Szabad Nép, 1953. július (11. évfolyam, 182-212. szám)

1953-07-01 / 182. szám

SZERI­A, 1933 JÚLIUS 1 Brazília népe gyűlöli a háborút Branca Fialho nyilatkozata A Béke-Világtanács budapesti ülésén részt vett Branca Fialho, neves brazil béke­harcos, a Béke-Világtanács Irodájának tagja, beszélgetést folytatott a «Szabad Nép» mun­katársával, s a következőképpen ismertette a brazil békemozgalom tevékenységét. — A mi korunkban a népek megértették, vagy egyre jobban megértik, hogy a hábo­rút el lehet kerülni, s minden erővel har­colni kell a békéért. Ez a népek közös ál­láspontja, még akkor is, ha bizonyos kérdé­sekben különböző álláspontokat foglalnak el, különböző nézeteik vannak. Brazilia népe is gyűlöli a háborút, s éppen az utóbbi idő­ben vagyunk tanúi annak, milyen hatalmas lendületet vett a békemozgalom nálunk is. Brazília száz esztendő óta nem viselt hábo­rút. Bár az első és a második világháborúban harcoltak brazil csapatok, országunk közvet­lenül nem érezte a háború nehézségeit és pusztításait. A brazil nép továbbra is béké­ben akar élni, s ha lenne is vitás kérdésünk idegen országokkal, tudjuk, hogy tárgyalá­sokkal, békés úton el tudjuk azt intézni. — A mi békemozgalm­ink közvetlen szü­letése után bekapcsolódott a világ népeinek hatalmas mozgalmába. Hazánk is színhelye annak a küzdelemnek, amely ma a háborús uszítók tábora ellen folyik. Bár alkotmá­nyunk 1946-ban megtiltotta a háborús pro­pagandát, előfordul, hogy az Egyesült Álla­mok kormányköreinek nyomására letartóz­tatják nem egy kiváló békeharcosunkat. Sőt, mint például Minas államban tör­tént, azzal is megpróbálkoztak, hogy a bé­kemozgalmat, annak legális szervezeteit be­tiltsák. A mozgalom hat kiváló vezetőjét állították bíróság elé, de a nép hatalmas tiltakozására, aktív megmozdulásaira végül is kénytelenek voltak visszavonni rendelke­zéseiket. Hasonló eset történt Elisa Branco nemzetközi Sztálin-díjjal kitüntetett kiváló békeharcossal is, akinek ügyét tárgyalva a bíróság kénytelen volt elismerni, hogy a békéért harcolni nem bűn.­­ Mikor indult meg Brazíliában a béke­mozgalom? — Ez nem egyik napról a másikra tör­tént. A brazil békemozgalomnak már komoly előzményei voltak, amikor 1950-ben az első békekongresszust megtartottuk. Azóta, külö­nösen tavaly, egyre szélesebb társadalmi ré­tegek csatlakoztak hozzánk. Ma már a béke­harcosok között magasrangú hivatalnokokat, kiváló értelmiségieket találunk, sőt még a hadseregben és a papság között is terjed a mozgalom. Például Costabin­ pápai proto­notárius lett a brazil békemozgalom egyik helyettes elnöke. A békemozgalom már ed­dig is nagy eredményeket ért el hazánkban. A nép bátor kiállásának köszönhetjük, hogy a kormány lemondott arról a tervéről, hogy hadsereget küldjön Koreába. S eredménynek tekinthetjük azt is, hogy békegyűléseinket nyilvánosan megtarthatjuk, ne­m állítanak elénk olyan nehézségeket, amelyek megaka­dályoznák a nép széles rétegeinek bekap­csolódását a béke­harcba. — A délam­e­rikai államok között nálunk, Brazíliában, a legerősebb, a-­­egszélesebb körű a­­mozgalom. De a­ szomszédos államokkal is kapcsolatot tartunk fenn, mindig tudunk egy­más problémáiról, eredményeiről vagy ne­hézségeiről. Az elmúlt év novemberében Cili­lében volt egy nagy kulturális kongresszus, ahol egyebek között a béke kérdésében is állást foglaltak a részvevőik. A kontinens ügyvédeinek pedig ná­lunk, Rio de Janei­ró­­ba­n volt kongresszusuk — s ezt a gyűlést is felhasznál­tu­k arra, hogy a békemozgalmat előrevigyük. — A békemozgalom nálunk nagyon szépen és erőteljesen fejlődik. Amint már beszélge­tésünk elején említettem, a mi országunk régóta nem érezte, mit jelent a háború, mit jelentenek közvetlenül a háborús pusztítások és szenvedések. Ezután sem akarjuk érezni a­ háború pusztító hatását. Mint annyi honfi­társamban, bennem is erős az az el­határozás, hogy minden erőmet a béke ügyé­nek szentelem és harcolok a brazil néppel együtt, hogy elkerüljük a háború szenvedé­seit és borzalmait. Három gyermekem és ki­lenc unokám van, nem akarom, hogy az éle­tük nyomorúsággal és szenvedéssel teli le­gyen. Szép és boldog jövőt akarok kiharcolni számukra. — El kell mondanom, hogy csak elragad­tatással beszélhetek az önök országáról. Sokfelé jártam a világon, sok országot és várost bejártam, de kevés olyan szép vá­rost láttam, mint Budapest. Megérkezésem utáni első nap sétára