Szabad Nép, 1954. július (12. évfolyam, 182-212. szám)
1954-07-23 / 204. szám
2 Pótoljuk az árvíz okozta elmaradást A győri Wilhelm Pieck Vagon- és Gépgyár dolgozóinak elhatározása A Wilhelm Pieck Vagon- és Gépgyár dolgozói felajánlást tettek. «Tudjuk — hangzik a felhívásuk — hogy több termeléssel, exporttervünk túlteljesítésével, fokozott takarékossággal megszüntethetjük az árvíz okozta pusztítást. Ennek érdekében a következő időt vállaljuk: 1. Vállalatunk sok dolgozója részt vett a mentési munkában. Emiatt július 20-ig 113.000 munkaóra esett ki a termelésből. 1730 dolgozónk maga is árvízkárosult, és a veszélyeztetett területen lakik. Számítanunk kell arra, hogy ezek a dolgozók még több értékes munkaórát mulasztanak. Megígérjük, hogy a kiesést az év végéig pótoljuk és a befejezett termelés évi tervét 7.573.000 forinttal, túlteljesítjük. 2. Az árvízvédelmi munkálatok során vállalatunknál jelentkező költségeket az év hátralévő időszakában megtakarítjuk, sőt ezen túl három százalékkal csökkentjük a termelés önköltségét. .. Közvetlen segítséget nyújtunk az árvíz sújtotta területen lévő ásványrárói gépállomásnak és 11 termelőszövetkezetnek. Az árvízkövetkeztében elpusztult gépek, berendezések és lakóépületek kijavításának meggyorsítására brigádokat szervezünk. Segítünk a visszatelepülésben és a visszatelepült lakosságot támogatjuk az őszi mezőgazdasági munkák elvégzésében. Brigádjaink vállalatunk árvízsújtotta dolgozóinak is hathatós segítséget nyújtanak lakásaik helyreállításában. PÁRT ÉS PÁRTÉPÍTÉS_____* BŰVÖS KÖR Van egy közismert társasjáték: mindenki megfogja az előtte állónak a vállát vagy derekát, a második az elsőét, a harmadik a másodikét és így tovább — az első pedig az utolsóét. Aztán elindulnak, «körbe, körbe, karikába!» Ha valaki csak az előtte levőnek ahátát nézi, s közben lépeget — egy-egy pillanatra talán azt hiheti, ahogy előre halad. Holott csakhamar újra viszszatér oda, ahonnan elindult. Körülbelül ezzel a hasonlattal lehet helyesen jellemezni a zalamegyei Becsehely község pártszervezetének munkáját. Pedig amikor aziránt érdeklődünk, hogyan dolgozik a pártszervezet a most induló gabonabegyűjtés sikeréért, Hegyi Gábor elvtársnak, a községi alapszervezet titkárának felcsillan a szeme, s ezt mondja: «Végre egyszer eltaláltak az elvtársak a mi isten háta mögötti községünkbe! Meglátja, akad itt sok mindenféle jó is. S Hegyi elvtársnak sok tekintetben igaza van! Az országban most a letenyei járás fejezte be először az aratást, s Becsehelynek, a járás egyik legnagyobb községének nincs miért szégyenkeznie a többi falu előtt: elől járt az aratásban. Csakhogy... Csakhogy Becsehelynek több mint 3000 lakosa van, s ha enyhén akarnánk elbírálni a becsehelyi helyzetet, úgy mondhatnék, hogy a faluban levő négy alapszervezet még nem tudja átfogni az egész községet. De ha pontosan fel akarjuk tárni a valót, kereken ki kell mondanunk: itt bizony a pártnak nagyon gyönge a kapcsolata a pártonkívüliekkel, különösképpen az egyénileg dolgozó parasztokkal. A négy becsehelyi pártszervezetből három üzemi: a Rákosi és a Szabadság termelőszövetkezetben, továbbá az I. típusú Dózsa tszcs-ben külön-külön alapszervezet működik. A negyedik, a legnagyobb alapszervezet: a községi. Ide a kisebb I. típusú tszcs-kben dolgozó kommunisták és egyénileg dolgozó paraszt párttagok tartoznak. Azaz, hogy az utóbbiak csak tartoznának, mert a faluban — ahol csaknem minden második parasztcsalád egyénileg gazdálkodik — mindössze egyetlen egyénileg dolgozó paraszt párttag van: a 72 éves Stefán Antal. A 33 népnevelő közt három az egyénileg dolgozó paraszt, a 49 tanácstagból csak kettő. A tanács állandó bizottsági tagjai közül csupán a párttagok dolgoznak aktívan. A termelési bizottság elnöke: a tanácselnökasszony. A békebizottság elnöke: a párttitkár. A békebizottság titkára: Kisházi Vince, pártvezetőségi tag. «Körbe, körbe, karikába!» Mindenütt ugyanazok az emberek. A pártban, a tanácsban, a termelési bizottságban, a békebizottságban. íme két jellemző eset! A pártszervezet kezdeményezésére a tanács nemrég nagyon helyesen felkérte a pedagógusokat, hogy az úttörők szép rigmusokkal, énekekkel köszöntsék azokat a gazdákat, akik példamutatóan teljesítették húsbeadási kötelezettségüket. S várjon kinek a tiszteletére daloltak, táncoltak a kislányok, kisfiúk? Az úttörők csupán a példamutató tanácstagok és párttagok házát tisztelték meg látogatásukkal, s nem