Szabad Nép, 1952. december (10. évfolyam, 299-328. szám)

1952-12-15 / 313. szám

Kiküldött munkatársunk telefonjelentése Az osztrák főváros népének harcos állásfoglalása a béke mellett Bécs, december 14. Minden nap győzelem. A kongresszus második napja nemcsak a Konzerttiaus ter­­mében jelentett újabb lépést előre, hanem új győzelmet hozott a nagytermen túl is, a bécsi utcán. E győzelem jelentőségét még fokozza az a szinte példátlan maga­tartás, amelyet három haladó napilap ki­vételével az egész bécsi sajtó a békekon­­gresszussal szemben tanúsít. Egyetlen sort, egyetlen hetyt sem írnak arról a törté­nelmi eseményről, amely ma Bécsben játszó­dik. Tizenkettedikén, a kongresszus megnyi­tásának napján a «Die Presse» című lap fő szenzációja az volt, hogy egy Rayo nevű fakk­ üvegbe záratja magát és ott akar maradni egy évig. A «Neues Österreich» című, magát demokratikusnak nevező újság azt az eseményt közölte, hogy a bécsi ana­tómiai intézetben tetten értek egy hulla­rablót. A «Neue Wiener Tageszeitung» két fő szenzációja közül az egyik egy gyermek­gyilkos anyáról szól, a másik egy fény­kép, amely azt ábrázolja, hogy Bécsben már a kutyák számára is lehet cipőt vásá­rolni. Szombaton, amikor a haladó lapok a kongresszus megnyitásáról számoltak be, a reakciós sajtó továbbra is a teljes agyon­hal­lgatás politikáját folytatta. Bécsben vannak a világirodalom és a művészeti élet olyan nagyságai, mint Ara­gon és Erenburg, Jorge Amado és Emi Szino, Jesus Lara és Konsztantyin Szimo­­nov, világhírű tudósok, egyetemi tanárok, de a bécsi sajtó többsége minderről nem akar tudomást ve­ni. Ha máskor Jean Paul Sartre, a neves francia író Bécsbe érkezett volna­, minden lap az első oldalon közölte volna ezt a­ hírt, tolongtak volna az újságírók, hogy interjút készítsenek ve­le. De mert Sartre ezúttal a­ békekongresz­­szusra érkezett, a jobboldali bécsi sajtó még a­ nevét sem említi meg. Szombaton délutánra az osztrák békehar­cosok nagyarányú békefelvonulást tervez­tek. A reakciós sajtó szabotázsát látva, a békekongresszus küldöttei feszült várako­zással néztek a felvonulás elébe. Várjon ho­gyan sikerül majd? Hiszen a hivatalos Ausztria ellene van, a város nagy része amerikai, angol és francia ellenőrzés alatt áll, a békeharcosokat üldözik, amellett az idő is rossz, hideg van, az utca nedves, márpedig Bécsben nincs mindenkinek téli­­kabátja és a dolgozók nem kis részének lyukas a cipője. A parlament előtti téren, a dísztribünön a világ legkiemelkedőbb békeharcosai vár­ták a­ felvonulást, élükön Joliot-Curie pro­fesszorral. Három óra után néhány perc­cel érkezett meg a térre a nemzetközi béke­­staféta, amelyben a különböző nemzetek fiaitól kísérve Emil Zátopek, a csehszlovák olimpiai bajnok hozta, és adta át Joliot­ Curie-nek a stafétabotot. Megindul az utcán a bécsi nép. És mind­járt az első percekben kiderült, hogy min­den ellenséges érzületű szabotázskísérlet, agyonhall­gat­ás és ellenakció teljes kudarcot vallott, csődöt mondott, megbukott. Tíz- és tízezrével hömpölyögtek, két órán át vonul­tak­ Bécs munkásai, értelmisége, polgárai, hogy hitet tegyenek a közös, nagy ügy, a béke mellett. Piros-fehér-piros zászlókat len­getve, az ifjúság nyitotta meg a felvonu­lást, aztán végeláthatatlan sorokban jöttek a dolgozók, egyenruhás vasutasok és bá­nyászok, zenekaraikkal, anyák gyermekko­csikat tolva, fejkendős öregasszonyok, a múlt háború rokkantjai, mankóra támasz­kodva, az ellenállási mozgalom harcosai, fe­jük fölé emelve a jelszót: «Soha többé há­borút, soha többé fasizmust.» Ezrek é­s ez­rek hozták százféle nyelven a táblát, amely­nek egyetlen felirata volt: «Béke». Az apák magasra emelték gyermekeiket, hogy azok­nak emlékezetébe is bevésődjék e nagy nap, a nagy békeharcosok látványa. A bécsi mun­­kásoknak koplot­t a kabátjuk és rossz a ci­pőjük, de a hidegben és a nedves úton még­is eljöttek, mert nem lehetett szebb és fon­tosabb pillanat számukra, mint az, amikor a békéért emeltek szót az egész világ előtt. A nyerz művek munkásai egy statisztikát emeltek a magasba: «A második világhábo­rúban 28 munkásunk volt koncentrációs tá­borban, 18 munkástársunkat kivégezték, 13 elesett a háborúban, 13 megsebesült». «Frieden, Frieden» — békét, békét — zúgta a tömeg és mennél tovább tartott a felvonulás, annál magasabbra hágott a lelkesedés, a felvonulók közül eleinte csak néhányan, később tizen és százan ro­hantak oda a tribünökhöz, bújtak át a kö­telek alatt, hogy kezet szorítsanak a kül­földi békeharcosokkal, hogy átadják nekik kis kék zászlajukat, amelyen fehér betű­vel ezek a