Szabad Nép, 1954. március (12. évfolyam, 60-90. szám)
1954-03-01 / 60. szám
VILÁG PROLETÁRJAI EGYESÜLJETEKI SZABAD NÉP A MAGYAR DOLGOZÓK PÁRTJÁNAK KÖZPONTI LAPJA XII. ÉVFOLYAM, 60. SZÁM ARA 60 FILLÉR HÉTFŐ, 1954 MÁRCIUS 1 Közös erővel a boldog életért Dolgozó népünkben mélyül, növekszik és erősödik a bizalom a párt és a kormány politikája iránt. A munkásosztály, a dolgozó parasztság, az egész magyar nép érzi, hogy népi demokráciánk fejlődésének új szakasza — életünk új, szebb, jobb szakaszát jelenti. A tömegek alkotó kezdeményezése napról napra növekszik. A dolgozók egyre jobban látják, hogy egész népünk szebb, jobb élete attól függ, hogyan kovácsolják ki mindennapi munkájukkal az ország boldogabb jövendőjét. Az ipar dolgozói hatalmas segítséget nyújtanak ahhoz, hogy minél gyorsabban fellendíthessük a mezőgazdaság termelését, minél eredményesebben valósítsuk meg a párt és a kormány decemberi határozatát. Dolgozó parasztságunk is nagy kedvvel tervez, kezdeményez, dolgozik. Mind több gabonát, húst, zsírt akar termelni, ami tovább növeli a város és a falu dolgozóinak, egész népünknek jólétét. A kongresszusi versenyben is egyre jobban kibontakozik a gyárak és a földek dolgozóinak ez a közös, népünk felemelkedését szolgáló nagy munkája. Bányászaink több szenet akarnak adni az országnak, az erőművek dolgozói az energiaellátás megjavításáért küzdenek; kohászaink jobb minőségben akarnak acélt és vasat gyártani; a gépgyárak dolgozói megígérik, hogy mind több közszükségleti cikket adnak az ország népének, s hogy határidőre teljesítik exporttervüket; a mezőgazdasági gépeket gyártó üzemek vállalják, hogy egyre több gépet szállítanak a falunak. Az MDP III. kongresszusának tiszteletére sok dolgozó paraszt ígéretet tesz, hogy növeli termelését, több állatot tart, jobban felkészül a tavaszi munkára, mint bármikor ezelőtt. S ez a jólét útja: ha a város a falu felé, a falu a város felé fordul, hogy kéz a kézben, együttes erővel teremtsék meg a nép egyre magasabb életszínvonalának anyagi alapját. De a jobb életért vívott harcban még sok minden lassítja haladásunk ütemét. Lassítja haladásunkat az is, hogy a parasztság termelési kedvének növekedésével párhuzamosan nem szilárdul, sőt itt-ott meglazult az állampolgári fegyelem. Falusi pártszervezeteink sokszor csak arról beszélnek a dolgozó parasztokkal, hogyan segíti a falu népét az új begyűjtési rendszer, a szerződéses árak emelése — de arról már sokkal kevesebb szó esik, hogy mindaz a nagy segítség, amelyet száz formában kap a falu, milyen kötelezettséggel jár a dolgozó parasztság számára. Ideje, hogy pártszervezeteink arról is beszéljenek a falu dolgozóival, milyen nagy a jelentősége a parasztság hozzájárulásának a mezőgazdaság fejlesztéséhez, az életszínvonal emeléséhez. Itt az ideje annak, hogy minden falusi pártszervezet, minden kommunista világosan lassan a termeléssel és a begyűjtéssel foglalkozni, lelkiismeretesen törődni — nem egyszerűen gazdasági kérdés. Ez a nép fokozódó jólétéért végzett nagy munkánk kérdése. Hogyan foglalkozhat például valaki helyesen a nép ügyével, ha kihagyja a számításból azt, hogy egyre több húst, zsírt kell adnunk a dolgozóknak, mégpedig nemsokára olcsóbb áron. Köztudomású, hogy a kormány márciusban csökkenteni akarja a hús és a zsír árát, s mindenki