Szabad Nép, 1949. január (7. évfolyam, 1-25. szám)
1949-01-01 / 1. szám
VILÁG PROLETÁRJAI EGYESÜLJETEK! SZABAD NÉP ’1 1!. ÉVFOLYAM, 1. SZÁM PART.J ÁRA 60 FILLÉR Qjúldeg ti,fiúét kívánunk úlvasóinknak SZOMBAT, 1949 JANUAR 1 Az elmúlt év a magyar demokráciának talán legdicsőségesebb éve. A fejlődés forradalmi üteme szempontjából méltán hasonlítható a száz év előtti 48-hoz, sőt 1918— 19-hez — a kivívott győzelmek szempontjából azonban semmihez nem hasonlítható a magyar történelemből, mely dolgozó népünk ritka diadalának és súlyos vereségeinek a sorozata volt idáig- Nem a magyar múlttal , csak jövőnkkel mérhetjük az elmúlt év jelentőségét. A szocialista társadalom alapjait raktuk le Magyarországon. Hazánk nemzetközi tekintélyét és súlyát öregbítettük a barát és ellenség táborában egyaránt. Gazdasági fejlődésünkön, politikai erőnkön, biztonságunk és jólétünk növekedésén már új és haladott társadalmi rendünk születése tükröződött. Ha az új esztendőben úgy fogunk harcolni és dolgozni, mint idáig, akkor nincs az ország határain belül és kívül olyan ellenséges erő, mely meg tudná akadályozni a szocializmus, tehát dolgozó népünk teljes győzelmét magyar földön. Ha úgy fogunk dolgozni és harcolni, mint az elmúlt esztendőkben ... Ez más szóval azt jelenti, hogy sorsunk saját kezünkben van. A régi időkben is mérleg, készítés, a számvetés ideje volt az új esztendő beköszöntésének pillanata. De akkor csak úgy mérlegeltük az elmúlt és várható eseményeket, mint a börtönök lakói, akiknek nincsen cselekvési szabadságuk, csak vágyaik, reményeik és titkos gondolataik: az események írá v tél a r.d tartók a* c.rnk szs*'ták meg egy évezreden át. ''most a beteljesedés ideje jött el Valóra válik a „jobb kor “, melyről költők, írástudatlan parasztok és a munkásmozgalom tudatosan látó politikusai álmodoztak a magyar börtönben. Bíztunk az emberi haladásban, mely nem filozófiai ábránd volt, hanem fizikai erő, mely elsősorban a Szovjetunióban testesült meg és szétrobbantotta a mi börtönünk falát is. Bíztunk népünkben, csak le kellett ütni kezéről a bilincseket és máris megmutatta, hogy milyen alkotásra képes. Bíztunk a munkásosztályban és pártunkban, mely új társadalmat épít a régi romjain. Bízunk a béke és szocializmus nemzetközi erőiben, melyekkel együtt állunk helyt és melyek megvédik a mi biztonságunkat is. Az elmúlt és eljövendő év győzelmeinek kivívását és megszilárdítását elsősorban a szocializmus és a béke nemzetközi erőinek a döntő fölénye tette és teszi lehetővé. A Szovjetunió felszabadító szerepe, országunk szabadságát kivívó és megvédő szerepe, nem fejeződött be 1945 tavaszán. Biztonságunk és szabadságunk legfőbb pillére ma is a Szovjetunió — a nagy változás, a fejlődés csak az, hogy ma már nekünk is megvan és holnap méginkább meglesz a számunkhoz mért erőnk a termelés és a honvédelem területein, de népünk eltökéltségében is, hogy ne csak élvezői, de aktív harcosai, védői legyünk szabadságunknak- Népünk megtanulta — döntő módon az elmúlt év alatt —, hogy van mit megvédenie és úgy érzi, óvja saját uralmának rendszerét, mint az életét. Az elmúlt száz év alatt három vereséggel végződő forradalom tanított meg minket arra, hogy a népuralom bukásának minden esetben legfőbb és közvetlen oka a világreakció fegyveres erőinek beavatkozása volt. így volt ez 1848—49-ben és 1918—19-ben egyaránt. Az imperialisták épp oly jól tudják azt, mint mi magunk: ha másból nem, akkor abból, ahogy elbánunk idetelepített belső ügynökeikkel. Eltökéltségünket lemérhetik erélyünkön s azon az önérzetes magatartáson, ahogy egy szabad nép fiaihoz méltóan visszautasítjuk gyalázatos rágalmaikat és fenyegetéseiket. Ez az oka annak, hogy győzelmeink és biztonságunk legfőbb forrása az a tény, hogy Magyarország a szocializmus és a béke világerőinek szilárd része lett, melyet nemcsak a megkötött szerződések, hanem egész dolgozó népünk megingathatatlan eltökéltsége támaszt alá. Ez az oka annak, hogy a haladó