Szabad Nép, 1949. május (7. évfolyam, 100-125. szám)
1949-05-01 / 100. szám
Éljen a béke, a demokrácia, a szocializmus tűs vára, a nap Szovjetunió! TÖMEGES TECHNIKA — legyőzhetetlen erő irta : Sólyom Jászló altábornagy Négy éve, hogy a szovjet tégy a kegyelemdöfést Verek megadták a német fasizmusnak. Azóta a felszabadított népek sorában a magyar dolgozók is kemény kézzel markolják a szerszámot, a béke, haladás, a szocializmus építésének hatalmas fegyverét. A mi figyelmünket négy éven át a munka kötötte le, ezért nem sokat foglalkoztunk a háború problémáival. Ezze szemben a nyugati világ visszhangzik a háborús lármától. Az Egyesült Államok vezető körei és csatlósaik a háborús pszichózis lázában égnek De minél többet beszélnek és írnak a háborúról és győzhetetlen csodafegyvereikről, annál jobban halálra ijesztik önmagukat. Kézlegyintéssel napirendre térhetnénk e fölött a jelenség fölött, ha nem járna vele titkos és nyílt szövetkezés, fegyverkezés, ha nem az a törekvés irányítaná, amely a népekkel el akarja hitetni, hogy a háború elkerülhetetlen. A háborús hisztéria előidézése a háború előkészítésének eszköze. Ezért szükséges, hogy mi is tisztázzuk néhány, a háborúval kapcsolatos kérdésben állásfoglalásunkat. Az egyik leggyakrabban felvetett kérdés a technika és a háború viszonyának kérdése. Sokat vitatkoztak már arról, milyen kapcsolat van az elmúlt és elkövetkezendő háborúk között. Az igazság nincsen azok oldalán, akik hirdetik: nincs új a nap alatt, az elkövetkezendő háborút ugyanazok a változatlan törvények irányítják, amelyek az előző háború lefolyását megszabták. Azt a felfogást is el kell vetnünk, amely szerint az elmúlt háborúk tanulmányozása felesleges, mert két háború között a fejlődés ugrásszerű, a múlton való rágódás pedig csupán arra jó, hogy elhományosítsa a jövőbe vetett tekintetünket. A materialista történelemszemlélet megóv ezektől a tévedésektől. A marxizmus tanítása szerint a háború nem önmagában való jelenség, hanem háborút vívó államok társadalmi rendjének függvénye. A háborúk formájának megváltozását a társadalom változása idézi elő. A hadtörténelem számtalan példája igazolja ezt az állítást. De ezt igazolja az elmúlt két emberöltőnek, az imperializmus korának történelme is. Izimperialista háborúkban is találunk szabályszerűen ismétlődő és csak e társadalmak háborúira jellemző jelenségeket. Az imperialista hatalmak azonos módszerek latba vetésével igyekeztek hatalmukat növelni, szabad népeket gyarmatosítani, a világ újrafelosztását kicsikarni. Németország egy emberöltő alatt két ízben próbálta villámháború segítségével magához ragadni a világhatalmat. A nyugati imperialisták egy emberöltő alatt két ízben kísérelték meg, hogy pusztán anyagi és technikai fölényükkel tiporják le ellenfeleiket. Az imperialista haditervek, amelyekben ezek az elgondolások testet öltöttek, a tőkés társadalmi rend jellegéből következnek. Az imperialista államok polifokozódó népellenesség jellemzi, tömegek iránti gyűlölet, a tömegektől való félelem, a tömegek elnyomásából és kizsákmányolásából fakad és természetes következménye a kapitalista társadalom belső ellentmondásainak. Ez a népellenesség nyomja rá bélyegét az imperialista háborúkra. Az imperialista hadvezetés súlyos dilemm előtt áll. A kapitalizmus a termelő eszközök kifejlesztésével a hadviselés erőténnyezőit is nagyvidékben kifejlesztette. A dolgozó nép mint termelőerő és mint harcoló tömeg nélkülözhetetlenné a legfontosabb háborús erotéri/e.