szavak álltak: «Üdvözlet a Né­pek Kongresszusának». Leszállt az est, besötétedett, de a fel­vonulás nem ért véget, hanem átalakult fáklyásmenetté. Lobogtak a fáklyák a bécsi éjszakában, a világosság győzelmét hirdet­ve a sötétség, a béke győzelmét hirdetve a háború fölött. A nagyszerű békefelvonulás új lendüle­tet, új hitet adott az egész kongresszus munkájának. Megmutatta: az elnyomásban élő osztrák nép nagy többségében a béke ügyének támogatója. Megmutatta azt, hogy milyen hatalmas és kimeríthetetlen a béke ereje. Joliot-Curie professzor megnyitó beszé­dében ezeket mondotta: «Mi is nem vol­nánk mind egy véleményen, ha azt akar­nák eldönteni, hogy a múltbeli fejlődés mi­lyen törvényszerűségeket követett és hogy valószínűleg mi lesz a jövőbeli fejlődés. Van azonban egy kérdés, amelyre mind­nyájan igennel válaszolhatunk. Ez a kér­dés pedig az, hogy különböző rendszerek békében élhetnek-e egymás mellett. Ha nem válaszolnánk igennel erre a kérdésre, ez annak elismerését jelentené, hogy elkerül­hetetlennek tartjuk azt a háborút, amely egy rendszer céljait akarja erőszakkal ér­vényre juttatni. De legyünk tisztában az­zal, hogy milyen nagy jelentősége van an­nak, ha igennel válaszolunk a békés együtt­élés kérdésére. Aki elismeri a békés együtt­működést, az ellene szegül annak, hogy — tekintet nélkül arra, hogy milyen érde­mei és céljai is legyenek az egyik vagy másik rendszernek — háborúval kényszerít­senek rá más népekre egy bizonyos élet­formát. Aki elismeri a békés együttélést, az nemet mond a megelőző háborúnak még a gondolatára is, amelyre egyesek nyíltan, mások pedig rejtve gondolnak. Aki elismeri a­ békés együttélést, az végleg visszauta­sítja mindenféle kereszteshadjárat szelle­mét, amelyet egyesek — az állítólag rab­ságban élő népek felszabadításának ürü­gyén — szítanak, mások pedig valami is­teni küldetés végrehajtásaképpen emleget­nek». Ehhez a gondolathoz kapcsolódnak, ezt húzzák alá, mélyítik el, viszik tovább ,vagy egészítik ki a vita részvevői, köztük olyan emberek, akik a közelmúlt­ban nemcsak részesei nem voltak a­ béke­mozgalomnak, hanem ilyen vagy olyan módon szemben álltak, vele. Rafael Terra­­nuova olasz kereszténydemokrata képviselő ezekkel a szavakkal fordult a kongresszus­hoz: «A népek kongresszusa nem lehet az a hely, ahol a különböző rendszerek vagy különböző életformák előnyeit vagy hátrá­nyait vitatják meg. Itt az a feladat, hogy a békés megegyezés pontjait keressük meg és nem az, hogy meg nem értést keltsünk olyan problémákkal kapcsolatban, amelyek­nek semmi közük sincs a béke megőrzésé­hez. Ez az oka annak, hogy mi, a parla­menti szövetséget alkotó olaszok, liberáli­sok, kereszténydemokraták, szociáldemo­kraták és függetlenek részt veszünk ezen a kongresszuson­. A kongresszus egyik kiemelkedően érde­kes felszólalása Jean Paul Sartre-é, a ne­ves francia íróé volt. Ismeretes, hogy Sartre hosszú időn át szemben állt a békemozga­­lommal, filozófiai írásaiban, színdarabjai­ban és regéngy­eiben zavaros és za­­vart keltő nézeteknek adott hangot, nem egy kommunistaellenes nyilat­kozatot tett. A hivatalos Amerika éppen a legutóbbi években és hónapokban a legün­­nepeltebb írók közé emelte. Most ez a Sartre eljött a békekongresszusra és egyértelműen állást foglalt a háború ellen és ennek az állásfoglalásnak az alapja a két különböző társadalmi rendszer békés együttélése lehe­tőségének hangsúlyozása volt. «A kapitalista és szocialista államok közötti háború — mondta Sartre — akkor lenne ma elkerül­hetetlen, ha valaki be tudná bizonyítani, hogy az együttműködés teljességgel lehe­tetlen. Ez annyit jelent, mintha bebizonyosodnék, hogy azoknak a népeknek, amelyek az egyik társadalmi rendszerben élnek, úgy kell dol­gozatok és úgy kell kielégíteniük éhségü­ket, hogy ezzel szétrombolják a másik tár­sadalmi rendszert. De ilyesmit senki sem mond. A szocialista országok képviselői azt mondják nekünk egészen világosan, hogy­ békét akarnak és az együttélés lehetséges. Mit mondanak a megelőző háborúk, az euró­pai újrafelfegyverzés, az atombombával való zsarolás bajnokai? Vájjon azzal igazolják a más országokra nehezedő nyomásukat, hogy az gazdasági nyomás? Sem Burnham­­­nak, az amerikai külügyminisztérium ta­nácsadójának, sem Monnerotnak és Áron­nak, az atlanti egyezményt védő francia teoretikusoknak a szavaiban nem lehet talál­ni ilyesmit... Akkor miről beszélnek? Nos, politikai imperializmusról, a szocialista or­szágok agressziójáról, vallásháborúról, a kommunizmus elleni keresztesháborúról. Rö­viden, ezek politikai és érzelmi érvek, ame­lyek