Szabad Nép, 1952. december (10. évfolyam, 299-328. szám)
1952-12-15 / 313. szám
Kiküldött munkatársunk telefonjelentése Az osztrák főváros népének harcos állásfoglalása a béke mellett Bécs, december 14. Minden nap győzelem. A kongresszus második napja nemcsak a Konzerttiaus termében jelentett újabb lépést előre, hanem új győzelmet hozott a nagytermen túl is, a bécsi utcán. E győzelem jelentőségét még fokozza az a szinte példátlan magatartás, amelyet három haladó napilap kivételével az egész bécsi sajtó a békekongresszussal szemben tanúsít. Egyetlen sort, egyetlen hetyt sem írnak arról a történelmi eseményről, amely ma Bécsben játszódik. Tizenkettedikén, a kongresszus megnyitásának napján a «Die Presse» című lap fő szenzációja az volt, hogy egy Rayo nevű fakk üvegbe záratja magát és ott akar maradni egy évig. A «Neues Österreich» című, magát demokratikusnak nevező újság azt az eseményt közölte, hogy a bécsi anatómiai intézetben tetten értek egy hullarablót. A «Neue Wiener Tageszeitung» két fő szenzációja közül az egyik egy gyermekgyilkos anyáról szól, a másik egy fénykép, amely azt ábrázolja, hogy Bécsben már a kutyák számára is lehet cipőt vásárolni. Szombaton, amikor a haladó lapok a kongresszus megnyitásáról számoltak be, a reakciós sajtó továbbra is a teljes agyonhallgatás politikáját folytatta. Bécsben vannak a világirodalom és a művészeti élet olyan nagyságai, mint Aragon és Erenburg, Jorge Amado és Emi Szino, Jesus Lara és Konsztantyin Szimonov, világhírű tudósok, egyetemi tanárok, de a bécsi sajtó többsége minderről nem akar tudomást veni. Ha máskor Jean Paul Sartre, a neves francia író Bécsbe érkezett volna, minden lap az első oldalon közölte volna ezt a hírt, tolongtak volna az újságírók, hogy interjút készítsenek vele. De mert Sartre ezúttal a békekongreszszusra érkezett, a jobboldali bécsi sajtó még a nevét sem említi meg. Szombaton délutánra az osztrák békeharcosok nagyarányú békefelvonulást terveztek. A reakciós sajtó szabotázsát látva, a békekongresszus küldöttei feszült várakozással néztek a felvonulás elébe. Várjon hogyan sikerül majd? Hiszen a hivatalos Ausztria ellene van, a város nagy része amerikai, angol és francia ellenőrzés alatt áll, a békeharcosokat üldözik, amellett az idő is rossz, hideg van, az utca nedves, márpedig Bécsben nincs mindenkinek télikabátja és a dolgozók nem kis részének lyukas a cipője. A parlament előtti téren, a dísztribünön a világ legkiemelkedőbb békeharcosai várták a felvonulást, élükön Joliot-Curie professzorral. Három óra után néhány perccel érkezett meg a térre a nemzetközi békestaféta, amelyben a különböző nemzetek fiaitól kísérve Emil Zátopek, a csehszlovák olimpiai bajnok hozta, és adta át Joliot Curie-nek a stafétabotot. Megindul az utcán a bécsi nép. És mindjárt az első percekben kiderült, hogy minden ellenséges érzületű szabotázskísérlet, agyonhallgatás és ellenakció teljes kudarcot vallott, csődöt mondott, megbukott. Tíz- és tízezrével hömpölyögtek, két órán át vonultak Bécs munkásai, értelmisége, polgárai, hogy hitet tegyenek a közös, nagy ügy, a béke mellett. Piros-fehér-piros zászlókat lengetve, az ifjúság nyitotta meg a felvonulást, aztán végeláthatatlan sorokban jöttek a dolgozók, egyenruhás vasutasok és bányászok, zenekaraikkal, anyák gyermekkocsikat tolva, fejkendős öregasszonyok, a múlt háború rokkantjai, mankóra támaszkodva, az ellenállási mozgalom harcosai, fejük fölé emelve a jelszót: «Soha többé háborút, soha többé fasizmust.» Ezrek és ezrek hozták százféle nyelven a táblát, amelynek egyetlen felirata volt: «Béke». Az apák magasra emelték gyermekeiket, hogy azoknak emlékezetébe is bevésődjék e nagy nap, a nagy békeharcosok látványa. A bécsi munkásoknak koplott a kabátjuk és rossz a cipőjük, de a hidegben és a nedves úton mégis eljöttek, mert nem lehetett szebb és fontosabb pillanat számukra, mint az, amikor a békéért emeltek szót az egész világ előtt. A nyerz művek munkásai egy statisztikát emeltek a magasba: «A második világháborúban 28 munkásunk volt koncentrációs táborban, 18 munkástársunkat kivégezték, 13 elesett a háborúban, 13 megsebesült». «Frieden, Frieden» — békét, békét — zúgta a tömeg és mennél tovább tartott a felvonulás, annál magasabbra hágott a lelkesedés, a felvonulók közül eleinte csak néhányan, később tizen és százan rohantak oda a tribünökhöz, bújtak át a kötelek alatt, hogy kezet szorítsanak a külföldi békeharcosokkal, hogy átadják nekik kis kék zászlajukat, amelyen fehér betűvel ezek a szavak álltak: «Üdvözlet a Népek Kongresszusának». Leszállt az est, besötétedett, de a felvonulás nem ért véget, hanem átalakult fáklyásmenetté. Lobogtak a fáklyák a bécsi éjszakában, a világosság győzelmét hirdetve a sötétség, a béke győzelmét hirdetve a háború fölött. A nagyszerű békefelvonulás új lendületet, új hitet adott az egész kongresszus munkájának. Megmutatta: az elnyomásban élő osztrák nép nagy többségében a béke ügyének támogatója. Megmutatta azt, hogy milyen hatalmas és kimeríthetetlen a béke ereje. Joliot-Curie professzor megnyitó beszédében ezeket mondotta: «Mi is nem volnánk mind egy véleményen, ha azt akarnák eldönteni, hogy a múltbeli fejlődés milyen törvényszerűségeket követett és hogy valószínűleg mi lesz a jövőbeli fejlődés. Van azonban egy kérdés, amelyre mindnyájan igennel válaszolhatunk. Ez a kérdés pedig az, hogy különböző rendszerek békében élhetnek-e egymás mellett. Ha nem válaszolnánk igennel erre a kérdésre, ez annak elismerését jelentené, hogy elkerülhetetlennek tartjuk azt a háborút, amely egy rendszer céljait akarja erőszakkal érvényre juttatni. De legyünk tisztában azzal, hogy milyen nagy jelentősége van annak, ha igennel válaszolunk a békés együttélés kérdésére. Aki elismeri a békés együttműködést, az ellene szegül annak, hogy — tekintet nélkül arra, hogy milyen érdemei és céljai is legyenek az egyik vagy másik rendszernek — háborúval kényszerítsenek rá más népekre egy bizonyos életformát. Aki elismeri a békés együttélést, az nemet mond a megelőző háborúnak még a gondolatára is, amelyre egyesek nyíltan, mások pedig rejtve gondolnak. Aki elismeri a békés együttélést, az végleg visszautasítja mindenféle kereszteshadjárat szellemét, amelyet egyesek — az állítólag rabságban élő népek felszabadításának ürügyén — szítanak, mások pedig valami isteni küldetés végrehajtásaképpen emlegetnek». Ehhez a gondolathoz kapcsolódnak, ezt húzzák alá, mélyítik el, viszik tovább ,vagy egészítik ki a vita részvevői, köztük olyan emberek, akik a közelmúltban nemcsak részesei nem voltak a békemozgalomnak, hanem ilyen vagy olyan módon szemben álltak, vele. Rafael Terranuova olasz kereszténydemokrata képviselő ezekkel a szavakkal fordult a kongresszushoz: «A népek kongresszusa nem lehet az a hely, ahol a különböző rendszerek vagy különböző életformák előnyeit vagy hátrányait vitatják meg. Itt az a feladat, hogy a békés megegyezés pontjait keressük meg és nem az, hogy meg nem értést keltsünk olyan problémákkal kapcsolatban, amelyeknek semmi közük sincs a béke megőrzéséhez. Ez az oka annak, hogy mi, a parlamenti szövetséget alkotó olaszok, liberálisok, kereszténydemokraták, szociáldemokraták és függetlenek részt veszünk ezen a kongresszuson. A kongresszus egyik kiemelkedően érdekes felszólalása Jean Paul Sartre-é, a neves francia íróé volt. Ismeretes, hogy Sartre hosszú időn át szemben állt a békemozgalommal, filozófiai írásaiban, színdarabjaiban és regéngyeiben zavaros és zavart keltő nézeteknek adott hangot, nem egy kommunistaellenes nyilatkozatot tett. A hivatalos Amerika éppen a legutóbbi években és hónapokban a legünnepeltebb írók közé emelte. Most ez a Sartre eljött a békekongresszusra és egyértelműen állást foglalt a háború ellen és ennek az állásfoglalásnak az alapja a két különböző társadalmi rendszer békés együttélése lehetőségének hangsúlyozása volt. «A kapitalista és szocialista államok közötti háború — mondta Sartre — akkor lenne ma elkerülhetetlen, ha valaki be tudná bizonyítani, hogy az együttműködés teljességgel lehetetlen. Ez annyit jelent, mintha bebizonyosodnék, hogy azoknak a népeknek, amelyek az egyik társadalmi rendszerben élnek, úgy kell dolgozatok és úgy kell kielégíteniük éhségüket, hogy ezzel szétrombolják a másik társadalmi rendszert. De ilyesmit senki sem mond. A szocialista országok képviselői azt mondják nekünk egészen világosan, hogy békét akarnak és az együttélés lehetséges. Mit mondanak a megelőző háborúk, az európai újrafelfegyverzés, az atombombával való zsarolás bajnokai? Vájjon azzal igazolják a más országokra nehezedő nyomásukat, hogy az gazdasági nyomás? Sem Burnhamnak, az amerikai külügyminisztérium tanácsadójának, sem Monnerotnak és Áronnak, az atlanti egyezményt védő francia teoretikusoknak a szavaiban nem lehet találni ilyesmit... Akkor miről beszélnek? Nos, politikai imperializmusról, a szocialista országok agressziójáról, vallásháborúról, a kommunizmus elleni keresztesháborúról. Röviden, ezek politikai és érzelmi érvek, amelyek magatartások és egy