üdvözölték például a hétholdas Gerencsér Istvánnét vagy a háromholdas Böjti Andrés pártonkívüli dolgozó parasztot, holott i mindkettő pontosan eleget tett kötelezettségének. Kisházi elvtárs, a békebizottság titkára nemrég kilenc békevédelmi szerződésmintát kapott, hogy ossza szét a faluban, s a szerződésre írt vállalásokat majd tetesse ki a földművesszövetkezeti boltok kiraka- tába. Nos, az a véleményünk, hogy ezeket az augusztus 20-i vállalásokat ne tegyék ki a kirakatba! Hiszen az csak természetes, hogy ez a kilenc ember: a párttitkár, a DISZ-titkár, a tanácselnök, a tanácstitkár, a tanácsadminisztrátor, a községi begyűjtési megbízott, a begyűjtési nyilvántartó, a boltkezelő és az egyik I. típusú tszcs elnöke alkotmányunk ünnepének tiszteletére példamutatóan akar dolgozni. De miért nem köt a békebizottság ilyen békevédelmi szerződéseket pártonkívüli termelőszövetkezeti tagokkal és egyénileg dolgozó parasztokkal? Csupán felületességből, kényelemszeretetből? Nem, a való ok sokkal mélyebben van! Ez a két példa is azt mutatja, hogy Becsehelyen bizony a kommunisták csak önmagukkal vannak elfoglalva; nem tanulmányozzák a falu dolgozóinak kívánságait, szükségleteit; nem számolnak a pártonkívüli dolgozók, elsősorban az egyénileg dolgozó parasztok igényeivel, hangulatával. Sőt, az egyénileg dolgozó parasztoknak még külön nevet is adtak: «kívülállóknak» nevezik — s nem egyszer úgy is kezelik őket, mintha valóban «kívül állnának» azoknak a körén, akikre a párt számít, akiknek munkájára, szorgalmára építi a népjólét emelésének tervét. Nem csoda, ha lassan-lassan az egyénileg dolgozó parasztok is kezdik magukat «kívülállóknak» érezni... Vegyünk elő szándékosan egy «határesetet», Varga István példáját kedden az egyik pártvezetőségi tagtól megkérdeztük, folyik-e a cséplőgépeknél begyűjtési agitáció. «Igen — hangzott a válasz. — Illetve ma még nem, mert most még csak egy gép csépel, s az is olyan «kívülállóknál», akik heten egy közös szérvre, Varga István házához hordták az árpát. Ezzel a Vargával meg nem érdemes szóba sem állni, mert kulák rokona van, a klerikális reakció befolyása alatt áll, s tavaly kilépett a tszesből. A többi meg hozzá hasonló, hiszen azért állt össze Vargával. Valóban olyan ember-e ez a nyolcholdas Varga István, akivel nem érdemes szóba állni? Hiszen tény és való, hogy az egyik sógora kulák: az is igaz, hogy szívesebben beszél a pappal, mint a párttitkárral, s azt sem lehet letagadni, hogy kilépett a szövetkezetből. De tény az is, hogy Varga István szorgalmas, jó gazda, s most is közvetlenül a cséplés után szekérre rakta és az utolsó szemig beadta az államnak járó árpát. Igaz az is, hogy ez a «kívülállás» nagyon fáj Varga Istvánnak és fiánk, Varga Vincének. «Miért nem törődnek mivelünk?» — panaszolják. Elvégre Varga István mégis dolgozó paraszt, s nyilvánvaló, hogy Vargáékat csakis úgy lehet szembefordítani a Mákokkal, úgy lehet «elhódítani» a klerikális reakciótól, s úgy lehet ismét közelebb hozni a termelőszövetkezethez, ha a pártszervezet rendszeresen foglalkozik velük. A becsehelyi kommunistáknak az a kötelességük és hivatásuk, hogy az ilyen Varga Istvánokkal is beszélgessenek el, neveljék őket, erősítsék, szőjék egyre vastagabbá azt a fonalat, amely a pártszervezetet összeköti a falu dolgozóival. Voltaképpen kit is akarnak meggyőzni a becsehelyi pártszervezet vezetői, ha nem a falu dolgozó parasztságát? Csak nem úgy képzelik talán az agitációt, hogy a párttitkár meggyőzi a békebizottság elnökét (sajátmagát), a tanácselnökasszony meg a termelési bizottság elnökét (ugyancsak sajátmagát)? Nehéz feladat-e kitörni a mostani «bűvös körből»? Igenis, nem is. Persze, hogy nehéz, mert a pártszervezet vezetői eddig másként dolgoztak, s még nem találták meg a falu minden dolgozójának agyához és szívéhez vezető utat. S persze, hogy könnyű ez a feladat, hiszen Becshelyen is tömegével vannak olyan becsületes, iparkodó, példamutató dolgozó parasztok, akik — ha beszélgetnek velük, ha felkérik őket — szíves-örömest részt vesznek majd a közéletben, felszólalnak a termelési bizottság vagy a békebizottság ülésein, segítenek fölrázni visszahúzódó társaikat. Milyen törvény írja azt elő például, hogy a népnevelők közt csupán három pártonkívüli lehet? Semilyen! Hiszen a kétholdas Kovács Károly példája fényesen igazolja, hogy a község, az ország és a világ dolgaiban jártasabb pártonkívüli dolgozó parasztok mint népnevelők is