Szabad Nép, 1954. június (12. évfolyam, 152-181. szám)
1954-06-30 / 181. szám
VILÁG PROLETÁRJAI EGYESÜLJETEK! SZABAD A MAGYAR DOLGOZÓK PÁRTJÁNAK KÖZPONTI LAPJAin. Évfolyam, isi, szám ára 60 fillér szerda, 1954 június 30 A termelési értekezlet és a munkásdemokrácia Üzemeinkben hónapról hónapra megtart - ják a termelési értekezleteket; ritka eset, hogy valamelyik értekezlet elmaradna. S mégis sok üzemben tapasztalható, hogy valami baj van a termelési értekezletek körül. Elég gyakori, hogy a beszámolót unatkozva hallgatják végig, s utána alig hangzik el egy-két hozzászólás. Az Újlaki Téglagyárban kereken meg is mondta az egyik munkásasszony: «Azelőtt az emberek szerettek gyülésezni, egy-egy értekezlet idején anynyian összejöttek, hogy sokan kintrekedtek a teremből. Most meg bizony kevesen jönnek el az értekezletre. Vajjon mi az oka ennek az ellanyhulásnak? Hiszen egyébként a dolgozók ma nem kevésbbé érdeklődnek a termelés problémái iránt, mint régen, sőt érdeklődésük inkább tovább nőtt. Különösen az elmúlt év — az új szakasz első éve — hozott nagy fejlődést a dolgozók öntudatában, bíráló kedvében, politikai érdeklődésében. A hiba ott van, hogy sok pártmunkás, szakszervezeti és gazdasági vezető mélyen lebecsüli a termelési értekezletek jelentőségét. Foglalkozik velük, hiszen ezt a megfelelő párt- és kormányhatározatok előírják, de tulajdonképpen nem érzi igazán fontosnak. Az ilyen lebecsülést nagyon hamar megérzik a munkások! Ezért váltak sokhelyütt formálissá ezek az értekezletek. A termelési értekezlet lebecsülésére vall az, hogy az előadók gyakran készületlenül állnak a dolgozók elé. Üzemek tucatjaiban az előadók készen kapott szöveget olvasnak fel. Gyakran hosszú külpolitikai elmefuttatásokkal kezdődik a termelési értekezlet beszámolója. A munkásokat persze nagyon érdekli a nemzetközi helyzet, sokan szívesen hallgatnának erről tartalmas, érdekes előadásokat. De irtóznak attól,hogy üres, puffogó szólamokat hallgassanak végig — ott, ahol az üzem, a műhely nagyonis gyakorlati problémáiról kellene tárgyalni. Másutt statisztikákat, szám- és adattengert zúdítanak a munkásokra. Ez csak arra jó, hogy a dolgozókban olyasféle érzést váltson ki: a terv, az önköltség problémáihoz csak az «okosok» értenek, mi ehhez nem szólhatunk hozzá. Ismét másutt kínosan ügyelnek arra, hogy megkerüljék az üzemben a dolgozók között felmerülő «kényes» kérdéseket, például az anyagellátás vagy a bérezés problémáit, holott esetleg éppen ezek foglalkoztatják leginkább az embereket, ezekről is szeretnének hallani az értekezleten. A dolgozó a világos, egyenes, őszinte beszédet szereti. Ahol kertelés nélkül megmondják a dolgozóknak a bajokat, a nehézségeket — ott a dolgozók szívesen vállalkoznak arra, hogy segítséget nyújtsanak. Így történt ez Patőfibányán is, attól- a kongresszusi verseny sikere attól függött, vájjon biztosítani tudják-e a gépek zavartalan működését. A termelési értekezleten a bánya vezetői a karbantartó részleghez fordultak. Őszintén megmondták, hogy a nagy megterhelés, a fokozott szállítás miatt a gépek zavartalan működésének biztosítása áldozatos munkát követel, de megmagyarázták azt is, hogy mennyire fontos, felelősségteljes munka ez. A dolgozók vállalták az éjjeli és a vasárnapi munkát is, hogy minden esetleges géphibát elhárítsanak a kongresszusi verseny sikerének útjából. Ha mindenütt így beszélnek majd a dolgozókkal, s felesleges frázisok nélkül, egyszerűen, minden munkás számára érthetően megmagyarázzák a feladatokat, sehol sem marad el a termelési értekezlet