Szabad Nép, 1952. június (10. évfolyam, 128-152. szám)
1952-06-28 / 151. szám
SZOMBAT, 1952. JÚNIUS 28 SZABAD NÉP Előre a nagyobb termésért! Kolozsi Anna mezőhegyesi aratógépkezelő 28 hold őszi árpát aratott le egy nap alatt Állami gazdaságaink, gépállomásaink kombájnosai és aratógépkezelői lelkesen versenyeznek, hogy ki lesz az ország legjobb kombájnosa, legjobb aratógépkezelője. A gépkezelők között sok nő is versenyez. Az eddigi hírek szerint a nők közül legjobb teljesítményt Kolozsi Anna, a mezőhegyesi állami gazdaság aratógépkezelője érte el. Knotek aratógépével tíz óra alatt 28 hold őszi árpát vágott le. Győr-Sopron megye állami gazdaságaiban jó ütemben halad az ősziárpa aratásai Több gazdaságban, így Győrsövényházán, Nagyszentjánoson már befejezték az árpaaratást. A rajkai állami gazdaságban rövidesen befejezik a 191 hold ősziárpa vágását. Ebben a gazdaságban Régner István aratógépkezelő 17 holdat arat le naponként. A sóskaterei állami gazdaságban Csizmadia József kombájnvezető 177 százalékra teljesítette normáját. Keresete meghaladja a napi 70 forintot Csizmadia József csatlakozott a kecskemét-városföldi állami gazdaság gépkezelőinek a gépek jobb kihasználásáért indított mozgalmához. Versenyeznek a legjobb aratógépkezelői címért a karcagi gépállomás traktorosai is, id. Győri Lajos, a karcagi Dózsa termelőszövetkezetben két és fél nap alatt 47 hold őszi árpát aratott le. A karcagi gépállomáson eddig 507 hold árpa aratását végezték el. Kimagasló teljesítményt ért el a kiskunfélegyházi gépállomás legjobb kombájnvezetője, Deli István, aki a gátéri Vörös Csillag termelőszövetkezetben aratja a rozsot. Két nap alatt 38 holdon végezte el a betakarítást. Deli István versenyre hívta, a gépállomás többi kombájnosát. Versenytársait segíti, munkamódszerét igyekszik velük megismertetni. Reggel, a harmat felszáradása után kezdi munkáját és sötétedésig dolgozik. A déli, legmelegebb órákat, amikor leggyorsabban dolgozhat, úgy használja ki, hogy nem áll le a géppel — segédvezetőjével felváltva étkeznek. Egy-egy táblán előre kijelöli a gép útirányát, így biztosítja a folyamatos munkát. Vándorzászlót kapott a makói Úttörő tsz, Csongrádi megye legjobb termelőszövetkezete Csongrád megye termelőszövetkezetei lelkesen versenyeznek az országélenjáró termelőszövetkezeti gazdasága címért. A legutóbbi értékelés szerint a megye legjobban dolgozó szövetkezete a makói Úttörő tsz. Tagjai példát mutatnak a beadásban: a szövetkezet már teljesítette a félévi sertés-, baromfi- és tojásbeadást. Jól halad a tsz-ben a növényápolás is. A négyzetesen vetett kukoricatáblán már a negyedik kapálást végzik. Két Zetor-traktor könnyíti meg a növényápolók munkáját. A kertészetben befejezték a vöröshagyma és fokhagyma harmadik kapálását. A szövetkezet tagjai, mivel az ősztárpa kasza alá érett, hozzáláttak, az aratáshoz. Az aratókat a gépállomás gépei segítik. Az Úttörő tsz példás munkájával érdemelte ki a megyei vándorzászlót. Gondos növényápolás a hajdúmegyei termelőszövetkezetekben (Saját tudósítónktól:) Hajdú-Bihar megyében az aratás dandárja előtti napokat arra használják fel, hogy kiirtsák a gyomokat a kapásnövények sorai közül. Példásan végzik a növényápolást a hajdúböszörményi II. Kongresszus tszcs tagjai, akik már négyszer kapálták meg a kukoricát. Az ebesi Vörös Csillag termelőszövetkezet tagjai is negyedszer végzik ezt a munkát. A