kiválóan megállják helyüket. S Kovács Károlyon kívül még tíz meg tíz új pártonkívüli népnevelő segítené a pártszervezet munkáját, ha a falu vezetői gondoskodnának róla, hogy a pártszervezet köré dolgozó parasztokból álló, széleskörű aktíva tömörüljön. A pártonkívüli aktíva megteremtése Becsehelyen: egyik legfontosabb kérdés. Vagy megszületik ez az aktíva, s akkor párttagok és pártonkívüliek, termelőszövetkezeti tagok és egyénileg dolgozó parasztok vállvetve, megnövekedett kölcsönös bizalommal dolgoznak majd falujuk és az egész ország jólétéért — vagy pedig ... de erre a második «vagy»-ra kár is szót vesztegetni. Nem kétséges, hogy a pártszervezet vezetői ki tudják javítani hibájukat, áttörik a «bűvös kört», s a falu minden dolgozójával együtt, egyre rohamosabb léptekkel , valóban előrehaladnak. Végül még egy megjegyzést a letenyei járási párt-végrehajtóbizottságról. Azért, hogy Becsehelyen az új pártvezetőség kezdeti nekibuzdulása után most megrekedt a pártmunka — elsősorban a járási párt-végrehajtóbizottság felelős. Hogyan is lehetne arra gondolni, hogy a becsehelyi pártvezetőségi tagok, akik egyébként kivétel nélkül becsületes dolgozók, a járás támogatása nélkül, önmaguktól elsajátítják a vezetés művészetét? A letenyei járás munkájával eddig is kivívta az egész ország megbecsülését. Ez még inkább kötelez a pártszervezetek és a tömegek közötti kapcsolat megjavítására! Pincési Pál Röpgyűlések a budapesti üzemekben fegyverszüneti egyezmény megkötésének hírére Az indokínai fegyverszüneti egyezmény megkötésének hírére a budapesti békebizottságok sok üzemben és hivatalban rendeztek röpgyűlést. A Ganz Vagon- és Gépgyárban, a Vegyipari Gép- és Radiátorgyárban, a Klement Gottwald Gyárban és az Egyesült Izzóban békebeszélgetéseken, röpgyűléseken üdvözölték a nagy eseményt. Sok üzemből táviratokat is küldtek az Országos Béketanácshoz. A VI. kerületi békebizottság távirata így hangzik: «A béke erői újabb nagy győzelmet arattak a háborús uszítók felett. Ismét bebizonyosodott, hogy a népek békeharca megmentheti az emberiséget a pusztulástól. (MTI) SZABAD NÉP (gyári jelentés A Duna felső szakaszán tovább folytatódik az apadás és ennek hatása Győrött is érezhető. Csütörtökön délután négy órakor 672 centimétert mutatott a győri vízmérce. Az elmúlt 24 óra alatt 32 centimétert apadt a víz. A belváros felé enyhült a helyzet, de a nyugati városrészek kiürítésének fenntartása továbbra is indokolt. A veszély megszűntéről csak akkor lehet szó, ha még több mint egy métert apad az ár. A győri vízügyi igazgatóság a megyei tanács mezőgazdasági osztályával együtt a Szigetközben felderítette azokat a helyeket, ahonnan az ár visszahúzódott, de még belvizek borítják a lábon álló gabonát. A termés lehető megmentése érdekében pénteken hozzáfognak ezeknek a belvizeknek kiszivattyúzásához. Készenlétben van hetven kisebb és hat nagyobb teljesítményű szivattyú. Elsősorban Halászi, Máriakálnok és Feketeerdő környékén helyezik üzembe a szivattyúgépeket. (MTI) A Siagsfar Vörtishtripsat az árvízvédesemnben A Magyar Vöröskereszt szervezetei már egész országban megmozdultak az árvízveszély elhárítására és az egészségügyi ellátás biztosítására. Győrött a Vöröskereszt egy gépkocsival mozgó elsősegélynyújtó állomást szervezett, ezenkívül a körgátnál és az egész gátépítő területen létesített egészségügyi állomásokat. Ezeken az állomásokon a Vöröskereszt aktivistái, orvosok, tanfolyamot végzett ápolónők, elsősegélynyújtók teljesítenek éjjel-nappal szolgálatot. Az elsősegélynyújtáson kívül ellenőrzik a kitelepítettek elhelyezését, egészségügyi ellátását, ápolják a kezelésre szoruló betegeket. Minden újonnan felszerelt szálláson fertőtlenítenek, állandóan ellenőrzik a tisztaságot. A kisgyermekes anyákat külön helyiségben helyezik el, hogy a gyermekeket az esetleges fertőzésektől lehetőség szerint megvédjék. Tolna megyében a három legveszélyeztetettebb községben, Bölcskén, Madocsán és Pakson egészségügyi állomásokat állítottak fel. PÉNTEK, 1954 JÚLIUS 25 Mi okozta az árvizet ?A Volksstimme», Wien. július 9.), «Az egész országban árvízítél Tirolban* («Österreichische Zeitung», Wien. július 9.), ítéletidő Bajorországban», «Hótömegek és kőlavinák dübörögnek a völgyekben» («Neues Deutschland», július 10.). Az áradat az alpesi folyókon indult meg, az Inn vízrendszerében Schardingnél július 2-ről 3-ra 244 centiméterrel, 627 centiméter magasra emelkedett a víz. A második