eredménye. Még a gyenge beszámolóknál is több kárt okoz az a mód, ahogyan sok ütemben a termelési értekezleteken elhangzó javaslatokat, bírálatokat, panaszokat fogadják. Az már szerencsére ritkább — bár még megtörténik — hogy a bírálatot nyíltan ledorongolnák. De a kritikát más módszerekkel is el lehet fojtani. Azzal például, hogy a bírálatot figyelmesen meghallgatják, feljegyzik, esetleg néhány szép szóval meg is köszönik — s utána nem tesznek semmit. A munkás elmondja az egyik értekezleten az észrevételeit — nincs eredmény. Elmondja a következőn is — megint semmi. Ha nagyon kitartó, elmondja a harmadikon is. De ha végül mégsem intézkednek ,— elmegy a kedve a bírálattól. «Minek szóljon az ember, ha úgy sincs foganatja . ..» — fakadnak ki keserűen ezek a dolgozók. Sokszor szoktunk beszélni arról, hogy a munkás az üzem gazdája. Erre figyelmeztetünk, amikor azt kérjük, hogy gazda módjára bánjanak az anyaggal, szerszámmal, a nép javával, becsüljék meg a munkaidő minden percét. Dehát hogyan érezze magát gazdának a munkás abban az üzemben, ahol panaszának, bírálatának nincs foganatja? A Divat Cipőgyárban például többször megtörtént, hogy a termelési értekezletek után a jegyzőkönyvek, amelyek a dolgozók javaslatait tartalmazzák, el sem kerültek egyes gyárrészlegek vezetőihez, így persze azok nem is ismerik a termelési értekezletek gazdag tapasztalatát. A szakszervezet — de végsősoron a pártszervezet, a kommunista kollektíva — egyik legszentebb kötelessége, hogy figyelemmel kísérje a termelési értekezleten elhangzott javaslatok sorsát. Lelkiismeretesen őrködjék afelett, hogy egyetlen javaslat, bírálat se sikkadjon el, hogy a panaszokat gyorsan orvosolják. Sokszor megtörténik, hogy az üzemi, gazdasági és szakszervezeti vezetők — amikor az értekezleten a dolgozók szóvátesznek valamilyen problémát — arra hivatkoznak: «Ezen mi nem segíthetünk, ez a felsőbb szervek dolga. Az esetek egy részében ez a válasz csak a helyi vezetők tehetetlenségét tükrözi. Sokszor azonban valóban a minisztériumon vagy más vezető szerven múlik a kérdés megoldása. A baj az, hogy ipari minisztériumaink nem sokat törődnek a termelési értekezletek anyagának tanulmányozásával. Pedig nem dolgozhat jól az a minisztériumi vezető, aki csupán az igazgatók vagy más műszaki vezetők beszámolóiból tájékozódik, s nem ismeri eléggé, mi fáj a munkásoknak, mit javasolnak az egyszerű dolgozók. Azokra a kérdésekre, amelyeket az üzemi vezetők valóban nem tudnak megválaszolni, a minisztériumok, a felsőbb szervek kötelesek felelni. Vannak, akik úgy vélik: nálunk egyszemélyi felelős vezetés van az üzemben, nincs hát különösebb szükség arra, hogy a dolgokat megtanácskozzuk. Elég kiadni az utasítást és megkövetelni a végrehajtását. Mások meg egyenesen azt tartják, hogy a munkások bírálata — amely bizony gyakran elég éles! — csorbíthatja a vezetők tekintélyét. Ezek a vezetők «fáznak» a tömegek kritikájától, nincs kedvük ahhoz, hogy a munkások elé álljanak s ellenőrzésük alá bocsássák munkájukat. Ezek az elvtársak súlyosan tévednek. Igaz, a mi iparunkban egyszemélyi felelős vezetés van, mert csak ez biztosíthatja az üzemek bonyolult munkájának egységes, tervszerű irányítását, az iparhatalmas gépezetének zökkenőmentes működését. De éppen, mert egyszemélyi felelős vezetés van , még nagyobb szükség van arra, hogy a vezető a döntések előtt kikérje munkatársainak véleményét, tanácsát, hogy tevékenységét a dolgozók ellenőrzése alá helyezze. Csak így lehet elkerülni az egyoldalú, meggondolatlan, hibás döntéseket, vagy ha