Szabad Nép, 1953. július (11. évfolyam, 182-212. szám)
1953-07-01 / 182. szám
SZERIA, 1933 JÚLIUS 1 Brazília népe gyűlöli a háborút Branca Fialho nyilatkozata A Béke-Világtanács budapesti ülésén részt vett Branca Fialho, neves brazil békeharcos, a Béke-Világtanács Irodájának tagja, beszélgetést folytatott a «Szabad Nép» munkatársával, s a következőképpen ismertette a brazil békemozgalom tevékenységét. — A mi korunkban a népek megértették, vagy egyre jobban megértik, hogy a háborút el lehet kerülni, s minden erővel harcolni kell a békéért. Ez a népek közös álláspontja, még akkor is, ha bizonyos kérdésekben különböző álláspontokat foglalnak el, különböző nézeteik vannak. Brazilia népe is gyűlöli a háborút, s éppen az utóbbi időben vagyunk tanúi annak, milyen hatalmas lendületet vett a békemozgalom nálunk is. Brazília száz esztendő óta nem viselt háborút. Bár az első és a második világháborúban harcoltak brazil csapatok, országunk közvetlenül nem érezte a háború nehézségeit és pusztításait. A brazil nép továbbra is békében akar élni, s ha lenne is vitás kérdésünk idegen országokkal, tudjuk, hogy tárgyalásokkal, békés úton el tudjuk azt intézni. — A mi békemozgalmink közvetlen születése után bekapcsolódott a világ népeinek hatalmas mozgalmába. Hazánk is színhelye annak a küzdelemnek, amely ma a háborús uszítók tábora ellen folyik. Bár alkotmányunk 1946-ban megtiltotta a háborús propagandát, előfordul, hogy az Egyesült Államok kormányköreinek nyomására letartóztatják nem egy kiváló békeharcosunkat. Sőt, mint például Minas államban történt, azzal is megpróbálkoztak, hogy a békemozgalmat, annak legális szervezeteit betiltsák. A mozgalom hat kiváló vezetőjét állították bíróság elé, de a nép hatalmas tiltakozására, aktív megmozdulásaira végül is kénytelenek voltak visszavonni rendelkezéseiket. Hasonló eset történt Elisa Branco nemzetközi Sztálin-díjjal kitüntetett kiváló békeharcossal is, akinek ügyét tárgyalva a bíróság kénytelen volt elismerni, hogy a békéért harcolni nem bűn. Mikor indult meg Brazíliában a békemozgalom? — Ez nem egyik napról a másikra történt. A brazil békemozgalomnak már komoly előzményei voltak, amikor 1950-ben az első békekongresszust megtartottuk. Azóta, különösen tavaly, egyre szélesebb társadalmi rétegek csatlakoztak hozzánk. Ma már a békeharcosok között magasrangú hivatalnokokat, kiváló értelmiségieket találunk, sőt még a hadseregben és a papság között is terjed a mozgalom. Például Costabin pápai protonotárius lett a brazil békemozgalom egyik helyettes elnöke. A békemozgalom már eddig is nagy eredményeket ért el hazánkban. A nép bátor kiállásának köszönhetjük, hogy a kormány lemondott arról a tervéről, hogy hadsereget küldjön Koreába. S eredménynek tekinthetjük azt is, hogy békegyűléseinket nyilvánosan megtarthatjuk, nem állítanak elénk olyan nehézségeket, amelyek megakadályoznák a nép széles rétegeinek bekapcsolódását a békeharcba. — A délamerikai államok között nálunk, Brazíliában, a legerősebb, a-egszélesebb körű amozgalom. De a szomszédos államokkal is kapcsolatot tartunk fenn, mindig tudunk egymás problémáiról, eredményeiről vagy nehézségeiről. Az elmúlt év novemberében Cililében volt egy nagy kulturális kongresszus, ahol egyebek között a béke kérdésében is állást foglaltak a részvevőik. A kontinens ügyvédeinek pedig nálunk, Rio de Janeiróban volt kongresszusuk — s ezt a gyűlést is felhasználtuk arra, hogy a békemozgalmat előrevigyük. — A békemozgalom nálunk nagyon szépen és erőteljesen fejlődik. Amint már beszélgetésünk elején említettem, a mi országunk régóta nem érezte, mit jelent a háború, mit jelentenek közvetlenül a háborús pusztítások és szenvedések. Ezután sem akarjuk érezni a háború pusztító hatását. Mint annyi honfitársamban, bennem is erős az az elhatározás, hogy minden erőmet a béke ügyének szentelem és harcolok a brazil néppel együtt, hogy elkerüljük a háború szenvedéseit és borzalmait. Három gyermekem és kilenc unokám van, nem akarom, hogy az életük nyomorúsággal és szenvedéssel teli legyen. Szép és boldog jövőt akarok kiharcolni számukra. — El kell mondanom, hogy csak elragadtatással beszélhetek az önök országáról. Sokfelé jártam a világon, sok országot és várost bejártam, de kevés olyan szép várost láttam, mint Budapest. Megérkezésem utáni első nap sétára indultam, hogy