Szabad Nép, 1955. március (13. évfolyam, 59-89. szám)

1955-03-31 / 89. szám

VILÁG PROLETÁRJAI EGYESÜLJETEKI SZABAD NÉP MAGYAR DOLGOZÓK PÁRTJÁNAK KÖZPONTI LAPJA XX. ÉVFOLYAM, 89. SZÁM AHA 11» FILLER CSÜTÖRTÖK, 1955. MÁRCIUS 31 . Mit tesz a győztes ? Kié lesz a felszabadulási serleg?­tatásának, győzelmének anyagi erő-Melyik üzem, melyik bánya ünnepli április 4-ig a legméltóbban szabad­ságunk, függetlenségünk, megválto­zott életünk tizedik születésnapját? Mindinkább időszerűvé válnak ezek a kérdések most, az április­i ünnepe előtti napokban. Mert amelyik üzem — eredménye alapján — tegnap még méltán tarthatott igényt az elsőségre, ma már talán a harmadik vagy ép­pen az ötödik a versenyben. És a se­reghajtók közül nem egy üzem dol­gozói számolták fel a versenyben az elmaradást, s kerültek a legesélyeseb­bek közé. Ez a lelkes verseny, ez az ál­­la­ndóan váltakozó sorrend azt tük­rözi, hogy valósággá válik a jelszó: „érd utol a legjobbakat, érj el általá­nos emelkedést“. Világosan megmu­tatkozik ez most a felszabadulási mű­szak legforróbb napjaiban. Sok em­ber figyeli például a közép-dunántúli és a pécsi bányászok között folyó küzdelmet a felszabadulási serlegért. A felszabadulási műszak kezdete óta állandóan váltakozó eredményekkel dolgozó közép-dunántúli és pécsi bá­nyászok szombat reggelig egyaránt 106,1 százalékra teljesítették márciusi esedékes előirányzatukat, s a leg­utóbbi jelentések szerint mindössze egytized százalék a két tröszt között a különbség a pécsiek javára. Ha­sonlóan izgalmas verseny folyik az ózdi, borsodnádasdi, diósgyőri kohá­szok között is; a gépiparban az Áp­rilis 4 Gépgyár és a Láng Gépgyár dolgozói egyaránt számítanak az el­sőségre. Az Április 4 Gépgyár dol­gozói március 23-án befejezték első negyedévi tervüket, a Láng-gyáriak pedig ugyanakkor 114,3 százalék ex­­portterv-teljesítéssel büszkélkedtek. Jóval határidő előtt készítették el a sztálinvárosi és a borsodi turbinákat s túlteljesítették a közszükségleti cik­kek gyártására vonatkozó vállalásu­kat is. A pamutipari vállalatok szö­vődéi között folyó versenyben pél­dául úgyszólván mindennap váltako­zik a sorrend. Március 14-én a Győri Pamutipar szövődeinek dolgozói ve­zettek, 15-én a Szombathelyi Pamut­ipar szövői voltak az elsők, de 16-án mindkettőt megelőzték a Kőbányai Textilgyár szövői. Hány tonna acél, szén, hány gép, mennyi közszükségleti cikk és ex­portáru születik és született ebben a versenyben! Március közepe óta a pécsi és a közép-dunántúli bányászo­kon kívül az egész alumíniumipar, a kohászati és a könnyűipari üzemek ■3§3S2 sasa .jelenti nap nap utáni-tel­­­jesítettük a negyedévi tervet! A jelen­téssel egyidejűleg új vállalások, foga­dalmak születnek. A Kőbányai Tex­tilipar dolgozói például negyedévi tervük teljesítése után megfogadták: az eredetileg terven felül vállalt 220 000 méter textiláru helyett 320 000 métert készítenek április 4-ig. Nem kevésbé fontos az azonban, hogy a tervek mennyiségi teljesítésén kívül teljes erővel harcoljunk a termelés gazdaságosságának biztosításáért, az önköltség csökkentéséért, a minőség javításáért. De nemcsak a versenylendület fo­kozódása, nemcsak ezek a hatalmas eredmények mutatják a felszabadu­lási verseny színvonalát és tartalmát. A felszabadulási verseny első ered­ményeiből születtek a jobb, szervezet­forrásai. A nehézipari, kohászati alapanyag-gyártó és energiaüzemeink