ilyenek mégis megszülettek, így lehet őket gyorsan kijavítani. Felfuvalkodott ember az, aki azt hiszi, hogy nincs mit tanulnia a munkásoktól. A munkás haragos felszólalásából, amelyben szóváteszi, hogy anyag vagy munka hiánya miatt órákon át tétlenül kellett vesztegelnie, megtanulhatja a művezető, az igazgató, az ÜB-elnök vagy éppenséggel a miniszter, a tervhaivatali vezető, hol követett el hibát. A munkás, aki egész munkanapját, dolgos életének nagy részét ott tölti el a műhelyben, a szénfal vagy a kohó mellett, meglát sok mindent, amit még a legképzettebb mérnök vagy minisztériumi osztályvezető sem vesz észre. Miféle kommunista, miféle vezető az olyan, aki ezt a mérhetetlen kincset — a dolgozó emberek tapasztalatát — semmibe veszi, s azt hiszi, hogy enélkül is vezethet? A mi iparunkban vasfegyelemre van szükség. De a fegyelem ott a legszilárdabb, ahol a dolgozók világosan látják munkájuk célját, összefüggéseit, ahol a munkások érzik, hogy szavukat, javaslataikat megbecsülik, hogy számítanak aktív támogatásukra. A szocialista munkafegyelem — tudatos fegyelem. A termelési értekezlet ilyen fegyelemre neveli munkásainkat. A termelési értekezlet — kiváló alkalom arra, hogy elsősorban a szakszervezet aktivistái, de a népnevelők is megmagyarázzák a dolgozóknak az időszerű termelési problémákat, mozgósítsák őket a kongresszus által megjelölt nagy feladatokra, a munka termelékenységének fokozására, az önköltség csökkentésére, az anyagtakarékosságra, a termékek minőségének javítására. Ez az értekezlet is tehát a tömegek meggyőzésének, az agitációnak fontos fóruma. A mi államunk, a proletárdiktatúra , a munkások és parasztok demokráciája. Ez azt jelenti, hogy a munkásoknak és parasztoknak joguk van tevékenyen részt venni az állami élet irányításában; hogy a dolgozó emberek szava a legfőbb parancs államunk, népgazdaságunk vezetői számára. Éppen a tömegek aktivitása, a közügyekben való tudatos részvétele adja meg államunk erejét. Pártunk III. kongresszusa nyomatékosan hangsúlyozta: mennyire fontos közéletünk demokratizmusának további elmélyítése, a tömegek aktivitásának fokozása. A termelési értekezletek lebecsülése, formális kezelése — ezt a munkásdemokráciát sérti meg! Ideje, hogy változtassunk ezen. Az új szakasz politikájának megvalósítása, a kongresszus határozatainak végrehajtása egyszerűen elképzelhetetlen anélkül, hogy ne fokoznánk a dolgozó tömegek aktivitását, öntsünk tehát új életet termelési értekezleteinkbe, váljanak ezek az államvezetés fontos iskoláivá, a munkásellenőrzés éles fegyverévé! így járulnak majd hozzá igazán nagyszerű építő terveink sikeréhez, munkásosztályunk, dolgozó népünk szebb életéhez. Emlékművet állítanak Budapesten a bolgár nép nagy vezérének, Georgi Dimitrovnak, halála ötödik évfordulója alkalmából. Dimitrov bronz-mellszobrát, Kraszmanov bolgár szobrászművész alkotását — amelyet a Bolgár Népköztársaság ajándékozott fővárosunknak — július 1-én leplezik le a Dimitrov-téren. (MTI) ^rmmmmmm———■ ' Július 1-én leplezik le a Dimitrov emlékművet Koszorúzási ünnepségek Móricz Zsigmond születésének 75. évfordulóján Móricz Zsigmond születésének 75. évfordulója alkalmából a Magyar Írók Szövetsége kedden délelőtt koszorúzási ünnepséget rendezett az írónak a városligeti Művészsétányon álló szobránál. Az ünnepségen, amelyen megjelent a politikai és kulturális élet számos képviselője. Sarkadi Imre József Attila-díjas író mondott emlékbeszédet. A budapesti városi tanács nevében Pongrácz Kálmán, a végrehajtó bizottság elnöke, a népművelési