indultam, hogy meg­ismerkedjem Budapesttel és lakóival. Na­gyon jólesett az a kedvesség, közvetlenség, udvariasság, amellyel úton-útfélen találkoz­tam. Bárkitől kérdeztem is valamit, min­denki a legnagyobb előzékenységgel világo­sított fel és adott választ kérdéseimre. Messze lakom innen, de szívesen jövök más­kor is Magyarországra és szívesen megyek oda, ahol a békét annyira szeretik, mint önöknél — mondotta befejezésül Branca Fialho asszony, a kiváló brazil békeharcos. A Béke-Világtanács aranyérmével kitüntetett Csorvássy István romániai magyar szobrász nyilatkozata Bukarest, június 30. A Béke-Világtanács aranyérmével kitünte­tett Csorvássy István romániai magyar szob­rászművész a következőket mondotta az «Agerpres» egyik munkatársának a kitünte­tés alkalmából. — Meghatódva értesültem arról a nagy megtiszteltetésről, hogy a Béke-Világtanács a «Koreai partizánok» című szobromért arany­éremmel­­tüntetett ki. Ez a magas kitüntetés rendkívül nagy örömmel tölt el. — Szilárd békeakaratom ösztönzött arra, hogy művemben kifejezésre juttassam annak Bukarest, június 30. (TASZSZ) A világ ifjúsága tevékenyen készül a III. világifjúsági kongresszusra. A Demokratikus Ifjúsági Világszövetség értesülései szerint a nyugatnémet fiatalok «az ifjúság követelései­nek listáját» terjesztik az országban. Ezt a listát eljuttatták a bonni kormányhoz is. A nyugatnémet fiatalok ipari iskolákat, szakis­kolákat, kollégiumokat követelnek és felszó­lítják az Adenauer-kormányt,­ hogy növelje az if­júság szükségleteire szánt költségvetési elő­irányzatot. A ceyloni ifjúság kongresszusán, amelyet május 30—31-én tartottak, elfogadták az if­júság követeléseit, amelyek a szociális és pá­n népnek hősiességét és önfeláldozó harcát, amely oly elszántan védelmezi hazáját és életét. Meggyőződésem, hogy a­ művész fel­adata minden körülmények között erkölcsi magaslatra emelkedni és alkotásaival hozzá­járulni a népek legdrágább kincse: a béke megvédéséhez.­­ A Román Népköztársaság dolgozói nem­zetiségre való tekintet nélkül, szívük mélyéből ragaszkodnak a béke ügyéhez és minden ere­jükkel támogatják országunk kormányának békepolitikáját — mondotta befejezésül Csor­­vássy István. Kitikai helyzet megjavítására irányulnak. A ceyloni ifjúsági küldöttség ezt a programmot ismerteti a bukaresti kongresszuson. A Koreai Népi Demokratikus Köztársaság ifjúsága is lelkesen készül a VIT-re. Mint a lapok jelentik, Korea ifjúságát a VIT-en 150 fiatal munkás, paraszt, a néphadsereg harcosa, értelmiségi és egyetemi hallgató képviseli majd. Ezekkel a küldöttekkel együtt részt vesz a VIT-en még a koreai néphadse­reg 171 tagú együttese is, amely jelenleg a Szovjetunióban és a népi demokratikus or­szágokban vendégszerepel. A hős koreai nép küldöttei a VIT-en hangversenyeket rendez­nek, részt vesznek a sportmérkőzéseken és más rendezvényeken. Előkészületek a III. világifjúsági kongresszusra Az Olasz Szocialista Párt központi bizottságának teljes ülése Június 28-án Rómában megnyílt az Olasz Szocialista Párt központi bizottságának tel­jes ülése. Az ülés megvitatja a választások után az országban kialakult politikai helyzetet. A teljes ülésen Pietro Nenni, az Olasz Szo­cialista Párt főtitkára mondott beszámolót. Növekszik a munkanélküliek száma Jugoszláviában A «Dolgozók» című jugoszláv szakszerve­zeti lap szerint a munkanélküliek száma Jugoszláviában ez év márciusában 8,6 szá­zalékkal növekedett januárhoz viszo­nyítva. Értekezletre készül az Egyesült Államok, Anglia és Franciaország külügyminisztere London, június 30. (MTI) A londoni rádió közölte, hogy Butler ideig­lenesen megbízott angol miniszterelnök hét­főn délután az alsóházban bejelentette: a ber­mudai értekezlet elhalasztása miatt az angol kormány javasolta­, hogy a három nyugati nagyhatalom külügyminisztere tartson meg­beszéléseket. Butler azt is közölte, hogy Ang­liát ezen a tárgyaláson Salisbury, az állam­tanács lordelnöke, hétfőn kinevezett helyettes külügyminiszter képviseli. Az «AFP» jelentése szerint az amerikai kül­­ügyiminiisztérium ugyancsak hétfőn tett nyi­latkozatot arról, hogy az Egyesült Államok, Nagy-Britannia és Franciaország külügymi­nisztere tanácskozásaival kapcsolatban elő­zetes tárgyalások vannak folyamatban a há­rom hatalom között. Az amerikai külügymi­nisztérium szóvivője megjegyezte, hogy «ezek a tervbe vett megbeszélések nem helyettesítik a bermudai