Szabad Nép, 1948. október (6. évfolyam, 226-252. szám)

1948-10-01 / 226. szám

­ EGY KÖNYV, amely meghódította a világot Irtat Andres Erzsébet Ma tíz éve, hogy a „Szovjetunió Kommunista (bolsevik) Pártjának története“, Sztálin elvtárs törté­nelmi jelentő­ségű munkája meg­jelent. A tudományos szocializmus nagy tanítómesterei nem egy olyan művel ajándékozták meg­ az embe­riséget, amelyek a mélyenjáró tudományos elemzés és a világos gyakorlati útmutatás remekművei. Sztálin elvtárs m­unkája a bolsevik párt történetéről azonban a leg­nagyobb marxista alkotások kö­zött is különleges helyet foglal el, úgy tárgyánál, mint módszerénél fogva. Tárgyánál fogva, mert hiszen a bolsevik párt történetének szük­ségszerűen fel kellett ölelnie alap­vonásaiban az utolsó több, mint fél évszázad történetét, az impe­rializmus valamennyi alapvető problémáját és ellentmondását, amelynek a cári Oroszország mint­egy gyújtópontjában állott. A bol­sevik párt története ugyanakkor a világ legöntudatosabb munkásosz­tályának és a legkövetkezeteseb­ben forradalmi munkáspártjának a története, amely a kor két legna­gyobb alakjának, Leninnek és Sztálinnak a vezetésével új kor­szakot nyitott meg az emberiség történelmében, a szocialista tár­sadalom megteremtésével a világ­­történelem legnagyobb fordulatát hajtotta végre. A Szovjetunió Kommunista Párt­jának történetéről szóló könyv választ ad arra a kérdésre, mi tette képessé ezt a pártot arra, hogy küzdelmeinek minden szakaszában megtalálja a döntő láncszemet és e láncszem megragadásának helyes módját, hogy nemcsak rombolni tudott, eltakarítani a fejlődés út­­jából azt, ami régi és elavult volt, hanem nem kevésbbé bizonyult nagynak az alkotásban, az építés­ben, az új társadalomnak a meg­teremtésében. A párttörténetből megtanuljuk, hogy a Bolsevik Párt világtörténelmi sikereinek az volt a forrása, hogy egész politikáját a tudományos szocializmus „grá­nitkemény elméleti alapjára“ épí­tette. Éppen ezért a bolsevik párt története a marxizmus-leninizmus világot formáló, legyőzhetetlen ere­jét hirdeti, megcáfolhatatlan tör­ténelmi bizonyítékául szolgál an­nak, hogy a „marxizmus minden­ható, mert igaz.“ Mivé törpül a burzsoá politika és tudomány nyelvöltögetése a marxizmus ellen, a bolseviki párt történeteinek hatalmas tényei mellett. A Szovjetunió Kommunista Párt­ja következetesen marxista párt volt és ez nemcsak azt jelentette, hogy mellőzhetetlen feladatának tekintette a szocialista elméletnek a megtisztítását mindazoktól az opportunista ferdítésektől, ame­lyekkel a Bernsteinek, a Kautskyk és Otto Bauerek meghamisítani és elposványosítani igyekeztek. Az új korszak, az imperializmus korszaka új problémákat vetett fel, új fel­adatokat állított a munkásosztály elé, új módszerek alkalmazását tette szükségessé. A Lenin és Sztá­lin által vezetett bolsevik párt kö­vetkezetesen marxista pártnak bi­zonyult azért, mert nem mint dog­mát fogta föl Marxnak és Engels­­nek a tanait, nem mint „sablonok és előítéletek“ gyűjteményét, ha­nem felfedte azok dialektikus magját, azt a módszert, amely ké­pessé teszi az öntudatos munkáso­kat, hogy „helyesen tegyenek fel egy új és nehéz kérdést és lássa­nak hozzá annak megoldásához.“ „Mi Marx elméletét — írta Lenin — egyáltalán nem úgy tekintjük, mint valamit, ami be van fejezve és amihez nem lehet hozzányúlni: ellenkezőleg, mi meg vagyunk győződve, hogy csak a sarkalatos köveit fektette le annak a tudo­mánynak, amelyet a szocialisták minden irányban tovább k­e­l­l, hogy fejlesszenek, hogyha nem akarnak elmaradni az élettől. Mi azt gondoljuk, hogy az orosz szo­cialisták számára különösen szük­­séges önállóan feldolgozni Marx­­nak az elméletét, hiszen ez az el­mélet csupán általános, irány­adó megállapításokat ad, amelyeket máskép kell alkalmazni nevezetesen Angliában, mint Franciaországban, Franciaországban máskép, mint