Szabad Nép, 1949. július (7. évfolyam, 150-176. szám)

1949-07-06 / 154. szám

fő SZERDA, 1943 JÚLIUS 8 SZABAD NÉP PÖNÁLÉ! Mit jelent a „fonálé" tervgazda­­ságunkban­? Sajnos, túl kevesen tudják. Februárban megjelent egy rendelet: az állami vállalatok errvmás közti és a magánvállalatokkal kötött megálla- I'cdsVill'­at foglalják szerződésbe. Pon­tosan határozzák meg, mikor kell a megrendelt árut leszállítani, milyen mennyiségben és minőségben. A szer­ződésben kössenek ki páriárét, azaz „büntetést”, melyet a szerződést meg­szegő vállalat fizet a károsodónak. Ebből már világos a pönálé célja: rendet tartani gazdaságunkban, lehe­tetlenné tenni, hogy a vállalatok fele­lőtlenül ígérgessenek és megnehezít­sék, vagy felborítsák egymás terme­lési, beruházási tervét. A kötelező szerződés és a pönálé védi vállala­tainkat, a dolgozók munkájának ered­ményét más vállalatok hanyagságá­val, gondatlanságával szemben. Ezt a célt azonban még nem minden vál­lalatvezető értette meg, vagy ha meg­értette, nem szolgálja. Ehő sz­zí­műi változat­­ nem kötnek szerződés­­t Gyakori eset­et. Az állami építési vállalatok például sohasem akarnak szerződést kötni, így érvelnek: „Mi magunk sem tudjuk, hogy mit fogunk építeni, nem ismerjük saját anyag­­szükségletünket.“ Igen kevés esetet kivéve, nem köt szerződést a MÁV és a Posta sem. Tanulságos az Állami Áruház és a Cipőipari Központ nemlétező szerző­désének ügye Nem kisebb dologról van szó.. .mint a dolgozók őszi cipő­­ellátásáról Kötelezték őket, hogy 30 napon belül, június 12-ig kössenek szerződést, mely biztosítja, hogy az őszi cipő ne jövő tavasszal kerüljön a dolgozók elé. A szerződés megbe­szélésére az Állami Áruház a határ­idő után öt nappal jelentkezett a Cipőipari Központnál. És mit szólt a Cipőipari Központ? Ezt: „Az Állami Áruház feltételeit ki kell értékelnünk, ez körülbelül két-három hetet vesz igénybe, a szerződést tehát három­négy hét ..múlva megkötjük." Azaz valamikor július . közepén. A cipőkre pedig az Állami Áruháznak július 1-től s?ük£ége van! A szerződéstől való irtózás, ponto­sabban a felelősségtől, tervszerűség­től való irtózás példáit találjuk a Papíripari­ Igazgatóság jelentéseiben is, mely szerint az Igazgatóság nem tudott szerződést kötni a Magyar Ruggyantaárugyárral, a Dreher Cso­­koládégyárral, a Schmoll és Kallós R­t.-vel, a Harisnyaipari Központtal, a Chir­oinpal, a Forte gyárral, a Hut­ter és Leverrel s az Erősáramú Ipari Központtal. Ezek ugyanis nem haj­landók szerződni, hanem enélkül ad­ták fel megrendelésüket. Fütyülnek a rendeletre. Második változat­t szerződés a bizalom jegyében Ebben az esetben azzal játsszák ki a szerződési kötelezettséget, hogy ■— szerződést kötnek. Ilyenfajtát: „Később megállapítandó mennyiségben, tetszés­szerinti minőségben szállítunk lehető­ség szerint, igen vagy nem“. Ez alig túlzás! Az IRESL, melynek írószert kell szállítania a hivatalokba, ilyen szerző­désekkel próbálkozott: „Lehetőség sze­rinti mennyiségben szállítunk“. De akkor minek a szerződés? Hiszen a lehetőség többek között attól is függ, hogy lehetséges-e az IRESL vállalat­­vezetőjét tervfegyelemre szoktatni! Azt se felejtsük el: szerződést még abban az esetben is