dolgozói megértették, hogy az ő jó munkájuk az alapja az első ne­gyedévi tervek túlteljesítésének. Bebizonyosodott ismét az is, hogy a dolgozó tömegek lelkesedését a mű­szaki előfeltételek biztosítása és az alulról jött kezdeményezések felkaro­lása segíti legjobban. Ezt segítette a műszaki dolgozók versenye, s ezt kell tovább erősíteni április 4 után. A felszabadulási verseny anyagi és műszaki előfeltételeinek biztosításán kívül a versenylendület igen fontos tényezője a Minisztertanács és a SZOT határozata a versenyben leg­jobb üzemek és dolgozók jutalmazá­sáról. „A győztes üzemek a felsza­badulási serleg és az élüzem-vándor­­zászló elnyerésével egyidejűleg az él­üzem kitüntetéssel járó pénzjutalom kétszeresében részesülnek“ — mondja a határozat. Ez az országraszóló di­csőséget jelentő versenydíj és a vele járó pénzjutalom jobb munkára ser­kenti azokat a dolgozókat is, akiknek neve most első ízben került a legjob­bak közé. Az ország összes bányászai ismerik már a felszabadulási verseny­ben feltűnt Husztics Lajos pilisi vá­jár nevét, aki új munkamódszerével a feltárásoknál ért el kimagasló eredményeket. A Rákosi Művek Gép­gyárában ezekben a hetekben vált is­mertté Pék András ifjúmunkás fo­gadó, aki újításának segítségével 200 százalékon felüli átlagteljesítmény­nyel dolgozik. A Beloiannisz-gyár legjobbjai közé került Horváth József, a XI-es műhely lakatosa, aki az elmúlt hetekben több mint kétszeresére — 236 százalékra — nö­velte­ teljesítményét. A Láng Gép­gyárban Pajter Imre esztergályos, a Klement Gottwaldban Jung Józsefné szigetelő, a Duc­ás-gyárban Dézsi Sándor szerelőlakatos kitűnő mi­nőségű munkával, magas teljesít­ménnyel került az élre. Az Óbudai Hajógyárban dolgozó Rákosi-brigád tagjai a hajók mennyezetét be­fedő molinóvászon 407 méteréből­­ egyetlen hajónál 40 métert takarítot­tak meg. A Kőbányai Textilgyár olyan dolgozók munkája alapján vá­rományosa a felszabadulási serleg­nek, mint Bencsik Erzsébet, aki 110 százalékos vállalását rendszeresen 140 százalékra teljesíti. S most, a felszabadulási verseny utolsó napjaiban minden eddiginél gyakrabban hangzik el a kérdés: ki lesz az első? Talán a pécsi bányászok vggy. a közép-dunántúliak? Ajd­íjRele- * zi-e a Láng-gyárat az Április 4 Gép­gyár? A zalaegerszegi vagy a Vörös Október Ruhagyár dolgozói nyerik-e el a dicsőséget és a jutalmat? ... Ma még nem lehet végleges vá­laszt adni ezekre a kérdésekre, hi­szen a harc még nem ért véget, sőt ezekben az órákban lángol legjob­ban. Ki lesz az első? Aki a legtöbbet tesz a termelés fokozásáért, a terme­lékenység növeléséért, az önköltség csökkentéséért, a minőség javítá­sáért. De válaszoljanak eme kérdésre maguk az üzemek, bányák dolgozói. Válaszoljanak rá az elkövetkező na­pokban, órákban még jobb munká­val. Munkával, amelytől ismét gazda­gabb lesz tíz éve szabad hazánk, s gazdagabb lesz e szabad hazának minden dolgozója. több munka, a verseny sikeres foly­(Holliizer Béla felvételei, Magyar Foto) A Láballani Cement- és Mészművek dolgozói jó eredményeket érnek el a felszabadulási versenyben. Három nap alatt 102 tonna klinkerrel, 115 tonna cementtel és 21 tonna égetett mésszel termeltek többet az elő­irányzottnál. A képen a gyárépület, előtérben a külső forgókemencék. A gyár kőbányája március 17-én 230 vagon kőanyagot termelt. A gyár fennállása, 1876 óta ez volt a legmaga­sabb termelés. A