Németországban, Németországban máskép,, mint Oroszországban“ (Lenin összegyűjtött munkája, IV. kötet, 191. o. oroszul.) A Szovjetunió Kommunista Párt­jának története konkrétan elénk tárja a marxizmusnak — marxiz­mus—leninizikussá való fejlődését és megcáfolhatatlan történelmi bi­zonyítékokat szolgáltat arra, hogy napjainkban nem lehet marxista az, aki nem leninista. A párttörténetet tanulmányozva lépésről-lépésre nyomon követhet­jük, hogyan nőttek ki a marxiz­mus-leninizmus elméleti problé­mái a közvetlen gyakorlati munka, a mindennapi harc talajából. Lát­juk, mint állította maga a törté­­nelmi fejlődés a forradalmi marx­isták elé új formában a Párt kér­dését éppúgy, mint a­ szövetsége­sek kérdését, a proletárforradalom, az átmeneti korszak állama, a szo­cializmus győzelmének, a szocia­lista társadalomból a kommuniz­musba való átmenetnek roppant problémáit, mint közvetlen, gy­a­­korlati kérdéseket, megragadásra váró legközelebbi láncszemeket. Éppen ezért a bolsevik párt törté­nete páratlan erővel demonstrálja a forradalmi marxista elméletnek a gyakorlattal való szerves kap­csolatát, a marxista-leninista pártnak azt a tulajdonságát, hogy elméleti megállapításait a gyakor­latból vonja le, hogy az utóbbit tekinti az előbbi próbakövének. Lenin és Sztálin pártjának a munkásosztály felszabadításáért és a kommunizmus győzelméért foly­tatott küzdelmei folyamán a leg­különbözőbb elméleti, és szerve­zeti, gazdasági és politikai filozó­fiai és művészeti kérdésekre kel­lett választ adnia; tevékenységé­nek ki kellett terjednie, modern társadalmunk szinte minden terü­letére. S valóban a párttörténet a marxizmus-leninizmust a maga univerzalitásában mutatja, mint sokrétű, de egységes és harmo­nikus rendszerét a gazdasági, tör­ténelmi és filozófiai elméletnek, a társadalmi törvények ismeretére épített politikának és szervezés­nek. A könyv olvasásánál szemünk előtt bontakozik ki a marxizmus­­leninizmus, mint olyan tudomá­nyos világnézet, amely ugyanak­kor, amikor az emberi fejlődés eddigi eredményeinek lángeszű összegezése, dialektikus módszeré­vel egyúttal a haladásnak, a min­den téren való továbbfejlődésnek beláthatatlan perspektíváit nyitja meg. • , Ellentétben az idealizmussal — olvassuk a párttörténetben —, amely kétségbevonja, hogy a vi­lágot és a vilá­g törvényszerűségeit me­gismerhet­nék... és azt tartja, hogy a vilin teli van magánvaló dolgokkal (Ding an sich)”, amiket a tudomány soha meg nem ismer, hét, — a marxizmus filozófiai ma­terializmusa abból indul ki, hogy a világ és törvényszerűségei teljes mértékben megismerhetők... hogy meg nem ismerhető dolgok a vi­lágon nincsenek, legfeljebb olya­nok, amelyeket eddig még nem is­­mertünk meg, de a tudomány és a gyakorlat segítségével a jövőben ezeket is fel fogjuk deríteni és meg fogjuk ismerni” (95. o.) A Párttörténet ugyancsak rámu­tat arra, hogy a marxizmus-fenin­­izmus a filozófiai materializmus tételeit kiterjeszti a társadalmi élet tanulmányozására is s lehe­tővé teszi, hogy a társadalom tör­ténete megszűnjék „véletlenségek halmazata lenni’­. „...a társadalom történetéről szóló tudomány, a­ társadalmi élet jelenség­ebnek minden bonyolultsága mellett is éppoly exakt tudománnyá válhat, mint mondjuk a biológia, olyan tudománnyá, amely a társa­­dalmi fejlődés törvényeit gyakor­­lati alkalmazás céljaira tudja ki­használni­’’ (Párttörténet, 95. o.) Tagadható-e hogy a­ Szovjetunió Kommunista Pártja éppen azért tudott páratlan eredményeket el­érni, mert „gyakorlati tevékeny­ségét nem véletlen motívumok, ha­nem a társadalmi fejlődés törvé­nyei" irányították? Éppen azért, mert politikája „a társadalmi anyagi élet fejlődésének reális szükségleteiből­ nőtt ki, éppen azért tudott a munkásmozgalom elméletének és gyakorlatának te­rén általános érvényű megállapí­tásokat adni, olyan megállapításo­kat és felfedezéseket, amelyek