Szabad Nép, 1953. április (11. évfolyam, 91-120. szám)

1953-04-04 / 94. szám

VILÁG PROLETÁRJAI EGYESÜLJETEK! SZABAD NÉP A MAGYAR DOLGOZÓK PÁRTJÁNAK KÖZPONTI LAPJA XI. ÉVFOLYAM, 94. SZÁM ADA 110 FILLÉR SZOMBAT, 1933 ÁPRILIS 4 Malenkov elvtárs távirata Rákosi Mátyás elvtárshoz Rákosi­­­átyás elvtársnak, a Magyar Népköztársaság m Minisztertanácsa elnökének­­ , Budapest Nemzeti ünnepük alkalmából baráti üdvözletemet küldöm a Magyar Népköztársaság kormányának és személy szerint Önnek, Elnök Elvtárs, és kívánok a magyar népnek új sikereket a népi demokratikus Magyarország építésében. G. Malenkov Vorosilov elvtárs távirata Dobi István elvtárshoz Dobi István elvtársnak. « Magyar Népköztársaság Ülnöki Taná­csa elnökének Kérem önt, Elnök Elvtárs, fogadja a Magyar Népköztársaság nemzeti ünnepén a Szovjetunió Legfelső Tanácsa Elnökségének üdvözletét és az­ én szívből jövő üdvözleteimet. Legjobb kívánságaimat küldöm Önnek­ és a magyar népnek. K. Vorosilov Molotov elvtárs távirata Molnár Erik elvtárshoz 3 Molnár Erik elvtársnak, a M Magyar Népköztársaság külügyminiszterének Engedje meg, Miniszter Elvtárs, hogy a Magyar Népköztársaság nemzeti ünnepe alkalmából őszinte üdvözletemet fejezzem ki. Kívánom, hogy az országaink népei között fennálló testvéri barátság és együttműködés szüntelenül tovább erősödjék. V. Molotov A Magyar Népköztársaság honvédelmi miniszterének parancsa E Társak! Harcosok! Tiszthelyettesek! Tisztek! Tábornokok! Köszöntelek benneteket legnagyobb nemzeti ünnepünknek, hazánk felszabadulásának nyolcadik évfordulója alkalmából. Nyolc évvel ezelő­tt, 1945 április 4-én szabadították fel a halhatatlan SZTÁLIN hős katonái hazánk egész területét a német fasiszták és nyilas bérenceik uralma alól s meg­nyitották népünk számára a felemelkedés útját. Április 4-én, a magyar felszabadulás ünnepén az őszinte hála és a szeretet érzésével gondolunk felszabadítóinkra és hatalmas barátunkra, a Szovjetunióra, a hős szovjet népre. A Szovjetunió és dicső hadserege váltotta valóra népünk számára azt, ami a magyar múlt legjobbjainak álma volt s amiért elődeink évszázadokon át hullatták vérüket: a sza­badságot és nemzeti függetlenséget. A felszabadulásunk óta eltelt nyolc esztendő alatt hazánk soha nem látott politi­kai, gazdasági és kulturális fejlődésen ment át. Népünk ma büszkén tekint eredmé­nyeinkre, melyeket a hatalmas Szovjetunió segítségével és támogatásával, dicső pártunk és szeretett vezérünk, RÁKOSI MÁTYÁS elvtárs vezetésével vívtunk ki. Az ellenség minden aknamunkája dacára sikeresen teljesítjük ötéves tervünk szo­cialista célkitűzéseit. Hazánk elmaradt agrárországból fejlett mezőgazdasággal rendelkező ipari országgá vált. Hatalmasan kibontakozott dolgozó népünk alkotóereje. A nép hatalmára épült államunk megerősödött és felvirágzott. Hazánk az emberi haladás rohambrigád­jai közé emelkedett. A Magyar Népköztársaság ma népéhez hű, a nemzet ügyéhez tántorít­­hatatlanul ragaszkodó, jól felkészült, korszerűen felszerelt honvédelemmel rendelkezik. Felszabadulásunk évfordulóján hitet teszünk megingathatatlan hűségünkről a béke, a szocializmus, az emberi haladás nagy ügye, a diadalmas sztálini eszmék mellett. Ki­fejezzük elszánt akaratunkat azoknak a céloknak a valóraváltásában, amelyekért népünk legnagyobb barátja, korunk legnagyobb alakja, a nagy SZTÁLIN harcok­ és amelyek meg­valósításának legyőzhetetlen záloga a Szovjetunió dicsőséges Kommunista Pártja, annak sztálini központi