Szabad Nép, 1953. április (11. évfolyam, 91-120. szám)
1953-04-04 / 94. szám
VILÁG PROLETÁRJAI EGYESÜLJETEK! SZABAD NÉP A MAGYAR DOLGOZÓK PÁRTJÁNAK KÖZPONTI LAPJA XI. ÉVFOLYAM, 94. SZÁM ADA 110 FILLÉR SZOMBAT, 1933 ÁPRILIS 4 Malenkov elvtárs távirata Rákosi Mátyás elvtárshoz Rákosiátyás elvtársnak, a Magyar Népköztársaság m Minisztertanácsa elnökének , Budapest Nemzeti ünnepük alkalmából baráti üdvözletemet küldöm a Magyar Népköztársaság kormányának és személy szerint Önnek, Elnök Elvtárs, és kívánok a magyar népnek új sikereket a népi demokratikus Magyarország építésében. G. Malenkov Vorosilov elvtárs távirata Dobi István elvtárshoz Dobi István elvtársnak. « Magyar Népköztársaság Ülnöki Tanácsa elnökének Kérem önt, Elnök Elvtárs, fogadja a Magyar Népköztársaság nemzeti ünnepén a Szovjetunió Legfelső Tanácsa Elnökségének üdvözletét és az én szívből jövő üdvözleteimet. Legjobb kívánságaimat küldöm Önnek és a magyar népnek. K. Vorosilov Molotov elvtárs távirata Molnár Erik elvtárshoz 3 Molnár Erik elvtársnak, a M Magyar Népköztársaság külügyminiszterének Engedje meg, Miniszter Elvtárs, hogy a Magyar Népköztársaság nemzeti ünnepe alkalmából őszinte üdvözletemet fejezzem ki. Kívánom, hogy az országaink népei között fennálló testvéri barátság és együttműködés szüntelenül tovább erősödjék. V. Molotov A Magyar Népköztársaság honvédelmi miniszterének parancsa E Társak! Harcosok! Tiszthelyettesek! Tisztek! Tábornokok! Köszöntelek benneteket legnagyobb nemzeti ünnepünknek, hazánk felszabadulásának nyolcadik évfordulója alkalmából. Nyolc évvel ezelőtt, 1945 április 4-én szabadították fel a halhatatlan SZTÁLIN hős katonái hazánk egész területét a német fasiszták és nyilas bérenceik uralma alól s megnyitották népünk számára a felemelkedés útját. Április 4-én, a magyar felszabadulás ünnepén az őszinte hála és a szeretet érzésével gondolunk felszabadítóinkra és hatalmas barátunkra, a Szovjetunióra, a hős szovjet népre. A Szovjetunió és dicső hadserege váltotta valóra népünk számára azt, ami a magyar múlt legjobbjainak álma volt s amiért elődeink évszázadokon át hullatták vérüket: a szabadságot és nemzeti függetlenséget. A felszabadulásunk óta eltelt nyolc esztendő alatt hazánk soha nem látott politikai, gazdasági és kulturális fejlődésen ment át. Népünk ma büszkén tekint eredményeinkre, melyeket a hatalmas Szovjetunió segítségével és támogatásával, dicső pártunk és szeretett vezérünk, RÁKOSI MÁTYÁS elvtárs vezetésével vívtunk ki. Az ellenség minden aknamunkája dacára sikeresen teljesítjük ötéves tervünk szocialista célkitűzéseit. Hazánk elmaradt agrárországból fejlett mezőgazdasággal rendelkező ipari országgá vált. Hatalmasan kibontakozott dolgozó népünk alkotóereje. A nép hatalmára épült államunk megerősödött és felvirágzott. Hazánk az emberi haladás rohambrigádjai közé emelkedett. A Magyar Népköztársaság ma népéhez hű, a nemzet ügyéhez tántoríthatatlanul ragaszkodó, jól felkészült, korszerűen felszerelt honvédelemmel rendelkezik. Felszabadulásunk évfordulóján hitet teszünk megingathatatlan hűségünkről a béke, a szocializmus, az emberi haladás nagy ügye, a diadalmas sztálini eszmék mellett. Kifejezzük elszánt akaratunkat azoknak a céloknak a valóraváltásában, amelyekért népünk legnagyobb barátja, korunk legnagyobb alakja, a nagy SZTÁLIN harcok és amelyek megvalósításának legyőzhetetlen záloga a Szovjetunió dicsőséges Kommunista Pártja, annak sztálini