Szabad Nép, 1951. június (9. évfolyam, 126-151. szám)
1951-06-01 / 126. szám
VILÁG PROLETÁRJAI EGYESÜLJETEK! * SZABAD NÉP ! ! A MAI SZÁMBAN A kohó és gépipari minisztérium jelentése a szakma legjobb dolgozója címért folyó verseny állásáról (2. old.) — Hogyan segíti és ellenőrzi a pártszervezet a vállalatvezetés munkáját a Duna Cipőgyárban? (2. old.) — Még a burzsoá világsajtó is kénytelen elismerni a Kommunista Párt és a haladó erők előretörését az olasz választásokon (3. old.) — A Német Demokratikus Köztársaság budapesti missziója vezetőjének sajtónyilatkozata a népszavazásról (3. old.) — Merszin Metal: Huszonegy hónap a titóista kínzókamrákban (4. old.) — Az „egyenlősdi’' ellen (5. old.) — Magyar asszonyok a koreai gyűjtés sikeréért (6. old.) IX. ÉVFOLYAM, 126. SZÁM ARA 30 FILLÉR PÉNTEK, 1951. JUNIUS 1 mm wiiiMiinw—km---- MUNKÁBAN A BŐSÉGES TERMÉSÉRT A földművelésügyi minisztérium jelentése a tavaszi növényápolási munkáról Az elmúlt héten dolgozó parasztságunk nagy lendülettel vitte előre a növényápolási munkákat. A tavaszigabonák adatolása országszerte jó eredménnyel folyt, de továbbra is nagy a gabonák gyomosodása, így ezt a munkát tovább kell gyorsítani. A cukorrépa sarabolását 11 megyében már befejezték. Elmaradás csak Veszprém, Pest, Heves megyékben van. Jól halad az egyelés is, különösen Csongrád, Hajdú, Békés és Tolna megyékben. A kukorica vetésterületének csaknem kétharmadát országszerte megkapálták. Vas, Csongrád és Győr megyékben pedig a kapálás vége felé tartanak. Az egyelés a vetésterület több mint felén megtörtént. Ebben a munkában Csongrád, Győr, Szolnok, Heves és Szabolcs megyék vezetnek. A napraforgó 80 százalékát megkapálták és 72 százalékát ki is egyelték. Különösen jól haladt ez a munka Csongrád, Vas, Hajdú és Győr megyében. A burgonya első kapálását a terület több mint háromnegyed részén befejezték, elmaradás mutatkozik azonban a töltögetésnél. Jól halad a dohány kiültetése és első kapálása. A rostnövények gyomlálása befejezéshez közeledik. A növényápolási munkák terén Csongrád, Szolnok, Győr és Hajdú megyék járnak az élen, míg általánosan elmaradtak Komárom, Zala, Borsod, Fejér és Baranya megyék. A takarmánytermő területek kaszálása és betakarítása jól halad, de a rétek és legeltetéssel nem hasznosított legelők kaszálásában országszerte elmaradás tapasztalható. Ezen a téren a legjobb munkát Hajdú megye végzi, ahol a gépállomások dolgozóinak újításával fűkaszálásra átalakított aratógépek a Hortobágyon napi 1000—1100 holdat kaszálnak le. Az utak mentén és árokpartokon a kaszálás jó ütemben halad és ezekről a területekről nagymennyiségű takarmányt takarítanak be a dolgozó parasztok. A cukorrépa és kukorica egyelése és kapálása mellett most különösen nagy gondot kell fordítani a burgonya kapálására és töltögetésére. A második töltögetést a virágzásig — a melegebb vidékeken a virágzás már megkezdődött — el kell végezni. A gyomok elleni küzdelem érdekében ne hagyjunk egy talpalatnyi területet sem kaszálatlanul: az utak, árokpartok, mesgyék füvét ne csak ott kaszáljuk le, ahol az bőséges termést igér, hanem ott is, ahol a fű ritka és gyenge, mert az ilyen területeken termett gyommagvak is megfertőzik a szántóterületet. Teljes erővel folytatni kell a rétek kaszálását: a füvek jórésze már