kapálást megkönnyítette, hogy négyzetesen vetették a kukoricát. Jól dolgoznak a bárándi Rákóczi tszcs tagjai is, akik 35 hold cukorrépájukat, a napraforgót és a kukoricát háromszor kapálták meg. A megyében többfelé megkezdődött az aratás. Hajdúnánáson a Táncsics és a Haladás termelőszövetkezet tagjai a növényápolás mellett már aratják az őszi árpát. Mindkét munka jól halad, mert a szövetkezeti aszszonyok derekasan segítenek. A nagylétai járás valamennyi községében megkezdődött az ősziárpa aratása. A dolgozó parasztok az ősziárpa aratása után nyomban elvégzik a tarlóhántást és a másodvetést. A legtöbb helyen korán érő, rövid tenyészidejű kukoricát vetnek másodnövényként. A mezőgazdasági állandó bizottságok tagjai a tavalyi tapasztaltatok ismertetésével győzik meg a dolgozó parasztokat a másodvetés hasznosságáról. Már kétszáz munkaegységet teljesített Rásó Zsófia DISZ-tag, a nádudvari Vörös Csillag tsz munkacsapatvezetője . Szép kitüntetés érte az elmúlt napokban Rásó Zsófiát, a nádudvari Vörös Csillag tsz fiatal munkacsapatvezetőjét. Jó munkája jutalmául a DISZ Központi Vezetőségének «Dicsőség’ könyvé»-be került a neve. Amikor átvette a kitüntetést, megfogadta, hogy a jövőben is példát mutat a munkában. Kedden Rásó Zsófia 900 négyszögölön kapálta meg a kukoricát s több mint másfél munkaegységet szerzett. Szerdán kora reggel már ismét a földeken volt. Délig 400 négyszögölön végzett a cukorrépa kapálásával, így fél nap alatt több mint egy munkaegység volt keresete. Délután a takarmányrépaföldre ment dolgozni Ezen a napon már a kétszázadik munkaegységet teljesítette. A múlt gazdasági évben 133 munkaegysége volt, de az idén 250-nél is több munkaegységet akar szerezni. Rásó Zsófia munkacsapatában 16 DISZ-tag dolgozik. Nincs már közöttük egy sem, akinek 150-nél kevesebb munkaegysége lenne. A begyűjtési miniszter szabályozta az idei cséplést A begyűjtési miniszter utasítást adott ki az idei cséplés szabályozására. Eszerint gabonát csépelni csak cséplőgéppel, illetve arató-cséplőgéppel szabad. Gabonát csak az csépelhet, akinek az 1952/53. évre szóló beadási könyve, vagy gabonalapja van. Ezt a cséplés megkezdése előtt a gép felelős vezetőjének és a cséplési ellenőrnek meg kell mutatni. , A gabona tisztasága érdekében a cséplésnél osztályozóhengert kell használni A cséplőgépet úgy kell beállítani, hogy a szemtörés 3, a szemveszteség pedig fél százalékról több ne legyen. Nedves gabonát csépelni tilos. Az utasítás ismerteti, hogyan kell elcsépelni az üszögös gabonát, majd a szerződésre termelt növények cséplésével foglalkozik Közli, hogyan engedélyezzék a kalákában történő cséplést és az előcséplést. A kenyérgabona és takarmánygabona cséplését az egyes növények aratásától számított 40 napon belül, de legkésőbb augusztus 20-ig, az egyéb termények cséplését pedig a másodnövények kivételével szeptember 30-ig az ország egész területén be kell fejezni. A korábban élő termények (ősziárpa, rozs, bíborhere, repce, korai borsó, őszi takarmánykeverék) cséplését a búza aratása előtt meg kell kezdeni A rizst november 30-ig kell elcsépelni. A begyűjtési miniszter utasítása a továbbiakban közli, hogy — a rizs kivételével — gabonából, természetben kiadhatják az arató- és cséplő-részt. Vízhordók és cséplőgép-huzatok részére gabonát kiadni nem szabad. Az állami gazdaságban dolgozó arató- és cséplőmunkások, továbbá a gépállomásokon