Szabad Nép, 1955. január (13. évfolyam, 1-30. szám)
1955-01-28 / 27. szám
VERES PÉTER: CSOKONAI Csokonairól sokszor hallottam már gyermekkoromban, kinn a kishortobágyi pusztán és a tanyákon, cselédek és pásztorok között is. Az egyetlen költő, akiről már iskolábakerülésem előtt ishallottam, tehát hamarabb, mint Petőfi Sándorról, akivel csak az iskolakönyvekben ismerkedhettem meg. Mi volt ez? Csak a debreceni nagykollégium kisugárzása a hajdú-bihari, illetve a kelet-magyarországi kálvinista vidékre? Csak annyi volt ez, hogy a debreceni kollégiumban nevelkedett papok, tanítók, falura járó legátusdiákok magukkal vitték Csokonai Vitéz Mihály hírét-nevét, és aztán „lesüllyedt kultúrjavak“ formájában megmaradt és megrekedt a legelmaradottabb pusztai emberek, cselédek, pásztorok és szegényparasztok között? Avagy talán csakugyan van itt valami titok? A lángész szava és embersége tovább él és tovább él az emberek között, még a testi elmúlás után is? Hiszen Csokonait nem is mint költőt tartotta számon a mi szegényparaszti világunk, hanem mint jóst vagy váteszt, és mint a nép barátját, vagy még inkább mint a nép emberét, az igazság emberét. A költő fogalmát még nem is ismerték akkor a mi világunkban, de ha valami nagy baj, természeti csapás vagy társadalmi nyomorúság, háború, ínség, drágaság jött a népre, azt mondták: „Megmondta ezt Csokonai, hogy ekkor meg ekkor — az évszámok mindig változtak — még kutya se szeretne lenni.“ Ismétlem, nem tudnám pontosan megmondani, mi volt ez: csak a kollégium kisugárzása, avagy a lángész sugárzása is megmaradt benne? Valószínűleg mind a kettő. Mert — ha van egyáltalán ennek a szónak értelme — Csokonai lángész volt. Amikor a „génié“ szónak a magyar megfelelőjét keresték, ha nem is tudtak pontos fogalmat adni, de jót adtak ebben a szóban. Mert a nép ma is azt mondja, nyilván a múltban is azt mondta a meglepően fogékony eszű gyerekre: „Olyan az esze, mint a tűz“ vagy „mint a láng.“ Amibe belekap, azon pillanatok alatt végigszalad. Ha valamiből csak egy kicsit is megismerhet, az esze továbbfut, éspedig egyszerre a logika és a látomás útján. Mert — s erre én is most, öregedő írókoromban jöttem rá, hiszen a teljes Csokonait nem lehetett a falusi könyvtárakban megismerni — Csokonai nem lehetett olyan művelt, mint amilyen magasrendű szellemi tájékozottságot és ítélőképességet az írásai mutatnak. Tudom, hogy a kollégium könyvtára görögben és latinban gazdag volt, tudom, hogy a korabeli német, francia irodalomban, amennyire ez az akkori európai háborús, majd forradalmi, s aztán újra háborús viszonyok között, és a nyomorúságos magyarországi kulturális viszonyok között egyáltalán lehetséges volt, Csokonai tájékozott volt. De ha azt a hajszoltságot és krajcártalan nyomorúságot, amelyben egész rövid élete lefolyt, számításba vesszük, akkor megáll az eszünk: itt már a csodálatos világa kezdődik: ez az ember sokkal többet tudott, mint amennyit tanulhatott. Mert Csokonai műveiben nemcsak a műveltség a meglepő, hanem az a magasrendű írói intellektus, az a költői érettség, amely nemcsak a lírai verseiben — ezekben még sok az akart költőieskedés — hanem az elmélkedő költeményeiben, a színműveiben és a prózai munkáiban is látható. Szeretném ezt meggyőző idézetekkel megmutatni, de nincs rá időm. Mégis, nem tudom megállani, hogy néhány gondolatára fel ne hívjam a figyelmet. „Nem azon örülök én, hogy a deák nyelv, az az uralkodó idegen, megfosztódott az ő bitang jussától; nem azon örülök én: legyen meg az ő érdemlett becse minden okos nemzetnél a napoknak elmúlásáig! Nemesebb öröm ébreszti az én telkemet. Az anyai édes nyelv nyeri vissza az ő igazságos jussait: sok magyarom! ki ne vigadna közületek? Eddig a holtak nyelvén rebegtünk; a mi értelmünk alacsonyan tévelygett a Priscianus szövevényin. * A Csokonai emlékünnepélyen elhangzott megnyitóbeszédből, a szózatok országában, s nem ért arra, hogy dolgokat tanuljon, s hogy olyan kincseket gyűjtsön magának, a miknek becsek az egész életben használatos. A tudomány templomának egy régi rozsdás kulcsát egész ifjúságunkban keresgéltük, s ritka volt közöttünk, a ki a bemenetelre a miatt reá érhetett volna, így tévesztettük el a természetnek rendes útját!