találkozót». itfins vattsnn, mit bonni boltigfi miniszter tt potsdami cytjoatmenyről Bonn, június 30. (ADN) Gustav H­eine­mann, volt bonni belügy­miniszter, tanulmányt írt a potsdami egyez­mény érvényességének kérdéséről. «Miért beszél Adenauer kancellár egyszerre a potsdami lidércnyomásról? — írja Heine­­m­ann. — Nos, az oroszok különböző alkal­makkor kifejezésre juttatták, hogy a német kérdés rendezésének a potsdami elvekkel egy­behangzóan kell megtörténnie. Ugyanis, h­a a potsdami egyezmény az alap, akkor a győze t­­es hatalmak nem egyezhetnek meg Német­ország ketté­osztottságának fenntartásában, amelyben pedig igen sok nyugati politikus a német■ kérdés ideális megoldását látja». Heinemann nyomatékosan szembefordul Adenauernak azzal a kísérletével, hogy a potsdami egyezményt «ijesztő kísérletként» tüntesse fel és ennek folytán továbbra is fenntartsa uralmát a kettéosztott Németor­szág nyugati felében. A bonni kor­mány kifogásai ez ellen az egyez­mény ellen, amely egyetlen jogi alapja a német nép egységre irányuló követelé­seinek, a Szovjetunió jegyzékei következ­tében mind tárgytalanná váltak. A potsdami egyezmény ellen folyó vitában mindig elhall­gatják, hogy a nyugati hatalmak 1945 elejéig azzal a tervvel (a Morgenthau-tervvel) fog­lalkoztak, hogy Németországot szétdarabol­ják és felosztják. Csak a potsdami egyezmény­ben mondtak le a feldarabolás tervéről és kö­telezték maguka­t, hogy Németországot «egészként» kezelik. Ennek következtében a győztes hatalmaknak a potsdami egyezmé­nyen alapuló megegyezése kizárja Németor­szág kettéosztottságát. «Miért hivatkozik a Szovjetunió olyan hangsúlyozottan a Potsdamban lefektetett érekre?» — teszi fel a kérdést Heinemann, majd kijelenti: «,A válasz az orosz jegyzékek­ben található. A jegyzékek ismételten köve­telik Németországnak, mint egységes, füg­getlen és békeszerető államnak a helyreál­lítását, tehát éppen azt, amit a potsdami egyezmény leszögez. Ezideig figyelmen kí­vül hagyták mindazokat a pozitív lehetősé­geket, amelyeket a potsdami egyezmény nyújt. Ez azzal van összefüggésben,­ hogy a szövetségi kormány tekintetét túlságosan egyoldalúan a Nyugat felé irányítja. Ahe­lyett, hogy Potsdamot egyszerűen ijesztő kísérte­tként tünteti fel, a szövetségi kor­mánynak a feladata az lenne, hogy a német népnek megmagyarázza ennek az egyez­ménynek a valódi tartalmát, figyelembe véve a múlt évi jegyzékváltást is. Tizenöt nyugatnémetországi szociáldemokrata pártfunkcionárius nyílt leveje a szociáldemokrata párt tagjaihoz Berlin, június 30. (MTI) Ismert nyugatnémetországi szociáldemo­krata pártfunkcionáriusok, akiknek a hitleri fasiszta uralom ide­jén­­súlyos üldöztetésben volt részük, nyílt levelet intéztek a szociálde­mokrata párt tagjaihoz. A 15 szociáldemo­krata pártfunkcionárius levelében mindenek­előtt arra a nagy veszélyre mutat rá, amely­­lyel az Adenauer-kormány népellenes politi­kája az egy ideig háttérbe szorult fasiszta B­likk nyílt felkarolásával a német munkás­­osztály és az egész német nemzet jövőjét fenyegeti. A nyílt levél írói a továbbiakban a következőket állapítják meg: «A szociáldemokratás párt vezetőségének felfogása, amely szerint a mai helyzetben ki­zárólag parlamenti úton is meg lehet oldani népünk sorsdöntő kérdéseit, veszedelmes kö­vetkeztetésekre vezet. Az Adenauer-kormány egyre leplezetlenebb háborús politikáját csu­pán parlamenti határozatokkal nem lehet meghiúsítani, hanem csak a német munkás­osztály egységes akcióival. Véleményünk sze­rint most az a legfontosabb, hogy az egész munkásosztály megegyezzék a szövetségi kor­mány elleni akciók közös végrehajtásában, egyesült erővel harcoljon az Adenauer-kor­mány jogtipró módszerei ellen. Fogjunk ösz­­sze mindannyian, hogy megvédjük a­ munkás­­szervezeteket és gyűléseiket a fasiszta terror­­bandákkal szemben­. A tárgyalásokért és a békéért küzdő értekezlet Párizsban Párizs, június 30. (TASZSZ) Párizsban június 28-án befejezte munká­ját «A tárgyalásokért és békéért küzdő or­szágos értekezlet». Az értekezlet során kü­lönböző társadalmi rétegek és politikai pár­tok képviselői szólaltak fel. A fel­szólalók hangsúlyozták, hogy az egész francia nép a jelenleg folyó háborúk békés rendezésére és valamennyi vitás nemzetközi kérdésnek tárgyalások útján történő megoldására tö­rekszik. Az értekezlet egyhangú határozatot hozott az indokínai kérdésben. Az értekezlet hang­súlyozza, hogy