bizottsága. Sziklaszilárd egységben, még szorosabban tömörülünk pár­tunk és kormányunk, a nagy SZTÁLIN legjobb magyar tanítványa, RÁKOSI MÁTYÁS elvtárs köré. Előre, elvtársak, a proletarnemzetköziség lenini-sztálini zászlója alatt, dicső pár­tunk és forrón szeretett vezérünk, RÁKOSI MÁTYÁS elvtárs vezetésével néphadseregünk, drága, szabad hazánk erősítéséért! Megparancsolom: Hazánk fővárosában, 1953. évi április 4-én tüzérségi dísztűz, 24 löveg 20 össztüze köszöntse felszabadulásunk nyolcadik évfordulóját! Éljen április 4-e, hazánk felszabadulásának nagy ünnepe! Soha el nem múló hála a felszabadító Szovjet Hadseregnek! Éljen és virágozzék függetlenségünk támasza, a szabadság és a béke, az emberi haladás első rohambrigádja, a hatalmas Szovjetunió! Erősödjön és viruljon békénk és függetlenségünk legfőbb záloga, a magyar és a szovjet nép örök barátsága és megbonthatatlan testvéri szövetsége! Éljen függetlenségünk, szabadságunk, békénk erős védelmezője , a magyar nép­hadsereg! Éljen győzelmeink szervezője, a szocializmust építő népünk élcsapata, a Magyar Dolgozók Pártja! Éljen a nagy Sztálin legjobb magyar tanítványa, pártunk és népünk szeretett vezére, Rákosi Mátyás! FARKAS MIHÁLY hadseregtábornok, a Magyar Népköztársaság honvédelmi minisztere A halhatatlan Sztálin zászlaja alatt, a Szovjetunió vezetésével, megbonthatatlan szövetségben a béketábor országaival, előre, hazánk felvirágzásáért, a békéért, a szocializmusért! Díszünnepség hazánk felszabadulásának nyolcadik évfordulóján L­egnagyobb nemzeti ünnepünknek, fel­­szabadulásunk évfordulójának előesté­jén a Magyar Dolgozók Pártja Központi Ve­zetősége, a Magyar Népköztársaság Minisz­tertanácsa, a Magyar Dolgozók Pártja Buda­pesti Pártbizottsága és a Budapesti Városi Tanács díszünnepséget rendezett az Állami Operaházban. A részvevők melegen ünnepelték népünk szeretett vezérét, Rákosi elvtársat, a párt és a kormány vezetőit, szeretettel üdvözölték Kiszeljov elvtársat, a Szovjetunió magyar­­országi nagykövetét és külföldi vendégeinket. Az ünnepség a magyar és a szovjet him­nusz hangjaival kezdődött meg. Ezután Dobi István elvtárs, az Elnöki Tanács elnööke a következő beszéddel nyitotta meg az ünnep­séget: Elvtársak! Tisztelt ünneplő közönség! Felszabadulásunk nagy ünnepén első sza­vunk szóljon a nagy Sztálinról, népünk sza­badságának megteremtőjéről, akinek drága nevével örökre egybeforrott hazánk felszaba­dulásának napja, április 4-e. Adózzunk néma felállással a halhatatlan Sztálin szívünkből kitörölhetetlen emlékének. (Mindenki feláll. A díszünnepség részvevői némán emlékeznek felszabadítónkra a halha­tatlan Sztálin elvtársi. A megemlékezés után Dobi István elvtárs folytatja beszédét.) Kedves elvtársak! Tisztelt ünneplő kö­zönség! Hazánk felszabadulásának évfordulójáról ebben az esztendőben olyan, időpontban emlé­kezünk meg,­amikor még egész népünk an­nak a mély gyásznak a közvetlen hatása alatt áll, amelyet a világ népei nagy vezérének, a mindnyájunk által forrón szeretett Sztálin elvtársnak az élők sorából történt eltávozása­ váltott ki Még nyitott a seb, amelyet a vesz­teség ütött szívünkön. Elment közülünk fel­­szabadítónk, függetlenségünk kovácsolója, hűséges és igaz barátunk, jótévőnk, szeretett édesapánk. Elment közülünk a szocializmus nagy alkotója, akinek hatalmas életművéhez hozzátartozik a mi új országunk is. Népünk nemzedékről nemzedékre, évszázadokon át, örökkön-örökké büszkén vallja magát az ő örökösének, műve folytatójának. E