az egész nemzetközi munkásosztály, a különböző történelmi, gazdasági és politikai feltételek között dol­gozó forradalmi munkáspártok számára alapjában, kivétel nélkül érvényesek. Természetesen nem a sematikus lemásolás értelmében, hiszen a for­radalmi marxizmus-leninizmus szellemétől mi sem áll távolabb. A bolsevik párt nagy megterem­tői, Lenin és Sztálin soha nem szűntek meg a munkásosztályt arra figyelmeztetni, hogy a szocializ­mus győzelme különböző orszá­gokban szükségszerűen különböző formák között fog végbemenni. „Az összes nemzetek — írja Lenin — eljutnak a szocializm­us­­hoz. Ez kikerülhetetlen. De nem egyforma módon jutnak el vala­mennyien, mindegyik sajátos gondá­sokat visz be a demokrácia ilyen, vagy olyan formájába, a prole­tariátus diktatúrájának ilyen vagy olyan változatába, a társadalmi élet különböző oldalai szocia­lista átalakításának ilyen vagy olyan ütemébe. Nincs semmi, ami elméletileg fonákabb és gyakorlla­tilag nevetségesebb lenne, mint a „történelmi mater­alizmus nevében“ a­ jövőt ebben a tekintetben egy­forma szürke színben elképzelni. ’ (Lenin ossz. műnk. 19. kötet, 730. p. oroszul.) Az egyes országok forradalmi munkáspártjai nem térhetnek ki az elől, hogy az előtt­ül álló konkrét történelmi feladatok meg­oldásának módját elméletileg és gyakorlatilag kidolgozzák. Kidol­gozzák országuk sajátos viszonyai­nak megfelelően, de a bolsevik párt hatalmas történelmi tapasz­talatainak birtokában a marxiz­mus-leninizmus szellemében. Sztá­lin elvtárs éppen párttörténetében tanít bennünket arra, hogy: „A szocialista forradalom lenini elméletének megbecsülhetetlen je­­len­tősége nemcsak abban áll, hogy a marxizmust új elmélettel gazda­gította és továbbfejlesztette, hanem abban is, hogy forradalmi perspek­tívát ad az egyes országok prole­tárjainak, felszabadítja iniciatívá­­jukat a­ saját nemzeti burzsoáziá­juk elleni előrenyomulásra ... (II0. oldal.) A Szovjetunió történetéről szóló sztálini mű hatalmas segítséget ad nekünk saját munkásmozgal­munk, országunk és nemzetünk problémáinak megoldásánál. Csak ha hűek maradunk Lenin és Sztálin tanításához, csak akkor tu­dunk hűek maradni saját munkás­­osztályunkhoz, tudjuk megoldani dolgozó népünk nehéz problémáit. A bolsevik párt nagy tapasztalatait állandóan szem előtt tartva meg­óvjuk Pártunkat attól, hogy ide­gen osztályok befolyása alá, troc­­kist­a nacionalista, krilák ideológia bűvkörébe essünk, aminek szo­morú példáját látjuk a Jugoszláv Kommunista Párt Tito-frakciójá­­nak gyalázatos tevékenységében. ★ „A Szovjetunió Kommunista (bolsevik) Pártjának történeté“-t joggal tartják a marxizmus-lenin­izmus enciklopédiájának. Jelenleg a legolvasottabb könyv az egész földkerekségen. Nincs a világnak olyan sarka, ahol nem ismernék a dolgozók, nem merítenének belőle erőt és öntudatot. Egyedül a Szov­jetunióban 62 nyelvre van lefor­dítva, s eddig kétszáz kiadást ért el, összesen 34 millió példányban. A marxizmus-leninizmus kéziköny­­ve a magyar dolgozók százezrei számára sztálini iránytű a szo­cializmusért folytatott harcunk­ban. világ­omnAmi egyesüljetek! SZABAD OKTÓBER K­ ELŐRE A SZABAD NÉPÉRT !! Parisba küldött munkatársunk telefon jelentése: Az amerikaiak megkísérlik Franco Spanyolországának bevonását az Egyesült Nemzetek Szervezetébe A Challot-palotában megkezdő­dött a bizottságok munkája, ame­lyet egyelőre — elsősorban a Biz­tonsági Tanács berlini vitájának közeledése miatt — nem kísért túl­ságosan nagy érdeklődés. A bizott­ságok napirendjének összeállítási, mindenesetre alkalmat adott az ame­rikaiaknak í­rn­i, hogy újra műkö­désbe hozzák a választásoknál már „közmegelégedésre“ levizsgázott, szavazógépet. A Biztonsági Tanácsban a berlini vitát a jelek szerint , csak hétfőn kezdik meg. Az imperialisták gyen­geségének légköre, amelyről­ tegnap részletesen beszámoltunk, mára már konkrét diplomáciai