Szabad Nép, 1949. december (7. évfolyam, 279-304. szám)

1949-12-01 / 279. szám

SZABAD NÉP CSÜTÖRTÖK, 1949 DECEMBERT Csungking felszabadult A berlini rádió jelenti: A Kínai Nép­hadsereg csapatai felszabadították Csungkingot. A csapatok bevonulása a városba teljes rendben megy végbe. A város lakossága nagy örömmel fogadta a felszabadító csapatokat. Mint a londoni rádió jelenti, hétfőn este a Kuomintang részéről elismerték Csungking elestét. Azt hiszik, hogy a Kuomintang ti­ „főváro­s", Csang-Tu két héten belül szintén kénytelen lesz megadni magát a Néphadsereg erőinek.­­A C­sungking városának 500 esztendős falaira kitűzték a Kínai Népköz­­társaság, a kínai népi diktatúra álla­mának zászlóit. A felszabadító sereg a félévezredes fal­u kapuján át özönlött a városba és a sereg élei már messze északnyugatra, Csengtu irányában járnak, ahol a Kuomintang-bábkor­­mány szánalmas maradékai kerestek menedéket. A katonai és politikai helyzet vizs­gálata azt mutatja, hogy ezzel meg­kezdődik a kínai felszabadító szabad­ságharc utolsó szakasza. Csungking felszabadulása óriási je­lentőségű­­ „önmagában“ is. Egész Belső-Kína leggazdagabb, legnépesebb (50 millió) tartományának, Szecsuan­­nak milliós fővárosa került a nép ke­zére. Az a város, amelyet ráadásul a második világháború során éppen kulcshelyzete miatt építettek ki a ten­gerparti ipari gócokból hátraszállított felszerelés segítségével egész Bels­ő- Kína legnagyobb ipari központjává, Csungking volt az utolsó rabságban sínylődő kínai nagyváros. Ma már az egész Kuomintang-területen a 400 ez­res Csengtu a legnagyobb város. Csungking felszabadulását azonban — akárcsak a többi nagyvárosét ■— nem lehet elszigetelten értékelni. Az események azt mutatják, hogy Csung­­kinggal katonailag eldőlt Belső-Kína óriási területeinek sorsa, hogy a fel­szabadító népi hadsereg ma már az összes frontokon általános támadásban van, hogy az utolsó csapás követke­zik. Miért van ez így? Te­ézzük a katonai helyzetet. A Csungking felszabadulását meg­előző szakasz hadműveleteit az jelle­mezte, hogy a néphadsereg legfonto­sabb közvetlen stratégiai célpontja Kántori városa volt. Ennek a követ­kező harci szakasz szempontjából az volt az igazi jelentősége, hogy teljes hosszában felszabadította egész Kína legfontosabb észak-déli irányú vasút­vonalát, a Hankati-Kantoni vonalat. Ezzel kettészakadt a Kuomintang dél­­kínai frontja és megteremtették a dél­nyugati és nyugati irányú többfrontos támadás­­feltételeit. A Hankau-Kanton vasútvonal ugyanis 1200 kilométeres frontvonalon tette lehetővé a néphad­sereg csapatainak, felszerelésének és utánpótlásának rendkívül gyors moz­­gatását. A délnyugat-nyugati irányú támadás a Kuomintang-kézen maradt területek felé három főfronton indult meg. Az első főfront Csungkingtól északra 180 kilométernyire, a második a várostól délre 300, a harmadik ugyancsak délre 500 kilométernyire. November utolsó napjaiban ez a három támadó ék nagy gyorsasággal haladt előre. 