erők győzelme öt világrész bármely pontján a magyar ügy győzelme is. Ez az oka annak, hogy a mi népi demokráciánk ugrásszerű fejlődése és az elmúlt év folyamán a világpolitikában bekövetkezett fordulat között a legszorosabb összefüggés van. Ha azzal akarnánk ezt a fordulatot jellemezni, hogy nem sikerült az imperialisták háborús terveit realizálni az elmúlt év folyamán, akkor túl keveset mondunk. A tények ismeretesek. Az amerikai választásokon a nép többsége háborús provokációk ellen foglalt állást, Nyugat-Európa munkásosztályai áldozatos tömegsztrájkokkal védelmezték saját életszínvonalukat, de egyúttal a :is. A?? év —*“r s az évszázad egyik legdöntőbb eseménye még,’s az, hogy iurik itmadszor pattan az imperialisták lánca: ezúttal a 400 milliós Kína testén. Oroszország és Kelet Európa után most Ázsián a sor, hogy a gyarmati és félgyarmati elnyomás után kitessékelje az imperialistákat, kizsákmányolókat és a „kis népi demokráciák után a földgolyó lélekszámban legnagyobb országa valósítsa meg a népuralom rendszerét. Az évnek e döntő világpolitikai eseményeiből le kell vonnunk a megfelelő következtetéseket. Az elmúlt évek folyamán sokan akadtak még a demokrácia táborában is, akik a defetizmus csapdájába estek, az amerikai kardcsörtetés befolyása alá kerültek, így gondolkoztak: „Az amerikai imperializmus, mely a német örökébe lépett, erősebb technikai és anyagi felkészültséggel rendelkezik, nem lehet tehát feltartóztatni világhódító útján, mint annak idején a németet.“ Akik ilyen mértékig amerikai befolyás alá kerültek, nem értették meg, hogy a második világháború nemcsak a német imperializmusra mért döntő vereséget, hanem meggyengítette az imperializmus egész világfrontját. A döntő bizonyítékot az elmúlt év szolgáltatta erre, mely fenekestől felforgatta az amerikai imperializmus egész háború utáni stratégiáját. Nézzük meg ezt kissé közelebbről. A második világháború stratégiája tulajdonképpen az első világháború végén született meg a tank és a repülőgép megjelenésével, Ludendorff „totális háború“ és villámháború elméletével Ugyanígy a második világháború végén értek meg a nagy technikai vívmányok: a rakéta-elv és az atombomba alkalmazása. Az emlékezetes csodafegyverek korszaka volt ez: Hitler utolsó ütőkártyája. Ezeken a kitaposott utakon próbált megindulni a háború után az amerikai imperializmus. Először a csodafegyverek göbbelsi módszere mondott csődöt a kezében: kiderült, hogy nem birtokosai az atombomba monopóliumának és épp oly kevéssé biztosíthatja magának a minőségbeli vagy számbeli fegyverkezési fölényt, mint Németország. Ettől a pillanattól kezdve az egész amerikai atompropaganda visszafelé sült el: mind az a borzalom, amivel békés és szabad népeket fenyegettek fenyegetéssé vált az Egyesült Államok és csatlósaik ellen. Az amerikai imperializmus döntő gyengéje azonban az, hogy a világ egyetlen pontján, a saját országában sem sikerült a nép jelentékeny részét megnyernie egy új háború számára, úgy, amint az annak idején Hitlernek átmenetileg sikerült. Nincs különbség Amerika, Ázsia, Nyugat- vagy Kelet- Európa népei között abban, hogy mind kivétel nélkül gyűlölik az imperialista háborút. „A közelmúlt háborús borzalmai túlélénken élnek a népek emlékezetében — mondotta Sztálin — és túlságosan nagyok a béke melletti társadalmi erők, semhogy Churchill tanítványai az agresszióban ezeket az erőket legyűrjék és új háború felé fordítsák• Az imperializmus világfrontjának abszolút gyengülése a német vereség után döntő módon abban is megmutatkozik, hogy az amerikai imperialistáiknak több éves erőfeszítés után sem sikerült valamiféle „tömegbázist“rémlelnek háborús terveik szán...... a. Tudtak mozgósítani szociáldemokrata vezéreket és „neofasiszta“ kalandorokat, köthettek szövetséget „demokrata“ miniszterekkel, német fegyvergyárosokkal és Francoval, de a világ minden pontján olyan mértékben fordult el tőlük a nép öntudatlanabb része is, amilyen mértékben nyilvánosság