Szabad Nép, 1954. szeptember (12. évfolyam, 244-273. szám)
1954-09-25 / 268. szám
VILÁG PROLETÁRJAI EGYESÜLJETEKSZABAD NÉP A MAGYAR DOLGOZÓK PÁRTJÁNAK KÖZPONTI LAPJA XII. ÉVFOLYAM, 268. SZÁM ÁRA GO FILLÉR SZOMBAT, 1954 SZEPTEMBER 25 . Ezek a napok városon és falun egyaránt a példamutatás, a haza iránti hűség sok nagyszerű bizonyítékát adják. Két napja jelent meg kormányunk felhívása , s e két nap alatt már sokszázezer dolgozó adta kölcsön forintjait az államnak, hogy minél gyorsabban elgördíthessük, félrelökhessük utunkból a népjólét további emelésének akadályait, hogy szebb, jobb, tartalmasabb életet teremthessünk az ország minden honpolgára számára. A faluról érkező első hírek szerint a dolgozó parasztság legjobbjai példásan kiveszik részüket az Ötödik Békekölcsön jegyzéséből. B. Tóth Miklós tizenegyholdas törökszentmiklósi középparaszt, a termelési bizottság elnöke például ezer forintot jegyzett. Takács Sándor, a mezőtúri Haladás tsz tagja hétszáz forint értékű kötvénynek lesz tulajdonosa. Népünk most azt várja, hogy a legjobbak példáját követve, minden becsületes dolgozó paraszt tettekkel feleljen a haza hívó szavára. Vasárnap az ország minden községében népnevelők keresik fel a falvak dolgozóit, s elbeszélgetnek velük arról, miért érdeke személy szerint minden dolgozó parasztnak, hogy békekölcsönt jegyezzen. Népnevelőink nem mennek üres kézzel, s hazánk bármelyik községéről legyen is szó, bőven van mivel érvelniük, sok-sok meggyőző számot, adatot, történetet, eseményt vihetnek magukkal tarsolyukban. Nézzük legelőször, miről tanúskodnak a puszta számok! Vegyünk példának egy megyét: Hajdú-Bihart, s innen is csupán néhány adatot. Itt 1953 második felében 8000-rel több bőrcsizmát, 9000-rel több bakancsot, 46.000-rel több férfi-, női és gyermekcipőt, 11.000-rel több gumicsizmát, 1100-zal több kerékpárt és 730-cal több rádiót adott el a kereskedelem, mint egy évvel korábban. A mozilátogatók száma több mint 35 százalékkal emelkedett. Eredményesen folyik a harc a mezőgazdasági termelés ősi ellenségével, az aszállyal szemben is: az öntözött terület ma háromszorosa a tavalyinak. Vagy ..nézzünk meg egy községet, a csongrád megyei Tápét. Itt azelőtt két év alatt sem fogyott el annyi ruha, lábbeli, edény, mint az idén. Márta István dolgozó paraszt nemrégiben lovat vásárolt, s rajta kívül néhány hónap alatt húszan vettek lovat ebben a községben. S nincs olyan falu szerte az országban, ahol a szomszédba kellene menni hasonló példákért. Népnevelőink tehát mindenütt bátran beszélhetnek róla, milyen időpontban is kerül kibocsátásra az Ötödik Békekölcsön. Nem túlzás, ha azt mondjuk, hogy attól a tíz év előtti tavasztól eltekintve, amikor a földreformot végrehajtottuk — a kormány még sohasem tett ennyi erőfeszítést a mezőgazdaság fellendítésére, megsegítésére, mint most. Van-e a magyar mezőgazdaságnak olyan dolgozója, aki az elmúlt hónapok folyamán saját életében ne tapasztalta volna, hogy ez a nagy erőfeszítés már megérlelte első kezdeti gyümölcseit? A most záruló Országos Mezőgazdasági Kiállítás — ez a nagyszerű beszámoló az ország színe előtt — szintén azt bizonyítja, hogy egész népünk harca a mezőgazdasági termelés