dolgozó traktorosok és segédtraktorosok pénzben kapják a munkabérüket. Ők és családtagjaik a földművesszövetkezeteknél, a begyűjtési minisztérium által megállapított áron szerezhetik be az őstermelői kenyérgabona fejadagot. A cséplőgép üzembentartója csak annyi kenyérgabonát tarthat meg, amennyi a gépész és segédgépész gabonajárandóságának kiadásához szükséges Ezenkívül termelői fejadagot tarthat meg a háztartásához tartozó személyek számára, ha a fejadagot másképpen még nem biztosította A fejadagon felüli mennyiséget hetenkint folyamatosan be kell adnia. A cséplőgép üzembentartója a gépkeresetről hetenkint számoljon el a megyei begyűjtési osztálynak. A begyűjtési miniszter utasítása ezután a cséplés ellenőrzésével foglalkozik. Hangsúlyozza, hogy fokozott figyelemmel kell a cséplést ellenőrizni, nehogy az ellenség kísérletet tegyen a cséplés megzavarására A tanácsok mellett különösen fontos feladatuk van az ellenőrzésben a társadalmi ellenőröknek, a mezőgazdasági és begyűjtési állandó bizottságok tagjainak, valamint a cséplési és a körzeti ellenőröknek. Az utasítás részletesen intézkedik a cséplési könyvek vezetéséről, a cséplési ellenőrök feladatairól, díjazásukról, végül ismerteti a büntető szankciókat. Baranya megyében megkezdték a lucerna pótbeporzását Baranya megyében az idén a gabona keresztsoros vetése, a négyzetes kukoricavetés és a többi termésfokozó módszer mellett megkezdték a lucerna pótbeporzását is. Ez az első év, amikor a megyében kipróbálják ezt az eljárást. Szilvási Imre, a sásdi járás munkaérdemrendes főagronómusa több termelőszövetkezetben és községben ismertette a lucerna pótbeporzásának módját. A szövetkezetek példáját követve az egyénileg dolgozó parasztok is vállalkoznak az új módszer alkalmazására. Legutóbb Felsőmindszenten tartott előadást Szilvási Imre. Beszéde után a községben igen sok dolgozó paraszt elhatározta, hogy elvégzi a lucerna pótbeporzását. A kötelekre 2—3 cm széles 6—10 cm hosszú szalagokat erősítenek, s ezeket húzzák végig a lucernatáblákon. A bánhalmi állami gazdaság kombájnjai és aratógépei segítik a környék termelőszövetkezeteit. A bánhalmi állami gazdaság 380 holdas ősziárpa tábláján azonnal megkezdték az aratást, amint sárgaérésben volt az ősziárpa. Négy kombájn, három aratógép könnyítette meg a dolgozók munkáját. A helyes munkaszervezés, a gondosan kidolgozott betakarítási terv segítségével a gazdaságban a tervezett három nap helyett két és fél nap alatt learatták az árpát. A gazdaság többi gabonája még nem érett be. Ezért az igazgató úgy döntött, hogy a gépeket addig sem hagyják tétlenül vesztegelni, hanem segítik velük a környék termelőszövetkezeteit az őszi árpa betakarításában. Két kombájn és két aratógép a kunhegyest Vörös Október termelőszövetkezet földjén arat, egy kombájn és egy aratógép a kunhegyest Lenin tsz tagjait segíti. Törődjenek a mi gépállomásunkon is a női 1 ' ■ ' '! A «Szabad Nép» postájából Tavaly decemberben kerültem a szakmán gépállomásra. Még a télen kéthónapos tanfolyamon vettem részt a jánoshalmi traktorosképző iskolán. A két hónap alatt megtanultam a traktorvezetést, megismertem a gépet. A tanfolyamvezető elvtársak megtanítottak arra is, hogy a gép csak akkor lesz igazán segítő jóbarát, ha megtanulunk vele bánni. Alig vártam, már, hogy befejeződjék az iskola, s már a tavaszi munkái során traktort vezessek. A gépállomáson azonban