elé léptek háborús terveikkel. E téren csődöt mondott az életszínvonal demagógiája, a népek megvásárlásának nagy kísérlete, a Marshall-terv is. A legelmaradottabb néptömegek „mindössze“ odáig jutottak el, hogy nem akarják a háborút. Megszámlálhatatlan milliók vannak azonban már Nyugat-Európában, Ázsiában és más földrészeken, akik a kizsákmányolás terheivel vállukon, az elnyomás bilincseivel kezükön nemcsak azt tudják, hogy mit nem akarnak, hanem azt is, hogy mit akarnak: azt a példát, amit a Szovjetunió és a népi demokráciák mutatnak. Az elmúlt év az amerikai imperializmus világhódító terveit sok szempontból zsákutcába juttatta és világméretekben igazolta a béke és a szocializmus erőinek fölényét. Az imperialisták gyengesége nem jelenti természetesen azt, hogy megszűnt minden támadás veszélye: a szélsőséges kalandorokat esetleg éppen gyengeségük tudata hajszolhatja kiszámíthatatlan provokatív és örült merényletekbe. Ez számunkra azt jelenti, hogy az eljövendő évben nem gyengíteni, hanem fokozni kell védelmi erőnket, mely szilárd része a békefrontnak. De jelenti azt is, hogy azzal a tudattal folytathatjuk a végső, megsemmisítő harcot a belső ellenség utóvédcsapatai ellen, azzal a biztonsággal fokozhatjuk építő erőfeszítéseinket, hogy nemcsak a magyar belső fejlődés, hanem a nemzetközi politika kedvező tényeire is támaszkodhatunk. Aki el akarja vitatni népünktől a földet és a szabadságot, aki az ellenséget invitálja be ide, aki császárt akar a nyakunkra ültetni, az a nép gyilkosa, hazaáruló, akit nem védhet meg sem a főpapi palást, sem a világ összes imperialistájának gyűlölködő kórusa. Aki összeesküvést sző, kezet emel a nép ellen, demokratikus rendünk ellen, az meglakol és az ítélet kimondói a magyar dolgozó milliók lesznek: mindenki, aki a bőrén tapasztalta itt, hogy mit jelent a magyar urak és az idegen imperialisták uralma — és mit jelentett már eddig is a magyar munkás és paraszt számára a népuralom új rendje. Népünk és kormányunk nemcsak az ország, hanem a vallás szabadságát is megvédelmezi a bűnös merénylet ellen. Abban a pillanatban nyújt békejobbot az egyház felé, amikor nincs és nem lesz ’az egyháznak olyan vezetője, aki az ellenforradalmi politika kalandor fegyverévé akarja zülleszteni a vallásos életet. Elsoroltuk az imperializmus vereségének figyelemreméltó jelenségeit világviszonylatban és Magyarországon. Vessünk egy pillantást arra is, hogy sáfárkodtunk a szocializmus építésének megnövekedett lehetőségeivel? Az elmúlt évre esik a testvérharc teljes megszűnése a magyar munkásosztályon belül, az egységes munkásosztály egységes párt- Jivilüü a ItttJj ,;'iAiÜC'L 'd-Ar. Xs •- >iiT/imény gerince ez a párt: Rákosi Mátyás pártja. Gazdasági és politikai győzelmeink kitervelője szervezője, mely felszabadította, irányítja és szervezi népünk lebírhatatlan alkotóerejét. Erről a munkáról beszélnek gazdasági eredményeink. Már ez év őszén megközelítettük az utolsó békeév termelési eredményeit, de a bányászat, nehézipar, villamos, energiatermelés területein messze túlszárnyaltuk azt. Nemcsak a termelt áruk tonnái és darabszámai jelzik a magyar gyáripar jelentőségét. Üzemeink a szocialista társadalmi rend előretolt erődítményei. Iparunk 82 százaléka állami kezelésben van, s a munkások 85,3 százaléka dolgozik ezekben az üzemekben. Az erőgépek 91,3 százaléka szolgálja az államosított, tehát a szocialista szektort. Egy évvel ezelőtt, 1947 decemberében a bankok államosításával együtt került ipari termelésünk nagyobb fele először állami ellenőrzés alá, de alig egy év elég volt a születésben lévő szocialista termelési rend döntő fölényének bizonyítására. Tervszerűen termelünk az egész iparban és az 1949-es gyártási tervek már teljes mértékben biztosítják a tervszerűséget az egyes gyárakon belül. Megszűnt a profitra termelés, a kizsákmányolás az államosított üzemekben — s megszűnt ugyanakkor a nagyvállalatok deficitje is. Államosított iparunk már ma is havi