megismerkedjem Budapesttel és lakóival. Nagyon jólesett az a kedvesség, közvetlenség, udvariasság, amellyel úton-útfélen találkoztam. Bárkitől kérdeztem is valamit, mindenki a legnagyobb előzékenységgel világosított fel és adott választ kérdéseimre. Messze lakom innen, de szívesen jövök máskor is Magyarországra és szívesen megyek oda, ahol a békét annyira szeretik, mint önöknél — mondotta befejezésül Branca Fialho asszony, a kiváló brazil békeharcos. A Béke-Világtanács aranyérmével kitüntetett Csorvássy István romániai magyar szobrász nyilatkozata Bukarest, június 30. A Béke-Világtanács aranyérmével kitüntetett Csorvássy István romániai magyar szobrászművész a következőket mondotta az «Agerpres» egyik munkatársának a kitüntetés alkalmából. — Meghatódva értesültem arról a nagy megtiszteltetésről, hogy a Béke-Világtanács a «Koreai partizánok» című szobromért aranyéremmeltüntetett ki. Ez a magas kitüntetés rendkívül nagy örömmel tölt el. — Szilárd békeakaratom ösztönzött arra, hogy művemben kifejezésre juttassam annak Bukarest, június 30. (TASZSZ) A világ ifjúsága tevékenyen készül a III. világifjúsági kongresszusra. A Demokratikus Ifjúsági Világszövetség értesülései szerint a nyugatnémet fiatalok «az ifjúság követeléseinek listáját» terjesztik az országban. Ezt a listát eljuttatták a bonni kormányhoz is. A nyugatnémet fiatalok ipari iskolákat, szakiskolákat, kollégiumokat követelnek és felszólítják az Adenauer-kormányt, hogy növelje az ifjúság szükségleteire szánt költségvetési előirányzatot. A ceyloni ifjúság kongresszusán, amelyet május 30—31-én tartottak, elfogadták az ifjúság követeléseit, amelyek a szociális és pán népnek hősiességét és önfeláldozó harcát, amely oly elszántan védelmezi hazáját és életét. Meggyőződésem, hogy a művész feladata minden körülmények között erkölcsi magaslatra emelkedni és alkotásaival hozzájárulni a népek legdrágább kincse: a béke megvédéséhez. A Román Népköztársaság dolgozói nemzetiségre való tekintet nélkül, szívük mélyéből ragaszkodnak a béke ügyéhez és minden erejükkel támogatják országunk kormányának békepolitikáját — mondotta befejezésül Csorvássy István. Kitikai helyzet megjavítására irányulnak. A ceyloni ifjúsági küldöttség ezt a programmot ismerteti a bukaresti kongresszuson. A Koreai Népi Demokratikus Köztársaság ifjúsága is lelkesen készül a VIT-re. Mint a lapok jelentik, Korea ifjúságát a VIT-en 150 fiatal munkás, paraszt, a néphadsereg harcosa, értelmiségi és egyetemi hallgató képviseli majd. Ezekkel a küldöttekkel együtt részt vesz a VIT-en még a koreai néphadsereg 171 tagú együttese is, amely jelenleg a Szovjetunióban és a népi demokratikus országokban vendégszerepel. A hős koreai nép küldöttei a VIT-en hangversenyeket rendeznek, részt vesznek a sportmérkőzéseken és más rendezvényeken. Előkészületek a III. világifjúsági kongresszusra Az Olasz Szocialista Párt központi bizottságának teljes ülése Június 28-án Rómában megnyílt az Olasz Szocialista Párt központi bizottságának teljes ülése. Az ülés megvitatja a választások után az országban kialakult politikai helyzetet. A teljes ülésen Pietro Nenni, az Olasz Szocialista Párt főtitkára mondott beszámolót. Növekszik a munkanélküliek száma Jugoszláviában A «Dolgozók» című jugoszláv szakszervezeti lap szerint a munkanélküliek száma Jugoszláviában ez év márciusában 8,6 százalékkal növekedett januárhoz viszonyítva. Értekezletre készül az Egyesült Államok, Anglia és Franciaország külügyminisztere London, június 30. (MTI) A londoni rádió közölte, hogy Butler ideiglenesen megbízott angol miniszterelnök hétfőn délután az alsóházban bejelentette: a bermudai értekezlet elhalasztása miatt az angol kormány javasolta, hogy a három nyugati nagyhatalom külügyminisztere tartson megbeszéléseket. Butler azt is közölte, hogy Angliát ezen a tárgyaláson Salisbury, az államtanács lordelnöke, hétfőn kinevezett helyettes külügyminiszter képviseli. Az «AFP» jelentése szerint az amerikai külügyiminiisztérium ugyancsak hétfőn tett nyilatkozatot arról, hogy az Egyesült Államok, Nagy-Britannia és Franciaország külügyminisztere tanácskozásaival kapcsolatban előzetes tárgyalások vannak folyamatban a három hatalom között. Az amerikai külügyminisztérium szóvivője megjegyezte, hogy «ezek a tervbe vett megbeszélések nem helyettesítik a bermudai