minisztérium nevében Mikó Zoltán főosztályvezető, a Magyar Tudományos Akadémia nevében Kardos Tibor levelezőtag, a Magyar Írók Szövetsége nevében Veres Péter, Kossuth-díjas író, a Magyar Irodalomtörténeti Társaság nevében Barta János ügyvezető elnök koszorúzta meg Móricz Zsigmond szobrát. Délután 4 órakor a Magyar Írók Szövetsége, a Magyar Irodalomtörténeti Társaság és a Fővárosi Szabó Ervin Könyvtár rendezett koszorúzási ünnepséget az írónak a Móricz Zsigmond körtéren elhelyezett emléktáblájánál. Kedden este a Magyar Írók Szövetsége székházában átadták Móricz Zsigmond szobrát a magyar íróknak. A Magyar Írók Szövetsége vezetőségének nevében Veres Péter Kossuth-díjas író vette át a szobrot. (MTI) . Sőtér István: Móricz Zsigmond népábrázoló művészete (2. oldal) ASuhajdák iskolája* (2. oldal) Befejeződött a magyar drámai hét kétnapos vitája (2. oldal) A MAI SZAMBÁN Tájékoztató közlemény az SZKP központi bizottságának teljes üléséről (3. oldal) Diaz ezredes lemondott — új katonai junta vette át a hatalmat Guatemalában (3. oldal) Gyorslista a Harmadik Békekölcsön második húzásáról (4. oldal) Kiküldött munkatársunk telefonjelentése: Ma délután a lausanne-i pályán Újabb hazugság — Az amerikai sajtó és a rádió szerint a magyar futballisták támadtak a brazilokra (4. oldal) A félév utolsó napjához érkeztünk. A nehézipari minisztérium jelentése szerint kedd délig 38 szénbánya fejezte be félévi tervét. A szénbányászat egésze azonban nem áll jól, az elmaradás még súlyos. A szénbányászati trösztök között június 29-ig egyedül Tatabánya teljesítette havi terve esedékes részét. Népgazdaságunkat ez a nagy adósság nehéz helyzet elé állítja. Igaz, hogy a nyár elején tartunk és meleg van , de szénre, mégpedig jó minőségű szénre továbbra is nagy szüksége van az erőműveknek, az iparnak, a közlekedésnek, nem is szólva arról, hogy igen sok háztartásban már most szeretnék beszerezni a téli tüzelőt. Az a tény, hogy szénbányászatunk tetemes adóssággal kezdi a második félévet, arra mutat, hogy a bányaüzemekben ellanyhult a verseny, a trösztök vezetői nem harcolnak következetesen a kongresszus határozatainak végrehajtásáért. Hogy milyen gyorsan sikerül a szénbányászatnak adósságát törlesztenie, ezt az dönti el: felkészültek-e a második félévre, július első napjától kezdve teljesítik-e terveiket az aknák, kibontakozik-e az eleven munkaverseny. Az alábbiakban három tudósításban számolunk be arról, hogy a tatai, a dorogi szénmedencében, továbbá Komlón mit tesznek és mit tehetnének, hogy a szénbányászat mielőbb megadja tartozását az országnak. ___________ Szénbányászatunk a második félév küszöbén Újult lendülettel az elsőségért... ,, Világbajnoki hét“ Tatabányán (Tudósítónk telefonjelentése.) A dorogi szénmedencében a Borókási Szénbánya Vállalat XIV-es aknaüzeme azok közé az aknák közé tartozik, amelyek határidő előtt teljesítették első félévi tervüket. Azóta terven felül csaknem 7000 tonna jó minőségű kátrányidús szenet adott a Dorogi Szénfeldolgozó és Vegyipari Vállalatnak. Az aknában már javában készülnek júliusra és a második félévre. A borókási bányászoknak csütörtöktől kezdve naponta öt vagonnal több szenet kell termelniök, mint femennyit júniusban a terv előírt. Tettamanti Tibor, a vállalat főmérnöke sokat tartózkodik lent a bányában. Kedden is végigjárta az üzemet, ellenőrizte az előkészületeket. — Rendben folyik a munka, úgy, ahog, azt elterveztük — mondta a felszállás után. — Az északi mezőben átszerelünk, hogy az egyik szénpillér lefejtéséből nyert készletet, gépekkel, kaparószalagokkal