“ Fie idézhetnék abból az okos, becsületes, nemes, ha szabad ezt a régies szót igazán a maga helyén használnom, fenkölt beszédből is, amelyet a kollégiumból való kitiltásakor búcsúzóul mondott. Remélem azonban, hogy a mai előadásunkon megismerkedünk ezzel is, meg azokkal a nagy versekkel is, amelyekben, mint a Konstancinápolyban, a Marosvásárhelyi gondolatokban, és Az Estvében a messze előrelátó, a „népi jós“ Csokonait, a szocialisták számára szóló Csokonait is megláthatjuk. József Attilán kívül kevesen tudták a politikai és világnézeti mondanivalót ennyire szólamokon túli költői magasságba emelni. Nagy kedvem volna idézni a Dorottya élőbeszédének az élőbeszédét, ezt az érett íróiságot mutató, szellemes kis remeket, de ha mindezekről le is mondok, engedjék meg, hogy a Csokonai népi-nemzeti írói programjából, esztétikai hitvallásából elmondhassak itt néhány sort: „Más részről, azt is sajnálva kell tapasztalni a vizsgálódó s mindent megolvasni kívánó magyarnak, hogy régi törzsökszavaink a szökésből kimentek, és vagy csupán csak ivadékjaikban élnek, vagy egész familiástól együtt magvuk szakadt, a minek legfőbb okai azok a gyarló fordítók, kik a (kivált hajdan nyomorék) deák és egyéb eredeti munkák közül, nem az idegen nyelvet a mienkre, hanem a mienket akarták amannak a kaptájára szorítani. Magyarjaim! literátorok! ne csak a külföldi írókat olvassátok, hanem keressétek fel a rabotázó együgyű magyart az 5 erdeiben és az ő szikíta pusztáiban, hányjátok fel a gyarló énekes könyveket, a veszekedő prédikációkat, a szűz-bibliopóliumon kiterített szennyes románcokat, hallgassátok figyelemmel a danoló falusi leányt és a jámbor puttonost; akkor találták rá az Árpád szerencsi táborára; akkor lelitek fel a nemzetnek ama mohos, de annál tiszteletesebb maradványait, a melyeket az olvasott és utazott uracskáknak társaságában haszontalan keresnétek. Hónaljig érő nadrág, lapos hosszú kalap, pipaszárnak való pálca és láb az, amit ott találnátok, a nyelv is selyp és erőtelen, amin azok az elpallérozott kis aziaták persziflászkodnak.“ Ő ezt Csokonai, a mi Csokonaink , abban a korszakban mondotta, amikor szinte egész Európa irodalma és művészete eklekticizmusba, rokokó pipeskedésbe rekedt. Igen, még egyszer hangsúlyozom, Csokonai lángész volt, amilyet csak ritka századokban szül egy-egy nemzet, még a miénknél nagyobb nemzeteik is. És ha ennek az országnak és ennek a népnek csak valamennyire értelmes kormánya lett volna abban az időben, s még inkább, ha ennek az országnak és ennek a népnek saját kormánya lett volna, és ha abban, akárha csak konzervatív nemzeti értelemben is, néhány igazi magyar patrióta is lett volna, meg kellett volna látniuk, hogy Csokonaiban egy olyan magyar lángész és olyan igazi lirikus bontogatja szárnyait, akinek párja is kevés van az akkori Európában. És akkor legalább, ha nem is segítették volna röpülni tanulni, de nem metszették volna el a szárnyait. Ha nem is adtak volna neki valami kincstári szinekurát, ha nem is biztosítottak volna neki rendes polgári megélhetést, mert ezt nyilván nem is fogadta volna el, de legalább élni hagyták volna. Ha azok az intézmények, amelyekkel Csokonai kapcsolatban volt, a debreceni kollégium, a pataki főiskola, vagy akár a csurgói iskola egy kis megnyugtatást kaptak volna, hogy hagyják élni és hagyják írni ezt a csodaembert, akkor Csokonainak nem kellett volna a krisztusi korban, 32 évével elpusztulnia. Igen, de nem volt kormányzata, semmilyen kormányzata nem volt ennek a szerencsétlen népnek, hiszen a ritkán összeülő országgyűlés csak vitázó és panaszkodó gyülekezet volt. Ostoba és műveletlen, kincstárian rövidlátó, vagy kleriko-kozmopolita Habsburg hivatalnokokra és Németh János-féle renegát magyarokra, afféle ügyész- és porkoláb-magyarokra volt bízva ennek a nemzetnek még a kultúrája is. Ezek még akkor is, a francia forradalom után is a kollonichi programot gyakorolták: „Magyarországot előbb koldussá, azután katolikussá, végül németté kell tenni.