Szabad Nép, 1949. április (7. évfolyam, 76-99. szám)

1949-04-01 / 76. szám

VILÁG PROLETÁRJA! EGYESÜLJETEK! SZABADNÉP „Új otthonunk felépítéséért” Túlhaladtuk a két és félmilliót! Áprilistól júliusig 1316 millió forint beruházás Ma: Rádióműsor ■ ifc ■■ ■■■ ■■■ i i TAVASZI ÉPÍTÉS (R. R.) Rákosi elvtárs két leg­utóbbi beszédéből kibontakozott mindnyájunk előtt a magyar nép biztató jövője. Az ötéves terv a szó szoros értelmében új országot épít majd a mai Magyarország helyébe. Olyan országot, amelynek fejlett, erős ipara van, ahol a falu egyre­­inkább leküzdi elmaradott­ságát, mind jobban utoléri a vá­ros színvonalát. Olyan országot, ahol a dolgozók jóléte rohamosan emelkedik. Hiba volna azonban, ha elme­rülnénk pusztán abban, hogy a jövünkbe tekintünk és eközben megfeledkeznénk arról, hogy eljö­vendő sikereink feltételeit most teremtjük meg. Most — a három­éves terv utolsó évében — kell megszilárdítanunk azokat a had­állásokat, amelyekről azután harc­ba indulhatunk az ötéves terv győzelm­éért. Hároméves tervünk mind na­gyobb eredményeket hoz, de na­gyobb feladatokat is ró az or­szágra. Tavasz van — és ez nem­csak a természet megújhodásának időszaka, hanem az emberi munka fellendülésének is. A mezőgazda­ságban most kezdődnek a tavaszi munkák, a falvakban, városokban megindult az építkezés. Három­éves tervünk beruházási, építke­zési programja újabb rekord ered­ményekkel kecsegtet ezekben a hónapokban. * Az 1949-es tervév első negyedében 169 millió forin­tos beruházást irányoztunk elő a mező­gazdaság fejlesztésére — áp­rilis, május és június hónapokban 245 millió forintra emelkedik ez az összeg. Újabb traktorállomáso­kat kap segítségül a dolgozó pa­rasztság, újabb falvakba vezetik be a kultúrát hozó villanyfényt, újabb területeket hódítunk el az öntözéssel az aszály elől. Az épít­kezések megindulásával fokozott lendületet kapnak ipari beruházá­saink. Az első negyedév 269 mil­lió forintja helyett 358 millió fo­rintot fordítunk iparunk fejlesz­tésére,­ ennek is döntő részét — 90 százalékát — nehéziparunk kapja. Szinte ugrásszerű az emelkedés azoknál a beruházásoknál, ame­lyek közvetlenül éreztetik hatásu­kat a dolgozók életszínvonalának emelkedésében. A lakásépítésre, a szociális és kulturális beruházá­sokra gondolunk, amelyeknek elő­irányzata a második negyedévre 89 millió forintról 215 millió fo­rintra növekszik. Ötezer városi la­kás, kétezer korszerű falusi csa­ládi ház épül fel ebben az évben, jórészüket már most tavasszal megkezdik. A Ganz villamossági­­ban új, ezer személyes öltözőt és mosdót építenek a munkások. Cse­pelen, Diósgyőrött, Újpesten, Bu­dapest tizenegy pontján új tanonc­­otthonok falait húzzák fel. A tavasz minden évben az épít­kezések időszaka. De soha Ma­gyarországon még ilyen arányú építkezést, beruházási tevékenysé­get nem hozott, mint az idén. Meg­állapíthatja ezt bárki, aki a fővá­ros, az ipari kerületek utcáin jár és lépten-nyomon építkezési állvá­nyokat, készülő épületeket lát. De még pontosabb képet kaphatunk erről, ha a számokat kérdezzük meg. Az elkövetkező három hónap­ban háromszor akkora összeget fektetünk be a kohászat, vas-, fém- és gépipar fejlesztésébe, mint az elmúlt év hasonló időszakában. A villamosenergiatermelés fejlesz­tésére szánt összeg 724 százalék­kal emelkedett. A fővárosi és vi­déki városi lakások, bányászkoló­niák építésére 1948 második ne­gyedében 15.6 millió forintot for­dítottak — most hatszor annyit: 94.6 milliót. Kórházak, csecsemő­­otthonok építése 4.3 millióval sze­repelt tavaly — az idén több, mint négyszeres