Szabad Nép, 1948. augusztus (6. évfolyam, 175-199. szám)

1948-08-01 / 175. szám

VILÁG PROLETÁRJAI EGYESÜLJETEK! SZABAD NÉP VI. ÉVFOLYAM, 175. SZÁM ARA 60 FILLÉR Olimpiai tudősóink jelentései Németh Imre ragyogó olimpiai győzelméről és Kádas világraszóló eredményéről Vizipólózóink legyőzték az angolokat ■H1 Nóra !« VASÄRNAP, 1918 AUGUSZTUS 1 AZ ELSŐ ESZTENDŐ Írta: BÉRES ANDOR Egy esztendő telt el 1947 augusztusa óta, amikor megindult a hároméves terv végrehajtása. Gazdasági életünk ez esztendő folyamán nagy átalakulásokon ment keresztül és ma, a már elért nagy eredményekre támaszkodva, a tavalyiakhoz képest sokkal kedvezőbb feltételek között, sokkal szilárdabb alapokon kezdhetjük meg a hároméves terv új szakaszának megvalósítását. Egy évvel ezelőtt még vita tárgya volt, lehetséges-e egyáltalán tervszerű gazdálkodás Magyarországon, van-e egyáltalán kilátás a hároméves tervben kitűzött célok megvalósítására, ha csak az ország saját erőforrásaira támaszkodhatunk? Az utolsó esztendő történelmi jelentőségű tényei lezárták ezt a vitát: a tervszerű gazdálkodás átment a valóságba. Ma már nem fér kétség ahhoz, hogy a tervszerű gazdálkodás új korszakot nyitott meg hazánk gazdasági életében és győzelmesen szorítja vissza benne a tőkés termelés harácsolását és zűrzavarát. A bankok és a jelentősebb gyáripari üzemek államosítása széles és szilárd alapot biztosított számára; a gazdasági csúcsszervek egész sorának megtisztítása az azokban sokszor vezető szerepet játszott reálidős összeesküvőktől és jobboldali szociáldemokrata cinkosaiktól lehetővé tette az állami kulcspozíciók egységes, a hároméves terv céljainak megfelelő felhasználását. A tények eldöntötték azt a most is, meg tudja-e Vldsnserni a magyar nép saját erejét a hároméves terv céljait; tépes-e külföldi tőke részvétele nélkül összehasonlíthatatlanul súlyosabb pusztítások után hétszer rövidebb idő alatt, mint ahogy az az első Világháború után történt, romjaiból felépíteni és a háború előtti színvonalra, sőt afölé emelni a termelést. A hároméves terv első esztendejében elért eredmények minden kétséget kizáró választ adnak erre a kérdésre. Mit mutatnak ezek az eredmények? Elsősorban azt, hogy tervgazdálkodásunknak sikerült még az előirányzatnál is nagyobb összegeket mozgósítani hasznos és tervszerű beruházásokra. Az első tervév folyamán eszközölt összesen mintegy 2250 millió forint értékű beruházások — még ha tekintetbe is vesszük a beruházási költségek emelkedését — jóval meghaladják az eredetileg előirányzott 1795 millió forintot és lényegesen nagyobbak annál, amit a Horthyrendszer alatt valaha is gazdasági és szociális célokra befektettek. A különbség azonban nemcsak a beruházások nagyságában rejlik A befektetések többé nem egyéni profitérdekek szerint, szétforgácsoltan és sokszor a nemzetgazdaság szempontjából haszontalanul történnek, mint azelőtt, hanem a beruházások egységes és céltudatos irányítása lehetővé teszi, hogy az új berendezéseket, gépeket, eszközöket oda összpontosítsuk, ahol ezekre a termelés szempontjából a legnagyobb szükség van, ahol ezek a legnagyobb és a legsorsabb eredményt adják. Az "errév folyamán eszközölt "n ok máris éreztetik hatélés sokszor ugrásszerűben, azelőtt deficites tér,tséges előállításában. Háf csak néhány példát idézzünk: a szénbányászatra fordított 100 milliós beruházás eredményeként sikerült a széntermelést úgy fokozni, hogy hónapok óta már nem szénhiány, hanem a szénkészletek értékesítése okoz gondot; a textiliparban eszközölt 50 millió forintos beruházás . A lehetővé teszi, hogy ez év végéig több mint 90.000 új fonóorsót helyezzünk üzembe és evvel a pamutszövet-termelésünket majdnem 25 százalékkal bővítsük. A műtrágya- gyártásra fordított 46 millió forint értékű beruházásnak köszönhető, hogy ez év őszén 5000 vagon műtrágyát bocsáthatunk a parasztság rendelkezésére, szemben a tavaly őszi 1500 vagonnal. A 21.100 kat. hold új öntözőterület, amelyet ez évben használ fel először mezőgazdaságunk, a megépült vagy jelenleg épülő 16 