központi bizottsága. Sziklaszilárd egységben, még szorosabban tömörülünk pártunk és kormányunk, a nagy SZTÁLIN legjobb magyar tanítványa, RÁKOSI MÁTYÁS elvtárs köré. Előre, elvtársak, a proletarnemzetköziség lenini-sztálini zászlója alatt, dicső pártunk és forrón szeretett vezérünk, RÁKOSI MÁTYÁS elvtárs vezetésével néphadseregünk, drága, szabad hazánk erősítéséért! Megparancsolom: Hazánk fővárosában, 1953. évi április 4-én tüzérségi dísztűz, 24 löveg 20 össztüze köszöntse felszabadulásunk nyolcadik évfordulóját! Éljen április 4-e, hazánk felszabadulásának nagy ünnepe! Soha el nem múló hála a felszabadító Szovjet Hadseregnek! Éljen és virágozzék függetlenségünk támasza, a szabadság és a béke, az emberi haladás első rohambrigádja, a hatalmas Szovjetunió! Erősödjön és viruljon békénk és függetlenségünk legfőbb záloga, a magyar és a szovjet nép örök barátsága és megbonthatatlan testvéri szövetsége! Éljen függetlenségünk, szabadságunk, békénk erős védelmezője , a magyar néphadsereg! Éljen győzelmeink szervezője, a szocializmust építő népünk élcsapata, a Magyar Dolgozók Pártja! Éljen a nagy Sztálin legjobb magyar tanítványa, pártunk és népünk szeretett vezére, Rákosi Mátyás! FARKAS MIHÁLY hadseregtábornok, a Magyar Népköztársaság honvédelmi minisztere A halhatatlan Sztálin zászlaja alatt, a Szovjetunió vezetésével, megbonthatatlan szövetségben a béketábor országaival, előre, hazánk felvirágzásáért, a békéért, a szocializmusért! Díszünnepség hazánk felszabadulásának nyolcadik évfordulóján Legnagyobb nemzeti ünnepünknek, felszabadulásunk évfordulójának előestéjén a Magyar Dolgozók Pártja Központi Vezetősége, a Magyar Népköztársaság Minisztertanácsa, a Magyar Dolgozók Pártja Budapesti Pártbizottsága és a Budapesti Városi Tanács díszünnepséget rendezett az Állami Operaházban. A részvevők melegen ünnepelték népünk szeretett vezérét, Rákosi elvtársat, a párt és a kormány vezetőit, szeretettel üdvözölték Kiszeljov elvtársat, a Szovjetunió magyarországi nagykövetét és külföldi vendégeinket. Az ünnepség a magyar és a szovjet himnusz hangjaival kezdődött meg. Ezután Dobi István elvtárs, az Elnöki Tanács elnööke a következő beszéddel nyitotta meg az ünnepséget: Elvtársak! Tisztelt ünneplő közönség! Felszabadulásunk nagy ünnepén első szavunk szóljon a nagy Sztálinról, népünk szabadságának megteremtőjéről, akinek drága nevével örökre egybeforrott hazánk felszabadulásának napja, április 4-e. Adózzunk néma felállással a halhatatlan Sztálin szívünkből kitörölhetetlen emlékének. (Mindenki feláll. A díszünnepség részvevői némán emlékeznek felszabadítónkra a halhatatlan Sztálin elvtársi. A megemlékezés után Dobi István elvtárs folytatja beszédét.) Kedves elvtársak! Tisztelt ünneplő közönség! Hazánk felszabadulásának évfordulójáról ebben az esztendőben olyan, időpontban emlékezünk meg,amikor még egész népünk annak a mély gyásznak a közvetlen hatása alatt áll, amelyet a világ népei nagy vezérének, a mindnyájunk által forrón szeretett Sztálin elvtársnak az élők sorából történt eltávozása váltott ki Még nyitott a seb, amelyet a veszteség ütött szívünkön. Elment közülünk felszabadítónk, függetlenségünk kovácsolója, hűséges és igaz barátunk, jótévőnk, szeretett édesapánk. Elment közülünk a szocializmus nagy alkotója, akinek hatalmas életművéhez hozzátartozik a mi új országunk is. Népünk nemzedékről nemzedékre, évszázadokon át, örökkön-örökké büszkén vallja magát az ő