Szabad Nép, 1949. július (7. évfolyam, 150-176. szám)
1949-07-06 / 154. szám
fő SZERDA, 1943 JÚLIUS 8 SZABAD NÉP PÖNÁLÉ! Mit jelent a „fonálé" tervgazdaságunkban? Sajnos, túl kevesen tudják. Februárban megjelent egy rendelet: az állami vállalatok errvmás közti és a magánvállalatokkal kötött megálla- I'cdsVill'at foglalják szerződésbe. Pontosan határozzák meg, mikor kell a megrendelt árut leszállítani, milyen mennyiségben és minőségben. A szerződésben kössenek ki páriárét, azaz „büntetést”, melyet a szerződést megszegő vállalat fizet a károsodónak. Ebből már világos a pönálé célja: rendet tartani gazdaságunkban, lehetetlenné tenni, hogy a vállalatok felelőtlenül ígérgessenek és megnehezítsék, vagy felborítsák egymás termelési, beruházási tervét. A kötelező szerződés és a pönálé védi vállalatainkat, a dolgozók munkájának eredményét más vállalatok hanyagságával, gondatlanságával szemben. Ezt a célt azonban még nem minden vállalatvezető értette meg, vagy ha megértette, nem szolgálja. Ehő szzíműi változat nem kötnek szerződést Gyakori esetet. Az állami építési vállalatok például sohasem akarnak szerződést kötni, így érvelnek: „Mi magunk sem tudjuk, hogy mit fogunk építeni, nem ismerjük saját anyagszükségletünket.“ Igen kevés esetet kivéve, nem köt szerződést a MÁV és a Posta sem. Tanulságos az Állami Áruház és a Cipőipari Központ nemlétező szerződésének ügye Nem kisebb dologról van szó.. .mint a dolgozók őszi cipőellátásáról Kötelezték őket, hogy 30 napon belül, június 12-ig kössenek szerződést, mely biztosítja, hogy az őszi cipő ne jövő tavasszal kerüljön a dolgozók elé. A szerződés megbeszélésére az Állami Áruház a határidő után öt nappal jelentkezett a Cipőipari Központnál. És mit szólt a Cipőipari Központ? Ezt: „Az Állami Áruház feltételeit ki kell értékelnünk, ez körülbelül két-három hetet vesz igénybe, a szerződést tehát háromnégy hét ..múlva megkötjük." Azaz valamikor július . közepén. A cipőkre pedig az Állami Áruháznak július 1-től s?ük£ége van! A szerződéstől való irtózás, pontosabban a felelősségtől, tervszerűségtől való irtózás példáit találjuk a Papíripari Igazgatóság jelentéseiben is, mely szerint az Igazgatóság nem tudott szerződést kötni a Magyar Ruggyantaárugyárral, a Dreher Csokoládégyárral, a Schmoll és Kallós Rt.-vel, a Harisnyaipari Központtal, a Chiroinpal, a Forte gyárral, a Hutter és Leverrel s az Erősáramú Ipari Központtal. Ezek ugyanis nem hajlandók szerződni, hanem enélkül adták fel megrendelésüket. Fütyülnek a rendeletre. Második változatt szerződés a bizalom jegyében Ebben az esetben azzal játsszák ki a szerződési kötelezettséget, hogy ■— szerződést kötnek. Ilyenfajtát: „Később megállapítandó mennyiségben, tetszésszerinti minőségben szállítunk lehetőség szerint, igen vagy nem“. Ez alig túlzás! Az IRESL, melynek írószert kell szállítania a hivatalokba, ilyen szerződésekkel próbálkozott: „Lehetőség szerinti mennyiségben szállítunk“. De akkor minek a szerződés? Hiszen a lehetőség többek között attól is függ, hogy lehetséges-e az IRESL vállalatvezetőjét tervfegyelemre szoktatni! Azt se felejtsük el: szerződést még abban az esetben is kell kötni, ha például egy külkereskedelmi vállalat szállítási határidejét rajta kívül álló események befolyásolják. Hiszen ha nem tehet a késésről, akkor feloldják a pénziéfizetés alól, a szerződés viszont ebben az esetben is kötelezi, hogy minden tőle telhetőt tegyen meg a határidő betartásáért. Harmaink táltását biztos, ami biztos Ez a következő okoskodást jelenti: határidőt kell megszabni és megbüntetnek, ha megszegem? Akkor mi sem egyszerűbb, mint olyan határidőt beírni, amelyet még a legnagyobb lassúsággal sem lehet elérni. Minőséget kell meghatározni? Vegyük a legroszszabbat, ennél rosszabb úgysem lehet. És így