csalódtam. Egyik helyről a másik helyre küldtek, hol a gépjavítókhoz, hol a géptörölgetőkhöz osztottak be Többször sürgettem már: ültessenek gépre, de nem törődtek velem. Az iskolán szerzett szaktudásom így a tavaszi munka során nagyrészt kihasználatlanul maradt. Májusban ismét kéthetes tanfolyamra kerültem ahol megismertem az aratógép kezelését és kitűnő eredménnyel megszereztem a technikai minimum első fokozatát. A gépállomásra visszatérve azonban ismét csalódtam. A gépállomás igazgatója azzal fogadott, hogy ezentúl a konyhában dolgozom. Hiába mondtam, hogy én aratni, csépelni és szántani akarok. Nem hallgattak meg Lukácsi István főgépész azzal érvelt, hogy még gyakorlatlan vagyok a munkában Hát talán majd a konyhában a főzőkanál mellett tanulom meg a mezei munkát? A mi gépállomásunk vezetőinek úgy látom az a véleményük, jobb, na a nő a főzőkanál mellett marad Pedig nincs igazuk mert én is megállnám a helyem a traktoron úgy, mint a férfiak. Sudár Józsefné a szatmári gépállomás traktorosa 5 paksi tanács végrehajtó bizottsága január 25-éi ülést tartott. Ekkor döntött arról, kiket jelöljenek ki a községben sertés- és marha-pótbeadásra. A végrehajtó bizottság tagjai ma már nem emlékeznek pontosan, ki is mondotta először: Németh Ferenc, a tanácselnök, vagy Weisz János, az elnökhelyettes — annyi azonban tény, hogy csaknem mindnyájan örömmel üdvözölték a következő «bölcs» mondást: «A marha — nagy darab állat, a sertés — kisebb darab állat. A kulákokra tehát vessünk ki marhát.» Eszerint is cselekedtek. Paks 126 kukkjából mindössze 20-at köteleztek sertésbeadásra, 96-ot marhabeadásra, 10-et pedig még arra sem. Akadt ugyan egykét végrehajtóbizottsági tag, aki csendesen megjegyezte, hogy talán a kukkokra nem ártana marhát is, sertést természetben kivetni. Amikor azonban a többiek lehurrogták őket, beletörődtek a «változtathatatlanba». Már jónéhány héttel ezelőtt a nem mindennapi tanácsülés előtt, körülbelül újév táján furcsa hírek kezdtek szállingózni a faluban. Ocska, 1946- os, 47-es «trükköt» próbált az ellenség felújítani: azt terjesztette, hogy «a marhákat húsvétig államosítani fogják». Ha csak egy kissé is, felfigyelt volna erre a trükkre a pártszervezet, vagy a tanács — egy-kettőre rájöhetett volna, hogy a hírterjesztő központ azon a részen van, ahol túlnyomórészt kulákok laknak: a volt 360 holdas Becker testvérek, Szelp János, Wolf István, s hasonszőrű társaik. A gyalázatos hazugságot azonban senki "nem verte vissza a faluban. Hallgatott a pártszervezet és hallgatott a tanács. Azaz dehogy is hallgatott! Hiszen a tanács január 25-i döntése egyenesen támogatta a kulákokat. Kímélték őket a kivetésnél, s tűrték, hogy a kulákok olcsón összevásárolják a "szarvasmarhákat a beugratott dolgozó parasztoktól, kulákok éltek az alkalommal, a község lakosainak mintegy 4 százaléka kulák — de azok között, akik Pakson az idén szarvasmarhát vásároltak, csaknem 25 százalék. Olcsón, kilónkint 4 forintos áron vették a teheneket, az ökröket a paksi kulákok, s már vitték is a begyűjtőhelyre. Szelp János kulák például «csak úgy szemre» 1800 forintért megvette Géringer István, háromholdas dolgozó paraszt tehenét, s még aznap bevitte az Állatforgalmi Vállalathoz. Összesen mintegy 2150 forint ütötte a markát — tehát «tisztán» 350 forintot keresett azon, hogy marhát kellett beadnia. S ráadásul szinte féltéglával döngette a mellét és