megrendítő veszteség még szorosabb egységbe kovácsolta össze dolgozó népünket. A haza fiai közelebb kerültek egymáshoz éppúgy, mint amikor a család elveszíti édesapját. Most még nagyobb erkölcsi és politikai összeforrottságban tömörültünk nagy pártunk, a A­agyar Dolgozók Pártja és drága vezérünk, Rákosi elvtárs köre, hogy hűségesen gazdálkodjunk azzal az örökséggel, amelyet Sztálin elvtárs hagyott ránk. Most még keményebb akarattal követ­jük a pártot, Rákosi elvtársat azon az úton, amely ötéves tervünk megvalósításához, a szocializmus felépítéséhez, a béke megvédel­­mezéséhez, dolgozó népünk anyagi jólétének és kultúrájának felvirágzásához vezet. Ez a megrendítő veszteség ugyanakkor még közelebb visz bennünket a testvéri Szovjetunióhoz is Még mélyebben érezzük azt a forró hálát, amely Sztálin népéhez, a nagy szovjet néphez fűz bennünket. Ez a megrendítő veszteség még mélyebbé teszi elszántságunkat, hogy hűségesen követjük a a nagy Szovjetuniót, amely magasra emeli a lenini-sztálini zászlót, s az igazság, a szabadság, a béke és a kommunizmus út­­ján viszi előre a győzelem felé. Mielőtt ünnepségünket megnyitom, sze­retettel üdvözlöm a­­Magyar Dolgozók Pártja Központi Vezetősége, a minisztertanács meg­jelent tagjait, kedves külföldi vendégeinket, a budapesti diplomáciai testület képviselőit és a megjelent ünneplő közönséget. Az ünnepséget megnyitom és felkérem Házi Árpád elvtársat, a Magyar Népköztár­saság Minisztertanácsának elnökhelyettesét, tartsa meg ünnepi beszédét Tisztelt elvtársak! Alá nyolc, éve szabadult fel hazánk."Áfa nyolc éve a dicsőséges Szovjet Hadsereg el­érte nyugati határainkat s a hitleristák és a magyar fasiszta katonaság utolsó hordái kitakarodtak az országból A szovjet nép, a dicső Szovjet Hadsereg, miután az emberi­ség történetének legnagyobb méretű harcai­ban kikergette földjéről a náci imperialista gonosztevőket, elhozta a szabadságot Euró­pa és Ázsia több, sokat szenvedett népének, köztük a magyar népnek is A magyar nép történetében nyolc évvel ezelőtt sorsfordulat következett be. Sorsfordulat azért, mert a magyar nép bármilyen hősi harcokat vívott is a múltban, magára utalva mindig elbukott nagy függetlenségi és szabadságküzdelmei­ben 1945 április 4-ével azonban új kor köszön­­tött a magyar népre Szabaddá vált és ki­tárult előtte a nemzeti felemelkedés, az em­beri haladás, a társadalmi átalakulás ka­puja A magyar nép hálatelt szívvel gondol a nagy Szovjetunióra, amelynek szabadságát köszönheti és­ korunk legnagyobb alakjára, akinek nevéhez­­ a magyar szabadság és felemelkedés hajnala fűződik: Sztálin elv­társra. Ebben az esztendőben — amikor felsza­badulásunk nyolcadik évfordulóját ünnepel­jük — a mi drága, forrón szeretett Sztálin elvtársunk már nincs az élők sorában De vájjon van-e olyan magyar dolgozó, akinek hálás gondolata ezen a nagy ünnepen első­nek nem a nagy Sztálin felé száll? Van-e köztünk olyan, aki felszabadulásunk nyol­cadik évfordulóján nem érzi át újból, mit köszönhetünk a nagy Sztálinnak s ne gon­dolna ismét mérhetetlen, szomorúsággal nagy tanítónk eltávozására? A magyar nép tudja, tisztában van vele, hogy Joszif Visszário­­novics Sztálin nemcsak a szovjet, hanem a magyar nép történetének is legragyogóbb alakja. Ha kimondjuk: április 4 — Sztálinra gondolunk Ha kimondjuk: felszabadulás — Sztálinra gondolunk Ha kimondjuk: szocia­lista Magyarország, új életünk, ismét és is­mét Sztálinra gondolunk. A felszabadulás ünnepén népünk