a­ vietnami nép elleni háború megszüntetése Franciaország számára «el­ismert nemzeti szükségszerűséggé» vált. A konfliktus «nemzetközivé tételének» bármely formája — folytatódik a határozat — növelné a Franciaországra nehezedő ter­het és világkonfliktus kirobbanásának ve­szélyével járna. Hazánk érdekei azt paran­csolják, hogy országos méretben harcoljunk a hadműveletek beszüntetéséért és a tárgya­lások megkezdéséért. Az értekezletnek a német kérdéssel foglal­kozó határozata rámutat, hogy a népek, így köztük a francia nép,­­akcióinak eredménye­képpen a bonni és a párizsi szerződést még mindig nem ratifikálták, bár már több mint egy esztendő telt el aláírásuk óta. A né­pektől függ, hogy végleg megbuktassák eze­ket a szerződéseket és kivívják olyan tárgya­lások megkezdését, amelyeknek célja a né­met probléma megoldását szolgáló megálla­podás az egyetemes biztonság és a béke ér­dekében. Németországot egyesíteni kell a de­mokrácia feltételei közepette, hogy a mil­ita­­rizmus, a nácizmus, a revans és a hódítás szelleme ne születhessék újjá. A tárgyalásokért és a békéért küzdő orszá­gos értekezlet felszólítja a franciákat, kettőz­zék meg éberségüket és fokozottan harcolja­nak, hogy elfojtsák a tűzfészket, amelyből holnap háború támadhat. A bonni parlament pénteken tartja a választások előtti utolsó ülését Berlin, június 30. (MTI) A bonni parlament szerdán, csütörtökön és pénteken tartja utolsó három ülését a szeptember 6-án megtartandó választások előtt. Szerdán kerül sor a már kétszer elha­lasztott külpolitikai vitára, amelyet Aden­auer kormánynyilatkozata vezet be. A par­­­­lamentnek a pénteki ülésen Adenauer kife­jezett kívánságára újra foglalkozni kell Né­metország Kommunista Pártja tíz képviselő­jének mentelmi ügyével. Adenauer azért akarja elrabolni a kommunista törvényhozók mentelmi jogát, hogy megnehezítse részvé­telüket a választási hadjáratban. A Schuman-terv és az imperialisták közötti ellentétek I. Mintegy három évvel ezelőtt látott nap- Világot a Schumann-terv. De csak tavaly nyá­ron — kerek két évig tartó huzavona után — ratifikálták a tagállamok parlamentjei a terv megvalósítására vonatkozó szerződést. Ez év február 10-én a terv által előirányzott Euró­pai Szén- és Acélszövetség megkezdte mű­ködését. Mint ismeretes, ez a szövetség 6 ország — Nyugat-Németország, Franciaország, Olasz­ország, valamint a Benelux (Belgium, Hol­landia, Luxemburg) — szénbányászatát és kohászati iparát egyesíti nemzetközi kar­tell -­szervezetben. A Luxemburgban székelő Euró­pai Szén- és Acélszövetség keretében bonyo­lult és drága (az eddigi számítások szerint mintegy évi 10 millió dollár költséget igény­lő) apparátus működik, amelynek szervei: a tagállamok képviselőiből álló közgyűlés, a tagállamok kijelölt minisztereiből alakult mi­nisztertanács, a kartell­ bíróság és végül az úgynevezett főhatóság. A főhatóság 9 tagú; a tagok közül Nyugat-Németország és Fran­ciaország kettőt-kettőt, a többi tagállam pedig egyet-egyet jelöl ki; ezek nyolcan választják meg a kilencediket, az elnököt. Rajtuk kívül helyet foglal a főhatóságban egy tanácskozási joggal felruházott reformista szakszervezeti megbízott is, aki a szövetséghez tartozó vál­lalatok munkásait «képviseli". Ez a főhatóság, amelyet a burzsoá sajtó szeret nagyhangúan «nemzetek feletti kor­mányának nevezni, a szövetség legfontosabb szerve; kezében tartja a teljes végrehajtó ha­la­mat s valóban élvezi egy állam kormányá­nak szinte minden kiváltságát. Határozatai és alámásai kötelezőek­ nemcsak a tagállamok vállalkozóira, hanem az állami szervekre is. A főhatóságnak egyebek között jogai van a termelési volumen, az export- és importkvó­táik, vám- és adótételek, a beruházási pro­gramútok és a munkabérek megállapítására, tehát oly mérvű beavatkozásra,­­amely a tag­államok szuverenitásának mélyreható korlá­tozását jelenti. A «Deutsche Zeitung und Wirtschaftszeitung» annak idején helyesen ál­lapította meg, hogy «a főhatóságnak jófor­mán mindenre joga van».