fellendítéséért egyre szebb eredményeket hoz. Akinek pedig szívügye mezőgazdaságunk felvirágoztatása, az szívesen adja kölcsön forintjait az államnak, ha népnevelőink emlékeztetik a kormány felhívásának szavaira. «Az ötödik Békekölcsön 1100 millió forintos összegét kormányunk az egész dolgozó nép érdekében arra fordítja, hogy jelentősen hozzájáruljon a mezőgazdasági termelés fejlesztéséhez, növelje a közszükségleti cikkek termelését, emelje valamennyi dolgozónk életszínvonalát. Az elmúlt öt év tapasztalatai azt mutatták, voltak dolgozó parasztok, akik húzódoztak attól, hogy államkölcsönt jegyezzenek. Most, amikor az egész ország, város és falu vállvetve harcol a mezőgazdaság fejlesztéséért, amikor az Ötödik Békekölcsön elsőrendű célja, hogy ezt a harcot segítse — erre a húzódozásra semmi ok nincs. Nyilvánvaló: a mezőgazdaság fellendítésével fejlődik az egyénileg dolgozó parasztok, s még jobban a termelőszövetkezetek gazdasága. A felhívás szavai tehát azt jelentik, hogy saját magán segít minden dolgozó paraszt, aki becsületesen kiveszi részét a kölcsönjegyzésből. Ráadásul a tanács által gyűjtött és kifizetett jegyzések negyedrésze ott marad a faluban, ez az összeg közvetlenül a lakosság szociális és kulturális igényeinek kielégítését szolgálja, Így függ össze a legszorosabban a dolgozó parasztok egyéni érdeke az állam érdekével. De itt még többről van szó. Az egyénileg dolgozó parasztok ma már nemcsak saját parcelláiknak a gazdái, s a termelőszövetkezeti tagokra sem csupán 500 vagy 5000 holdas gazdaságuk gondjai tartoznak. Ez az ország a dolgozók hazája lett, itt a nép az úr, a gazda. Gazdának lenni azt jelenti: okosan, felelősséggel kell gazdálkodnunk minden fillérrel, akár saját magunk javairól, akár az ország javairól van szó. Az a dolgozó paraszt, aki most kölcsönt jegyez , okosan gazdálkodik saját maga és az ország javaival, megmutatja, hogy tovább lát a saját portájánál, hogy büszkén vallja magát az ország gazdájának, s felelősséget érez hazája sorsa iránt. S egyúttal védi a békét is. A kölcsön nemcsak nevében békekölcsön, hanem tartalmában is az. Egyrészt azért, mert legközvetlenebbül is békés célokat szolgál: a növénytermesztés és az állattenyésztés fellendítését, több közszükségleti cikk gyártását. De békekölcsön ez azért is, mert drága hazánkat, a dolgozók Magyarországát erősíti, s így közvetve is hozzájárul ahhoz, hogy hazánk még szilárdabban megállhassa helyét a békeszerető népek soraiban. Nem szabad arról sem megfeledkeznünk, hogy a kölcsönjegyzés, a takarékoskodásnak is jó módszere. Hiszen kölcsönről van szó, amelyet mindenki az utolsó fillérig pontosan visszakap. Sőt könnyen lehet, hogy sokszorosan kapja vissza kölcsönadott forintjait. S az is nyilvánvaló: minél több dolgozó paraszt jegyez békekölcsönt, annál nagyobb a valószínűsége, hogy a 350.000 nyereményből több lel majd gazdára falun. De a békekölcsön jegyzés sikeréhez nem elég, ha népnevelőink mindezt csak elmondják a falu népének. A szavakat akármilyen igazak is legyenek — tetteknek kell megerősíteniük. Tetteknek, azaz annak, hogy a népnevelők, köztük is elsősorban a kommunisták, jó példát mutassanak a kölcsönjegyzésben. Ha