Szabad Nép, 1949. augusztus (7. évfolyam, 177-201. szám)
1949-08-02 / 177. szám
IVILÁG PROLETÁRJA! SZABAD NÉP A dolgozó parasztság mind nagyobb tömegei teljesítik túl a terménybeadást Egységes vállalati szervezetről határozott az építőipari értekezlet AZ ÚJ MENYEM Egyetlen nap telt el csupán jobb és olcsóbb kenyér megjelenése óta. A forint születésének harmadik, tervgazdálkodásunk megkezdésének második évfordulóján, hétfőn reggel kezdték a főváros és a vidék élelmiszerüzletei és sütődés szocialista tervgazdálkodásunk sikereként a jobb jegyes kenyér és az egy forinttal olcsóbb kitűnő félfehér szabad kenyér árusítását. Huszonnégy óra rövid idő, sok tapasztalatunk, sok statisztikai adatunk még nem gyűlhetett össze az újítás hatásáról. Tudjuk anélkül is, hogy sikere van. Az élelmiszerüzletek hétfőncsúcsforgalmat bonyolítottak le kenyéreladásban. Megszokott vevők és ismeretlen vásárlók itt csodálkozó, amott önérzetes, vidám megjegyzésekkel fogadták a kenyérbél fehérebb színét és azt, hogy kevesebbet kell érte fizetni. Százezrek kérdezték egymástól hétfőn reggel: mi történt a kenyerünkkel? Legnyilvánvalóbb válasz: a jó időről beszélni. Arról, hogy csapadékos a tavasz. Arról, hogy a nap is sütött, amikor sütnie kellettés hogy a félelmes jégverés is elkerülte a búzatáblákat. A jó idő azonban csak akkor értékes, ha kihasználják. Hiába hullott volna le az őszi csapadék, ha a mi dolgos parasztjaink nem végezték volna el időben és jól az őszi szántási munkát. Satnya vetést melegített volna a májusi napfény és száraz rögöket moshatott volna a júliusi eső, ha a szentesi gépállomás kihívása nyomán 109 gépállomással és ezernél több traktoristával az élén nem lendült volna nagy tavaszi szántási versenybe a fejti. S az idejében jött előzések is csak azért jelentenek a gabonának aranyat és a péküzlet pultján olcsóbb, jobb kenyeret, mert a betakarítási és begyűjtési verseny a falun egyre inkább tömegmozgalommá válik és máris kitűnő eredményei mutatkoznak. Az időjárás „demokratizálódott-e” várjon, vagy dolgozó parasztságunk akarja támogatni most már szívvel-lélekkel a győztes népi demokráciát? Az egymásnak torlódó légtömegek páratartalma tért volna jobb belátásra, vagy a falu dolgozói érezték át politikánk és Pártunk helyes vonalát és sorakoztak fel mellettünk versenyükkel, kemény munkájukkal? "Mindenki előtt világos, hogy az időjárás csupán segíthet: búzát és kenyeret csak a jól végzett munka ad. Elég volna tehát ennyiben keresni és találni a magyarázatot arra, hogy tegnaptól kezdve békebeli minőségben előállított kenyeret vásárolhatunk. Figyelembe sem venni, elsiklani afölött, hogy Angliában a legszigorúbb jegyrendszer mellett is évi 30—40 százalékot kúsznak felfelé az élelmiszerárak, hogy Franciaországban, Belgiumban és a szomszédos Ausztriában a többi fogyasztási cikk ára mellett „az alapvető, legelterjedtebb és legszükségesebb táplálék, a kenyér ára is rendszeresen, jóformán hónaprólhónapra emelkedik! Talán a flandriai síkon nem esik az eső, talán a bécsi dombokra nem süt a májusi nap? S nyugaton talán konkolyt, vagy kavicsot vetnek a felszántott barázdákba, hogy csak patikamérleggel mérhetik és aranyért adhatják az ember mindennapi kenyerét? Süt a nap ott is, ott is esik az eső. Nem konkolyt vet a földműves ott sem a barázdákba. Nő ott is a búza — csak nem a népnek nő. A kibontakozó kalászokat és a zsákba pergő búzaszemeket, mint minden más árucikket, a tőkés spekuláció kaparintja markába! Az EgyesültÁllamokban 1943-ban, a háború legnehezebb évében, a gabona árának felverése érdekében 125 millió mázsa búzát etettek meg az állatokkal. Ugyanabban az esztendőben, betartva a nemzetközi tőkés megegyezést, a kanadai kormány 30 millió, az argentínai 20 millió mázsa búzát használt