tovább... Több ízben előfordul, hogy a MÁVAG és a Ganz Villamossági szállítási szerződés nélkül vállalnak munkát. Amikor a minisztérium figyelmezteti őket, megkísérlik a szerződést pönálé nélkül megkötni és ebben a pönálé nélküli szerződésben határidőst is adnak. Amikor azután a minisztérium a pönálékikötést is bevetett velük a szerződésije, akkor az egyszer már elvállalt határidőt kétszeresére emelik, vagy egyáltalán nem hajlandók a rendelést elvállalni. Ez nyílt felelőtlenség! Az egyetlen megengedhető változat az, amit a rendelet előír: szerződést kötni, penálét megszabni — és ha a szállítás késik vagy a minőség rossz, megfizetni a büntetést. Persze, a fizetés nagy szívfájdalom a vállalatvezetőnek. De éppen ez a szívfájdalom fogja arra késztetni, hogy alaposan kidolgozza saját üzemének tervét. Mi a célja a szállítási szerződésnek és a büntetéspénznek? tervszerű szerződéseket kössön és ha megkötötte — pontosan betartsa. Jó terv, tervszerű kapcsolat más üzemekkel, pontosság, tervfegyelem — éppen ez a célja a szerződésnek és a pönálénak. 5000 méter hosszúságban építünk hidakat az idén Megkezdik a lánchíd felső láncainak szerelését A hároméves terv hátralévő hat hónapjában népi demokratikus kormányzatunk fokozott mértékben folytatja hidaink építését. Az építkezések közül legjelentősebb az idén elkészülő Lánchíd. Júliusban megkezdik a híd felső láncainak szerelését, a Clark Ádámtér rendezését és az Alagút két kapujának rendbehozását. Az év végéig befejeződik az Árpád-híd Margitszigetig terjedő vasszerkezetének építése, a budai feljáró és a Váci útig húzódó pesti feljáró földmunkája. Felépítik a két vasbeton felüljárót is. A vidéki hidak közül a polgárdi Tisza-híd a legjelentősebb, amelynek építését az ötéves terv első évében fejezik be. A 120 méter hosszúságú győri Kis-Duna-hidat még az idén átadják a forgalomnak. Nemcsak Győr, de a Szigetköz felé haladó forgalom szempontjából is jelentős ez a híd, Csehszlovákia felé pedig közvetlen összeköttetést biztosít. A ráckevei Kis-Duna-híd, amely Csepel déli részét kapcsolja be a forgalomba, már júliusban elkészül. A hároméves terv befejezéséig sorra épülnek a Rába, Hernád, Sajó, Kraszna, Zagyva, Berettyó és Szamos fölötti hidak is. Ebben az esztendőben összesen 5000 méter hosszúságban építünk hidakat. Munkában az étüzem Anyagvizsgáló laboratóriumok Textilgyárainkban a közeljövőben laboratóriumokat állítanak fel a minőségi termelés érdekében. Ezekben a laboratóriumokban a textilipar anyagait vizsgálják majd. Külön-külön vizsgálják a nyersanyagot, a fonalakat és a készárut. Gondot fordítanak a festékek és a kikészítéshez szükséges vegyszerek vizsgálatára is, hogy az anyagokat minél jobb, színtartóbb festékkel fessék. A magyar festékgyártás állandó kísérleteket folytat gyártmányai minőségének megjavítására. A szerves- és gyógyszeripari központ például indanthron-festék hazai gyártásával kísérletezik. A minőségi vizsgálatok további fejlesztése érdekében Textilkutató és Kísérleti Intézetet állítanak fel. Az új intézet szervezése már folyik. Harmincnyolcszoros újító A Ganz Készülékgyár sajtolóosztályán dolgozott Varga Kálmán munkás. Gyermekkorában gépészmérnök szeretett volna lenni — ez azonban Horthyék idején nem valósulhatott meg. Dolgozott bányában, cséplőgépeknél, majd különböző gyárakban. Kitanulta a géplakatos, a szerszámkészítő, az elektroműszerész és az autószerelő szakmákat. A felszabadulás előtt kivételes képességei nm érvényesülhettek. De a felszabadulás után azonnal bekapcsolódott az újjáépítésbe. Tizenötödmagával indította meg a munkát a készülékgyárban és azóta 38 újítását fogadták el. Újításaival több, mint félmillió forintot takarít meg a magyar ipar Varga Kálmán most a Nehézipari Igazgatóság kutatási osztályán dolgozik. Az