Szabad Nép, 1951. január (9. évfolyam, 1-25. szám)
1951-01-03 / 1. szám
IX. ÉVFOLYAM. 1. SZÁM ÁRA 50 FILLÉR A A MAI SZÁMBAN ! Rákosi elvtárs távirata Wilhelm Pieck Eltemettük elhúnyt bányásztestvérekeket. (2. o.) — A dolgozók védelmében (3. o.) társaság minisztertanácsának rendeletei ellátás szabályozása tárgyában (3 o.) elvtárshoz (2. o.) —-i munka hősi halottad A Magyar Népközcukor- és finomliszt- A csoporttagok jövedelmének ismertetése nyomán tovább erősödik termelőszövetkezeti mozgalmunk (5. o.) — A Szovjetunió Kommunista (bolsevik) Pártja Központi Bizottsága táviratban üdvözölte az USA Kommunista Pártjának kongresszusát (7. o.) SZERDA: 1951 JANUÁR 3 A takarékossági határozat végrehajtásáért A minisztertanács Pártunk kezdeményezésére fejlődésünk egyik rendkívül fontos kérdésében hozott határozatot. A határozat célja nemcsak egyes takarékossági intézkedések végrehajtásának biztosítása, hanem az, hogy a legszigorúbb takarékosságot honosítsa meg a népgazdaság, az állami és társadalmi élet minden terén. Mi tette szükségessé ezt a határozatot? Szükségessé tette elsősorban az a pazarlás, ami egyes helyeken az állami pénzekkel folyik; a takarékosság általános hiánya az állami, gazdasági és társadalmi élet úgyszólván minden területén. A legtöbb gazdasági vezető munkájában — és ennek következtében a legtöbb vállalat tevékenységében — nem érvényesül szigorú, következetes takarékosság, harc minden fillér felesleges kiadása ellen, a létszámok csökkentéséért, az anyagmegtakarításért. Mindez többek között azzal is magyarázható, hogy eddigi sikereink jelentős részét általában nagyobb erőfeszítések nélkül értük el és széles körben tapasztalható az a felfogás, hogy ennek a jövőben is így kell lennie. Ahol pedig ez a felfogás lábrakap, ott takarékosság helyett pazarlás lesz úrrá. Másodsorban: a takarékosság fokozását szükségessé teszik azok a megnövekedett feladatok, amelyeket idei népgazdasági tervünk állít elénk. Jelentősen növelnünk kell a termelést, gyors ütemben fokozzuk a beruházások ütemét, az imperialisták egyre agresszívebb háborús politikája miatt fejlesztenünk kell a néphadsereget. Kétségtelen, hogy már az elmúlt évek során is jelentős megtakarításokat értünk el a termelésben, a tőkés rendszerben ismert viszonyokhoz képest. Az elmúlt évben az ipari termelés önköltsége több mint 5 százalékkal csökkent és ez egymagában egymilliárd forintot meszsze meghaladó megtakarítást eredményezett, a legmagasabb összeget, amellyel valaha a dolgozók megtakarításai népgazdaságunk fejlesztéséhez hozzájárultak. De a takarékosság valóban nagy átfogó feladatai és lehetőségei most, a szocializmus építésével együtt tárulnak fel, ahogy Rákosi elvtárs a Központi Vezetőség legutóbbi ülésén mondotta. 1.A küzdelem az anyagpocsékolás, a selejt, a felesleges raktárkészletek s a pazarlás száz más formája ellen, csak most kezdődik valójában A szocializmusban minden megtakarított fillér a dolgozók, a dolgozók államának érdekeit szolgálja, mert a megtakarításból származó összegek — az állami költségvetés csatornáin keresztül — az új gyárak, vasutak építésében, a mezőgazdaság fejlesztésében és ezáltal az élelmezés további javításában, a kulturális intézmények fejlesztésében, megnövekedve, a dolgozókhoz kerülnek vissza. A szocializmusban, a szocialista építés idején a takarékosság nem átmeneti jelenség, hanem