felújítja ígéretét: soha, soha egy tapodtat sem enged abból a barátságból, amely a nagy Szovjetunióhoz fűzi, de szakadatlanul erősíti, mélyíti ezt a számára dúsan gyü­mölcsöző, éltető kapcsolatot. Örökké em­lékezni fog arra, aki e barátság alapí­tója, táplálója, legnagyobb bajnoka volt: Joszif Visszárionovics Sztálinra. A Magyarország népe ma felszabadulásának nyolcadik évfordulóját erejének, virágzásának teljében ünnepli. Hogyan vált lehetővé, hogy hazánk — élve a Szovjetuniótól kapott szabadsággal — vég­leg és visszavonhatatlanul a szocializmus építésének útjára tudott lépni s ezen az úton elég messze előrejutott? Lehetővé vált ez azzal, hogy 1945-ben olyan sziklaszilárd erő állott dolgozó né­pünk élére, mint a harcok tüzében acé­lossá edzett Magyar Kommunista Párt. Lehetővé vált azzal, hogy a sokat szen­vedett magyar nemzetnek olyan vezetője támadt, mint Lenin és Sztálin legjobb ma­gyar tanítványa, a magyar nép vezére, a mi szeretett Rákosi elvtársunk. (A díszünnepség részvevői forró tapssal válaszolnak e szavakra. Mindenki feláll, s Btikai Árpád vívta úgy köszönti tapsával pártunkat, Rákosi elv­társunkat.) A párt, Rákosi elvtárs vezetésével munkás­­osztályunk, vállvetve a dolgozó parasztsággal, szétzúzta, vagy visszaszorította az osztály­ellenséget. Megvalósultak a nép régi vágyai: a dolgozó parasztságé lett a föld, a népé lett a gyár, a hitelszervezet, a nagykereskede­lem és a kiskereskedelem túlnyomó része. Ki­alakult államhatalmunk új arculata: a dol­gozó parasztsággal szövetséges munkásosz­tályé lett a hatalom s a dolgozó tömegek a legmagasabbrendű demokratikus jogokat él­vezik. Hazánk nyolc esztendővel ezelőtt Európa elmaradott országainak sorába tartozott. Fej­letlen és egyoldalú volt iparunk, alig fejlő­dött a technika és a tudomány Teljes mérték­ben ki voltunk szolgáltatva a külföldi impe­rialista hatalmaknak, amelyek gyarmati sor­ban tartották az országot Ez az ország ma fejlett ipari országgá vált, ahol az ipar fejlődik, virágzik, de különösen gyorsan fejlődik a modern nemzetgazdaság pillére: a nehézipar A csenevész, elavult magyar ipar izmos, korszerű iparrá nőtt, amely többszö­rösét termeli a háború előttinek. Iparunk vala­mennyi ágában egyre nagyobb tért hó­dít a modern technika. Az új technika segít­ségével mind tökéletesebben tárjuk fel azt a felmérhetetlenül gazdag természeti kincset, amelyet a magyar föld méhe rejt magában. Gyáriparunk, amely a Horthy-rendszer­­ben 12 év alatt (1926 és 1938 között­ 10,6 százalékkal növelte termelését — 1952-ben, egyetlen év alatt, 23,6 szá­zalékkal, tehát több mint kétszeresen -­­- növelte termelését. Ma már eljutottunk effia, hogy iparunk fejlettségét, termelékenységét tekintve bát­ran összehasonlíthatjuk magunkat iparilag fejlett kapitalista államokkal­­ ,ez az ösz­­szehasonlítás — az esetek jelentős részében — már nem a mi kárunkra, hanem a mi javunkra dől el, már nem a mi elmaradott­ságunkat, hanem Fölényünket igazolja. Az egy főre eső széntermelés például tavaly 40 százalékkal volt magasabb hazánkban, mint Franciaországban és 1936-hoz képest megkétszereződött, míg Angliában és Nyugat-Németországban ugyanehhez az időszakhoz képest vissza­esett. Ata már eljutottunk oda — hála a Szovjet­unió és a baráti­ országok segítségének — hogy egyre inkább levehetjük ipari munká­saink válláról a nehéz testi munkák terhét. Ezeket a munkákat mindinkább rábízhatjuk a legmodernebb gépekre — fejtő-, rakodó­gépekre, szállítószalagokra