ország minden nehézipari üzemét látogatja, megvizsgálja a felmerült problémákat és azok megoldására ötleteket ad a dolgozóénak, vagy ő maga dolgoz ki újítást. Talajkutató- és fúrócsoport az új téglagyárak jó elhelyzésére Az ötéves tervben számos új téglagyár épül , ezek elhelyezését elsősorban az építési program határozza meg. Ki kell kutatnunk a leendő építkezések közelében azokat a helyeket, ahol téglagyártásra alkalmas, megfelelő menynyiségű és minőségű anyag áll rendelkezésre. Ennek megállapítására az ÉTI talajvizsgáló csoportjából — geológus szakemberekkel és technikai munkaerőkkel kiegészítve — talajkutató csoport alakul. A fúrások alkalmával vett mintákat laboratóriumokban megvizsgálják, hogy megfelelnek-e építőanyaggyártás céljaira. Megállapítja ez a csoport azt is, hogy az anyagtelepülés mennyi időre elegendő, nehogy a téglagyár építésébe fektetett pénz kárbavesszen. A Gamma új gyártmányai A Gamma NV számos új cikk gyártását kezdi meg, így például a napokban piacra kerülnek az első Magyarországon gyártott színházi látcsövek. Eddig Németországból importáltuk a látcsövet. A magyar gyártmány két és félszeres nagyítású, kisméretű és minden tekintetben eléri a külföldi áru minőségét. Új eljárással készülnek a Gammában az optikai lencsék. Azelőtt a lencséket — külföldről vásárolt optikai üvegből — csiszolással állították elő. Így a felhasznált drága üveg 40 százaléka elveszett és elveszett a szintén importált csiszolóanyag is. A Gamma M új eljárása segítségével préseléssel állítják elő az optikai lencséket. Ez az eljárás semilyen anyagveszteséggel nem jár. Eddig Magyarországon logarléceket sem gyártottak, pedig az a mérnökök és technikusok nélkülözhetetlen segédeszköze. Az Irodaszerellátó NV a napokban hozza forgalomba a fimma zseb-logarléceit. Ezeken kilenc skálabeosztás van és a celluloid kivételével minden alkatrésze Magyarországon készül. I'a'vanszázalékkal olcsóbbak a sportcikkek A Sportszerkereskedelmi NV hathónapos fejlődése során Budapesten 5, vidéken 6 fióküzletet nyitott. A forgalom állandóan hatalmas mértékben emelkedik. Ugyanakkor az NV állandóan javítja a minőséget és csökkenti az árakat. A luxusárak ma már teljesen lemorzsolódtak, a sportcikkek átlagban mintegy 50—60 százalékkal lettek olcsóbbak Egy pár futballcipő például a régebbi 180—220 forint helyett, — ma már lényegesen jobb kivitelben, — 112 forintért kapható. A versenylabdák ára 160—180 forintról 90—110 forintra csökkent. Az ötéves terv első évében a Sportszerkereskedelmi NV megkétszerezi forgalmát. Ekkor már 15 fióküzlete lesz Többek között Salgótarján, Szombathely, Tatabánya, Nagykanizsa és Sátoraljaújhely kapnak állami sportszerkereskedelmi üzletet. A legutóbbi kiértékelés alkalmával a Posta Kábelhivatala megkapta az „élüzem” kitüntetést. Az élüzem munkásai képünkön az Árpád-híd budai hídfőjénél fektetik a kábeltömb-csatornákat. 7 SENKIT SEM KÍMÉLNI - CSAK AZ ÜGY ÉRDEKEIT Hazánkban a termelőeszközök, az üzemek döntő többsége a népé. Nem úgy a népé, hogy mindenki elviheti a műhelyből, az irodából a gyárudvarból, ami neki éppen megtetszik, nem is úgy, hogy bárki, akinek eszébe jut, felütheti a főkönyvet, ötletszerűen tervezhet és ellenőrizhet. Az üzemek döntő többsége, a közlekedés és a bankok úgy a népé, hogy vezetésüket és ellenőrzésüket a nép állama, a munkásosztály és a dolgozó parasztság felelős munkahelyre állított fiai végzik. A nép állama nem hasonlít a nagybirtokos tőkésosztály államára, szívós és kemény osztályharc árán gyökeresen, szerkezetileg megváltoztattuk. A termelőeszközök, üzemek és bankok mellett kézbevettük, újjáalakítottuk, vagy egyenesen megszerveztük ezeknek irányítóit is, a megfelelő minisztériumokat, gazdasági csúcsszerveket. Ugyanekkor örökségképpen ránk maradtak a