találkozót». itfins vattsnn, mit bonni boltigfi miniszter tt potsdami cytjoatmenyről Bonn, június 30. (ADN) Gustav Heinemann, volt bonni belügyminiszter, tanulmányt írt a potsdami egyezmény érvényességének kérdéséről. «Miért beszél Adenauer kancellár egyszerre a potsdami lidércnyomásról? — írja Heinemann. — Nos, az oroszok különböző alkalmakkor kifejezésre juttatták, hogy a német kérdés rendezésének a potsdami elvekkel egybehangzóan kell megtörténnie. Ugyanis, ha a potsdami egyezmény az alap, akkor a győze tes hatalmak nem egyezhetnek meg Németország kettéosztottságának fenntartásában, amelyben pedig igen sok nyugati politikus a német■ kérdés ideális megoldását látja». Heinemann nyomatékosan szembefordul Adenauernak azzal a kísérletével, hogy a potsdami egyezményt «ijesztő kísérletként» tüntesse fel és ennek folytán továbbra is fenntartsa uralmát a kettéosztott Németország nyugati felében. A bonni kormány kifogásai ez ellen az egyezmény ellen, amely egyetlen jogi alapja a német nép egységre irányuló követeléseinek, a Szovjetunió jegyzékei következtében mind tárgytalanná váltak. A potsdami egyezmény ellen folyó vitában mindig elhallgatják, hogy a nyugati hatalmak 1945 elejéig azzal a tervvel (a Morgenthau-tervvel) foglalkoztak, hogy Németországot szétdarabolják és felosztják. Csak a potsdami egyezményben mondtak le a feldarabolás tervéről és kötelezték magukat, hogy Németországot «egészként» kezelik. Ennek következtében a győztes hatalmaknak a potsdami egyezményen alapuló megegyezése kizárja Németország kettéosztottságát. «Miért hivatkozik a Szovjetunió olyan hangsúlyozottan a Potsdamban lefektetett érekre?» — teszi fel a kérdést Heinemann, majd kijelenti: «,A válasz az orosz jegyzékekben található. A jegyzékek ismételten követelik Németországnak, mint egységes, független és békeszerető államnak a helyreállítását, tehát éppen azt, amit a potsdami egyezmény leszögez. Ezideig figyelmen kívül hagyták mindazokat a pozitív lehetőségeket, amelyeket a potsdami egyezmény nyújt. Ez azzal van összefüggésben, hogy a szövetségi kormány tekintetét túlságosan egyoldalúan a Nyugat felé irányítja. Ahelyett, hogy Potsdamot egyszerűen ijesztő kísértetként tünteti fel, a szövetségi kormánynak a feladata az lenne, hogy a német népnek megmagyarázza ennek az egyezménynek a valódi tartalmát, figyelembe véve a múlt évi jegyzékváltást is. Tizenöt nyugatnémetországi szociáldemokrata pártfunkcionárius nyílt leveje a szociáldemokrata párt tagjaihoz Berlin, június 30. (MTI) Ismert nyugatnémetországi szociáldemokrata pártfunkcionáriusok, akiknek a hitleri fasiszta uralom idejénsúlyos üldöztetésben volt részük, nyílt levelet intéztek a szociáldemokrata párt tagjaihoz. A 15 szociáldemokrata pártfunkcionárius levelében mindenekelőtt arra a nagy veszélyre mutat rá, amelylyel az Adenauer-kormány népellenes politikája az egy ideig háttérbe szorult fasiszta Blikk nyílt felkarolásával a német munkásosztály és az egész német nemzet jövőjét fenyegeti. A nyílt levél írói a továbbiakban a következőket állapítják meg: «A szociáldemokratás párt vezetőségének felfogása, amely szerint a mai helyzetben kizárólag parlamenti úton is meg lehet oldani népünk sorsdöntő kérdéseit, veszedelmes következtetésekre vezet. Az Adenauer-kormány egyre leplezetlenebb háborús politikáját csupán parlamenti határozatokkal nem lehet meghiúsítani, hanem csak a német munkásosztály egységes akcióival. Véleményünk szerint most az a legfontosabb, hogy az egész munkásosztály megegyezzék a szövetségi kormány elleni akciók közös végrehajtásában, egyesült erővel harcoljon az Adenauer-kormány jogtipró módszerei ellen. Fogjunk öszsze mindannyian, hogy megvédjük a munkásszervezeteket és gyűléseiket a fasiszta terrorbandákkal szemben. A tárgyalásokért és a békéért küzdő értekezlet Párizsban Párizs, június 30. (TASZSZ) Párizsban június 28-án befejezte munkáját «A tárgyalásokért és békéért küzdő országos értekezlet». Az értekezlet során különböző társadalmi rétegek és politikai pártok képviselői szólaltak fel. A felszólalók hangsúlyozták, hogy az egész francia nép a jelenleg folyó háborúk békés rendezésére és valamennyi vitás nemzetközi kérdésnek tárgyalások útján történő megoldására törekszik. Az értekezlet egyhangú határozatot hozott az indokínai kérdésben. Az értekezlet