képen Sümegi Jó­­zsef kőfejtő-brigád­ja munka közben. Februári átlagtel­jesítményük 127 százalék. Felaján­lásuk: január 1-től április 4-ig terven felül 420 vagon kő­anyagot termelnek. Március közepéig már 599 vagon kö­vet termeltek ki. A felszabadulási serlegért CSEPEL AZ ÉLEN Sok gyár esélyes a felszabadulási serleg elnyerésére ... Esélyes az Acélmű és a Varrógép­gyár, az Erőmű és az Egyedi Gép­gyár ... Hiszen a hatalmas csepeli kombinát — önmagukban is óriási — gyárai egymást megelőzve küldik jelentéseiket, hogy befejezték negyed­évi tervüket, s napok óta e terv túl­teljesítésén dolgoznak. Befejezte negyedévi tervét az Acél­mű, de annak egyik nagy gyárrészle­gében, a Durvahengerműben már las­san el is felejtik, mióta dolgoznak a második negyedévi terven. A Durva­­hengermű az Erőművel együtt már­cius 24-én hagyta maga mögött ezt a negyedévet, s egy napra rá ugyanezt Az „operatív bizottság“ megítélése szerint az alapanyagokat termelő üzemek élén az Acélmű áll. Március 28-ig 107,5 százalékra teljesítette havi tervét. Az Acélmű több üzeme párját ritkító eredményeket ért el. A Martinacélműben még a hónap elején is komoly akadályok álltak a sikeres munka útjába. Egy kemen­ce elromlott. Gyenge és kénes volt a tüzeléshez­­rendelkezésre álló olaj. S emiatt az első kéthavi mérleg ag­gasztó , 600 tonna adósságot muta­tott. A csepeli martinászok azonban ezúttal is hősöknek bizonyultak. Egyetlen kérésük volt csupán: jobb olajat. Megkapták. S most a felsza­badulási műszak utolsó napjaiban már nem adósok, hanem élenjárók. Az átlagidőket nem kevesebb mint 20 százalékkal csökkentették. Az ese­Az RM Kombinát gépgyárai közül­­ a Varrógépgyár a legesélyesebb a fel.­l szabadulási serlegre. Mivel vívta ki­­ ezt a helyet? – tette a Szerkezet- és Emelőgépgyár, majd az Öntödegyár... A Rákosi Mátyás Művek pártbi­zottsága, szakszervezeti bizottsága és igazgatósága „operatív bizottságot“ alakított a termelés eredményeinek helyes értékelésére. Különösen az utóbbi napok bizonyították be, mi­lyen fontos intézkedés volt ez. A dol­gozók minden üzemben világosan akarják látni, milyen helyet vívnak ki maguknak napról napra. S hogy a gyárak össze is hasonlíthassák munkájukat, külön csoportban érté­kelik az alapanyagot termelő, a kész­terméket gyártó és a kiszolgáló üze­mek eredményeit. dékés havi tervet­ 886 tonna acéllal túlteljesítették. S ott áll mellettük az Acél­mű többi üzeme is. Így az Elekt­­roacélmű és a Durvahengermű! A Durvahengermű ezertonnákban méri a terven felül adott ■ hengerelt árut. A többi alapanyagot termelő üzem sem maradt hátra. .Közvetlenül az Acélmű nyomában halad a Fémmű, a Csőgyár, a Kovácsológyár, az öntő-,­dőgyár. Vegyünk közelebbről szem­ügyre egyet közülük. A Fémmű e havi — 28-ig esedékes — tervét 103,2 százalékra teljesítette. Kooperációs kötelezettségeinek példamutatóan tett eleget, s egyetlen gyárban sincs panasz. Miattuk nem szenved hát­rányt egyetlen dolgozó munkája sem — és ez nagy szó. Kevés olyan üzem van az országban, melynek termékei csaknem 100 száza­lékig exportra készülnek. A Varrógép­gyár jelenleg ilyen üzem. Negyed­évi exporttervét március 25-re be­fejezte, s méghozzá 107 százalékos eredménnyel. A felszabadulási mű­szak azóta eltelt napjaiban 1000 var­rógépfej terven felüli elkészítésén dolgoznak. A Varrógépgyár túlteljesíti tervét — vezetői és dolgozói mégsem elége­dettek. A legfőbb törekvésük, hogy mint a Kerékpárgyár, ők is egyenle­tesen dolgozzanak. Ma még ez nincs így. A gépgyárakban is éppúgy, mint az alapanyagokat termelő üzemeknél az első helyért küzdő üzemeket szorosan nyomon követi a többi. A Kerékpár­gyár nagyszerűen szervezett egyenle­tes munkájával tűnik ki. Mindennap a havi terv 4 százalékát teljesítik. A Szerkezet- és Emelőgépgyár a terv nagyarányú túlteljesítésével került az élvonalba. 