fel vasúti mozdonyok fűtésére. Legutóbb pedig, a tőzsdei árzuhanások legelső felére Amerika gazdasági vezetői 60 millió mázsa búzát dobtak a disznók és baromfiak elé. Jó termés — olcsóbb kenyér? Ebből a búzamennyiségből 100 millió éhező ember kaphatott volna egy esztendőn át napi 30 deka kenyeret! A jó termés csak akkor jelent olcsóbb kenyeret, ha az a jó termés valóban a népé, ha az a jó termés nem az üzletező tőkések, a spekuláló, népi demokráciánk fejlődését, parasztságunk felemelkedését akadályozni akaró kulákok hombáraiba, hanem a dolgozó nép képviselőinek kezére jut, ha felhasználását nem a tőzsdei spekuláció, hanem a szocialista gazdálkodás tudományos számvetése irányítja. Mert ha öröm az olcsóbb kenyér a dolgozó népnek — a tőkésnek kemény gond és súlyos kudarc. Ki ne emlékeznék Magyarországon a harmincas évek elejére, amikor asorozatos jó termés nyomán nem az olcsó kenyér jelent meg, hanem a denaturált búza! A tiszta búzát a dolgozók szájától elvonó gazembereket fékezte meg Pártunk, munkáshatalmunk. Az emberi munka gyümölcsével kupeckodókat kivertük a gazdasági élet vezető állásaiból, helyükbe a dolgozó nép képviselői kerültek, azok az emberek, akik a vaslemezek célszerű gyártása és a gyapotbálák helyes elosztása mellett kitűnően értik azt is, miképen kell a szépen termett búzát a dolgozó, nép javára felhasználni. Győztünk! Szilárdan a dolgozó nép, a munkás? Osztály kezében :a, hatalorp! S a munkásosztállyal szövetségben álló dolgozó parasztság örömmel halad szövetségesével! Versenyben szánt: érti, hogy a munkásosztállyal való szövetség egyszersmind saját felemelkedésének is az útja. Versenyben gyűjt be: látja, hogy csak a szilárd munkáshatalom, csak a szocialista termelési mód tünteti el még az emlékét is a denaturált, disznó elé vetett, mozdonyban ,felfűtött drága búzának, hogy csak a szilárd munkáshatalom nyitja meg az anyagi jólét, az iskolák, az egyenrangú élet kapuját a földek dolgozói,előtt. Jó szövetséges lett. Szívesen küldi a búzát. Hát a jövő? Az talán nincs benne ebben a fehér cipóban az asztalon? Ez az újfajta kenyér jelkép is: a szocialista típusú tervgazdálkodás jelképe. Az állandóan javuló és szüntelenül csak olcsóbbodó fogyasztási cikkeké. S jelképe annak, hogy mi a nagy Szovjetunió példáját követjük a szocializmus építésében. Hiszen hatalmas barátunk, a Szovjetunió volt az első ország, amelyik hadigazdálkodásról békegazdálkodásra tért át. A Szovjetunióban szüntették meg elsőnek a jegyrendszert 1947 decemberében és ugyanaz a rendelet szállította le több más szükségleti cikk árával együtt a háborúban résztvevő országok közül az elsőben, a kenyér árát is. Félév sem telt el és az első árcsökkentést újabb árleszállítás követte, míg ez év februárjában a többi olcsóbbodó árucikk között ismét jelentkezett az olcsóbb szovjet kenyér. Mi a jövőnk? Büszkén mondhatjuk az először megszegett olcsó és jobb kenyér fölött: a mi utunk a hatalmas Szovjetunió útja. Az elsején olcsóbbított kenyér mérföldkő rajta, amely eredményeinket jelzi. Itt áll az asztalon. Több, mint a kovász, liszt, víz és só. Benne van a mi erőnk,a mi győzelmünk. Benne van egész eddigi fejlődésünk. Több ez, mint jelkép, több ez, mint ígéret: ez a szocialista jólét megszegett kenyere. Az egész haladó emberiség ünnepelte Petőfi Sándort petőfit ünnepelte vasárnap a* magyar dolgozó nép. Velünk ünnepeltek ezen a napon a nagy Szovjetunió népei s a baráti demokráciák. Velünk ünnepeltszerte a világon mindenki, akinek szívügye a békének a demokráciánk, az új, igazabb társadalmi rendnek,, a szocializmusnak a győzelme. Nem a megszokott ,,kegyeletes" visszaemlékezés volt a vasárnapi Petőfi-ünnepségek sorozata, hanem harcos tömegtüntetés. A magyar dolgozók százezrei tettek hitet nagy költőnk