minden népnevelő, minden falusi kommunista példamutatóan kiveszi részét a kölcsönjegyzésből és a felvilágosító munkából egyaránt, semmi kétség: dolgozó parasztságunk tömegesen jegyez békekölcsönt, becsülettel megteszi, amit az ország vár tőle. ŐSZENTIVÁNON MINDENKI JEGYZETT Csongrád megyében, Ószentiván községben jó munkát végeztek a kommunista és a pártonkívüli népnevelők. Gulyás Lajos, Molnár Jánosné, Gombos József dolgozó parasztok az elsők között jegyeztek a faluban, majd elindultak hogy elbeszélgessenek dolgozó paraszttársaikkal. A falu gazdái örömmel fogadták a népnevelőket és szívesen követték példájukat. Péntek délre már valamennyien eleget tettek hazafias kötelességüknek és összesen 27.400 forintot írtak a jegyzési ívekre. Ószentivánon ezzel véget ért a kölcsönjegyzés. A falu dolgozó parasztjai az idén 5000 forinttal jegyeztek többet, mint tavaly. TRAKTOROSOK JEGYZÉSE A SZÁNTÓFÖLDEKEN Bács megyében a lajosmizsei gépállomás traktorosait munka közben keresték fel a népnevelők. A szántó-vető traktorosok szívesen fogadták a jegyeztető párokat. Közülük elsőnek Földházi Imre jegyzett 1000 forintot. Utána Fekete Imre kétszeres sztahanovista traktoros 700 forintot, Mindér Imre 18 éves traktoros DISZ-fiatal, aki most jegyez először, 400 forintot adott kölcsön az államnak. ELSŐK KÖZT A MUNKÁBAN IS, A JEGYZÉSBEN IS A Szolnoki Járműjavító dolgozói közül a húzásokon soknak kedvezett már a szerencse. Az Első Békekölcsön hatodik sorsolásakor például tizenhatan nyertek 1000— 1000 forintot. Most ezért is szívesen adják forintjaikat az államnak. A gőzcserejavítóbrigád vezetője, Karakas Károly elvtárs 9 óraikor már büszkén újságolta, hogy brigádjának minden tagja elsők között jegyzett. S amire még büszkébb: nemcsak a jegyzésben, hanem 130 százalékos teljesítményével a munkában is az elsők között jár a Karakas-brigád. AZ EGYETEMEN Az Eötvös Loránd Tudományegyetem élet- és földtudomány, matematika, fizikai és kémiai karán az előadások szünetében tartottak röpgyűléseket. A Földtani Intézet dolgozóinak figyelmét Vadász Elemér kétszeres Kossuth-díjas akadémikus hívta fel a kölcsönjegyzés jelentőségére. A professzor elsőnek írta nevét az ív alá: 6000 forintot jegyzett. Szádeczky Kardoss Elemér kétszeres Kossuth-díjas akadémikus ugyancsak 6000, Meisel János docens pedig 2300 forintot adott kölcsön a nép államának. Sztahanovista példa Szőczei Sándor, a MÁVAG Kossuth-díjas sztahanovista kovácsának 2300 forint a havi keresete. 1800 forint jegyzésével járult hozzá az ötödik Békekölcsön sikeréhez. Szőczei elvtárs tudja: a termelés legjobbjainak, a sztahanovistáknak hazafias kötelessége példát mutatni a kölcsönjegyzésben is. Péntek este új számok kerültek a Lenin Kohászati Művek finomhengerművének falára. A dolgozók büszkén álltak meg a tábla előtt, amely hírül adta: péntek este 7 óráig a Lenin Kohászati Művek dolgozóinak 85 százaléka jegyzett békekölcsönt, összesen 8.491.000 forintot. Nagyszerű eredmény ez, a diósgyőri kohászok, martinászok, hengerészek ismét példát mutattak az országnak. De vannak gyárrészek, amelyek különösen kivették részüket a békekölcsönjegyzés sikeréből. Az újgyári megmunkálóban például már minden dolgozó