­­ Még jobban kidomborítja a főhatóság «szu­verén» jellegét az a tény, hogy öt ország — a­z Egyesült Államok, Anglia­, Svájc, Svédor­szág és Norvégia —külön «diplomáciai» kép­viseletet létesített Luxemburgban, a főható­ság mellett. Külső látszatra körülbelül így fest a Schu­­man-terv által létrehozott csúcs­kartell, amely­ről a burzsoázia bizonyos körei azt hirdetik, hogy jelentős lépés Nyugat-Európa gazdasági és politikai megerősödése, a hírhedt «európai integráció» útján. Vessünk néhány pillantást arra, ami a külső látszat mögött meghúzódik. II. Nemzetközi kartellekkel az imperializmus kialakulása óta gyakran találkozhatunk a­ különféle monopolszervezetek sorában. Az ilyen kartelleket rendszerint a világméretek­ben legerősebb monopol tőkés csoportok léte­sítik, hogy­ a verseny kiküszöbölésével saját érdekükben, saját erejük arányában gazdasá­gilag felosszák a világot. Ilyen kartell volt az amerikai General Electric és a német AEG között alakított szövetség a század elején, ilyen a­ két világháború közötti Nemzetközi Acélszövetség, a Schuman-terv elődje, s ilyen napjainkban az Olajvilágkartell. Az Európai Szén- és Acélszövetségnek ezekkel szemben vannak bizonyos új, megkü­lönböztető vonásai. Célszerű ezek közül né­hányat közelebbről megvizsgálni. A Schuman-tervet a­z imperialista tábor ez­­időszerint legerősebb pénzcsoportja, az ame­rikai monopoltőke, pontosabban a kohászat­ban leginkább érdekelt Morgan-csoport való­sította meg. A kartellizálás azonbsan itt fő­ként arra szolgál, hogy a szóbanforgó hat ország nehéziparának "döntő részét, s ezzel együtt a terület egész gazdasági életét még erősebben amerikai ellenőrzés alá helyezze, az amerikai ipar európai függvényévé, úgy­szólván fiókvállalatává tegye. A profit köz­vetlen biztosítása mellett feladata még a kar­­tellnak az is, hogy ezeket az igen jelentős gazdasági­ erőforrásokat az agresszív atlanti tömb, különösen az európai hadsereg fel­fegyverzésének és ellátásának, tehát az Egye­sült Államok stratégiai terveinek szolgálatába állítsa. Az amerikai monopoltőke, amely forma sze­rint nem tagja a szövetségnek, a valóságban nagyon is­­jelen van és igen nagy nyomatékké érvényesíti vezető szerepét a kartellban. Me­lyek ehhez az eszközei? Elsősorban azt kell látnunk, hogy a Schu­man-terv esetében­ nem önálló, szabad or­szágokról van szó, hanem olyan országok­ról, amelyeknek vezető körei dollárokért el­adták országuk függetlenségét. A Marshall­­tervhez és a többi «segélyakcióhoz» fűzött feltételek, a kölcsönkiosztó, «együttműködé­si* és segély­szervezetek döntő ellenőrzést biztosítottak az amerikai monopoltőke meg­felelő szervei számára ezekben az orszá­gokban. A gazdasági és a politikai élet kulcspozícióiban az amerikai monopoltőke bizalmi emberei ülnek, akik további dollá­rok reményében készségesen teljesítik a Wall Street utasításait. És ugyanezek az ügynökök ülnek a szövetség főhatóságá­ban is. Ismeretes például, hogy a jelenlegi elnök, a «francia» Jean Monnet, a 30-as években érdekelve volt egy, a Morgan-csoport veze­tése alatt álló kínai gyarmati társaságban. 1936-ban bankot alapított New Yorkban; bankja közvetve szintén Morganék érdek­körébe tartozott. De Monnet tagja volt an­nak a Harrimann-vezette tanácsnak is, amely­re 1951-ben a Marshall-segélyek elosztása tartozott. Most a vezetése alatt álló főható­­ság­ nem egyszerűen a legnagyobb nyugat­európai szén- és acélmonopóliumok végre­hajtó bizottsága, hanem az amerikai finánc­­tők© szerve. Az Európai Szén- és Acélszövetség továb­bi sajátossága, hogy — szemben más nem­zetközi kartel­lekkel — állami funkciókat gyakorol, s mint ilyen, a tagállamok tör­vényhozása fölött áll. Ide tartozik, hogy a kartellből való kilépés önkéntességének el­vét még formailag is elvetették. Az 50 évre kötött szerződés a mozgási szabadság utolsó maradványaitól is megfosztja a tagállamo­kat.. A dolgoknak ez az elrendezése korántsem véletlen. A nyugateurópai parlamentekben folyó heves viták, a gyakori kormányválsá­gok és főként­ a néptömegek fokozódó el­lenakciói már eddig is sok bosszúságot okoztak az új világháború szervezőinek. Az imperialisták számára kényelmesebb és megnyugtatóbb, az a megoldás, hogy «nem­zetekfeletti» szerveket használnak fel politi­kájuk végrehajtására. Különösen fontos ez az Egyesült Államok számára, amely e «nemzetekfeletti» szerv fő mozgatója és haszonélvezője. Ezek után érthetővé válik az is, miért har­col Anglia oly szívósan a Schumann-terv­hez való csatlakozás ellen. Anglia nem akar a Schuman-tervbe kényszerített függő, másod­rendű országok közé süllyedni. Anglia félti nemcsak saját kohászatának önállóságát, ha­nem — az Egyesült Államokkal szemben — nagyhalaink pozícióját is. III. Minthogy a Schuman-terv elsősorban az amerikai imperializmus