magatartások és egy ideológia ellen irányulnak. Egyszóval: ezek az emberek meg vannak rémülve, így — s ez ebből kö­vetkezik — meg akarnak ijeszteni másokat. És sok nép, amely épp oly bizonyosan békét akar, mint mi, hagyja magát megtéveszteni és megkockáztatja azt, hogy háború tegyen más népek ellen, mert fél attól, hogy má­sok csinálnának háborút ő ellene. Mit tá­runk ezek elé ezen a kongresszuson? Egy­szerűen azt, hogy lehetséges a teljes meg­értés, hogy ha félrevetjük a félelmet, hogy ha — ahelyett, hogy találgatásokba kevered­nénk a másik akaratával kapcsolatban — egyszerűen megkérdezzük őtt. A különböző társadalmi rendszerek együttműködésének lehetőségét hangsúlyoz­ta az indiai Kicsin, Nehru pártjának egyik vezető tagja, Isabelle Blume, a­ belga szo­ciáldemokraták egyik neves alakja, erről beszélt Josef Wirth, volt német kancellár, kereszténydemokrata párti politikus. Mind­járt a kongresszus első napjaiban megmu­tatkozott, milyen széles hatású, milyen rop­pant jelentőségű ez a gondolat, a tartós béke «alapgondolata», a sztálini útmutatás a különböző társadalmi rendszereik békés együttélésének lehetőségéről. A világ minden részéből felhangzik rá a he­lyeslő visszhang, új és új milliók sorakoznak ennek a gondolatnak a je­gyében a béke zászlaja alá. Köveket és köveknél is nehezebben mozgatható embe­reket is megmozgat ez az útmutatás, közel vagy közelebb hozza őket a­ béke ügyéhez. Méray Tibor Az ENSZ-közgyűlés hetedik ülésszaka Az Egyesült Államok küldöttsége elszigetelődött a gazdasági és pénzügyi bizottság államosítási vitájában New York, december 14. (TASZSZ) Az ENSZ-közgyűlés­ gazdasági és pénz­ügyi bizottságának ülésén Bolívia és Uru­guay küldöttei határozati javaslatot terjesz­tettek elő, amely kimondja, hogy az álla­moknak joguk van rendelkezniük termé­szeti kincseikkel és készleteikkel, s szaba­don kihasználhatják azokat. E határozati javaslat azoknak a gazdasá­gilag elmaradt országoknak az álláspontját tükrözi, amelyek államosítják természeti kincseiket és ezért összeütközésbe kerültek az Egyesült Államok és Anglia imperialista monopóliumaival. A határozattervezet ere­deti szövege felhívta az ENSZ tagállamo­kat, hogy tartsák tiszteletben minden ország jogai természeti kincseinek, és készleteinek államosítására. Az indiai küldöttség módosító javaslatot nyújtott be, mely e felhívás törlését ajánl­ja­. Az indiai küldöttség módosító javasla­tát az amerikai-angol monopóliumok kép­viselőinek nyomására nyújtották be. Ez a módosítás ködös formában azt a követelést tartalmazza, hogy az államosítás végrehaj­tásánál «kellő módon» vegyék figyelembe «a« kölcsönös bizalom fenntartásának szük­ségességét» — vaagyis az imperialisták ér­dekeit. Ez a módosítás azonban nem elé­gítette ki az Egyesült Államok képviselő­­jét, aki ezért újabb módosítást fűzött a bolíviai-uruguayi határozattervezethez. Ez előírja «más államok polgári érdekeinek» védelmét és dicsőíti az amerikai-angol mo­nopolistákat, akik állítólag «vállalkozó szel­­lemet, jártasságot, tőkét, hozzáértést és technikai ismereteket» vittek a gazdasági­lag elmaradott országokba. A gazdaságilag elmaradt országok kép­viselői — akik tapasztalatból ismerik a nemzeti tulajdonukat fosztogató amerikai­­angol monopolista rablók «jártasságát»­­— egységesen az amerikai módosítások ellen szavaztak. A bizottság 28 szavazattal 17 ellen elvetette az amerikai küldöttség mó­dosító javaslatát. Öten t­artóz­kodtak a sza­vazástól. A Szovjetunió, Ukrajna, Bielo­­russzia, Csehszlovákia, Lengyelország, Irán, India, Bolívia, Uruguay és más­ országok az amerikai módosítások elfogadása ellen szavaztak. Bolívia és Uruguay határozati javaslatát az indiai módosításokkal 31 szavazattal — köztük a Szovjetunió szavazatával — el­fogadták. 19 küldöttség tartózkodott a sza­vazástól. A határozati javaslat elfogadása ellen csak az Egyesült Államok képviselője szavazott Véget ért a tuniszi kérdés vitája New York, december 14. (TASZSZ) Az ENSZ-közgyűlés 1. számú (politikai) bizottságának december 12-i ülésén véget ért a tuniszi kérdés vitája és szavazásra tették fel az előterjesztett határozati javas­latokat. A bizottság elsőnek a 13 ázsiai és arab ország képviselői által beterjesztett hatá­rozati javaslat felett szavazott. Ez a hatá­rozati javaslat megállapítja, hogy «a je­lenlegi tuniszi helyzet veszélyezteti a nem­zetközi békét és biztonságot». A határo­zati javaslat felhívja a francia kormányt, hogy «teremtsen egészséges állapotokat Tuniszban és biztosítsa a tuniszi nép sza­badságjogait». Indítványozza­: alakítsanak «jószolgálati