Szabad Nép, 1948. február (6. évfolyam, 26-50. szám)

1948-02-01 / 26. szám

VILÁG PROLETÁRJA! EGYESÜLJETEK! SZABAD NÉP­­I ÉVFOLYAM, 26. SZÁM ARA 60 FILLÉR /JV P %1­­1% Éljen a kétéves Magyar Köztársaság! A MAGYAR K­­OM­M­U­NI­S­TA P­A­R­K KÖZ­P­ONTI LA­P­J­A VASÁRNAP. 1949 FEBRUÁR 11 A második évfordulóra (Lg) két esztendővel ezelőtt úgy üdvözöltük a Magyar Köztársaság megteremtését, mint nemzetünk évszázados történelmi álmának megvalósulását, a független és demokratikus Magyarország leg­méltóbb államformáját. Ugyanak­kor azonban szüntelenül hangsú­lyoztuk, hogy a köztársasági ál­lamforma önmagában nem min­denható biztosíték a reakció visz­­szatérési kísérleteivel szemben: a köztársaság a nép igazi tulajdo­nává csak akkor lehet, ha keretét népi demokratikus tartalommal töltjük meg. Két esztendő politikai tanulsá­gai igazolták pártunknak ezt a megállapítását. A Magyar Köz­társaság első két esztendeje szinte szakadatlan harcban telt el: a népi demokrácia erőinek meg kellett birkózniiuk az ellenfor­radalmi reakció legkülönbözőbb politikai alakulataival és ártal­matlanná kellett tenniök azokat. Az összeesküvés szétzúzása, Su­lyok és Pfeiffer újfasiszta pártjai­nak feloszlatása megszabadította a köztársaságot veszélyes és el­szánt ellenségeitől, akik népünk újabb igábahajtásához szükséges külföldi támogatást úgy akarták maguknak megszerezni, hogy el­lenszolgáltatásként felajánlották az angolszász imperialistáknak hazánk függetlenségét. Nehéz harcok vannak mögöttünk, de ma már elmondhatjuk, hogy harcainkat győzelmesen vívtuk meg. Végérvényesen és visszavon­hatatlanul átléptük a polgári de­mokrácia és a szocializmus irá­nyába fejlődő népi demokrácia kö­zötti határvonalat s ezzel végér­vényesen és visszavonhatatlanul biztosítottuk a Magyar Köztár­saság létét és felvirágzását is. A Magyar Köztársaság kikiáltá­sának évfordulója jó alkalom a magyar dolgozó nép számára arra, hogy ismét tudatosítsa: övé lett az ország — magának épít­heti. A köztársaság ellenségeinek az volt a céljuk, hogy megsemmi­sítsék a földreformot és vissza­állítsák a nagybirtok-rendszert, kiszorítsák a hatalomból a dol­gozó nép gazdasági és politikai szervezeteit, megsemmisítsék a demokrácia valamennyi politikai és gazdasági vívmányát és vissza­állítsák a nagybirtok és a nagy­tőke diktatúráját. Amikor meg­­vertük az ellenforradalmi reakciót, végeredményben ezeket a népelle­nes törekvéseket hiúsítottuk meg mindörökre. Bár a reakciónak még jelentős hazai és nemzetközi tartalékai vannak, azért elmond­hatjuk, hogy az ország minden erőforrásával és lehetőségével együtt a népé lett s népünk ma­gának dolgozik. Mi, kommunisták a felszabadu­lás első pillanatától kezdve az építő munka pártja voltunk és azok is maradtunk. Építeni és dol­gozni akartunk, tervszerűen és eredményesen. A reakció kénysze­­rített bennünket arra, hogy figyel­münket megosszuk a politikai harc és az építő munka között. Szá­munkra a harc sohasem volt öncél, hanem kötelesség, amit éppen az építőimunka biztosítása érdekeőiben teljesítettünk. Lesznek még har­caink a jövőben is, de figyelmün­ket most fokozottabban fordíthat­juk az építőmunka frontjára. Köz­társaságunk virágzását, nemzetünk jólétét csak öntudatban erős és munkára kész nép biztosíthatja. A munkafegyelem megszilárdítása és a munka termelékenységének foko­zása — bármily prózai és hétköz­napi hangzása van is ezeknek a szavaknak, mégis ezek népünk jövő győzelmeinek zálogai. Az elmúlt esztendők harcai nem­csak belpolitikailag szilárdították meg köztársaságunkat, hanem megszerezték számunkra a haladó országok és mozgalmak becsülését is. A Magyar Köztársaságnak nem­csak a népuralom, hanem a füg­getlenség