öntözőrendszerre fordított 34 millió forint értékű beruházás első eredménye. Nyilvánvaló, hogy a magánérdekek elsőségén felépülő tőkésrendszer soha nem lett volna képes akkora anyagi eszközöket olyan mértékben a közérdek szempontjából döntő feladatokra mozgósítani és a nemzetgazdaság és a nép számára olyan kézzelfogható eredménnyel felhasználni, mint ahogy ez már tervgazdaságunk első évében történt. A hároméves terv első esztendejének második nagy eredménye az, hogy az eredeti előirányzatot túlteljesítettük nemcsak a beruházások, hanem a termelés terén is. A tervszerűség a bányászatban és a gyáripari termelésben érvényesült a legnagyobb mértékben, ahol a társadalmasított szektor a legszélesebb és itt is értük el a legjobb termelési eredményeket. Az eredeti terv szerint az első tervév folyamában 13,162 millió forint értékű árut kellett a bányászatnak és a gyáriparnak termelnie; ténylegesen ezt a termelési feladatot a gyáripar és a bányászat majdnem teljes egészében már 11 hónap alatt teljesítette, minthogy termelésünk értéke június 30-ig már 13.068 millió forintot tett ki. (A termelés értékét 1947 januári árakon számítjuk, hogy az árváltozások hatását kiküszöböljük.) Az eredeti tervelőirányzat az első tervév bányászati és gyáripari termelését az 1938-asnak 90%-ában irányozta elő, ténylegesen a termelés évi átlaga a háború előttinek 97%-át fogja kitenni. A tervszerűség hatását és az első tervév hatalmas eredményét mutatja, hogy gyáriparunk az első tervév 11 hónapjában 52,9% -kal többet termelt, mint az előző év megfelelő időszakában. Különösen gyors volt a fejlődés azokban az iparágakban, amelyek a legszükségesebb termelőeszközöket és a legfontosabb közszükségleti cikkeket állítják elő, így a gépgyártás az előző évhez képest 84,5%-kal, a vas- és fémipar 69,3 %-kal, a textilipar 68 6 százalékkal és a bőripar 91.3 százalékkal növelte termelését. A mezőgazdaság a hároméves terv beruházásai és az ipari termelés gyors emelkedése folytán több nemesített vetőmaghoz, több műtrágyához, több traktorhoz és mezőgazdasági géphez jutott, megindult a mezőgazdasági gépüzem állomásainak szervezése. Mindez kedvezően hatott ki a vetésterület és a mezőgazdasági termelés alakulására. A hrom éves terv eredeti kapcvonásához képest, sőt azt ghaladva csökkent az ugarom fagyott föld kiterjedése, emelkedett a belterjes művelést igénylő termékek vetésterü- léte és a termésátlagok növekedésében az időjárási viszonyok mellett már visszatükröződik a tervszerűen javított talajművelés ha A hároméves terv fő feladatának a dolgozó lakosság életszínvonalának emelését tűzte ki. A termelési terv túlteljesítésével együtt jár az, hogy a nemzeti jövedelem is jelentősen meghaladta az előirányzatot. Ez lehetővé tette, hogy az utolsó év aszályos termése és az árak jelentős részének emelkedő irányzata ellenére a tervgazdaság ezt a központi feladatát is már az első tervévben valóra váltsa. 1947 júliustól 1948 júniusig az egy munkásra eső átlagos havi munkabér 41-5%-kal növekedett, míg a létfenntartási költségek növekvése ugyanabban az időszakban 14%-ot tett ki. A reálbérek tehát hozzávetőlegesen 25%-kal emelkedtek a 3 éves terv első 11 hónapjának leforgása alatt és ma már a legtöbb iparágban megközelítik a háború előtti színvonalat. Javult a parasztság és a dolgozó értelmiség anyagi helyzete is. Növekedtek egyszersmind a szociális szolgáltatások is, amelyek a dolgozók anyagi helyzete alakulásában egyre nagyobb szerepet játszanak. A nagy társadalombiztosítóintézetek 75%-kal több juttatást biztosítottak tagjaiknak, mint az előző év folyamán. Megjavult a lakosság áruellátása: a statisztikai adatok szerint a városiban és falun fogyasztásra került élelmiszerek és iparcikkek mennyisége több mint 40%-kal haladta meg a tavalyit. Ehhez még hozzájárulnak a hároméves terv keretében eszközölt, összesen 422 millió forintra rúgó szociális és kulturális beruházások, amelyek a nép jóléte emelésének fontos eszközei. Bebizonyosodott tehát, hogy igazunk volt akkor, amikor a