esős periódus ennek folytán telt medrekbe zúdította vizét, és 10-én, szombaton hajnali két órakor Schardingnél 1134 centiméterrel tetőzött az Inn, majd reggel nyolc órakor 1222 centiméteren Passaunél a Dunai Ez minden eddiginél 104 centiméterrel magasabb vizet jelent! A bajor Duna árvize Passau fölött 13-án, kedden reggel érte el legnagyobb magasságát: Hofkirchennél 83 centiméterrel múlta felül az eddigi feljegyzésekben szereplő maximumot. A legsúlyosabb tehát az Inn-folyón és a bajor Dunán volt a helyzet, közelebbről Passaunál, ahol a két folyó egyesül. Az Innen levonult első árhullám még nem szaladt le az osztrák Dunán, mikor 10-én megérkezett a második, és így július 11-én Linznél 963 centiméterre (eddigi maximum 907 centiméter!), 14-én Bécsnél 861 centiméterre (eddigi jégmentes maximum 8 58 centiméter!) emelkedett a vízállás. A bajor Dunán 13-án tetőző víz már nem okozott újabb áradást, de lényegesen hozzájárult az árvíz elhúzódásához. Ennek a rendkívül hosszúra nyúló, három egymást utolérő hullámból összetevődő áradásnak következménye volt a Szigetközre lezúdult magyarországi árvíz. A Vízgazdálkodási Tudományos Kutató Intézet keretében működő Országos Vízjelző Szolgálat a vízállásokat nemcsak centiméterben, hanem százalékban is megadja, úgyhogy a jelenlegi mederviszonyok között valószínűnek tartott legkisebb vízállást 0 százaléknak, a legnagyobbat 100 százaléknak veszi. Ha ide iktatom az így kifejezett vízállásokat, mindjárt meglátjuk, hogy mi okozta a szigetközi gátszakadásokat. A tetőző vízállás magassága Gönyünél 105 százalék Esztergomnál 102 százalék Budapestnél 93 százalék Paksnál 99 százalék Mohácsnál (várható tetőzés) 100 százalék A budapesti tetőzés 18-án, vasárnap este 805 centiméteren következett be, de a szigetközi gátszakadás nélkül természetesen magasabb lett volna. 1876 óta, kereken 80 év alatt, összesen három ízben volt Budapesten 750 centimétert meghaladó jégmentes árhullám: 1897 augusztus 8-án 780 cm 1899 szeptember 22-én 770 cm 1944 április 27-én 754 cm Az idei árvíz tehát példátlan a jégmentes árvizek történetében, amelyek hosszú tartamukkal sokkal jobban próbára teszik a védelmi rendszert, mint a rövid idejű jeges árvizek. Arányaiban legfeljebb az 1897. évi közelíti meg. Gátjaink 13 éve nem láttak ilyen magas vizet, de akkor, 1941 februárjában, csak a budapest—paksi szakasz volt nagy veszélyben és nem az egész magyar Duna! !Ön kénytelenül is felvetődik mindenkiben a kérdés: nem lehetett-e volna az árvizet előre jelezni és védővonalainkat idejében megerősíteni? Az Országos Vízjelző Szolgálat hatvanhárom belföldi és negyvenöt külföldi vízmércéről kapja naponta táviratban és rádión a vízállásjelentéseket. Ezek és a meteorológiai jelentések alapján naponta térképes tájékoztatót ad ki. Ezek a jelentések a Passautól Orsováig terjedő egész Duna-szakaszra kiterjednek és mivel tapasztalatból tudjuk, hogy Komáromtól 1, Pozsonytól 2—2.5 és Passautól 3.5—5 nap alatt érkezik le az árhullám tetőzése Budapestre, bizonyos mértékig előre láttuk, hogy mi várható, s a nagy felkészülés ennek volt köszönhető. De a szeszélyes alpesi mellékfolyók néhány óra alatt is olyan mértékben megduzzadhatnak, hogy Linzben és Bécsben mindössze 12 órára, Pozsonyban 24 órára, s Budapesten 48 órára tudunk megbízható előrejelzést adni. Ennyi idő alatt többszáz kilométeres gátszakaszokat méternyi magassággal nem lehet megerősíteni. Ilyen célokra sokkal hosszabb előrejelzésre volna szükség. A meteorológusok 24 órás előrejelzései azonban semmit sem tudnak mondani a csapadék nagyságáról, a hosszabb időre szóló (nálunk kéthetes, a Szovjetunióban 1—3 hónapos) előrejelzések pedig csupán annak megállapítására szorítkoznak, hogy az egész időszak az átlagosnál szárazabb vagy nedvesebb lesz-e. Lászlóffy a Woldemark Vízgazdálkodási Tudományos Kutató Intézet osztályvezetője Az árvízűzte Foltányi-családnál Jelentés az élelmiszerellátásról Foltányiék sokan vannak. Szigetközből, Gyulamajorból nyomta ki őket a víz. A népes család az árvíz után két nappal számbaveszi a szülőket, testvéreket , ki hol van, merre sodródott, milyen gondokkal, bajokkal küszködik. Segítsünk nekik a számbavételben. Először is tudatjuk az összes ismerősökkel, hogy az öregek itt vannak teljes épségben, egészségesen Ménfőcsanakon, az Új Élet termelőszövetkezet portáján. Foltányi Ferenc bácsi most jött be a szénahordásból, e pillanatban főzőtököt segít lerakni a szövetkezet