faluszerte híresztelte: «Miért is mondanak rám kigyót-békát? Nézzék meg, milyen pontosan beadtam most is a tehenet!» Szelp János esete nem az egyetlen Pakson. Ha valamelyik kulák teljesítette a marhabeadást, ezt a többiek rögtön nagydobra verték, így próbálták elaltatni a paksiak éberségét. Ami a tanács vezetőit illeti , az ő éberségük igen mélyen aludt. A tanácselnök, az elnökhelyettes, ha megkérdezték tőlük, hogyan teljesítik a kulákok a beadást, rögtön készek voltak a válasszal: «Mi nem panaszkodhatunk a kulákokra, szépen hozzák befelé a marhákat». Közben pedig tűrték, hogy a «jó kulákok» szabotálják a sertésbeadást. A 20 kulákból, akiket sertésbeadásra jelöltek ki, mindössze 4 vitte be határidőre a sertést az Állatforgalmi Vállalathoz. A tanácselnök mégis januártól márciusig 53 kuláknak adott sertésvágási engedélyt, közülök 24-en kettő, 3-an pedig három hízott sertést is vágtak. A 31 holdas Becker János, volt főszolgabíró és Becker József horthysta tüzérszázados kamrájában például Németh Ferenc tanácselnök jóvoltából három disznó tizenkét sonkája, egész oldalszalonnák tömege hivalkodik. Kímélték a kulákokat a kivetésnél, de kímélték a tartozásuk behajtásánál is. Talán megbüntette a tanács a beadást szabotáló kulákokat? Mintegy 28.000 forint kártérítést valóban kivetettek rájuk — de ebből csupán egykétezer forintot hajtottak be, s a törvényszegők haja szála sem görbült meg. Talán az a 106 kulák, akinek nem kellett természetben sertést beadnia — «örömében» befizette a reá pénzben kirótt összeget? Nem így történt: a pénznek alig egyharmadát fizették be a kulákok. Vagy talán a paksi tanács közben rájött, hogy mégis helytelen volt a január 25-i döntés, és aztán több kulákot kötelezett sertésbeadásra? Tényleg újabb 30 kulak írt alá kötelezvényt, de a 30-ból csak négy vitte be határidőre a sertést A többi büntetlenül szegte meg a törvényt Száraz István, a paksi tanács begyűjtési csoportvezetője elkeseredetten panaszolja . Úgy beszél a tanácselnök a kulákokkal, ha behívatja őket a tanácsházára, mint a legjobb barátaival. «János bácsi, be kellene adni egy sertést június 30-ig» — így mondja nekik. Azok pedig hasonlóképpen válaszolnak: «így Feri, úgy Franci, amúgy Feri bátyám». Gyakran arra gondolok, hogy csak egy liter bor és két pohár hiányzik az asztalról ahhoz, hogy koccintson egymással a tanácselnök, meg a kulák. Száraz István azonban csak panaszkodik, ő a begyűjtés felelős vezetője Pakson, mégsem csapott az asztalra, s nem jelezte a járási tanács begyűjtési osztályának, hogy a paksi tanácsházán milyen súlyosan megsérti a törvényt a tanácselnök, akire pedig éppen azt a feladatot bízta: a nép állama, hogy keményen büntessen meg minden törvényszegőt. A paksi tanácselnök, s a tanács végrehajtó bizottsága nem is szerezhet kérlelhetetlenül érvényt a törvénynek, hiszen intézkedései a kulákokat védik, dédelgetik. De hogyan legyen a törvény szigorú őre a tanács, ha a vezetők és a tanácstagok nagy többsége maga is rossz példát mutat a dolgozó parasztoknak? A 97 paksi tanácstagból mindössze hármat jelöltek ki sertésbeadásra. Azon a bizonyos január 25-i ülésen Klajdár János,, a tanács végrehajtó bizottságának tagja élénken tiltakozott az ellen, hogy a törvény szerint reá is beadást akartak kivetni. El is érte a célját: önmagát, sőt Trapp nevű sógorát is kihúzatta a névsorból. De nem adott be sértést Németh Ferenc, a