tőkés rendszer szétforgácsolt és megbízhatatlan „állami ellenőrző szervei”, a különböző fővárosi és állami számvevőszékek, az egyes minisztériumok csökevényes és elavult ellenőrző szervecskéi. Nyilvánvaló, hogy az újfajta népi demokratikus irányító szervek mellé — újfajta népi demokratikus ellenőrző szervet kellett létrehoznunk. Milyen legyen és az újtípusú ellenőrző ímerv? Mi legyen a feladata? Milyen munkamódszerrel, milyen szervezeti felépítéssel dolgozzék? Nyílt kérdések voltak ezek hazánkban az államosítás pillanatában. Az első hatalmas szociaista állam, a Szovjetunió tapasztalata és nagy példája vezetett bennünket ezen a téren is. Lenin olyan hatalmas jelentőséget tulajdonított az állami ellenőrzésnek, hogy az első szovjet Állami Ellenőrző Szerv vezetőjének, magát Sztálin elvtársat jelölte. A fenti kérdésekre válaszul álljon itt az Állami Ellenőrzés első népbiztosa, J. V. Sztálin elvtárs sürgönye egyik vidéki munkatársához. A sürgöny három pontban intéz kérdéseket a Scsigriben dolgozó revizorhoz. A végén hozzáfűzi: „És még a következő kérdésekre kérek választ: Nem az idézi-e elő az agrárnyugtalanságot, hogy kevés a föld az adott kerületben: a nem dolgozó elemek földjét átadták-e a parasztságnak használatra és milyen feltételek mellett, általában nem olyan-e a körzeti földművelési osztály, vagy egyes képviselőinek tevékenysége - avagy nincs-e valami a járási mezőgadasági osztályok tevékenységében , ami a parasztság közt felháborodást kelthet, mivel a mezőgazdasági osztályok eljárása nem felel meg a központ rendelkezéseinek és a célszerűség követelményeinek; nem ül-e tétlenül a hatóság, nincsenek e visszaélések? A sürgöny kézhezvételéről és Intézkedéseiről értesítse táviratilag az Állami Ellenőrzést. Az Állami Ellenőrzés népbiztosa: J. Sztálin, 1919 május 7.” Ilyen írások adtak politikai irányítást a szovjet Állami Ellenőrzés munkatársainak, ilyen okiratokon tanulták meg, hogyan kell az állami kérdéseket az ipar és mezőgazdaság területén egyaránt eldönteni, úgy hogy a dolgozók államát segítsék. Ilyen okiratok nevelték őket arra, hogyan kell gondoskodni a népről Lenin-Sztálin szellemében. Ezen a nagy példán kell nekünk is megtanulnunk, mekkora körültekintéssel, milyen figyelemmel, mekkora osztályhűséggel kell állami ellenőrzésünk feladatainak eleget tenni. Népi demokratikus hazánkban most egy éve alakult meg az állami ellenőrző szerv, Állami Ellenőrzési Központ (ÁEK) néven. Államapparátusunk nem a forradalom tüzében kovácsolódott, nem szabadult meg teljesen a kapitalista örökségektől. Mint a választási felhívásunk megállapítja: „ ... hatóságaink között még vannak, amelyek nem lélekkel, hanem bürokratikusan intézik a nép ügyét-baját.“ Világos, hogy a mi állami ellenőrzésünk első feladata: gyökeresen megváltoztatni a közigazgatás ellenőrzését, ezt egyetlen központi ellenőrző szerv kezébe csoportosítani, kíméletlen harcot kezdeni a hűtlen kezelés, az önkényeskedés, a bürokratizmus, a felelőtlenség ellen. Vizsgálataink középpontjában természetesen a termelés kérdéseit helyezi. Méghozzá nem valami lélektelen „állami főkönyvelő“ módjára, aki papirosízű jelentéseket szállítana a központba az egyes üzemek, ipari központok és igazgatóságok jól vagy rosszul vezetett kimutatásairól! Hatalmas és fontos szerv ez, munkakörének és feladatainak súlya felér egy minisztériuméval! A legjobb káderekből kell állnia. Lenin azt követelte, hogy az állami ellenőrzésbe összpontosítjuk a legjobb emberanyagot, hogy nem kell az alkalmazottak nagy számára törekedni, hanem a legszigorúbb felülvizsgálat alapján különösen kvalifikált, különösen bevált embereket kell kiválasztani, akik a nép bizalmát élvezik. Féltékenyen kell őrködnie épülő szocializmusunkat, a termelést gátló (vagy