27-ig a Csungkingtól északra 180 kilométernyire támadó csoportok mé­lyen beléptek Szecsuan tartományba és elfoglalták Sihcsu városát, a két déli felszabadító sereg pedig a jünani fennsíkon levő Anszin városáig, il­letve Kvangszi­ tartomány egyik leg­fontosabb­­ csomópontjáig, Liucsauig jutott. Ezzel a támadássorozattal a felszabadító sereg átvágta és tekin­télyes darabon birtokába jutott a burmai álnak. Ez az útvonal az egyet­len komolyan használható szállítási utat jelentette a megmaradt Kuomin­­tang-erők számára , és egyben a délkínai kikötők elvesztése után a szárazföldről érkező esetleges újabb amerikai hadiszállítmányok egyetlen útját. A burmai út Jünan tartomá­nyon keresztülhaladva Kveijang és Csungking városán át halad Elő­ször néhány nappal ezelőtt Kveijang­­nél vágták át az utat, most pedig Csungking felszabadításával az egész burmai út kulcspontja került a fel­szabadítók kezére A néphadsereg ezután nyugat felé tartó támadó ékeit Belső-Kína leg­jobban kiépített útvonalán keresztül láthatja el utánpótlással Ezek a se­regek — elsősorban a gépesített osz­tagok — egész Kína egyik legjobb autóútján száguldhatnak délnyugati irányban, a burmai határ felé. Csungking felszabadulása katonai­lag tehát azt jelenti, hogy a burmai út döntő szakaszainak kézbentartása után semmiféle amerikai segítség nem juthat el többé szárazföldön sem a Kuo­mintang-csapatok maradékaihoz; azt jelenti, hogy ez a hadsereg, köz­vetlen stratégiai célként állíthatja maga elé az ,,utolsó csapást", Kína területének teljes felszabadítását. A csungkingi győzelem nemcsak katonai kérdés. Politikai, for­­radalmi súlya is hatalmas. Hatalmas azért, mert Csungking minden kínai számára a Kuomintang és az ameri­kaiak rabló-együttm­űködésének jelképe — éppen úgy, ahogyan például Sang­­haj a Kína feletti gyarmati uralom jelképe volt. Hatalmas azért is, mert ebben a városban volt a Kuomintang- Gestapo és az amerikai titkos­szolgá­lat közös főhadiszállása, ez a város volt tehát a Kínára kiáradó amerikai terror fészke. Hatalmas azért is, mert az amerikaiak egészen a legutóbbi he­tekig azzal vigasztalták magukat, hogy „a kommunisták csak a tenger­parton tudnak előrehaladni, Csungking éppen olyan bevehetetlen az ő szá­mukra, mint a japánok számára volt“. (A japánok Vak­­ban nem tudták be­venni Csungkingot. A legmélyebb ja­pán betörés idején, 1940 végén is csak Tusán városáig jutottak, amely mintegy 500 kilométernyire van Csung­kingtól.) A felszabadító sereg most ismét megmutatta az oly nehezen ta­nuló amerikaiaknak: a nép hadserege számára nincs „bevehetetlen város". Hatalmas végül a csungkingi győ­zelem politikai és forradalmi súlya azért, mert ennek a városnak a felszabadítása után a 450 mil­lió kínaiból alig 50 millió él csak a még fel nem szabadított területeken. A néphadsereg előtt Szecsuan és Kuei­­csau tartomány egyes részeitől elte­kintve már csak Kína legritkábban lakott tartományai állanak, a követ­kező csapás tehát egy ellenállás szem­pontjából jelentéktelen területen ke­resztül, közvetlenül Burma és India határaira viszi a nemzeti felszabadító harc zászlaját. Ezért írta olyan aggo­dalommal három nappal ezelőtt a lon­doni Times Csungking várható „eles­­téről“: „Mindez azt jelenti, hogy a forradalom — a történelemben először — elérkezik India északi határaira és mi nem tudjuk, hogyan állítsuk meg." E­zért mondottuk, hogy Csungking felszabadulása valóban a szabad­ságharc utolsó szakaszának a kezdetét jelenti. A néphadsereg ezúttal nem még egy „fővárosból­’ , hanem a­ legutolsó fővárosból kergette ki a Kuomintang szétzüllött maradványait. Csu-En-Laj elvtárs figyelmeztetése a Kuomintang­­reakciósoknak menedéket adó kormányokhoz Csu-En-Laj elvtárs, a Kínai Nép­­köztársaság kormányának­­ külügymi­nisztere, kedden nyilatkozatot tett azzal kapcsolatban, hogy Kuomintang reakciósok a szomszédos országokba próbálnak menekülni. A nyilatkozat kijelenti: A Kínai Népköztársaság felszaba­dító hadserege gyorsan folytatja a Kuomintang-erők maradványainak