hangsúlyozza, hogy a vietnami nép elleni háború megszüntetése Franciaország számára «elismert nemzeti szükségszerűséggé» vált. A konfliktus «nemzetközivé tételének» bármely formája — folytatódik a határozat — növelné a Franciaországra nehezedő terhet és világkonfliktus kirobbanásának veszélyével járna. Hazánk érdekei azt parancsolják, hogy országos méretben harcoljunk a hadműveletek beszüntetéséért és a tárgyalások megkezdéséért. Az értekezletnek a német kérdéssel foglalkozó határozata rámutat, hogy a népek, így köztük a francia nép,akcióinak eredményeképpen a bonni és a párizsi szerződést még mindig nem ratifikálták, bár már több mint egy esztendő telt el aláírásuk óta. A népektől függ, hogy végleg megbuktassák ezeket a szerződéseket és kivívják olyan tárgyalások megkezdését, amelyeknek célja a német probléma megoldását szolgáló megállapodás az egyetemes biztonság és a béke érdekében. Németországot egyesíteni kell a demokrácia feltételei közepette, hogy a militarizmus, a nácizmus, a revans és a hódítás szelleme ne születhessék újjá. A tárgyalásokért és a békéért küzdő országos értekezlet felszólítja a franciákat, kettőzzék meg éberségüket és fokozottan harcoljanak, hogy elfojtsák a tűzfészket, amelyből holnap háború támadhat. A bonni parlament pénteken tartja a választások előtti utolsó ülését Berlin, június 30. (MTI) A bonni parlament szerdán, csütörtökön és pénteken tartja utolsó három ülését a szeptember 6-án megtartandó választások előtt. Szerdán kerül sor a már kétszer elhalasztott külpolitikai vitára, amelyet Adenauer kormánynyilatkozata vezet be. A parlamentnek a pénteki ülésen Adenauer kifejezett kívánságára újra foglalkozni kell Németország Kommunista Pártja tíz képviselőjének mentelmi ügyével. Adenauer azért akarja elrabolni a kommunista törvényhozók mentelmi jogát, hogy megnehezítse részvételüket a választási hadjáratban. A Schuman-terv és az imperialisták közötti ellentétek I. Mintegy három évvel ezelőtt látott nap- Világot a Schumann-terv. De csak tavaly nyáron — kerek két évig tartó huzavona után — ratifikálták a tagállamok parlamentjei a terv megvalósítására vonatkozó szerződést. Ez év február 10-én a terv által előirányzott Európai Szén- és Acélszövetség megkezdte működését. Mint ismeretes, ez a szövetség 6 ország — Nyugat-Németország, Franciaország, Olaszország, valamint a Benelux (Belgium, Hollandia, Luxemburg) — szénbányászatát és kohászati iparát egyesíti nemzetközi kartell -szervezetben. A Luxemburgban székelő Európai Szén- és Acélszövetség keretében bonyolult és drága (az eddigi számítások szerint mintegy évi 10 millió dollár költséget igénylő) apparátus működik, amelynek szervei: a tagállamok képviselőiből álló közgyűlés, a tagállamok kijelölt minisztereiből alakult minisztertanács, a kartell bíróság és végül az úgynevezett főhatóság. A főhatóság 9 tagú; a tagok közül Nyugat-Németország és Franciaország kettőt-kettőt, a többi tagállam pedig egyet-egyet jelöl ki; ezek nyolcan választják meg a kilencediket, az elnököt. Rajtuk kívül helyet foglal a főhatóságban egy tanácskozási joggal felruházott reformista szakszervezeti megbízott is, aki a szövetséghez tartozó vállalatok munkásait «képviseli". Ez a főhatóság, amelyet a burzsoá sajtó szeret nagyhangúan «nemzetek feletti kormányának nevezni, a szövetség legfontosabb szerve; kezében tartja a teljes végrehajtó halamat s valóban élvezi egy állam kormányának szinte minden kiváltságát. Határozatai és alámásai kötelezőek nemcsak a tagállamok vállalkozóira, hanem az állami szervekre is. A főhatóságnak egyebek között jogai van a termelési volumen, az export- és importkvótáik, vám- és adótételek, a beruházási programútok és a munkabérek megállapítására, tehát oly mérvű beavatkozásra,amely a tagállamok szuverenitásának mélyreható korlátozását jelenti. A «Deutsche Zeitung und Wirtschaftszeitung» annak idején helyesen állapította meg, hogy «a főhatóságnak jóformán mindenre joga van». Még jobban kidomborítja a főhatóság «szuverén» jellegét az a tény, hogy öt ország — az Egyesült Államok, Anglia, Svájc, Svédország és Norvégia —külön «diplomáciai» képviseletet létesített Luxemburgban, a főhatóság mellett. Külső látszatra körülbelül így fest a Schuman-terv által létrehozott csúcskartell, amelyről a burzsoázia bizonyos körei azt hirdetik, hogy jelentős lépés