és béke államformájának is kell lennie. Ugyanakkor, amikor megvédtük népünket a régi rend­szer restaurációs kísérleteitől, megvédtük hazánk függetlenségét is a háborús és imperialista erők­től. A Magyar Köztársaság földje nem vált vérrel áztatott csata­térré, mint Görögország területe s nem lett a háborús imperializmus ugródeszkájává sem Középeurópa demokratikus országai ellen. Pedig a Nagy Ferencek, a Sulyokok, a Pfeifferek és Peyerek ezt a szere­pet szánták hazánknak, illetőleg ezt a szerepet szánták nekünk a dollárimperialisták, akiknek ezek az árulók zsoldjukba szegődtek. A Magyar Köztársaság gyarapodó gazdasági, politikai és morális ere­je nem a háborús uszítók táborát növeli, hanem a béke táborát erő­síti. A Magyar Köztársaság külpo­litikája abból az alapeszméből in­dul ki, hogy hazánk felemelkedésé­hez és megerősítéséhez, népünk jobb és boldogabb élete biztosítá­sához hosszú és tartós békére van szükségünk, egyetértésre és együttműködésre a szomszédos de­mokratikus államokkal. A centenáriumi esztendőben nemcsak arra kell gondolnunk, hogy milyen hatalmas utat tet­tünk meg az elmúlt esztendők so­rán, hanem arra is, hogy egy év­század után a mi nemzedékünk folytathatta és fejezhette be 1848 és Kossuth Lajos nagy mű­vét, a független és demokratikus magyar államiságért folytatott küzdelmet. Ezt­­a küzdelmet a múltban nem koronázta sok siker. Most azonban nem fog elbukni a köztársaság: biztosíték erre né­pünk munkája, ereje és öntudatos ébersége. 4158*5 vágón Újabb rekordteljesítmény a bányászversenyben A bányásztermelési verseny 29. napján az első helyen továbbra is a borsodi bányakerület áll, amely 14.76 százalékkal teljesítette túl az elő­­irányzott havi átlagot. Erősen meg­­közelítette Borsodot a nógrádi bá­nyakerület, amely 10,88 százalékkal termelt többet, mint az előírt napi átlag. A bányakerületek összesített eredménye január 29-én 11.158,5 i­a­­gon volt. Ez a háború befejezése óta elért legmagasabb teljesítényük. A köztársaság kikiáltásának második évfordulóján 356 internáltat szabadon engedtek A belügyminisztérium sajtóosztálya közli: A magyar köztársaság kikiáltá­­sának második évfordulója alkalmá­ból 1948. február 1-én Rajk László belügyminiszter 356 személy inter­nálását feloldotta. Foglalkozásukat tekintve, 87 mezőgazdasági, 186 ipari és kiskereskedelmi, 55 értelmi­ségi és 28 foglalkozásnélküli kerül szabadlábra. A volt internáltak szombaton délután hagyták el a buda­ déli központi internálótábort. Aláírták a magyar-lengyel kulturális egyezményt Szombaton délben a kultuszminisz­tériumban ünnepélyes külsőségek között aláírták a magyar-lengyel kulturális egyezményt. A magyar kormány nevében Ortutay Gyula vallás- és közoktatásügyi t­niniszter és Molnár Erik külügyminiszter, a lengyel kormány részéről pedig Skrzeszewski közoktatásügyi minisz­ter­­és Fidszkiewicz budapesti lengyel követ írta alá az egyezményt. Or­utay Gyula miniszter beszédé­ben rámutatott arra, hogy az egyez­mény aláírásával ismét jelentős lé­pést tettünk előre a keleteurópai né­pek közötti béke és jóbarátság meg­szilárdításának útján. Népeink itt, Keleteurópában megtanulhatták, hogy a Habsburg­­monarchia korában, majd a német imperializmus idején Keleteurópa játékszere volt az imperialista erők hatalmi vágyainak. Mi, itt Kelet­európában magyarok, lengyelek, románok, jugoszlávok és bolgárok megtanultuk, hogy a múltban kö­vetett politikai út Keleteurópa né­peinek halálos útja. Most a béke, a demokratikus haladás és az épí­tés útját választottuk. Oru­day miniszter beszéde után Skrzeszewski lengyel kultuszminisz­ter emelkedett szólásra.