28-ig esedékes havi tervét 119,5 százalékra teljesítette. A Rákosi Művek dolgozói január­ban és februárban teljesítették fel­­szabadulásunk 10. évfordulója tiszte­letére tett ígéreteiket. Ebben a két hónapban 12 millió helyett 17,5 mil­lió forint értékű gyártmányt adtak terven felül a hazának. E nagyszerű eredményen felbuzdulva, a harmadik hónapban, márciusban hozzáláttak, hogy felajánlásukat kétszeresen telje­sítsék. A célért ezrek küzdenek. Ez a legbiztatóbb ígérete annak, hogy március 31-én siker koronázza ezt az elhatározást is! Szerda esti jelentés: Az RM Vas- és Fémművek egésze március 30-án délután 2 órakor be­fejezte első negyedévi befejezett ter­melési tervét. Ezzel a felszabadulási versenyben tett többtermelési válla­lását jelentősen túlteljesítette. A kohászatban a Martin vezet A gépgyárak között a Varrógépgyár az első! A könnyű- és a helyi ipar legesélyesebb üzemei A Könnyűipari Minisztérium jelen­tése szerint iparáganként a következő üzemek érték el eddig a felszabadu­lási versenyben a legjobb eredményt és ezért a legesélyesebbek a felszaba­dulási serleg elnyerésére (az itt kö­­zölt sorrend nem jelent helyezési sor­rendet is): BŐRIPAR Pécsi Bőrgyár, Díszműbőrgyár, Újpesti Bőrgyár, Pannónia Szőrme­­árugyár. CIPŐIPAR Tisza Bőrtex Cipőgyár, Cipőgyár, Szigetvári Cipőgyár, Sport Cipőgyár. BÚTORIPAR Debreceni Hajlí­tottbútorgyár, Bu­dapesti Minőségi Bútorgyár, Szék- és Faárugyár, Angyalföldi Bútorgyár, Budapesti Bútorgyár, Cardo Bútor­gyár, Újpesti Asztalosárugyár. NYOMDAIPAR­I Révai Nyomda, MUMi­AK­AK | Globus Nyomda. HELYI IPARA Vas Budapesti és Szerelő­ipari Tröszt irányítása alatt: Vasöntő és Tűzhelygyár, Gázkészülékgyártó Vállalat, Központi Fűtés- és Redőny­javító Vállalat. A Budapesti Textil-, Bőr- és Szőr­meipari Tröszt irányítása alatt: Gyer­mekruhakészítő Vállalat, Mértékutáni Cipőkészítő Vállalat, Női Cipőkészítő Vállalat. A Budapesti Vegyesipari Tröszt irányítása alatt: Budapesti Faáru­gyár, Budapesti Állami Fodrászat, Budapesti Városi Tanács Faipari Szerszám, és Fagyapotgyártó Válla­lata. A Kézműipari Tröszt irányítása alatt: XXI. kerületi Kézműipari Vál­lalat, XIV. kerületi Kézműipari Vál­lalat, VIII. kerületi Kézműipari Vál­lalat és a VII. kerületi Kézműipari Vállalat. IVJTYN | VEGYES FAIPAR T­űzoltószer- és endrei Kocsigyár, Műszaki Fa­árugyér, Létragyár, Szent­| PAPÍRIPAR | Másolópapírgyár, gozó Vállalat. * Csepeli Papírgyár, Kartonlemezgyár, Ozalid Papírfeldol­ Testvéri üdvözlet a szocializmust építő és a békéért küzdő népi demokratikus országok dolgozóinak! ! A vasút legesélyesebbjei A felszabadulási versenyben eddig elért kimagasló teljesítményeik alap­ján — a vasút terü­letén — a követ­kező vasúti csomópontok, állomások, járóműjavító üzemi vállalatok a leg­esélyesebbek a felszabadulási serleg elnyerésére. (A sorrend nem jelent helyezési sorrendet is.) VASÚTI CSOMÓPONTOK: Szol­nok, Miskolc, Ferencváros, Debrecen. ÁLLOMÁSOK: Rákosrendező