tudja azt is, hogy ehhez az eddiginél több hús és zsír szükséges. Éppen ezért súlyosan esik a latba, hogy a sertésbeadás januári tervét mindössze 43 százalékra teljesítettük, sőt Heves megye csak 25 százalékra. Az a falusi pártszervezet tehát, amely nem foglalkozik a begyűjtéssel, nem tud helyesen foglalkozni a dolgozó parasztság ügyével sem, s akarva-akaratlanul hátat fordít a nép ügyének. A falu kommunistáira vár az a nagy feladat, hogy megmagyarázzák dolgozó parasztságunk legszélesebb rétegeinek: a növekvő jólét nemcsak növekvő termelést, hanem szilárdabb állampolgári fegyelmet is követel; s a szilárd fegyelem és az emelkedő életszínvonal ugyanannak a dolognak két oldala. A falu kommunistáinak ezért egyik legfőbb feladatuk, hogy most minden faluban, minden egyes dolgozó parasztnak megmutassák, személy szerint mivel járulhat hozzá a népjólét megteremtéséhez, a mezőgazdaság fellendítéséhez. Három év alatt 12—13 milliárd forintot ruházunk be a mezőgazdaságba, hogy termelékenyebbé, eredményesebbé tegyük a földművelőmunkát. Hatalmas összeg ez, a magyar mezőgazdaság történetében soha nem volt példa arra, hogy az állam ilyen óriási segítséget adott volna a falunak. Ha ezt a pénzt csak traktorokra költenénk, mintegy negyvenszer annyi új traktort adhatnánk a mezőgazdaságnak, mint ahány erőgépünk most van. Ebből a pénzből minden Hetedik magyar faluban felállíthatnánk egy 75 erőgépes új gépállomást. Ha műtrágyát vásárolnánk ebből a hatalmas összegből, a jelenlegi fogyasztást számítva, mintegy kétezer évre elláthatnánk magunkat pétisóval. Vagy olyan hosszú makadámutat építhetnénk, amely csaknem körülérné a földgolyót. Várjon helyes, méltányos lenne-e, hogy ezt a nagy összeget csak a munkásosztály adja a mezőgazdaságnak? Nyilvánvaló, hogy csak a két nagy szövetséges osztály, a munkásosztály és a dolgozó parasztság összefogásával, kölcsönös támogatásával fejlődhet a mezőgazdasági termelés is, erősödhet az ország. A mezőgazdaság fejlesztéséhez is szükség van acélra és szénre. Az ekék és a boronák nem a földből nőnek ki, a műtrágya sem varázsszóra lesz, a csizma és a karton sem az égből hull alá. Mindezt a munkások dolgos keze teremti meg a falu számára. Munkásosztályunk híven teljesíti fegyvertársi kötelességét, minden erejével támogatja a dolgozó parasztságot, a mezőgazdaság fejlesztéséről szóló párt- és kormányhatározat végrehajtását. Az ipar dolgozói, mérnökök és szakképzett munkások ezrével utaznak falura, hogy szakmai tudásaikkal, nagy tapasztalatukkal is segítsék a mezőgazdaság fellendítését. A gépek téli javítását nagyon meggyorsította, hogy az ipari üzemek védnökséget vállaltak a gépállomások felett, s teljesítették adott szavukat. Ez a parasztság tavaszi munkáját fogja megkönnyíteni. Ámde a munkásparaszt szövetség, kétoldalú szerződés, a munkásosztály és a dolgozó parasztság kölcsönös gazdasági támogatására épül. További fejlődésünk menetét gyorsítja vagy lassítja, a mezőgazdaság fejlesztését sietteti vagy hátráltatja az, hogyan veszi ki részét ebből a nagy országépítő munkából a munkásosztályon kívül a dolgozó parasztság is. Ha a falu megfeledkezik a városról , önmagáról feledkezik meg. Viszont a beadott gabona, hús, zsír, a befizetett adó gépek, műtrágya alakjában nemcsak visszatérül, hanem kamatozik is a dolgozó