ideológia ellen irányulnak. Egyszóval: ezek az emberek meg vannak rémülve, így — s ez ebből következik — meg akarnak ijeszteni másokat. És sok nép, amely épp oly bizonyosan békét akar, mint mi, hagyja magát megtéveszteni és megkockáztatja azt, hogy háború tegyen más népek ellen, mert fél attól, hogy mások csinálnának háborút ő ellene. Mit tárunk ezek elé ezen a kongresszuson? Egyszerűen azt, hogy lehetséges a teljes megértés, hogy ha félrevetjük a félelmet, hogy ha — ahelyett, hogy találgatásokba keverednénk a másik akaratával kapcsolatban — egyszerűen megkérdezzük őtt. A különböző társadalmi rendszerek együttműködésének lehetőségét hangsúlyozta az indiai Kicsin, Nehru pártjának egyik vezető tagja, Isabelle Blume, a belga szociáldemokraták egyik neves alakja, erről beszélt Josef Wirth, volt német kancellár, kereszténydemokrata párti politikus. Mindjárt a kongresszus első napjaiban megmutatkozott, milyen széles hatású, milyen roppant jelentőségű ez a gondolat, a tartós béke «alapgondolata», a sztálini útmutatás a különböző társadalmi rendszereik békés együttélésének lehetőségéről. A világ minden részéből felhangzik rá a helyeslő visszhang, új és új milliók sorakoznak ennek a gondolatnak a jegyében a béke zászlaja alá. Köveket és köveknél is nehezebben mozgatható embereket is megmozgat ez az útmutatás, közel vagy közelebb hozza őket a béke ügyéhez. Méray Tibor Az ENSZ-közgyűlés hetedik ülésszaka Az Egyesült Államok küldöttsége elszigetelődött a gazdasági és pénzügyi bizottság államosítási vitájában New York, december 14. (TASZSZ) Az ENSZ-közgyűlés gazdasági és pénzügyi bizottságának ülésén Bolívia és Uruguay küldöttei határozati javaslatot terjesztettek elő, amely kimondja, hogy az államoknak joguk van rendelkezniük természeti kincseikkel és készleteikkel, s szabadon kihasználhatják azokat. E határozati javaslat azoknak a gazdaságilag elmaradt országoknak az álláspontját tükrözi, amelyek államosítják természeti kincseiket és ezért összeütközésbe kerültek az Egyesült Államok és Anglia imperialista monopóliumaival. A határozattervezet eredeti szövege felhívta az ENSZ tagállamokat, hogy tartsák tiszteletben minden ország jogai természeti kincseinek, és készleteinek államosítására. Az indiai küldöttség módosító javaslatot nyújtott be, mely e felhívás törlését ajánlja. Az indiai küldöttség módosító javaslatát az amerikai-angol monopóliumok képviselőinek nyomására nyújtották be. Ez a módosítás ködös formában azt a követelést tartalmazza, hogy az államosítás végrehajtásánál «kellő módon» vegyék figyelembe «a« kölcsönös bizalom fenntartásának szükségességét» — vaagyis az imperialisták érdekeit. Ez a módosítás azonban nem elégítette ki az Egyesült Államok képviselőjét, aki ezért újabb módosítást fűzött a bolíviai-uruguayi határozattervezethez. Ez előírja «más államok polgári érdekeinek» védelmét és dicsőíti az amerikai-angol monopolistákat, akik állítólag «vállalkozó szellemet, jártasságot, tőkét, hozzáértést és technikai ismereteket» vittek a gazdaságilag elmaradott országokba. A gazdaságilag elmaradt országok képviselői — akik tapasztalatból ismerik a nemzeti tulajdonukat fosztogató amerikaiangol monopolista rablók «jártasságát»— egységesen az amerikai módosítások ellen szavaztak. A bizottság 28 szavazattal 17 ellen elvetette az amerikai küldöttség módosító javaslatát. Öten tartózkodtak a szavazástól. A Szovjetunió, Ukrajna, Bielorusszia, Csehszlovákia, Lengyelország, Irán, India, Bolívia, Uruguay és más országok az amerikai módosítások elfogadása ellen szavaztak. Bolívia és Uruguay határozati javaslatát az indiai módosításokkal 31 szavazattal — köztük a Szovjetunió szavazatával — elfogadták. 19 küldöttség tartózkodott a szavazástól. A határozati javaslat elfogadása ellen csak az Egyesült Államok képviselője szavazott Véget ért a tuniszi kérdés vitája New York, december 14. (TASZSZ) Az ENSZ-közgyűlés 1. számú (politikai) bizottságának december 12-i ülésén véget ért a tuniszi kérdés vitája és szavazásra tették fel az előterjesztett határozati javaslatokat. A bizottság elsőnek a 13 ázsiai és arab ország képviselői által beterjesztett határozati javaslat felett szavazott. Ez a határozati javaslat megállapítja, hogy «a jelenlegi tuniszi helyzet veszélyezteti a nemzetközi békét és biztonságot». A határozati javaslat felhívja a francia kormányt, hogy «teremtsen egészséges állapotokat Tuniszban és biztosítsa a tuniszi nép szabadságjogait». Indítványozza: alakítsanak «jószolgálati bizottságot» a Tunisz és