“ Ennek a Habsburg-rendszernek kellett, nagyon kellett a magyar katona ereje, vére és vitézsége, de nem kellettek neki a Bessenyeiek, Hajnóczyak, a Bacsányiak és a Kazinczyak, nem kellett neki a magyar kultúra, a magyar irodalom, a magyar gondolat, nem kellett neki a magyar nemzet szívszerinti nagy költője, Csokonai sem. Tő nem csupán a megírt kész művekken mérhetjük mi, hogy mi volt nekünk Csokonai, hanem azokon az ígéretes sorokon, azokon a szépségeken, gondolatokon is, amelyek már megjelentek itt-ott a gyermekember-költő első írásaiban is. Hiszen ha élhetett volna még a mi Csokonaink, ha élni hagyták volna, akkor nem az aranykulcsos Rhédely grófnőnek írt volna halottbúcsúztatót, hanem az egész magyar uralkodó osztálynak. A Serteperti bárók, Koppóházi és Tökkolopi nemesurak és Betrieger polgár alakjában már meg is mutatta, hogyan kell, és hogyan fogja csinálni. Nincs hát megbocsátás és soha nem lehet azoknak az úri ostobáknak és azoknak a süket és vak áltudósoknak, akik nem látták meg Csokonaiban a lángészt, a századokra szóló nagy költőt. És nekünk itt most az a kötelességünk, hogy megismertessük a mi népünkkel, nemcsak a diákokkal, hanem a gondolkozó és a szépet szerető munkással és paraszttal is a magyar népnek ezt a nagy fiát. Hiszen ő már számított is ránk: a huszonegyedik századot idézte, amikor majd megértik őt, de mi jelentkezzünk neki a huszadikban: ismerjük őt, értjük őt, szeretjük őt, mert értünk írt és értünk halt meg olyan korán. Értünk: a magyar népért és az igazságért! Csokonai emlékünnepély a Zeneakadémián Csokonai Vitéz Mihály halálának 150. évfordulója alkalmából a Hazafias Népfront, a Társadalom- és Természettudományi Ismeretterjesztő Társulat, a Magyar Írók Szövetsége és a Magyar Irodalomtörténeti Társaság csütörtökön este emlékünnepélyt rendezett a Zeneakadémia nagytermében. Az emlékünnepély elnökségében helyet foglalt Darvas József népművelési miniszter, Jánosi Ferenc, a Hazafias Népfront Országos Tanácsának főtitkára, Kiss Gyula oktatásügyi miniszterhelyettes, Veres Péter Kossuth-díjas, a Magyar Írók Szövetségének elnöke, Bóka László, a Magyar Tudományos Akadémia levelező tagja, egyetemi tanár, Barta János, Mód Aladár és Waldapfel Imre egyetemi tanárok, Zelk Zoltán és Juhász Ferenc Kossuth-díjas költők. Veres Péter mondott megnyitó beszédet. Az ünnepi beszédet Juhász Géza egyetemi tanár mondotta. Az emlékestet művészi műsor zárta be, amelyben közreműködött Major Tamás Kossuth-díjas, kiváló művész, Medgyaszay Vilma kiváló művész, Török Erzsi Kossuth-díjas énekművész, Horváth Ferenc, a Madách Színház tagja. Palotai Erzsi és Simonffy Margit előadóművésznő, Kováts Barna és Jeney Zoltán zeneművész. (MTI) ) A Fővárosi Operettszínházban zsú Dlás is megtelt nézőtér előtt immár ötvenedszer csendülnekfel Kálmánmre Csárdáskirálynőjének melódiái, Az operett sikerét természetesen elősorban Kálmán Imre könnyen érthető, könnyen megtanulható zenéjének köszönheti. Ez az ötletes, lendüetes, dallamos muzsika hamar utat talál a fülhöz, másrészt régi, kedves imerősök is a melódiák: sokan vannak, akik emlékeznek reájuk régebbi előadásokból, hiszen Kálmán Imre egyik legnépszerűbb operettszerzőnk, a Csárdáskirálynő pedig legelterjedtebb műve, amelyet évtizedekig játszottak nálunk is, de bejárta úgyszólván a világ minden táját. Az operett lágy s pattogó, színes és vidám zenéje annak idején Gábor Andor verseire készült, a mostani előadás ezeket a közkedvelt dalszövegeket változatlanul hagyta. Az operett szövegkönyvét, ezt az olcsó meséjű karrier-történetet azonban átdolgozták. Békeffy István és Kellér Dezső megtalálták a módját annak, hogy az eredetinél sokkal vidámabb és a valósághoz hívebb keretben érvényesüljön Kálmán csengő muzsikája, sőt néhol olyan helyzeteket tudtak teremteni, amelyben a darab a társadalmi szatíra