olyan módszer, amely elválaszthatatlan a szocialista gazdálkodástól. Zsdanov elvtárs a Nagy Októberi Forradalom 29. évfordulója alkalmából mondotta: „Meg kell erősítenünk és ki kell fejlesztenünk a gazdálkodás szocialista módszereit, a takarékosságot és az önálló gazdasági számvetést, határozottan véget kell vetnünk a gazdálkodás lazaságának, a felduzzasztott létszámoknak, a magas termelési önköltségeknek . . . Egyes gazdasági szakembereink máig sem értették meg, hogy a takarékosság, melyről nem egyszer beszélt Lenin és Sztálin, nem rövidlélekzetű kampány, hanem a szocializmus sajátos gazdálkodási módszere! A minisztertanács határozata világosan mutat rá azokra a területekre, ahol a takarékosság hiánya, a pazarlás általános, ahol a takarékosságot elsősorban kell fokozni. De takarékosságra nemcsak az említett területeken van szükség, hanem az állami, gazdasági és társadalmi élet minden terén. Különös figyelmet kell fordítanunk a takarékosság fokozására irányuló rendszabályok között az anyagtakarékosságra, elsősorban azoknál az anyagoknál, amelyeket külföldről hozunk be, valamint a népgazdaság egészének fejlesztése szempontjából fontos vasnál, szénnél, olajnál, benzinnél, villanyáramnál. A közvetlen anyagmegtakarítások mellett, nagy feladatok várnak az ipar dolgozóira a tőkés országokból behozott anyagok pótlása és a melléktermékek gazdaságos felhasználása terén. Jelentős anyagmennyiségeket kell mozgósítani, jövő évi termelési tervünk végrehajtása érdekében, az üzemeknél elfekvő anyagkészletek feltárásával és a hulladékanyagok begyűjtésének fokozásával. A termelés minden területén az anyagtakarékosság fokozásának átütő jelszóvá kell válnia. Évről évre nagyobb összegeket ruházunk be népgazdaságunkba és ezért évről évre fokozódik a takarékosság jelentősége a beruházásoknál. Gyökeresen meg kell szüntetni a tervszerűtlen, drága építkezési módszert. Ezzel nemcsak jelentős összegek takaríthatók meg, hanem az így nyert építőanyag segítségével gyorsítani lehet a gyárépítések ütemét és újabb lakásokat lehet építeni. A határozat rámutat arra, hogy óriási összegek takaríthatók meg a termelőeszközök, gyárépületek jobb kihasználása révén is. Egyes gyárak vizsgálata rámutatott arra, hogy gépgyáraink legtöbbjében a meglévő gépek helyes felhasználásával, a munka jobb megszervezésével a jelenleginek kétszeresét lehetne termelni — egyetlen fillér beruházása nélkül. Ha minden gyárépület utolsó zugát is megfelelően használjuk ki, jelentős építkezések válnak feleslegessé, vagy halaszthatók el évekre és így az építőanyag fontosabb célokra fordítható. A munkaerő felhasználásánál mutatkozó pazarlás különösen súlyosan mutatkozik meg az adminisztrációban alkalmazottak számának gyors emelkedésében az állam sok szervénél, a nagykereskedelemben és az üzemek adminisztrációjánál. A termelésben érvényesíthető takarékosság mellett nagy súlyt kell helyezni azoknak a kiadásoknak leszorítására, amelyek nem a termelés fejlesztését szolgálják. A szocializmus építésének időszakában és különösen ötéves tervünk elején úgyszólván minden anyagi erőt a termelés fejlesztésére kell összpontosítanunk, hogy ezzel a további fejlődés szilárd alapjait rakjuk le. A határozat külön intézkedésekkel segíti elő a dolgozók egyéni megtakarításainak fokozását. Az egyéni megtakarítások együttvéve ugyanúgy az,ország, fejlődését