hűs pincéjébe. Foltányi néni tejföles kenyeret eszeget a szekér mellett és zsörtölődik: — Micsoda masiniszták vannak itt ezen a szemerei gépállomáson. Szedem a kévét az aratógép után és egyszeresük leáll... azt mondja, bedöglött. Most itt kell tétlenkedni az embernek. Foltányi néni 57 éves. Annyit hozott ki a vízből úgyszólván, ami rajta van és haragszik a szemerei masinisztákra. Igaza van. Miért nem adnak emellé egy rendes aratógépet? Az öregek tehát együtt vannak. Hazudna aki azt mondaná, hogy nincsen semmi bajuk, gondjuk. Azt se tudják, áll-e még a házuk Gyulamajorban? Ketten együtt — amúgy öregesen — 537 munkaegységet hoztak össze tavaly a szövetkezeti munkában. S a kukoricások, a répaföldek, a jólismert szelíd hajlatok, a búzaföldek, az egész határ, amelynek harminc esztendő alatt talán minden maréknyi földjére jutott a Foltányi-család verejtékéből — most víz alatt szenved, öreg Foltányi sóhajt egyet és hosszú élete emlékei közt kutat. — Tizenkilenc évig ott, Gyulamajorban cseléd voltam a Hédervári grófnál... de sokszor rámverték az ablakot hajnali három órakor. Most a szövetkezetben három év alatt többre mentem, mint akkor tizenkilenc évig. Hiába, sajnálja az ember... Ez itt a kicsi unokám. Az a nagyobbacska lány, Tercsi, a legfiatalabb a gyerekek között ... Ahogy az unokák általában szokták, egy kicsi lányka átkarolja a nagyapja térdét és úgy néz fel őszinte bámulattal. Takaros, unokáknak tetsző bajusza van az öreg Foltányinak.★ A kislány apja, Horváth Imre ugyancsak a gyulamajori Úttörő termelőszövetkezet tagja. A számbavétel tehát úgy folytatódik, hogy Ménfőcsanakon otthont talált a Foltányi-család másik hat tagja is, mert Horváth Imre — a nő — négy gyereket hozott magával az árvízből. — Megálltak velünk a teherautók a tanácsháza előtt, de igazán csak kicsi időre. Megkaptuk az elszállásolást, otthont adtak a ménfőcsanaki elvtársak. Köszönet jár nekik érte. Meg vagyunk elégedve a kosztolással is — naponta háromszor főzetnek a tanácson. Három helyen állítottak fel közös konyhát Ménfőcsanakon. Ide hordja a földművesszövetkezet a húst, lisztet, tésztát, burgonyát, mikor mit főznek. Hiány nincssemmiben. Segít a «hátország», az ország népe az árvíztől szenvedőknek. Dénes elvtárs, a vendéglátó tenyelőszövetkezet elnöke épp akkor járt az éjjel a tanácsházán, amikor befutott egy élelmiszerrel megrakott tehergépkocsi. Úgy mondták, hogy egy messze vidéki, borsodivánkai termelőszövetkezet küldte. Két bárány, 10 mázsa búzának a lisztje, egy zsák cukor, azonkívül káposzta, krumpli és más élelmiszer volt a gépkocsin. Orvosok, vöröskeresztes védőnők látogatják a házakat. Jöjjenek el majd Foltányiékhoz is, mert ez az unoka aligha tiszteli az orvos által jónak látott gyermekétrendet. Nemrégiben tejet ivott és most nagy figyelemmel rágcsálja valamelyik csanaki kert savanyú almáját. ★ Az árvíz, a partszakadás ott fenn Ásványrárónál, kitörölhetetlen emlékeket hagy az emberekben. Ez a kislányka is megérti majd egyszer, mennyit kellett azért küzdeni, hány katonának, férfinak kellett kockára tenni az életét, hogy» ő itt Ménfőcsanakon szüleivel, testvéreivel együtt új otthonban élhessen, s az almának örülhessen. Egy Dunaszegről jött egyénileg dolgozó paraszt, Szalai József — akinek ugyancsak a szövetkezet adott testvéri segítséget — egy hadnagyot emleget. — Micsoda derék, barna gyerek volt... Hogy az mit csinált ott Dunaszegen, a házak közt. Nem lehet kifejezni azt a hálát, amit mi a katonák iránt érzünk. Az a hadnagy csak azt nézte, hol van még menteni való ember, állat. Egyszerre két malacot hozott a hóna alatt. Egy kosár csirkét nyomott a kezembe... Vigye papa... ezek is hadd éljenek. Azon a napon Horváth István délelőtt még az ásványrárói gátakon dolgozott. De mikor a víz betört, menteni kellett az állatokat. Egyetlen tehenet, borjút sem hagyott elpusztulni. Az ő gondjaira voltak bízva, a szövetkezet tehenésze. A teheneket elhozta, de holmija ott maradt a házban, a padláson. Ott van selyempapírba csomagolva az a kitüntető díszoklevél is, amelyet a kongresszusi versenyben kapott. Most akarta berámáztatni... ★ «Már úgy terveztük... már azt akartuk...» Mindig visszatér ez a félmondat az emberek szavaiban. ... Ott voltak már az oszlopok, most akartuk bevezetni a villanyt. Úgy volt, hogy nemsokára mozi is játszik Gyulamajorban. Úgy vártuk a villanyfényt... — úgy virágzott már a mi szövetkezetünk, talán párja sem akadt az egész környéken — dicsekszik Horváthné. — Két szép selyemszalagot is kaptunk kitüntetésképpen. Visszaadja-e az elárasztott föld azt, amit ebben az évben elvesztettek a szigetköziek? Árvíz után mindig jó a termés, szántani kéne. Leforgatni a földbe a termékenyítő iszapot. Ha Ásványrárónál betömik gátszakadást , nagyon nagy köszönet jár érte a szovjet katonáknak és a csehszlovák elvtársaknak — remélhetőleg hamarosan elfut a víz a Szigetközből. Visszamehetünk a földekre, nem kell ám félteni a szigetközi népet! Olyan lesz ott megint a határ, olyan viruló és gazdag, akár egy gyümölcsöskert.