Szabad Nép, 1949. november (7. évfolyam, 254-278. szám)

1949-11-06 / 258. szám

VASÁRNAP, 1949 NOVEMBER 6 SZABAD NÉP Mint tiltnak már a ssm­ert gépcsodák ki Új, HATALMAS SZEGEDI TEXTILGYÁRBAN Ez év április 2-án Pártunk Központi Vezetősége meghozta történelmi je­lentőségű határozatát az ötéves terv­ről. Néhány nappal később — április 14-én — Gerő elvtárs előadást tartott ötéves tervünk részleteiről. Bejelen­tette a többi között, hogy az ötéves tervben öt új fonó-szövő kombinált üzemet építünk. Felemlítette, hogy mostani textiliparunk főbaja az, hogy kevés az orsóink száma, hogy keve­sebb pamutot és gyapjút tudunk fel­fonni, mint amennyit fel tudunk szőni. Az április 2-i határozatból, az ápri­lis 14-i előadásból — ötéves tervünk első ismertetéséből — ma már sok he­lyen kézzelfogható valóság lett. Szege­den, a komoly iparral nem­ rendelkező kereskedő- és iparosvárosban kezd­tünk legelőször — a nagy Szovjetunió baráti segítsége nyomán — első kom­binált fonó-szövő üzemünk felépítésé­hez. Ez év április 30 ám történt meg a textilgyár alapkőletétele. A budapesti elvtársak krumpliföldek, lucerna- és heretáblák között, térdig­­érő vetésben haladtak a kijelölt telken. A szegediek sarlóval levágták a „tá­­nyérk­ákat”, azaz a nagyfejű napra­forgószárakat. A villamosjárat, amely a téglagyárhoz, a Rózsa-malomhoz ve­­­­zet, ezen a napon számos kíváncsi szegedit hozott ki a nyugati város­szélre. Az első tavaszi napokban megérke­zett az­ első vágón sóder. Idáig tolták az iparvágányon. Négy napszámost felfogadott tehát a Gyárépítő Nemzeti Vállalat, hogy lapátolják ki. Négy nap­számos és egy vágón sóder... Ilyen köznapi és egyszerű módon kezdődnek hatalmas szocialista építkezések. Rövidesen más építőanyagok is ér­keztek. Előbb három kőművesnek lett dolga. Az irodaépületeket építették meg. Azután 15 kőműves és öt újabb segédmunkás kezdte a hatalmas telket bekeríteni. Most már ugyanis nagy értékek hevertek az egykori „tányér-­­ica-táblák“ helyén: vagonszámra ér­kezett a cement, a tégla, a gömbvas. A munkáslétszám napról-napra da­gadt. Mintegy 150-en kezdték meg a nagy fonócsarnok alapozását, szigete­lését. A bálázó, a transzformátor, a gépház, a segédműhelyek alapzatai is elkészültek. Augusztusban már mint­egy 750 fő építette az óriási fonodát. A nyár elején megérkezett a Szovjetunióból az első gépszállítmány! Az építkezés dolgozói, a Textilipari Beruházási Vállalat veze­tői érthető izgalommal állták körül az első ládákat. Állandó, erős esőzések voltak ebben az időben és a vasúti va­gonok beáztak, a nagy oroszbetűs lá­dák víztócsában állottak. Az átvevő bizottság tagjai izgatottan egymásra tekintettek: nem ártott-e meg a gépek­nek a víz? Hanem, mikor az első lá­bat felbontották, az ottlévők elisme­réssel morajlottak fel. Sokszoros kát­rányszigetelés vette körül az értékes gépalkatrészeket, azok pedig ujjnyi vastagon bezsírozva és külön zsír­papírba csomagolva, az apróbb csava­rok, rugók külön kötőmasszába ágyazva, pontos számozással ellátva feküdtek egymás mellett. A tenger fe­nekéről kihalászva is ezüstösen ra­gyogtak volna ezek a gépek! A különlegesen szén gépekhez való épület is egészen rendkívüli. Korsze­rűbb fonodát a Szovjetunión kívül nem is lehetne találni. A 100 méter