összeggel: 18.8 millió­val. Beruházásainknak, építkezéseink­­nek ez a meggyorsulása —­ mun­kásosztályunk­, dolgozó népünk nagy sik­ere, tervgazdaságunk nagy jelentőségű eredménye. De nem volna helyes, ha erről szólva csak az eredményekről beszélnénk és hallgatnánk a még kiküszöbö­lendő hiányosságokról, a még meg­oldásra váró feladatokról. Kettőt említünk csak. Az egyik teendő: meggyorsítani beruházási terveink végrehajtásának ütemét. Igaz, be­­fektetéseink egyre növekednek. De ugyanakkor igaz, az is, hogy nem egy beruházás végrehajtása során bizonyos késés, némi elmaradás­ mutatkozik. Rajta kell lennünk, hogy a beruházások alapos előké­szítésével, megszervezésével, foko­zott ellenőrzéssel gyorsítsuk meg a valósításuk tempóját. A másik teendő — amit éppen most, a tavaszi építkezések meg­indulásakor kell kiemelnünk — az építési költségek további leszorí­tása. Kétségtelen, hogy amióta Gerő elvtárs az Egyesülési Kon­gresszuson felhívta a figyelmet erre a kérdésre,­­ értünk el némi eredményt ezen a téren. A típus­­bérházak építésénél például tavaly 2.070 forint költség jutott a „lakófelület“ (a lakószobák terü­letének) egy-egy négyzetméterére. Az idei építkezéseknél ez a költség lement — az építésügyi miniszté­rium számításai szerint — 1.530 forintra. De ezzel az eredménnyel semmikép sem elégedhetünk meg, hiszen a háború előttihez képest az építkezések még mindig arányta­lanul drágák. Gazdaságosabb ter­vezéssel, az épületek egyes alkotó­elemeinek tömeges előgyártásával, tipizálással és főkép az építkezés gépesítésével kell a költségeket még lejjebb szorítani. Feladat van tehát elég. De az, hogy ilyen nagy feladatokra, min­den eddiginél nagyobb beruházási program végrehajtására bátran tu­dunk vállalkozni — megnöveke­dett erőnket bizonyítja. A mostani tavaszon nemcsak a természet ki­­virágzása önt derűt, életörömöt, optimizmust a dolgozó milliók szí­vébe, hanem ennek az erőnek a tu­data, a hároméves és az ötéves terv bíztató jelene és jövője is. Az angol belügyminiszter béketüntetéstől fél — nem engedélyezi a május elsejei felvonulást fogva ezekre is alkalmazni kell a londoni rendőrfőparancsoknak azt a rendeletét, amely megtiltja a politi­kai felvonulásokat London területén, beleértve a május elsejei felvonulá­sokat is.” Ezzel az ürüggyel filtotta be a­ bé­ketün­tet­ésektől félő belügy­miniszter a május elsejei felvé­mégkívül politistai jellegűek. Ennél- m­iást. Az angol alsóház csütörtöki ülé­sén Ede belügyminiszter egy kér­désre válaszolva kijelentette, hogy „mindazok a felvonulások, amelyek hasonlóak a londoni Szakszervezeti Tanács által az előző években ren­dezett májusi felvonulásokhoz, két­ 450 millió békét követenn dolgozó képviseletében ül össze a párisi béke-világkongresszus béke híveinek fokozniok kell éberségüket és szolidaritásukat“ — írja a Novoje Vremj. Mialatt a washingtoni kormány és nyugat csatlósai az Atlanti Egyez­mény aláírására készülnek, a béke hívei milliószámra csatlakoznak a Párisban tartandó békevilágkongresz­­szushoz. Az előkészítő bizottsághoz eddig beérkezett jelentkezések szerint már 450 millió ember sorakozott fel a béke hatalmas táborába. A Novoje Vremja „Terjed a bé­kéért folyó küzdelem” című cikké­ben a többi között megállapítja, hogy a népeik békeszerető erői vi­lágszerte egységbe tömörülnek az új, vérszivattar megakadályozására. Beszámol ezután a párisi béke­­világkongresiszussal kapcsolatban a földkerekség minden táján folyó nagyszabású előkészületeikről. Szerte a világon a béke hívei bi­zottságokat létesítenek, megválaszt­ják