Szabad Nép, 1949. július (7. évfolyam, 150-176. szám)

1949-07-31 / 176. szám

VASÁRNAP, 1043 JÚLIUS 31 SZÁZAD NÉP HÁROMTAGÚ SZOVJET KÜLDÖTTSÉG A PETÖFI-ÜNNEPSÉGEKEN Az országos centenáris Petőfi­­ünnepségekre a Szovjetunió három­tagú íróküldöttséget küldött Buda­pestre. A szovjet delegációt, Scsi­­pacsov orosz költő, a mai szovjet líra egyik legkimagaslóbb alakja vezeti. Scsipacsov sok magyar tárgyú verset írt és különösen is­mert Zalka Mátéról, a spanyol pol­gárháború nemzetközi brigádjának magyar tábornokáról írt verse. A küldöttség másik két tagja Leo­­nidze grúz és Malisko ukrán költő. A csehszlovák íróküldöttség élén Jan Drda, a csehszlovák írószövet­ség vezetője áll. A küldöttség to­vábbi tagjai Rybak, Ivan Kusi, Mi­lan Rajca. Lengyelországból Ste­fan Otwinowski, Severin Poliak és Wladiszlaw Broniewsky érkeztek. A román küldöttség tagjai: Leontin Salajanu helyettes közegészségügyi miniszter, Alexandru Sahadian író és Eugen Jebeleanu műfordító Bulgáriából Pencso Dancsev, Dimi­­tar Csavdarov, Andrej Guljskin és Stojan Karote­j. Franciaországból Paul Eluard, Olaszországból Bianchi Bandinéri, Ausztriából Adalbert Muhr, Chiléből Pablo Neruda és Hollandiából Nico Rost vesznek részt a centenáris ünnepségen. „PETŐFI KÖLTÉSZETÉT A SZOVJET EMBEREK SZÍVÜKBE ZÁRTÁK" Hat nyelven jelennek meg a Szovjetunióban a nagy magyar forradalmár-költő művei Az egész szovjet ország szomszédjá­val, a demokratikus Magyarországgal együtt emlékezik meg a nagy magyar forradalmi költő, Petőfi Sándor halá­lának 100 éves évfordulójáról — írja Korotkevics, a Szovjet Tájékoztató Iroda munkatársa A szovjet néphez közel áll Pe­tőfi Sándor harcos, férfias, gyökerei­ben népi, haladó szellemi­ költészete. Egészséges optimizmussal, hazája, népe iránti szeretettel telített, a reak­ció sötét erőit izzón gyűlölő költésze­tét a szovjet emberek szívükbe zárták. A szovjet emberek nagyra értékelik Petőfi irodalmi hagyatékát. Ismerik és szeretik Petőfi verseit. A nagy magyar költő sok kitűnő alkotását lefordították orosz nyelvre és a Szovjetunióban többizben kiad­ták nagy példányszámban. Az orosz olvasóközönség Petőfi néhány költeményével már­­a Nagy Októberi Szocialista Forradalom előtt megis­merkedett. De ezek a műfordítások nem tudták visszaadni az igazi Pe­tőfit, már csak azért sem, mert német fordítások után készítették. A forra­dalom után fordították le először ere­detiből a nagy demokrata magyar költő műveit, még Derito a műfordí­tások legkitűnőbb művelői, a legjobb Szovjet költők: N. Tyihonov, L. Marti­­nov, N. Csukovszkij, Vera Inber, V. Lenik, B. Paszternák és mások.­­ Az elmúlt évben az 1848-as for­radalom évfordulóján a Szovjetunió Állami Szépirodalmi Könyvkiadóvállalata művészi kiállí­tásban, húszezres példányszámban adta ki Petőfi műveit. Ezzel egyidejűleg külön gyűjtemény­ben jelentek, meg százezres példány­­számban Petőfi szatirikus költeményei. Néhány hónappal ezelőtt 75 ezres példányszámban adták ki a költő válogatott műveit. Végül néhány nappal ezelőtt a Szovjetunió Gyermekirodalmi Kiadóvállalata ifjú olvasói számára kiadta művészi kiállításban a