­­ Az utolsó háború tanulsága, a háború utáni évek története szemléltetően mutatja, hogy a nemzet függetlensége, a kultúra fejlődése és a nemzetek közötti barátság egyenes arányban van a demokrácia erejével. Az államfor­mában történő mély változás a lengyel nemzetben alkotó erőket szabadított fel. Munkások, parasz­tok és dolgozó értelmiségiek a múlt kultúra örökségét átvéve gaz­dagítják, fejlesztik és terjesztik hazájuk műveltségét. Kulturális törekvéseink során keressük a szé­les és sokoldalú kapcsolatok kimé­lyítését az egész világgal A népi demokráciák, amelyek nemzeteink sorsáért és jövőjéért a felelősséget magukra vállalták, mindjobban szükségét érzik, hogy tudósaink, íróink, művészeink, tudományos intézeteink, valamint a szakszer­vezetek, ifjúsági és barátsági egye­sületeink eredményeit kicseréljük. A lengyel kormány és lengyel név kívánja, hogy a most aláírt egyez­mény kapcsolataink széleskörű ki­fejlődésének forrása legyen, — fe­jezte be beszédét a lengyel kul­tuszminiszter. Az egyezmény szövege az eddig megkötött jugoszláv, román és bol­gár egyezményekhez hasonlóan rész­letesen kidolgozza a két állam kul­turális együttműködését. Foglalko­zik egyetemi tanszékek és lektorá­tusok létesítésével a két nép egyete­mein és diákcserék, ösztöndíjak meg­szervezésével. Fontos feladatnak je­löli meg a tudományos, művészeti és irodalmi kiadványok kicserélését, a tudóscserét, a tudományos, művé­szeti és irodalmi művek fordításáról, kiállítások, rádióelőadások, filmek ki­cseréléséről való gondoskodást. To­vábbá lehetőséget kíván biztosítani az egyezmény kirándulások, sport­találkozók és üdülések kölcsönös megszervezésére, sajtó- és rádiókép­viseletek, valamint különböző tanul­mányutak létrehozatalára. Mind-mind olyan pontok ezek, amelyek nagyban elősegítik a len­gyel és magyar nép kudurbarát­­ságának elmélyülését. A szerződés öt évre szól, a közoktatásnak minden lengyel ifjú a részese legyen, társadalmi osztályra és anyagi helyzetre való tek­intet nél­kül. Néhány konkrét adat Fatski-nak, a kiváló statiztiku­sn­ak összeállításiá­ból: a régi rendszerben ezer, a nép­­iskola első osztályába beiratkozott kisparaszt gyerekből az egyetemig egy jutott el, a munkásgyerekek kö­­zül öt, a polgári osztály gyermekei közül 256. A mi törekvésünk az, hogy senki a tanulás lehetőségétől anyagiak miatt el ne essék. Szélesen kitárjuk az ajtókat a munkás, és pa­­rasztgyerekek előtt. Az új lengyel közoktatás m­egszervezéséről a múlt év végén jött ki a rendelet, ennek ér­telmében éppen a delegáció útja előtt két nappal ülésezett először a Tudo­mányos Tanács, amely az oktatás összes ügyeivel foglalkozik. Előttünk áll még a főiskolák demokratizálása és az oktatásban való részesedés terv­­szerűvé tétele. A tantervben a legfon­­tosabb újítás a napi kü­l- és belpoli­tikai kérdések ismerete, mint tan­­tárgy. Az egyetemeken is több polii­tikai természetű tanszék mellett jöttek létre a tudományos intézeteik. Itt Magyarországon rendkívül érdeklő­­déssel láttuk a népi kollégiumokat. Ezekben az egyetemi és középiskolai ifjúság önnevelésének legfőbb form­á­­ját tapasztaltuk. 300.000 szakiskolás A háború előtti lengyel iskolarend­szernek nagy hibája volt az ügyes,­vezett zsákó­ra. A parasztifjúság leg­­nagyobb része négy elemit végzett, holott a középiskolába való átlépés­nek hat osztály volt a feltétele. Jelen­leg olyan iskolát szervezünk, ahon­­nan a parasztgyermek minden nehéz­­ség nélkül átléphet a középiskolába. Szakiskolába — nem is számítva a mezőgazdasági iskolát — 300 ezer fiatalember jár. Itt sincsenek Zsák­utcák, minden további nélkül át lehet lépni az általános iskolába. Az egye­­temen középiskoláit ne­m végzettek számára előkészítő kurzusok vannak, de a legtehetségesebbek e