elvirágzott és ha még tovább késlekedünk a kaszálással, úgy a füvek elöregednek. A növényápolás és takarmánybetakarítás munkáit a jó időjárásban továbbra is fokozott ütemben kell végezni, hogy a növények jó fejlődését biztosítsuk és az aratási munkák idejére a növényápolás soron levő munkáit maradéktalanul elvégezzük. Jól dolgozik Héregen az állandó mezőgazdasági jbizottság Héreg dolgozó parasztjai a közeli Gyermely községgel párosversenyben végzik a tavasziak kapálását és a szénabetakarítást. A legutóbbi határjárás után megállapították: a beregiek vezetnek. Ugyanekkor elmondották azt is, minek köszönhető ez az eredmény. Héregen nemcsak népszerűsítik a legkiválóbban dolgozó parasztokat, de a tanácstagok is példát mutatnak. A tanácstagok jól kiveszik részüket az állandó mezőgazdasági bizottság munkájából is. Az állandó mezőgazdasági bizottság hetenként rendszeresen megtartja üléseit, s megtárgyalják az elmúlt napok munkájának eredményét és a következő heti feladatokat. A feladatok gyors ismertetése nem okoz gondot. Az 1800 holdas határt felosztották egymásközt és az állandó bizottság egy-egy tagja rendszeresen foglalkozik a dolgozó parasztokkal a maga területén. A gépállomások is segítenek A termelőszövetkezeti csoportok munkáját jelentősen segítik gépállomásaink. Legutóbb a vajszlói gépállomás három összekapcsolt lókapát adott át a helyi termelőszövetkezeti csoportnak. A bolyi gépállomás összekapcsolt traktorvontatású ekekapáival naponta 20 kataszteri hold gyapotot sarabol meg a környező termelőcsoportokban. A gépállomások dolgozói, amellett, hogy a gépekkel segítenek, közvetlenül is kiveszik részüket a növényápolási munkákból. A békés megyei gépállomásokról többszáz olyan dolgozó ment át a termelőszövetkezeti csoportokhoz, akik most a gépjavítás időszakában felszabadultak a gépállomási munka alól. A gépállomási dolgozók a termelőszövetkezetek brigádjaiban dolgoznak. Különösen kitűnt közülük Csirik Imre füzesgyarmati traktorista, aki a répából naponta 3,5 munkaegységnek megfelelő területet egyelt ki. A mezősasi gépállomás traktorosa, Nyilas Elek, nemcsak maga dolgozik kiváló eredménnyel, de jó munkája nyomán a szövetkezet brigádjának munkája is meggyorsult. A brigád cukorrépaegyelési napi átlagteljesítménye 1.8 munkaegységről 2—2.3 munkaegységre növekedett . BorsodAbaúj-Zempléni^^A^t n 87-73 % 1166-56* ü 53-51* , 47- 37* Csongrád, Szolnok, Győr és Hajdú megye dolgozó parasztjai végezték az elmúlt héten a legeredményesebben a növényápolási munkát. Igen erősen elmaradt Baranya, Fejér, Borsod, Zala és Komárom megye. A térképen feltüntetett átlagos eredményeket a burgonya, cukorrépa, napraforgó és kukorica kapálási, valamint egyelési munkáinak alapján határoztuk meg Párosversenyben a törökszentmiklósi járás községei A törökszentmiklósi járás a tavasziak gyomirtását 98, a cukorrépa egyelését 97, a kukorica kapálását 80, a napraforgó kapálását 92 százalékra teljesítette. A burgonyának 97 százalékát megkapálták és 34 százalékát már fel is töltögették. A rostlen és rostkender vetéseknek több mint 90 százalékát gyomtalanították. Idejében lekaszálták a lucernát és 88 százalékát már be is takarították. A jó eredményt elsősorban annak köszönhetik, hogy a járás községei egymással párosversenyben végzik a munkát. A párosverseny