örökségének tettre váltói: ahatalmas Szovjetunió, a munkásosztály és a Párt mellett. Százezrek tüntettek Petőfi megvalósult álma, a magyar népi demokrácia és a világ haladó erőinek harcos baráti szövetsége mellett. S emlékezve a dolgozó nép ügyének 100 év előtti hősére, lelkes tömegek ünnepelték a nép ügyének mai nagy harcosait, ünnepelték a világ dolgozóinak nagy tanítóját, Sztálin elvtársat s hű tanítványát, népünk vezetőjét, Ráffosi Mátyás elvtársat. A vasárnapi Petőfi-ünnepségek megmutatták, hogy múltúnk nagyjainak szellemi hagyatéka csak akkor vált, csak akkor válhatott igazán élővé, mindenki kincsévé, amikor a dolgozó nép lett úrrá az országban. S megmutatták, hogy a mait hagyománya nem holt tőke, hanem magasra tartott, harcra vívó lobogó, amely a diadalmas jövő felé mutat. Petőfi szobránál ünnepel a főváros népe Vasárnap reggel 9 óra körül már siető csoportok vonulnak az utcákon Kőbánya, Ferencváros és a peremvárosok dolgozói igyekeznek piros és nemzeti színű zászlókkal, vidám ének szóval a Petőfi tér felé. SZIT-ifjak, szavansagnarcos osztagon,mínusz csoportok vonulnak táblákká és só virággal az ünnepségre. Sztálin, Rákosi, Petőfi arcképei felett az ünnepség mindenhol látható jelszava: „/ néppel tűzön-vizen át.“ 48-as dallamok keverednek a munkásdalokba Petőfi kora a mával. A Petőfi-szobornál díszőrséget ás a honvédség, az államvédelem, rendőrség, a szabadságharcosok, a B-Gárda és a SZIT-ifjúság. Féltizenegy van, mikor a téren már mindet csoport és szín teljes pompájában kibontakozik. A szovjet küldöttsége hatalmas éljen és tapsvihar fogadja Pongrácz Kálmán elvtárs polgármester, az ünnepség szónoka beszéln kezd: — Büszkén tekintjük magunk a Petőfi eszméi örököseinek, mert a mi politikánk, a magyar dolgozó népért folytatott munkálkodásom beteljesítése mindannak, amiért tollal és karddal harcolt. Győz a magyar nép ügye, mert maga a nép vette kezébe és a népet a magyar munkásosztály és élcsapata, a Magyar Dolgozók Pártja vezeti, olyat emberrel az élén, mint nagy vezérünk: Rákosi Mátyás. Dübörgő taps élteti Sztálint és a Szovjetuniót, amikor a szovjet küldöttség ukrán tagja, Malesko író lép a mikrofon elé. — Engedjétek meg nekem, mondja , hogy a szovjet népmunkások, kolhozparasztok és értelmiségiek nevében meghajtsam az emlékezés zászlaját a magyar nép nagy költője, Petőfi Sándor elött Vannak költők, akik égő fáklyákon világítják meg népüknek a haladás útját. Petőfi Sándor ilyen költő volt. Alkotása él, fegyver ,népe kezében a szocialista Magyarországér az imperialista ellenséggel vívót, harcban. Éljen a demokratikus Magyarország, éljen a hatalmas szovjet nép és magyar nép megbonthatatlan barátsága. A szovjet íróküldöttség grúz tagja Georgi Leonidze, a Sztálin-díjas író a következőket mondja: — A Szovjetunió népei és a grúz nép nevében elhelyezem az emlékezés koszorúját a magyar nép nagy költője, Petőfi Sándor szobra előtt. Éljen a Magyar Népköztársaság, éljen a szabadságszerető magyar nép! Éljen a népek testvérisége, a világszabadság és annak harcos vezetője, a Szovjetunió! Ezután megindul a szobor felé a koszorúk és virágok színes áradása. Közben állandóan zúg a taps, zeng az éljen. A Kossuth-dal szól, majd felzeng az Internacionálé. A költő szobra jobbkezével a különböző népek lengedező zászlói felett a gellérthegyi Szabadság-emlékműre, aszovjet hősök emlékművére mutat. A csepeli dolgozók ünnepe A budapesti ünnepséggen egy időben Csepel dolgozó népe zászlókkal és énekszóval, szintén felvonult, hogy lelkes kegyelettel emlékezzék meg a centenáriumról. KalmárJózsef elvtárs, az MDP csepeli pártbizottsága nevében mondott ünnepi beszédet. A beszéd elhangzása után a WM-gyár pártbizottsága , és a csepeli üzemek dolgozói koszorúkkal, virágcsokrokkal ■borították el