jegyzett kölcsönt, s összesen 135.400 forintot adtak az államnak. Befejezték a jegyzést a Gázgyárban is, s válaszolt az állam felhívására a most épülő új nagy középsor szerelőrészlegének minden tagja is. Az igazgatóság dolgozói csaknem kétmillió forintot jegyeztek. Büszkén emlegetik mindenfelé Csirmai Jánosnét, Simka Károlyt, Lévai Nándort, s a többieket, akik elsőnek és példamutatóan válaszoltak az állam felhívására. Mozgalmas, lelkes napok ezek a Lenin Kohászati Művekben is. És ez a lelkesedés, az a vágy, hogy a diósgyőriek megmutassák, szeretik a pártot, államunkat, nemcsak a jegyzéseknél nyilvánul meg, hanem a munkában is. A röpgyűléseken a durva- és a finomhengerdében az elektroacélműben egész sor felajánlást tettek a munkások. A durvahengerde trió során péntek reggelre 121 százalékra, a nemesacél kovácsműhelyben 131.4 százalékra, a vasöntödében 115.2 százalékra teljesítették a tervet. így válaszolnak a diósgyőriek az állam felhívására, így mutatnak példát az egész országnak. EZER FORINTOT JEGYZETT FARKAS LAJOS TISZASÜLYI TSZ-TAG Farkas Lajost, a tiszasülyi Vörös Csillag termelőszövetkezet tagját a rizsföldön keresték fel délután a kölcsönjegyzési ívvel. Első szóra 1000 forintot jegyzett és a köréje csoportosuló dolgozóknak elmondotta: van miből jegyeznie, mert már 400 munkaegységet szerzett, s az előzetes számítások szerint 40—50 forint lesz a munkaegység értéke a szövetkezetben. Farkas Lajos példáján felbuzdulva a helyszínen hat szövetkezeti tag jegyzett. Valamennyien 400—400 forintot adtak kölcsön az államnak. JEGYEZNEK A KISIPAROSOK A kisiparosok szívesen adják kölcsön forintjaikat az államnak, ezzel is válaszolva a magánkisipart segítő kormányintézkedésekre. Eperjesi Mihály győri cipészmester 1000 forintot jegyzett. — Látom, hogy a kormány segít, megbecsül bennünket. Ennek jele, hogy a KIOSZ jó munkámért jelvénnyel tüntetett ki. Markovics Simon budapesti asztalos 2000 forintot, Fleischer György ingkészítő 2500, Rafael László kalapos 1500 forintot jegyzett. A kisiparosok kölcsönjegyzését most megkönnyítették, mert tízhónapi részletben fizethetik be a jegyzett összeget. A ZALAI OLAJMEZŐKÖN Zala megyében a Nagylengyeli Olajüzem fúrási részlegének valamennyi dolgozója jegyzett tegnap délelőtt 10 órára békekölcsönt. A termelési és a fúrási részleg dolgozói a jegyzéssel egyidejűleg a tanácsválasztás tiszteletére felajánlásokat tettek. Végh József előszerelőbrigádja vállalta, hogy a havi előirányzatból 150 órát megtakarít, . Magasházi Ferenc brigádja 140, Belső Pál brigádja 400, Bajsz János brigádja 150, Horváth István brigádja 140 óra megtakarítását vállalta a tanácsválasztás tiszteletére. TSZ-EK, AHOL MINDENKI JEGYZETT Csongrád megyében, a tömörkényi Petőfi és Kossuth termelőszövetkezet tagjai valamennyien jegyeztek már békekölcsönt. Szabolcs megyében a szamostatárfalvi termelőszövetkezetben Péterfi Miklós tsz-tag 500 forint békekölcsönt jegyzett. Példáját követte a termelőszövetkezet többi tagja is: tegnap délelőttre valamennyien jegyezte k. PÉLDAMUTATÓ EGYÉNI PARASZTOK Heremle községben Papp Ferenc dolgozó paraszt három kilométerről gyalogolt be a tanácsházára, hogy az első jegyzők között