megsemmisítését, Dél- és Délk­elet- Kína nagy területeinek felszabadítá­sát és ennek során közeledik orszá­gunk délnyugati határához. A Kuo­mintang reakciós hordája, amelynek élén Csang-Ka­j-Sek, Li-Csang-Sen, Pai-Csung-Hszi és Jü-Hem-Mu ti//, most megkísérli, hogy a Kínával ha­táros helyeket megvert csapatainak és tisztjeinek menedékhelyéül használja fel és támaszponttá alakítsa át. Tekintettel erre a körülményre, a Kínai Népköztársaság kormányának nevében ünnepélyesen felhívom a francia kormánynak és a Kínával szomszédos más területek kormányai­nak figyelmét: kormányunk politiká­jának rendíthetetlen célja, hogy a Kuomintang minden reakciós fegyve­res erejét teljesen megsemmisítse. Bárhová meneküljenek is a megvert Kuomintang reakciós erői, a Kínai Népköztársaság kormányának jogá­ban van, hogy foglalkozzék ezzel a kérdéssel, az a kormány pedig, amelynek országa menedéket ad a reakciós Kuomintang haderőknek, fe­lelős cselekedetéért és viselnie kell a felelősséget minden ebből származó következményért. A Reuter jelentése szerint a Kuo­mintang menekülése to­vábbfolyik és Csungking felszabadulása után a Kuo­mintang máris hozzákezdett a negye­dik „főváros”, Csengtu kiürítéséhez. Ezeket a híreket a Kuomintang Csung­­kingból Hongkongba érkezett tisztvise­lői hozták. M­a­ne a­békéér­t • Nemzetközi Újságírósztivetség a haladtó lapok üldözése ellen A Nemzetközi Újságíró Szövetség táviratot intézett Argentína igazság­ügyminiszteréhez, melyben tiltakozik az ellen, hogy a rendőrség fellépett a haladó lapok ellen. Különös nyoma­­tékkal tiltakoznak a La Hora című lap és Varella elvtárs, a lap szerkesz­tője ellen intézett eljárás miatt. A La Horá-nak, az Argentin Kommu­nista Párt lapjának szerkesztőségét a rendőrség megszállta .A lap ugyanis megírta, hogy a rendőrség megtá­madta az Októberi­ Forradalom évfor­dulóját ünneplő tömeget, annak elle­nére, hogy az ünnepséget hivatalosan engedélyezték. A Nemzetközi Újságíró Szövetség titkársága felkérte a Finn Újságíró Szövetséget, hogy indítson vizsgálatot Kansan Tahto és a Satakum­an Yhteistyo című haladó lapok üldözése tárgyában. A két lap ellen eljárást indítottak, mert a nemrég lezajlott korni sztrájkban a sztrájkolók pártját fogta és állást foglalt a finn kor­mány durva elnyomó lépései ellen .Az ausztrá­lai írók békekongresszusa Az ausztráliai írók rövidesen béke­védelmi kongresszust tartanak Mel­­bourneben a legismertebb ausztráliai írók — Walter Murdich, Katherine Susanna Prichard, Eleanor Dark — vezetésével. A kongresszust a világ minden részéből számosan biztosítot­ták támogatásukról, közöttük a béke világkongresszus főtitkára. A békem­ozgalom gyorsan terjed egész Ausztráliában, naponta alakul­nak a béketanács szervezetei a gyá­rakban, iskolákban, szakszervezetekben. Nyugat Németország népe harcol az egységért! Nyugat-Németország ifjúsága tilta­­­kozik az egységes demokratikus Németország belső ellenségeinek mes­terkedése ellen. A Szabad Német Ifjú­ság duisburgi értekezletén Erich Honecker elnök beszédében kijelen­tette, hogy a Szabad Német Ifjúság Nyugatnémet Szövetségének feladata: megszilárdítani a német dolgozó ifjú­ság egyégét és megakadályozni Nyu­gat-Németország átalakítását angol­amerikai gyarmattá. Az értekezlet többi szónokai egyhangúlag kiemel­ték, hogy a Német Demokratikus Köz­társaság fejlődése nagy hatást gyako­rolt a Szabad Német Ifjúság Nyugat­német Szövetségének munkájára. Az értekezleten résztvett küldöttek öröm­mel fogadták meghívásukat a jövő év nyarán