és ezáltal a dolgozók boldogulását szolgálják, mint a termelésben elért megtakarítások, akár építőszövetkezetek útján, akár takarékbetétkönyv formájában, vagy egyéb úton jelentkeznek az egyének által megtakarítottösszegek. A tennivalók tehát igen sokrétűek. A minisztertanács határozata természetesen nem meríti ki az összes feladatot a takarékosság terén, csak a legfontosabbakat említi meg. A határozat alapján széleskörű munkáltainkon megindulnia a fokozott takarékosságot biztosító rendszabályok kidolgozására és a takarékos gazdálkodás megvalósítására. A feladat részben abban áll, hogy érvényesítjük a minisztertanács határozatában foglalt intézkedéseket az ország összes üzemeiben, hivatalaiban, az állami gazdasági és társadalmi élet minden terén a helyi viszonyoknak megfelelően. A minisztertanács határozata azonban csak megindítja a munkát, emellett állandó, kitartó munkával a takarékosság egyre újabb lehetőségeit kell feltárni. Fontos feladat vár ezen a téren az állami, gazdasági vezetőkre. Intézkedések sorozatát kell tenniük a határozat végrehajtása érdekében és biztosítaniuk kell a takarékosság fokozásának--fontos előfeltételét,, a pénzügyi és tervfegyelem megszilárdítását. Atakarékosság érdekében az összes"üzemben és vállalatnál "fejleszteni kell" a gazdaságos, számvetés és az önálló elszámolás rendszerét, mint olyan eszközt, amely legjobban feltárja a felesleges kiadásokat, a pazarlást, s ugyanakkor a takarékosság lehetőségeit. Az állami, gazdasági vezetőket a minisztertanács személyükben is felelőssé teszi a határozat végrehajtásáért, a takarékos gazdálkodásért. Ne ismerjenek kíméletet a pazarlókkal, egyben ügyeljenek éberen, hogy az ellenség ne használhassa fel a dolgozóknak a takarékosság fokozására irányuló erőfeszítését saját céljaira, arra, hogy a takarékosság helyes szempontjait kiforgatva, a népgazdaság, a kulturális élet, a honvédelem tervszerű fejlesztését gátolja. A határozat az egész országhoz, az egész dolgozó néphez szól. Számít a dolgozók széleskörű kezdeményezésére és utasítja- a, vezető-, kér, hogy karolják fel a dolgozók' javaslatait, gondoskodjanak a helyes kezdeményezések széleskörű bevezetéséről”. A dolgozók forradalmi kritikájának és önkritikájának kell megnyilvánulnia a pazarlás elleni harcban, a takarékosság fokozásában, önkritikával saját eddigi munkájukkal szemben, ha pazarolták az anyagot, ha feleslegesen járatták a gépeket, kritikának a vezetőkkel szemben, ha olyan megtakarítási lehetőségekre mutatnak rá, amelyek megvalósítása az üzemek, vállalatok vezetőinek feladata. A minisztertanács határozatának végrehajtása népi demokráciánk újabb győzelmét fogja jelenteni. Éppen ezért azonban végrehajtásának biztosítása harcot jelent. A takarékosság nem kampány és ezért a határozat végrehajtásáért folytatott harcnak sem rövid, átmeneti jellegűnek, hanem következetes, szívós harcnak kell lennie, amilyen maga a szocializmus építése. A dolgozóknak ezt a harcát — mint minden harcunkat a szocializmus építéséért — Pártunk vezeti és Pártunk szervezeteinek kell erre a dolgozókat mozgósítaniok. Ily módon lehet végrehajtani a határozatnak a dolgozó tömegekhez szóló részét: ,,fordítsanak különös gondot az anyaggal, szénnel, tüzelőanyaggal, szerszámmal, villamosenergiával való takarékosságra. Ne feledjék, hogy minden tonna szén, vas, minden mázsa gabona