parasztnak, mert egyre nagyobb jövedelem forrásává válik. «Kényes kérdés»-e hát a falu kommunistái, a népnevelők számára a begyűjtésről, az állampolgári fegyelemről beszélgetni a dolgozó parasztokkal? Nem! Népszerűvé válik ez a kényesnek tartott kérdés akkor, ha népnevelőink valóban harcba szállnak a falu érdekeiért, ha leleplezik az ellenség tevékenységét, nevelik az elmaradókat. Beszéljenek nyíltan népnevelőink, lássa csak tisztán a dolgozó parasztság pártunk és államunk céljait, a falu dolgozóira váró nagy nemzeti feladatot. Hálás dolog erről beszélni, hiszen az állampolgári fegyelem megszilárdulása, az, ha a dolgozó parasztság példamutatóan teljesíti szövetségi kötelezettségét , ma sokkal közvetlenebbül szolgálja a falu felemelkedését, a mezőgazdaság fejlesztését, a népjólét emelését, mint bármikor ezelőtt. S az eredményt csak növeli, ha párttagjaink, a tanácstagok, a népnevelők járnak elől jó példával. A dolgozó parasztok legjobbjai már eddig is kiválóan teljesítették az állam iránti kötelezettségüket. Téglás községben például Deme Imre, Kis Miklós, özv. Deme Józsefné és Kapusi Dániel egyénileg dolgozó parasztok már egész évre eleget tettek a sertésbeadás kötelezettségének. Tiszapalkonyán a négyholdas Kalóz József egész esztendőre beadta a sertést és a baromfit, az első félévre a tojást, s a tejbeadással sincs hátralékban. A bécsborsodi Új Élet termelőszövetkezet már január 7-én átadta a begyűjtővállalatnak az 1954-re esedékes hízottsertést és vágómarhát. Ezek a beadásban élenjáró gazdák és termelőszövetkezetek — élenjárnak a dolgozó parasztság fokozódó jólétéért folyó nagy munkában. S a példamutató egyéni gazdák, termelőszövetkezeti tagok nem érik be ezzel, hanem részt kérnek a felvilágosító munkából is. Nemcsak tettekkel, hanem meggyőző szóval is harcolni akarnak a falu felemelkedéséért, a mezőgazdaság fellendítéséért. Pártszervezeteink tehát hatalmas erőre támaszkodhatnak: a falu dolgozóinak legjobbjaira, dolgozó parasztságunk növekvő öntudatára. Olyan erő ez, amelynek segítségével pártszervezeteink megbirkózhatnak minden nehézséggel, továbbáerősíthetik az állampolgári fegyelmet, továbbszilárdíthatják népi demokratikus rendszerünk éltető elemét: a munkás-paraszt szövetséget. ---------- "1 NI ■— Átadták a minisztertanács vándorzászlaját és jutalmát az ország legjobb termelőszövetkezeteinek Vasárnap ünnepélyes keretek között adták át az ország három legjobb termelőszövetkezetének a minisztertanács vándorzászlaját és az ezzel járó pénzjutalmat. A barcsi pártszervezet helyiségének nagytermében Dobi István, az elnöki tanács elnöke adta át a barcsi Vörös Csillag tsz-nek, az ország legjobb termelőszövetkezetének a minisztertanács vándorzászlaját és a 100.000 forintos pénzjutalmat. Szentesen, a Tóth József Színházban, az ország második legjobb termelőszövetkezete, a szentesi Felszabadulás tsz vezetői, Béres Sándornak, a Termelőszövetkezeti Tanács titkárának kezéből vették át a minisztertanács vándorzászlaját és a magas kitüntetéssel járó 50.000 forint jutalmat. Megjelent az ünnepségen A. I. Guzanov kiváló állattenyésztő, a kosztromaterületi Ogorodnyik kolhoz elnöke, a magyar-szovjet barátság hónapja alkalmából hazánkban tartózkodó szovjet küldöttség tagja. A peresztegi Szabadság tsz-t, az ország harmadik legjobb