Nyugat-Európa gazdasági és politikai megerősödése, a hírhedt «európai integráció» útján. Vessünk néhány pillantást arra, ami a külső látszat mögött meghúzódik. II. Nemzetközi kartellekkel az imperializmus kialakulása óta gyakran találkozhatunk a különféle monopolszervezetek sorában. Az ilyen kartelleket rendszerint a világméretekben legerősebb monopol tőkés csoportok létesítik, hogy a verseny kiküszöbölésével saját érdekükben, saját erejük arányában gazdaságilag felosszák a világot. Ilyen kartell volt az amerikai General Electric és a német AEG között alakított szövetség a század elején, ilyen a két világháború közötti Nemzetközi Acélszövetség, a Schuman-terv elődje, s ilyen napjainkban az Olajvilágkartell. Az Európai Szén- és Acélszövetségnek ezekkel szemben vannak bizonyos új, megkülönböztető vonásai. Célszerű ezek közül néhányat közelebbről megvizsgálni. A Schuman-tervet az imperialista tábor ezidőszerint legerősebb pénzcsoportja, az amerikai monopoltőke, pontosabban a kohászatban leginkább érdekelt Morgan-csoport valósította meg. A kartellizálás azonbsan itt főként arra szolgál, hogy a szóbanforgó hat ország nehéziparának "döntő részét, s ezzel együtt a terület egész gazdasági életét még erősebben amerikai ellenőrzés alá helyezze, az amerikai ipar európai függvényévé, úgyszólván fiókvállalatává tegye. A profit közvetlen biztosítása mellett feladata még a kartellnak az is, hogy ezeket az igen jelentős gazdasági erőforrásokat az agresszív atlanti tömb, különösen az európai hadsereg felfegyverzésének és ellátásának, tehát az Egyesült Államok stratégiai terveinek szolgálatába állítsa. Az amerikai monopoltőke, amely forma szerint nem tagja a szövetségnek, a valóságban nagyon isjelen van és igen nagy nyomatékké érvényesíti vezető szerepét a kartellban. Melyek ehhez az eszközei? Elsősorban azt kell látnunk, hogy a Schuman-terv esetében nem önálló, szabad országokról van szó, hanem olyan országokról, amelyeknek vezető körei dollárokért eladták országuk függetlenségét. A Marshalltervhez és a többi «segélyakcióhoz» fűzött feltételek, a kölcsönkiosztó, «együttműködési* és segélyszervezetek döntő ellenőrzést biztosítottak az amerikai monopoltőke megfelelő szervei számára ezekben az országokban. A gazdasági és a politikai élet kulcspozícióiban az amerikai monopoltőke bizalmi emberei ülnek, akik további dollárok reményében készségesen teljesítik a Wall Street utasításait. És ugyanezek az ügynökök ülnek a szövetség főhatóságában is. Ismeretes például, hogy a jelenlegi elnök, a «francia» Jean Monnet, a 30-as években érdekelve volt egy, a Morgan-csoport vezetése alatt álló kínai gyarmati társaságban. 1936-ban bankot alapított New Yorkban; bankja közvetve szintén Morganék érdekkörébe tartozott. De Monnet tagja volt annak a Harrimann-vezette tanácsnak is, amelyre 1951-ben a Marshall-segélyek elosztása tartozott. Most a vezetése alatt álló főhatóság nem egyszerűen a legnagyobb nyugateurópai szén- és acélmonopóliumok végrehajtó bizottsága, hanem az amerikai finánctők© szerve. Az Európai Szén- és Acélszövetség további sajátossága, hogy — szemben más nemzetközi kartellekkel — állami funkciókat gyakorol, s mint ilyen, a tagállamok törvényhozása fölött áll. Ide tartozik, hogy a kartellből való kilépés önkéntességének elvét még formailag is elvetették. Az 50 évre kötött szerződés a mozgási szabadság utolsó maradványaitól is megfosztja a tagállamokat.. A dolgoknak ez az elrendezése korántsem véletlen. A nyugateurópai parlamentekben folyó heves viták, a gyakori kormányválságok és főként a néptömegek fokozódó ellenakciói már eddig is sok bosszúságot okoztak az új világháború szervezőinek. Az imperialisták számára kényelmesebb és megnyugtatóbb, az a megoldás, hogy «nemzetekfeletti» szerveket használnak fel politikájuk végrehajtására. Különösen fontos ez az Egyesült Államok számára, amely e «nemzetekfeletti» szerv fő mozgatója és haszonélvezője. Ezek után érthetővé válik az is, miért harcol Anglia oly szívósan a Schumann-tervhez való csatlakozás ellen. Anglia nem akar a Schuman-tervbe kényszerített függő, másodrendű országok közé süllyedni. Anglia félti nemcsak saját kohászatának önállóságát, hanem — az Egyesült Államokkal szemben — nagyhalaink pozícióját is. III. Minthogy a Schuman-terv elsősorban az amerikai imperializmus