kell kötni, ha például egy külkereskedelmi vállalat szállítási határidejét rajta kívül álló események befolyásolják. Hiszen ha nem tehet a késésről, akkor feloldják a pénziéfizetés alól, a szerződés vi­szont ebben az esetben is kötelezi, hogy minden tőle telhetőt tegyen meg a határidő betartásáért. Harmaink táltását­­ biztos, ami biztos Ez a következő okoskodást jelenti: határidőt kell megszabni és megbün­tetnek, ha megszegem? Akkor mi sem egyszerűbb, mint olyan határidőt be­írni, amelyet még a legnagyobb lassú­sággal sem lehet elérni. Minőséget kell meghatározni? Vegyük a legrosz­­szabbat, ennél rosszabb úgysem lehet. És így tovább... Több ízben előfordul, hogy a MÁVAG és a Ganz Villamossági szállítási szerződés nélkül vállalnak munkát. Amikor a minisztérium fi­gyelmezteti őket, megkísérlik a szer­ződést pönálé nélkül megkötni és eb­ben a pönálé nélküli szerződésben ha­táridőst is adnak. Amikor azután a minisztérium a pönálékikötést is be­vetett velük a szerződésije, akkor az egyszer már elvállalt határidőt két­szeresére emelik, vagy egyáltalán nem hajlandók a rendelést elvállalni. Ez nyílt felelőtlenség! Az egyetlen megengedhető változat az, amit a rendelet előír: szerződést kötni, penálét megszabni — és ha a szállítás késik vagy a minőség rossz, megfizetni a büntetést. Persze, a fize­tés nagy szívfájdalom a vállalatveze­tőnek. De éppen ez a szívfájdalom fogja arra késztetni, hogy alaposan kidolgozza saját üzemének tervét. Mi a célja a szállítási szerződésnek és a büntetéspénznek? tervszerű szerződéseket kössön és ha megkötötte — pontosan betartsa. Jó terv, tervszerű kapcsolat más üzemek­kel, pontosság, tervfegyelem — éppen ez a célja a szerződésnek és a pö­­nálénak. 5000 méter hosszúságban építünk hidakat az idén Megkezdik a lánchíd fel­ső láncainak szerelését A hároméves terv hátralévő hat hó­napjában népi demokratikus kormány­zatunk fokozott mértékben folytatja hidaink építését. Az építkezések közül legjelentősebb az idén elkészülő Lánc­híd. Júliusban megkezdik a híd felső láncainak szerelését, a Clark Ádám­­tér rendezését és az Alagút két kapu­jának rendbehozását. Az év végéig befejeződik az Árpád-híd Margitszige­tig terjedő vasszerkezetének építése, a budai feljáró és a Váci­ útig húzódó pesti feljáró földmunkája. Felépítik a két vasbeton felüljárót is. A vidéki hidak közül a polgárdi Tisza-híd a legjelentősebb, amelynek építését az ötéves terv első évében fejezik be. A 120 méter hosszúságú győri Kis-Duna-hidat még az idén átadják a forgalomnak. Nemcsak Győr, de a Szigetköz felé haladó forgalom szempontjából is jelentős ez a híd, Csehszlovákia felé pedig közvetlen összeköttetést biztosít. A ráckevei Kis-Duna-híd, amely Csepel déli ré­szét kapcsolja be a forgalomba, már júliusban elkészül. A hároméves terv befejezéséig sorra épülnek a Rába, Hernád, Sajó, Kraszna, Zagyva, Be­rettyó és Szamos fölötti hidak is. Eb­ben az esztendőben összesen 5000 mé­ter hosszúságban építünk hidakat. Munkában az étüzem Anyagvizsgáló laboratóriumok Textilgyárainkban a közeljövőben la­boratóriumokat állítanak fel a minő­ségi termelés érdekében. Ezekben a laboratóriumokban a textilipar anya­gait vizsgálják majd. Külön-külön