János vitéz­t is. A Szovjetunióban évről-évre mé­lyebbé és sokoldalúbbá válik a népi demokráciák irodalmának ismerete. Ezt bizonyítja, hogy Adam Miczkie­­wicz a nagy lengyel költő, születésé­nek századik évfordulójára az Állami Szépirodalmi Könyvkiadó Vállalat öt kötetben kiadta, orosz nyelven a költő munkáit. Magyarországon nemrégiben nagy ünnepségek voltak Alexander Szerge­­jevics Puskin, a nagy orosz költő szü­letésének 150. évfordulóján. Ebből az alkalomból magyar nyelven megjelen­tek Puskin művei. A Szovjetunió né­pei most Petőfi Sándor emlékének adóznak. Ez a szovjet-magyar kulturális együtt­működés kiszélesedését, elmélyülé­sét és megerősödését bizonyítja. Petőfi Sándor halálának 100 éves év­fordulóján a Szovjetunió Állami Könyv­kiadóvállalata három kötetben kiadja orosz nyelven a költő írá­sainak gyűjteményét. Ebben a gyűjteményben kiadják Petőfi válogatott irodalmi hagyatékát. Az itt között írások most jelennek meg első­­ízben orosz nyelven. Petőfi művei a Szovjetunióban az oroszon kívül még több nyelven jelen­nek meg. Leonid Pervomajszkij ukrán költő már több éve dolgozik Petőfi köl­teményeinek második kiadásán ukrán nyelven. Tbilisziben, Grúzia fővárosában, né­hány­ nappal ezelőtt jelent meg szép kiállításban, mélynyomással Petőfi válogatott munkáinak gyűj­teménye grúz nyelven, Grigola Abasidze neves grúz költő átültetésében. Szovjet-Azerbajdzsánban az egyik irodalmi folyóirat közölte Petőfi verseit azerbajdzsán nyelvre fordítva. Ebben a pillanatban, amikor ezeket a sorokat írom — írja Korotkevics —, a rádió bejelentette, hogy Petőfi munkáit b­elorusz és örmény nyel­ven is kiadják. A Szovjetunióban, Kárpát-Ukrajná­ban, Uzshorodon, eredeti nyelven, magyarul is megjelennek Petőfi mun­kái. A közeli napokban kerül nyilvános­ság elé Moszkvában Hidas Antal könyve, „Petőfi Sándor élete” címmel, amely a szovjet olvasóközönséget ennek a­­lánglelkű embernek életével és tevékenységével ismerteti meg. Július 31-én, a nagy költő halálá­nak évfordulóján a Szovjetunióban a központi, köztársasági és a helyi újságok cikkeket közölnek Petőfi életéből és méltatják műveit. A jubileum előestéjén, július 30-án M Moszkvában, a Szö­vetségek Házában ünnepi Petőfi­­emlékest tesz. A nagy költő életéről és alkotó mun­kásságáról Nikoláj Tyihonov, a Szov­jet Írók Szövetségének alelnöke tart előadást. Így emlékeznek meg a Szovjetunió­ban a magyar nép igaz fia elhuny­tá­nak századik évfordulójáról. Petőfi-emlékünnepségek az üzemekben Fel van díszítve a budai Goldber­­ger-gyár kultúrterme. De nemcsak a kultúrterem, vörös és nemzetiszínű zászlók szegélyezik a hozzá vezető utat is. Negyedhárom. Még szállin­góznak a munkások a munkatermek­ből. Úgy jönnek, ahogy felálltak a gé­pek mellől, izzadt arccal, kék vászon munkaruhában. Zúgó taps fogadja a szólásra emel­kedő Leontin Salajanu elvtársat, a Román Kommunista Párt Központi Vezetőségének tagját, a román író­küldöttség vezetőjét. — Ne felejtsék el, elvtársak — mondja —, hogy mi, román és magyar dolgozók most így szabadon ünnepel­hetjük a dolgozó nép szabadságának nagy költőjét, Petőfi Sándort, azt, hogy