és takarmány, minden méter szövet, minden tégla, minden forint megtakarítása népgazdaságunk fejlődését, ötéves tervünk végrehajtását, hazánk erejének növelését szolgálja.” Jelentés négy üzemből a második tervév első napjáról A tegnapi napon megindult ötéves tervünk második évi előirányzatainak teljesítése. Üzemeink az elmúlt év eredményeiből és hibáiból tanulva látnak a megnövekedett feladatok megoldásához. Rákosi Művek Vasöntő I.: Harcban a selejt további csökkentéséért A Rákosi Mátyás Művek Vasöntő I. üzemének dolgozói az utóbbi hónapokban jelentős győzelmeket arattak. Az öntödék között folyó munkaverseny harmadik hónapjában első helyezést értek el. December 21-re, Sztálin elvtárs születésnapjára befejezték 1950. évi tervüket. A selejtet a júliusi 7,27 százalékról 4,66 százalékra szorították le. 1951-ben megoldásra vár az öntvénytisztítóműhely kérdése. Az öntvénytisztító az üzem legszűkebb keresztmetszete; nem tartott lépést a többi üzemrész fejlődésével és így a további előrehaladás fékjévé lett. A vasöntő 1. már megkezdte januári tervének végrehajtását, de a tisztítóban még rengeteg múltévi öntvény hever. A műhelyt valósággal eltoraszolják a régi öntvények.Ez nemcsak a tervteljesítést akadályozza, hanem a munka ellenőrzését, a selejt okainak feltárását is. Nem véletlen, hogy az öntvénytisztító az üzem szűk keresztmetszete: itt a legkisebb az egyéni versenyzők és a legnagyobb az igazolatlanul távolmaradók száma; a munkafegyelem igen laza. A terv az, hogy jó politikai felvilágosító munkával harcot indítanak az öntvénytisztítóban a munkafegyelem megszilárdításáért, az egyéni versenyzők számának növeléséért. Az üzemvezetőség fokozza az öntvénytisztítás gépesítését. Emellett igyekeznek úgy megszervezni a munkát, hogy a tisztítóba kerülő öntvényeket egy hét alatt megtisztítsák. Számos más terv is készül a Vasöntő I-ben, a második tervév sikere érdekében. Az üzem dolgozói az 1951. évi terv teljesítésére összpontosítják erejüket. Magyar Fonóipar: Harcban a takarékos gazdálkodásért Az elmúlt évben nem igen takarékoskodtak a nép vagyonával a Magyar Fonóiparban. Az Állami Ellenőrző Központ nagy mennyiségű tartóshüvelyt talált a raktárban, olyan nagy mennyiséget, ami hosszú időre fedezi a gyér szükségleteit. A vizsgálat után a Magyar Fonóipar lemondta további tartóshüvely-rendeléseit és más téren is nagyobb gondot fordított a takarékos gazdálkodásra. Az üzem dolgozói megindították a takarékossági mozgalmat. Villamosenergia megtakarításuk 4 százalék, szénmegtakarításuk 15 százalék volt az elmúlt évben. Ötéves tervünk második évében még jobban akarnak takarékoskodni. Erre kötelezi őket a minisztertanács most megjelent határozata is. Újítás segítségével használt fonócsévéket ismét használhatóvá tettek és ezzel fedezik egész évi cséve-szükségletük egyhetedét. Ugyancsak újítás segítségével fokozzák a gyengébb minőségű gyapot kihasználását is. Ebben az évben megvalósítják a fésüsgépek hulladékának felhasználását. Elhatározták, hogy az új évben fokozottan ellenőrzik a hulladékmérést. A hulladékterveket egyénekig felbontják, hogy minden dolgozó lássa, menynyi lehet az ő anyaghulladéka. Tanulnak a gyár vezetői abból a hibájukból is, hogy a gépek generáljavítása az elmúlt évben tervszerűtlen volt. Ebből a tervszerűtlenségből gyakori gépállások és időkiesések keletkeztek. Most elkészítették