Franciaország közötti tárgyalások «megszervezésére és megkönnyítésére». A szavazás során a gyarmattartó hatalmaknak — élükön az Egyesült Államokkal — a latin amerikai országok küldötteire gyakorolt nyomással sikerült két-három szavazatkülönbségből álló jelentéktelen szótöbbséggel elutasítaniuk a függetlenségre törekvő tuniszi nép jogos követeléseit kinyilvánító határozati javaslatot. Ezután szavazásra tették fel a 11 latinamerikai ország határozati javaslatát. Ez a határozati javaslat csupán arra szorítkozik, hogy «kapcsolataik rendezésére» hívja fel az érdekelt feleket. Ezt a határozati javaslatot az amerikai külügyminisztérium utasítására terjesztették elő. A javaslat arra irányul, hogy megakadályozza a közgyűlést a tuniszi kérdés igazságos megoldását célzó ajánlások hozatalában. India küldöttsége indítványozta, hogy a határozati javaslatból töröljék azt a pontot, amely lényegében igazolja a francia kormány gyarmati politikáját. India javaslatát a bizottság amerikai többsége elutasította. A bizottság ezután szavazattöbbséggel jóváhagyta a 11 latinamerikai ország határozati javaslatát. A határozati javaslatra 45 szavazatot, ellene 3 szavazatot adtak le. Tíz küldött (a Szovjetunió, az Ukrán SZSZK, a Bielorussz SZSZK, Csehszlovákia, Lengyelország, Anglia, Hollandia, Guatemala, Ausztrália és Argentina) tartózkodott a szavazástól. A koreai néphadsereg főparancsnokságának hadijelentése A Koreai Népi Demokratikus Köztársaság néphadseregének főparancsnoksága december 14-én közli: Az elmúlt nap folyamán a koreai néphadsereg egységei, a kínai népi önkéntesek alakulataival együtt, védelmi harcokat vívtak az amerikai-angol intervenciósok ellen. December 13-án éjszaka az amerikai lézkalózok két órán keresztül vadállati módon bombázták a semmiféle katonai célponttal nem rendelkező Jicsu városát. Több mint kétezer gyújtó-, romboló- és időzített bombát dobtak le. Többszáz békés lakos meghalt, sok ház rombadőlt. December 14-én a néphadsereg légvédelmi egységei és az ellenséges repülőgépekre vadászó lövészek lelőttek öt és megrongáltak két ellenséges repülőgépet. SZABAD NÉP Francia aggodalmak a nyugatnémet fasizmus újjáéledése miatt Párizs, december 14. (TASZSZ) A «Liberation» című lap jelentése szerint a Francia Köztársasági Tanács december 12-i ülésén vita alakult ki az utóbbi időben Nyugatt-Németországban mind gyakoribb fasiszta megnyilvánulásokkal kapcsolatban. A köztársasági tanács tagjai aggodalmukat fejezték ki a fasiszta propaganda növekedése miatt és felháborodással emelték ki azt a tényt, hogy a hitlerista gyűjtőtáborok levéltárait átadták a bonni Németországnak. A Francia Köztársasági Tanács határozatában fejezi ki tiltakozását a német fasizmus újjáéledése ellen. «Az a tény — állapítja meg «Liberation» —, hogy a határozatot olyan csoportok képviselői hozták, amelyek a nemzetgyűlésben a kormány többségét alkotják, bizonyítja, milyen nagyfokú a francia közvélemény ellenzése a bonni kormánnyal megkötött egyezményekkel szemben .. .» Amerikai dolgozók javaslata a koreai béke helyreállítására New York, december 14. (TASZSZ) Az amerikai villamos, és rádióipari dolgozók független egyesült szakszervezete közölte, hogy elnöke, Albert Fitzgerald átadta a Fehér Háznak a szakszervezet által a koreai béke helyreállítására kidolgozott tervet. Ezt a tervet a szakszervezet országos kongresszusán fogadták el, amelyen 325.000 munkás volt képviselve. A szakszervezet terve a koreai tűzszünet haladéktalan megvalósítását és azt javasolja, hogyamilyen gyorsan csak lehet, hozzák viszsza az Egyesült Államokba a Koreában lévő amerikai katonákat. Feltétlenül meg kell szervezni az öt nagyhatalom képviselőinek találkozóját. Mivel az emberiség további léte attól függ, háború lesz-e vagy béke, erőnket nem kímélve, arra kell törekedni, hogy megteremtsük az egyetemes, tartós békét» — hangzik a javaslat. Újabb amerikai légitámadások Koreában Phenjan, december 14. (TASZSZ) Az amerikai légierő folytatja barbár bombatámadásait a Koreai Népi Demokratikus Köztársaság békés lakott helyei ellen. A «Koreai Központi Távirati Iroda» közli, hogy december 8-án amerikai repülőgépek három órán át bombázták Észak-Hamgen tartomány Hencshon kerületének egyik körzetét. A bombatámadásnak halott és sebesült áldozatai vannak. Sok parasztház elpusztult. December 9-én 50 amerikai repülőgép bombázta és gépfegyvertűzzel árasztotta el Észak-Hamgen tartomány Henvon kerületének egyik körzetét, valamint Nacsin város környékét. A barbár bombatámadás