lehessen. A szabolcs megyei Dombrádon az elsők között jegyzett Harsányi Sándor 200, Kádár György 200, Gombos István 600 forintot. Hajdú megyében, Nyiracsád községben Konyán Péter tízholdas gazda 300 forintot jegyzett, s ezt az összeget azonnal be is fizette. Tiszaderzsen Németh Mihály hatholdas dolgozó paraszt 500 forintos jegyzéssel mutatott példát a község lakosainak. Varga Mihály, a tiszaszentimrei Fehér Imre tsz tagja ugyancsak 500 forintot írt a jegyzési ívre. AZ ÚJ ISKOLÁKÉRT, LAKÁSOKÉRT Az albertfalvi általános iskola pedagógusai valamennyien példamutatóan jegyeztek. A tények meggyőzték az iskola minden dolgozóját, hogy az állam jól használja fel forintjaikat. Az idén év végéig 175 új lakás készül el, a forgalmi telep környékén 667 új lakás épül, amelyből 166-ot decemberig ugyancsak átadnak a dolgozóknak. SÜVEGES DANIEL TRAKTOROS HAZAFIAS TETTE A surjáni állami gazdaság vezetői és dolgozói jó példát mutattak a békekölcsönjegyzésben. Süveges Dániel Kossuth-díjas traktoros, országgyűlési képviselő szerda este érkezett meg az országgyűlés legutóbbi ülésszakáról, de csütörtökön reggel már ott volt a röpgyűlésen, s mindjárt utána 2000 forintot jegyzett. Ugyanilyen összeg mellé került a jegyzésgyűjtőlapon Sándor Kálmán, a gazdaság munkaérdeméremmel kétszeresen kitüntetett igazgatójának neve is. Példájukat követik a gazdaság dolgozón Pénteken délig a gazdaság 368 dolgozója jegyzett békekölcsönt. Pénteshesit* 7 óra: A diósgyőri kohászok 8.491.000 forintot jegyeztek ! * A A NÉR JÓLÉTÉÉRT* A HAZA FELVIRÁGZÁSÁÉRT Igasó parasszak — jegyezzetek békekölcsönt!NÉPÜNK LELKESEN JEGYZI A BÉKEKÖLCSÖNT Gránát Bertalanna, a Budapesti Konzervgyár takarítónője az ötödik Békekölcsönből 500 forintot jegyzett. (Bürger Gertrud felvétele, Magyar Foto) A gyöngyöshermáni gépállomás dolgozóinak 80 százaléka jegyzett békekölcsönt Péntek délután két óráig a gyöngyöshermáni gépállomás dolgozóinak 80 százaléka jegyzett békekölcsönt. Nagy dolog ez náluk, hiszen a traktorosok nagy többsége kinn dolgozik a mezőkön, sokan 50—60 kilométerre vannak a gépállomás központjától. S az őszi munka nem engedi meg, hogy egy napot is késlekedjenek a szántással-vetéssel. A traktorosok gondoltak erre, mert megvárták, hogy a kölcsönt jegyeztető párok kiérjenek hozzájuk a földekre. Erdős elvtárs, aki a táplánpusztai dűlőben egy új Lanz-Bulldoggal tárcsázta rozs alá a földet, elmosolyodott, mikor végignézte az ívet: — Tudtam, hogy a kommunisták lesznek az elsők. — S valóban. Elsőnek Horváth Rafael párttitkár írta neve mellé a kölcsönadott összeget, 800 forintot. S utána sorra következtek a többiek. Végh Sándor, Tóth István, Király József, majd Szabó Zoltán, a gépállomás igazgatója, Kovács József, a gépállomás vezető mechanikusa. Amikor azután Erdős elvtárs is odaírta a többiek után nevét, rámutatott kékre festett gépére: — Talán ezt a gépet is kölcsönadott forintjainkból vették. A gépállomás dolgozói az idén nagyon sok gépre elmondhatják ezt, hiszen kombájnt, kazalozót, kapálógépet, aratógépet, szalmagyűjtőt, silótöltőt és még lehetne sorolni tovább, mi mindent kaptak. A veszprémi falvakban Veszprém megye községeiben az egyénileg dolgozó parasztok körében