és rázócsúszdákkal szállíthassuka külszínre. A déli mezőben a már meglévő két szint között egy harmadik vágatot hajtunk ki. Júliusban itt is új munkahelyével akarunk nyitni. Az előkészületek mellett is napról napra túlteljesítjük a tervet, hogy trösztünk adósságát, amennyire csak erőnkből telik, csökkentsük. Én bízom abban, hogy alkotmányunk ünnepére sikerül jópár százalékkal megelőznünk versenytársunkat, az oroszlányi XVII-es aknát. Borókáson kedden délután az első műszakot termelési értekezlet követte. A bányászok a júliusi dadátokat beszélték meg. A felszólalásokból nagy versenykedv csendült ki. A több mint 300 méteres új vágatot gyorsított ütemben akarják kihajtani. Nagy szó ez: egy-másfél méterrel szekték javítani a napi előrehaladást. Minél gyorsabban adnak szert az új fejtések, annál több szenet termelhetnek terven felül a harmadik negyedévben is. Amikor az augusztus 20-i versenyről kerüll szó, a borókásiak megígérték: naponta 120—130 százalékra teljesítik feladataikat. S a borókási bányászokról köztudomású a dorogi medencében, hogy állják adott szavukat. (Tudósítónk telefonjelentése.) Kedden délelőtt a tatabányai 3-as számú postahivatalból távirat indult útnak Solothurnba, a magyar válogatott, labdarúgócsapat svájci szállására. A távirati levélnek is beillenék — szóról-szóra így hangzik:Kedves Fink! A sorsdöntő uruguay-i mérkőzés előtt közöljük, hogy Tatabánya és Oroszlány bányászai együtt éreznek és együtt harcolnak veletek. Győzelmeitek megünneplésére «világbajnoki hetet» rendezünk. Naponta táviratban közöljük veletek azok nevét, akik ezen a héten terven felül termelnek, s ezzel bizonyítják, hogy veletek vannak nehéz küzdelmetekben. Első eredményeink: Oravecz György csapata 40 csille, Handler János csapata SS csille, Bariba István csapata 37 csille, Kocsis Sándor csapata 32 csille. Erős László csapata 19 csille, Salczinger János csapata 18 csille. Banai Mihály csapata 13 csille. Tajkov András csapata 10 csille szenet adott terven felül. A Munka. Vörös Zászló Érdemrenddel kitüntetett tatabányai és oroszlányi aknák bányászai. A tatabányaiak eredményesen vették ki részüket a szénbányászat adósságának törlesztéséből. Félévi tervük befejezése óta már több mint 50.000 tonna szenet termeltek terven felül. A hét első napján 65 tonna jóminőségű szén került terven felül felszínre. Benedek Endre, a VIII-as akna főmérnöke annál is inkább nagy örömmel fogadta a «világbajnoki hét» megtartását, hiszen ebből kilenc műszak már a második félév feladatainak teljesítését segíti. — Tatabányán július 1 után nem lesz visszaesés — mondja. — A mi aknánk is 108—110 százalékra akarja teljesíteni tervét. A következő félévre jól felkészültünk , mindhárom bányamezőnkben elegendő a munkahely. A versengés feltételei kedvezőek, minden lehetőségünk megvan ahhoz, hogy ne csak a mennyiségben érjünk el jó eredményt, hanem a jó minőségért, a termelés költségeinek csökkentéséért folyó harcban is. r MM : Beszélgetés egy komlói frontmesterrel (Tudósítónktól.) A II-es bányaüzem 100-as frontja valóságos fogalommá lett Komlón: volt olyan nap, amikor erről a frontról több szén került ki, mint amennyit az egész Il-es bányaüzem 24 órai terve megkövetelt. A Komlói Szénbányászati Tröszt egész júniusban hullámvölgyben volt, 27-én virradóra teljesítette először napi tervét. A 100-as fronton is visszaesés következett be. Felkerestük munkahelyénSzitás Adolfot, a front egyik brigádvezetőjét, hogy megtudjuk a visszaesés okát, s elbeszélgessünk vele arról, hogyan látja a verseny időszerű