az uraitól egymásra uszított két nép, a román és a magyar találkozha­tott ezen az ünnepen, azt a felszaba­dító Vörös Hadseregnek köszönhetjük. Petőfi harcaival és életével példát mu­tatott nekünk, hogy kell tovább men­nünk az­­ előttünk megnyílt úton, ho­gyan kell tovább vívnunk bátran, meg nem alkuvón harcainkat. Salajanu elvtárs beszéde végén a zsúfolásig megtelt terem közönsége percekig, felállva élteti a román­magyar barátságot, ünnepli a sza­badságukért küzdő népek vezető or­szágát, a Szovjetuniót s ünnepli an­nak bölcs vezérét, a világ munkássá­gának nagy tanítóját, Sztálint. Aki a nép szívében él A Ganz Vagongyár dolgozói a piros és nemzeti színű zászlókkal díszített Delej­ utcai mozihelyiségben ünneplik Petőfit. A színpad fölötti drapériáról Petőfi nagyméretű arcképe néz le a zsúfolt terem hallgatóira. Vladár elv­társ propaganda-felelős beszél a régi meghamisított és a valóságos eleven Petőfiről, beszél örökségének végre­hajtójáról, a magyar munkásosztály­ról. Felzúg a taps: Éljen Rákosi! Éljen a Párt! Azután krónikás eleve­níti meg Petőfi életét, munkásszín­­játszók idézik fel harcait. Petőfi-dalok és versek hangzanak fel: „Akasszátok fel a királyokat!“ — dörren a szó és keményedül az elvtársak arca. „Még nyílnak a völgyben a kerti virágok“ — szól a dal és belopózik a tömegek közé. Petőfi emlékezik a Ganz Vagon­­gyár munkássága, arra a Petőfire, aki immár a nép szívében él. A néppel tűzön-vízen át És Petőfire emlékezik lelkes ün­nepség keretében népi honvédségünk is a Honvéd Petőfi Akadémián. A le­génységi század kultúrterme ma csupa vörös és nemzetiszínű zászló,­­attól­­falig futó feliratok hirdetik a Petőfi Akadémia jelszavait, köztük a Petőfi­­idézet: „A néppel t­ízön-vizen át!" Csupa kemény, napbarnított arc, vala­mennyien a munkásosztály s a pa­rasztság fiai. Tekintetükben, lelkese­e­désükben, egy-egy szám után felcsat­tanó tapsukban benne izzik a Párt, a Szovjetunió, a felszabadult munkás­­osztály iránti szeretetük. És benne van az a tudat, hogy ők, Petőfi har­cos szellemének továbbvivői, Petőfi megvalósult álmának őrei. Márton László honvéd mond rövid bevezető beszédet. „Petőfi nem halt meg,, itt él közöttünk, munkánkban, harcainkban, eredményeinkben. — mondja. Beck Antal őrvezető, volt pécsi bányász, szeme izzik a gyűlö­lettől, ahogy magyarázza: „Nem elég az, hogy megteremtet­tük a nép országát, meg is kell őriz­ni eredményeinket, demokráciánk vívmányait a külső és belső ellen­séggel szemben egyaránt. Feldübörgő taps, szavalatok, énekszámok. Aztán a végén, a zárszó közben, előbb csak dúdolva, majd mind erősebben, végül az egész termet betöltve száll az ének: „Zúgva száll, mint a győzelmi zászló, hősi híred, a sok büszke év..." — a Szovjet Hadsereg jubi­leumi indulója. A néphadsereg fiai, a Petőfi Akadémia honvédei ünne­pelték Petőfit, s a felszabadult­­ ma­gyar életet. .• Építőanyagot a Mész- és Cementárusító Nemzeti Vállalat budapesti fiókjaiban vásároljon! Fiókok: 1.sz. fiók: XDT. Gövnb-u. 42. 7.9& 3. „ „ V., Fogrády Károly-u. 7. 8. y» 3. „ „ VIII., Lévay Oszkár­ utca 7. 9. »» 4. „ ,, XII., Márvány-utca 17. 