következtében több mint 150 polgári lakos meghalt, vagy megsebesült, több mint száz ház elpusztult és leégett. Az amerikai bombavetők december 12-én Dél-Phenan tartomány Tedon kerületének Csezsenami körzetét támadták. A halottak között 40 nő is volt. Költségvetési vita a finn parlamentben Helsinki, december 14. (TASZSZ) A finn parlamentben megkezdődött az 1953. évi költségvetéstervezet vitája. A vita során a Finn Nép Demokratikus Szövetségének parlamenti képviselői több javaslatot nyújtottak be, amelyek indítványozták az orvosi intézmények alacsony fizetésű személyzete bérének emelését, valamint az egyetemi tanársegédek és a népiskolai tanítók fizetésének emelését. Azt is javasolták, hogy csökkentsék a «Finn Távirati Iroda» fenntartására előirányzott összegeket, mert ez az intézmény Finnország nemzeti érdekeivel ellentétes, a Szovjetunió és a népi demokratikus országok ellen irányuló propagandát folytat. A szövetség képviselői javasolták továbbá, hogy jelentősen csökkentsék a fegyveres erők, a rendőrség fenntartására, a tartalékos kiképzésre stb. irányuló kiadásokat. A parlament reakciós többsége elvetette a Finn Nép Demokratikus Szövetségének valamennyi javaslatát. Ugyanakkor azonban megszavazta a kormány javaslatát az ország «védelmi» előirányzatáról, továbbá a Mannenheim-emlékmű létesítésére és a fasiszta tartalékos tisztek szövetsége tevékenységének támogatására fordítandó öszszegekről. A nyugatnémet nehézipar „választási pénzt“ ígért a jobboldali szociáldemokratáknak Stuttgart, december 14. (ADN) A «Neues Európa» című kéthetenként megjelenő polgári lap legutóbbi kiadásábanközölte, hogy a nyugatnémet nehézipar 103 millió márka «választási pénzt» ígért eddig azoknak a bonni pártoknak, amelyekről feltételezik, hogy a háborús szerződések ratifikálásakor és a szövetségi gyűlés újramegválasztása után közvetve vagy közvetlenül továbbra is képviselik a nyugatnémet imperializmus érdekeit. A lap szerint Adenauer kereszténydemokrata uniójának 60 millió márkát, a szabad demokrata pártnak 18 millió márkát ígértek. A Német Szociáldemokrata Párt jobboldali vezetőségét 25 millió márka «támogatásban» szándékoznak részesíteni. Angliában amerikai haditörvényszék elé idézhetik az angol alattvalókat London, december 14. (TASZSZ) Maxwell Fyfe angol belügyminiszter december 11-én a képviselőházban bejelentette: ,,Az ideiglenesen Angliában tartózkodó külföldi csapatokra vonatkozó törvénynek megfelelően az Egyesült Államok hatóságai jogosultak útbaigazítások adása végett polgári tanukat beidézni a haditörvényszékre." Beltenger labourista képviselő kérte a belügyminisztert, vegye figyelembe azokat a komoly aggodalmakat, hogy így az angol alattvalókkal esetleg sértően bánhatnak. Kuomintangista banditák rablótámadása egy angol kereskedelmi hajó ellen London, december 14. (MTI) Mint a «Reuter» jelenti, december elején csangkajsekista banditák csónakokkal megtámadták a «Rosita» nevű angol kereskedelmi hajót. A hajó kapitányát megölték. Ahajót megszállták és kirabolták. A magyar sakkbajnokság végeredménye Az országos egyéni, férfi sakkbajnokság küzdelmei vasárnap véget értek. Ezúttal a függőjátszmák befejezésére került sor. Eredmények: Barcza—Szabó 1:0, Kluger —Flórián 1:0, Gereben—Bakonyi és Vajda —László döntetlen. Az 1952. évi magyar sakkbajnokság győztese Szabó László 13 ponttal. A további sorrend: 2. Barcza 12.5, 3. Tipary 10.5, 4. Kluger 10, 5. Sándor 9.5, 6. Szily 9.5, 7. Bán 8.5, 8. Lengyel 85, 9. Pogáts 8.5, 10. Gereben 8.5, 11. Róbert 8.5 12. Flórián 8, 13. Szilágyi 7, 14. Vajda 7, 15. Négyesy 6.5, 16. László 6, 17. Bakonyi 6, 17. Szabó Dezső 5 pont. AZ ORSZÁGOS ÖKÖLVÍVÓ CSAPATBAJNOKSÁG döntőjében vasárnap Budapest A-csapata 14:6-ra győzött Budapest B ellen. A harmadik helyért folyó mérkőzést Budapest C nyerte 12:8-ra Győr-Sopron megye csapata ellen. A BP. BÁSTYA ÚSZÓVERSENYÉN a Kinizsi csapata országos csúcseredményt ért el a 4x100 méteres női vegyesúszóváltóban. A csapat (Novák I.,Novák É., Killermann, Szőke) eredménye 5:16.2 mp volt. (A régi csúcseredmény: SZOT 5:19.8 mp.) A TOTÓ 12 TALÁLATOS SZELVÉNYE: Labdarúgás: Honvéd—Dózsa végeredménye (2:2). Honvéd—Dózsa első félidő 2 (0:2). Sortex—Izzó 2 (1:2). Miskolci Honvéd—Sztálin Vasmű Építők x (2:2). Kézilabda: Honvéd- Vörös Meteor 1 (10:9). Haladás—TOKER x (6:6). Vasas—Kistext 2 (8:10). Elektromos Építők 2 (4:14). Kinizsi—Dózsa 2 (5:16). Kinizsi—Keltex (női) 2 d1:4), Ganzvillany—Honvéd 1 (4:3), Postás—Gázművek x (5:5). A szovjet sakkbajnokság December 12-én játszották le a szovjet sakkbajnokság 10. fordulóját. Tasmanov, a Bronstein elleni játszmában hamarosan pozícióelőnyhöz jutott, majd pedig pontosan felépített támadástvezetett a sötét állása ellen. A 40. lépés után Bronstein feladta a küzdelmet.