Szabad Nép, 1949. november (7. évfolyam, 254-278. szám)
1949-11-06 / 258. szám
VASÁRNAP, 1949 NOVEMBER 6 SZABAD NÉP Mint tiltnak már a ssmert gépcsodák ki Új, HATALMAS SZEGEDI TEXTILGYÁRBAN Ez év április 2-án Pártunk Központi Vezetősége meghozta történelmi jelentőségű határozatát az ötéves tervről. Néhány nappal később — április 14-én — Gerő elvtárs előadást tartott ötéves tervünk részleteiről. Bejelentette a többi között, hogy az ötéves tervben öt új fonó-szövő kombinált üzemet építünk. Felemlítette, hogy mostani textiliparunk főbaja az, hogy kevés az orsóink száma, hogy kevesebb pamutot és gyapjút tudunk felfonni, mint amennyit fel tudunk szőni. Az április 2-i határozatból, az április 14-i előadásból — ötéves tervünk első ismertetéséből — ma már sok helyen kézzelfogható valóság lett. Szegeden, a komoly iparral nem rendelkező kereskedő- és iparosvárosban kezdtünk legelőször — a nagy Szovjetunió baráti segítsége nyomán — első kombinált fonó-szövő üzemünk felépítéséhez. Ez év április 30 ám történt meg a textilgyár alapkőletétele. A budapesti elvtársak krumpliföldek, lucerna- és heretáblák között, térdigérő vetésben haladtak a kijelölt telken. A szegediek sarlóval levágták a „tányérkákat”, azaz a nagyfejű napraforgószárakat. A villamosjárat, amely a téglagyárhoz, a Rózsa-malomhoz vezet, ezen a napon számos kíváncsi szegedit hozott ki a nyugati városszélre. Az első tavaszi napokban megérkezett az első vágón sóder. Idáig tolták az iparvágányon. Négy napszámost felfogadott tehát a Gyárépítő Nemzeti Vállalat, hogy lapátolják ki. Négy napszámos és egy vágón sóder... Ilyen köznapi és egyszerű módon kezdődnek hatalmas szocialista építkezések. Rövidesen más építőanyagok is érkeztek. Előbb három kőművesnek lett dolga. Az irodaépületeket építették meg. Azután 15 kőműves és öt újabb segédmunkás kezdte a hatalmas telket bekeríteni. Most már ugyanis nagy értékek hevertek az egykori „tányér-ica-táblák“ helyén: vagonszámra érkezett a cement, a tégla, a gömbvas. A munkáslétszám napról-napra dagadt. Mintegy 150-en kezdték meg a nagy fonócsarnok alapozását, szigetelését. A bálázó, a transzformátor, a gépház, a segédműhelyek alapzatai is elkészültek. Augusztusban már mintegy 750 fő építette az óriási fonodát. A nyár elején megérkezett a Szovjetunióból az első gépszállítmány! Az építkezés dolgozói, a Textilipari Beruházási Vállalat vezetői érthető izgalommal állták körül az első ládákat. Állandó, erős esőzések voltak ebben az időben és a vasúti vagonok beáztak, a nagy oroszbetűs ládák víztócsában állottak. Az átvevő bizottság tagjai izgatottan egymásra tekintettek: nem ártott-e meg a gépeknek a víz? Hanem, mikor az első lábat felbontották, az ottlévők elismeréssel morajlottak fel. Sokszoros kátrányszigetelés vette körül az értékes gépalkatrészeket, azok pedig ujjnyi vastagon bezsírozva és külön zsírpapírba csomagolva, az apróbb csavarok, rugók külön kötőmasszába ágyazva, pontos számozással ellátva feküdtek egymás mellett. A tenger fenekéről kihalászva is ezüstösen ragyogtak volna ezek a gépek! A különlegesen szén gépekhez való épület is egészen rendkívüli. Korszerűbb fonodát a Szovjetunión kívül nem is lehetne találni. A 100 méter hosszú, 90 méter széles, futballpályanagyságú csarnok teteje lapos. Csak az óriási, a napfény irányában épített ferde ablakok állnak ki rajta. A födém kettős: a dupla mennyezet, között futnak a különböző rendeltetésű csövek és kábelek. Méterenként rések szakítják meg a mennyezetet, a beépített légnedvesítés ezen keresztül szórja szét a teremben a fonáshoz szükséges vízpárát. A széles résekre merőlegesen hosszanti rések húzódnak, ide építik be a termet világító neoncsöveket. A légtisztító berendezés is rendkívüli: vízfüggönyön keresztül préseli a levegőt, megtisztítva minden szálló portól, pehelytől. Olyan a fonoda épülete, mint valami soha nem látott nagyságú bálterem. A megszokott kőpadló helyett aszfaltba ágyazott gyönyörű tükörfényes parketta mindenütt. A padlózat kihagyott réseibe pedig itt is ott is szerelik már a szovjet gépgyártás csodáit. Mert valóságos csoda ez, amit a Nagy Októberi Forradalom országa, Lenin és Sztálin népe hazánknak küldött. Abban a módban, ahogyan gyártották, ahogyan összeválogatták és leszállították ezeket a