bizottságot» a Tunisz és Fran­ciaország közötti tárgyalások «megszerve­zésére és megkönnyítésére». A szavazás során a gyarmattartó hatal­maknak — élükön az Egyesült Államokkal — a la­tin amerikai országok küldötteire gya­korolt nyomással sikerült két-három szava­­zatkülönbségből álló jelentéktelen szótöbb­séggel elutasítaniuk a függetlenségre tö­rekvő tuniszi nép jogos követeléseit kinyil­vánító határozati javaslatot. Ezután szavazásra tették fel a 11 latin­­amerikai ország határozati javaslatát. Ez a határozati javaslat csupán arra szorítko­zik, hogy «kapcsolataik rendezésére» hívja fel az érdekelt feleket. Ezt a határozati ja­vaslatot az amerikai külügyminisztérium utasítására terjesztették elő. A javaslat arra irányul, hogy megakadályozza a közgyűlést a tuniszi kérdés igazságos megoldását célzó ajánlások hozatalában. India küldöttsége indítványozta, hogy a határozati javaslat­­ból­ töröljék azt a pontot, amely lényegében igazolja a francia kormány gyarmati poli­tikáját. India javaslatát a bizottság ameri­kai többsége elutasította. A bizottság ezután szavazattöbbséggel jóváhagyta a 11 latinamerikai ország hatá­rozati javaslatát. A határozati javaslatra 45 szavazatot, ellene 3 szavazatot adtak le. Tíz küldött (a Szovjetunió, az Ukrán SZSZK, a Bielorussz SZSZK, Csehszlová­kia, Lengyelország, Anglia, Hollandia, Guatemala, Ausztrália és Argentina) tar­tózkodott a szavazástól. A koreai néphadsereg főparancsnokságának hadijelentése A Koreai Népi Demokratikus Köztársa­ság néphadseregének főparancsnoksága de­cember 14-én közli: Az elmúlt nap folyamán a koreai nép­hadsereg egységei, a kínai népi önkéntesek alakulataival együtt, védelmi harcokat vív­tak az amerikai-angol intervenciósok ellen. December 13-án éjszaka az amerikai lé­zkalózok két órán keresztül vadállati mó­don bombázták a semmiféle katonai cél­ponttal nem rendelkező Jicsu városát. Több mint kétezer gyújtó-, romboló- és időzített bombát dobtak le. Többszáz békés lakos meghalt, sok ház rombadőlt. December 14-én a néphadsereg légvé­delmi egységei és az ellenséges repülőgé­pekre vadászó lövészek lelőttek öt és meg­rongáltak két ellenséges repülőgépet. SZABAD NÉP Francia aggodalmak a nyugatnémet fasizmus újjáéledése miatt Párizs, december 14. (TASZSZ) A «Liberation» című lap jelentése szerint a Francia Köztársasági Tanács december 12-i ülésén vita alakult ki a­z utóbbi idő­ben Nyugatt-Németországban mind gyako­ribb fasiszta megnyilvánulásokkal kapcso­latban. A köztársasági tanács tagjai aggo­dalmukat fejezték ki a fasiszta propagan­da növekedése miatt és felháborodással emelték ki azt a tényt, hogy a hitlerista gyűjtőtáborok levéltárait átadták a bonni Németországnak. A Francia Köztársasági Tanács határozatá­ban fejezi ki tiltakozását a német fasizmus újjáéledése ellen. «Az a tény — állapítja meg «Libera­tion» —, hogy a határozatot olyan csopor­tok képviselői hozták, amelyek a­ nemzet­­gyűlésben a kormány többségét alkotják, bizonyítja­, milyen nagyfokú a francia köz­vélemény ellenzése a bonni kormánnyal megkötött egyezményekkel szemben .. .» Amerikai dolgozók javaslata a koreai béke helyreállítására New York, december 14. (TASZSZ) Az amerikai villamos, és rádióipari dol­gozók független egyesült szakszervezete közölte, hogy elnöke, Albert Fitzgerald át­adta a Fehér Háznak a szakszervezet ál­tal a­ koreai béke helyreállítására kidolgo­zott tervet. Ezt a tervet a szakszervezet or­szágos kongresszusán fogadták el, amelyen 325.000 munkás volt képviselve. A szak­­szervezet terve a koreai tűzszünet haladék­talan megvalósítását és azt javasolja, hogy­­amilyen gyorsan csak lehet, hozzák visz­­sza az Egyesült Államokba a Koreában lévő amerikai katonákat. Feltétlenül meg kell szervezni az öt nagyhatalom képvi­selőinek találkozóját. Mivel az emberiség további léte attól függ, háború lesz-e vagy béke, erőnket nem kímélve, arra kell töre­kedni, hogy megteremtsük az egyetemes, tartós békét» — hangzik a javaslat. Újabb amerikai légitámadások Koreában Phenjan, december 14. (TASZSZ) Az amerikai légierő folytatja barbár bombatámadásait a Koreai Népi Demokra­tikus Köztársaság békés lakott helyei ellen. A «Koreai Központi Távirati Iroda» közli, hogy december 8-án amerikai repülőgépek három órán át bombázták Észak-Hamgen tartomány Hencshon kerületének egyik körzetét. A bombatámadásnak halott és sebesült áldozatai vannak. Sok parasztház elpusztult. December 9-én 50 amerikai repülőgép bombázta és gépfegyvertűzzel árasztotta el Észak-Hamgen tartomány Henvon kerüle­tének egyik körzetét, valamint Nacsin vá­ros környékét. A