eredményeit a járási tanács a járási pártbizottsággal együtt hétről hétre, rendszeresen értékeli, s a tanácsok ismertetik az egyes községekben. Különösen jól dolgoznak a pusztatenyői és fegyverneki dolgozó parasztok. A járásban ők járnak az élen. Mindkét községben gondoskodott a tanács arról is, hogy megszervezze az egyes dűlők közötti versenyt, így a községben lelkes verseny bontakozott ki. * A VERSENY FELLENDÍTÉSÉVEL A SZÉNTERMELÉS FOKOZÁSÁÉRT ötéves tervünk sokat ad a szénbányászat dolgozóinak: új gépeket és új lakásokat, jobb közlekedést és kultúrotthonokat, a tanulás korlátlan lehetőségét és hűségprémiumot, teljesítményjutalmat, az erkölcsi és anyagi megbecsülés százféle jelét. De ugyanakkor nagy feladatok elé is állítja a terv szénbányáinkat. Széntermelésünknek hatalmas a jelentősége népgazdaságunkban, a szén —iparunk mindennapi kenyere. Új gyárak épülnek, iparunk mind többet termel — tehát több szén kell a kazánok fűtéséhez, a motorok meghajtásához. Gyorsul népgazdaságunk vérkeringése, közlekedésünk mind több árut, utast szállít — tehát több szén kell a mozdonyok számára. Erősödik népünk kultúrszomja, mind többen tanulnak, mind több faluba vezetik be a villanyfényt — tehát több szén kell a villamos-erőművek részére. Egész iparunk, közlekedésünk, kultúránk fejlődésének üteme nem utolsósorban azon múlik, hogy mennyi szenet adnak bányáink. Hogyan teljesíti szénbányászatunk a tervet? Az áprilisi termelés elmaradt az előirányzat mögött és májusban sem mutatkozik javulás. Május 29-én például az ország 23 vállalata közül mindössze kettő teljesítette napi előirányzatát s így a terv napi teljesítésének országos átlaga csak 92,5 százalék volt. Pedig a terv teljesíthető! Megcáfolhatatlanul bizonyítja ezt február hónap, amikor szénbányászatunk maradéktalanul megvalósította a tervet. Csakhogy az akkori és a mai helyzet között az a különbség, hogy februárban Pártunk kongreszszusának tiszteletére soha nem látott fellendülést ért el a szocialista munkaverseny — most pedig a legtöbb bányában ellanyhult. Mi a magyarázata ennek? Talán bányászainknak ma kevesebb kedvük van a versenyzéshez? Szó sincs róla. Számos bányaműszaki vezető elmondhatná, hány bányász szólította meg április utolsó napjaiban és kezdte izgalommal, faggatni, hányadán állnak is a terv teljesítésével, meg tudják-e valósítani az előirányzatot. Ezer és ezer bányásznak szívügye a terv s változatlan lendülettel versenyez érte, mind nagyobb eredmények felé törve. A munka olyan hősei dolgoznak a bányák mélyén, mint Sótér János ifjúmunkás és csapata a Nagybátonyi Szénbányák Szénbányai üzeméből, akik májusban rendszeresen két normát teljesítettek, vagy Törjék Mihály és csapata a Zagyvai Szénbányák Margit-tárói üzeméből, 241 százalékos teljesítménnyel. Ahol a szocialista versenyt szüntelenül lelkesen szervezik, mint például a kistelki bányában, ott most is rendszeresen teljesítik, sőt túlteljesítik a tervet. A hiba éppen ott van, hogy ezt a legtöbb bányában elmulasztják: pártszervezeteink, a szakszervezet, a műszaki vezetők versenyszervező munkája ellanyhult. Ezért nem tömegesek, nem általánosak a kiváló eredmények. Csak néhányat emelünk ki a leggyakoribb hibák közül. A versenyszervező munka gyengesége megnyilvánul mindenekelőtt abban, hogy párt- és szakszervezeti