manővereket is eredményezett. Az UNO amerikai köreiben csütörtökön váratlanul hangsúlyozni kezdték, hogy a Trygve Lie-nek ,Berlin ügyé­ben átadott amerikai jegyzék hangja „mérsékelt”. Az amerikai delegáció egyik szóvivője még azt is szüksé­gesnek tartotta közölni az újság­írókkal, hogy „a jegyzék szövege a francia nyomás félreérthetetlen je­leit mutatja”. Az imperialisták ber­lini gyenge, sőt tarthatatlan pozíció­ját jelzi Evattnak, az UNO közgyű­lés elnökének és az amerikaiak bi­zalmasának csütörtöki nyilatkozata. Evartt bejelentette, hogy ■■ Bizton­sági Tanács nem­ o­cs­atja meg, a berlini kérdést és így az UNO­ köz­­gyűlés elé fog kerülni”. Evatt nyi­latkozatában gondosan összehan­golta mondanivalóját az amerikai politikai boszorkánykonyha főtaná­­csárával, John Foster Dulles-szel is. Dulles szerda éjjel hosszabb telefon­­beszélgetést folytatott a kortes­­körúton levő Dewey republikánus elnökjelölté, majd közvetlenül utána nyilatkozatot tett A többi között ki­jelentette, hogy az USA hajlandó „lemondani” a a nagyhatalmi együttműködés (vétó­jog) elvéről Berlin és az­­ új tagfelvételek kérdésében. Ez az Evatt.IXilles színjáték azt jelzi, hogy a berlini ügy felvetése csak eszköz. Távolabbi cél: az im­­perialisták számára jogilag és kato­nailag amúgyis reménytelen berlini helyzetet felhasználni a vétó­jog el­len intézett általános támadásra, „bebizonyítani” az UNO egész mai szervezetének ,,használhatatlansá­­gát”, hogy így megpróbálják az amerikai provokációkat következete­­sen meghiúsító Szovjetuniót kiszorí­­tani ebből a szervezetből. Dulley nyilatkozatának a tagfel­vételekre , vonatkozó része előkészí­tését jelenti az USA egészen nagy­szabású provokációjának: az amerikai delegáció egyik ré­sze azon munkálkodik, hogy Franco fasiszta Spanyolországát becsempéssze az UNO-ba és a szerdán megalakult „nyugat­­európai vezérkarba." Dulles ezért Gurnfly szenátort, az USA szenátus katonai bizottsá­gának elnökét külön katonai repülő­gépen Madridba küldte. A szenátor Boatner tábornok, Forrestal, az USA hadügyminiszter külön meg­bízottjának kíséretében már csütör­tökön bizalmas tárgyalásokat foly­­tatott Francoval és Fidel Danila­­val, a spanyol fasiszta diktátor ve­zérkari főnökével-Az amerikai delegációhoz közel­álló körök rámutatnak, hogy az USA helyettes vezérkari főnöke, Collins tábornok éppen tegnap ismerte be: „Nyugateurópa katonai ereje soha­sem volt még ilyen alacsony.” A „nyugateurópai vezérkari főnök” sze­mélyével kapcsolatos ellentétek még mindig fennállanak. A megfigyelők szerint Am történt még végleges döntés. A konzervatív Daily Mail csütörtöki száma szerint „kétségte­len, hogy­­ akárki lesz is névleg a főnök, az amerikaiak maguknak követelik majd a legfelsőbb ellen­őrzést.” Gömöri Endre Nem sikerült az amerikai ügynökök kártevő munkája Magyarországon e­l­mondotta a moszkvai Drajasev, a moszkvai rádió torm­a­­fzivitálója előadásában idej­ént-de: érthető, hogy a keleteurópai államodó és más országok dolgozói baráti ér­­zelmekkel tekintenek a Szovjetunióra, amely már fennállása óta a k­s és kö­­zépállamok függetlnségének és sza­badságának védelmezőjeként lép fel. Az Egyesült Államok és Anglia ezzel éppen ellentétes poli­tkát folytatnak — mondotta. — Az angol-amerikai terjeszkedőre minden esskket felhasz­­náltak, hogy Magyarországot meg­fosszák a demokrácia vívmányaitól. Szabotázst és kártevő munkát rádió hírmagyarázója szerveztek meg, hogy m­eghív»­­■ sitsák ■ f.cirnvv al‘v fel: "iba­­dult ország újjáépítését. Ezt bi­zonyítja a MAORT vezetőségé­nek aknamunkája , és az a kártevő munka, amelyet ame­rikai ügynökök folytattak a magyar vegyi iparban és a me­zőgazdaságban. Az angol-amerikai reakció összees­küvése azonban nem járt sikerrel, az új népi demokratikus Magyarország független ország, amely a felszaba­dító Szovjetunió segítségére támasz­­kodik.

Next