céljait szolgálja, szükségképpen kiélezi az ellentéteket a csatlós országok profitféltő burzsoáziája és a terjeszkedő amerikai monopóltőke között. Van azonban egy tényező, amely még bo­nyolultabbá teszi és még jobban kiélezi a Schumann-terv kérdését. Nevezetesen az a szerep, amely az amerikai külpolitikában — és a Schuman-tervben is — Nyugat-Német­­országnak jut. A legreakciósabb imperialista körök há­borús terveiben különleges helyet foglal el Nyugat-Németország, mint katonai támasz­pont és mint a támadó hadseregek és fegy­verek szállítója, mint agresszív hatalom. Nyugat-Németország sokkal «megbízhatóbb» jelenleg e körök számára, mint a többi európai tőkés ország Ezért az amerikai monopoltöke legagresszívebb csoportjai Európában mindinkább az újjáélesztett né­met imperializmusra támaszkodnak. És a Schuman-tervnek is egyik központi feladata. AZ EGYES TAGÁLLAMOK SZÁZALÉKOS Ezek a számok — különösen a két fő rivális: Franciaország és Nyugat-Németország versen­gését illetően — igen beszédesek. Franciaor­szág visszaesésének és Nyugat-Németország előretörésének példáján keresztül igen szem­léletesen nyilvánul meg, hogy a legyőzött német imperializmus valóban régi pozíciói­nak kiküzdése felé tart. Ezek a számok egyúttal rávilágítanak a Saar-kérdés rendkívüli jelentőségére is. Mint ismeretes, a Saarr-vidék németlakta terület, amelyet a második világháború után gyakor­latilag Franciaországhoz csatoltak. Érthető, hogy ezért a területért, amely jelentős terme­lésével még mindig többé-kevésbbé a mérleg nyelve Franciaország és Nyugatt-Németor­­szág között, ádáz, kibékíthetetlen harcot foly­tat a két imperialista hatalom. A jelek szerint igen valószínű, hogy az erőviszonyok a továbbiakban még inkább el­tolódnak Nyugat-Németország javára. Az hogy alátámassza és gazdaságilag tovább erősítse a német imperializmus kiemelkedő helyzetét Nyugat-Európában. A felbátorodott német ágyúgyárosok, a kruppok, a thyssenek, a mannesmannok és a klöcknerek ma már nem is titkolják, hogy a Schuman-tervet imperialista programmjuk egyik megvalósítási eszközének tartják. «Németország — írta ez év május 8 án az «Internationale Wirtschaft», a nyugat­német kereskedelmi kamara lapja — a ne­hézipar nemzetközi szervezetének létesítésé­ben látja azt a nagy lehetőséget, hogy is­mét politikai tényező lehessen». Nyugat-Németország túlsúlyát gazdasági­lag főként a jó minőségű szénben rendkívül gazdag, fejlett és viszonylag korszerű iparú Ruh­r-medence biztosítja. Már a hitleri hadi­gépezet számára is ez szolgáltatta, az egész német szén-, nyersvas- és acéltermelés 70 százalékát. A második világháború után pe­dig, csupán 1948-tól 1950 végéig az ameri­kaiak nem kevesebb, mint 43 milliárd már­kát fektettek be a nyugatnémet nehéziparba, leginkább a Ruhr-vidéken. A Ruhr-ipar ma újra «virágzik»,­­ Nyugat-Németország ré­szesedése a Schuman­-álla­mok össztermelésé­ben állandóan nő. Világosan mutatják ezt a folyamatot az alábbi számok: részesedése az össztermelésből amerikai tőke nemcsak szívesen látja, de elő i­s segíti ezt. «A franciák elégedetlenek lesznek — írja a «Business Week­ c. amerikai burzso» folyóirat — ha a tőkebefektetéseknél előny­ben részesítjük a német vállalatokat. Ez azonban gyakran meg fog történni, mert a Ruhr jobb elhelyezési terület az amerikai tőke számára». Ennnek megfelelően az Európai Szén- és Acélszövetségnek nyújtandó első 400 millió dolláros hitelt teljes egészében Nyugat-Né­­metországnak ígérték. __ Nyugat-Németország kedvező helyzetét a többi tagál­lamme­l szemben persze nemcsalk a nagyobb termelési volumen biztosítja. Biz­tosítja ezt a többi között az, hogy a német nehézipar jóval korszerűbb, tehát olcsóbban termel és nagyobb nyereséggel dolgozik. Bi­zonyítja ezt például, hogy a francia szén 21—28 százalékkal, a saarvidéki 28 százal­­ékkal, a belga pedig 38 százalékkal drá­gább a Ruhr-vidéken termelt szénnél. En­nek következtében máris megindult egy olyan folyamat, amelynek célja a «nem­jövedelmező» (értsd: drágábban termelői vállalatok felszámolása. E folyamat mére­teire jellemző, hogy a tervek szerint Fran­ciaország 177 vállalatából csak a 24 leg­nagyobb folytathatja majd működés­ét. Ezzel az intézkedéssel kereken 100.000 munkás ke­rül az utcára.. A Schuman-terv nem utolsósorban az­által is kedvez Nyugat-Németországnak, hogy megnyitja számára az utat a többi tagállam — mindenekelőtt