feladatait. Délelőtt féltíz. A VI. szinti főkeresztvágat, a 100-as front bejárata. — Sajnos, még csak a negyvenedik csillét töltjük — mondja az egyik munkás. Bizony gyéren csordogál a szén a gumiszalagon, öt perc fut el, mire a szalagról lehulló szén megtölti a csillét. Láttuk már serényebb munkában is a 100-as front csilletöltőit, amikor minden percben új csillét toltak a szalag alá. Fenn, a fronton megoldódik a rejtély. A Szilas-brigád a fejtés egyik felében dolgozik. A felső szakaszon a rázócsúszda motorja minduntalan kimozdul helyéből, le kell állítani, míg a merevítő ácsolat el nem készül. Végre megindul a rázómotor, s feldübörögnek a fejtőkalapácsok. Szilas Adolf frontmester is lélegzethez jut. — Hogyan megy a verseny? — kérdezzük tőle. — Három hónap óta csapatom vezet a 100-as front harmadainak versenyében. A múlt hónapban 146 százlékos átlagot értünk el, s ebben a hónapban sincs éppen szégyenkeznivalónk. 121 százalékon állunk. Mégsem vagyok elégedett. — Miben látja a hibák okait? — Mi tagadás, embereim egy része nem harcol szívvel-lélekkel a front eredménye is mert. Számtalanszor tapasztaltam, hogy ha munkakezdéskor nincs minden rendben, sőt érettenül, erőtlenüldolgoznak. Pedig éppen ilyenkor kellene nekirugaszkodni a munkának. Az emberek nevelése hosszú, türelmes munka, de erre alig van mód, hiszen havonként változtatják a csapatok összetételét. A műszaki feltételekről sem gondoskodnak. Most bőven van üres csillénk, viszont kevés a bányafánk. Frontunk gépesített, s a sok géphiba erősen hátráltat bennünket. Iparosainknál hiba van a szakmai tudással is, a lelkesedéssel is. Pedig az egyenletes termeléshez elengedhetetlen, hogy ők is együtt érezzenek, együtt harcoljanak velünk a sok és olcsó szénért. — A csapaton belül nincs semmi tennivaló? — Természetesen bőven akad — válaszolja. — Mint már az előbb említettem, nagy hiba az, hogy a kudarcok hamar letörik embereinket. A front dolgozói számára még mindig csak a termelt köbméter a lényeges, a szén minőségének, önköltségének alakulása alig érdekli őket. Sokkal eredményesebb munkát végezhetnénk, ha a felvilágosításban a pártcsoportbizalmi mellett a szakszervezeti bizalmi is segítene. Rendszerint azonban azt sem tudjuk, ki az, mert a csapat tagjainak állandó cserélgetése folytán néha egyszerre három bizalmunk is van, máskor meg egy sincs. Mint frontmesternek, a technikai nehézségek elhárítása közben kevés időm jut arra, hogy foglalkozzam a bányászokkal. — Hogyan képzeli el Szilas elvtárs az igazi, a lendületes versenyt, amely segítené a pártkongresszus határozatainak végrehajtását? — Mindenekelőtt megszüntetném a csapatok havonkénti átszervezését. A kollektíva összeforrna, jóban-rosszban összetartana. A műszaki vezetők helyében én minden erővel gondoskodnék az egyenletes termelés feltételeiről. A mai üzemzavart is könnyen megelőzhettük volna, ha éjszaka ellenőrzik, hogy a másik harmad kifogástalanul állította-e fel a motort. A többi már a mi dolgunk. Én egyelőre a pártcsoportbizalmi és az idősebb, tapasztaltabb vásárjaim támogatásával arra törekszem — ezt a napokban el is határoztuk — hogy műszakunk július első napjától az utolsóig minden körülmények között teljesítse feladatát. Ennek érdekében a csapat tervét egyénekre is felbontjuk. Sokat várok attól, ha minden dolgozó pontosan tudja naponta, mi a kötelessége. Egyelőre még ennél is fontosabb, hogy egyszers mindenkorra megvalósítsuk a pontos műszakkezdést. Szeretnénk, ha júliusban már olyan versenyről számolhatnánk be, amely méltó jóhírünkhöz — mondja