egyengetőgépek­re, nagyteljesítményű darukra. Oda is eljutottunk — és már nem is ma, hanem két-három éve — hogy kinőttük a kapitalistáktól ránkmaradt régi gyárak szűk kereteit. Nagyobb fába vágjuk a fejszénket, teljesen új gyárakat, ipartelepeket, sőt új városokat hozunk létre népgazdaságunk na­gyobb dicsőségére. Így született meg népünk büszkesége, a Sztálin Vasmű, s mellette a pompás, új Sztálinváro­s. Dolgozóink hajt­hatatlan akarata teremtette az inotai No­vember 7 Erőművet, népünk energiája, aka­ratereje hozza létre a Tiszalöki Vízierő- és Öntözőművet, a diósgyőri rekonstrukciót, az új Komlót és a többi száz meg száz gyárat, a régi gyárak új csarnokait, üzemrészeit.. Szocialista iparunk hatalmas eredményei­­ re ünnepi beszédé­ nek tápláló forrása az az új viszony, amely munkásosztályunkat saját munkájához fűzi, s amely valóságos hajtóereje fejlődésünk­nek. Mióta a magyar munkásosztály saját­jában dolgozik, ez az új viszony egyre erő­södik, szilárdabbá válik. A szocialista munkaverseny évről évre nagyobb tömegeket mozgat meg s eköz­ben szakadatlanul felszínre hozza a leg­kiválóbb dolgozókat, sztahanovistákat Ma már több mint 65 ezer sztahano­vista dolgozik iparunkban. Az egész ország ismeri Szodorai István Kossuth­-dí­jas esztergályos nevét. Mindenki ismeri Pioker Ignác Kossuth díjas gyalust, Tajkov András Kossuthdíjas vájárt és ezer meg ezer társukat, élt a mi büszkeségeink, a szocializmus élharcosai. Mezőgazdaságunk is hatalmas átalakuláson ment keresztül az utolsó nyolc esztendőben. Nyomban a felszabadulás­ után véget vetet­tünk a latifundiumok­ hatalmának és a ki­semmizett dolgozó parasztság kezébe adtuk a földet. Korlátoztuk a falu tőkései, a kulákok garázdálkodásait és megteremtettük a lehe­tőségét, hogy parasztságunk saját elhatáro­zásából ráléphessen a szövetkezés, a társas­gazdálkodás útjára. A nyomorban, ínségben tengődő, népbetegségektől tizedelt magyar falu a felemelkedés­ útjára lépett. Traktorok ezrei szántják ma a dolgozó parasztság földjét Dolgozó parasztságunk javarésze men­tesült a megélhetés gyötrő gondjaitól, ta­karosan, szépen ruházkodik, iskoláztatja fiait, leányait. Népi demokráciánk szakadatlanul és egyre fokozottabb mértékben gondoskodik új életünk építőiről, a dolgozó emberekről Az új kór­házakban, szanatóriumokban, rendelőintézetek­ben ingyenesen kezelik a beteg dolgozókat és hozzátartozóikat A balatoni és hegyvidéki üdü­lőhelyeken csaknem ingyenes üdülés várja a jól dolgozó munkásokat, parasztokat, értelmi­ségieket. Államunk külön gonddal, szeretettel veszi körül, óvja, biztosítja társadalmunk alapját, a családot és az anyát. Nemrégiben kormányunk nagyjelentőségű határozatot ho­zott az anyák és gyermekek fokozottabb vé­delméről, erkölcsi és anyagi támogatást nyújt­va ezzel a sokgyermekes családoknak. De ha népünk gazdagodását csak azon mérnök, hogy anyagi javakban miként gya­rapodtunk — nem kapnánk, teljes képet. A magyar dolgozók milliói nemcsak azzal gaz­dagodtak, hogy több lett a gyár, a gép, na­gyobb lett a kereset, javult a szociális ellá­tottság. A magyar nép birtokába jutott a gazdagság másik fajtájának, a kulturális felemelkedésnek is. Ez a kincs - a kultúra, a tudás, a műveltség -­­ amelyet a burzsoá­zia hét lakat alatt őrzött és közelébe sem engedte a dolgozók tömegeit, most a ma­gyar munkások és parasztok milliói szá­mára szabadon hozzáférhető Négyszer annyi egyetemi hallgatónk van, mint a múlt rend­szerben Csupán az első évfolyamos