★ Ha valaki elindul megkeresni a többi Foltányit a közeli falvakban, jól nézze meg, kitől kér útbaigazítást az útelágazásoknál. — Nem vagyok idevalósi — rendszerint ez a válasz. Megkérdezhet az ember ötöthatot — egyik sem idevalósi. Ahogy a Dunamegáradt, épp úgy meggyarapodtak, megnőttek ezek az itteni falvak pár nap óta. Kisbarátin szép háza van Fehér Lajos középparasztnak — nyolc család kapott benne menedéket. Még nagyobb a forgalom Bedóék udvarán: a tanács itt állított fel egy 190 személyre főző konyhát. A mai menü zöldbabfőzelék, marhapörkölt. A számbavételben Foltányi Imre következik, őt Táplánypusztán találja, aki keresi. Testvére, Béla ott motorozott el éppen a táplányi országúton, Imre messziről megismerte és a viszontlátás forró örömével ölelték meg egymást. Itt találkoztak először az árvíz óta. Imre ott maradt az állami gazdaságban, beállt aratónak. Dolgoznak ott más szigetköziek is, akik sopánkodás helyett rögtön a kasza nyele után kaptak. Nagyon beérett már a taplányi gabona és a szigetköziek segítségével két nap alatt learatták a búzát Taplánypusztán. Foltányi Bélát, a negyedik testvért még messzebb sodorta az ár. Ásványrárón, a gépállomáson volt párttitkár — a töltéstavi gépállomásra szorult a víz elől. Ha a többi testvér úgy megtalálta az utat a munkához, a legelső kapaszkodóhoz, ami az árvízi csapásból kiemeli a szigetközieket — hogyne találná meg ezt az utat éppen a párttitkár, Foltányi Béla? Úgy jár máris a gépállomás ügyei után, mintha otthon tenné Ásványrárón. S a két öreg szülő, meg a többi testvér tele van reménységgel, tervezgetéssel. Bennük már kész tervekké értek a holnapi feladatok. Nagy munka vár a vízből kimentett szántótraktorra! — Utánaakasztunk egy nagy árokásó ekét, s összevezetjük a visszamaradt vizet a gát tövénél, onnan pedig visszaemeljük a Dunába. El kell vezetni minél előbb, mert még mindig sok kapást tudnánk megmenteni. Ősszel pedig nekimegyünk, s leforgatjuk az egész határt, nem hagyjuk megtámadni a talajt. Még két Foltányi-testvérről kell számot adni. Józsefről csak annyit, hogy a téti járásban arat valahol — a téti gépállomás gépén. S ha jutott ebből a dolgos, nagy családból a szövetkezeti földekre, az aratógépekre, az aratást oly igen váró gabonaföldekre — jut belőlük a gyárba, a gépek mellé is. Nemcsak aratni, csépelni kell most, hanem a gyárakban is termelni, termelni szakadatlanul, hogy amit Győr védelme elvett a termeléstől— mihamarabb pótoljuk, így kívánja ezt a Foltányi-család és az egész nép érdeke. Ezért tehát a hatodik Foltányi-testvér — Ferenc a neve — beáll a régi munkahelyre, a vagongyárba. ★ Foltányiék — mint eddig is kiderült — sokan vannak, népes család. De még így is csonka, nagyon csonka a számbavétel, mert Foltányiék sokkal többen vannak. Ezrek és ezrek szenvedtek éppúgy a fékeveszett öreg Dunától, mint ők. Ezer és ezer család rajzott ki éppúgy a földekre, az aratásba, az újonnan megtalált munkahelyekre, akár ez a nagy munkás, dolgos, szorgalmas család. Mások is éppúgy bizakodnak, reménykednek, tervezgetnek a régi földekről, otthonokról, a jövőről, akár Foltányiék. S éppúgy megtalálják a visszautat a megszokott életbe, az újonnan felépülő otthonukba, a veszély után még kedvesebbé váló családi melegségbe — akárcsak Foltányiék. Mocsár Gábor A magyarországi folyók legtöbbje tavasszal, a hóolvadás idején éri el leg-magasabb szintjét. A Tiszán és a Körösökön nem ritka az esőzés okozta november-decemberi árvíz sem. A Duna azonban egészen más természetű. Legveszedelmesebb árvizei a jégelvonulással kapcsolatban szoktak jelentkezni. Amint a tavaszi olvadástól megduzzadó folyó leveti jégpáncélját, c. meginduló jégtömlxik minden nagyobb akadálynál, az élesebb kanyarulatokban, a zátonyokon és szigetek csúcsán el-elakadnak, torlaszba verődnek és a szó szoros értelmében eldugaszolják a folyam