kurzusok nélkül is bejuthatnak az egyetemre. Gdansk egyetemének ez idő szerint legkiválóbb hallgatója például ilyen középiskolát nem végzett munkás­ifjú. A krakkói bányászakadémián 48 ilyen fiatalember közül csak kettő nem bírta az iramot. A szabad okta­tásban a háború óta nagy általános művelődési hajlam mutatkozik meg. Negyedmillió fiatalemeler fejlődik és úton szisztematikusan. Ennek az okta­­tásnak a szolgálatában ál­l a rádió is. Végül egy kérdésre válaszolva Olszewski külügyminiszterhelyettes kijelentette, hogy a közeljövőben alá­­írásra kerül a két ország közötti és barátsági és kölcsönös segélynyúj­tási egyezmény. Sajtófogadás Szombaton délben a Budapesten tartózkodó lengyel kulturális kül­döttség fogadásra hívta meg a sajtó képviselőit a Parlamentbe. A fogadáson részt vett Molnár Erik elvtárs külügyminiszter, Alexits György elvtárs és Boldizsár Iván államtitkárok, Fiderkiewicz, Len­gyelország budapesti követe és a lengyel küldöttség teljes számban. A feltett kérdésekre Skrzeszewski lengyel kultuszminiszter és Olsewski, a külügyminiszter helyettese vála­szoltak. A feleleteikben értékes in­formációkat kaptunk mind külpoli­tikai, mind kultúrpolitikai vonatko­­zásban. A legfontosabb kérdések és fele­letek a következők voltak: — Milyen a viszonya a lengyel demokráciának az egyházhoz ? Skrzeszewski egyetlen szóban fel­telt: Korrekt. A szovjet-lengyel gazdasági szerződés Ezután Olsevszki külügyminiszter, helyettes felel a szovjet gazdasági szerződésre vonatkozó kérdésre. A szovjet-lengyel gazdasági szerződés egymilliárd dolláros áruforgalom ke­retét határozza meg. Ehhez járul 450 millió dolláros középlejáratú hi­tel, amely rendkívül meg fogja gyor­­sítani a lengyel újjáépítést. Ki kell emelni, hogy ez a hitel semmi poli­tikai feltételhez nincs kötve és így lényegesen különbözik bizonyos nyu­gateurópai országoknak nyújtandó hitelektől. A közoktatás demokratizálása Skreszewski kultuszminiszter most a lengyel közok­atásügy reformjáról beszél.­­ A közoktatásügyi reform legfőbb problémája a tanítás általá­­nossá tétele. Vagyis az, hogy ennek Skrzeszewski ­ A kilenc kommunista párt Tájékoztató Irodájának üléséről kiadott közlemény Január közepén Jugoszláviában ülése volt a kilenc Kommunista Párt Tájékoztatási Irodájának a pártok központi vezetőségei kö­vetkező képviselőinek a részvéte­lével : Jugoszlávia Kommunista Pártjától, Gosnyak J. és Zichek­ B. elvtársak; Bulgár Munkás (Kommunista) Párttól: Poptomov V. elvtárs; Románia Kommunista Pártjától: Kisinevsky I. és Ratu L. elvtársak; Magyar Kommu­nista Párttól: Horváth M. és Bíró Z. elvtársak; Lengyel Munkás Párttól: Klisko Z. és Finkelstein J. elvtársak; Szovjetunió Kommu­nista (Bolsevik) Pártjától: Judin P. és Grigor­ján V. elvtársak; Francia Kommunista Párttól: Le­­coeur O. és Hentg és elvtársak; Csehszlovák Kommunista Párttól: Geminder B. és Voda-Pexe B. és az Olasz Kommunista Párttól: Rossi D. és Pajetta G. elvtársak. A Tájékoztató Iroda megtár­gyalta a Tájékoztató Iroda sajtó­orgánuma: „A tartós békéért, a népi demokráciáért“ című lap ál­landó szerkesztő bizottsága fel­állításának kérdését. A Tájékoztató Iroda megálla­podott a következőben: Tekintettel arra, hogy az időle­ges szerkesztőbizottság, amelyet a kilenc Kommunista Párt érte­kezlete anyagának nyilvánosságra hozatalára létesítettek, feladatát befejezte, meg kell alakítani az állandó szerkesztőbizottságot a kilenc Kommunista Párt képvise­lőiből. A megerősített Szerkesztő­ Bizottság összetétele a következő: Bíró Z., Buican A., Finkelstein J., Grigorian V., Horsic M., Hala­­cev H., Hentges P., Judin P. (fő­­szerkesztő), Pajetta G, Sumilov N., Voda-Pexe B. és Zicheri B.

Next