termelőszövetkezetét megillető vándorzászlót és 25.000 forint jutalmat Dögei Imre, a SZÖVOSZ elnöke, a Termelőszövetkezeti Tanács tagja adta át. Évek, hosszú hónapok óta az egész ország dolgozó népe feszült figyelemmel kísérti ötéves tervünk, legnagyobb alkotása, a Sztálin Vasmű építkezésének munkáját. Ahol két-három évvel ezelőtt messzenyúló szántóföldek, gabona- és kukoricatáblák hosszú csíkjai húzódtak, ma már új város emelkedik. Sztálinváros, a hatalmas vasművel, méltóan fejezi ki dolgozó népünk szorgos, serény munkájának eredményeit. A földmunkások, betonozók, hegesztők, szerelők, mérnökök százainak, ezreinek nagyszerű munkáját, helytállását bizonyítja, hogy befejezték a vasmű 1. számú nagyolvasztójának építkezését. Most már vasat ad a hatalmas kohó. Téglák millióit, az acéllemezek száztonnáit adta az ország a vasműnek és most, első egységének felépítése után, a hatalmas acélóriás kedi visszafizetni népünknek a fáradságot, a költséget, új mezőgazdasági, könnyűipari, élelmiszeripari gépek gyártásához, közlekedési eszközök készítéséhez ontja a vasat. Vasárnap délben került sor 7 ünnepélyes csapolásra. Az avatóünnepségen megjelent Rákosi Mátyás, a Magyar Dolgozók Pártja Központi Vezetőségének első titkára, Nagy Imre, a Magyar Népköztársaság Minisztertanácsának elnöke, Gerő Ernő, Hidas István, Zsofinyecz Mihály, Kristóf István, az MDP Politikai Bizottságának tagjai, Szálár Béla, az MDP Politikai Bizottságának póttagja, az Országos Tervhivatal elnöke, Vég Béla, az MDP Központi Vezetőségének titkára, a Központi Vezetősség és a minisztertanács több más tagja, Földes László, a sztálinvárosi pártbizottság titkára, Loy Árpád és Pióker Ignác, a szocialista munka hősei, Tajkov András, Kossuthdíjas sztahanovista, politikai, gazdasági és kulturális életünk számos kiválósága. Eljött J. D. Kiszeljov, a Szovjetunió magyarországi nagykövete is. A postászenekar már jóval az ünnepség megkezdése előtt vidám hangú indulókkal köszöntötte az ország minden tájáról érkező munkás- és parasztküldöttségeket. A kohó hatalmas, húsz emelet magasságú acélteste messze kiemelkedett a környezetből, s alatta, körülötte széles embergyűrű tolongott: az új, szocialista város lakói, a kohó építői, az építkezésben részvevő számos üzem küldöttségének tagjai, s az új kohó új kohászai. A zenekar eljátszotta a Himnuszt, majd Borovszki Ambrus, a Sztálin Vasmű igazgatója lépett a díszemelvény mikrofonja elé. Elmondotta, hogy Sztálinváros és a vasmű építkezésén végzett kiváló munkájuk elismeréséül a dolgozók egész sorát tüntette ki kormányzatunk. A megbecsülés jeléül több mint 400.000 forint jutalmat osztottak ki közöttük. Ezután Szlobodnyik László ácsbrigádvezető a kohóépítők nevében átadta az új, hatalmas létesítményt. — Itt, ahol most állunk, két esztendeje fogtunk hozzá a munkához. Építőmunkások, vasszerkezeti szerelők, gyárak és üzemek dolgozóinak közös munkájával, erőfeszítéseivel készült el kohászati üzemünk első kohója. Az építés során voltak nehézségeink, ezeket szovjet elvtársaink segítségével, akiktől sokat tanultunk, sikeresen leküzdöttük. Elősegíti új kohónk a párt politikájának, a kormány programmjának a megvalósítását. Vasat adunk az országnak, több vasból gép lesz, mely könnyebbé teszi a — Most, amikor a Sztálin Vasmű kohászai nevében átveszem a