vizsgálják a nyersanyagot, a fonala­kat és a készárut. Gondot fordítanak a festékek és a kikészítéshez szüksé­ges vegyszerek vizsgálatára is, hogy az anyagokat minél jobb, színtartóbb festékkel fessék. A magyar festékgyár­tás állandó kísérleteket folytat gyárt­mányai minőségének megjavítására. A szerves- és gyógyszeripari központ például indanthron-festék hazai gyár­­tásával kísérletezik. A minőségi vizs­gálatok további fejlesztése érdekében Textilkutató és Kísérleti Intézetet állí­tanak fel. Az új intézet szervezése már folyik. Harmincnyolcszoros újító A Ganz Készülékgyár sajtolóosztá­lyán dolgozott Varga Kálmán mun­kás. Gyermekkorában gépészmérnök szeretett volna lenni — ez azonban Horthyék idején nem valósulhatott meg. Dolgozott bányában, cséplőgé­peknél, majd különböző gyárakban. Kitanulta a géplakatos, a szerszámké­szítő, az elektroműszerész és az autó­szerelő szakmákat. A felszabadulás előtt kivételes ké­pességei nm érvényesülhettek. De a felszabadulás után azonnal bekapcso­lódott az újjáépítésbe. Tizenötödma­­gával indította meg a munkát a ké­szülékgyárban és azóta 38 újítását fogadták el. Újításaival több, mint félmillió forintot takarít meg a ma­gyar ipar Varga Kálmán most a Ne­hézipari Igazgatóság kutatási osztá­lyán dolgozik. Az ország minden ne­hézipari üzemét látogatja, megvizs­gálja a felmerült problémákat és azok megoldására ötleteket ad a dolgozóé­nak, vagy ő maga dolgoz ki újítást. Talajkutató- és fúrócsoport az új téglagyárak jó elhel­yzésére Az ötéves tervben számos új tégla­gyár épül , ezek elhelyezését elsősor­ban az építési program határozza meg. Ki kell kutatnunk a leendő építkezések közelében azokat a helyeket, ahol tég­lagyártásra alkalmas, megfelelő meny­nyiségű és minőségű anyag áll rendel­kezésre. Ennek megállapítására az ÉTI talajvizsgáló csoportjából — geológus szakemberekkel és technikai munka­erőkkel kiegészítve — talajkutató cso­port alakul. A fúrások alkalmával vett mintákat laboratóriumokban megvizs­gálják, hogy megfelelnek-e építőanyag­gyártás céljaira. Megállapítja ez a cso­port azt is, hogy az anyagtelepülés mennyi időre elegendő, nehogy a tégla­gyár építésébe fektetett pénz kárba­­vesszen. A Gamma új gyártmányai A Gamma NV számos új cikk gyártá­sát kezdi meg, így például a napokban piacra kerülnek az első Magyarorszá­gon gyártott színházi látcsövek. Ed­dig Németországból importáltuk a látcsövet. A magyar gyártmány két és félszeres nagyítású, kisméretű és minden tekin­tetben eléri a külföldi áru minőségét. Új eljárással készülnek a Gammában az optikai lencsék. Azelőtt a lencsé­ket — külföldről vásárolt optikai üveg­ből — csiszolással állították elő. Így a felhasznált drága üveg 40 százaléka el­veszett és elveszett a szintén importált csiszolóanyag is. A Gamma M­ új eljá­rása segítségével préseléssel állítják elő az optikai lencséket. Ez az eljárás se­milyen anyagveszteséggel nem jár. Eddig Magyarországon logarléceket sem gyártottak, pedig az a mérnökök és technikusok nélkülözhetetlen segéd­eszköze. Az Irodaszerellátó NV a na­pokban hozza forgalomba a fimma zseb-logarléceit. Ezeken kilenc skálabe­osztás van és a celluloid kivételével minden alkatrésze Magyarországon