elősegítő) műszaki, szervezési, személyi, adminisztratív és pénzügyi tényezők alakulására. Éberen őrködnie, beavatkoznia minden jelenség felfedezésénél, amely az önköltséget, a selejtképződést, a munkaerőt, az anyag- és energia felhasználását, a termelékenységet, a normákat, a technikai újításokat, a terv teljesítését, a kapacitás kihasználását, a belső megtakarítások lehetőségeit jó, vagy rossz irányba befolyásolja. Sztálin elvtárs erről beszélve különösen hangsúlyozta a legszigorúbb, határt nem ismerő takarékossági rezsim betartását és azt követelte, hogy „a népvagyon egyetlen fülére se vesszen el hiába, hogy az akkumulált eszközöket országunk legfontosabb iparosítási követelményeinek kielégítésére használják fel". Az ellenőrzés során az állami ellenőrző szerv munkatársai nem egyszer bizalmatlansággal, rosszindulattal, titkolózással , ellenállással találkoznak. A mi állami ellenőrzési központunk munkatársai is Sztálin elvtárs jelszavát fogják szemük előtt tartani: „Senkit sem kímélni, bármilyen állást töltsön is be, csak az ügyet, csak az ügy érdekeit kell kímélni." Ahogy halad előre a dolgozó nép a szocializmus építésének útján, úgy fejlődnek, terebélyesednek az állam feladatai is: az osztályellenséget elnyomó funkció mellett egyre jobban kiépül gazdasági szervező feladata is. Ellenőrzési szerve is hasonló fejlődésen megy keresztül. Sztálin elvtárs 1920-ban a következőképpen állapítja meg a Szovjetunió Munkás-Paraszt Inspekciójának feladatait: „Az első feladat az, hogy az Inspekció munkatársai ellenőrző munkájuk eredményekép, vagy a felülvizsgálat folyamán a központban, vagy vidéken dolgozó elvtársainknak segítsenek kidolgozni az állami vagyon nyilvántartásának legcélszerűbb formáit, segítsenek megállapítani a jelentések célszerű formáit, segítsenek rendbehozni az ellátás szervezeteit, a békében és háborúban működő apparátusokat, a gazdasági apparátust. A második fő feladat az hogy a Munkás-Paraszt Inspekció munkája folyamán a munkások és parasztok sorából készítsen elő olyan instruktorokat, akik képesek átfogni az egész állami apparátust.” És tizenöt esztendővel később, 1934- ben, amikor szilárd alapokon, teljes lendülettel folyt a Szovjetunióban a szocializmus építése, az újjáalakított szovjet állami ellenőrzésnek még kibővültek feladatai. A legfontosabb kérdés a hivatalnokoknak és tisztviselőknek a rájuk bízott munkaterületért való egyéni felelőssége és a párt- és kormányhatározatok végrehajtásának ellenőrzése lett. „Nekünk most — mondotta ekkor Sztálin elvtárs — nem inspekcióra, hanem a központi határozatok végrehajtásának ellenőrzésére van szükségünk, most a központ határozatainak végrehajtása fölött kell ellenőrzést gyakorolnunk." Világos, hogy ezek az irányelvek döntőek a mi állami ellenőrzési központunk számára is. Munkatársai egyrészt tevékenyen részt vesznek az egész gazdasági élet szervezésében és összehangolásában, másrészt a legaktívabban bevonják a dolgozó tömegeket munkájukba, ilyenformán fejlesztjük a dolgozók éberségét, mozgósítjuk őket a hibák és hiányok kiküszöbölésére, és neveljük őket az állami és gazdasági ügyek intézésében való jártasságra. Különös élességgel figyelmeztet az árulók és kémek bandájának leleplezése arra, hogy az éber ellenőrzés, az élesedő osztályharc korszakában legfontosabb feladataink közé tartozik. T. T. PLAKÁTKIÁLLÍTÁS Az Országos Társadalombiztosító Intézet az újonnan készítendő általános jellegű, továbbá vas-, fa-, építő-, textil-, villamos- és bányaipari balesetelhárítási plakátterveket kiállítás keretében a nagyközönségnek is bemutatja. A kiállítás megtekinthető az Intézet központi székházában (Budapest VIII., Fiumei út 19 V. em. 1. tanácstereim) 1949 július 7-én, délután 1 7-ig, továbbá 1949 július 9-én, délelőtt 9 órától délután 5 óráig.