funkcionáriusaink, műszaki vezetőink sokszor megelégszenek látszateredményekkel; azzal, hogy papiroson „fejlődik” a versenymozgalom. Közben pedig nem néznek a számok mögé. Az oroszlányi XVII-es akna jelentése például „jó versenyeredményekről” számolt be. Ezzel szemben a valóság az, hogy nincsen igazi vetélkedés sem az egyes dolgozók, brigádok között, sem, pedig az üzemrészek között. Ez is közrejátszik abban, hogy a bányában sok az igazolatlan mulasztás, laza a fegyelem, nem teljesítik tervüket. A Vértesbakonyi Szénbányák vezetői megelégedetten tudomásul vették: kisgyóri bányaüzemükben sokszáz dolgozó tett május 1-i felajánlást. De azt már nem tanulmányozták alaposan, hogyan fordulhatott elő, hogy 150 felajánlást nem teljesítettek. Dudaron szép számmalkötöttek a dolgozók hosszúlejáratú versenyszerződést. Ami a versenyszellem lelohad ott, ahol nem kísérik állandóan figyelemmel a szocialista kötelezettségvállalás teljesítését. Dudaron is ezt történt. Mindez arra vall, hogy számos bányánkban bürokratikusan, gépiesen végzik a verseny szervezésének munkáját. Márpedig Sztálin elvtárs arra tanít, hogy „a szocialista verseny nem irodai ügy”. Csak ott beszélhetünk igazán versenyről, ahol a bányász nemes izgalommal figyeli a versenytáblán, ő tart-e előbbre, vagy pedig versenytársa, ahol igazi szocialista vetélkedés folyik csapat és csapat, üzem és üzem között. Csak ott beszélhetünk igazán versenyről, ott lesz szilárd a munkafegyelem, ahol a dolgozó rendszeresen figyelemmel tudja kísérni saját eredményeit és a versenytársakét, ahol a verseny problémáit időről időre nyilvánosan megtárgyalják, ahol olyan légkör alakul ki, hogy valóban mindenki tisztelettel és nagy megbecsüléssel veszi körül az élenjárókat. Ilyen versenyszellemet kell kifejleszteniük pártszervezeteinknek, szakszervezeti csoportjainknak. A verseny szervezése nem valamiféle adminisztratív feladat, hanem elsőrendűen politikai munka. Nem elég levélben bejelenteni, mit vállal az üzem, nem elég, ha a bányász aláír egy versenyszerződést. Arra is szükség van, hogy minden vezető és minden dolgozó megértse, mélyen átérezze, miért kell küzdenie a vállalt kötelezettség teljesítéséért, a széntermelés fokozásáért. „A bányász — mondotta Rákosi elvtárs — amikor ott dolgozik a föld mélyében és fejti a szenet, legyen tisztában azzal az úttal, amelyet az a szén megtesz, a kazánokon keresztül, amik az ipart erősítik, a villanyon keresztül, ami a kultúrát is erősíti. Legyen tisztában azzal az összefüggéssel, amely a föld mélyén végzett saját munkája és a szocializmus általános építése között fennáll." Ezt magyarázzák meg pártszervezeteink, szakszervezeti csoportjaink! A szocialista verseny fejlődése, a munkafegyelem megszilárdítása bányáinkban — elválaszthatatlan a pártszervezetek megerősítésétől, a politikai nevelő és felvilágosító munka megjavításától. A másik súlyos hiba, hogy bányáinkban nem szentelnek komoly figyelmet az elmaradók, a normát nem teljesítők segítésének. Ma mintegy 80 vagon szén esik ki naponta a termelésből amiatt, hogy a bányászok jelentős része nem teljesíti a normát. De a vezetők elegendőnek tartják azt, hogy „hivatalból elrendeljék” a munkamódszerátadást, „beállítsanak” egy függetlenített munkamódszerátadót. Sok esetben még ezt sem teszik