hangját is megüti — anélkül, hogy kizökkenne a könnyed vígjáték stílusából. Amikor felgördül a függöny és a néző megpillantja a századeleji orfeum mulató közönségét, egy pillanatra megcsapja ennek a világnak hamis, édeskés atmoszférája, de hamar kiderül: amit látunk, az inkább a kor gúnyrajza. Amellett az első felvonás éreztetni tudja, hogy a maga nemében még ez az orfeum is egy fokkal „jobb“, mint a második felvonás főúri palotája. Mindkét helyen ugyanaz az erkölcs uralkodik, csakhogy a mulatóban nyíltan, a palotában pedig az arisztokrata etikett máza alatt. Főként ebben, a második felvonásban bővítették ki az átdolgozók az operett régi sablonszövegét. Elsősorban az orfeumi főpincérből hercegi főkomornyikká vált Miska szerepe érzékelteti, hogy nincs semmiféle érdemleges különbség a díszes főhercegi kastély és az előkelő urak által oly szívesen látogatott, de egyben lenézett és megvetett éjszakai lokál között. Itt is bőven akad alkalma, hogy „szeparé“-főpincér gyakorlatával összeboronáljon különböző párokat — ha a szerelmi légyottok fizetsége ez alkalommal más is — nagyköveti kinevezés a felszarvazott férjnek, császári kitüntetés stb. Szívből nevetünk, amikor a főkomornyik, már teljesen elfeledkezve a régi és új munkahelye közötti különbségről, úgy távolítja el az előkelő vendégeket, hogy előrántja egykori főpincéri tárcáját és elkiáltja magát: „Fizetni! Záróra!“ De szatírába hajlik az új feldolgozás azzal is, ahogy a nővadász Habsburg főherceget, a többi arisztokratát, az előkelőségeket kifigurázza. Egyedül talán Edvin anyjának — az orfeuménekesnőből csillagkeresztes udvari dámává lett Cecilia alakjának megformálásában van némi következetlenség. Az úri világba felkapaszkodó, saját múltját megtagadó félvilági nő, aki meg akarja akadályozni a fiatalok boldogulását — nyilvánvaló — nem lehet ennyire rokonszenves. A felújítás sikerének forrása nem utolsósorban az együttesnek az operett vidámságához illő játéka, kultúráit éneke. Elsősorban a Ceciliát alakító Honthy Hannáról kell szólni. Könnyű színjátszásunknak kevés ilyen művésze van. Már puszta megjelenése is megteremti az operettvilág jellegzetes levegőjét, kitűnő tolmácsolója az operett legnépszerűbb dalának. S elhihető erővel játszik még olyan helyzetekben is, amikor az operett laza felépítése nem is nyújt erre biztos alapot. Játéka azonban néhol nem eléggé húzza alá Cecilia visszataszító vonásait, a közönség rokonszenve elkíséri akkor is, amikor szerepe szerint az intrikusnak kijáró ellenszenvnek kéne érvényesülni. Az operettben a színészi emberábrázolás szoros függvénye a zenének, a szórakoztatásnak, beleértve a mókázást is. Ahol ének, melódia következik, ott szükségszerűen háttérbe húzódik az a fajta színjátszás, amely prózai színpadon előtérben áll. Az új Csárdáskirálynőben mégis körülhatárolt, jól jellemzett típusokkal találkozunk. Feleky Kamill ezúttal is igényes alakítást nyújt. Jellegzetes és operettfigura-sallangoktól mentes alakot formál főpincérifőkomornyiki szerepéből. (Ezt a szerepet egyébként most Keleti László játssza, s szintén igyekszik jól kidomborítani az operett-mese e jelentős alakját, és sikerét tapsok bizonyítják.) A mulattatás egyik főmestere Rátonyi Róbert. Vérbeli táncoskomikus. Ezernyi ötlettel mintázza meg a „gügye“ báró, a lokálozó, éjszakázó, semmittevő arisztokrata aranyifjú báró és bárgyú, „fapofájú“ figuráját. Érezni rajta annak a bornak az illatát, amelynek árával egyébként adós marad. Szép jelenség, és szép hangjával emeli az előadás nívóját Németh Marika, ő a mulató csillaga, akit a báró és társasága körül rajong. Szerepét ízléssel, mértéktartással, tölti be, nem kelleti magát, nyoma sincs játékában a primadonna-affektáltságnak, nagyképűségnek. Főleg énekszámaiban érvényesül bája, tehetsége, prózai jeleneteiben lehetne természetesebb, temperamentumosabb, ahogy a Montmartrei ibolyában láttuk. A herceget, a Ferenc József-i idők bécsi fő előkelőségét, aki megtestesíti ezt a nyaktól felfelé kissé gyenge