búcsúzásul Szilas frontmester. AZ ÓCSAI HATÁRBAN Az ócsai határt jártuk tegnap, Péter-Pál napján. Azt mondják az ócsaiak: csak szét kell tekinteni egy magasabb dombról és pontosan meg lehet mondani, hol milyen a föld. Mert a partosabb, homokosabb részeken már kasza alá érett az őszi árpa, a rozs, a mélyebb fekvésű, kötöttebb talajokon viszont még haragoszöldek a kalászok. Ahol megérett a gabona — még ha csak a tábla egyik csücskén is — ott tüstént lehet aratni. ★ A Vörös Csillag termelőszövetkezet egyik dombosabb, homokos talajú tábláján már megérett 10 hold őszi árpa. A szövetkezet tagjai úgy határoztak, hogy ezt a területet is kombájnnal aratják le. Kucsera István az inárcsi gépállomás kombájnosa gépével együtt már hétfőn ki is jött a határba ,, mondván: ha indulni kell, ott legyen készen. Kedden elérkezett a várva-várt pillanat, nekiállították a kombájnt az ősziárpának. A zsákokban gyorsan gyűlik az ősziárpa. Csak néhány órája dolgozik a kombájn, s máris egész kocsiravaló teli zsákot hagyott maga után. Szakács Gyula, a szövetkezet agronómusa és a tsz tagjai: Góczi Györgyné, Tabajdi Miklós, Juhász Menyhért boldogan nézik az új termést. Örömmel állapítják meg, hogy a 10 holdról mintegy 120—130 mázsa ősziárpát takaríthatnak be, vagyis holdanként megadja a 12—13 mázsát. Jó termés ez, nem is számítottak rá, hogy ezen a homokos földön ilyen jól fizet a gabona. ★ A termelőszövetkezet táblái mellett az egyéni parcellákon is megélénkült az élet kedden. Nemcsak a kapások hajladoztak a kukorica-, a napraforgó-, és répaföldeken, hanem itt is, ott is kaszával, marokszedő sarlóval vonultak a határba. Hajdú István hétholdas egyénileg dolgozó paraszt szintén úgy látta: megérett egyholdas rozsvetése, lehet aratni. Néhány nappal ezelőtt már meg is beszélte lányával, Hajdú Máriával — aki az egyik minisztériumban dolgozik — hogy háromheti szabadságából egy hetet most vegyen ki és otthon segítsen az aratásban. Így is lett: kedden délelőtt kettesben hozzáfogtak az aratáshoz, hogy mielőbb biztos helyen, a zsákokban, s a begyűjtőhelyen legyen a kenyérnekvaló rozs. A „SZABAD NÉP" POSTÁJÁBÓL Aratásra készülünk... Még néhány nap és a halogyi Petőfi tsz gabonatábláján is megpendülhet a kasza. Megkezdődik az aratás. Tsz-ünk tagsága lelkesedéssel várja már azt a napot. Tavalyról is van még kenyérgabonánk, mégis, zsákban szeretnénk már látni az idei termést is. Nemesített vetőmagot kaptunk cserébe az állami gazdaságoktól. Műtrágyát is használtunk megfelelően. Ennek köszönhetjük, hogy nem dőlt meg a gabonánk. Pedig az időjárás ugyancsak földre kényszerítette mifelénk a kalászosokat. Az egyénileg dolgozó parasztok alig hisznek a szemüknek, mikor látják a tsz szálegyenes gabonáját. Szép termés ígérkezik. Egy átlagos rozskalászban 70—80 szemet számoltunk. Legalább olyan dús a búza és az ősziárpa is. Átlagosan 4—5 mázsával többet várunk holdanként, mint az egyénileg dolgozó parasztok, 15 mázsás búzatermésre számítunk, a rozs is megadja holdanként a 14— 16 mázsát, s az őszi árpa ugyancsak nagyon jó termést ígér. Alaposan fel kellett készülnünk a nagy munkára. Aratásig a kapálást be kell fejeznünk. A krumplit kétszeri kapálás után már másodszor töltögetjük. A cukorrépát negyedszer kezdtük kapálni. A tsz-tagok eddig soha nem tapasztalt lelkesedéssel dolgoznak, mert az idén sokkal nagyobb lesz a jövedelmünk, mint tavaly. Munkaegységenként 12 forint előleget osztottunk, így pénze is van mindenkinek. Átlagosan 200—240 munkaegységet értünk el. Az aratásra nyolc kaszást állítottunk be, melléjük marokszedőt és kévekötőt is. A gépállomás már jelezte, hogy idejében küldi a kévekötő-aratógépeket. Ha szükséges lesz, erőnkből még másik két kaszásra is futja. Az a tervünk, hogy a 10 hold őszi árpánkat egy nap alatt learatjuk. A rozs 30 holdon várja az aratást, ezt is elvégezzük három nap alatt. A negyven hold búzánkra is elég lesz három nap, mert a gép is segít. Bizakodva nézünk a nagy munka elé. A családtagokat sem kellett biztatni, maguktól jöttek dolgozni. 