örökösének, műve folytatójának. E megrendítő veszteség még szorosabb egységbe kovácsolta össze dolgozó népünket. A haza fiai közelebb kerültek egymáshoz éppúgy, mint amikor a család elveszíti édesapját. Most még nagyobb erkölcsi és politikai összeforrottságban tömörültünk nagy pártunk, a Aagyar Dolgozók Pártja és drága vezérünk, Rákosi elvtárs köre, hogy hűségesen gazdálkodjunk azzal az örökséggel, amelyet Sztálin elvtárs hagyott ránk. Most még keményebb akarattal követjük a pártot, Rákosi elvtársat azon az úton, amely ötéves tervünk megvalósításához, a szocializmus felépítéséhez, a béke megvédelmezéséhez, dolgozó népünk anyagi jólétének és kultúrájának felvirágzásához vezet. Ez a megrendítő veszteség ugyanakkor még közelebb visz bennünket a testvéri Szovjetunióhoz is Még mélyebben érezzük azt a forró hálát, amely Sztálin népéhez, a nagy szovjet néphez fűz bennünket. Ez a megrendítő veszteség még mélyebbé teszi elszántságunkat, hogy hűségesen követjük a a nagy Szovjetuniót, amely magasra emeli a lenini-sztálini zászlót, s az igazság, a szabadság, a béke és a kommunizmus útján viszi előre a győzelem felé. Mielőtt ünnepségünket megnyitom, szeretettel üdvözlöm aMagyar Dolgozók Pártja Központi Vezetősége, a minisztertanács megjelent tagjait, kedves külföldi vendégeinket, a budapesti diplomáciai testület képviselőit és a megjelent ünneplő közönséget. Az ünnepséget megnyitom és felkérem Házi Árpád elvtársat, a Magyar Népköztársaság Minisztertanácsának elnökhelyettesét, tartsa meg ünnepi beszédét Tisztelt elvtársak! Alá nyolc, éve szabadult fel hazánk."Áfa nyolc éve a dicsőséges Szovjet Hadsereg elérte nyugati határainkat s a hitleristák és a magyar fasiszta katonaság utolsó hordái kitakarodtak az országból A szovjet nép, a dicső Szovjet Hadsereg, miután az emberiség történetének legnagyobb méretű harcaiban kikergette földjéről a náci imperialista gonosztevőket, elhozta a szabadságot Európa és Ázsia több, sokat szenvedett népének, köztük a magyar népnek is A magyar nép történetében nyolc évvel ezelőtt sorsfordulat következett be. Sorsfordulat azért, mert a magyar nép bármilyen hősi harcokat vívott is a múltban, magára utalva mindig elbukott nagy függetlenségi és szabadságküzdelmeiben 1945 április 4-ével azonban új kor köszöntött a magyar népre Szabaddá vált és kitárult előtte a nemzeti felemelkedés, az emberi haladás, a társadalmi átalakulás kapuja A magyar nép hálatelt szívvel gondol a nagy Szovjetunióra, amelynek szabadságát köszönheti és korunk legnagyobb alakjára, akinek nevéhez a magyar szabadság és felemelkedés hajnala fűződik: Sztálin elvtársra. Ebben az esztendőben — amikor felszabadulásunk nyolcadik évfordulóját ünnepeljük — a mi drága, forrón szeretett Sztálin elvtársunk már nincs az élők sorában De vájjon van-e olyan magyar dolgozó, akinek hálás gondolata ezen a nagy ünnepen elsőnek nem a nagy Sztálin felé száll? Van-e köztünk olyan, aki felszabadulásunk nyolcadik évfordulóján nem érzi át újból, mit köszönhetünk a nagy Sztálinnak s ne gondolna ismét mérhetetlen, szomorúsággal nagy tanítónk eltávozására? A magyar nép tudja, tisztában van vele, hogy Joszif Visszárionovics Sztálin nemcsak a szovjet, hanem a magyar nép történetének is legragyogóbb alakja. Ha kimondjuk: április 4 — Sztálinra gondolunk Ha kimondjuk: felszabadulás — Sztálinra gondolunk Ha kimondjuk: szocialista Magyarország, új életünk, ismét és ismét Sztálinra gondolunk. A