hosszú, 90 méter széles, futballpálya­­nagyságú csarnok teteje lapos. Csak az óriási, a napfény irányában épített ferde ablakok állnak ki rajta. A födém kettős: a dupla mennyezet, között fut­nak a különböző rendeltetésű csövek és kábelek. Méterenként rések szakít­ják meg a mennyezetet, a beépített légnedvesítés ezen keresztül szórja szét a teremben a fonáshoz szükséges vízpárát. A széles résekre merőlege­sen hosszanti rések húzódnak, ide épí­tik be a termet világító neoncsöveket. A légtisztító berendezés is rendkívüli: vízfüggönyön keresztül préseli a leve­gőt, megtisztítva minden szálló por­tól, pehelytől. Olyan a fonoda épülete, mint valami soha nem látott nagyságú bálterem. A megszokott kőpadló helyett asz­faltba ágyazott gyönyörű tükörfényes parketta mindenütt. A padlózat kiha­gyott réseibe pedig itt is ott is szere­lik már a szovjet gépgyártás csodáit. Mert valóságos csoda ez, amit a Nagy Októberi Forradalom országa, Lenin és Sztálin népe hazánknak kül­dött. Abban a módban, ahogyan gyár­tották, ahogyan összeválogatták és le­szállították ezeket a gépeket, benne van az egész szocialista kultúra. Ezek a gépek — remekművek A szerelők — akik pedig már igen sok textilgépet láttak — áradoznak ró­luk. Bundt József kártoló művezető az egyik hatalmas szovjet kártológé­pet állítja össze. Ezt mondja: Hatodik textilgyár, amelynek fel­szerelésében közreműködöm. Ismerem az angol, a német, a svájci gyártmá­nyokat, de ilyen tömör és ötletes gé­peket, mint a Szovjetunióé, még soha­sem láttam. Olyan újításokat végeztek rajta, ami egyedülálló. A fedőmű állí­tását leegyszerűsítették. A dobófék-be­rendezés pedig a percenként 180-at for­duló szíjtárcsát egyetlen másodperc alatt tökéletesen leállítja. A Szovjet­unió által szállított gépek nagy hasz­not jelentenek hazánknak. Marga József szerelő, csoportvezető a gyűrűsfonó gépeket szereli. A zöldre fényezett, ezüstlemezes, tetszetős és szilárd alkotmányokat szeretettel simo­gatja meg. — A Pamutiparban és az Állami Fo­nodában szereltem angol gépeket — mondja. — Nyomába sem léphetnek ezeknek a vadonatúj szovjet gépcso­dáknak. Már a ládákban olyan ész­szerű számozással érkeznek, hogy egy­szerűen, csak a számok szerint ha­ladva lehet szerelni a gépeket. Min­den részük golyóscsapágyon mozog. A nyújtómű három művelet helyett­es szerre végzi el a nyújtást. Ezzel méri a fonalat és időt nyer. Boldog vagyok, hogy megismerked­hettem a csodálatos szovjet gépipar­ral. A régi hivatásos szerelők mellett egészen új, különleges „szerelők­“ is dolgoznak itt, az első hathónapos fo­nótanfolyam 120 végzett növendékei Most érkeztek meg Budapestről, a Ma­gyar Fonóipar Rákosi Mátyás tanuló­otthonából! Míg a végzett növendékek részt vesznek a szerelésben, 140 másik szegedi fonójelölt felutazott Buda­pestre, az újabb féléves tanfolyamra. Fonó-szakmunkások dolgoznak majd a szegedi fonóművekben! Ezek a kiváló fonó-szakmunkások biztosítják majd, hogy a nagyszerű szovjet gépeken, az elsőrangú szovjet gyapotból valóban méltó árut kapjon a magyar közönség. Tavasztól őszig néhány hónap telt el csupán: a néhány hónap, a Sze­gedi Textilművek építkezésének törté­nete magában foglalja tervgazdálko­dásunk szellemét, a nagy Szovjetunió baráti segítségének hatalmas jelentő­ségét. Születik a nagy gyári Már a télen próbaszövéseket végez, jövő ta­vasszal pedig nagy kapacitással meg­indul ez a nagy fonómű. Az ötéves tervben elkészül a szövödése is, ugyanekkor az ország négy másik vá­rosában hasonlóan korszerű négy kom­binált textilgyár indul. A Nagy Októ­beri Forradalom 32 évvel ezelőtt ér­tünk is győzött, a mi szabadságunkért, jólétünkért és­­ a többi között elhozta hozzánk ezt az öt hatalmas, eddig még sohasem látott textilgyárat.