kongresszusi kiküldötteiket. A lap ezután rámutat, hogy a n­ewyorki békekongresszus ha­talmas sikere óriási mértékben előbbre vitte a világbéke arcvo­­nalának megalakítását. A newyorki siker az amerikai re­akciós sajtó hisztérikus kirohanásait váltotta ki. A kongresszus amerikai résztvevőit — köztük Shapley tanárt — megfenyegették, hogy az Ameri­­kaellenes Tevékenységet Vizsgáló Bi­zottság elé állítják. A Hea­rst-tröszt­­höz tartozó Daily Mirror szerint a kongresszuson résztvett neves mű­vészek zeneszerzők, karmesterek s más értelmiségiek névjegyzéke feke-­­telistaként szolgál majd­ a hatóságok és a m­onopóltöltések számlára. Az ame­rikai vezetőkörö­knek e kongresszus munkája ellen irányuló erőfeszítései elárulták azt a félelmet, amelyet a népek békemozgalma az Észak­­atlanti Egyezmény alkotóiban keltett. Az angol és amerikai imperialisták hajlamosak arra, hogy túlbecsüljék saját erejüket s lebecsüljék a háború ellenzőinek erejét. Ezért most a leg­­fontosabb, hogy a béke hívei fokozzák szolidari­tásukat és éberségüket. Véget ért a romániai értelmiségiek békekongresszusa A romániai értelmiségiek országos békekonferenciája csü­­rtökön délben végetért. A beterjesztett határozati javaslatot­­a kongresszus­ .résztvevői egyhangúlag elfogadták. Az értekez­let határozatában kimondja: Romá­nia a Szovjetunió­ vezetése alatt álló­ béketáborban tovább harcol a hábo­rúra uszító imperialisták ellen a béke, a kultúra és a haladás védelme érdekében. A kongresszus tagjai ezután egy­perces néma csenddel adóztak a most elhunyt Ni­kolaj Gamalea szovjet tu­­dós emlékének. A kongresszus üdvözlő l­evelet inté­zett Sztálinhoz, valamint levélben je­­lent­ette be a Világszövetségnek a bétáé érdekében hozott­ határozatát-A kongresszus alkalmából rende­­zett sajtó- és könyvkiállít­ást csütör­tökön délután ünnepélyes keretek kö­zött megnyitották. ­• b_A Marshall-terv végzetes csapást mérhet az USA gazdasági életére — mondja Taft szenátor Éles támadások Anglia ellen az amerikai Szenátusban A norvég képviselőházban ked­den vitatták meg az Atlanti-egyez­­ményhez való csatlakozás kérdését. A parlament karzatáról a hallgató­ság hatalmas transzparenseket eresztett le a tárgyalóterembe, ame­lyeken a következő felírások voltak:­­,Nem kérdezték meg a nép­ véle­ményét!’­ ,,Nem akarjuk az Atlanti­­egyezményt!’ Az elnök azokban ki­­üríttette a karzatot és a nép tika­­k°­ záfia ellenére felhatalmazta a kormányt az Atlanti-egyezmény alá­írására. A houpmnité csütörtöki vezércik­kében megállapítja­: az a körülmény, hogy Salazar bejelentette Portugália csatakozását az Atlanti Egyezmény­hez, Franco csatlakozásának az elő­készítését jelenti. Salazar csatlako­zása megmutatja azt a hasonlóságot, ami az Atlanti Egyezmény és a fa­siszták hírhedt antikoménori szer­ződése között van — írja a l’Huma­­nité. Az amerikai imperialisták egyes köreinek felfogását európai ,,­szövet­ségeseikről” egyébként szemléltetően mutatja Taft szenátornak a Köztár­­sasági Párt egyik vezérének újabb támadása a Marshall­­„segély” Angliának szánt elő­irányzata ellen. Taft a takarékosság szükségességé­ről beszélt és kijelentette, hogy „a mostani gazdasági hanyat­lás idején végzetes csapást mér­het az amerikai gazdasági élet­re“, ha nem csökkentik a ki­adásokat. ,,Az Anglia számára előirányzott 940 millió dollár túlságosan nagy összeg“ — mond­t­a. Anglia, amerikai Segít­séggel fejleszti termelőképességét, hogy azután döntő, rohamra indul­hasson az amerikai, kivitel ellen". Pénzt adunk Angliának­­— folytatta Taft —, hogy fejlessze