hároméves terv ellenségeivel szemben azt állítottuk, hogy a tervszerű gazdálkodás lehetővé teszi a lakosság életszínvonalának jelentős emelését, párhuzamosan hatalmas beruházások , eszközlésével, anélkül, hogy a stabilizációt, a jó forintot a legkisebb mértékben is veszélyeztetnénk. A hároméves terv első évének mérlege természetesen nemcsak eredményeket tartalmaz. Vannak hiányosságok, mutatkoznak gyengeségek is. A termelés tervszerű újjászervezése, racionalizálása csak lassan haladt előre, a termelés minősége és a munka termelékenysége nem tart lépést a termelés mennyiségével. Annak ellenére, hogy a beruházási munkálatok és a gyáripari termelés bővülése sok tízezer dolgozónak adtak kenyeret, a munkanélküliség még mindig súlyos problémaként áll előttünk és másrészt ugyanakkor a sokszor már hiányzó szakmunkások kiképzése sincs kellő tervszerűséggel biztosítva. A tervszerűség még csak igen kevéssé érvényesül az áruk értékesítésében, a kereskedelem terén, az árakat sok esetben még nem az állami szervek, hanem a magánspekuláció üzelmei szabják meg. Termékeink magas árai és a minőségi termelés gyengesége folytán kivitelünk jóval az előirányzat alatt marad és az első tervév külkereskedelmi mérlege több mint 400 millió forintos deficittel zárul. A kivitel elmaradása nem engedi meg behozatalunk olyan mértékű felfuttatását, amely mellett külföldről behozott nyersanyagokból jelentős készleteket halmozhatnánk fel, ami pedig nagy mértékben előmozdítaná a termelés további zökkenésmentes emelkedését. Helytelen volna elhanyagolni tervgazdaságunknak ezeket a gyenge oldalait és az erőfeszítéseket, amelyekre szükség van, hogy a hiányosságokat sürgősen kiküszöböljük, de nem fér kétség ahhoz, hogy a részleges hibák ésgyengeségek ellenére a hároméves terv első esztendejének mérlege hatalmas pozitív eredménnyel zárul. Az első tervév kiváló eredményei szilárd alapot adnak a hároméves terv gyorsított, két év és öt hónap alatt való megvalósításához. Hogyan értük el ezeket a kimagasló eredményeket a kezdet nehézségei, a sok kedvezőtlen körülmény és a terv ellenségeinek szívós aknamunkája ellenére? A magyarázat nagyrészt a munkásosztály és annak immár egységes pártja által egyre biztosabb kézzel vezetett népi demokráciánk megerősödésében, a reakciós elemeknek úgy politikai, mint gazdasági téren való fokozott visszavetésében rejlik. Másrészt az elért eredmények visszatükrözik a nemzetgazdaság társadalmasított szektorának bővülését és a tervszerű gazdálkodás módszereinek fölényét, magasabbrendűségét, a tőkésgazdálkodás rendszerével szemben. Végül is az elért eredményeket, elsősorban annak köszönhetjük, hogy a dolgozók tömegei öntudatosan támogatták a hároméves tervet és annak megvalósítását saját ügyüknek tekintették. Ennek a jegyében született meg az országos termelési és munkaverseny, amely nemcsak döntően előmozdította a hároméves tervben előirányzott termelés teljesítését és túlteljesítését, hanem hatalmas lökést adott a munka termelékenysége emelésének is. Nem véletlen, hogy a munkaverseny megszervezését követő két hónapban (áprilistól júniusig) a termelékenység 13 százalékkal, vagyis sokkal gyorsabb ütemben növekedett, mint azelőtt. A hároméves tervnek 2 év és 5 hónap alatt való végrehajtása és az előttünk álló 5 hónapos új tervszakasz erősen kibővített programja új nagy feladatokat állít elénk. Elvégzésükhöz mindenekelőtt szükség van a munka termelékenységének, az egy munkaórára eső teljesítményeknek jelentős növelésére. Nemcsak a termelésnek, de a munka termelékenységének is meg kell haladnia az 5 hónap folyamán a háború előtti színvonalat. A hároméves terv következő 5 hónapos időszaka nemcsak a termelés fokozásának, hanem a termelés minőségi javításának és az önköltségek jelentős leszállításának jegyében áll. Nyilvánvaló, hogy ezeket a feladatokat csak úgy tudjuk betölteni, ha a dolgozók még szorosabban részt vesznek a terv végrehajtásában, ha minden üzemben, minden műhelyben, minden munkapadnál a dolgozók tüzetesen ismerik a tervből