hatvanmillió forint hasznot hajt kincstárnak. Az elért termelési eredményeket elsősorban azt tette lehetővé, hogy az üzemi munkások nemcsak a termelő munka gépies elvégzéséből vették ki részüket, mint régen, hanem bevontuk őket a termelés irányításába, megszervezésébe, a módszerek megjavításába. Az 1949. évi tervmegbeszéléseken csak Nagy-Budapesten 498 üzemiben 1357 értekezletet tartottak. Az új termelési viszonyok új munkaerkölcs szülői lettek. Az állandósult munkaverseny, az élmunkásmozgalom és az újítómozgalom beszélnek erről. A verseny maga is hatalmas fejlődést futott be. Kezdetben nem egyszer rabolták a munkát, törték a szerszámot Ma elsősorban a munkakörülmények jobb megszervezésével emelik a munka termelékenységét és a versenyek egyik fontos szempontja a szerszámkímélés. Kialakult a verseny kollektív formája, a brigádmozgalom. Mindez nem szorítja háttérbe az egyéni teljesítmény dicsőségét és megbecsülését: több mint 6000 élmunkásunk van. Az újító mozgalom az elmúlt évben 40 millió forint megtakarítást ért el, De talán semmi nem árulja el annyira az üzemi munkásság fokozódó öntudatát, mint az, hogy a normák önkéntes felülvizsgálata országos mozgalommá vált. Bármily nagyok az elért eredmények, a munka termelékenységének alakulásával nincs okunk elégedettnek lenni. Ezen a téren országos átlagban nem értük még el a békebelit, annak ellenére, hogy a technikánk azóta a háborús rombolások ellenére hatalmasan fejlődött. Lehetetlen belenyugodnunk abba, hogy a harmincas évek börtönfegyelme nagyobb termelékenységet eredményezett, mint a hatalmon levő munkásosztály termelő erőfeszítése. Az elmúlt év másik — s talán legdöntőbb eredménye, hogy a szocializmus építése immár nem szorítkozik az ipari termelés területeire, hanem elkezdődött a mezőgazdaságban is, a szövetkezeti mozgalom formájában. A magyar dolgozó parasztság egységes tömegszervezete, a szövetkezeti mozgalomnak nyújtott állat segédállomásokgítség, elsősorban a !ihg*rr aiban nem 1ségű támogatást, jelentennek a dolgozó parasztság számára, mint annak idején maga a földreform volt. Ha a parasztság megállna félúton, az egyéni kistermelés elmaradt módszerei között, akkor kiszolgáltatná magát a kulák kényére-kedvére, lemondana a termelés mennyiségi és minőségi javításának lehetőségéről, a jólét, a további felemelkedés útjáról. A munkás-parasztszövetség nemcsak a közös hatalmat jelenti, hanem mia elsősorban annak a felismerését, hogy a munkásság és dolgozó parasztság útja, sorsa, érdeke közös a szocialista társadalmi rend megteremtésében is. Az adott keretek között lehetetlen végigmenni az elmúlt esztendő nagy kezdeményezésein, melyeket a jövő év lesz hivatva kiegészíteni és továbbfejleszteni. Az értelmiség számára az elmúlt esztendő épp úgy a fordulat éve volt, mint a többi dolgozó osztály számára. Nyugodtan elmondhatjuk, hogy óriási többségében feltétlen és megbízható híve lett a népuralom rendszerének: munkájával szavazott és szavaz a magyar népi demokráciára. Szinte lehetetlen a feladatok elsorolása, melyekhez alig kezdtünk hozzá, s jövőre maradnak. Ki kell zárnunk a magasrendű demokratikus műveltség kapuit a dolgozók gyermekei számára, meg kell vívnunk az ideológiai harcot a kultúra területein a polgári maradványok ellen, a szocializmus építésének,gazdasági és politikai eredményeinek megfelelően át kell formálnunk a tömegek tudatát. Óriási és százféle feladat vár ránk az elkövetkező évben is — de megvan a hadseregünk is hozzá, mely eddigi győzelmeinket kivívta: a Párt.A párt, mely ezekben a hónapokban rendezi újjá sorait, eltávolítja a gyengéket, ingadozókat és a befurakodott ellenséget, kiemeli és előre viszi a munkában és harcban kivált harcosait. Az új esztendő küzdelmeiben a párt még méltóbb lesz feladataihoz, vezéréhez, Rákosi Mátyásihoz, osztályához és népéhez, a dolgozó magyar néphez, mely ezután mindig az emberi haladás élén járó népek sorában kíván haladni. ÚJÉVI MÉRLEG Irtás Horváth Márton