kohót, az építő és szerelő elvtársaktól, kérem Szlobodnyik elvtársat, adja át nekik a kohászok baráti üdvözletét és köszönetét azért, hogy fáradságos munkával elkészítették a Sztálin Vasmű első nagyolvasztóját. Hálával és szeretettel gondolunk azokra, akik lehetővé tették a kohó építését. Köszönjük a Szovjetunió segítségét, melyet a munka megkezdésétől fogva magunk mellett éreztünk. A magas színvonalú műszaki segítséget, amit a tervek és a jótanácsok formájában kaptunk. A gépi berendezéseket és műszereket, és azokat a tapasztalatokat, melyeket a szovjet szakemberek adtak át a magyar dolgozóknak. Mindezek lehetővé tetása, hogy most egy újabb nagyolvasztó gazdagítja népünket. Közvetve és közvetlenül egész dolgozó népünk részt vett a nagyolvasztó megépítésében. Hála és köszönet illeti népünket. Közjogos öröm, a jól végzett munka tudata töltheti el e hatalmas alkotás építőit, akik most végső formájában láthatják maguk előtt azt, amiért éveken keresztül küzdöttek. Sztálinváros és a vasmű — s ennek egyik legfontosabb része, a ma átadásra kerülő nagyolvasztó — a mi szocializmust építő, saját jólétén munkálkodó népünk erőfeszítéseinek a gyümölcse. Minden magyar munkás, dolgozó paraszt és értelmiségi úgy tekint Sztálinvárosra, az új nagyolvasztóra, mint a legnagyobb szakahóhoz tartozó berendezéseket karbantartjuk és a technológiai előírásokat szigorúan betartjuk. Különösen megbecsüljük műszereinket, amelyek könnyebbé és biztonságosabbá teszik munkánkat. Azon leszünk, hogy nálunk minden kohász megszeresse a műszereket, bízzék bennük. Nekünk, régi kohászoknak is úgy kell ragaszkodnunk az új technikához, mint a jövőnkhöz. Ebben a szellemben kell nevelnünk azokat a fiatalokat is, akik a kezünk alatt nőnek kohászokká. Örömmel fogadjuk azokat a fiatalokat, akik már a vasmű építésében mint építőmunkások kitüntették magukat, biztosak vagyunk benne, hogy jó kohászok lesznek. Mi, régi és új kohászok tudjuk, hogy ímiulin tonna vassal népünknek tartozunk számot adni. Valamennyiünk célja, hogy nagyobb bőséget teremtsünk országunkban. Ehhez pedig a mi nyersvasunkra szükség van. Tudjuk, hogy traktor, szövőgép, mozdony nincs nyersvas nélkül, bású békeművünkre. Sztálinváros, Sztálin Vasmű építésének munkája népünk tudatában elválaszthatatlanul eggyéforrott a béke védelmének gondolatával. A most elkészült nagykohó hazánk egész népe előtt, de országunk határain kívül élő barátaink, a békeharcosok milliói előtt is a magyar dolgozók tettekben megnyilvánuló békeakaratát jelképezi. A mai napon elérkeztünk ahhoz, amikor a Sztálin Vasmű nagyolvasztójából nyersvasat csapolnak, hogy nagyrészt acéllá alakítva eljusson a gépgyárakba. A mai naptól kezdve a traktorokat, a szerszámgépeket, a mezőgazdasági gépeket, a kerékpárokat nemcsak a diósgyőri, az ózdi és a csepeli acélból gyártják, hanem olyan acélból is, amely már a Sztálin Vasműben termelt nyersvasból készül. A sztálinvárosi nagyolvasztó megindulásának, fejlődésünk mai szakaszában különleges jelentősége van. Különleges jelentősége van azért, mert nagyon kiszélesíti a mezőgazdaság fellendítését szolgáló programozónk acélalapját, s ezzel még szilárdabbá, biztosabbá teszi e nagyszerű Programm realitását. A magyar mezőgazdaság a nagy felvirágzás szakaszába lépett. Bőségesebb kenyér, több hús, tej és egyéb