ké­szül. I'a'vanszázalékkal olcsóbbak a sportcikkek A Sportszerkereskedelmi NV hat­hónapos fejlődése során Budapesten 5, vidéken 6 fióküzletet nyitott. A for­galom állandóan hatalmas mértékben emelkedik. Ugyanakkor az NV állan­dóan javítja a minőséget és csökkenti az árakat. A luxusárak ma már tel­jesen lemorzsolódtak, a sportcikkek átlagban mintegy 50—60 százalékkal lettek olcsóbbak Egy pár futballcipő például a régebbi 180—220 forint he­lyett, — ma már lényegesen jobb ki­vitelben, — 112 forintért kapható. A versenylabdák ára 160—180 forintról 90—110 forintra csökkent. Az ötéves terv első évében a Sport­­szerkereskedelmi NV megkétszerezi forgalmát. Ekkor már 15 fióküzlete lesz Többek között Salgótarján, Szom­bathely, Tatabánya, Nagykanizsa és Sátoraljaújhely kapnak állami sport­szerkereskedelmi üzletet. A legutóbbi kiértékelés alkalmával a Posta Kábelhivatala megkapta az „élüzem” kitüntetést. Az élüzem munkásai képünkön az Árpád-híd budai hídfő­jénél fektetik a kábeltömb-csatornákat. 7 SENKIT SEM KÍMÉLNI - CSAK AZ ÜGY ÉRDEKEIT Hazánkban a termelőeszközök, az üzemek döntő többsége a népé. Nem úgy a népé, hogy mindenki elviheti a műhelyből, az irodából a gyárudvarból, ami neki éppen megtetszik, nem is úgy, hogy bárki, akinek eszébe jut, felütheti a főkönyvet, ötletszerűen ter­vezhet és ellenőrizhet. Az üzemek döntő többsége, a közlekedés és a bankok úgy a népé, hogy vezetésüket és ellenőrzésüket a nép állama, a mun­kásosztály és a dolgozó parasztság fe­lelős munkahelyre állított fiai végzik. A nép állama nem hasonlít a nagy­birtokos­ tőkésosztály államára, szívós és kemény osztályharc árán gyökeresen, szerkezetileg megváltoztattuk. A ter­melőeszközök, üzemek és bankok mel­lett kézbevettük, újjáalakítottuk, vagy egyenesen megszerveztük ezeknek irá­nyítóit is, a megfelelő minisztériumokat, gazdasági csúcsszerveket. Ugyanekkor örökségképpen ránk maradtak a tőkés rendszer szétforgácsolt és megbízhatat­lan „állami ellenőrző szervei”, a külön­böző fővárosi és állami számvevő­­székek, az egyes minisztériumok csöke­­vényes és elavult ellenőrző szervecskéi. Nyilvánvaló, hogy az újfajta népi demo­kratikus irányító szervek mellé — új­fajta népi demokratikus ellenőrző szer­vet kellett létrehoznunk. Milyen legyen és az újtípusú ellenőrző ímerv? Mi legyen a feladata? Milyen mun­kamódszerrel, milyen szervezeti fel­építéssel dolgozzék? Nyílt kérdések voltak ezek hazánkban az államosítás p­­illanatában. Az első hatalmas szocia­­ista állam, a Szovjetunió tapasztalata és nagy példája vezetett bennünket ezen a téren is. Lenin olyan hatalmas jelentőséget tulajdonított az állami el­lenőrzésnek, hogy az első szovjet Ál­lami Ellenőrző Szerv vezetőjének, ma­gát Sztálin elvtársat jelölte. A fenti kérdésekre válaszul álljon itt az Állami Ellenőrzés első népbiztosa, J. V. Sztálin elvtárs sürgönye egyik vidéki munka­társához. A sürgöny három pontban intéz kér­déseket a Scsigriben dolgozó revizor­hoz. A végén hozzáfűzi: „És még a következő kérdésekre kérek választ: Nem az idézi-e elő az agrár­nyugtalanságot, hogy kevés a föld az adott kerületben: a nem­ dol­gozó elemek földjét átadták-e a pa­rasztságnak használatra és milyen