Berlinben tartandó általános német ifjúsági találkozóra. A Németország egységéért alakult és az amerikai megszállási övezetben lévő Hesseni Bizottság most hozott határozatában követeli Németország minden részének ugyanolyan szuverén jogok biztosítását, mint amilyenekkel a Német Demokratikus Köztársaság rendelkezik. Azonkívül követeli a békeszerződés megkötését és vala­mennyi megszálló katonaság kivoná­sát Németországból. Ugyanakkor a Bizottság tiltakozik a Ruhr-vidék kül­földi tőkéseknek való átengedése el­len. 3 millió amerikai munkás vett részt az idei sztrájkmozgalmakban Az Egyesült Államokban hatalmas méreteket ölt a sztrájkmozgalom. A munkaügyi minisztérium közlése sze­rint azoknak a munkásoknak a száma, akik sztrájkokban vettek részt, az idén jelentős mértékben megnöveke­dett a tavalyival szemben. A minisz­térium adatai szerint az év első tíz hónapjában az USA-ban 3150 sztráj­kot rendeztek, amelyben több, mint 3 millió munkás vett részt. Ugyanezen idő alatt az elmúlt évben 3059 sztrájk volt 1.800.000 ember részvételével. Az amerikai villamos és rádióipari szakszervezet jobboldali frakciója no­vember 28-án Philadelphiában „kon­gresszust“ hívott össze azzal a szán­dékkal, hogy szakadást idézzen elő e fontos ipar munkásainak szervezeté­ben. E törekvésük azonban kudarcot vallott. A szakszervezet tagjainak túl­nyomó többsége a haladó szakszerve­zeti vezetőket támogatja. Fitzgerald szakszervezeti elnök sajtónyilatkoza­tában kijelentette: „A 600.000 villa­mos- és rádióipari munkás elsöprő többsége támogatja szakszervezetünket 14 éves működése alatt elért sikerei alapján. A szakszervezet tagjai nem hajlandók olyan szervezeteket támo­gatni, amelyek eszközök a vállalatok kezében és amelyeket a CIO vezetői azért létesítenek, hogy a munkások háta mögött összepaktáljanak a gyá­rosokkal." Az albán kávéi fogadása Petro Papi, az Albán Népköztársa­ság budapesti követe az albán felsza­badulási emlékünnep alkalmából fo­gadást adott. A fogadáson megjelent Szakasits Árpád elvtárs, az Elnöki Tanács elnöke, a komány tagjai kö­zül számosan, a magyar politikai, gazdasági és kulturális élet képviselői, valamint a diplomáciai testület tagjai, élükön a szovjet ügyvivővel. A szabad Albánia öt éve Felszabadulásának ötödik évforduló­ján a magyar nép őszinte rokonszenv­­vel, meleg barátsággal fordult az Al­bán Népköztársaság dolgozói felé. Albánia is, mi is, sokszáz esztendős rabság után a Szovjetunió világtörté­nelmi győzelmének eredményeképpen szabadultunk fel. Akárcsak a magyar nép, az albán dolgozók sem nyugodtak bele a rabszolgasorsba és egész törté­nelmük folyamán harcoltak szabadsá­gukért. Mindkét ország népe a Kom­munista Párt vezetésével vette fel a harcot a fasiszta elnyomók ellen, ez a párt viszi a felszabadulás óta győze­­lemről-győzelemre népeinket. Albánia, Magyarország dolgozói a marxizmus­­leninizm­us diadalmas zászlaja alatt haladnak a szocializmus felé: ez teszi széttörhetetlenné a két nép barátsá­gát. Azok a harcok, amelyeket Albánia népe ma vív az imperialista betolako­dók ellen, azok a győzelmek, amelye­ket a termelés frontján ér el, a mi har­cunk, a mi győzelmünk is, hiszen kö­zös cél az, mely felé országaink ha­ladnak. Albánia is a mélypontról indult el a felszabadulás után. Lakosságának 2,48 százalékát veszítette el. A meg­szállók lerombolták a házak 37 szá­zalékát, a hidakat, utakat, gyárakat, petróleumkutakat. A mezőgazdasági termelés felére csökkent a fasiszta­­dúlás következtében. A kommunisták