a szobor talpazatát. Fáklyás emlékstaféta Petőfi szülővárosába, Kiskőrösre A magyar ifjúság nevében a MINSZ 1500 szervezetének küldöttei vasárnap délelőtt a Nemzeti Múzeum kertjében megkoszorúzták a március 15-i emléktáblát. Várnai Ferenc, a MINSZ nagybudapesti szervezetének titkárhelyettese emlékezett meg Petőfiről. A beszéd után arról a helyről, ahol százegy esztendővel ezelőtt március 15-én Petőfi, elszavalta a Nemzeti dalt, a MINSZ Petőfi-emlékstafétát indított a költő szülővárosába, Kiskőrösre, hogy hirdesse: az ifjúság méltó követője Petőfinek és minden erejével küzd a nép szabadságának védelméért. Emlékkiállítás a Petőfi-házban A Petőfi-házban emlékkiállítás nyílt meg vasárnap a főváros rendezésében. Ott volt Szakasits Árpád elvtárs köztársasági elnök, a kormány több tagja, megjelentek a külföldi íróküldöttségek, élükön a Szovjetunió íróival s a magyar irodalmi és közélet sok ismert személye. Barabás Tibor elvtárs, az írószövetség főtitkára emlékezett meg Petőfiről, ezután Pongrácz Kálmán elvtárs polgármester végigkalauzolta a vendégeket a kiállításon. A négy terem gazdag anyaga sok új,, eddig ismeretlen dokumentumot sorakoztat fel Petőfiről. Pongrácz Kálmán elvtárs, polgármester innepi beszédét mondja Szakasits elvtárs üdvözli a külföldi vendégeket A köztársasági elnök ünnepi fogadása A Budapestre érkezett külföldi íróküldöttségek tiszteletére Szakasits Árpád elvtárs, köztársasági elnök vasárnap délután fogadást rendezett, amelyen résztvettek a Petőfi Emlékbizottság tagjai, s a magyar szellemi élet vezetői is. Ahogyan minden igaz költő, a szabadság minden nagy harcosa túlnő nemzete, országa határán, — mondotta beszédében Szakasits elvtárs, — úgy lett a mi Petőfink, századokra szóló nagy nemzeti költőnk is minden népek szabadságdalnokává. Nem véletlen, hogy a hatalmas Szovjetunió, Lenin és Sztálin dicsőséges népe úgy ünnepli a magyar ’ Petőfit, mint tulajdon nemzetének nagy fiát. for-A külföldi íróküldöttséghez dúlva, ezeket mondotta: — A diadalmas szovjet fegyverek segítségével felszabadult és Petőfi szellemében megújult magyar nép törhetetlenül halad Leninnek és Sztálinnak útján a szocializmus felé. Vigyék el a magyar nép üzenetét: nem térünk le erről a megtalált útról, a népek szabadságának, békéjének, a munka dicsőségének, az igaz emberségnek az útjáról, Petőfi lángja soha nem huny ki szívünkből. A beszéd befejeztével Szakasits elvtárs átnyújtotta a külföldi vene vségeknek a Petőfi Emlékbizottságnak az évfordulóra kibocsátott bronzplakettjét. „Éljen Petőfi neve a demokratikus népek szívében"* Az írószövetség Petőfi-Ügnepre Vasárnap délután tartotta a Magyar Írószövetség Petőfi emlékünnep helyét. Hat órakor, abban az órában, amikor száz évvel ezelőtt nagy forradalmi költőnk elesett a segesvári csatatéren, a Szakszervezeti Tanács székházának nagytermében felhangzott a, Köztársasági induló. Gergely Sándor elvtárs, a Magyar Írók Szövetségének elnöke üdvözölte az ünnepség részvevőit. A magyar nők nevében Nagy Lajos elvtárs emlékezett meg a költőről. Petőfi-versek elhangzása után került sor a külföldi író-delegátusok beszédére. Elsőnek a szovjet íróküldöttség tagja, Andrej Malisko kezdte el szűnni nem akaró, lelkes taps közben beszédét: " A néppel való szoros kapcsolatban, a dolgozó nép munkája, önfeláldozása, hősiessége iránt érzett odaadó szeretethez rejlik az igazi költői nagyság. Petőfi ilyen költő volt. Ellensége volt mindenféle „tiszta művészetnek", a dolgozó nép életét tükrözte verseiben. Fénylő lelke tele volt szeretettel a nép iránt és gyűlölettel a nép ellenségeivel szemben. — Álmai valóváltak napjainkban, amikor a szabad, demokratikus Magyarország a Szovjetunióval testvéri barátságban építi fel új életét. Hadd érjen Petőfi neve a demokratikus