reájuk háruló feladatokat, ha városokban és falvakban a dolgozók versenymozgalma még intenzívebbé és még hathatósabbá válik. Másrészt most, amikor már egyre inkább nem a háború előtti termelés helyreállítása, hanem annak meghaladása, új termelőerők fejlesztése kerül a tervszerű gazdálkodás napirendjére, az eddiginél is fontosabb elsőrendű feladattá válik a tudományos és technikai kutatómunka megerősítése és kiterjesztése, szoros kapcsolatban a tervgazdálkodás által kitűzött célokkal. A hároméves terv megalapozása, előkészítése, eddigi eredményes végrehajtása a tőkés érdekek védelmezőivel és a reakcióval való szakadatlan harcban nehéz küzdelmek árán történt. A nagytőke és a reakció tudja, hogy a tervszerű gazdálkodás minden sikere új lépést jelent az új, kizsákmányolást és tőkehasznot nem ismerő Magyarország felépítése felé és ezért bármily meggyengülten is, az eddigieknél is alattomosabb és elvetemültebb módszerek felhasználásával fog törekedni a tervgazdálkodás rendjének megbontására, a zűrzavar keltésére, a termelésnek és a beruházásoknak a legkülönbözőbb eszközökkel való szabotálására. A dolgozók fokozott éberségére és harckészségére van tehát szükség, hogy a hároméves terv ügyét megvédjük és teljes győzelemre vigyük az ellenséges erőkkel szemben. A város és a falu dolgozói ezt a harcot annak a tudatában fogják továbbvinni, hogy a hároméves terv maradéktalan megvalósítása ugyanakkor, amikor a népnek nagyobb jólétet biztosít, megveti gazdasági életünk új, hatalmas fellendülésének alapját, amely hazánkat rövidesen a világ fejlett és virágzó országainak sorába fogja emelni. Nem fogjuk elfelejteni azt sem, hogy a tervgazdaság minden sikere megszilárdítja népi demokratikus rendszerünk alapjait, erősíti nemzetgazdaságunk társadalmasított szektorát, új lépést jelent a szocializmus felé vezető úton. A magyar nép ma már egy esztendős tapasztalatból tudja, hogy a tervszerű gazdálkodás útja a helyes és minden erejét latba vetve, fáradságot nem kímélve, maradéktalanul meg fogja valósítani a hároméves tervet. Népünket illeti a hála a tervgazdálkodás eddigi nagy sikereiért. A magyar demokrácia vezetőinek fokozottan feladatuk, hogy éberen ügyeljenek a demokrácia megóvására, a fejlődés biztosítására. Az imperialisták minden ügynöke tehetetlen a demokratikus építőmunka lendületében összeforrott vezetőkkel és tömegekkel szemben. Augusztus elseje, a hároméves terv megindításának első évfordulója, a magyar munka és alkotóerő nagy ünnepe erre tanít bennünket. a Magpap Dolgoztt Párna KISBÖUvelS lillilll isiansigisgi i.ü@ Szombaton, július 31-én a Magyar Dolgozók Pártjának Központi Vezetősége, kibővítve a Központi Ellenőrző Bizottsággal, a nagybudapesti kerületi titkárokkal, a megyei pártitkárokkal és más felelős pártfunkcionáriusokkal, ülést tartott. A kibővített Központi Vezetőség Rákosi Mátyás elvtárs beszámolója alapján foglalkozott a köztársasági elnök lemondását előidéző kérdésekkel és az elnök lemondásával előállott helyzettel és egyhangúlag a következő határozatot hozta: Határozat 1. A kibővített Központi Vezetőség tudomásul veszi és elfogadja a köztársasági elnök lemondását. 2. Helyesli és teljes egészében jóváhagyja a Politikai Bizottságnak a köztársasági elnök lemondásával kapcsolatos ténykedését. 3. Megállapítja, hogy sikerült meghiúsítani az imperialisták újabb provokációs kísérletét a magyar népi demokrácia ellen, ami népi demokráciánk megnövekedett erejét és szilárdságát bizonyítja. 4. Fokozott éberségre hívja fel a Magyar Dolgozók Pártját és a többi demokratikus erőket az imperailisták és a megvert, de még meg nem semmisített belső reakciós erők újabb provokációs terveivel és aknamunkájával szemben. 1. Tekintve, hogy a július 30-án megtartott pártközi értekezlet egyhangúlag arra az álláspontra helyezkedett, hogy a köztársasági elnök tisztségére a jelöltet az ország legnagyobb és legerősebb pártja a Magyar Dolgozók Pártja adja, a kibővített Központi Vezetőség köztársasági elnökül Szakasits Árpád elvtársat jelöli.