felszabadulás ünnepén népünk felújítja ígéretét: soha, soha egy tapodtat sem enged abból a barátságból, amely a nagy Szovjetunióhoz fűzi, de szakadatlanul erősíti, mélyíti ezt a számára dúsan gyümölcsöző, éltető kapcsolatot. Örökké emlékezni fog arra, aki e barátság alapítója, táplálója, legnagyobb bajnoka volt: Joszif Visszárionovics Sztálinra. A Magyarország népe ma felszabadulásának nyolcadik évfordulóját erejének, virágzásának teljében ünnepli. Hogyan vált lehetővé, hogy hazánk — élve a Szovjetuniótól kapott szabadsággal — végleg és visszavonhatatlanul a szocializmus építésének útjára tudott lépni s ezen az úton elég messze előrejutott? Lehetővé vált ez azzal, hogy 1945-ben olyan sziklaszilárd erő állott dolgozó népünk élére, mint a harcok tüzében acélossá edzett Magyar Kommunista Párt. Lehetővé vált azzal, hogy a sokat szenvedett magyar nemzetnek olyan vezetője támadt, mint Lenin és Sztálin legjobb magyar tanítványa, a magyar nép vezére, a mi szeretett Rákosi elvtársunk. (A díszünnepség részvevői forró tapssal válaszolnak e szavakra. Mindenki feláll, s Btikai Árpád vívta úgy köszönti tapsával pártunkat, Rákosi elvtársunkat.) A párt, Rákosi elvtárs vezetésével munkásosztályunk, vállvetve a dolgozó parasztsággal, szétzúzta, vagy visszaszorította az osztályellenséget. Megvalósultak a nép régi vágyai: a dolgozó parasztságé lett a föld, a népé lett a gyár, a hitelszervezet, a nagykereskedelem és a kiskereskedelem túlnyomó része. Kialakult államhatalmunk új arculata: a dolgozó parasztsággal szövetséges munkásosztályé lett a hatalom s a dolgozó tömegek a legmagasabbrendű demokratikus jogokat élvezik. Hazánk nyolc esztendővel ezelőtt Európa elmaradott országainak sorába tartozott. Fejletlen és egyoldalú volt iparunk, alig fejlődött a technika és a tudomány Teljes mértékben ki voltunk szolgáltatva a külföldi imperialista hatalmaknak, amelyek gyarmati sorban tartották az országot Ez az ország ma fejlett ipari országgá vált, ahol az ipar fejlődik, virágzik, de különösen gyorsan fejlődik a modern nemzetgazdaság pillére: a nehézipar A csenevész, elavult magyar ipar izmos, korszerű iparrá nőtt, amely többszörösét termeli a háború előttinek. Iparunk valamennyi ágában egyre nagyobb tért hódít a modern technika. Az új technika segítségével mind tökéletesebben tárjuk fel azt a felmérhetetlenül gazdag természeti kincset, amelyet a magyar föld méhe rejt magában. Gyáriparunk, amely a Horthy-rendszerben 12 év alatt (1926 és 1938 között 10,6 százalékkal növelte termelését — 1952-ben, egyetlen év alatt, 23,6 százalékkal, tehát több mint kétszeresen -- növelte termelését. Ma már eljutottunk effia, hogy iparunk fejlettségét, termelékenységét tekintve bátran összehasonlíthatjuk magunkat iparilag fejlett kapitalista államokkal ,ez az öszszehasonlítás — az esetek jelentős részében — már nem a mi kárunkra, hanem a mi javunkra dől el, már nem a mi elmaradottságunkat, hanem Fölényünket igazolja. Az egy főre eső széntermelés például tavaly 40 százalékkal volt magasabb hazánkban, mint Franciaországban és 1936-hoz képest megkétszereződött, míg Angliában és Nyugat-Németországban ugyanehhez az időszakhoz képest visszaesett. Ata már eljutottunk oda — hála a Szovjetunió és a baráti országok segítségének — hogy egyre inkább levehetjük ipari munkásaink válláról a nehéz testi munkák terhét. Ezeket a munkákat mindinkább rábízhatjuk a legmodernebb gépekre — fejtő-, rakodógépekre, szállítószalagokra