arisztokráciát, remekül figurázza Csákányi László. A nézőtér jót mulat szenilis ügyefogyottságán és komikus fejrángatózásán. A nővadászó Habsburg-főherceget ügyesen mutatja meg Ferencz László. Széljen és jól táncol, jól mozog a színpadon Gyenes Magda, az ellen-szerelmespár másik nőtagja. Edvin szerepében felváltva játszanak Balksay Árpád és Borvető János. Szerepük sem igen több a hősszerelmesekre írt szerepeknél, de játékuk sem éri el mindig az együttes többi szereplőjének kitűnő játékát. Homm Pált viszont meg kell említeni — jóvágású, jóhumorú, kellemes hangú színész, őszhajú Feri bácsija megérdemelt tapsot arat. A darab minden eredménye persze elválaszthatatlan a rendezés jó munkájától, amely Szinetár Miklós érdeme. Az átdolgozók minden jó ötletét kihasználja, de talán nem ártotta volna, ha a helyenként túlságos bőségben buzogó prózát, a tizenegy óráig elhúzódó darab gyorsabb pergése érdekében, még rövidebbre fogná. Néhány szót még a díszletekről. Az operett követeli a szép kiállítást, s valóban mind a három felvonás tündököl Fülöp Zoltán művészi díszleteivel. Legszebb a hercegi palota belsejének pompázata, legmulatságosabb a marienbaci utolsó kép. Az első felvonás mulatóberendezése, bár igyekszik hűségesen visszaadni az orfeum lebegőjét, túlzsúfolt. A színpadi képek együttesen mégis pazar keretet adnak az előadásnak, hozzásegítettek a felújított Kálmán-operett sikeréhez. Bodó Béla CSÁRDÁSKIRÁLYNŐ Kálmán Imre operettje a Fővárosi Operettszínházban ☆ ☆ HÍREK ☆ ☆ Egy vendég elmaradt. A Brit Utazási és Turistaszövetség 11 Délafrikai Unió-beli vendéget várt a minap a londoni Waterloo állomáson. A vendégek, a szövetség által hirdetett versenypályázat díjnyertes dolgozatainak írói, 17—18 éves diákok meg is érkeztek. Hat fiú és négy lány, összesen tizen. Vajon hol maradt a tizenegyedik? Talán nem akart eljönni, talán nem kívánta Londonban tölteni a szünidőt? Nem, jött volna ő is szívesen, boldog izgalommal, mint a többiek, de a tizenegyedik, Norman Seville: néger... De nem jöhetett. Ó, nem azért, mert néger, hanem azért, mert szülei „családi okok miatt“ nem engedték! — hangzott a hivatalos magyarázat. Milyen sajnálatos véletlen lenne ez — ha igaz lenne. De az igazság az hogy a Délafrikai Unió hivatalos körei nem akarták, hogy tíz európai származású diák — közöttük Strijdom miniszterelnök húga — egy néger diákkal együtt járja a világot... S csak egy néger fiatalember esetéről van szó, egy esetről, amely nem is tragikus, mégis, mint csepp a tengerben, tükrözi milliók sorsát, akiknek bőrük színe miatt nem jut más osztályrészül, mint kiközösítés és megvetés. — Népviseleti bált rendeznek Sárpilisen szombaton a falu kultúrotthonában. A bált egybekapcsolják a kultúrotthon sárközi szobájának avatásával. A szoba berendezése, a függönyök, a szőttesek mind a sárközi népművészet alkotásai. — A MAGYAR VÖRÖSKERESZT hazánk felszabadulásának 10. évfordulójára és a magyar békekongreszszus tiszteletére kiállítást rendez februárban az Ernst Múzeumban. — Új vasútállomást építenek Győrben. Az új állomás elkészültéig ideiglenes várótermet és pénztárt létesítenek. — A MAGYAR KÉPZŐMŰVÉSZEK és Iparművészek Szövetsége valamennyi művészeti szövetséggel együtt hétfőn délután négy óraikor ankétot rendez, amelyen az V. Magyar Képzőművészeti Kiállítás tanulságait vitatják meg. A bevezető előadást Mihályfi Ernő népművelési miniszterhelyettes tartja. (MTI) — Új típusú vándor-méhkaptár sorozatgyártását kezdte meg a siklósi faipari vállalat. — EMELETES SZÖVOSZ-ISKOLÁT építenek Budatétényben. A korszerű iskolaépületben 32 lakószoba is lesz és az iskola mellett 11 lakás épül a tanári kar részére. — Feketevágásért másfélévi börtönre ítélte a debreceni járásbíróság Varga Miklós hajdúhadházi hentessegédet, aki a múlt év végén két borjút vásárolt járlatlevél nélkül és a húst kimérte. Bűntársa, Molnár Imre asztalosmester négyhónapi börtönbüntetést kapott. — HÁROM ÚJ KIÁLLÍTÁS NYÍLIK SZÉKESFEHÉRVÁROTT. Az István király Múzeumban február 4-én Kobzdej, lengyel