltük mi is. Ideje a tárgyalásokat befejezni. Kívánatos volna elvi megegyezéssel befejezni őket. De meg kell mondani, hogy a megegyezésnek csak a reakció elleni közös harc lehet az alapja és az, ami ebből a Kisgazdapártra nézve következik. Annak, ami a júliusi válság „megoldása“ körül történt, nem szabad megismétlődnie. ..Elvi“ nyilatkozatokkal, amelyeknek végrehajtására semmi biztosíték nincs, nem lehet beérni. A közös harc a reakció ellen a Kisgazdapárt számára a reakció erőivel kötött és nem is titkolt szövetség felbontását jelenti, frontváltoztatást, komoly és következetes összefogást a Baloldali Blokkal. A válságot a Kisgazdapárt megtisztulása nélkül nem lehet megoldani. Ha ezt a tisztulást csak belső küzdelemben lehet elérni, akkor sem szabad visszariadni tőle. Van-e valami jele annak, hogy a Kisgazdapárt demokratái rálépnek erre az útra? A „Kis Újság“ november 27-iki „Teljes tisztázást“ című vezércikke mintha reményt nyújtott volna erre. A cikk névtelenül jelent meg, nem tudjuk, azért-e, hogy így hangsúlyozzák hivatalos kisgazdapárti jellegét, vagy azért-e, hogy így hangsúlyozták nemhivatalos magánvéleményjellegét ? Mindenesetre, a cikk szokatlan élesen fordult a reakció ellen. A „demokratikus fejlődés határozott továbbvitele“ mellett foglalt állást. Dezavuálta azokat, akik a Kisgazdapárt és a reakció szövetségének szükségességét hirdették az állítólagos kommunista „veszély“ miatt: „Arra egyetlen jó demokrata nem gondol, hogy bármi kompromisszumot kössön a reakcióval..." A cikk egyes mondataiból mintha egyenesen az következnék, hogy a Kisgazdapárt elszánta magát a soraiban lévő reakcióval való leszámolásra: „.. .el kell határolni a tiszta demokrácia táborát a reakciótól és a fejlődő demokráciával ellentétes erőktől. A reakciós és a csökönyösen konzervatív világ ne tekinthessen azzal a reménységgel bármelyik demokratikus erőcsoportra, pártra, hogy ezen keresztül majd a maga szándékait érvényesítheti. Nemcsak az okot, de még a látszatot is teljes határozottsággal ki kell küszöbölni, amelyek a magyar reakcióban ilyen reménységeket ébreszthetnek“. A magyar politikai közvélemény joggal vetette fel a kérdést: mi van a „Kis Újság“ cikke mögött? Komoly frontváltoztatás szándéka-e, vagy a politikai válságoknál már megszokott, semmitsem jelentő, semmire sem kötelező „elvi“ szóbeszéd? A Kisgazdapárt komoly vezetői nyilván érzik, hogy az Európaszerte — Angliától Romániáig, Franciaországtól Bulgáriáig — érezhető balratolódásból egyes más következik a magyar belpolitikai fejlődésre is. „Komolyan vesszük számba az európai fejlődést — írja a „Kis Újság“ — s ebben különösképpen is a velünk szomszédos népek fejlődését“ A Kisgazdapártban nő a bizonytalanság azzal kapcsolatban, hogy Európa balra tart, Magyarország pedig egyhelyben topog. Ehhez járul a Sulyok-párt zászlóbontásával kapcsolatos bizonytalanság. A Kisgazdapárt sajtója szembefordult Sulyokékkal. De meg kell mondani, hogy ebben a szembefordulásban több volt a félelem a versenytárstól, mint a demokrácia ellenségeivel való küzdelem szándéka A Kisgazdapárt nem annyira harcol a demokrácia jobboldali ellenfeleivel,mint inkább rábeszéli őket, ne forgácsolják szét a reakció táborát. A klerikális reakció támogatásának megvonása, reakciós szavazatok elvesztése fölötti aggodalomról volt itt szó. A Kisgazdapárt magatartásában, tetteiben nem mutatkozik tehát semmi jele annak, hogy az elhangzott szavak mögött komoly szándék rejlik. Ellenkezőleg. A Kisgazdapárt budapesti törvényhatósági frakciójában jobboldali vezetőséget választottak. Hódmezővásárhelyen a Kisgazdapárt helyi, jobboldali vezetősége kizárta a pártból Tárkány-Szücs Ferenc parasztképviselőt, mert nem helyeselte a vásárhelyi reakciós kupec-kisgazdák provokációs politikáját. A Kisgazdapárt hivatalos hetilapja uszít a nagyüzemek állami kezelésbevétele ellen. A kultuszminiszteri tárca még mindig betöltetlen, mert a Kisgazdapárt eleve elfogadja a klerikális „érveket“ arról, hogy a magyar