is folyik a békekölcsönjegyzés. Zircen az egyéni gazdák már az első napon többet jegyeztek, mint a múltévi jegyzés idején. Pacher Lajos középparaszt nyitotta meg a sort, 300 forintot jegyzett. Pacher Lajos az állam iránti kötelezettségeit mindig az elsők között teljesíti, most is az elsők közt akar lenni. Úgy mondja, nyugodt életét és zavartalan munkáját biztosítja, amikor békekölcsönt jegyez. Wittman Ferenc is 300 forintot jegyzett, Fodor László pedig 200 forintot. Borzaváron kissé vontatottan indult meg a jegyzés. Az első napon későn indultak el a népnevelők. Pedig a meggyőző szó itt sem talált süket fülekre. S mint a megye legtöbb községében, Borzaváron is az egyéniek közül a legjobban dolgozók mutattak példát. Mint például Balta István és Kuti János, akik ezt mondták: «Nem áldozat a kölcsönjegyzés. Azért jegyeztünk, hogy az állam még többet segíthessen rajtunk». A pápasalamoniak már évek óta szeretnének hídmérleghez jutni. Az egyéniek is sokat panaszkodnak, hogy akár eladnak, akár vesznek, sokat törődik, romlik a jószág, mert messzire kell hajtani lemázsálni. Most megcsinálják a hídmérleget. A jegyzett összeg 25 százalékával ugyanis szabadon rendelkezik a község. Tehát a jegyzés első eredménye: teljesül a régi kívánság. Fodor István, Nyúl András, Jakab Kálmán, s a nyomukban igen sok pápasalamoni dolgozó paraszt már az első napokban megértette, hogy magán segít, aki békekölcsönt jegyez. A MAI SZÁMBAN Párt és pártépítés: Kommunisták az élre Oroszlány — a fekete gyémánt új vá. Az Országos Béketanács csatlakozott a — kommunisták a tömegek közé! — Talpon a pártszervezet (2. oldal) Fehér Lajos: Milyen legyen a népfront falun? (2. oldal) Josa (2. oldal) Csou En-laj elvtárs beszámolója a kínai Hazafias Népfronthoz (3. oldal) Csehszlovák és román gépek között a mezőgazdasági kiállításon (4. oldal) országos népi gyűlés első ülésszakán Megérkeztek Moszkvába a magyar lab(3. oldal)darúgók (4. oldal) A tatabányai bányászok közt (Tudósítónktól.) A tatabányai X-es akna felolvasójában szól a zene, csattan a tréfa, s nyomában a vidám nevetés. De egy perc múlva már minden szem Maglódi László vásárra szegeződik, aki egyszerű szavakkal mondja el, hogy államunk ismét a dolgozókhoz fordul, jegyezzenek békekölcsönt, segítsenek megvalósítani a jobb életet. — A X-es akna bányászai — mondja — már sokszor bebizonyították: nemcsak a szénfal mellett, hanem máshol is példát mutatnak. Most azt kéri tőlünk az ország, hogy ne csak több szénnel, hanem kölcsönadott forintjainkkal is segítsük annak a programmnak megvalósítását, amelyet tavaly júniusban olyan lelkesen fogadtunk. Rólunk, bányászokról, szeretettel gondoskodik az ország. A mi aknánk dolgozói a mostani bányásznapon például 1.105.000 forintot kaptak hűségjutalomként. Én 1400 forintot jegyzek, ezzel is viszonozni akarom az állam gondoskodását. Alig fejezi be, máris Gál János vájár kér szót. Ismeri őt is mindenki, kommunista, a pártvezetőség tagja. — Mindegyikünknek van okunk bizakodásra — kezdi beszédét. — Munkánk után szépen keresünk. Családommal Tatabánya-Újvárosban lakom, szép, kétszoba-konyhás, modern lakásban. Ezért jegyzek én 1700 forintot. S ahogy Gál elvtárs