­ ­*­) A kártológépek szerelése A szegedi textilkombinát építkezése A kutató intézetek a fizikai dolgozókat is bevonják tudományos kérdések megtárgyalásába A Vasipari Kutató Intézet tudomá­nyos dolgozói levelet intéztek a SAVAG, a Ganz Hajó, a Ganz Vil­lany, a Hofherr és több vasipari nagy­üzem vezetőségéhez.­­ A Vasipari Kutató Intézet fel­adatához híven minél szorosabb együtt­működést szeretne megvalósítani, a fizikai dolgozók és a kutatók kö­zött — hangzik a levél. — Éppen ezért az Intézetünk frrankatervéb­en szereplő kísérletsorozatokat a fizikai dolgozók bevonásával, együttműködés­sel szeretnénk folytatni. Ilyen kísérlet­­sorozat többek között a gyorsvágási módszerek tudományos kutatása. A Tudományos Tanács Műszaki Osztálya foglalkozott a Vasipari Ku­tató Intézet kezdeményező lépésével. Felhívta a többi műszaki kutató inté­zetet: a kutató munka eredményesebbé tételére a jövőben alkalmazza ezt a módszert. Ezentúl minden az ipart is érintő tudományos kérdés megvitatá­sába bevonják a legjobb fizikai dol­gozókat is. A Tudományos Tanács Titkársága azzal a tervvel foglalkozik, hogy a mezőgazdasági és fizikai kutatás egyes kérdéseinek tárgyalásához is meghívják a legjobb üzemi, illetve mezőgazdasági dolgozókat, hogy ez­zel is elősegítsék a tudományos ered­mények gyakorlatban való hasznosí­tását. A minisztertanács rendelet• a keresőképtelenség felü­vizsgálatáról A minisztertanács rendeletileg sza­bályozta a táppénzigénylők kereset­képtelenségének felülvizsgálatát. Ki­mondták, hogy az OTI budapesti ke­rületi pénztáraihoz tartozó táppénz­igénylők keresetképtelenségének meg­állapítását a jövőben a rendelet nyo­mán szervezett döntőbizottságok vég­zik. A döntőbizottságok a kijelölt köz­­kórházak és tudományegyetemi klini­kák mellett működnek. A döntőbizott­ság elnökből és kéttagú tanácsból áll. A tanács elnökét a népjóléti miniszter nevezi ki. A rendelet kimondja, hogy elnökké orvost kell kinevezni. A ta­nács egyik tagja a klinika vezetője által kijelölt szakorvos, a másik ta­nácstagot pedig a SZOT küldi ki. A döntőbizottság elnökét és tagjait eb­ben a munkájukban közhivatalnokok­nak kell tekinteni. Újszerű a rende­letnek az az intézkedése, amely elő­írja, hogy ha a táppénzigénylő a döntőbizottsági eljárást nyilvánvaló rosszhiszeműséggel kérte, az okozott költségeket az OTI-nak megtéríteni köteles. 