barbár bombatámadás kö­vetkeztében több mint 150 polgári lakos meghalt, vagy megsebesült, több mint száz ház elpusztult és leégett. Az amerikai bombavetők december 12-én Dél-Phenan tartomány Tedon kerületének Csezsenam­i körzetét támadták. A halottak között 40 nő is volt. Költségvetési vita a finn parlamentben Helsinki, december 14. (TASZSZ) A finn parlamentben megkezdődött az 1953. évi költségvetéstervezet vitája. A vita során a­ Finn Nép Demokratikus Szövetségé­nek parlamenti képviselői több javaslatot nyújtottak be, amelyek indítványozták az or­vosi intézmények alacsony fizetésű személy­zete bérének emelését, valamint az egyetemi tanársegédek és a népiskolai tanítók fizetésé­nek emelését. Azt is javasolták, hogy csök­kentsék a «Finn Távirati Iroda» fenntartá­sára előirányzott összegeket, mert ez az in­tézmény Finnország nemzeti érdekeivel el­lentétes, a Szovjetunió és a népi demokra­tikus országok ellen irányuló propagandát folytat. A szövetség képviselői javasolták továbbá, hogy jelentősen csökkentsék a fegy­veres erők, a rendőrség fenntartására, a tartalékos kiképzésre stb. irányuló kiadáso­kat. A parlament reakciós többsége elvetette a Finn Nép Demokratikus Szövetségének va­lamennyi javaslatát. Ugyanakkor azonban megszavazta a kormány javaslatát az or­szág «védelmi» előirányzatáról, továbbá a Mannenheim-emlékmű létesítésére és a fa­siszta tartalékos tisztek szövetsége tevé­kenységének támogatására fordítandó ösz­­szegekről. A nyugatnémet nehézipar „választási pénzt“ ígért a jobboldali szociáldemokratáknak Stuttgart, december 14. (ADN) A «Neues Európa» című kéthetenként megjelenő polgári lap legutóbbi kiadásá­ban­­közölte, hogy a nyugatnémet nehéz­ipar 103 millió márka «választási pénzt» ígért eddig azoknak a bonni pártoknak, amelyekről feltételezik, hogy a háborús szerződések ratifikálásakor és a szövetségi gyűlés újramegválasztása után közvetve vagy közvetlenül továbbra is képviselik a nyugatnémet imperializmus érdekeit. A lap szerint Adenauer kereszténydemokrata uniójának 60 millió márkát, a­ szabad de­mokrata pártnak 18 millió márkát ígértek. A Német Szociáldemokrata Párt jobboldali vezetőségét 25 millió márka «támogatás­ban» szándékoznak részesíteni. Angliában amerikai haditörvényszék elé idézhetik az angol alattvalókat London, december 14. (TASZSZ) Maxwell Fyfe angol belügyminiszter de­cember 11-én a képviselőházban bejelen­tette: ,,Az ideiglenesen Angliában tartózkodó külföldi csapatokra vonatkozó törvénynek megfelelően az Egyesült Államok hatóságai jogosultak útbaigazítások adása végett pol­gári tanukat beidézni a haditörvényszékre." Beltenger labourista képviselő kérte a belügyminisztert, vegye figyelembe azokat a komoly aggodalmakat, hogy így az angol alattvalókkal esetleg sértően bánhatnak. Kuomintangista banditák rablótámadása egy angol kereskedelmi hajó ellen London, december 14. (MTI) Mint a «Reuter» jelenti, december ele­jén csangkajsekista­­ banditák csónakokkal megtámadták a «Rosita» nevű angol keres­kedelmi hajót. A hajó kapitányát megöl­ték. A­­hajót megszállták és kirabolták. A magyar sakkbajnokság végeredménye Az országos egyéni, férfi sakkbajnokság küzdelmei vasárnap véget értek. Ezúttal a függőjátszmák befejezésére került sor. Eredmények: Barcza—Szabó 1:0, Kluger —Flórián 1:0, Gereben—Bakonyi és Vajda —László döntetlen. Az 1952. évi magyar sakkbajnokság győztese Szabó László 13 ponttal. A to­vábbi sorrend: 2. Barcza 12.5, 3. Tipary 10.5, 4. Kluger 10, 5. Sándor 9.5, 6. Szily 9.5, 7. Bán 8.5, 8. Lengyel 85, 9. Pogáts 8.5, 10. Gereben 8.5, 11. Róbert 8.5 12. Flórián 8, 13. Szilágyi 7, 14. Vajda 7, 15. Négyesy 6.5, 16. László 6, 17. Bakonyi 6, 17. Szabó Dezső 5 pont. AZ ORSZÁGOS ÖKÖLVÍVÓ CSAPATBAJNOK­SÁG döntőjében vasárnap Budapest A-csapata 14:6-ra győzött Budapest B ellen. A harma­dik helyért folyó mérkőzést Budapest C nyerte 12:8-ra Győr-Sopron megye csapata ellen. A BP. BÁSTYA ÚSZÓVERSENYÉN a Kinizsi csapata országos csúcseredményt ért el a 4x100 méteres női vegyesúszóváltóban. A csapat (Novák I.,­­Novák É., Killermann, Szőke) eredménye 5:16.2 mp volt. (A régi csúcseredmény: SZOT 5:19.8 mp.) A TOTÓ 12 TALÁLATOS SZELVÉNYE: Labdarúgás: Honvéd—Dózsa végeredmény­e (2:2). Honvéd—Dózsa első félidő 2 (0:2). Sor­tex—Izzó 2 (1:2). Miskolci Honvéd—Sztálin Vasmű Építők x (2:2). Kézilabda: Honvéd- Vörös Meteor 1 (10:9). Haladás—TOKER x (6:6). Vasas—Kistext 2 (8:10). Elektromos­ Építők 2 (4:14). Kinizsi—Dózsa 2 (5:16). Ki­nizsi—Keltex (női) 2 d1:4), Ganzvillany—Hon­véd 1 (4:3), Postás—Gázművek x (5:5). A szovjet sakkbajnokság December 12-én játszották le a szovjet sakkbajnokság 10. fordulóját. Tasmanov, a Bronstein elleni játszmában hamarosan pozícióelőnyhöz jutott, majd pedig pontosan felépített támadást­­vezetett a sötét állása ellen. A 40. lépés után Bronstein feladta a küzdelmet.