öv vált. A tömegek háborús kitartás áldozatvállalása a háborús sík feltétele lett. A népellenes uralm rendszerek léte, vagy nemléte tömegek kezébe került. A termelő és harcoló tömegeknek az államhoz és a háborúhoz való viszonya döntő tényezővé vált. E viszony javítása érdekében az imperialisták a háború „ideológia előkészítésére” törekednek. Ez az „ideológiai előkészítés” gátlás nálküli megtévesztés, félevezetés, rágalom, sovinizmus, felkeltés, faji izgatás, amely arra irányú hogy a dolgozó népet megtévessze háborúhoz és az „ellenséghez való tényleges viszonya tekintetében. Demagógiával csak ideig-óráig erők relatív nagysága, akár valamely fél teljes felkészületlensége és védetlensége következtében. Már Clausewitz is elismerte a kényszert, amely a gyengébb felet arra készteti, hogy erőkifejtésével ellenfelét utolérje, de lehetőleg túl is szárnyalja, ez viszont a kölcsönhatás törvénye értelmében az erőbevetés általános fokozásához vezet. Az első balsiker, a hazai terület veszélyeztetése, az ellenség váratlan ellenállása arra kényszeríti a hadviselőt, hogy anyagi és személyi tartalékai bevetésével erőfeszítéseit a maximumig fokozza Midőn ennek ellenére mégis azt látjuk, hogy az imperialista teoretikusok Ludendorfftól von Seeckten keresztül Doubet-ig és de Gaulle-ig a kicsiny, állig felszerelt hivatásos hadseregek mellett törnek lándzsát, midőn angolszász és francia katonai írók az élő erők bevetésével szemben az anyagháború fölényét hirdetik, világosan látnunk kell, hogy ezeket társadalmuk népellenes volta megoldhatatlan dilemma elé állította, amelyből így vélték megkeresni a kiutat. Németország egy emberöltőn belül két ízben indított villámháborút, s ezt túl egyszerű volna a „furor teutonicus”-szal, vagy a német tábornokok ostobaságával magyarázni. II. Vilmos és Hitler őrülete következetesen tükrözte az őket felszínre dobó társadalom minden ellentmondását. Kétségtelen, hogy II. Vilmos és Hitler stratégiájának kialakulásához hozzájárult Németország viszonylagos anyaghiánya is, amelyet felkészültségi fölénnyel akartak ellensúlyozni. A döntő azonban nem ez volt, hanem a német császárság a német fasizmus alapjaiban népellenes természete, amelynek következtében joggal rettegtek saját néptömegeik túlságosan hosszú megterhelésétől. Az anyagban bővelkedő és viszonylagos védettséget élvező nyugati imperialista államoknál a hatalom népellenes volta látszólag ellentétes értelemben hat a hadászatra. Miután ezek az államok nem kényszerültek villámháborúra, törekvésük arra irányult, hogy az ellenfelet a háború elhúzásával, blokád alkalmazásával, bombázással törjék meg, anélkül, hogy saját tömegeik teherbírását próbára tennék. Stratégiájuk az volt, hogy a blokáddal és technikai eszközök lkalmazásával megtört ellenséget azután rövid, nyomasztó anyagi fölénnyel vívott háborúban verjék le. A halogató jellegű, nyílt csatáktól irtózó angolszász stratégia és a német villámháború között tehát csak látszólagos ellentét van. Azonos okok hozták ezeket létre és különböző viszonyok között, de egyazon területen keresik a megoldást: úgy megnyerni a háborút, hogy a tényleges harc minél rövidebb ideig tartson és hogy abban minél kisebb tömegek vegyenek csak részt. A fasiszta „villámháború’ és az angolszász „anyagháború" egy anya szülöttei. (Folytatjuk) lehet tömegeket megtéveszteni, népcsalás főleg akkor válik erőtlenné, midőn a tömegek hosszú időn át súlyos áldozatot kell válalniok. Ilyenkor elkerülhetetlen az öntudatosodás s egyenes arányban van visszahatás a megcsalátással, termelő és harcoló tömeg, amely háború megnyerésének hatalmas eszköze volt, az imperialista háború legnagyobb akadályává válhat, sőt a kezébe adott fegyvert fennálló rend megdöntésére tudja felhasználni. A Nagy Októberi Forradalom győzelme ragyogó példát mutatott erre! Ezek az adottságok és tapasztalatok váltották ki az imperialista államoknál azt a törekvést, hogy a háborúkat minél rövidebb idő alatt, lletve minél kisebb tömegek bevetésével, minél kevesebb áldozattal vívják meg. Ez a törekvés, amely szervesen beilleszkedik a kapitalista társadalom belső ellentmondásainak sorába, szögesen ellentétben van a háborúk természetével. Aki a háborúban győzni akar annak csapásait az ellenfél összes erőtényezőire, de legalábbis a legfontosabbakra kell mérnie. Voltak korok, amikor a hadsereg volt a harcban álló felek legfontosabb erőtényezője. Ilyen korszakokban előfordult, hogy egyetlen csata eldöntötte a háború sorsát. Napjainkban azonban, mint mondottuk, a háborús erőtényezők hatalmasan megnövekedtek, annál inkáb mennél nagyobb, fejlettebb államról van szó. A térben és időben megosztva jelentkező hatalmas erőtényezők leküzdéséhez hatalmas érő és anyagi erőre és időre van szükség, mégpedig annál többre, minél erősebb az ellenfél és minél aktívabban védekezik. Villámszerű győzelemre tehát csak ott van kilátás, ahol az uikáját mindenekelőtt vad és egyre1 erőviszonyok aránytalanok, akár az AZ [UNK] ÁUJA MI. HIX £ UR00 A MAIKAMX&IV A yMIPBOLT • BEVAITJA. jMoszkini telefon jelentés : AZ ERŐS, BOLDOG MOSZKVA májusa felé tekint a világ Április első felében úgy tetszett, hogy a moszkvai tél nem akarja alvadni helyét a tavasznak Itt-ott még havazott és az éjszakai szolgálatot teljesítő rendőrök filccsizmát húztak. Az emberek esténkint türelmetlenül vizsgálták a „Vecsernája Moszkva" időjárás-jelentését — míg végül egy csapásra beköszöntött a tavasz s a május elsejei ünnepre való készülődés már ragyogó napfényben folyhatott. A város képén is mindinkább meglátszik, hogy közeledik a nagy ünnep. A káprázatosan szép Gorkij utca elején új lakóház készült el, valóságos márványpalota. Az utca felső részén is lázas munka folyik: hatalmas gödrökben teherautókon szállított faóriásokat helyeznek be emelődaruval. 20—25 éves hársfasor „nő ki a földből" órák alatt. A séta során álljunk meg egy pillanatra a Puskintéren is. Itt park épül. „Vásárolj ajándékot május 1-re“ Az áruházak zsúfoltak. Utcákon, tereken lépten-nyomon találkozunk ezzel a felírással: Vásárolj ajándékot május 1-re. A gramofon-osztályon ezernyi lemez fogy el. A játékosztályokon rendkívül mulatságos, ötletes játékokat (lépegető elefántot, egy percig magától tornázó figurát, kis bábszínházakat stb.) próbálgatnak a papák, mamák és gyerekek. A motorkerékpár osztálynál is alig lehet a pulthoz jutni, az illatszer-osztálynál pedig a legkapósabb a „Vörös Moszkva" nevű kitűnő parfüm. A „Bakaleja" és a „Gasztronom", Moszkva két legnagyobb élelmiszeráruháza, amelynek ezernyi fiókja van a város minden részében, ezzel a két szóval hívja a közönséget: „Minden kapható!" Nagy a forgalom a képkereskedésekben, a zászló- és virágüzletekben is. A moszkvaiak nagyon szeretik a virágokat. A lapok képes riportokban számolnak be arról, hogy a város különböző részein új virágüzletek nyílnak. Május elsejére 2000 vagón virág érkezik Moszkvába. Hatméteres Lenin-szobor A világhírű Tretjakov képtárban szovjet festőművészek és szobrászok legújabb alkotásaiból májusi kiállítás nyílt. Tomszkij Sztálin-díjas szobrász nemrégen készült el monumentális Lenin-szobrával. A múzeumban a mű kis modelljét láthatjuk. A 6 méter magas szobrot május elsején Voronyezs központjában állítják fel. A színházak új bemutatókkal lepik meg az ünnepre Moszkva közönségét. A mozikban két új film kerül műsorra.Az egyik „A dicsőség útja". Szasa Voronkova mozdonyvezetőnőről szól, laki a háború alatt kiváló teljesítményéért a Szocialista Munka Hőse lett. Már hetekkel előre elkapkodták a jegyeket a „Sztálingrádi csata“ előadásaihoz is. E film eredeti felvételek és a csatában részt vett hős szovjet katonák elbeszélése nyomán készült. 500 vetőgép terven felül A moszkvai lapok hasábjain is már hetekkel ezelőtt meglátszott, hogy Moszkva dolgozó népe mindenekelőtt lelkes munkaversennyel készül az ünnepre. Nincs egyetlen gyár sem, amelynek dolgozói ne vállaltak volna valami május elsejei kötelezettséget. A „Vörös tömb" gépgyár munkásai arra kötelezték magukat, hogy április 20-ig teljesítik a négyhónapos tervet. A bőrgyár 136 tonnával termelt többet, mint az előző év megfelelő hónapjában. Egész Moszkva ünnepelte a napokban a Kagánovics golyóscsapágy-gyár munkásait, akik április 30-ra teljesítik az 1950 végére előírt tervet és ezzel 600.000 rubelt takarítanak meg. A Kalinin-kerületben levő hatalmas mezőgazdasági gépgyár ezt jelentette: „Az ez évben megtakarított nyersanyagból május elsejére terven felül 500 vetőgépet adunk át a moszkvai kerület kolhozainak!" Rozsenkov gépmodell-készítő május elsejére megkezdi 1953-as tervének teljesítését. Tankok a Vörös-téren A moszkvai ünnepségek középpontja természetesen a Vörös-téri nagy seregszemle lesz, ennek során felvonulnak a Szovjet Hadsereg alakulatai is. Moszkva gyakorlóterein és a város utcáin már gyakorolják a felvonulást a katonák. Kint jártunk a Moszkva—Volga csatorna kikötőjében, öt század tengerész-gyalogos gyakorlatozott zenére. Pattogott az induló s egyszer csak egy kis gyerek ugrott be két század közé. Peckesen kihúzta magát s ő is lépkedett a zenére. Édesanyja összecsapta a kezét, a főhadnagy azonban, aki a századot vezette, csak mosolyogva intett s még irányította is a kisfiút, hogy merre forduljon. Lenyűgöző hatású volt egy tankhadosztály gyakorlatozása, amelyet később a Vörös-téren láttunk. A Vörös-téren egyébként, valamint az odavezető útvonalakon, festékkel jelölik a felvonuló csapatok útját. A gépesített alakulatok vonalát vörös, a gyalogságét zöld szín jelzi. A járdaszéleket fadobogókkal lekerekítették, meg ne botoljék valaki. A téren köröskörül számtalan fényszórót szerelnek fel. A rádióleadók és filmesek számára tornyokat építenek a Kreml-vel szemben lévő házak tetejére. Beesteledik, mire sétánk végetért. A Kreml tornyain felizzanak a vörös rubincsillagok. Azok a csillagok, amelyek felé bizalommal és boldog öntudattal tekint a világ minden dolgozója, minden békeszerető ember. V. J. Május elsejei moszkvai plakát