gépeket, benne van az egész szocialista kultúra. Ezek a gépek — remekművek A szerelők — akik pedig már igen sok textilgépet láttak — áradoznak róluk. Bundt József kártoló művezető az egyik hatalmas szovjet kártológépet állítja össze. Ezt mondja: Hatodik textilgyár, amelynek felszerelésében közreműködöm. Ismerem az angol, a német, a svájci gyártmányokat, de ilyen tömör és ötletes gépeket, mint a Szovjetunióé, még sohasem láttam. Olyan újításokat végeztek rajta, ami egyedülálló. A fedőmű állítását leegyszerűsítették. A dobófék-berendezés pedig a percenként 180-at forduló szíjtárcsát egyetlen másodperc alatt tökéletesen leállítja. A Szovjetunió által szállított gépek nagy hasznot jelentenek hazánknak. Marga József szerelő, csoportvezető a gyűrűsfonó gépeket szereli. A zöldre fényezett, ezüstlemezes, tetszetős és szilárd alkotmányokat szeretettel simogatja meg. — A Pamutiparban és az Állami Fonodában szereltem angol gépeket — mondja. — Nyomába sem léphetnek ezeknek a vadonatúj szovjet gépcsodáknak. Már a ládákban olyan észszerű számozással érkeznek, hogy egyszerűen, csak a számok szerint haladva lehet szerelni a gépeket. Minden részük golyóscsapágyon mozog. A nyújtómű három művelet helyettes szerre végzi el a nyújtást. Ezzel méri a fonalat és időt nyer. Boldog vagyok, hogy megismerkedhettem a csodálatos szovjet gépiparral. A régi hivatásos szerelők mellett egészen új, különleges „szerelők“ is dolgoznak itt, az első hathónapos fonótanfolyam 120 végzett növendékei Most érkeztek meg Budapestről, a Magyar Fonóipar Rákosi Mátyás tanulóotthonából! Míg a végzett növendékek részt vesznek a szerelésben, 140 másik szegedi fonójelölt felutazott Budapestre, az újabb féléves tanfolyamra. Fonó-szakmunkások dolgoznak majd a szegedi fonóművekben! Ezek a kiváló fonó-szakmunkások biztosítják majd, hogy a nagyszerű szovjet gépeken, az elsőrangú szovjet gyapotból valóban méltó árut kapjon a magyar közönség. Tavasztól őszig néhány hónap telt el csupán: a néhány hónap, a Szegedi Textilművek építkezésének története magában foglalja tervgazdálkodásunk szellemét, a nagy Szovjetunió baráti segítségének hatalmas jelentőségét. Születik a nagy gyári Már a télen próbaszövéseket végez, jövő tavasszal pedig nagy kapacitással megindul ez a nagy fonómű. Az ötéves tervben elkészül a szövödése is, ugyanekkor az ország négy másik városában hasonlóan korszerű négy kombinált textilgyár indul. A Nagy Októberi Forradalom 32 évvel ezelőtt értünk is győzött, a mi szabadságunkért, jólétünkért és a többi között elhozta hozzánk ezt az öt hatalmas, eddig még sohasem látott textilgyárat. *) A kártológépek szerelése A szegedi textilkombinát építkezése A kutató intézetek a fizikai dolgozókat is bevonják tudományos kérdések megtárgyalásába A Vasipari Kutató Intézet tudományos dolgozói levelet intéztek a SAVAG, a Ganz Hajó, a Ganz Villany, a Hofherr és több vasipari nagyüzem vezetőségéhez. A Vasipari Kutató Intézet feladatához híven minél szorosabb együttműködést szeretne megvalósítani, a fizikai dolgozók és a kutatók között — hangzik a levél. — Éppen ezért az Intézetünk frrankatervében szereplő kísérletsorozatokat a fizikai dolgozók bevonásával, együttműködéssel szeretnénk folytatni. Ilyen kísérletsorozat többek között a gyorsvágási módszerek tudományos kutatása. A Tudományos Tanács Műszaki Osztálya foglalkozott a Vasipari Kutató Intézet kezdeményező lépésével. Felhívta a többi műszaki kutató intézetet: a kutató munka eredményesebbé tételére a jövőben alkalmazza ezt a módszert. Ezentúl minden az ipart is érintő tudományos kérdés megvitatásába bevonják a legjobb fizikai dolgozókat is. A Tudományos Tanács Titkársága azzal a tervvel foglalkozik, hogy a mezőgazdasági és fizikai kutatás egyes kérdéseinek tárgyalásához is meghívják a legjobb üzemi, illetve mezőgazdasági dolgozókat, hogy ezzel is elősegítsék a tudományos eredmények gyakorlatban való hasznosítását. A minisztertanács rendelet• a keresőképtelenség felüvizsgálatáról A minisztertanács rendeletileg szabályozta a táppénzigénylők keresetképtelenségének felülvizsgálatát. Kimondták, hogy az OTI budapesti kerületi pénztáraihoz tartozó táppénzigénylők keresetképtelenségének megállapítását a jövőben a rendelet nyomán szervezett döntőbizottságok végzik. A