tanácselnök sem. Holott ő is disznót vágott a télen s a disznóölés után egy anyakocája és három szép süldője maradt. A KÖISGJ eddig mindössze 43 százalékra teljesítette a sertésbeadást és ez nem csoda. Az ilyen tanácselnöknek a szeme közé nevetnek a hanyagok. A paksi tanácsot nem segíthetik egyedül az olyan becsületes dolgozó parasztok, mint Budojhelyi Pál, Koch Ádám, Mészáros István, Gerstneczker Alátyásné, akik pontosan teljesítették kötelezettségüket. Hiszen a tanács a kulákokkal fúj egy követ, s mások úgy vélik, a törvényszegőknek van igazuk, akik ezt hirdetik: «Tavaly se kérték, az idén se kérik». Az ilyen «vezetőnek», mint a paksi tanácselnök, egy percig sincs tovább helye a tanácsházán! Az ilyen embert, aki a kulákoknak kedvez, az állami fegyelmet rombolja, aki megtestesítője mindenféle lazaságnak, megalkuvásnak, aki elárulja a dolgozó parasztok érdekeit — haladéktalanul el kell távolítani a tanács éléről! Németh Ferenc súlyos bűneit nem mentheti semmi. De nem mentheti semmi a paksi pártszervezet felelősségét sem. A pártszervezet elhanyagolta a tanács munkájának ellenőrzését. Az emlékezetes január 25-i tanácsülésen például nem volt jelen az iskolán lévő párttitkár helyettese. A paksi pártszervezet vezetői — és elsősorban Paczali Sándor elvtárs, a párttitkár — megfeledkeztek Rákosi elvtárs kongresszusi tanításáról: «Világos, hogy az olyan tanácsok, melyeknek munkájában a helyi párttitkár nem vesz részt, melyeknek működését a helyi pártszervezet nem kíséri figyelemmel és nem segíti, nem fogják beváltani a hozzájuk fűzöttreményeket». Mindössze húsz lépésnyire van egymástól Pakson a községi tanács és a járási tanács épülete. A járási tanács vezetői mégsem törődtek a községgel. Juhász Károly, járási tanácselnök tűrte, hogy a paksi kulákok, a községi tanácselnök közreműködésével, jóformán a szeme előtt játsszák ki az állam rendelkezéseit. Mi az oka annak, hogy a tolna megyei tanács hosszú hónapok óta nem teremtett rendet a paksi tanácsházán." Hiszen a megyei funkcionáriusok gyakran megfordultak a községben! Mivel foglalkoztak, mit ellenőriztek várjon ezek a funkcionáriusok? A tanácselnökről széltében-hosszában beszélik Pakson, hogy a kulákok barátja, csak éppen a megyei tanács funkcionáriusai nem vették észre. Tolnában a megyei tanács székházában valahogyan így gondolkodnak: «Tolna nem az utolsó a megyék országos begyűjtési versenyében. Igaz, hogy nincs a legjobbak között, de a legrosszabbak között, sem. Nem is dolgozik hát olyan rosszul a megye. A tolnamegyei tanács vezetői, ahelyett, hogy fegyelmit indítottak volna a bűnös tanácselnök ellen, ahelyett, hogy felhívták volna a megye összes tanácsainak figyelmét, milyen súlyos hibákat követett el a paksi tanácselnök — mentegették Némethet, igyekeztek mentegetni a paksi tanács hibáit. A megyei tanács ezzel maga is meghátrált az osztályellenség elől. Nem véletlen, hogy a kulákok módszerei terjednek, a megyében s Pincehelyen, Ozorán Decsen, s még egynéhány községben a kulákok éppen úgy vásárolják a szarvasmarhát, mint Pakson A paksi példa tanulságait sürgősen le kell vonnia a tolna megyei tanácsnak! Tolna csak így állhatja meg a helyét a betakarításért és a begyűjtésért vívott csatában. Csak az osztályellenség elleni következetes harc biztosíthatja a dolgozó parasztság védelmét és további felemelkedését Pincési Pál A paksi tanácselnök — a kulákok barátja