1 7 „Lesz magyar újjászületés !” Ma öt esztendeje, *1944 november 7-én a feszabadult Szegeden ünnepi nagygyűlést tartottak a Nagy Októberi Szocialista Forradalom 27. évfordulója alkalmából. Az ország nagy része, a fővárost is beleértve német megszállás alatt volt akkor. A Szovjet Hadsereg által felszabadított területeken alig­­alig ocsúdott még fel a lakosság. Gerő Ernő elvtárs beszédében a német­­dúlást a mohácsi vészhez hasonlította. „Nagyon mélyre süllyedtünk — mondotta. — Rendkívül nehéz a hely­zetünk és még nagyobb nehézségeknek nézünk elébe. Az országot kifosztották a németek. A termelés folyamatossága megszakadt. Az élelmezés biztosítása óriási erőfeszítéseket követel. Mindezeken felül ki vagyunk rekesztve a szabad népek közösségéből. De a Magyar Kommunista Párt, amelynek élén Rákosi Mátyás áll, ebben a nehéz helyzetben is tudja és hirdeti: lesz magyar újjá­születés!" Megmutatta a kivezető utat is: az országot felszabadító Vörös Hadsereg támogatását, a széleskörű nemzeti összefogást a demokratikus rend­szer megteremtéséért, a termelőmunka, a közrend helyreállítását. Példaképül állította az ország dolgozói elé a szovjet népet, mely a Nagy Októberi Szocialista Forradalom után hasonló nehéz helyzetben volt és Lenin, Sztálin, a Bolsevik Párt vezetése alatt megtalálta a felemelkedés, a megerősödés út­ját és képessé vált a legnagyobb feladatok megoldására is. A Párt, Rákosi elvtárs vezetésével, a Szovjetunió támogatásával a ma­gyar nép valóban újjászületett. A németek nyomában maradt romok helyén virágzó ország épült. Rossz álomnak tűnnek már az élelmezési nehézségek, a legelemibb szükségletek kielégítetlensége, a felfordulás. A magyar dolgozók a szabad népek testvéri közösségében haladnak előre a szocializmus, a sza­bad, boldog élet útján. A magyar kommunisták, mint mindig, betartották ígéretüket. Nemcsak a felszabadító fegyverekkel , két kezük munkájával is segítettek a szovjet katonák Nehéz volt a kezdet. Újra kellett rakni a síneket, életrekelteni a béna mozdonyokat, megindítani a gépeket, hogy legyen mit szállítani az újjá­épített vasúton, hogy a szabadságot szabad életté varázsoljuk. Nehéz volt a nekilendülés — de nem voltunk ma­gunkra hagyatva. Szovjet katonák, akik kikergették országunkból az im­perialista rablót, szerszámot fogtak — és két kezük munkájával is segítettek a szabad élet megteremtésében. Ne felejtsük el, ha diadalmasan mun­káló gyárainkat nézzük, ha átmegyünk büszkén ívelő Kossuth-hídunkon, ha gyors vasútjainkon utazunk , szov­jet emberek, szovjet katonák is dol­goztak rajta. Ez a „soká” nem tartott soká. A Kos­­suth-hídon is rohammunkát végeztek a szovjet katonák. Nagyszerű jelkép: ez a szovjet katona fegyverrel a kezében pusztította, űzte az imperializmust, hazáját s más országokat szabadított fel, míg Budapesten újból kezébe vette a hegesztőpálcát, amit otthon letett , hogy előbb készüljön el a Kossuth­­híd, nekünk, magyar dolgozóknak Mire a Szabadság-híd elkészült, már megváltozott körülöttünk és számunkra a világ. Vasútjaink, gyáraink már újra éltek, mi magunk is tanultuk már az új életet. Gyárainkban szovjet nyers­anyagból készült a magyar népgazda­ság számára a jövő Az első hidat a felszabadult Budapesten ezek a szovjet katonák építették. Ezen az első hídon indult meg az élet a kettészakadt városban. Hányan gondolták, amikor ezen a pontonhídon tartottak Budára vagy Pestre, milyen soká lesz, míg újból állandó, erős hidat mondhatunk magunkénak A Szabadság-hídnál is támogatták munkánkat a felszabadítók. Szovjet kotró­­hajók segítettek kiemelni a roncs­arabokat. Ez is jelkép: roncsot emeltek ki szabad és erős nemzetté

Next