egyengetőgépekre, nagyteljesítményű darukra. Oda is eljutottunk — és már nem is ma, hanem két-három éve — hogy kinőttük a kapitalistáktól ránkmaradt régi gyárak szűk kereteit. Nagyobb fába vágjuk a fejszénket, teljesen új gyárakat, ipartelepeket, sőt új városokat hozunk létre népgazdaságunk nagyobb dicsőségére. Így született meg népünk büszkesége, a Sztálin Vasmű, s mellette a pompás, új Sztálinváros. Dolgozóink hajthatatlan akarata teremtette az inotai November 7 Erőművet, népünk energiája, akaratereje hozza létre a Tiszalöki Vízierő- és Öntözőművet, a diósgyőri rekonstrukciót, az új Komlót és a többi száz meg száz gyárat, a régi gyárak új csarnokait, üzemrészeit.. Szocialista iparunk hatalmas eredményei re ünnepi beszédé nek tápláló forrása az az új viszony, amely munkásosztályunkat saját munkájához fűzi, s amely valóságos hajtóereje fejlődésünknek. Mióta a magyar munkásosztály sajátjában dolgozik, ez az új viszony egyre erősödik, szilárdabbá válik. A szocialista munkaverseny évről évre nagyobb tömegeket mozgat meg s eközben szakadatlanul felszínre hozza a legkiválóbb dolgozókat, sztahanovistákat Ma már több mint 65 ezer sztahanovista dolgozik iparunkban. Az egész ország ismeri Szodorai István Kossuth-díjas esztergályos nevét. Mindenki ismeri Pioker Ignác Kossuth díjas gyalust, Tajkov András Kossuthdíjas vájárt és ezer meg ezer társukat, élt a mi büszkeségeink, a szocializmus élharcosai. Mezőgazdaságunk is hatalmas átalakuláson ment keresztül az utolsó nyolc esztendőben. Nyomban a felszabadulás után véget vetettünk a latifundiumok hatalmának és a kisemmizett dolgozó parasztság kezébe adtuk a földet. Korlátoztuk a falu tőkései, a kulákok garázdálkodásait és megteremtettük a lehetőségét, hogy parasztságunk saját elhatározásából ráléphessen a szövetkezés, a társasgazdálkodás útjára. A nyomorban, ínségben tengődő, népbetegségektől tizedelt magyar falu a felemelkedés útjára lépett. Traktorok ezrei szántják ma a dolgozó parasztság földjét Dolgozó parasztságunk javarésze mentesült a megélhetés gyötrő gondjaitól, takarosan, szépen ruházkodik, iskoláztatja fiait, leányait. Népi demokráciánk szakadatlanul és egyre fokozottabb mértékben gondoskodik új életünk építőiről, a dolgozó emberekről Az új kórházakban, szanatóriumokban, rendelőintézetekben ingyenesen kezelik a beteg dolgozókat és hozzátartozóikat A balatoni és hegyvidéki üdülőhelyeken csaknem ingyenes üdülés várja a jól dolgozó munkásokat, parasztokat, értelmiségieket. Államunk külön gonddal, szeretettel veszi körül, óvja, biztosítja társadalmunk alapját, a családot és az anyát. Nemrégiben kormányunk nagyjelentőségű határozatot hozott az anyák és gyermekek fokozottabb védelméről, erkölcsi és anyagi támogatást nyújtva ezzel a sokgyermekes családoknak. De ha népünk gazdagodását csak azon mérnök, hogy anyagi javakban miként gyarapodtunk — nem kapnánk, teljes képet. A magyar dolgozók milliói nemcsak azzal gazdagodtak, hogy több lett a gyár, a gép, nagyobb lett a kereset, javult a szociális ellátottság. A magyar nép birtokába jutott a gazdagság másik fajtájának, a kulturális felemelkedésnek is. Ez a kincs - a kultúra, a tudás, a műveltség - amelyet a burzsoázia hét lakat alatt őrzött és közelébe sem engedte a dolgozók tömegeit, most a magyar munkások és parasztok milliói számára szabadon hozzáférhető Négyszer annyi egyetemi hallgatónk van, mint a múlt rendszerben Csupán az első