döntőbizottságok a kijelölt közkórházak és tudományegyetemi klinikák mellett működnek. A döntőbizottság elnökből és kéttagú tanácsból áll. A tanács elnökét a népjóléti miniszter nevezi ki. A rendelet kimondja, hogy elnökké orvost kell kinevezni. A tanács egyik tagja a klinika vezetője által kijelölt szakorvos, a másik tanácstagot pedig a SZOT küldi ki. A döntőbizottság elnökét és tagjait ebben a munkájukban közhivatalnokoknak kell tekinteni. Újszerű a rendeletnek az az intézkedése, amely előírja, hogy ha a táppénzigénylő a döntőbizottsági eljárást nyilvánvaló rosszhiszeműséggel kérte, az okozott költségeket az OTI-nak megtéríteni köteles. 1 7 „Lesz magyar újjászületés !” Ma öt esztendeje, *1944 november 7-én a feszabadult Szegeden ünnepi nagygyűlést tartottak a Nagy Októberi Szocialista Forradalom 27. évfordulója alkalmából. Az ország nagy része, a fővárost is beleértve német megszállás alatt volt akkor. A Szovjet Hadsereg által felszabadított területeken aligalig ocsúdott még fel a lakosság. Gerő Ernő elvtárs beszédében a németdúlást a mohácsi vészhez hasonlította. „Nagyon mélyre süllyedtünk — mondotta. — Rendkívül nehéz a helyzetünk és még nagyobb nehézségeknek nézünk elébe. Az országot kifosztották a németek. A termelés folyamatossága megszakadt. Az élelmezés biztosítása óriási erőfeszítéseket követel. Mindezeken felül ki vagyunk rekesztve a szabad népek közösségéből. De a Magyar Kommunista Párt, amelynek élén Rákosi Mátyás áll, ebben a nehéz helyzetben is tudja és hirdeti: lesz magyar újjászületés!" Megmutatta a kivezető utat is: az országot felszabadító Vörös Hadsereg támogatását, a széleskörű nemzeti összefogást a demokratikus rendszer megteremtéséért, a termelőmunka, a közrend helyreállítását. Példaképül állította az ország dolgozói elé a szovjet népet, mely a Nagy Októberi Szocialista Forradalom után hasonló nehéz helyzetben volt és Lenin, Sztálin, a Bolsevik Párt vezetése alatt megtalálta a felemelkedés, a megerősödés útját és képessé vált a legnagyobb feladatok megoldására is. A Párt, Rákosi elvtárs vezetésével, a Szovjetunió támogatásával a magyar nép valóban újjászületett. A németek nyomában maradt romok helyén virágzó ország épült. Rossz álomnak tűnnek már az élelmezési nehézségek, a legelemibb szükségletek kielégítetlensége, a felfordulás. A magyar dolgozók a szabad népek testvéri közösségében haladnak előre a szocializmus, a szabad, boldog élet útján. A magyar kommunisták, mint mindig, betartották ígéretüket. Nemcsak a felszabadító fegyverekkel , két kezük munkájával is segítettek a szovjet katonák Nehéz volt a kezdet. Újra kellett rakni a síneket, életrekelteni a béna mozdonyokat, megindítani a gépeket, hogy legyen mit szállítani az újjáépített vasúton, hogy a szabadságot szabad életté varázsoljuk. Nehéz volt a nekilendülés — de nem voltunk magunkra hagyatva. Szovjet katonák, akik kikergették országunkból az imperialista rablót, szerszámot fogtak — és két kezük munkájával is segítettek a szabad élet megteremtésében. Ne felejtsük el, ha diadalmasan munkáló gyárainkat nézzük, ha átmegyünk büszkén ívelő Kossuth-hídunkon, ha gyors vasútjainkon utazunk , szovjet emberek, szovjet katonák is dolgoztak rajta. Ez a „soká” nem tartott soká. A Kossuth-hídon is rohammunkát végeztek a szovjet katonák. Nagyszerű jelkép: ez a szovjet katona fegyverrel a kezében pusztította, űzte az imperializmust, hazáját s más országokat szabadított fel, míg Budapesten újból kezébe vette a hegesztőpálcát, amit otthon letett , hogy előbb készüljön el a Kossuthhíd, nekünk, magyar dolgozóknak Mire a Szabadság-híd elkészült, már megváltozott körülöttünk és számunkra a világ. Vasútjaink, gyáraink már újra éltek, mi magunk is tanultuk már az új életet. Gyárainkban szovjet nyersanyagból készült a magyar népgazdaság számára a jövő Az első hidat a felszabadult Budapesten ezek a szovjet katonák építették. Ezen az első hídon indult meg az élet a kettészakadt városban. Hányan gondolták, amikor ezen a pontonhídon tartottak Budára vagy Pestre, milyen soká lesz, míg újból állandó, erős hidat mondhatunk magunkénak A Szabadság-hídnál is támogatták munkánkat a felszabadítók. Szovjet kotróhajók segítettek kiemelni a roncsarabokat. Ez is jelkép: roncsot emeltek ki szabad és erős nemzetté