pártja, a A Munkapárt, Enver Hodzsa elvtárs vezetésével látott hozzá az al­bán nép az építés nagy munkájához. Végrehajtották a földreformot, álla­mosították a bankokat, a gyárakat. Az albán nép építő akarata, a népgazda­ság egyre fokozódó ereje adott lendü­­letet az építéshez. A királyi udvartar­tás és a karhatalom fenntartása az elmúlt rendszerben az albán­ költség­­vetés 80 százalékát emésztette fel. Ez a­ hatalmas összeg most az iparosí­tásra, az országnak az elmaradottság­ból való felemelésére jut. Kocsi Dzodze-nak és titoista kém­bandájának kártevő tevékenysége elle­nére hatalmas eredmények jelzik a felszabadult albán nép nagyszerű si­kereit. Az élelmezési ipar 280, a tex­tilipar 240, a bőr-, cipő- és kaucsuk­­ipar 717, az épületanyag-ipar 148, a faipar 3230, a dohányipar 616, a vegy­ipar 268, az elektromosipar 587, a petróleumipar 198, a krómérc-termelés 458, a természetes bitumentermelés 146, a szénbányászat 1172, a vörös­­rézérc-termelés 164 százaléka a há­ború előtti eredményeknek. Ez­­ év júniusában fogadta el az Albán Népi Nemzetgyűlés a kétéves tervet, mely közel egymilliárd forint beruhá­zással soha nem látott fejlődést in­dít meg Albánia iparában, mezőgaz­­daságában, kultúrájában és lerakja a szocializmus alapjait. Az Albán Népköztársaság egyik fő­problémája a képzett szakmunkások és az értelmiség hiánya, öt évvel ez­előtt Albánia még az analfabéták ha­zája volt. Ma 1862 elemi iskolájában közel 3000 tanító működik és 163.000 gyerek tanul. Tizennégy középiskolája van, 2700 növendékkel és az elmúlt esztendőben megnyílt az­ első albán pedagógiai főiskola is. Többszáz diák tanul a Szovjetunió és a népi demo­kráciák egyetemein. Az írástudatlan­ság elleni hadjárat hatalmas ered­ményekkel járt már eddig is. Érthető, hogy a demokratikus Al­bánia sikerei dühöt és haragot kelte­nek a nemzetközi reakció táborában, mely a Balkánt újra Európa puskapo­ros hordójává akarja változtatni. Az imperialisták lehetetlenné akarják tenni, hogy az albán nép felépítse új, boldog életét. De Albánia népe is le­leplezte a titoista kémbandát, mely Kocsi Dzodze vezetésével Albániát vissza akarta fordítani a szocializmus felé vezető útról, meg akarta dönteni a népi demokratikus rendszert és az országot imperialista gyarmattá akarta változtatni. Az albán nép, a Munka­párt, Enver Hodzsa elvtárs ébersége halomra döntötte ezeket a terveket. Az angol-amerikai kémeket leleplezték és ártalmatlanná tették, Tito bandája, a görög monarcho-fasiszták azonban nem szüntették be a támadást. To­vábbra is határincidensekkel, kém­ek, szabotálok beküldésével igyekeznek az albán népet megfélemlíteni. Akárcsak Hitler, ők is azt igyekeznek elhitetni az albán dolgozókkal, hogy az alig egymilliós Albánia nem harcolhat a hatalmas fasiszta országok gyűrűjé­ben. De Albánia ma már nem egymilliós, kiszolgáltatott ország. Felszabadítója, a hatalmas Szovjetunió, barátai, a népi demokráciák védik, támogatják és nem engedik, hogy a rablók ismét leigázzák. A szocializmus alapjainak lerakásáért, egy új, gazdag, erős, fej­lett és boldog Albánia felépítéséért, a béke megvédésére folytatott küzdelem­ben ez a barátság egyre jobban meg fog erősödni. A­ nép ereje és elszánt­sága, a Szovjetunió és a népi demo­kráciák segítsége, a Párt­­ és Enver Hodzsa elvtárs vezetése a biztosítékai annak, hogy az imperialista rablók tervei Albániával kapcsolatban to­vábbra is csődöt mondanak­­.? az al­bán nép, melyről öt esztendővel ez­előtt a Szovjet Hadsereg törte le a