állami díjas grafikusművész alkotásait mutatják be. A Szépművészeti Múzeum egyik legnagyobb vidéki kiállításával nyitják meg március végén a megye szülöttéről, Csók Istvánról elnevezett képtárat. A harmadik kiállítás a székesfehérvári felszabadulási ünnepségek alkalmával, április 2-án nyílik meg, s Fejér megye népművészetét mutatja be. Koszorúzási ünnepség Csokonai Vitéz Mihály szobránál Csokonai Vitéz Mihály halálának 150. évfordulója alkalmából csütörtökön délelőtt koszorúzási ünnepséget rendeztek a költőnek a városligeti Művész sétányon álló szobránál. Az ünnepségen Vargha Balázs, a Magyar Irodalomtörténeti Társaság szervezőtitkára mondott beszédet, majd a Magyar Dolgozók Pártja Központi Vezetősége nevében Szalai Béla könynyűipari miniszter, a Minisztertanács nevében Hidas István, a Minisztertanács elnökhelyettese, az MDP Politikai Bizottságának tagjai helyeztek el koszorút. A Népművelési Minisztérium nevében Mihályfi Ernő miniszterhelyettes, a Hazafias Népfront képviseletében Jánosi Ferenc, a Hazafias Népfront Országos Tanácsának főtitkára, Budapest Főváros Tanácsa nevében Földes Mihály, a népművelési állandó bizottság elnöke, a Magyar Írók Szövetsége nevében Lányi Sarolta, a Magyar Tudományos Akadémia nevében Bóka László levelezőtag, a TTIT képviseletében Kardos László Kossuth-díjas koszorúzta meg Csokonai szobrát. (MTI) A budapesti színházak mai műsora Operahíz: A bolygó hollandi (operai négyessorozat IV. és kombinált IV. és XI. bérlet, 2. szá 7). — Az Operaház Erkel Színháza: Pillangókisasszony (18. bérlet, 4. sz., 7). — Nemzeti Színház: Bánk bán (7). — Katona József Színház: özvegy Karnyóné, Csokonai Vitéz Mihály halálának 150. évfordulóján (7). — Madách Színház: Három nővér (7). — Madách Színház Kamaraszínháza: Egy pohár víz (7). — A Magyar Néphadsereg Színháza: Holnapra kiderül (7). — Déryné Színház: Nincs előadás. — Petőfi Színház: A Pál utcai fiúk_(7). — Jókai Színház: A tanítónő (7). — Fővárosi Operettszínház: Csárdáskirálynő (7). Blaha Lujza Színház: Párizsi vendég (7). — Jászai Mari Színház: Nincs előadás. Vidám Színpad: Hol szorít a cipő? (7). Fővárosi Kis Színpad: Telitalálat (a Vidám Színpad vendégjátéka fél 8). •— Bartók terem: Tátrai vonósnégyes kamaraestje G-bérlet, 2. sz., 81 Kamara Varieté: Lepsénynél még megvolt (6, fél 9). — Budapest Varieté: Le az álarccal (8). — Állami Bábszínház: Csalavári Csalavér (3). Szigorúan bizalmas (fél 8). Fővárosi Nagycirkusz: Busch német cirkusz vendégjátéka (3, 7). — A BUDAPESTI DÉRYNÉ SZÍNHÁZ Igazgatósága közli, hogy január 28-án este a Csalódások előadása — Lelkes Ágnes betegsége miatt — elmarad. A jegyeket visszaváltják. Négy csapat esik ki az idén az NNB I-es labdarúgó-bajnokságból A február 27-én kezdődő 1955. évi NB I-es labdarúgó-bajnokságból — az eddigiektől eltérően — nem két, hanem négy csapat esik ki. Helyükre az 1956-os bajnokságban az idei NB II két csoportgyőztese jut, tehát a jövő évben 12-es létszámú lesz az NB I. 1956-ban kerül sor az olimpiai játékokra, amelyen a magyar labdarúgó-válogatott is részt vesz. Az erre való felkészülés tervszerűségét segíti elő a 12-es mezőnyű bajnokság, mivel így nem lesz a csapatoknak olyan túlzsúfolt a műsoruk, mint az elmúlt években. Az 1955. évi NB II-es labdarúgóbajnokság mindkét csoportjából három-három csapat esik ki. (MTI) SZÓFIÁBAN vasárnap bonyolítják le a bolgár—magyar válogatott kötöttfogású birkózóviadalt. A magyar csapat összeállítása: Baranya, Hódos, Pólyák, Tarr, Szilvás, Gurics, Reznák, Növényi, Fülöp és Kassai. AZ IDEI JÉGKORONG-VILÁGBAJNOKSÁGON, Nyugat-Németországban Kanada színeit ismét egy klubcsapat (Penticon VS) képviseli. IDŐJÁRÁS A Meteorológiai Intézet jelenti: várható időjárás ma estig: párás, főként keleten ködös, erősen felhős idő. Többfelé ködszitálás, ónos eső, eső. Keleten esetleg havazás. Mérsékelt délkeleti-déli szél. A nappali hőmérséklet emelkedik. Várható legmagasabb nappali hőmérséklet ma: északkeleten 0—mínusz 3, máshol 0—plusz 3, délnyugaton plusz 3 fok