­­■ A fiatal Bivsev legyőzte Boleszlavszkijt, Geller a Kan elleni játszmában minőség­előnyre tett szert, majd előnyét következe­tesen felhasználva, a 37. lépés után győ­zelmet aratott. A szovjet sakkbajnokság állása: Tajma­­nov 8 pont, Botvinnik, Geller és Korcsnoj 6.5,­ Boleszlavszkij és Mojszejev 6 pont, SZEGEDEN volt a súlyemelő csapatbajnok­ság döntője. A versenyt Budapest csapata nyerte 21 ponttal, második Hajdú-Bihar (10 pont), harmadik Pest megye. A BP. DÓZSA ÉS A BP. BÁSTYA KERÜLT A MAGYAR VÍZILABDAKUPA DÖNTŐJÉBE. Az elődöntő eredménye: Bp. Dózsa—Bp. Hon­véd 4:3, Bp. Bástya—Szolnoki Dózsa 2:0. A SZOT 1952. ÉVI TORNÁSZCSAPATBAJ­­NOKSÁGÁT a férfi I. osztályban a Vörös Meteor, a női I. osztályban pedig a Vasas nyerte . A japán bányászok hősi sztrájkja Sanghaj, december 14. (TASZSZ) Japánban újból fellendülőben van a sztrájkmozgalom. A legkülönbözőbb ipar­ágakhoz tartozó üzemekben folynak sztráj­kok. A munkások követelik a munkabérek emelését, a munkaviszonyok megjavítását, az elbocsátások megszüntetését. Különösen a 270.000-es taglétszámú bányászszakszer­vezet sztrájkja öltött hatalmas arányokat. A bányászsztrájk, amely az ország csak­nem valamennyi bányájára kiterjedt, már majdnem két hónapja folyik. Ennek követ­keztében lényegében megszűnt a szénterme­lés. A nagy szénhiány megbénította a japán tengeri, szállítást és a vasutakat. A sajtó közleményei szerint a vonatok 30 százaléka nem közlekedik. A sztrájk súlyos csapást mér a japán hadiiparra is­ és hátráltatja a koreai beavatkozó csapatok felé irányuló teherszállítást. A szénhiány annyira komoly London, december 14. A francia gyarmatosítók súlyos viet­nami vereséges nyugtalansággal töltik el az angol burzsoá sajtót. A konzervatív «Daily Telegraph» csüggedten állapítja meg: «,A franciák helyzete Indokínában rendkívül súlyos. Ma már világos, semmi remény arra, hogy legyőzzék Ho Si Minh haderejét. De ami még ennél is rosszabb, az, hogy a vietminh (vietnami népi erők) méreteket öltött, hogy a ja­pán m­iniszter­­tanács december 5-i rendkívüli ülésén el­határozta, hogy haladéktalanul 540.000 ton­na szenet importál. A japán reakció a sztrájk aláásása­ cél­jából felhasználja a jobboldali szociálde­mokrata szakszervezeti szakadárokat Ez az áruló csoport azonban nem ingatta meg a sztrájkolóka­t. A japán reakció ezért amerikai segítséghez folyamodott. A japán rádió közleménye szerint az amerikai ha­tóságok több ízben durva nyomást gyako­roltak a szénbányász-szakszervezet vezető­ségére, követelték a sztrájk azonnali be­szüntetését. A japán bányamunkások sztrájkja azon­ban minden fenyegetés és megtorlás elle­nére tovább tart, sőt a sztrájkhoz egyre újabb munkásrétegek csatlakoznak, offenzívája a francia csapatokat kétségtele­nül visszavonulásra kényszeríti». A kon­zervatív angol lap a továbbiakban meg­állapítja: «A francia kormány csapatai olyan háborúban szenvednek, amelyben semmi kilátás nincs a győzelemre». Más hírforrások szerint az utolsó hét folyamán a francia expedíciós hadsereg Vietnamban a tonkini deltában és Na-San­ környékén 800 halottat, 650 sebesültet és 150 foglyot vesztett. A francia imperialisták vietnami vereségei A DOLGOZÓK ÉLETE A TŐKÉS ORSZÁGOKBAN Mit ér az emberélet Amerikában ? Nemrégiben egy érdekes könyv jelent meg Párizsban. Címe: «Ki ölte meg H. O Burrell?» Szerzője: W. Pozner, ismert nevű francia író és újságíró. A könyv kiinduló­pontja megtörtént esemény. 1951 elején az amerikai sajtó kis hírben közölte, hogy egy «átlagamerikai», H. O. Burrel, charlottei (Észak-Karolina állam) lakos «ismeretlen okból» öngyilkos lett. Pozner ennek az «is­meretlen oknak» a kiderítésére vállalkozott. Nagy meggyőző erővel mutatja meg, hogy Burrel, a mai amerikai valóság, az «ame­rikai életforma», a háborús hisztériakeltés, a fasizálás, a terror kergette a halálba. A könyv a többi között megrázó képet fest arról, hogy a dolgozó ember a legtel­jesebb létbizonytalanságban él az Egyesült Államokban. «Hogy valaki áldozatul essék az erőszaknak — írja Pozner — ahhoz elég, ha sötét a bőre, vagy csak annyi, hogy szegény ... Ha a föld nem szívná be, ha az eső nem mosná el a vért, New York­iól San Franciscóig nem lenne olyan utca, amelyet vér ne borítana ... Nem a geng­szterekre és géppisztolyaikra gondolok. A rendőrök, az üzemi őrségek és a hiva­tásos sztrájktörők gépfegyverei másképp halálosak, bár kevesebb reklámot csapnak nekik. 