■ A fiatal Bivsev legyőzte Boleszlavszkijt, Geller a Kan elleni játszmában minőségelőnyre tett szert, majd előnyét következetesen felhasználva, a 37. lépés után győzelmet aratott. A szovjet sakkbajnokság állása: Tajmanov 8 pont, Botvinnik, Geller és Korcsnoj 6.5, Boleszlavszkij és Mojszejev 6 pont, SZEGEDEN volt a súlyemelő csapatbajnokság döntője. A versenyt Budapest csapata nyerte 21 ponttal, második Hajdú-Bihar (10 pont), harmadik Pest megye. A BP. DÓZSA ÉS A BP. BÁSTYA KERÜLT A MAGYAR VÍZILABDAKUPA DÖNTŐJÉBE. Az elődöntő eredménye: Bp. Dózsa—Bp. Honvéd 4:3, Bp. Bástya—Szolnoki Dózsa 2:0. A SZOT 1952. ÉVI TORNÁSZCSAPATBAJNOKSÁGÁT a férfi I. osztályban a Vörös Meteor, a női I. osztályban pedig a Vasas nyerte . A japán bányászok hősi sztrájkja Sanghaj, december 14. (TASZSZ) Japánban újból fellendülőben van a sztrájkmozgalom. A legkülönbözőbb iparágakhoz tartozó üzemekben folynak sztrájkok. A munkások követelik a munkabérek emelését, a munkaviszonyok megjavítását, az elbocsátások megszüntetését. Különösen a 270.000-es taglétszámú bányászszakszervezet sztrájkja öltött hatalmas arányokat. A bányászsztrájk, amely az ország csaknem valamennyi bányájára kiterjedt, már majdnem két hónapja folyik. Ennek következtében lényegében megszűnt a széntermelés. A nagy szénhiány megbénította a japán tengeri, szállítást és a vasutakat. A sajtó közleményei szerint a vonatok 30 százaléka nem közlekedik. A sztrájk súlyos csapást mér a japán hadiiparra is és hátráltatja a koreai beavatkozó csapatok felé irányuló teherszállítást. A szénhiány annyira komoly London, december 14. A francia gyarmatosítók súlyos vietnami vereséges nyugtalansággal töltik el az angol burzsoá sajtót. A konzervatív «Daily Telegraph» csüggedten állapítja meg: «,A franciák helyzete Indokínában rendkívül súlyos. Ma már világos, semmi remény arra, hogy legyőzzék Ho Si Minh haderejét. De ami még ennél is rosszabb, az, hogy a vietminh (vietnami népi erők) méreteket öltött, hogy a japán minisztertanács december 5-i rendkívüli ülésén elhatározta, hogy haladéktalanul 540.000 tonna szenet importál. A japán reakció a sztrájk aláásása céljából felhasználja a jobboldali szociáldemokrata szakszervezeti szakadárokat Ez az áruló csoport azonban nem ingatta meg a sztrájkolókat. A japán reakció ezért amerikai segítséghez folyamodott. A japán rádió közleménye szerint az amerikai hatóságok több ízben durva nyomást gyakoroltak a szénbányász-szakszervezet vezetőségére, követelték a sztrájk azonnali beszüntetését. A japán bányamunkások sztrájkja azonban minden fenyegetés és megtorlás ellenére tovább tart, sőt a sztrájkhoz egyre újabb munkásrétegek csatlakoznak, offenzívája a francia csapatokat kétségtelenül visszavonulásra kényszeríti». A konzervatív angol lap a továbbiakban megállapítja: «A francia kormány csapatai olyan háborúban szenvednek, amelyben semmi kilátás nincs a győzelemre». Más hírforrások szerint az utolsó hét folyamán a francia expedíciós hadsereg Vietnamban a tonkini deltában és Na-San környékén 800 halottat, 650 sebesültet és 150 foglyot vesztett. A francia imperialisták vietnami vereségei A DOLGOZÓK ÉLETE A TŐKÉS ORSZÁGOKBAN Mit ér az emberélet Amerikában ? Nemrégiben egy érdekes könyv jelent meg Párizsban. Címe: «Ki ölte meg H. O Burrell?» Szerzője: W. Pozner, ismert nevű francia író és újságíró. A könyv kiindulópontja megtörtént esemény. 1951 elején az amerikai sajtó kis hírben közölte, hogy egy «átlagamerikai», H. O. Burrel, charlottei (Észak-Karolina állam) lakos «ismeretlen okból» öngyilkos lett. Pozner ennek az «ismeretlen oknak» a kiderítésére vállalkozott. Nagy meggyőző erővel mutatja meg, hogy Burrel, a mai amerikai valóság, az «amerikai életforma», a háborús hisztériakeltés, a fasizálás, a terror kergette a halálba. A könyv a többi között megrázó képet fest arról, hogy a dolgozó ember a legteljesebb létbizonytalanságban él az Egyesült Államokban. «Hogy valaki áldozatul essék az erőszaknak — írja Pozner — ahhoz elég, ha sötét a bőre, vagy csak annyi, hogy szegény ... Ha a föld nem szívná be, ha az eső nem mosná el a vért, New Yorkiól San Franciscóig nem lenne olyan utca, amelyet vér ne borítana ... Nem a gengszterekre és géppisztolyaikra gondolok. A rendőrök, az üzemi őrségek és a hivatásos sztrájktörők gépfegyverei másképp halálosak, bár kevesebb reklámot csapnak nekik. 