céljait szolgálja, szükségképpen kiélezi az ellentéteket a csatlós országok profitféltő burzsoáziája és a terjeszkedő amerikai monopóltőke között. Van azonban egy tényező, amely még bonyolultabbá teszi és még jobban kiélezi a Schumann-terv kérdését. Nevezetesen az a szerep, amely az amerikai külpolitikában — és a Schuman-tervben is — Nyugat-Németországnak jut. A legreakciósabb imperialista körök háborús terveiben különleges helyet foglal el Nyugat-Németország, mint katonai támaszpont és mint a támadó hadseregek és fegyverek szállítója, mint agresszív hatalom. Nyugat-Németország sokkal «megbízhatóbb» jelenleg e körök számára, mint a többi európai tőkés ország Ezért az amerikai monopoltöke legagresszívebb csoportjai Európában mindinkább az újjáélesztett német imperializmusra támaszkodnak. És a Schuman-tervnek is egyik központi feladata. AZ EGYES TAGÁLLAMOK SZÁZALÉKOS Ezek a számok — különösen a két fő rivális: Franciaország és Nyugat-Németország versengését illetően — igen beszédesek. Franciaország visszaesésének és Nyugat-Németország előretörésének példáján keresztül igen szemléletesen nyilvánul meg, hogy a legyőzött német imperializmus valóban régi pozícióinak kiküzdése felé tart. Ezek a számok egyúttal rávilágítanak a Saar-kérdés rendkívüli jelentőségére is. Mint ismeretes, a Saarr-vidék németlakta terület, amelyet a második világháború után gyakorlatilag Franciaországhoz csatoltak. Érthető, hogy ezért a területért, amely jelentős termelésével még mindig többé-kevésbbé a mérleg nyelve Franciaország és Nyugatt-Németország között, ádáz, kibékíthetetlen harcot folytat a két imperialista hatalom. A jelek szerint igen valószínű, hogy az erőviszonyok a továbbiakban még inkább eltolódnak Nyugat-Németország javára. Az hogy alátámassza és gazdaságilag tovább erősítse a német imperializmus kiemelkedő helyzetét Nyugat-Európában. A felbátorodott német ágyúgyárosok, a kruppok, a thyssenek, a mannesmannok és a klöcknerek ma már nem is titkolják, hogy a Schuman-tervet imperialista programmjuk egyik megvalósítási eszközének tartják. «Németország — írta ez év május 8 án az «Internationale Wirtschaft», a nyugatnémet kereskedelmi kamara lapja — a nehézipar nemzetközi szervezetének létesítésében látja azt a nagy lehetőséget, hogy ismét politikai tényező lehessen». Nyugat-Németország túlsúlyát gazdaságilag főként a jó minőségű szénben rendkívül gazdag, fejlett és viszonylag korszerű iparú Ruhr-medence biztosítja. Már a hitleri hadigépezet számára is ez szolgáltatta, az egész német szén-, nyersvas- és acéltermelés 70 százalékát. A második világháború után pedig, csupán 1948-tól 1950 végéig az amerikaiak nem kevesebb, mint 43 milliárd márkát fektettek be a nyugatnémet nehéziparba, leginkább a Ruhr-vidéken. A Ruhr-ipar ma újra «virágzik», Nyugat-Németország részesedése a Schuman-államok össztermelésében állandóan nő. Világosan mutatják ezt a folyamatot az alábbi számok: részesedése az össztermelésből amerikai tőke nemcsak szívesen látja, de elő is segíti ezt. «A franciák elégedetlenek lesznek — írja a «Business Week c. amerikai burzso» folyóirat — ha a tőkebefektetéseknél előnyben részesítjük a német vállalatokat. Ez azonban gyakran meg fog történni, mert a Ruhr jobb elhelyezési terület az amerikai tőke számára». Ennnek megfelelően az Európai Szén- és Acélszövetségnek nyújtandó első 400 millió dolláros hitelt teljes egészében Nyugat-Németországnak ígérték. __ Nyugat-Németország kedvező helyzetét a többi tagállammel szemben persze nemcsalk a nagyobb termelési volumen biztosítja. Biztosítja ezt a többi között az, hogy a német nehézipar jóval korszerűbb, tehát olcsóbban termel és nagyobb nyereséggel dolgozik. Bizonyítja ezt például, hogy a francia szén 21—28 százalékkal, a saarvidéki 28 százalékkal, a belga pedig 38 százalékkal drágább a Ruhr-vidéken termelt szénnél. Ennek következtében máris megindult egy olyan folyamat, amelynek célja a «nemjövedelmező» (értsd: drágábban termelői vállalatok felszámolása. E folyamat méreteire jellemző, hogy a tervek szerint Franciaország 177 vállalatából csak a 24 legnagyobb folytathatja majd működését. Ezzel az intézkedéssel kereken 100.000 munkás kerül az utcára.. A Schuman-terv nem utolsósorban azáltal is kedvez Nyugat-Németországnak, hogy megnyitja számára az utat a többi tagállam — mindenekelőtt