kultuszminiszter nem lehet protestáns, ami persze csak felekezeti leplezése annak, hogy se a Kisgazdapárt, se a magas klérus nem akar demokratikus kultuszminisztert. A tisztulási folyamat a Kisgazdapártban csak az országos, nagy politikai kérdések körüli nyílt, elvi összecsapás, csoportosulás, elkülönülés útján mehetne végbe. A márciusi kizárásokkal éppen ezért nem járt megtisztulás, mert politikai harc Sulyokék ellen sem a kizárás előtt, sem a kizárás után nem folyt. Ellenkezőleg, a kizártak és a bentmaradtak hol hallgatólag, hol nyíltan együttműködtek. A tiszta búza és a pelyva a Kisgazdapártban csak akkor válhat el egymástól, ha a Kisgazdapárt demokratái konkrét kül- és belpolitikai kérdésekben szembefordulnának a reakciós nézetek személy szerinti képviselőivel és hordozóival. Általános elvi nyilatkozatok a „tiszta demokrácia és a reakció elhatárolásáról“ nem érnek semmit. A Kisgazdapárt azonban elvi nyilatkozatokon nem megy túl. Ami azt jelenti, hogy a „teljes tisztázást“ ígérő „elvi nyilatkozat“ célja és értelme lényegében az volt, hogy a koalíciós válság megoldását a júliusi útra terelje, hátha ezúttal is beéri a Baloldali Blokk valamilyen üres papiros-igérettel. Hátha sikerül leszerelni és megnyugtatni a Baloldali Blokkot, vagy a Baloldali Blokk egyik vagy másik kevésbé éber, kevésbé szilárd tagját. A hálót elsősorban a Nemzeti Paraszt p. ra vetették ki ... Kiss gazdáimra vezetői a Para-tpárttal való egyesülés útján egy nagy, „egységes“ agrárpárt megalakításának tervét szövögették. A terv megvalósításáról tárgyaltak is a Parasztpárt vezetőivel. A Kisgazdapárt vezetői az egyesülést úgy tekintették, mint a saját jobboldalukkal való szakítás feltételeit, mint a reakcióval való szembefordulás „áldozatáért“ járó „ellenszolgáltatást“. Nos, szerintünk a reakcióval való szakítás demokraták számára nem „áldozat“, amiért fizetség jár. Ha a Kisgazdapárt frontváltoztatása miatt valami kereskedelmi ügylet, adok-veszek alapon történnék meg, akkor eleve hiányzanak belőle az őszinteség, akkor nem sok köszönet volna benne. De nemcsak erről van szó, hanem arról, vájjon a Kisgazdapárt és a Parasztpárt egyesülése előbbre vinné-e, vagy hátráltatná a magyar demokrácia fejlődését? Szerintünk:hátráltatná. A fúziós tervek elvi alapja az úgynevezett „parasztegység“. Akik a parasztegységet a munkásegységgel hasonlítják össze, elfelejtik, hogy a munkásság, mint osztály egységes, a parasztság pedig maga is osztályokra bomlik. A zsíros gazdát és a törpebirtokost, a kulákot és az újgazdát osztályellentét választja el egymástól. Ezt az ellentétet a veszedelmesebb, az egész parasztságot fenyegető ellenség elleni harcban időnként és koronként át lehet hidalni, így jött létre a parasztegység a feudális nagybirtok elleni harcban. A háború alatt mi magunk is a „parasztegység“ szószólói voltunk; nem akartuk megengedni, hogy a parasztságon belüli osztályellentét veszélyeztesse, aláássa a függetlenségi harchoz szükséges nemzeti egységet. Akkor: a parasztegység jelszava azt jelentette, hogy a módos gazdaréteget elválasztjuk az úri, a fasiszta, a háborús reakciótól és a magyar függetlenségért, a demokráciáért küzdő munkásság és parasztság mellé állítjuk. Ma: a parasztegység jelszava azt jelenti, hogy a szegény parasztságot eltántorítjuk a munkássággal való szövetségtől és a közös „agrárérdekek“ ürügyén alárendeljük, alávetjük a zsíros gazdáknak és a megmaradt úri birtokosoknak. A Nemzeti Parasztpárt ideológiájának bizonyos elemeit, egyes vezetőinek politikai ingadozásait lehet és kell bírálni, de az bizonyos, hogy a Parasztpárt megalakulása és működése nagy lépés volt előre a magyar parasztság fejlődésében. A magyar parasztság mozgalmaiban a háború előtt vagy a parasztság felső rétege, vagy a földmunkásság volt a vezető elem. Áchim Andrástól és Nagyatádi Szabótól Várkonyiig és Csizmadiáig. A Nemzeti Parasztpárttal a szegény- és részben a középparasztság állt a saját lábára, vonta ki magát a nagygazdák befolyása és