meg. Szorospatakon például a papiros szerint működik egy munkamódszerátadó. Valójában azonban az a bányász, akit erre kijelöltek, éppen szakszervezeti iskolán van, így nem csodálkozhatunk, hogy a dolgozók nagy része nem teljesíti a normát. A feladat az, hogy erőteljesen kiszélesítsük, élő mozgalommá szervezzük a munkamódszer átadást. Ne legyen olyan tapasztalt, szakmáját jól ismerő bányász, aki ne tanítaná a képzetlenebbeket; ne legyen olyan sztahanovista, aki ne foglalkozna rendszeresen munkamódszerátadással. A szakszervezet és a műszaki vezetők tartsák állandóan napirenden ezt a nagyjelentőségű feladatot. A harmadik hiba: a termelés megszervezésének gyengesége. A nógrádmegyei ménkesi bányaüzem például csak 84 százalékra teljesítette előirányzatát. Nemrég csaknem száz új dolgozó került hozzájuk. De nem készítették elő megfelelően a szerszámot, fúrógépet a számukra, nem szervezték meg gondosan a munkát. Gyakori a panasz az akna rossz szellőzésére, nem tartják jól karban a villanymotorokat és ezért sűrűn fordulnak elő üzemzavarok. Nem csoda hát, ha laza a fegyelem, gyengék az eredmények, s a dolgozókban nem alakult ki a verseny iránti lelkesedés. A dolgozók versenykedvét lehűti, fegyelmét aláássa az, ha feleslegesen várakozni kell az üres csillére, a bányafára, ha nem osztják el előrelátóan a munkaerőt. Az ilyen fogyatékosságok ellen egyetlen percre sem szabad abbahagyni a harcot. E küzdelem most fontos szakaszához érkezik: júniusban a minisztérium irányításával országosan megindul a ciklusos munkaszervezés bevezetése bányáinkban. Vegyék ki részüket ebből a nagy munkából teljes odaadással a műszaki értelmiségi dolgozók! Teremtsék meg a ciklusos munkamódszer alkalmazásának megfelelő műszaki feltételeit és ugyanakkor gondoskodjanak a megfelelő szakmai oktatásról is. Az új módszert csak akkor lehet sikeresen bevezetni, ha alaposan megismertetjük a bánya minden műszaki káderével — az igazgatótól kezdve az aknászig —, sőt, minden egyes csapatvezetővel, minden egyes bányásszal is. Ha ezt sikeresem oldjuk meg, úgy ugrásszerűen emelkedik majd bányáink műszaki szervezésének színvonala, a legkedvezőbb feltételeket teremtjük meg a bányászok munkaversenyének kibontakozásához. A feladatok nem újak, világosan elénk tűzte őket már a Párt és a kormány határozata a szénbányászat fejlesztéséről. De tisztán kell látnunk: eddig nem tettünk eleget annak érdekében, hogy a határozat valósággá váljék — és ezt ezután kell pótolnunk. A határozat — a kormány utasítása, amely kötelezi a bányák minden vezetőjét. A határozat — a Párt szava, amelynek megvalósításáért tűzön-vizen át küzdenie kell minden kommunistának. Vegyék elő újra ezt a határozatot pártszervezeteink, szakszervezeti csoportjaink, műszaki vezetőink, tanulmányozza át ismét minden népnevelő és bizalmi, minden egyes bányászdolgozó. Mérlegelje bátor bírálattal és önbírálattal, mi történt eddig, mik a feladatok ezután. Gondoljon arra, hogy Pártunk, kormányunk szilárdan épít a feladatok kitűzésénél bányászaink öntudatára, a bányászbecsületre, a bányák dolgozóinak mély felelősségérzetére, a haza, a nép iránt. És határozza el: minden erejével, legjobb tudásával azon lesz, hogy a maga posztján tettekké váltsa a határozat szavait. Ezt kívánja szocialista építőmunkánk, ötéves tervünk érdeke.