medrét. Ilyenkor tehát nem azért árad meg a folyam, mintha túlságosan sok vizet hozna, hanem csakis a meder elzáródása miatt. A jeges árvíz ezért bármilyen veszedelmes is, nem tart soká. Mihelyt kimozdul a helyéről a torlasz, leszalad a víz és megszűnik a veszély. A XI. századig visszanyúló történelmi feljegyzések egész sora tanúsítja, hogy a Dunán a télutó árvizei voltak mindig a legrettegettebbek. Budapest történetében mindenkor emlékezetesek maradnak az 1838 március 13—15-i árvíz napjai, amikor csupán Pesten 4254 házból 2281 dőlt össze! Ez az árvíz a mai vízmércén 1029 centiméter magas lett volna, igyis több mint két méterrel volt magasabb a vasárnapi tetőző magasságnál, s a főváros alatti szakaszon is óriási pusztítást okozott. Országszerte összesen 10.100 ház pusztult el, 3200 megrongálódott, 153 ember vesztette életét. Az 1838. évi árvíz után határozták el a Duna szabályozását, hogy hasonló országos csapás megismétlődésének elejét vegyék. S ez ma már kizártnak is tekinthető. De a Duna nem adta meg magát egykönnyen. Az 1876. évi jéglevonulás alkalmával, február 26-án 867 centiméterre hágott és a szabályozóművek fejlesztésének vétkes elmulasztása miatt 1940-ben és 1941-ben is veszedelemben forgott a főváros. A Dunavecse alatt keletkezett jégtorlódás miatt 1941 február 4-én Budapesten 838 centiméterig emelkedett a vízszint, s az apostagi gátszakadás következtében a pest megyei dunabalparti síkságon 140.000 hold került víz alá. Jellegzetes tünete a Duna vízjárásának a koranyári, úgynevezett zöldár is. Rendesen hat-nyolc héttel követi többi folvónk árvizét, május—júniusban a legmagasabb, de gyakran, átnyúlik a júliusba is. Ilyenkor indul meg a Duna alpesi mellékfolyóinak vízvidékén a hóolvadás, amely időben egybeesik a koranyári esőzésekkel. A bajorországi Iller, Isech és Isar, a svájci és osztrák Alpesek jégáraiból táplálkozó Inn és Salzach, a felsőausztriai Traun és Enns bőven öntik ilyenkor vizüket a Dunába, s nem a Magyarországon vagy a kárpáti mellékfolyók vízgyűjtőjében hullott csapadék dönti el, hogy milyen magasra hág válunk a Duna, hanem a felsorolt mellékfolyók hozama. A hóolvadás azonban nem szokott az egész vízgyűjtő területen egyszerre bekövetkezni. Előbb, március-áprilisban jön le a középhegységek vize, s csak később, május-július közt indul meg az olvadás a 3000—4000 méter magas alpesi vidékeken. Olyan óriási területen, mint a Duna vízgyűjtője — Budapestig számítva 185.000 négyzetkilométer — az eső sem esik egyszerre mindenütt. A Duna zöldárja ezért hetekig elhúzódik, s ennek következtében nem is szokott túlságosan magasra hágni. Még a 670 centiméter magas budapesti alsó rakpartot sem önti el minden évben. De kivételes esetben mégis előfordulnak olyan időjárási helyzetek, amelyek nyári időben is példátlanul magasra duzzasztják a Duna vizét. Idén az erősen megkésett tavasz miatt későre maradt a hegyvidéken a hóolvadás, a csapadékos, hűvös időjárás miatt csökkent a párolgás, s nagyon csekély volt a talaj felszínének vízfelvevő képessége is. Ilyen előzmények után érthető, hogy a július 1—11 közt Bajorországban és a környező területeken bekövetkezett viharos esőzés és havazás példátlan árvizet zúdított az egész Duna völgyére. Voltaképpen két rendkívül csapadékos időszak közvetlen egymásutánjáról volt szó. Július 1—2-án volt az első és 11—11-én a második, még az elsőnél is súlyosabb. De közben 5-én is kiadós eső hullott. A szóbanforgó 11 nap alatt Münchenben 249 milliméter esőt mértek, holott az egész július sokévi átlaga is csak 133 milliméter. Az ausztriai Tirolban, a Felső-Inn völgyében a csapadék átlagos magassága ez idő alatt 224 milliméter volt, ugyanitt a július sokévi átlaga 136 milliméter. A száraz számoknál talán többet sejtetnek az osztrák és német lapok címei: «Katasztrofális időjárás — mint még soha*«österreichische Tej A tej- és tejtermékellátás természetesen szorosan összefügg szarvasmarhatenyésztésünk helyzetével, amelyet már előző jelentésünkben ismertettünk. Ebből kiderült az is, hogy ha nem is gyors, de fokozatos, állandó emelkedésre lehet számítani. Májusban 10,2 százalékkal több tejet adott el a kiskereskedelem, mint egy évvel ezelőtt. Az utóbbi időben azonban így is voltak a tejellátás körül zökkenők, amelyeket főleg a tejbegyűjtés elmaradása okozott. A szakemberek véleménye szerint a következő hónapokban a tejellátás, ha nem is éppen bőséges, de kielégítő lesz. Ez persze attól is függ, hogyan