1929-ben Chicagóban Al Capone eltétette láb alól néhány ellenfelét. Ez a «Saint Valentine-i vérengzés» csak hét emberéletbe került és mégis sok újságpapírt és egy filmet szenteltek neki. De 1937-ben, ugyancsak Chicagóban, a rendőrség meggyilkolta a Republic Steel konszern tíz sztrájkoló munkáját és több tucat sztrájkolót súlyosan megsebesített. A Paramount filnvállalat sohasem mutatta be azt a híradót, amelyet ezen a napon készítettek. Nagyon ritkán zajlik le bármilyen nagy sztrájk emberáldozat nélkül és nyugodtan el lehet mondani, hogy nincs az Egyesült Államokban egyetlen szakszervezet sem, amelynek tevékeny tagjait ne támadták volna meg orvul». Pozner megdöbbentő tényeket sorol fel. A rendőrség elhurcolja a «gyanúsítottakat» és börtönbe veti őket. A letartóztatottak sötét, levegőtlen cellába kerülnek, ököllel, szíjjal, korbáccsal verik, könnygázzal és kloroformmal kínozzák őket. Számos letartóztatott nyomorékként hagyja el a börtönt. Pozner így, ír: «Az amerikai rendőr tapasztalatból tudja, hogy egy sztrájkolót, egy munkanélkülit, egy munkást, egy csavargót, vagy egyszerűen egy rosszul öltözött embert, röviden a szegényeket, minden letartóztatási parancs nélkül börtönbe hurcolhat, megkínozhat, megnyomoríthat és végül meg is ölhet, anélkül, hogy bármit is kockáztatna, hacsak nem egy dicséretet felettese részéről. Ami pedig az ipari vállalatok — kezdve a Ford-műveken, egészen a Warner filmvállalatig — által foglalkoztatott, fegyveres és egyenruhával felszerelt magánrendőrséget illeti, létezésének egész értelme az erőszak alkalmazásában van». A munkás élete nagyon keveset ér a dollár hazájában. Munkavédelem gyakorlatilag nincs és az üzemi balesetek áldozatainak száma óriási. «1948-ban — írja Pozner — mintegy kétmillió üzemi baleset volt az Egyesült Államokban. Ezeknek 90 százalékát a munkaügyi minisztérium beismerése szerint is, meg lehetett volna akadályozni. Minden tizenhatodik másodpercben megsebesült és minden ötödik percben meghalt vagy megnyomorodott egy amerikai munkás. Amikor 1947-ben bányalégrobbanás következtében ö1 vájár életét vesztette Centráliában (Illinois állam), a társaságot ezer dollár pénzbüntetésre ítélték. Ilyandon 9 dollárra értékelték egy amerikai vájár életét. Nagyszerű küzdelem az év utolsó bajnoki labdarúgómérkőzésén Bp. Dózsa—Bp. Honvéd 2:2 (2:0) Az elsőosztályú labdarúgóbajnokság méltó befejezése volt vasárnap a Bp. Honvéd—Bp. Dózsa mérkőzés. Bár az esőtől nagyon felázott, csúszós kispesti pálya alaposan próbára tette a játékosokat, a találkozó magas színvonalú, az utolsó percig érdekes küzdelmet hozott. A mérkőzésen résztvett Puskás Ferenc, a Bp. Honvéd csapatkapitánya is, aki vasárnap hajnalban érkezett haza Bécsből, hogy csapata rendelkezésére álljon a nehéz összecsapáson. Mintegy 8000 néző előtt kezdődött meg a mérkőzés. Mindjárt az első percekben nagy iram alakult ki. A Dózsa játékosai lendületesen, óriási akarással rohamozták ellenfelük kapuját. A Honvéd csatárai is sok támadást vezettek. Ezeket azonban nem tudták eredményesen befejezni, mert a Dózsa kitűnő védelme — elsősorban Henii kapus — minden helyzetben jól lépett közbe. A Dózsa, ha kevesebbet is, de veszélyesebben támadott. A 29. percben Egresi nagyszerűen ívelt labdáját Virág továbbította a Honvéd kapujába, majd a 42. percben ugyancsak ő újabb gólt szerzett. A Dózsa a félidőben 2:0-ra vezetett. A szünet után alaposan megváltozott a játék képe. A Dózsa ahelyett, hogy jó formában lévő csatáraival tovább folytatta volna az első félidőbeli nyílt, támadó játékot, a második félidőben inkább védekezésre rendezkedett be. A Honvéd fölénybe került és csatárai kemény harcot vívtak a Dózsa-védőkkel. A játéknak ebben a részében is akadt egy-két gólhelyzete a Dózsának, de ezeket nem tudta kihasználni. Az utolsó negyedórában a Honvéd nagy lelkesedéssel hajrázott és ekkor nyomasztó fölénybe került. A fergeteges támadások eredménnyel jártak.A 31. percben Puskás 2:1-re javított és a 40. percben —a Virág kiállítása után — Bártfai kiegyenlített. A mérkőzés tehát igazságos döntetlennel végződött. Az év utolsó bajnoki labdarúgómérkőzése nem hozott változást a csapatok sorrendjében. A Bp. Honvéd veretlenül megnyerte a bajnokságot. Az osztályozómérkőzések Vasárnap a népligeti Vasas-pályán 20.000 néző előtt folytatták az NB II. bajnokcsapatainak osztályozómérkőzéseit. Mindkét találkozó színvonala alacsony volt, messze elmaradt a