10. )* 5. ,, „ IX. Vaskapu-utca 38. 11. »» 6. „ „ X., Kápolna­ utca 8. 12. tt 7. sz. fiók: XI. Maynovszky-fasor 7 III., Kunfi Zsigmond­rét 51. Csepel, HÉV megálló. Rákospalota Állomás. XI., Fehérvári­ út 17. VIII. Farkas I.­u. 3. caam • • TÖRTETES (b. o.) A trockista kémcsoport le­leplezéséről szóló központi bizottsá­gi határozat nem az, első párt­okmány, amely figyelmünket a tör­tetők, a karrieristák elleni harc felé irányítja. Már az MDP program­­nyilatkozata is hangsúlyozta, hogy a Párt ,,megtisztítja sorait az ön­érdeküket hajh­­ás­zó, a néptől idegen elemektől". A tagság felülvizsgála­tát elrendelő szeptember 2-i PB- határozat pedig a pártszervezetek kötelességévé tette, hogy „távolít­sák el a Párt soraiból az osztály­idegen, korrupt, karrierista eleme­ket". Látjuk, hogy ezekben a párt­okmányokban a karrierizmus fogal­ma mindig szomszédos, együtt jár a „néptől idegen", az ,,osztály­­idegen" fogalmaktól. Ez is utal már arra, hogy a törtetés, a kar­rierizmus nem egyszerűen „rossz” vonás. A törtetés nem osztályfeletti tulajdonság, amely egyaránt jellem­zi a kapitalistákat és a munkáso­kat. A törtetésnek osztályjellege van. Ne feledjük: nem bé­lyegzik meg mindenütt a törtető­ket, a karrieristákat. Nálunk igen, a kapitalizmusban nem. A törtetés összefér, sőt összetartozik a kapi­talista erkölccsel. A burzsoá-rend­­ben nem ítélték el és nem­ ítélik el az önérdekhajhászokat, a törtetőket. Ellenkezőleg, dicsérték, élelmes, életrevaló embereknek nevezték őket. És minél k­ietlenebbül könyököl­tek, tiportak el másokat, annál na­gyobb volt a becsük. Miért van a törtetésnek kapitalista osztályjellege? Miért burzsoá jel­lemvonás a törtetés? Azért, mert a kapitalizmusnak, a tőkés-rendszer­nek jellemvonása, hogy a tőkés „személye, vagy inkább zsebe... a kiinduló és visszatérési pont” — ahogy azt Marx írja A tőké­ben. A burzsoá-rend kíméletlen törtetésnek, az önérdekhajhászásnak tenyész­­világa. Hallgassuk csak meg, mit ír nagy művében Marx erről a kí­méletlen törtetőkről: „Az a kilátás, hogy az emberiség el fog rothadni... a tökét éppoly kevéssé befolyásolja, mint az a le­hetőség, hogy a Föld beleesik a Napba. A részvénycsalásban részt­vevők mindnyájan tudják, hogy a vihar egyszer majd ki fog törni, de mindegyikük abban bízik, hogy a villám társára fog lesújtani... A tőke tehát nincs tekintettel a mun­kás egészségére... Ha a fizikai és szellemi elsatnyulásról, korai halál­ról, a túldolgoztat­ás kínjairól pa­naszkodnak, a tőke így válaszol: miért is kínozna bennünket e kín, mikor örömünket (a hasznot) sza­porítja?" És Marx hozzáfűzi, hogy nem is az egyes tőkés jó-, vagy rosszindu­latától függ ez a kíméletlen ön­­érdekhajhászás, hanem a "tőkés ter­melés törvénye ez. Ez a kapitalista törvény, törvény és erkölcs mindenki számára, aki nem száll élesen szembe a kapita­lizmussal. Nemcsak a tőkések, a tő­kés gazdálkodást folytatók jellem­vonása az önérdekhajhászás, a tör­tetés. A tőkésrend erre szorítja tisztviselőit, a kisembereket is. Arra nevel a tőkésrend iskolája, sajtója, egész nevelőrendszere, hogy egyéni érvényesülést kell keresni, s a má­sok hátraszorítása a fejlődés útja. Nézzük csak meg egy nemrég le­leplezett jellegzetes karrier is,„ arc” képét. Máj József, a Nehézipari Központ volt elnöke, majd a Metallimpex vezérigazgatója, 1923- tól volt a jobboldali Baross­ Szövet­­ség tagja. Tagdíját még 1944-ben is fizette. 