22 család egyesül a mi csoportunkban, de több mint 40-en dolgozunk, így mindent idejében el tudunk végezni. Felkészültünk rá, van hozzá erőnk és jókedvünk. Kazár József Halogy, Petőfi Isa elnök. Azt dicsérjük, aki a dicséretet megérdemli Sok szó esik mostanában az áruk minőségének megjavításáról. Vállalatunknak az a feladata, hogy az exportra kerülő áruk minőségét ellenőrizze. Vannak tehát tapasztalataink ezen a téren. Helyes, ha a sajtó és a rádió megdicséri azokat az üzemeket, amelyek azt megérdemlik. Nem helyes azonban, ha ezt a dicséretet azok az üzemek kapják, amelyeknek a munkájában nagyon is sok a kifogásolnivaló. Ez ugyanis az illető üzem vezetőit és dolgozóit önelégültté teszi, más, valóban jóldolgozó üzemekben viszont elégedetlenséget kelt. Az utóbbi időben a Duna Cipőgyár — a «Szabad Nép»-ben és a rádióban egyaránt — sok dicséretet kapott nemcsak termelési tervének teljesítéséért, hanem gyártmányainak kiváló minőségéért is. Véleményünk szerint ezt a dicséretet a Duna Cipőgyár nem érdemelte meg. A rádióban például elhangzott: a Duna Cipőgyár munkájára külföldi reklamáció nem érkezik, és a minőséget úgy megjavították, hogy cipőiknek 92,2 százaléka elsőosztályú. Sajnos, éppen a baráti országokból súlyos reklamációk érkeztek a Duna Cipőgyár gyártmányai ellen. A 92,2 százalékos eredményt is megcáfolják azok a jegyzőkönyvek, amelyeket ellenőreink felvettek és a gyár minőségellenőrző osztályának vezetője is aláírt. Ezek szerint 1954 első negyedében exportra bemutatott cipőiknek mindössze 56 százaléka felelt meg a követelményeknek. Áprilisban a minőség tovább romlott, a bemutatott cipőknek csak 43 százaléka volt exportra alkalmas. Ugyanez volt a helyzet májusban is. Hozzá kell tennünk, hogy a «MERT» vizsgálatai előtt a gyári meo, az exportra készült cipőknek átlagosan 30—35 százalékát nem találta megfelelőnek. Az idén megtörtént az a rendkívül súlyos eset, hogy az exportra gyártott gyermekcipőknek 100 százalékát kellett visszautasítani. Az egész mennyiséget kénytelenek voltak újból gyártani, azonban még így sem felelt meg teljesen, mert ennek is mintegy 30 százaléka kifogásolható volt. Ez a súlyos helyzet annál kevésbbé megokolt, mert az anyagellátás tekintetében a Duna Cipőgyár a többi gyárhoz viszonyítva igen előnyös helyzetben van. Tévedés volna azt hinni, hogy az exportból visszamaradt cipők örömet szereznek a belföldi fogyasztóknak. A belföldi minőségellenőrző tervek e cipők túlnyomó részét nem első-, hanem másod- és harmadosztályúnak minősítették. A Duna Cipőgyár munkája különösebb beruházások nélkül, a technológiai fegyelem erősítésével feltétlenül megjavítható. Sajnos, azt látjuk, hogy a gyár vezetői a mi figyelmeztetéseinkből nem sokat tanulnak. Sokkal helyesebb lett volna tehát, ha a «Szabad Nép» és a rádió is megbírálja a Duna Cipőgyárat, a dicséretet pedig a Délmagyarországi Cipőgyár vagy a Szigetvári Cipőgyár kapta volna. E két üzem gyártmányai ugyanis 90—92, sőt sok esetben csaknem 100 százalékig valóban kiváló minőségűek. Oblath György » Minőségi Ellenőrző Rt. igazgatója