felett. A Duna vízállása csütörtökön reggel Budapestnél 360 centiméter. A fűtés alapjául szolgáló várrható napi középhőmérséklet Borsod-Abaúj-Zemplén, Szabolcs-Szatmár, Hajdú-Bihar megyékben mínusz 1—mínusz 4, máshol 0—plusz 3 fok között lesz. A RADIO MŰSORÁBÓL PÉNTEK KOSSUTH-RADIO: 4.30: Hírek. — 4-40—8.22-ig: Reggeli zenés műsor*. — Közben: 5.30: Falurádió. — 6.45: A Szabad Nép vezércikke. — 7.00: Hírek. — 7-30: Naptár. — 8-30: :A Belügyminisztérium Budapesti Főosztályának népi zenekara játszik. — 9.00: Indulók és tömegdalok. — 9 20: Krónika. Az Ifjúsági Rádió történelmi folyóirata. — 10.00: Hírek. — 10-10: Ádám Teréz énekel, zongorán kíséri Freimann Magda. — 10.30: Mi újság az óvodában? — 10.50: Az Okos Mackó. — 11.00: Operarészletek. — 11.30: Effi Briest. — Fontane regényét ismerteti Gergely Erzsébet. Rendező: Képesi József. — 12.00: Hírek. Lapszente. — 12.15: Román és szlovák népi muzsika. A rádió népi zenekara játszik, Lakatos Sándor vezetésével. — 13.00: Tánczene. — 14.00: Hírek. — 14.25: Úttörő-híradó. — 14.50: Kamarazene. — 15.10: Legyen víg telünk, nyarunk. Rustico di Filippo, Puskin, Shakespeare, Balassi Bálint, Keats és Illyés Gyula költeményei. — 1525: Klasszikus operettek. — 1600: Orosz nyelvlecke az általános iskolák VIII. osztályának. — 1620: Fiatalok sporthíradója. — 1640: Závodszky Zoltán énekel, zongorán kíséri Hajdú István. — 17.00: Hírek. — 17-10: Ember és világ: Az egysejtűtől a gerincesekig. Előadás. — 17.30: Szív küldi szívnek szívesen. — 18.00: Beszéljünk a minőségről! Riportműsor. — 18.30: A rádió népi zenekara Fráter Lóránd, Balázs Árpád és Simonffy Kálmán dalaiból játszik. — 19.00: Külpolitikai kérdésekre válaszolunk. — 19.15: Ember és polgár leszek . . . Emlékezés Csokonai Vitéz Mihályra halálának 150. évfordulóján, összeállította és bevezeti: Juhász Géza — 2000; Esti Hiradó. — 20.20: A rádió szimfonikus zenekara játszik, vezényel: Kertész István. — 21.30: Sporthíradó. — 22.00: Hírek. Sport. — 22.10: Tíz perc külpolitika. — 22.20: Tárkzene. — 22 50: Előre föl! A haza szólít!... A Marseillaise Illyés Gyula új fordításában. — 23 00: Caruso olasz dalokat énekel. — 23.30: Lassan leszáll az éj... Verses-zenés összeállítás. — 24.00: Hírek. — 0.10: Magyar muzsika. PETŐFI-RÁDIÓ: 6.30: A kisiskolások műsora. — 8.40: Torna. — 6.50: Keringők. — 700—11.30-ig: Azonos a Kossuth-rádió műsorával. — 14 00: Operarészletek. — 14.50: Népek dalai és táncai. — 15.30: Bach orgonaművei. — 16.00: Puszták dalai. Vaszy Viktor feldolgozásai. A rádió népi zenekara játszik. — 16.40: Zenekari muzsika. — 17.30: Albertfalva jövője. Karinthy Ferenc irodalmi riportja. — 18.00: Kamarazene. — 18.30: Az épülő kommunizmus nagy országában. — 19 00: A kórusirodalom gyöngyszemei.Josquintól Haydnig. — 19.25: A gazdasági vezetők új feladatai. Novobárczky Sándor előadása. — 19.40: A Somogy megyei népi együttes zenekara játszik, Toki Horváth József vezetésével. — 20.00: Tánczene. — 21.00: 900 millió... — 21.30: Csajkovszkij: F-dúr vonósnégyes. — 22.10: Részletek Borodin Igor herceg és Mejtusz Az Ifjú Gárda c. operájából. SZABAD wkr A Magyar Dolgozók Pártjának központi lapja Szerkeszti a szerkesztőbizottság Kiadja a SZABADSÁG lapkiadóvállalat Szerkesztőség és kiadóhivatal, Budapest, vm Blaha Lujza tér 3. Tel.: *343—100. *142—226] SZIKRA )( M Lapnyomda. )( H Magyar győzelem a műkorcsolyázó Európa-bajnokság első napján A. J Nagy testvérek nyerték a párost Csütörtökön reggel borult, ködös, nem túlságosan hideg időben a férfi egyéni bajnokság kötelező gyakorlataival megkezdődött az 1955. évi műkorcsolyázó és jégtánc Európabajnokság. A kötelező gyakorlatok versenye egyáltalán nem látványos, külföldön jóformán nincs is közönsége. Nálunk azonban a korai kezdés ellenére csaknem ezer néző volt kint. A férfi egyéni bajnokságban a kötelező gyakorlatok bemutatása után a 15 éves Alain Giletti (Franciaország) vezet M. Booker (Anglia) és N. Felsinger (Ausztria) előtt. A magyarok közül a 17 éves Szenes István élete első nemzetközi versenyén