Franciaország­­ gyarmat­­birodalmába való behatolásra. A mai Ruh­r­­bárók most amerikai segítséggel kaparintják meg azt a gazdag francia-északaffrikai bá­nyavidéket, amelyre elődjeiknek Vilmos csá­szár és Hitler idején hiába fájt a foguk. Ez Franciaország perspektívája. De még sötétebb a kisebb tagállamoké. Ezek még csak nem is remélhetik saját érdekeik érvényrejut­­tatását a nagyhatalmak ádáz harcában. Nagy­arányú munkáselbocsátások történnek Bel­giumban és Olaszországban is. Belgium idén 1 millió tonnával kénytelen csökkenteni szén­­termelését. Olaszországban előreláthatólag bezárják a SIAC és a Bagnara-hollóműveket és összesen 30.000—40.000 munkás veszti el kenyerét. Nyilvánvaló, hogy ilyen körülmények kö­zött a burzsoá körökben oly sokszor hangoz­tatott «együttműködésből», «nemzetközi szel­lemből» vajmi kevés marad. Rendkívül éles ellentétek alakulnak ki Nyugat-Németország és a többi Schuman-állam­ között, mindenek­előtt Nyugat-Németország és Franciaország között. Emellett a Schuman-terv közvetve ki­élezi Franciaország, Belgium stb. ellentétét a Nyugat-Németországot támogató Egyesült Államokkal szemben is, nem is beszélve a terv körüli angol-amerikai ellentétről, amely abból fakad, hogy ez a kartell is egyik esz­köze az amerikai monopol tőkének az angol vetélytárs visszaszorítására. így tehát jog­gal hasonlítja Bernard Lavergne francia pro­fesszor az Európai Szén- és Acélszövetséget puskaporos hordóhoz, amelyhez csak gyuta­csot kell tartani, hogy bármely percben fel­robbanjon. Az ellentétek gyökere természetesen nem Nyugat-Németország vagy az Egyesült Ál­lamok túlsúlya, nagyobb technikai fejlettsége. A dolog lényege az, hogy a­ kapitalista viszo­nyok között a nagyobb fejlettség szükségkép­pen a gyengébb fél érdekeinek semmibevevé­séhez, a gyengébb fél leigázásához vezet. Igazi együttműködés, a­ gyengébb fél őszinte (Folytatás a 4-ik oldalon) Nyugat-Német-Acéltermelés: ország 1938 55 1948 24 19.52 38 Széntermelés: 1918 56 1948 48 1952 52 Saar-vidék- Francia- Többi Schuman­ország állam együttvéve 8 19 18 5.5 31 39.5 6.5 26 29.5 6 19 19 7 24 21 6­ 5 23 18.5 SZABAD NÉP Nyugat-Németország dolgozóinak többsége elítéli a fasiszta provokátorokat Berlin, június 30. (TASZSZ) A nyugatnémetországi demokratikus la­pok beszámolnak a bonni revansisták kam­pányának kudarcáról. E kampány célja az volt, hogy gyűlöletet keltsen Nyugat-Német­ország lakossága körében a Német Demo­kratikus Köztársasággal szemben és támogas­sa a Német Demokratikus Köztársaság elleni további provokációkat. A bonni hatóságok revansista hangulat­­keltése céljából június 23-án arra próbál­ták kényszeríteni Nyugat-Németország munkásait, hogy a berlini események során elpusztult provokátorok «meggyá­szol­ás­a» je­léül öt percre szüntessék be a munkát. A vállalkozók tudták, hogy a nyugatnémetor­szági munkások szembehelyezkednek ezzel a provokációval. Ezért a villamosáram kikap­csolásával, a gyári kürtök megszólaltatásá­val próbálták elérni az ötperces munkameg­szüntetést. A nyugatnémet lapok jelentése szerint a nyugatnémet üzemek munkásainak többsége nem tett eleget a vállalkozók és a jobboldali szocialista vezérek követelésének és nem szüntette be a munkát. A «Freies Volk» ezzel kapcsolatban meg­írja, hogy a Ruhr-vidéken a bányászok nem tettek eleget az ellenséges felszólításnak. A lap idézi a «Bismarck 1/14.» bánya egyik bányászának szavait A bányász ezt mondta: «Tőlünk, ruhrvidéki bányászoktól, nem sike­rül kicsikarniok, hogy szolidaritásunkat fe­jezzük ki terroristák és gyújtogatók iránt». A lap hangsúlyozza, hogy a ruhrvidéki bányá­szok túlnyomó többségének ez volt a véle­ménye. A duisburgi rézolvasztó üzem munkásai kereken megtagadták a munka megszünteté­sét és kijelentették: «Nem akarjuk tisztele­tünket kifejezni a Reichstag második felgyúj­­tása alkalmából». A wuppertali «Bemberg»-cég munkásai ügyet sem vetettek a gyári kürt hangjára, amellyel az üzem igazgatósága, felszólította a munkásokat a munkabeszüntetésre. Nyu­godtan tovább dolgoztak. A düsseldorfi «Oberbilker» acél­üzem mun­kásai előre elhatározták, hogy nem szüntetik meg a munkát. A wuppertali «Garstenbach» textilgyár dolgozói az üzemi tanácshoz menesztett küldöttség útján követelték, hogy ne tegye­nek eleget a jobboldali szocialista szakszer­vezeti vezérek felhívásának és ne szüntes­sék meg a munkát. Kereken megtagadták a munkamegszünte­tést