élelmiszer lesz az eredménye e programm megvalósításának. De az eredmény nem hullik az ölünkbe. A győzelem feltételeit állhatatos munkával magunknak kell megteremtenünk. Mindenekelőtt fokoznunk kell a mezőgazdaság gépesítését. Mind több, korszerűbb termelőeszközt: traktort, kombájnt, ekét, boronát és egyéb kisgépet kell adnunk a falunak. A sztálinvárosi nagyolvasztó megindulásával hatalmas lépést tettünk előre ebben az irányban. Új erő jelentkezett a népgazdaságban: a sztálinvárosi nagyolvasztó, amelynek egynapi termeléséből 140 traktort, vagy 300 kombájnt, vagy 400 vetőgépet lehet gyártani. Ezzel a kohóval biztosabban, sikeresebben folytathatjuk harcunkat nagy nemzeti ügyünkért, a mezőgazdaság felvirágoztatásáért. Különleges jelentősége van az új nagyolvasztó felavatásának azért is, mert segít megbonthatatlanná kovácsolni államunk alappillérét, a munkásosztály és a dolgozó parasztság testvéri szövetségét. Ez a mű, amely a munkásosztály alkotóerejét hirdeti, hatalmas segítséget nyújt a falu népének. A munkás-paraszt szövetség egyik legfontosabb anyagi alapja az a vas és acél, amely a munkások keze nyomán rár E sikerünket mindenekelőtt munkásosztályunk és műszaki értelmiségünk odaadó, lelkes munkája, szívóssága és áldozatkészsége tette lehetővé. És ez nem egyedül a sztálinvárosiakra vonatkozik. A sztálinvárosi építők kimagasló érdemei mellett óriási szerepük volt azoknak is, akik nem itt a helyszínen, hanem távol, az ország minden részében, üzemében segítették a nagyolvasztó üzembehelyezését. A kooperáló, a Sztálin Vasműnek szállító üzemek sokasága nyújtotta segítő kezét, az egész ipar közös, nagy nemzeti megmozdulása tette lehetővé, hogy elérjük célunkat. A kohó építői, szerelői, a kohó alkatrészeit gyártó munkások és a velük küzdő műszakiak valóban hősies munkát végeztek. A nagy munka közben kovácsolódtak össze a műszaki és fizikai dolgozók, mérnökök és munkások, így tudták legyőzni a munka közben jelentkező nehézségeket. Például Tarján László mérnök újszerű cölöpkiképzésével a munkások javaslatai alapján, továbbá az Orbán— Darvas-brigád és más kiváló brigádok lelkes munkájával tudták a kezdeti elmaradást behozni és határidő előtt készítették el a kohóalapot. A Mélyalapozási Vállalat dolgozói, a MÁVAG sok hídcsatát nyert szerelőivel és az építőmunkásokkal együtt hóban, sárban, nem egyszer dermesztő hidegben is helytálltak, példamutató munkát végeztek. Lelkes és odaadó munkáról adhatnak számot az alagutak csövezésénél és a gázvezeték szerelésénél a Közúti Hídfenntartó Vállalat dolgozói, Szukor János brigádvezető irányításával. A MÁV pályaépítők a januári, közel 20 fokos hidegben is folytatták a vágányok lefektetését. Hatvan méter magasban, szélben és fagyban dolgoztak a győri Wilhelm Pieck Vagon- és Gépgyár kiváló szerelői. Dolgozó népünk nagy szeretettel és megbecsüléssel adózott Sztálinváros építőinek. Három Kossuth-díjas, 61 kormánykitüntetett, háromezer sztahanovista került ki innen és több mint kilencezer dolgozó kapta meg a „Sztálin Vasmű»-emlékérmet. A párt vezette a harcot, a Sztálin Vasmű építéséért Az építés sikerének döntő tényezője volt a mi nagy pártunk, a Magyar Dolgozók Pártja. A párt szervezte, vezette a harcot a Sztálin Vasmű építéséért, az új nagyolvasztó üzembehelyezéséért. A párt lelkesítette