1940-től a Légoltalmi Liga tömbvezetője volt és ezt a funkcióját Szálasi alatt is viselte. A felszabadulást követő napokban előnyösebbnek látta csehszlovák pa­pírokat szerzni és felajánlotta szol­gálatait a csehszlovák kormánynál, arra hivatkozva, hogy „szláv szár­mazású és demokrata”. Miután Csehszlovákia részéről elutasították, Nagy Ferenc minisztériumánál ajánlkozott fel, közvetlen utána a Szociáldemokrata Pártba lépett. Itt megszervezte, hogy tagsági könyvet utókeltezéssel állított:­­: ki, vagyis régi szociáldemokrata párttagnak tüntette fel magát. Jellemző rá, hogy jobboldali iratait is megőrizte, „hátha egyszer még szüksége lesz erre”. Ugyanakkor az MDP-hez be­nyújtott életrajzában így ír: „1918 -19-ben mint diák, részt vettem a kommunista mozgalomban... A proletárdiktatúra bukása után rend­őri megfigyelés alatt voltam ... 1942-ben az Egyesült Izzó katonai parancsnoka baloldali magatartá­som miatt elbocsátatott.” Akármilyen undort keltő ez az arckép, távolról sem ritka. Máj Jó­zsef egy típust képvisel, a kapita­lizmusban nevelkedett és a kapita­lizmus szolgálatára mindig kész fi­gurák típusát. És ha eddig nem is volt ismeretes ennek a Májnak jobboldali múltja — a törtető maga­tartásán fel lehetett ismerni benne a burzsoá­ béreik­et, a tőkések ne­veltjét és hívét. Persze, hiba volna, ha most azt hinnők, hogy ilyen Más-féle ala­kokra gondol Pártunk Központi Ve­zetőségének határozata, amikor éberségre szólít a törtetőkkel szem­ben. Nemcsak az ilyen alakoktól kell sorainkat óvni, hanem harcolni kell a törtetés, az önérdekhajhászás legkisebb megnyilvánulásai ellen is. A kapitalista befolyás elleni harc fontos része ez, hiszen a kapitaliz­mus erkölcse a karrierizmus, a tüle­kedés, a törtetés,­­ a szocializmusé a kollektív szellem, a köz ügyének, a dolgozók ügyének önfeláldozó szolgálata. Kommunistának lenni annyit jelent, mint felismerni, hogy „a közérdek szolgálata az egyéni boldogulás útja" is —, mint ezt az MDP programnyilatkozata mondja. A kommunisták életcéljai, vágyai egybeesnek a nép érdekeivel. A kommunista alárendeli életét — és szünés-szüntelen, minden lépésében alárendeli — a szocializmus győ­zelme ügyének. Ha törekszik vala­mire, úgy arra, hogy még jobban és még érdekmentesebben szolgálja a munkásosztályt, a Párt, a szo­­cialzmus ügyének diadalát. Ezért nem lehet törtető, aki kommunista, ezért nem lehet kommunista, aki törtető. Ezért kell — mint a Köz­ponti Vezetőség határozata mondja — felfigyelni a törtetőkre, mert a törtetés az ellenség jelenlétét, vagy legalább is az ellenséges befolyás jelenlétét árulja el. S Ásványolajforgalmi Nemzeti Vállalat I­­. ss. városi sorahata XI., Fehérvári-út 211. alatt (T. 258-497) I­I. ss. városi sorahata X., Körösi Csoma-út 3. alatt (T. 182-784) Jiseijaval M­INŐSÉGI KEMŐOLA­JOK ÉS ZS­ilOK

Next