feltételek mellett, általában nem olyan-e a körzeti földművelési osz­­tály, vagy egyes képviselőinek tevé­kenysége - avagy nincs-e valami a járási mezőgadasági osztályok tevé­kenységében , ami a parasztság közt felháborodást kelthet, mivel a mező­gazdasági osztályok eljárása nem fe­lel meg a központ rendelkezéseinek és a célszerűség követelményeinek; nem ül-e tétlenül a hatóság, nincse­nek e visszaélések? A sürgöny kézhezvételéről és Intéz­kedéseiről értesítse táviratilag az Ál­lami Ellenőrzést. Az Állami Ellenőrzés népbiztosa: J. Sztálin, 1919 május 7.” Ilyen írások adtak politikai irányí­tást a szovjet Állami Ellenőrzés mun­katársainak, ilyen okiratokon tanulták meg, hogyan kell az állami kérdése­ket az ipar és mezőgazdaság területén egyaránt eldönteni, úgy hogy a dol­gozók államát segítsék. Ilyen okiratok nevelték őket arra, hogyan kell gon­doskodni a népről Lenin-Sztálin szel­lemében. Ezen a nagy példán kell nekünk is megtanulnunk, mekkora kö­rültekintéssel, milyen figyelemmel, mekkora osztályhűséggel kell állami ellenőrzésünk feladatainak eleget tenni. Népi demokratikus hazánkban most egy éve alakult meg az állami ellenőrző szerv, Állami Ellenőrzési Központ (ÁEK) néven. Államapparátusunk nem a forradalom tüzében kovácsolódott, nem szabadult meg teljesen a kapitalista örökségek­től. Mint a választási felhívásunk megállapítja: „ ... hatóságaink között még vannak, amelyek nem lélekkel, hanem bürokratikusan intézik a nép ügyét-baját.“ Világos, hogy a mi állami ellenőrzésünk első feladata: gyökeresen megváltoztatni a közigaz­gatás ellenőrzését, ezt egyetlen köz­ponti ellenőrző szerv kezébe csopor­tosítani, kíméletlen harcot kezdeni a hűtlen kezelés, az önkényeskedés, a bürokratizmus, a felelőtlenség ellen. Vizsgálataink középpontjában termé­szetesen a termelés kérdéseit helyezi. Még­hozzá nem valami lélektelen „ál­lami főkönyvelő“ módjára, aki papiros­ízű jelentéseket szállítana a köz­pontba az egyes üzemek, ipari köz­pontok és igazgatóságok jól vagy rosszul vezetett kimutatásairól! Hatal­mas és fonto­s szerv ez, munkaköré­nek és feladatainak súlya felér egy minisztériuméval! A legjobb káderek­ből kell állnia. Lenin azt követelte, hogy az állami ellenőrzésbe összpon­tosítjuk a legjobb emberanyagot, hogy nem kell az alkalmazottak nagy szá­mára törekedni, hanem a legszigo­rúbb felülvizsgálat alapján különösen kvalifikált, különösen bevált embereket kell kiválasztani, akik a nép bizalmát élvezik. Féltékenyen kell őrködnie épülő szocializmusunkat, a termelést gátló (vagy elősegítő) műszaki, szer­vezési, személyi, adminisztratív és pénzügyi tényezők alakulására. Ébe­ren őrködnie, beavatkoznia minden jelenség felfedezésénél, amely az ön­költséget, a selejtképződést, a munka­erőt, az anyag- és energia felhaszná­lását, a termelékenységet, a normákat, a technikai újításokat, a terv teljesí­tését, a­ kapacitás kihasználását, a belső megtakarítások lehetőségeit jó, vagy rossz irányba befolyásolja. Sztálin elvtárs erről beszélve különö­sen hangsúlyozta a legszigorúbb, ha­tárt nem ismerő takarékossági rezsim betartását és azt követelte, hogy „a népvagyon egyetlen fülére se vesszen el hiába, hogy az akkumulált eszkö­zöket