talál, úgy mások is találnak jónéhány okot a kölcsönjegyzésre. Aranyos elvtárs az új gépekre hivatkozik, amelyek a bányászok nehéz munkáját teszik könnyebbé. Magyar József vájár így veszi át a szót: «Nemcsak a tervemet teljesítem, h hanem 1000 forintot is jegyzek. Emlékeztek, nem volt fürdőnk, mindig szénporosan jártunk haza. Most nézzétek meg, milyen modern épületet kaptunk, csak erre másfélmillió forintot költött az állam. A műszaki vezetők is kitesznek magukért: Mente János bányamester 2800 forintot, Sólyom Ferenc főmester 1350 forintot jegyez, Fenyvesi György aknász, aki az előző jegyzéseken 400—600 forint névértékű kötvényt vásárolt általában, most 1750 forintot ír a neve mellé. A X-es akna öntudatos bányászai nemcsak a jegyzésnél, hanem a munkahelyen is megállják helyüket. Karádi István, aki 1400 forintot jegyzett, műszak végére 165 százalékra teljesítette tervét. Tóth Ferenc, aki 1200 forinttal vett részt a jegyzésben, 150 százalékos teljesítménnyel dolgozott. Nyilatkozatok a kölcsönjegyzésről Barcsay Jenő Kossuth-díjas festőművész: "Tegnap reggel a Képzőművészeti Főiskolán — az elmúlt évek során immár ötödször — jegyeztem békekölcsönt. Ez a mostani jegyzésem mégis ünnepélyesebb minden előzőnél. Hiszen az elmúlt évben kaptam művészi munkám legmagasabb társadalmi elismerését, a Kossuth-díjat. Könyvemet, a «Művészeti anatómiát» a Kossuth-díjon kívül is igen szép összeggel jutalmazták. Rajzaimat pedig — mintegy 140 oldalnyit — külön is megvásárolta a Szépművészeti Múzeum. Annak az érzelmi kapcsolatnak, amely engem mint művészt államunkhoz fűz, mégsem elsősorban az anyagi bőkezűség a fő forrása. Egész művészi munkám értelme, tartalma gazdagodott az elmúlt években. A «Művészeti anatómia» például meg sem születhetett volna, mondjuk tíz évvel ezelőtt. Minden más októl eltekintve egyszerűen azért nem, mert az akkori művészeti életnek és elsősorban az emberábrázolástól elszakadt festőművészetnek erre nem volt szüksége. Rajzoló-festőművész vagyok és tanár egyben. E három funkcióm, hivatásom egymástól szinte elválaszthatatlan. Hiszen a Kossuth-díjjal kitüntetett könyvemet sem csinálhattam volna meg, ha nem bíznak meg 1945-ben az új művésznemzedék oktatásával, a főiskola művészeti-anatómiai tanszékének vezetésével. Ha hű akarok lenni a valósághoz, hozzá kell még ehhez tennem, hogy a tanítás nem újkeletű foglalkozásom. Tanítottam már a felszabadulás előtt is, iparostanonc iskolákban 14 esztendeig rajzot és mindent, amit csak kellett: a könyvviteltől kezdve a fémek technológiájáig. A fémek technológiája vajmi távol esett művészi ambícióimtól, de hát valamiből élnem kellett — már akkor is rendszeresen kiállító, ismert festő létemre. Ma nem szab gátat művészi terveimnek semmiféle zavaró körülmény. Mindez belefér abba az érzelmi kapcsolatba, amely engem, a művészt a nép államához fűz, s amelynek tegnap a kölcsönjegyzés ünnepélyes pillanatában, mint állampolgár reális bizonyítékát adhattam. Pruzsina Mihály frontmester, a szocialista munka hőse: — Nehéz lenne felsorolni mindazt, amit mi, tatabányaiak kaptunk az államtól. Itt van például az épülő Újváros, ahol ma már többszáz tatabányai bányász lakik kényelmes új lakásokban. Én magam munkáséletem minden eredményét pártunk, államunk, népünk gondoskodásának köszönhetem. 