állo­más. JÁRÓMŰJAVÍTÓ ÜZEMI VÁL­LALATOK: MÁV Szombathelyi Járó­műjavító Üzemi Vállalat. A Gheorghin-Dej H­ajógyárban Goronkinil bocsátottak vízre egy 1100 tonnás tengerjáró hajót A Gheorghin-Dej Hajógyár dolgo­zói a felszabadulási műszakban gyá­ruk történetében még alig látott eredményt értek el. Az egyik 1100 tonnás tengerjáró hajót április 10 he­lyett március 30-án vízrebocsátották. A tengerjáró hajók építési ideje a sójatéren általában öt,öt és fél hónap. Most ezt a hajót négy és fél hónap alatt készítették el. Jobban kell hasznosítani a traktorok erejét a lajosmizsei határban Az idén későn tavaszodott a lajos­mizsei határban is. Iparkodni kell hát mindenkinek a munkával, hogy be­hozza a késedelmet, hiszen „minden csak időben jó“ — tartja a régi pa­raszti mondás is. Ahogy kisütött az első tavaszi napsugár, megélénkült ennek a nagy alföldi falunak a csak­nem 30 000 holdas határa. Megindult a tavaszi munka. Szántanak-vetnek, nyitják, sőt egyesek már metszik is a szőlőt, permetezik a gyümölcsfákat. De mégsem megy minden úgy, ahogy kellene. Itt vannak például a traktorok. A lajosmizsei határban a Kerekegyházi Gépállomásnak 17 traktora szánt, nyolc a termelőszövetkezetek, kilenc az egyénileg dolgozó parasztok föld­jén. Azaz hogy az egyéni gazdáknak dolgoznak is a traktorok, meg nem is. A gépállomás lajosmizsei brigádszál­lásán azt®a felvilágosítást adja Kele­men elvtárs, az itt dolgozó brigádok irányítója, hogy a kilenc gépből egy leállt valami hiba miatt, de a többi nyolc „teljes gőzzel“ szánt. Nos, gyor­san, csak úgy találomra válasszunk ki három gépet a kilenc közül, s néz­zük meg munkájukat! Az első gép, amellyel Darázsi Ist­ván traktoros és váltótársa szántja S­kultéti László nyolcholdas dolgozó paraszt földjét, igazán szép munkát végez, s napi normáját is száz szá­zalék fölött teljesíti. De csak ma, mert most van hatholdnyi szántani­­valója. Hogy holnap mi lesz, hol fog dolgozni a gép, azt csak a jó ég tudja, a traktoros nem. A brigádvezető nem adott Darázsinak menetirány-tervet, nem jelölte ki napokra előre, hová menjen szántani. Ugyanezt a hibát találjuk a másik gépnél is, amellyel két „gyerekember“, a 18 éves Fekete Béla és a 19 éves Fekete István szán­­togat. Minőségileg semmi kifogás nem lehet munkájuk ellen, megvan a szán­tás kötelező mélysége, s az eke után akasztott korona szépen porhanyóssá teszi a talajt. Csakhogy ez a gép egész nap csupán fél holdat szántott fel. Ez nem a két fiatal traktoros hi­bája, hanem brigádvezetőjüké, aki nekik sem adott menetirány-tervet, sőt elég szántanivalót sem. A harma­dik gép pedig, amelynek Kelemen elvtárs szerint az alsólajosi határré­szen, Sinka Mihály földje körül kel­lett volna dolgoznia — egész nap egyetlen barázdát sem szántott fel. Baj van tehát Lajosmizsén a trak­torok erejének kihasználásával. A brigádvezetők arra hivatkoznak, hogy az egyénileg dolgozó parasztok földjén nagyon sokat kell forognia a traktornak, nincs tehát sok értelme, hogy itt erőltessék a­­ gépi munkát. Súlyos hiba ez! Hiszen ennek a nézet­nek köszönhető, hogy a gépek, me­lyeknek segítsége nagyon előrelen­dítené a tavaszi munkát Lajosmizsén , nagyon kevéssé segítik az egyéni­leg dolgozó parasztokat. A termelő­­szövetkezetekben dolgozó 8 gép jól el­látja az öt lajosmizsei tsz-t, a ter­melőszövetkezetek több gépet foglal­koztatni nem tudnak. Mit csináljon hát a többi­­ traktor? Igaz, hogy a kis parcellákat jóval nehezebb — és nem is olyan gazdaságos — felszán­tani, mint a termelőszövetkezetek tábláit. De a párt és a kormány ép­pen azért küldött a falu dolgozóinak annyi traktort, hogy a termelőszövet­kezetek segítésén kívül a gépek ere­jével az egyénileg dolgozó paraszto­kat is segítse. A többi közt, hogy le­törjük az igauzsorát. Itt van például Pintér Ferenc kis­­paraszt esete. Pintér Ferenc földje közvetlenül Skultéti Lászlóé mellett van. Skultéti földjén traktor — Pin­téren meg két fekete bivaly szánt. Az sem a Pintéré, mert Pintér 200 forin­tot fizet a bivalyok gazdájának azért, hogy felszántsa a földet. Jó volna, ha Pintér most kinn járna a határban, s összehasonlítaná a kétféle szántást: a traktorét meg a bivalyokét. A bi­vallyal való szántás minősége jóval gyengébb a traktorszántásénál. A bo­­ronálásról pedig ne is beszéljünk, mert a bivalyok persze nem húznak boronát az eke után, a traktor pedig húz és szépen elegyengeti a szántást. Hozzá kell tenni azt is: a bivallyal való szántás több mint 200 forintba kerül holdanként, a traktorszántás feleannyiba. Csakhogy erről ez idáig senki sem beszélt Pintér Ferenccel. Lajosmizse a Kerekegyházi Gépállo­máshoz tartozó legnagyobb község, s a gépállomás vezetői és a brigádvezetők mégsem tartják kötelességüknek, hogy meggyőzzék a gépi munka elő­nyeiről a lajosmizsei dolgozó parasz­tokat. Persze, azt senki sem várja a Kerek­­egyházi Gépállomás vezetőitől, sem a brigádvezetőktől, hogy személyesen bekopogtassanak mind a 3000 lajos­mizsei dolgozó paraszt portájára, s külön-külön mindenkivel beszéljenek. De az már öreg hiba, hogy a gépál­lomás vezetői és a lajosmizsei határ­ban dolgozó brigád vezetők nem ké­rik a községi pártszervezet és a köz­ségi tanács segítségét. Igaz, hogy a lajosmizsei pártszervezet és tanács vezetőinek is többet kellene törőd­niük a gépi munkával. Erre azonban ez ideig kevés gondot fordítottak. Tizenhét traktor: hatalmas erő. Ahhoz, hogy mind a 17 gép teljesítő­­képességét a lehető legjobban kihasz­nálják, most az szükséges, hogy a Ke­rekegyházi Gépállomás vezetői sza­kítsanak hibás nézetükkel, s a lajos­mizsei pártszervezetnek és a tanács­nak is legyen gondja rá, hogy a gép­állomás traktorosai minél több dol­gozó parasztot segítsenek. Pincési Pál Győzelmi jelentések a negyedévi terv teljesítéséről A felszabadulási serlegért folyó ke­mény harc során bányáink, üze­meink óráról órára jelentik: határidő előtt teljesítettük negyedévi tervfel­adatainkat. Március 30-án — szerdán — a nóg­rádi, a Mátra vidéki és a komlói szén­bányászati trösztök jelentették ne­gyedévi tervük határidő előtti teljesí­tését. A csékúti bányászok — a várat­lan bányatűz okozta nehézségek elle­nére — kedden éjszaka teljesítették negyedévi tervüket. A kohó- és gépipar területén a leg­jelentősebb a Rákosi Mátyás Vas- és Fémművek jelentése, amely arról szá­mol be, hogy a csepeli kombinát dol­gozói 30-án délután teljesítették el­ső negyedévi befejezett termelési ter­vüket. A Vörös Csillag Traktorgyár dolgozói negyedéves tervük befejezé­se után 29-én már a terv 103,2 száza­lékos túlteljesítésénél tartottak. Az első negyedéves terv felett aratott győzelmükről adtak hírt a Lőrinci Hengermű és a Borsodnádasdi Le­mezgyár dolgozói is. Szerdán délben 12 órakor a Ma­­gyar Vegyiművek dolgozói jelentet­ték negyedévi teljes és befejezett ter­vük