országunk legfontosabb iparosí­­tási követelményeinek kielégítésére használják fel". Az ellenőrzés során az állami ellenőrző szerv munkatár­sai nem egyszer bizalmatlansággal, rosszindulattal, titkolózással , ellen­állással találkoznak. A mi állami el­lenőrzési központunk munkatársai is Sztálin elvtárs jelszavát fogják sze­mük előtt tartani: „Senkit sem kí­mélni, bármilyen állást töltsön is be, csak az ügyet, csak az ügy érdekeit kell kímélni." Ahogy halad előre a dolgozó nép a szocializmus építésének útján, úgy fejlődnek, terebélyesednek az állam feladatai is: az osztályellenséget el­nyomó funkció mellett egyre jobban kiépül gazdasági­ szervező feladata is. Ellenőrzési szerve is hasonló fejlődé­sen megy keresztül. Sztálin elvtárs 1920-ban a következőképpen állapítja meg a Szovjetunió Munkás-Paraszt Inspekciójának feladatait: „Az első feladat az, hogy az In­spekció munkatársai ellenőrző mun­kájuk eredményekép, vagy a felül­vizsgálat folyamán a központban, vagy vidéken dolgozó elvtársainknak segítsenek kidolgozni az állami va­gyon nyilvántartásának legcélszerűbb formáit, segítsenek megállapítani a jelentések célszerű formáit, segít­senek rendbehozni az ellátás szerve­zeteit, a békében és háborúban mű­ködő apparátusokat, a gazdasági ap­parátust. A második fő feladat az hogy a Munkás-Paraszt Inspekció munkája folyamán a munkások és parasztok sorából készítsen elő olyan instruk­torokat, akik képesek átfogni az egész állami apparátust.” És tizenöt esztendővel később, 1934- ben, amikor szilárd alapokon, teljes lendülettel folyt a Szovjetunióban a szocializmus építése, az újjáalakított szovjet állami ellenőrzésnek még ki­bővültek feladatai. A legfontosabb kérdés a hivatalnokoknak és tisztvise­lőknek a rájuk bízott munkaterületért való egyéni felelőssége és a párt- és kormányhatározatok végrehajtásának ellenőrzése lett. „Nekünk most — mondotta ekkor Sztálin elvtárs — nem inspekcióra, hanem a központi határozatok végrehajtásának ellenőr­zésére van szükségünk, most a köz­pont határozatainak végrehajtása fölött kell ellenőrzést gyakorolnunk." Világos, hogy ezek az irányelvek döntőek a mi állami ellenőrzési köz­pontunk számára is. Munkatársai egy­részt tevékenyen részt vesznek az egész gazdasági élet szervezésében és össze­hangolásában, másrészt a legaktívab­ban bevonják a dolgozó tömegeket munkájukba, ilyenformán fejlesztjük a dolgozók éberségét, mozgósítjuk őket a hibák és hiányok kiküszöbölésére, és neveljük őket az állami és gazdasági ügyek intézésében való jártasságra. Különös élességgel figyelmeztet az árulók és kémek bandájának leleple­zése arra, hogy az éber ellenőrzés, az élesedő osztályharc korszakában leg­fontosabb feladataink közé tartozik. T. T. PLAKÁTKIÁLLÍTÁS Az Országos Társadalombizto­sító Intézet az újonnan készí­tendő általános jellegű, to­vábbá vas-, fa-, építő-, textil-, villamos- és bányaipari bal­esetelhárítási plakátterveket kiállítás keretében a nagykö­zönségnek is bemutatja. A ki­állítás megtekinthető az Inté­zet központi székházában (Budapest VIII., Fiumei­ út 19 V. em. 1. tanácstereim) 1949 július 7-én, délután 1­ 7-ig, to­vábbá 1949 július 9-én, délelőtt 9 órától délután 5 óráig.

Next