előre a generáljavítások egyévi tervét, megállapították az egyes munkák idejét és gondoskodnak a szükséges alkatrészek folyamatos előkészítéséről. A legutóbbi tervismertető értekezleten a dolgozók számos értékes javaslatot tettek a takarékossággal kapcsolatban. A krízánház fűtője felhívta arra a figyelmet, hogy sok, máshol felhasználható hulladékanyagot tüzelnek el. Szóvá tették, hogy a hüvelyek raktározásánál sok olyan láda fekszik el, amire máshol szükség lenne. Azóta már meg is kezdték a ládák kiürítését. Féméru és Szerszámgépgyár: Harcban a tervszerűbb termelésért Az elmúlt évben a Fémáru- és Szerszámgépgyár hónapról-hónapra elmaradt a tervteljesítésben. Ennek egyik legfontosabb oka a gyártás tervszerűtlensége, a rossz munkaszervezés volt. Egyes alkatrészekből hatalmas mennyiséget gyártottak előre, más alkatrészek hiánya miatt viszont sokszor napokig, néha hetekig is álltak a szerelők. A műhelyekben ide-oda tologatták az anyagot, egyes félig kész alkatrészek hónapokig elfeküdtek egy-egy gépnél, mert nem volt munkabeíró és nem volt, aki ellenőrizze a kiadott munkadarabok sorsát. A termelés egyik legnagyobb gátja az volt, hogy a gyárban nem voltak, meg a felbontott tervek. Az elmúlt hetekben gondos munkával készültek az új tervévre. A terveket csoportokra felbontották és január végéig felbontják egyénekre is. Ezzel párhuzamosan megállapítják a gépek teljesítőképességét és biztosítják minden egyes gépre legalább egy hónappal előre a munkát. A műhelyekben már munkabeírók ellenőrzik az egyes alkatrészek megmunkálási sorrendjét. A helyes szervezést elősegíti az is, hogy hozzáfogtak a géppark átrendezéséhez. Eddig az volt a helyzet, hogy míg például egy tengely elkészült műhelyről műhelyre vándorolt. Most úgy rendezik át a gépeket, hogy egymás mellett lesznek a munkafolyamatban egymásután következő gépek.Mikor az alkatrész a gépsor végére ér, vihetik készen a raktárba. Ganz Vagongyári építkezés: Harcban az elmaradók segítségéért A Ganz Vagongyár építkezésén a dolgozók 27,9 százaléka nem teljesíti normáját. Ennek oka az egyéni felelősség és a munkafegyelem hiánya, de igen nagy mértékben oka a munka rossz szervezése is. Az ötéves terv második évét azzal az elhatározással kezdték, hogy a munka jobb megszervezésével két hónap alatt 15 százalékra csökkentik a norma alatt teljesítők számát. A rossz munkaszervezés miatt igen nagy volt a várakozási idő az építkezésen. Az építkezés vezetősége vállalta, hogy a teljesítmények emelése érdekében száz százalékig előkészíti a munkaterületet. A normák teljesítését akadályozta az is, hogy a dolgozók nem kapták meg előre munkautalványukat, nem tudták előre, hogy mit fognak a következő héten végezni és így nem is tudtak felkészülni rá. Most elhatározták, hogy a munkautalványokat feltétlenül munkakezdés előtt kiadják a dolgozóknak és így lehetővé teszik a munka előre történő megszervezését. Akadályozta a normák teljesítését, hogy a brigádok nem megfelelően alakultak. A szakszervezeti bizottság elhatározta, hogy megérteti a dolgozókkal: a brigádokon belül is segíteniük kell egymásnak, úgy szervezik át a brigádokat, hogy jó és gyengébb munkások együtt legyenek. ★ Komoly feladatok állnak üzemeink előtt ötéves tervünk második esztendejében. Hasznosítsák mindenütt az elmúlt tervév tapasztalatait és vigyék győzelemre tervünket 1951-ben is!