várakozástól. Idegesség, kapkodás jellemezte a csapatok játékát. A Miskolci Honvéd—Sztálin Vasmű Építők mérkőzés 2:2 arányú döntetlennel végződött. Az első félidőben a miskolciak 1:0-ra vezettek. A Vasas Izzó nagy küzdelemben 2:1 (2:1)-re győzött a Vörös Lobogó Sortex ellen. Az első verseny a műjégpályán A Bp. Honvéd rendezte vasárnap az év első gyorskorcsolyázóversenyét a műjégpályán. A válogatott keret tagjai 1500 és 5000 méteren mérték össze erejüket, az 1500 m-es futamot Lőrincz nyerte 2:25.4 mp-es jó eredménnyel, 5000 méteren Merényi volt az első (9:05.4 mp). A női 1000 méteres futamban Földvári- Boér Mária, a Bp. Honvéd versenyzője 1 perc 57.6 másodperces eredménnyel új országos csúcseredményt ért el. HÉTFŐ, 1952 DECEMBER 15 — A Magyar Államvasutak közli, hogy december 16-án, kedden, a Tárnok és Martonvásár közötti pályamunkálatok miatt, az 1812. sz. Budapest Déli-pályaudvar—Szombathely között közlekedő személyvonatot Budapest Déli-pályaudvar— Kelenföld—Pusztaszabolcs—Székesfehérvár útirányon át közlekedteti. IN O J All AG A Meteorológiai Intézet jelenti: Várható időjárás ma estig: változó felhőzet, néhány helyen eső, reggeli ködképződés, mérsékelt déli, délnyugati szél, a hőmérséklet kissé csökken. A várható napi középhőmérséklet az ország egész területén 4 Celsius fok felett lesz. A budapesti színházak mai műsora Operaházi Nincs előadás. — Nemzeti Színházi Csongor és Tünde (Bajza-bérl., 7). — Városi Színház: Mulass velünk !a magyar rádió eladása, fél 8). — Katona József Színház: Fáklyaláng (Megyeri-bérl., 7). — A Magyar Néphadsereg Színháza: Nincs előadás. — Madách Színház: Farkasok és bárányok (7). — Fővárosi Operettszínház: Nincs előadás. — Ifjúsági Színház: A szerencse nem pottyan az égből (7). — Ifjúsági Színház Kamaraszínháza: Timur és csapata (4). — Zeneakadémia: ünnepi Kodály-hangverseny (fél 9.) — Fővárosi Víg Színház: Szibérai rapszódia (Déryné szereposztás, 7). Vidám Színpad: Nincs előadás. — Állami Bábszínház: Karácsonyéj (fél 8). — Artista Varieté: Ilyen még nem volt! (6, 8). — Rádió: Az élet hídja, színházi közvetítés (Kossuth, 2010). SZABAD NÉP a Magyar Dolgozók Pártjának központi lapja Szerkeszti a szerkesztőbizottság Kiadja a SZABADSÁG lapkiadóvállalat Szerkesztőség és kiadóhivatal, Budapest VIII, Blaha Lujza tér 3 Tel.: *343—100, *142—220. Terjeszti a Posta Központi Hírlapirodája, Budapest, V., József nádor tér 1 Tel.: 180—850. vidéken a helyi hírlapterjesztéssel foglalkozó postahivatal. Budapesti üzemi előfizetés tel.: 189—644, 189_653 189—607. A budapesti egyéni előfizetők ügyeit a kerületi kézbesítő postahivatalok kezell. Központi előfizetőszolgálat: 183—022. Expedíció* 330__552 Előfizetési díj havi 12 Ft. SZIKRA Lapnyomda, A RÁDIÓ MŰSORÁBÓL HÉTFŐ KOSSUTH-RÁDIÓ: 5.(H)—8.30-ig: Reggeli zenés műsor. — Közben.— 5.30: Hírek. Lapszemle. — 6.00: Falurádió. — 6.45: A «Szabad Nép» mai vezércikke. — 11.30— 36 óra története. Irodalmi riport. — 12.00: Híek. Hangos Újság. — 12.30: Népi zene. — 13.00: A magyar rádió énekkarának hangversenye Kodály Zoltán műveiből. — 13.40: Francia szabadságdalok. — 14.15: Heti zenés kalendárium, hanglemezekkel. — 15.00: Úttörő-híradó. — 15.30: Szál Csang Szik elbeszélő költeménye. — 16.00: A magyar rádió kisegyüttese játszik. — 16.20: Ifjúsági fejtörő. — 16.45: Műsor, az úttörők zenei szakköreinek. — 17.00: Hírek. — 17.15: A «Szabad Ifjúság» vasárnapi számának ismertetése. — 17.30: Hangképek a népek bécsi békekongresszusáról. — 18.00: A magyar rádió ajándékműsora. — 19.00: Hangos Újság. - 20.00: Tíz perc: külpolitika. — 20.10: Közvetítés a Nemzeti Színházból: Az élet hídja. — Közben. 21.50: Hírek. Sport. — 22.55: A berlini Komische Oper ének és zenekara játszik. — 24.00: Hírek. * PETŐFI-RÁDIÓ: R-00: Hanglemezműsor. — 9-00: Bartók és Kodály gyermekzenéjéből. — 9.20: Orosz nyelvlecke, kezdőknek. — 9.40: Részletek Kodály Bicinia Hungarica c. gyűjteményének IV. füzetéből. — 10.00: Hírek. — 10.10: Szovjet filmdalok. Hangi. 10.30: Óvodások műsora. — 10-50: Hanszerszólók. Hangi. — 15.00: Zenét tanuló ifjúságunk köszönti Kodály Zoltánt. — 16.00: Irodalmi műsor. — 16.30: Részletek Kacsóh «János vér» c. daljátékából. Hgl. — 17.20: A világ térképe előtt. Előadás. — 17.40: a rádió Népművelési Híradója. 18.00: Beethoven G-dur románc, op. 40. Hgl. — 18.10: A tudomány úttörői: Bolyai János. Előadás. — 18.45: A Magyar Állami Hangversenyzenekar játszik. — 19.35: Szív küldi ... — 20.00: Fuvola-számok. — 20.15: Sportnegyedóra. — 22.00: A magyar rádió tánczenekara játszik.