harcra az új kohó építőit, tette nemzeti üggyé e cél valóra válását. A párt vontate a munkába a munkások tízezreit, a mérnökök, technikusok ezreit az országnak több mint 60 üzeméből és tervezőintézetéből. A párt nevelte a város és a vasmű építkezésének dolgozóit, a párt szította fel az emberek lelkesedését, acélozta meg energiáját, tartotta ébren hazaszeretetét. A párt türelmes nevelőmunkája formált hősöket, egyszerű, mindennapi emberekből. A kohóépítkezés sikerét a baráti Szovjetunió önzetlen testvéri segítsége tette lehetővé. Az új nagyolvasztó terveinek legnagyobb részét a Szovjetuniótól kaptuk. A légkor(Folytatás a 2. oldalon.) Horváth László kohómester: A kohászok célja, hogy nagyobb bőséget teremtsenek országunkban Zsofinyecz Mihály elvtárs beszéde ______________________-t Az új kohóval sikeresebben folytathatjuk harcunkat a dolgozó nép jólétének emeléséért Megkezdte munkáját a Sztálin Vasmű I. számú nagyolvasztója nehéz fizikai munkát, könnyebb és eredményesebb lesz dolgozó parasztságunk és bányászaink munkája. A magasabb termelés jólétet teremt hazánkban, így békeművünk termelésével hozzájárul pártunk és kormányunk szerető gondoskodásához dolgozó népünkről. Arra kérem a kohász elvtársakat, becsüljék meg, féltő gonddal vigyázzanak kezünk munkájára, a Sztálin Vasmű első számú nagykohójára. A sztálinvárosi kohászok nevében Horváth László kohómester beszélt. • Szlobodnyik László ácsbrigádvezető: Új kohónk elősegíti a párt politikájának, a kormány programmjának a megvalósítását sik gépekké, hogy megkönnyítse, termelékenyebbé, jövedelmezőbbé tegye a paraszti munkát. Amilyen szilárd lesz a sztálinvárosi vasból készült acél, legyen olyan szilárd és acélos a munkásosztály és a dolgozó parasztság baráti összefogása! A sztálinvárosi nagyolvasztó termelése nagy mértékben hozzájárul a közszükségleti cikkek gyártásának növeléséhez is. Lehetővé teszi, hogy több könnyűipari, élelmiszeripari és nem utolsósorban építőipari gépet gyárthassunk, hogy jobban el tudjuk látni a lakosságot a legfontosabb ipari és fogyasztási cikkekkel. Az új nagyolvasztó hatalmas segítséget nyújt az iparosításban eddig elért eredményeink megszilárdításához. Rendkívül fontos ez az egész népgazdaság, az egész lakosság szempontjából. A mi kis országunk ma már fejlett, erős és sokoldalú iparral rendelkezik. Megfelelő szervezettség és kedvező feltételek mellett iparunk igen nagy feladatok megoldására képes. Ha most fékezzük az iparosításban eddig diktált túl gyors tempót és erőnket összeszedve az elért eredmények megszilárdítását helyezzük munkánk középpontjába, még jobban kibontakozhat iparunk ereje és nagy felkészültsége. Ennek a megszilárdításnak azonban a szén és a villamosenergia biztosítása mellett nélkülözhetetlen feltétele, elegendő vas és acél, a gyárak ellátása megfelelő minőségű kohászati termékekkel. A sztálinvárosi nagyolvasztó, amely országunk nyersvastermelési kapacitását mintegy 30 százalékkal, tehát csaknem egyharmadával növeli, enyhíti az anyagellátás gondjait és lehetővé teszi, hogy az ipar munkájának megszilárdításában tartós eredményeket érjünk el. A sztálinvárosi nagyolvasztó bekapcsolódása a gazdasági vérkeringésbe előreviszi a párt és a kormány gazdaságpolitikáját, előreviszi az életszínvonal növelésének az ügyét. Ez az alkotás a