1950-ben Csehszlovákia legszebb üdülőhelyén, az idén pedig a Német Demokratikus Köztársaságban, a Keleti-tenger partján üdültem. Most építem kétszobás, fürdőszobás lakásomat, s erre 27.000 forint kölcsönt kaptam államunktól. Szépen keresek, biztosítva látom családom jövőjét. Ezért, s dolgozó népünk jólétének emeléséért, meghogy még több — munkát könnyítő — gép jusson nekünk, a mezőgazdaságnak is, 3000 forintos jegyzéssel járulok hozzá pártunk és kormányunk céljainak megvalósításához. Megígérem brigádom nevében, hogy november 7-ig ezer tonna szenet adunk terven felül. Rideg Sándor Kossuth-díjas író A fint író, s mint ennek a hazának polgára, nagyon természetes dolognak tartom, hogy kiki évente kölcsönjegyzés útján is segítse az állam nagy céljainak megvalósítását. A mi államunk, úgy gondolom, a nép javát szolgáló szociális alkotások megvalósításában erősebb, bőkezűbb lehet, ha mi is támogatjuk. S az ország anyagi jólétének megteremtése forrása a művelődésnek is, amit én is munkálni kívánok műveimmel. Én soha nem érezhettem jóindulatot az iránt az állam iránt, amely mint írót nem hagyott dolgozni, amely nem engedte, hogy munkáimmal az olvasók, a nép előtt megjelenjek. Az urak állama, a Horthy-állam ilyen állam volt, benne nem megbecsülés, hanem börtön és üldöztetés volt a részem. Ma minden évben új, s új könyveim jelennek meg. Személyes okom is megvan tehát arra, hogy szeressem ezt az államot, a népi demokrácia rendszerét. Meggyőződésem, hogy azok a nehézségek, amelyek előrehaladásunkban elénk tornyosulnak, múló nehézségek, s megoldjuk őket. S megoldásukhoz ez a ma jegyzett békekölcsön összege, a nép által felajánlott forintok is hozzájárulnak, írásaimban, könyveimben az elnyomatás éveiben is a bizakodás hangján szóltam. S jókedv, derű jellemzi mostani írásaimat is, s ezt a derűt a dolgozó néptől tanulom. Asztalomon fekszik egyik kedves könyvemnek, a Sámsonnak a második kiadása. A borítólapra a hontalan Sámson van ráfestve. Valamikor én voltam ilyen hontalan. S most akárhol megfordulok, mindenütt otthon vagyok, azt érzem — ez a hazám. H. Nagy Gábor, a balmazújvárosi tanács elnökhelyettese: — Nálunk, Balmazújvároson örömmel fogadta a nép az ötödik Békekölcsön jegyzésének hírét. Már az első nap 1720 dolgozó paraszt jegyzett. Én magam is az elsők közt jegyeztem. Miért? Mert jól tudom, hogy saját magunk és az egész ország boldogulására adjuk forintjainkat. Falum gyorsan, egészségesen fejlődik. Az elmúlt két esztendő alatt több mint 90 új ház épült a faluban, csaknem 600 dolgozó paraszt házában szól a vezetékes rádió. A Keleti Főcsatorna átszeli községünk határát. Mérhetetlenül nagy lehetőségünk kínálkozik arra, hogy felvirágoztassuk földjeinket, többet termeljünk, mint valaha. Most 2450 holdon 18 millió köbméter víz befogadására víztároló épül, ami több mint 20 millió forintba kerül. A Tiszántúlon évszázadokon át pusztított az aszály, s nagyon jól tudjuk, mit jelent számunkra kormányunknak e nagy természetátalakító terve, erőfeszítése. Jobb munkával, s békekölcsön jegyzésével viszonozzuk ezt a gondoskodást.