gépkocsi, iparát és versenyezzen velük. Pénzt adunk arra, is, hogy kiépítse légifor­galmi vállalatait, amelyek gyilkos versenyben állanak, légiforgalmi vál­lalatainkkal. Meggy­ő­ző­désem szerint Anglia gazdasági talpraállításának meg­lassítása nekünk határozottan használna és az angoloknak sem ártana. Anglia készíthet terveket, gazda­sági helyzetének megjavítására, de az USA nem köteles ezeket a terve­ket finanszírozni” — fejezte be angolellenes kirohanását Taft Sze­nátor. A vita során hasonló szellemben szólalt fel Wiley és Malone szenátor is. Jenner szenátor kijelentette: „az a veszély fenyeget, hogy az USA tönkremegy más országok segítésé­ben”.­­ A szenátor csopor­zékolva tilta­kozott a Marshall-„,segély“ meghosz­szabbítá­sa ellen. Az Atlanti Szerző­désről szólva Jenner hosszasan fej­tegette, hogy kidobott pénz a megbízhatatlan európai szövetségesek támoga­tása. Amerika, „szocialista" barátairól ki­jelentette, hogy ezek veszély esetén „patkány módjára” viselkednének. rfi béke megvédésére sürgősen egyesülnie kell a francia munkásosztálynak — írja a l'Humanité A párisi l'Humanité csütörtöki vezércikkében Etienine Fajon elv­ers De Gaulle keddi provokációs nyilatkozatával kapcsolatban a többi között megállapítja: a szerda dél­utáni Les Croix már rámutatott, hogy De Gaulle célja a nemzet­­gyűlés feloszlatása, ezt követően pe­dig új nemzetgyűlés összehívása. A járási választásokon alkalmazott választási törvényhez hasonló új törvény segítségével,­­ amely „kom­­munist­imentes‘‘­­törvényhozást bizto­sítana De Gaulle számára. Fajon elvtárs ezután rámutat: Mi baráti szellemben a szocialista dolgozók elbírálására bízzuk ezeket­ a tényeket. Nem kívánjuk megsér­teni őket azzal, hogy helyeslést té­telezünk fel részükről még abban az esetben sem, ha tulajdon pontjuk hasznot húzhatna a választási mód­szereikből. A Szocialista Párt azonban 150 mandátumot veszített a járási­­ választásokon és e veszteségből csak a pártütök a gaulleisták, a Vichy-rendszer hívei, egyszóval a reakció emberei húztak hasznot, akiket a Szocialista Párt ve­­­zető­i ültettek vissza a nyeregbe• Jól tudjuk, hogy a szocialista dolgozók nem helyeselhetik ezt­ a politikát. Közös eszményeink, közös érde­keink és elsősorban a béke meg­védéséért a munkásosztálynak sürgőben egyesülnie kell! — fejezi be vezércikkét Fajon elv­társ. Clementis: A béketábor politikai, erkölcsi és hadvezetési fölényben van Vladimir Clementis dr. csehszlo­vák külügyminiszter a Cseh Ifjú­sági Szövetségnek a­ keletcsehor­szági Hradec-Kraloveben rendezett gyűlésén , mondott, beszédében a többi között kijelentette, hogy nem hisz egy harmadik világháborúban, mert „a világ békés és háborús erőinek tüzetes és öncsalás nélkül végzett vizsgálata arra a következ­tetésre vezet, hogy a béketábor nemcsak politikai és erkölcsi,, ha­nem egyben hadvezetési fölényben is van, így tehát bármelyik támadó saját létével játszik, ha a béketábor elleni támadó háború előidézésére gondolna”. * Fel kell támasztani az ellenállási mozgalmat a béke megmentésére — mondotta Joliot-Curie elvtárs A Francia Gondolat Kongresszusa síkra szállott a béke mellett. Felszó­lalt Joliot-Curie elvtárs, a világhírű atomtudós is. Az amerikaiakat kiszolgáló francia­­kormány elhatározta a fran­cia tudományos kutatás felszámolá­sát. A francia atomenergia-kutatást halálra ítélték az amerikai mono­­­pólumok védelmében. Fel kell tá­­­masztani ellenállási mozgalmat is.– mondotta Joliot-Curie — és mint­ egykor a fasizmus ellen, most a béke megteremtése érdekében kell ös­sze­­fognunk.

Next