jólét emeléséért folyttatott harcunk új erődítménye! szönjük a segítséget: rövidesen jó vassal fizetünk érte. Az áldozat, melyet azért hoztunk, hogy az új kohó felépüljön, nem volt hiábavaló. Már izzik a koksz, olvad az érc, folyik a vas. A kohó kész, de a mi munkánk csak most kezdődik. Rajtunk, kohászokon múlik, hogy dolgozó népünk munkájának eredménye kamatozzék. Ezért fogadjuk, hogy munkánkat a legjobb tudásunkkal végezzük. A zavartalan termelés biztosításáért a Márpedig mi, kohászok, azt akarjuk, hogy tervünk, mely életszínvonalunk emelését szolgálja, valóra váljon. Ezért megteszünk érte mindent, hogy értékes, jó nyersvasat adjunk acélműveinknek és öntödéinknek. A kohászok nevében ezzel a fogadalommal veszem át a Sztálin Vasmű első nagyolvasztóját. Ezután Zsofinyecz Mihály, az MDP Politikai Bizottságának tagja, kohó- és gépipari miniszter mondott beszédet. Munkásosztályunk és műszaki értelmiségünk odaadó munkájának eredménye Itt tett hírnévre szert Szlipcsevics István brigádvezető és az itt végzett munkájáért tüntették ki Kossuth-díjjal Bonta Józsefet, a Mélyépítő Tröszt főmérnökét. De hosszú lenne a sor, ha név szerint említenénk meg azokat a dolgozókat, akik jó munkájukkal, áldozatkészségükkel hozzájárultak a kohó megindulásához. Itt áll előttünk az új nagyolvasztó hatalmas acélteste. Ilyen nagyszerű eredményt hozott a szívós, a vállvetve végzett becsületes munka. E példa arra tanít bennünket, hogy ugyanilyen állhatatosan dolgozzunk a termelés minden frontján, ugyanilyen céltudatosan törekedjünk további eredmények elérésére. Az ország népe számít arra, hogy a magyar kohászok a terv teljesítésével, a gyártmányok minőségének megjavításával, az önköltség csökkentésével segítik saját és az egész nép életszínvonalának növelését A Sztálin Vasmű nagyolvasztójának felépítésében részes volt a dolgozó parasztság is. A falu felküldte ide fiait, leányait, hogy a munkásosztály oldalán segítse felépíteni nagy alkotásunkat. Sztálinváros, a Sztálin Vasmű valóságos jelképévé vált a munkásosztály és a dolgozó parasztság összefogásának. A Sztálin Vasmű és az új nagyolvasztó megalkotásából oroszlánrészt vállalt ifjúságunk. Számtalan esetben mutatták meg a fiatalok, hogy lelkesedésükkel, önfeláldozásukkal élére tudnak állni az építőmunkának. És lehet-e természetesebb dolog, minthogy a fiatal szocialista város építésének legodaadóbb, legragaszkodóbb harcosa az ifjúság? Az a fiatalság, amely Sztálinvárosban tanulta a szocializmus építését, nagyot nőtt politikai öntudatban, szakmai tudásban, szilárd magatartásban. Példát vehet róluk sok magyar fiatal! A Sztálin Vasmű I. számú nagyolvasztója — új nagy békeművünk N A mezőgazdaságnak szüksége van a városi pártszervezetek és dolgozók segítségére — Felszólalások a budapesti pártaktíva értekezletén (2. oldal) A vezetőségválasztás hírei (2. oldal) Gondos Ernő: Kinek-kinek a maga módján... (2. oldal) A MAI SZÁMBAN «Emberek indulnak» — Sütő András novelláskötete (3. oldal) Miért hiúsultak meg De Gasperi reakciós szándékai? — Togliatti elvtárs nyilatkozata (3. oldal) A Bolgár Kommunista Párt VI. kongresszusának tanácskozásai (3. oldal) Szovjet emberek között — Egy volt moszkvai ösztöndíjas jegyzetei (3. oldal) Mit mutatott az angol alsóházi vita? (4. oldal) Mi a helyzet Indokínában? (4. oldal)