Franciaország gyarmatbirodalmába való behatolásra. A mai Ruhrbárók most amerikai segítséggel kaparintják meg azt a gazdag francia-északaffrikai bányavidéket, amelyre elődjeiknek Vilmos császár és Hitler idején hiába fájt a foguk. Ez Franciaország perspektívája. De még sötétebb a kisebb tagállamoké. Ezek még csak nem is remélhetik saját érdekeik érvényrejuttatását a nagyhatalmak ádáz harcában. Nagyarányú munkáselbocsátások történnek Belgiumban és Olaszországban is. Belgium idén 1 millió tonnával kénytelen csökkenteni széntermelését. Olaszországban előreláthatólag bezárják a SIAC és a Bagnara-hollóműveket és összesen 30.000—40.000 munkás veszti el kenyerét. Nyilvánvaló, hogy ilyen körülmények között a burzsoá körökben oly sokszor hangoztatott «együttműködésből», «nemzetközi szellemből» vajmi kevés marad. Rendkívül éles ellentétek alakulnak ki Nyugat-Németország és a többi Schuman-állam között, mindenekelőtt Nyugat-Németország és Franciaország között. Emellett a Schuman-terv közvetve kiélezi Franciaország, Belgium stb. ellentétét a Nyugat-Németországot támogató Egyesült Államokkal szemben is, nem is beszélve a terv körüli angol-amerikai ellentétről, amely abból fakad, hogy ez a kartell is egyik eszköze az amerikai monopol tőkének az angol vetélytárs visszaszorítására. így tehát joggal hasonlítja Bernard Lavergne francia professzor az Európai Szén- és Acélszövetséget puskaporos hordóhoz, amelyhez csak gyutacsot kell tartani, hogy bármely percben felrobbanjon. Az ellentétek gyökere természetesen nem Nyugat-Németország vagy az Egyesült Államok túlsúlya, nagyobb technikai fejlettsége. A dolog lényege az, hogy a kapitalista viszonyok között a nagyobb fejlettség szükségképpen a gyengébb fél érdekeinek semmibevevéséhez, a gyengébb fél leigázásához vezet. Igazi együttműködés, a gyengébb fél őszinte (Folytatás a 4-ik oldalon) Nyugat-Német-Acéltermelés: ország 1938 55 1948 24 19.52 38 Széntermelés: 1918 56 1948 48 1952 52 Saar-vidék- Francia- Többi Schumanország állam együttvéve 8 19 18 5.5 31 39.5 6.5 26 29.5 6 19 19 7 24 21 6 5 23 18.5 SZABAD NÉP Nyugat-Németország dolgozóinak többsége elítéli a fasiszta provokátorokat Berlin, június 30. (TASZSZ) A nyugatnémetországi demokratikus lapok beszámolnak a bonni revansisták kampányának kudarcáról. E kampány célja az volt, hogy gyűlöletet keltsen Nyugat-Németország lakossága körében a Német Demokratikus Köztársasággal szemben és támogassa a Német Demokratikus Köztársaság elleni további provokációkat. A bonni hatóságok revansista hangulatkeltése céljából június 23-án arra próbálták kényszeríteni Nyugat-Németország munkásait, hogy a berlini események során elpusztult provokátorok «meggyászolása» jeléül öt percre szüntessék be a munkát. A vállalkozók tudták, hogy a nyugatnémetországi munkások szembehelyezkednek ezzel a provokációval. Ezért a villamosáram kikapcsolásával, a gyári kürtök megszólaltatásával próbálták elérni az ötperces munkamegszüntetést. A nyugatnémet lapok jelentése szerint a nyugatnémet üzemek munkásainak többsége nem tett eleget a vállalkozók és a jobboldali szocialista vezérek követelésének és nem szüntette be a munkát. A «Freies Volk» ezzel kapcsolatban megírja, hogy a Ruhr-vidéken a bányászok nem tettek eleget az ellenséges felszólításnak. A lap idézi a «Bismarck 1/14.» bánya egyik bányászának szavait A bányász ezt mondta: «Tőlünk, ruhrvidéki bányászoktól, nem sikerül kicsikarniok, hogy szolidaritásunkat fejezzük ki terroristák és gyújtogatók iránt». A lap hangsúlyozza, hogy a ruhrvidéki bányászok túlnyomó többségének ez volt a véleménye. A duisburgi rézolvasztó üzem munkásai kereken megtagadták a munka megszüntetését és kijelentették: «Nem akarjuk tiszteletünket kifejezni a Reichstag második felgyújtása alkalmából». A wuppertali «Bemberg»-cég munkásai ügyet sem vetettek a gyári kürt hangjára, amellyel az üzem igazgatósága, felszólította a munkásokat a munkabeszüntetésre. Nyugodtan tovább dolgoztak. A düsseldorfi «Oberbilker» acélüzem munkásai előre elhatározták, hogy nem szüntetik meg a munkát. A wuppertali «Garstenbach» textilgyár dolgozói az üzemi tanácshoz menesztett küldöttség útján követelték, hogy ne tegyenek eleget a jobboldali szocialista szakszervezeti vezérek felhívásának és ne szüntessék meg a munkát. Kereken megtagadták a munkamegszüntetést