alakul a beadás, hogyan teljesítik feladataikat a begyűjtési szervek. Függ továbbá a tejipar és a kereskedelem munkájától is. Az elmúlt években épült néhány korszerű, új üzem, például Szolnokon, Debrecenben, Bácsbokodon és másutt. Épül a mátészalkai tejipari vállalat. A Dunántúlon néhány régi üzemet korszerűsítettek. De a tejipar technikai színvonala és teljesítőképessége így sem felel meg a szükségleteknek. A következő években még igen sokat kell tenni a tejipar korszerűsítéséért és bővítéséért. Emellett azonban a jelenlegi berendezéssel is jobb eredményeket érhetnének el, ha nagyobb gonddal végeznék mindenütt — a begyűjtő csarnokokban, a szállításnál, a tejüzemekben, s nem utolsósorban a boltokban — a munkát. Sajt és vaj Egyébként a tejtermelés és a begyűjtés elmaradása nem annyira a tejellátásban éreztette közvetlenül a hatását, mint inkább abban, hogy nem jutott elég tej a sajtgyártáshoz. Ezért is szűk a választék, inkább csak ömlesztett sajtot kapni. A tejtermelés emelkedésével együtt újra rá kell térni sokkal többféle sajt gyártására. A forgalomba kerülő vaj mennyisége 36 százalékkal emelkedett. De még ennél is többre lenne szükség. Baromfi A sertés- és szarvasmarhaállományhoz hasonlóan a baromfiállomány is csökkent az utóbbi években. Az év első felében nem került elég baromfi a kereskedelmi forgalomba. Ezt csak részben ellensúlyozta az ugrásszerűen megnőtt szabadpiaci forgalom. Tavaly júniusban 674 mázsa baromfit adtak el a budapesti szabadpiacon , az idén júniusban 2392 mázsát, vagyis három és félszer anynyit. Az első félévben egyebek között azért sem került elég baromfi kereskedelmi forgalomba, mert eltették tojástermelésre. Egyébként a baromfitenyésztési kedv is fellendült. Számos jele van ennek. Tavaly alig mutatkozott kereslet naposcsibe iránt, míg most a kereslet hatalmasan felszökött. A keltetőállomások alig tudnak eleget tenni a kívánságoknak. Lényegesen nagyobbarányú a baromfinevelés, mint tavaly volt. Mindez fokozatosan érezteti majd hatását. Az ellátás komoly javulása csirkénél július második felére és augusztusra, kacsánál szeptemberre, októberre, libánál pedig novemberre, decemberre várható. Tojás A tojásellátás nagyon megjavult. A bolti kiskereskedelem 1953 második negyedévében 46,624.000 tojást adott el, ez év második negyedévében pedig 62,198.000-t. Az őstermelők 30,5 százalékkal több tojást hoztak fel a budapesti piacra, mint tavaly. A nagy kínálatnak megfelelően csökkentek az árak. Tavaly júniusban 2.30 forint volt a tojás ára, az idén 1.20—1.40. Ezekben a hetekben az aratás, a növényápolás összetorlódott munkái miatt a parasztság valamivel kevesebb tojást hoz piacra. De zökkenők a tojásellátásban most sem lesznek. Az év hátralévő részében is előreláthatólag jó lesz az ellátás. Egyébként, az idén jóval több tojást tartósítottak, mint tavalyi Teljes erővel takarítják be a terményeket , a veszélyeztetett területekről A Budapesttől délre eső árvízveszélyeztetett területekről gyors ütemben takarítják be a terményt. Bogyiszlónál, Decsnél, Őcsénynél, Bátánál és Mohács-szigeten további átszivárgások miatt a talajvíz lassan emelkedik. Ezért a terménybetakarítás ütemét erősen gyorsítani kellett, főleg Mohács-szigeten, ahol az állami gazdaságnak a veszélyeztetett területen szerdán még mindig lábon állt 450 hold búzája. A földművelésügyi minisztérium erre a területre 18 kombájnt, két aratógépet és tíz tehergépkocsit küldött a betakarítás meggyorsítására. A betakarításban honvédség is segít a lakosságnak. Sürgős aratásra vár még a dunaszekcses-margitaszigeti szakasz veszélyeztetett területén is mintegy 160 hold kenyérgabona. Itt nyolc kombájnnal folyik a betakarítás. (MTI) Szerdán este 68.875 hold állt víz alatt A földművelésügyi minisztériumhoz beérkezett jelentések szerint szerdán este ez egyes szakaszokon a következő területek álltak víz alatt: Az elárasztott területeken az országhatár a győri szakasz kivételével a mezőgazdasági termények tervszerű betakarítása következtében a gabona 95 százalékát még az árterületekről is megmentették. (MTI) Kát, hold Országhatár —Győr szakaszon: mintegy 45.000 Győr —Komárom — Nyergesújfalu 210 Nyergesújfalu—Visegrád 1.000 Visegrádt-Budapest 1.200 Budapest —Adony 2.600 Adony — Dunaföldvár — Gerjen 1.720 Gerjen —Bátaszék 700 Szob—Budapest 1.600 Budapest — Dömsöd 6.060 Pömsöd —Apostag 3.600 Apostag —Géderlak 2.045 Géderlak—országhatár 2.ECO összesen mintegy: 68.875