egye­temisták száma másfélszer annyi, mint az urak Magyarországán az összes egyetemis­táké Nálunk tízezer lakosra 51 főiskolai hall­gató jut, jóval több, mint Angliában, Franciaországban, Dániában, Svédország­ban és más, kultúrájukkal kérkedő nyu­gati államokban. Népi demokráciánk, a szocializmust építő új társadalmi rendszer óriási erejének meg­dönthetetlen bizonyítéka, hogy kitermelte magából az új — munkás- és paraszteredetű — értelmiséget, amely a régi értelmiséggel együtt nézjünk haladásának fáradhatatlan, harcos, művelt rétege. Ezen a talajon — a dolgozó tömegek kulturális felemelkedésének talaján — dús vi­rágzásnak indult a tudomány, a művészet és az irodalom. Tudósaink, művészeink, íróink — akiknek zöme azelőtt a társadalom számki­vetettje volt — népi demokráciánk nagyra­­becsült tagjai, az állam szüntelen gondos­kodása, dolgozó népünk szeretete, figyelme övezi őket. A tudomány és művészet külön­leges megbecsülésének ékesszóló bizonyítékai a Kossuth-díjak nemrégiben történt kiosztása. A felszabadulás nyolcadik évfordulóján az ünnep pillanataiban sem szabad azonban elfelejteni, hogy milyen messzemenő célokat tűztünk magunk elé, s hogy e célok elérésé­hez milyen nagy feladatokat kell még elvé­geznünk, milyen nehézségeket kell leküzde­­nünk Mi nem titkoljuk: a népgazdaság olyan ütemű fejlesztése, mint a mienk, nem megy zökkenőmentesen. Nem titkoljuk- nekünk is vannak problémáink, nehézségeink. De a mi problémáink és a kapitalista országok pro­blémái között lényeges különbség van. Kü­lönbség van abban hogy a mi problémáink nem megoldhatatlanok, hanem megoldhatók, míg a kapitalisták, problémái — a fenyegető gazdasági válság, a krónikus költségvetési hiány, a nyersanyagforrások kimerülése — megoldhatatlanok. De különbség van abban is, hogyha nekünk problémáink, nehézsége­ink támadnak, bátran elmondjuk népünknek és segítséget, támogatást kapunk megoldá­sukhoz. Melyek ezek a problémák, milyen feladatokat kell megoldanunk üzemeinkben, földjeinken? Bármilyen gyors ütemben fejlődik is ipa­runk, éppen a legfontosabb ágai, a vaskohá­szat és a szénbányászat fejlődése elmarad a fokozott követelményektől. Fel kell fejleszteni ezt a két iparágat, hogy zavartalanul kielégíthesse nép­gazdaságunk szükségleteit. Gondoskod­nunk kell arról, hogy a jövőben minden export­gyártmányunk késedelem nélkül és kiváló minőségben készüljön el. Meg kell gyorsítanunk a tavaszi mező­­gazdasági munkálatokat, hogy az idei bő terméssel ellensúlyozzuk azt az érzékeny terméskiesést, amelyet a tavalyi aszályos esztendő okozott. El kell érnünk, hogy parasztságunk hiány­talanul eleget tegyen állampolgári köte­lezettségének, határidőre teljesítse a be­adást, ezzel is segítse a városi és falusi lakosság jobb ellátását, népgazdaságunk erősödését. Nem kétséges, hogy az előttünk álló felada­tokat népünk meg akarja és meg fogja oldani A magyar dolgozó nép pártunk vezetésével nyolcévi fáradhatatlan munkával harcolta ki eddigi sikereinket. A nyolc év közös küzdel­mei", váll­vetett munkája szétbonthatatlan egy­ségbe kovácsolta a magyar népet. Népünk egysége ma szilárd és törhetet­len. Egységesen követi győzelmeinek zászlóvivőjét, a Magyar Dolgozók Párt­ját. Népünk izzón szereti hazáját, amely­ben boldog otthont talált, amelyet ezelőtt reménytelenül szeretett, mert csak nyo­mort és szolgaságot juttatott neki. (Folytatás a­z oldalon.) Az operaházi díszünnepség elnöksége néma felállással adózik Sztálin elvtárs emlékének

Next