évfolyamos egyetemisták száma másfélszer annyi, mint az urak Magyarországán az összes egyetemistáké Nálunk tízezer lakosra 51 főiskolai hallgató jut, jóval több, mint Angliában, Franciaországban, Dániában, Svédországban és más, kultúrájukkal kérkedő nyugati államokban. Népi demokráciánk, a szocializmust építő új társadalmi rendszer óriási erejének megdönthetetlen bizonyítéka, hogy kitermelte magából az új — munkás- és paraszteredetű — értelmiséget, amely a régi értelmiséggel együtt nézjünk haladásának fáradhatatlan, harcos, művelt rétege. Ezen a talajon — a dolgozó tömegek kulturális felemelkedésének talaján — dús virágzásnak indult a tudomány, a művészet és az irodalom. Tudósaink, művészeink, íróink — akiknek zöme azelőtt a társadalom számkivetettje volt — népi demokráciánk nagyrabecsült tagjai, az állam szüntelen gondoskodása, dolgozó népünk szeretete, figyelme övezi őket. A tudomány és művészet különleges megbecsülésének ékesszóló bizonyítékai a Kossuth-díjak nemrégiben történt kiosztása. A felszabadulás nyolcadik évfordulóján az ünnep pillanataiban sem szabad azonban elfelejteni, hogy milyen messzemenő célokat tűztünk magunk elé, s hogy e célok eléréséhez milyen nagy feladatokat kell még elvégeznünk, milyen nehézségeket kell leküzdenünk Mi nem titkoljuk: a népgazdaság olyan ütemű fejlesztése, mint a mienk, nem megy zökkenőmentesen. Nem titkoljuk- nekünk is vannak problémáink, nehézségeink. De a mi problémáink és a kapitalista országok problémái között lényeges különbség van. Különbség van abban hogy a mi problémáink nem megoldhatatlanok, hanem megoldhatók, míg a kapitalisták, problémái — a fenyegető gazdasági válság, a krónikus költségvetési hiány, a nyersanyagforrások kimerülése — megoldhatatlanok. De különbség van abban is, hogyha nekünk problémáink, nehézségeink támadnak, bátran elmondjuk népünknek és segítséget, támogatást kapunk megoldásukhoz. Melyek ezek a problémák, milyen feladatokat kell megoldanunk üzemeinkben, földjeinken? Bármilyen gyors ütemben fejlődik is iparunk, éppen a legfontosabb ágai, a vaskohászat és a szénbányászat fejlődése elmarad a fokozott követelményektől. Fel kell fejleszteni ezt a két iparágat, hogy zavartalanul kielégíthesse népgazdaságunk szükségleteit. Gondoskodnunk kell arról, hogy a jövőben minden exportgyártmányunk késedelem nélkül és kiváló minőségben készüljön el. Meg kell gyorsítanunk a tavaszi mezőgazdasági munkálatokat, hogy az idei bő terméssel ellensúlyozzuk azt az érzékeny terméskiesést, amelyet a tavalyi aszályos esztendő okozott. El kell érnünk, hogy parasztságunk hiánytalanul eleget tegyen állampolgári kötelezettségének, határidőre teljesítse a beadást, ezzel is segítse a városi és falusi lakosság jobb ellátását, népgazdaságunk erősödését. Nem kétséges, hogy az előttünk álló feladatokat népünk meg akarja és meg fogja oldani A magyar dolgozó nép pártunk vezetésével nyolcévi fáradhatatlan munkával harcolta ki eddigi sikereinket. A nyolc év közös küzdelmei", vállvetett munkája szétbonthatatlan egységbe kovácsolta a magyar népet. Népünk egysége ma szilárd és törhetetlen. Egységesen követi győzelmeinek zászlóvivőjét, a Magyar Dolgozók Pártját. Népünk izzón szereti hazáját, amelyben boldog otthont talált, amelyet ezelőtt reménytelenül szeretett, mert csak nyomort és szolgaságot juttatott neki. (Folytatás az oldalon.) Az operaházi díszünnepség elnöksége néma felállással adózik Sztálin elvtárs emlékének