bilincset, továbbhalad, új győzelmek felé, a béke, a szocializmus útján- Szfion elviére üűvérlő Sévig’sate Enver Hodzsa elvtárshoz Enver Hodzsa elvtárs Albánia fel­szabadulásának ötödik évfordulója al­kalmából a következő üdvözlőtáviratot kapta Sztálin elvtárstól: „Albánia felszabadulásának ötödik évfordulója nemzeti ünnepén legszi­­vélyesebb üdvözletemet tolmácsolom Önnek, Miniszterelnök­ö­r, valamint az albán kormánynak és az albán népnek. További sikereket kívánok az Albán Népköztársaságnak a gaz­dasági és kulturális építés út­ján.’’ Dr. Omer Nisani, az albán népi nemzetgyűlés elnöke a következő üd­­vözlőtáviratot kapta Nikoláj Svernik elvtárstól, a Szovjetunió Legfelsőbb Tanácsa Elnöksége elnökétől: „Az albán felszabadulás ötödik év­fordulójának nemzeti ünnepén kérem, Elnök úr, fogadja a magam és a Szovjetunió Legfelsőbb Tanácsának Elnöksége nevében üdvözletünket és legfőbb kívánságainkat az albán nép számára." HÍREK A NÉPI DEMOKRÁCIÁKRÓL KÍNA Peking, Sanghaj és Kanon ipari üzemei már teljes erővel ternyinek A népi demokrácia győzelme Kíná­ban széleskörű gazdasági és kulturá­lis fejlődésnek vetette meg alapját. A kormány nagyszabású iparosítási terv keretében megszervezte a Kuo­mintang által lerombolt üzemek hely­reállítását. A népi hatóságok rend­kívüli figyelmet szentelnek a nehéz­­ipar fejlesztésének, amely az ország iparosításának alapja. Igen rövid idő alatt helyreállították Mukden, a hatal­mas mandzsuriai ipari központ legfon­tosabb üzemeit. A sokmilliós ipari vá­rosok munkásai széleskörű mozgalmat indítottak új és magasabb termelési rekordok etetésére és ez a mozgalom gyorsan terjed valamennyi üzemben. Ez mondotta Li-Pu-Csin, a pekingi ázsiai szakszervezeti értekezleten — a munkához való új viszonyt jelzi. Pe­ngben, Sanghajban és Kantonban a legfontosabb ipari üzemeket már helyreállították és ezek már teves erő­vel termelnek. A gyárak legtöbbje a megállapított munkaterveket túltelje­síti. Így például a sanghaji vasút dol­gozói a terven felül négy mozdonyt javítottak ki. A gépgyárak már nagy megrendeléseket teljesítenek. Peking­­ben ipari kiállítás nyílt meg, amely­nek gazdag anyaga a kínai népgazda­ság fejlődésének sikereit mutatja be. Gyors ütemben, halad a vasutak helyreállítása is. A fővonalakat már teljesen újjáépítették. Ezeken a vasút­vonalakon Észak-Kínából és Mandzsú­riából szakadatlanul folyik a koksz, szén és vasérc, élelmiszerek és nyers­anyagok szállítása Sanghajba és más ipari központokba. Tanintézetek, kulturális intézmények széles hálózata épül ki , ország­szerte, hogy a legrövidebb időn belü­l megszüntessék az analfabétizmust. Csak Mandzsúriában 36.000-re szapo­rodott az elemi iskolák száma Ez másfélszer több, mint amennyi a Kuomintang kormányzat idején volt Ezekben az iskolákban több mint 3,5 millió gyermek tanul, akiknek 90 szá­zaléka munkás- és parasztszármazású. Kormányszerv alakult a kínai írás re­formjának előkészítésére. A kínai munkások és parasztok nép­gazdaságuk helyreállításában és ki­építésében nagy szomszédjuk, a Szov­jetuniótól tanulnak. ROMÁNIA Munkafelajánlások Sztálin elvtárs születésnapjára A petrillai bányászok vállalták, hogy a megnövelt évi tervet december 9-ig elvégzik, Sztálin elvtárs születés­­nap­jáig pedig 20.000 tonna szenet ter­melnek a tervelőirányzaton felül. A dernatatarosi bányák dolgozói kötelezték magukat, hogy az utolsó három hónap átlagához viszonyítva öt százalékkal emelik a munka terme­lékenységét, négy százalékkal csök­kentik az önköltséget.

Next