a hamburgi hajógyári és a hamburgi kikötőmunkások, valamint az emdeni hajógyári és kikötőmunkások is. A bonni hatóságok a demokratikus lapok közlése szerint továbbra is igyekeznek meggátolni az igazságnak megfelelő tájékoztatást a berlini eseményekről és a Német Demokratikus Köztársaság helyzetéről, megtiltják Németország Kommunista Pártja választási gyűléseinek megtartását, banditacsoportokat küldenek a demokratikus szervezetek ellen. Az utóbbi napokban Braunschweigban, Nordhornban, Münchenben és Nyugat-Németország más városaiban tiltották meg Németország Kommunista Pártja választási gyűlésének megtartását. A «Die Wahrheit» című lap közli, hogy június 23-ról 24-re virradó éjjel az úgynevezett «Német Ifjúsági Szövetség» tagjai megrohanták az NKP braunschweigi kerületi vezetőségének helyiségét. A nyugatnémetországi demokratikus lapok továbbra is köztik nyugatnémet lakosoknak a berlini provokációt elítélő nyilatkozatait. 3 A Német Demokratikus Köztársaság dolgozói támogatják a kormány határozatait Berlin, június 30. (TASZSZ) A Német Demokratikus Köztársaság kormányának azt az új politikai irányzatát, amely a német nép életkörülményeinek megjavításához és a német nép nemzeti feladatainak mielőbbi megoldásához vezet — a német nép lelkes helyesléssel és támogatással fogadta. A dolgozók szerte az egész köztársaságban üléseket és összejöveteleket tartanak a párt és a kormány vezető funkcionáriusainak részvételével. A Stavnstadtban tartott gyűlésen a «J. V. Sztálin» kohászati kombinát több mint 500 építője vett részt. A gyűlésen Heinrich Rau megmagyarázta az egybegyűlteknek a párt és a kormány határozatait és rámutatott a többi között arra, hogy a dolgozók életkörülményei a közszükségleti cikkeket gyártó ipar rohamos fejlesztése eredményeképpen megjavulnak. A gyűlésen felszólalt 18 munkás. Ismertették a miniszterelnökhelyettes előtt szükségleteiket és a termelési hiányosságokat azzal a céllal, hogy el lehessen távolítani minden olyan akadályt, amely gátolja amunkát. Heinrich Rau záróbeszédében válaszolta felszólalók által felvetett kérdésekre. Hangsúlyozta, hogy a párt és a kormány határozatai csak akkor válthatók sikeresen valóra, ha e határozatok végrehajtásáért a központi és a helyi vezetőség és minden dolgozó egyformán harcol. A magdeburgi ifjúság népes gyűlése azoknak a provokációknak éles elítélése jegyében folyt le, amelyeket az imperialista bérencek a Német Demokratikus Köztársaságban folyó békés építőmunka meghiúsítása céljából Berlinben szerveztek. A gyűlés részvevői eltökéltségüket fejezték ki a Német Demokratikus Köztársaság kormánya által a köztársaság lakossága és az egész német nép érdekében hozott intézkedések valóraváltására. Tömegesen térnek haza a Német Demokratikus Köztársaságból eltávozott személyek Berlin, június 30. (MTI) A Német Demokratikus Köztársaság kormánya — mint ismeretes — teljes büntetlenséget és minden tulajdonuk visszaadását biztosította mindazok számára, akik a tévesnek bizonyuló intézkedések miatt Nyugat-Németországba vagy Nyugat-Berlinbe szöktek és most visszatérnek a Német Demokratikus Köztársaságba. Az eltávozott személyek nagy számban élnek ezzel a lehetőséggel. A legutóbbi napokban igen sok kiskereskedő, kisiparos és egyénileg gazdálkodó paraszt tért vissza a Német Demokratikus Köztársaságba. A lengyel nép elítéli a külföldi bérencek berlini kalandját Varsó, június 30. (TASZSZ) A Lengyel Népköztársaság dolgozói felháborodással tiltakoznak a külföldi bérencek berlini kalandja ellen. A varsói dolgozók, a sziléziai bányászok és kohászok, a lengyel hajóépítők, vasutasok, építőmunkások elítélték a berlini provokáció szervezőit. A «Sztalinográd»-bánya bányászainak gyűlésén határozatot fogadtak el, amelyben ez áll: «Mélységes felháborodással értesültünk arról, hogy a béke és a haladás ellenségei új utakat keresnek a háborús tűzfészkek megteremtésére». Az új hitlerista összeesküvők aljas berlini kalandját határozottan elítélték sok más lengyel üzem és vállalat dolgozói is. A szczecini hajógyár munkásai levelet intéztek a rostocki hajógyár dolgozóihoz. Biztosítják német elvtársaikat, hogy szolidárisak azzal a harccal, amelyet a Német Demokratikus Köztársaság dolgozói és Németország összes hazafias erői vívnak az egységes, békeszerető, demokratikus Németország megteremtéséért.