vezetése alól. Ezt a történelmi lépést visszacsinálni annyit jelentene, mint visszarántani a magyar parasztság, de a magyar demokrácia fejlődését is. Mert a magyar demokrácia fejlődésének biztosabb alapja az önálló szegény- és középparasztság szövetsége a munkássággal, mint az „agrárérdekek“ közösségére épülő „állítólagos paraszt egység“, mely megbontja a Munkásság és parasztság szövetségét. Közös agrárérdekek vannak, kétségtelen. De ennél az ágrárérdekközösségnél százszor mélyebb, tartósabb, szilárdabb az érdekeknek az a közössége, mely a város és a falu dolgozó rétegeit a reakciós nagytőke, a kartellek, az úri reakció elleni harc, a népi demokrácia győzelemre juttatása jegyében kovácsolja össze. Ezért reakciós terv: a Kisgazdapárt és Nemzeti Parasztpárt egyesülése. Ez a terv nem a Kisgazdapártot vinné balra, hanem a Parasztpártot vinné jobbra- Nem a demokratikus szellemben megújhodó Kisgazdapártot hozná közelebb a Baloldali Blokkhoz a demokrácia érdekében, hanem a Baloldali Blokkot bontaná meg a reakció érdekében. Nem csoda tehát, hogy a Nemzeti Parasztpárt tömegei hallani sem akarnak a Kisgazdapárttal való egyesülésről és ezért a Parasztpárt vezetősége is visszautasította. Ez tehát nem út a válság megoldására. Megoldani a válságot csak úgy lehet, hogy a Kisgazdapárt demokratái rászánják magukat a reakcióval való szakításra, ami azt jelenti, hogy felveszik velünk együtt a harcot a nép kiszipolyozóival és azokkal, akik ezt a harcot akadályozzák, akik védik, fedezik a magyar demokrácia gazdasági és politikai ellenségeit. De erről dönteniök kell minél előbb. A tömegek fegyelmezettek, de türelmük fogytán van. Azt követelik, legyen vége a huzavonának és ezzel együtt legyen vége a kesztyűs kéz politikájának a spekulánsokkal, a spekuláció iránt oly elnéző bírákkal, a közigazgatásban és a köznevelésben egyre szemérmetlenebből szabotáló reakciósokkal szemben. Ha a Kisgazdapárt demokratái szakítani akarnak a reakcióval, akkor menjenek túl végre az elvi deklarációkon, kezdjenek végre cselekedni. Ha nem akarnak, mondják meg, hogy tudjuk, hányadán állunk és új utakon kíséreljük meg a válság megoldását. A román kormány magyarbarát intézkedései A választások után a román kormány nagy lépésekkel lát hozzá a nemzetiségi helyzet teljes rendezéséhez és a magyar sérelem orvoslásához. A román földművelésügyi minisztérium intézkedett, hogy az Antonescu-rezsim által Dél-Erdélyből kiüldözött magyarok, akik a felszabadulás után visszatértek, ugyanúgy igényelhessenek földet a földbirtokreform végrehajtása során, mint a többi román és ■magyar parasztok. A román hivatalos lapban új amnesztia-törvény jelent meg, amely széleskörű kegyelmet biztosít a tiltott határátlépés, szökés és bevonulási kötelezettség elmulasztásáért elítélt, vagy abban bűnös állampolgárok ügyében. Ez a rendelkezés sokezer magyart érint. Pánikkeltő hírek az áramkorlátozásról Kővágó polgármester szénhiányra hivatkozik, holott nincs szénhiány A szombat déli lapok közlése szerint Kővágó polgármester átiratban kérte az iparügyi minisztertől, hogy rendeljen el különféle áramkorlátozásokat- A polgármester a szénhiányra hivatkozik. A Gazdasági Főtanácstól kapott értesülésünk szerint teljesen megokolatlan a szénhiányra való hivakozás, hiszen köztudomású, hogy a szénbányák termelése napról-napra növekszik. Természetes, hogy a téli idő beálltával ,az általános szénellátás nem olyan kedvező, mint a nyári hónapokban, de ez távolról nem okolja, meg a nyugtalanítás felkeltését. Nehézségei lehetnek a szénbeszerzésben, de ezen a fővárosnak épp úgy segítenie lehet, mint ahogy minden szénnel dolgozó üzem segít rajta. Az iParikorlátozásokról terjesztett hivatalos hírnek tehát nincs komoly alapja. Meg kell állapítanunk, hogy ez a hivatalos helyről jövő pánikkeltés feltűnően hasonlít azokhoz az év elején elhangzott városházi közlésekhez, amelyek szerint a főváros lakossága éhínség elé néz. Az események akkor megcáfolták a jóslatokat és alighanem most is így less