1929-ben Chicagóban Al Capone el­tétette láb alól néhány ellenfelét. Ez a «Saint Valentine-i vérengzés» csak hét em­beréletbe került és mégis sok újságpapírt és egy filmet szenteltek neki. De 1937-ben, ugyancsak Chicagóban, a rendőrség meg­gyilkolta a Republic Steel konszern tíz sztrájkoló munkáját és több tucat sztráj­­kolót súlyosan megsebesített. A Paramount filnvállalat sohasem mutatta be azt a hír­adót, amelyet ezen a napon készítettek. Na­­gyon ritkán zajlik le bármilyen nagy sztrájk emberáldozat nélkül és nyugodtan el lehet mondani, hogy nincs az Egyesült Államokban egyetlen szakszervezet sem, amelynek tevékeny tagjait ne támadták volna meg orvul». Pozner megdöbbentő tényeket sorol fel. A rendőrség elhurcolja a «gyanúsítottakat» és börtönbe veti őket. A letartóztatottak sötét, levegőtlen cellába kerülnek, ököllel, szíjjal, korbáccsal verik, könnygázzal és klo­roformmal kínozzák őket. Számos letartóz­tatott nyomorékként hagyja el a börtönt. Pozner így, ír: «Az amerikai rendőr ta­pasztalatból tudja, hogy egy sztrájkolót, egy munkanélkülit, egy munkást, egy csa­vargót, vagy egyszerűen egy rosszul öltö­zött embert, röviden a szegényeket, min­den letartóztatási parancs nélkül börtönbe hurcolhat, megkínozhat, megnyomoríthat és végül meg is ölhet, anélkül, hogy bármit is kockáztatna, hacsak nem egy dicséretet felettese részéről. Ami pedig az ipari vál­lalatok — kezdve a Ford-műveken, egé­szen a Warner filmvállalatig — által fog­lalkoztatott, fegyveres és egyenruhával felszerelt m­agánrendőrséget illeti, létezé­sének egész értelme az erőszak alkalma­zásában van». A munkás élete nagyon keveset ér a dollár hazájában. Munkavédelem gyakor­latilag nincs és az üzemi balesetek áldo­zatainak száma óriási. «1948-ban — írja Pozner — mintegy kétmillió üzemi bal­eset volt az Egyesült Államokban. Ezek­nek 90 százalékát a munkaügyi minisz­térium beismerése szerint is, meg lehetett volna akadályozni. Minden tizenhatodik másodpercben megsebesült és minden ötö­dik percben meghalt vagy megnyomorodott egy amerikai munkás. Amikor 1947-ben bányalégrobbanás következtében ö1 vá­jár életét vesztette Centráliában (Illinois állam), a társaságot ezer dollár pénzbün­tetésre ítélték. Ilyandon 9 dollárra érté­kelték egy amerikai vájár életét­. Nagyszerű küzdelem az év utolsó bajnoki labdarúgómérkőzésén Bp. Dózsa—Bp. Honvéd 2:2 (2:0) Az elsőosztályú labdarúgóbajnokság méltó befejezése volt vasárnap a Bp. Hon­véd—Bp. Dózsa mérkőzés. Bár az esőtől nagyon felázott, csúszós kispesti pálya ala­posan próbára tette a játékosokat, a talál­kozó magas­ színvonalú, az utolsó percig ér­dekes küzdelmet hozott. A mérkőzésen résztvett Puskás Ferenc, a Bp. Honvéd csapatkapitánya is, aki vasárnap hajnalban érkezett haza Bécsből, hogy csapata ren­delkezésére álljon a nehéz összecsapáson. Mintegy 8000 néző előtt kezdődött meg a mérkőzés. Mindjárt az első percekben nagy iram alakult ki. A Dózsa játékosai lendületesen, óriási akarással rohamozták ellenfelük kapuját. A Honvéd csatárai is sok támadást vezettek. Ezeket azonban nem tudták eredményesen befejezni, mert a Dózsa kitűnő védelme — elsősorban Henii kapus — minden helyzetben jól lé­pett közbe. A Dózsa, ha kevesebbet is, de veszélyesebben támadott. A 29. percben Egresi nagyszerűen ívelt labdáját Virág továbbította a Honvéd kapujába, majd a 42. percben ugyancsak ő újabb gólt szerzett. A Dózsa a félidőben 2:0-ra vezetett. A szünet után alaposan megváltozott a játék képe. A Dózsa ahelyett, hogy jó for­mában lévő csatáraival tovább folytatta volna az első félidőbeli nyílt, támadó játé­kot, a második félidőben inkább védekezés­re rendezkedett be. A Honvéd fölénybe ke­rült és csatárai kemény harcot vívtak a Dózsa-védőkkel. A játéknak ebben a részé­ben is akadt egy-két gólhelyzete a Dózsá­nak, de ezeket nem tudta kihasználni. Az utolsó negyedórában a Honvéd nagy lelke­sedéssel hajrázott és ekkor nyomasztó fö­lénybe került. A fergeteges támadások ered­ménnyel jártak.