a hamburgi hajógyári és a hamburgi kikötőmunkások, valamint az emdeni hajó­gyári és kikötőmunkások is. A bonni hatóságok a demokratikus lapok közlése szerint továbbra is igyekeznek meg­gátolni az igazságnak megfelelő tájékozta­tást a berlini eseményekről és a Német De­mokratikus Köztársaság helyzetéről, meg­tiltják Németország Kommunista Pártja vá­lasztási gyűléseinek megtartását, bandita­­csoportokat küldenek a demokratikus szerve­zetek ellen. Az utóbbi napokban Braun­­schweigban, Nordhornban, Münchenben és Nyugat-Németország más városaiban tiltot­ták meg Németország Kommunista Pártja választási gyűlésének megtartását. A «Die Wahrheit» című lap közli, hogy június 23-ról 24-re virradó éjjel az úgyne­vezett «Német Ifjúsági Szövetség» tagjai megrohanták az NKP braunschweigi kerü­leti vezetőségének helyiségét. A nyugatnémetországi demokratikus lapok továbbra is köztik nyugatnémet lakosoknak a berlini provokációt elítélő nyilatkozatait. 3 A Német Demokratikus Köztársaság dolgozói támogatják a kormány határozatait Berlin, június 30. (TASZSZ) A Német Demokratikus Köztársaság kormá­nyának azt az új politikai irányzatát, amely a német nép életkörülményeinek megjavításá­hoz és a­ német nép nemzeti feladatainak mi­előbbi megoldásához vezet — a német nép lelkes helyesléssel és támogatással fogadta. A dolgozók szerte az egész köztársaságban üléseket és összejöveteleket tartanak a párt és a kormány vezető funkcionáriusainak részvételével. A Stavnstadtban tartott gyűlé­sen a «J. V. Sztálin» kohászati kombinát több mint 500 építője vett részt. A gyűlésen Hein­rich Rau megmagyarázta az egybegyűltek­nek a párt és a kormány határozatait és rá­mutatott a többi között arra, hogy a dolgo­zók életkörülményei a közszükségleti cikkeket gyártó ipar rohamos fejlesztése eredménye­képpen megjavulnak. A gyűlésen felszólalt 18 munkás. Ismertet­ték a miniszterelnökhelyettes előtt szükség­­leteiket és a termelési hiányosságokat azzal a céllal, hogy el lehessen távolítani minden olyan akadályt, amely gátolja a­­munká­t. Heinrich Rau záróbeszédében válaszolt­­a felszólalók által felvetett kérdésekre. Hangsú­lyozta, hogy a párt és a kormány határozatai csak akkor válthatók sikeresen valóra, ha e határozatok végrehajtásáért a központi és a helyi vezetőség és minden dolgozó egyformán harcol. A magdeburgi ifjúság népes gyűlése azok­nak a provokációknak éles elítélése jegyében folyt le, amelyeket az imperialista bérencek a Német Demokratikus Köztársaságban folyó békés építőmunka meghiúsítása céljából Ber­linben szerveztek. A gyűlés részvevői eltö­kéltségüket fejezték ki a Német Demokratikus Köztársa­ság kormánya által a köztársaság lakossága és az egész német nép érdekében hozott intézkedések valóraváltására. Tömegesen térnek haza a Német Demokratikus Köztársaságból eltávozott személyek Berlin, június 30. (MTI) A Német Demokratikus Köztársaság kor­mánya — mint ismeretes — teljes büntetlen­séget és minden tulajdonuk visszaadását biz­tosította mindazok számára, akik a tévesnek bizonyuló intézkedések miatt Nyugat-Német­­országba vagy Nyugat-Berlinb­e szöktek és most visszatérnek a Német Demokratikus­­ Köztársaságba. Az eltávozott személyek nagy számban él­nek ezzel a lehetőséggel. A legutóbbi napok­ban igen sok kiskereskedő, kisiparos és egyé­nileg gazdálkodó paraszt tért vissza a Né­met Demokratikus Köztársaságba. A lengyel nép elítéli a külföldi bérencek berlini kalandját Varsó, június 30. (TASZSZ) A Lengyel Népköztársaság dolgozói felhá­borodással tiltakoznak a külföldi bére­ncek berlini kalandja ellen. A varsói dolgozók, a sziléziai bányászok és kohászok, a lengyel hajóépítők, vasutasok, építőmunkások elítélték a berlini provokáció szervezőit. A «Sztalinográd»-bánya bányászainak gyűlé­sén határozatot fogadtak el, amelyben ez áll: «Mélységes felháborodással értesültünk arról, hogy a­ béke és a haladás ellenségei új utakat keresnek a háborús tűzfészkek megteremté­sére». Az új hitlerista összeesküvők aljas berlini kalandját határozottan elítélték sok más len­gyel üzem és vállalat dolgozói is. A szczecini hajógyár munkásai levelet in­téztek a rostocki hajógyár dolgozóihoz. Biz­tosítják német elvtársaikat, hogy szolidárisak a­zzal a harccal, amelyet a Német Demokra­tikus Köztársaság dolgozói és Németország összes hazafias erői vívnak az egységes, bé­keszerető, demokratikus Németország meg­teremtéséért.

Next