megállta a helyét, az erős nemzetközi mezőnyben a hatodik helyen van. zakó György a tizenegyedik. Délután a jégtánc-bajnokság kötelező gyakorlatai iránt még nagyobb érdeklődés nyilvánult meg. Az angolok külön klasszist képviseltek a mezőnyben. Az első helyen a háromszoros világbajnok Westwood—Demmy-pár áll. A magyar táncosok a várakozáson alul szerepeltek. Este 7 órakor került sor a nagy érdeklődéssel várt poros műkorcsolyázó Európa-bajnokságra. A Műjégpálya környékén ezrek és ezrek tolongtak, de csak a boldog jegytulajdonosok jutottak be a pályára. Igaz, hogy azok is csak nehezen. A „belső“ rendezés kitűnő volt, a „külső“ annál kevésbé. Joggal bosszankodtak sokan, hogy csak hosszas tolongás, veszekedés után értek el a nem elég jól jelzett bejáratokig. A verseny első napjának tapasztalatait sürgősen le kell vonni, hogy mától már zavartalanul meg lehessen közelíteni a pályát, a lelátókat. A fényárban úszó műjégen először a Vida—Szöllősi magyar pár jelent meg. Lendületesen futottak és biztosan mozogtak a jégen. Szép emeléseket is láttunk tőlük. Nagy kár, hogy Szöllősi Éva a gyakorlat vége felé elesett, így is elég szépen értékelték a pontozók a magyar pár teljesítményét. Ha hiba nélkül végigfutották volna a versenyt, lényegesen jobb helyezést érhettek volna el. Aztán egymás után következtek a párok. A csehszlovák Balin-házaspár elegáns gyakorlatáért sok tapsot kapott. Még nagyobb sikert aratott a Suchankova—Dolezsál fiatal csehszlovák kettős. Hatalmas taps fogadta az ezután pályára lépő Nagy-testvéreket. Mindjárt a futásuk elején néhány szép emeléssel ragadtatták tapsra a közönséget. A továbbiak során elegánsan, harmonikusan korcsolyáztak. Sok nehéz figurát mutattak be. A zenével is szinte tökéletesen „együttműködtek“. Óriási tapsot kaptak. A Nagy-testvérpár remekül kidolgozott, szép futását kellőképpen értékelte is a pontozógárda. Lengyel pár következett ezután. A Bursche—Osadnyk-kettős lépett a pályára. Meglátszott a futásukon, hogy ők elsősorban tanulni jöttek az Európa-bajnokságra. Nagy közönségsikert aratott a fiatal Eilend—Liener osztrák ■ pár. A nyugatnémet Kilius— Ningel-kettős szépen, harmonikusan, a zenével tökéletesen együtt dolgozott. Marie Kilius elesett, a német pár gyakorlata azonban így is a legjobbak egyike volt az est folyamán. Az angol Higson—Hudsonpár nehéz gyakorlatát sok hibával mutatta be. A sort a Zettl—Leichinger nyugatnémet pár zárta be szép futással. Nagy öröm fogadta az eredményhirdetést. A párosműkorcsolyázás 1955. évi Európa-bajnoka: Nagy Mariann— Nagy László (Magyarország), helyezési szám: 5, pontszám 11.12, 2. Vera Suchankova—Zdenek Dolzsál (Csehszlovákia) 13—10.72, 3. Marie Kilius— Franz Ningel (Nyugat-Németország) 22.5—10.42, 4. Kiesel Eilend—Konrad Liener (Ausztria), 5. Alice Zettl—Claus Leichinger (Nyugat-Németország), 6. Vivien M. Higson—Robert S. Hudson (Anglia), 7. Sonja Balunova—Miroslav Balun (Csehszlovákia), 8. Szöllősi Éva—Vida Gábor (Magyarország), 9. Anna Bursche-Lindner— Leon Osadnyk (Lengyelország). ★ A műkorcsolyázó és Jégtánc Európa-bajnokság mai műsora: 8.30: A női Európa-bajnokság kötelező gyakorlatai: 19: A férfi és jégtánc Európa-bajnokság szabadon választott gyakorlatai. Ti ----: _'it i_£ i — • __ A páros műkorcsolyázás 1955. évi Európa-bajnoka igen nagy sikert aratott a csehszlovákok fiatal kettőse: Vera Suchankova és Zdenek Dolezsál. Az esti hidegben is nagy érdeklődéssel figyeli a közönség a műkorcsolyázók szép gyakorlatait. Asztaliteniszezőink legyőzték a csehszlovák válogatottakat Csütörtökön délután a Sportcsar nyert a nokban ünnepélyes keretek között ellen Sokkal naeyobb^-- ,Válogatott megkezdődött a legjobb magyar és a férfiak talárt^ — küzdelen volt csehszlovák asztaliteniszezők több este ért ?3'!',amely késő napos viadala. Az első napon a két csak nehezen 54 ország válogatott csapatai mérkőz- gvarokal 5 1-re győztek. A matek(sok2) 1 --------------------------------------------------------------------------------(Rév Miklós felvételei)