­A 31. percben Puskás 2:1-re javított és a 40. percben —a Virág kiállí­tása után — Bártfai kiegyenlített. A mér­kőzés tehát igazságos döntetlennel végző­dött. Az év utolsó bajnoki labdarúgómérkőzé­se nem hozott változást a csapatok sorrendjé­ben. A Bp. Honvéd veretlenül megnyerte a bajnokságot. Az osztályozómérkőzések Vasárnap a népligeti Vasas-pályán 20.000 néző előtt folytatták az NB II. bajnokcsa­patainak osztályozómérkőzéseit. Mindkét találkozó színvonala alacsony volt, messze elmaradt a várakozástól. Idegesség, kap­kodás jellemezte a csapatok játékát. A Miskolci Honvéd—Sztálin Vasmű Épí­tők mérkőzés 2:2 arányú döntetlennel vég­ződött. Az első­ félidőben a miskolciak 1:0-ra vezettek. A Vasas Izzó nagy küzde­lemben 2:1 (2:1)-re győzött a Vörös Lo­bogó Sortex ellen. Az első verseny a műjégpályán A Bp. Honvéd rendezte vasárnap az év első gyorskorcsolyázóversenyét a műjég­pályán. A válogatott keret tagjai 1500 és 5000 méteren mérték össze erejüket, az 1500 m-es futamot Lőrincz nyerte 2:25.4 mp-es jó eredménnyel, 5000 méteren Meré­nyi volt az első (9:05.4 mp). A női 1000 méteres futamban Földvári- Boér Mária, a Bp. Honvéd versenyzője 1 perc 57.6 másodperces eredménnyel új országos csúcseredményt ért el. HÉTFŐ, 1952 DECEMBER 15 — A Magyar Államvasutak közli, hogy decem­ber 16-án, kedden, a Tárnok és Martonvásár közötti pályamunkálatok miatt, az 1812. sz. Bu­dapest­ Déli-pályaudvar—Szombathely között köz­lekedő személyvonatot Budapest Déli-pályaudvar— Kelenföld—Pusztaszabolcs—Székesfehérvár útirá­nyon át közlekedteti. IN­ O J All A­G A Meteorológiai Intézet jelenti: Várható idő­járás ma estig: változó felhőzet, néhány helyen eső, reggeli ködképződés, mérsékelt déli, délnyu­gati szél, a hőmérséklet kissé csökken. A vár­ható napi középhőmérséklet az ország egész terü­letén 4 Celsius fok felett lesz. A budapesti színházak mai műsora Operaházi Nincs előadás. — Nemzeti Színházi Csongor és Tünde (Bajza-bérl., 7). — Városi Szín­ház: Mulass velünk !a magyar rádió eladása­, fél 8). — Katona József Színház: Fáklyaláng (Megyeri-bérl., 7). — A Magyar Néphadsereg Színháza: Nincs előadás. — Madách Színház: Farkasok és bárányok (7). — Fővárosi Operett­színház: Nincs előadás. —­ Ifjúsági Színház: A szerencse nem pottyan az égből (7). — Ifjúsági Színház Kamaraszínháza: Timur és csapata (4). — Zeneakadémia: ünnepi Kodály-hangverseny (fél 9.) — Fővárosi Víg Színház: Szibér­ai rap­szódia (Déryné szereposztás, 7). Vidám Színpad: Nincs előadás. — Állami Bábszínház: Karácsony­éj (fél 8). — Artista Varieté: Ilyen még nem volt! (6, 8). — Rádió: Az élet hídja, színházi közvetítés (Kossuth, 20­10). SZABAD NÉP a Magyar Dolgozók Pártjának központi lapja Szerkeszti a szerkesztőbizottság Kiadja a SZABADSÁG lapkiadóvállalat Szerkesztőség és kiadóhivatal, Budapest VIII, Blaha Lujza­ tér 3 Tel.: *343—100, *142—220. Terjeszti a Posta Központi Hírlapirodája, Budapest, V., József nádor­ tér 1 Tel.: 180—850. vidéken a helyi hírlapterjesztéssel foglalkozó postahivatal. Buda­pesti üzemi előfizetés tel.: 189—644, 189­_653 189—607. A budapesti egyéni előfizetők ügyeit a kerületi kézbesítő postahivatalok kezell. Központi előfizetőszolgálat: 183—022. Expedíció* 330__552 Előfizetési díj havi 12 Ft. SZIKRA Lapnyomda, A RÁDIÓ MŰSORÁBÓL HÉTFŐ KOSSUTH-RÁDIÓ: 5.(H)—8.30-ig: Reggeli zenés műsor. — Közben.— 5.30: Hírek. Lapszemle. — 6.00: Falurádió. — 6.45: A «Szabad Nép» mai vezércikke. — 11.30— 36 óra története. Irodalmi riport. — 12.00: Hí­ek. Hangos Újság. — 12.30: Népi zene. — 13.00: A magyar rádió énekkarának hangversenye Kodály Zoltán műveiből. — 13.40: Francia szabadság­dalok. — 14.15: Heti zenés kalendárium, hangle­mezekkel. — 15.00: Úttörő-híradó. — 15.30: Szál Csang Szik elbeszélő költeménye. — 16.00: A ma­­gyar rádió kisegyüttese játszik. — 16.20: Ifjúsági fejtörő. — 16.45: Műsor, az úttörők zenei szak­köreinek. — 17.00: Hírek. — 17.15: A «Szabad Ifjúság» vasárnapi számának ismertetése. — 17.30: Hangképek a népek bécsi békekongresszusáról. —­ 18.00: A magyar rádió ajándékm­űsora. — 19.00: Hangos Újság. - 20.00: Tíz perc: külpolitika. — 20.10: Közvetítés a Nemzeti Színházból: Az élet hídja. — Közben. 21.50: Hírek. Sport. — 22.55: A berlini Komische Oper ének­ és zenekara játszik. — 24.00: Hírek. * PETŐFI-RÁDIÓ: R-00: Hanglemezműsor. — 9-00: Bartók és Ko­dály gyermekzen­éjéből. — 9.20: Orosz nyelvlecke, kezdőknek. — 9.40: Részletek Kodály Bicinia Hungarica c. gyűjteményének IV. füzetéből. — 10.00: Hírek. — 10.10: Szovjet filmdalok. Hangi. 10.30: Óvodások műsora. — 10-50: Hanszer­­szólók. Hangi. — 15.00: Zenét tanuló ifjúságunk köszönti Kodály Zoltánt. — 16.00: Irodalmi mű­sor. — 16.30: Részletek Kacsóh «János v­­ér» c. daljátékából. Hgl. — 17.20: A világ térképe előtt. Előadás. — 17.40: a rádió Népművelési Híradója. 18.00: Beethoven G-dur románc, op. 40. Hgl. — 18.10: A tudomány úttörői: Bolyai János. Elő­adás. — 18.45: A Magyar Állami Hangverseny­­zenekar játszik. — 19.35: Szív küldi ... — 20.00: Fuvola-számok. — 20.15: Sportnegyedóra. — 22.00­: A magyar rádió tánczenekara játszik.

Next