teljesítését. A könnyűipari üzemek közül 30-an a Ládaipari Vállalat, a Sátoraljaúj­helyi Bútorgyár, a Kecskeméti Ci­pőgyár, a Szalagárugyár és a Révai Nyomda dolgozói jelentették az első negyedévi terv sikeres teljesítését. Az építőipar vállalatai közül az ÉM 42. számú Állami Építőipari Tröszt dolgozói március 25-én, a 2. Építő­­anyagfuvarozó Vállalat dolgozói pe­dig március 26-án befejezték első ne­gyedévi tervüket. A közlekedési vállalatok és üzemek közül a Közlekedési Építővállalat 12 nappal a határidő előtt, az Autótaxi Vállalat pedig március 29-én teljesí­tette a negyedévi tervet. A SZABAD NÉP POSTÁJÁBÓL Ünnep előtt a földeken Hazánk felszabadulásának 10. évfordulója jobb munkára lelkesítette a falvak dolgozóit is. Levelezőink beszámolnak arról, hogyan készül a falu népe az ünnepre, milyen eredményeket ért el a felszabadulási versenyben. Készülődés Magyarbánhegyesen — Mi, egykori napszámosok, kis­­parasztok, sokat köszönhetünk az el­múlt tíz esztendőnek — írja egyebek közt Stacz Ádám, a magyarbánhe­­gyesi Dózsa TSZ elnöke. — Megválto­zott az életünk. A termelőszövetke­zetben jobban élünk, több a jöve­delmünk. Szeretjük a szövet­kezetét, s állandóan arra törekszünk, hogy még nagyobb eredményeket ér­jünk el. Szövetkezetünk elsők között csatla­kozott a felszabadulás ünnepére in­dult versenymozgalomhoz. Vállalá­sunkat már csaknem teljesítettük is. Jól haladunk a tavaszi munkával. Mi­helyt kisütött az első tavaszi nap , rhunkanot láttunk, m­em­ ül­­ünke tétle­nül, nem vártuk, hogy a sült galamb a szánkba repüljön. Március 18-ig 220 hold őszi vetésre kiszórtuk a pétisót. Azóta már elvetettünk 2 hold zöldsé­get, s földben van a borsó, a tavaszi árpa és a zab vetőmagja. Megfogá­­soltunk 35 hold lucernát, s a trakto­rok javában készítik a talajt a cukor­répa és más tavaszi kapásnövények alá. De nemcsak kint a határban, föld­jeinken halad jól a munka. Erre az alkalomra rendbehoztuk házunk táját is. Úgy akarunk ünnepelni, mint ahogy ez a nagy ünnepeken szokás. Kitataroztuk, rendbehoztuk a gazda­sági épületeket, istállókat. A frissen meszelt falak már messziről hirdetik, hogy ünnepre készülünk. A központi tanya környékén 270 fiatal facseme­tét ültettünk el, így dolgozunk, ün­nepelünk, így mutatjuk meg, mit érzünk felszabadulásunk tizedik év­fordulóján. Ki a legjobb traktoros Cegléden ? Szabó Ferenc, a Ceglédi Gépállo­más pártszervezetének titkára a trak­torosok versenyéről ír. Ki a legjobb traktoros Cegléden? Ez a kérdés fog­lalkoztatja most a gépállomás vala­mennyi dolgozóját. — Gépállomásunk irodájába min­dennap befutnak a jelentések a trak­torosok teljesítményéről. Nehéz len­ne eldönteni, ki jár az élen, melyik traktoros ér el a felszabadulási ver­senyben legjobb eredményt. Minden traktoros iparkodik, hogy április 4-ig teljesítse ígéretét. A legjobbak fej fej mellett haladnak, egyforma jó az eredményük. Darányi György például nem egészen két hét alatt több mint száz normálholdnyi talajmunkát vég­zett. Kiss László meg a Nagy Sztálin TSZ-ben több mint kétszáz hold őszi­ vetést fogásolt meg. Szőcs Sándor 30 holdat tárcsázott meg egy nap alatt. Normáját 220 százalékra telje­sítette. Károly Sándor, Kartali György s még többen is napi mű­­szaknormájukat rendszeresen 150 —160 százalékra teljesítik. A legjobbak példája serkenti a gyengébb, a kezdő traktorosokat is. Hajdú Sándornak, a gépállomás egyik fiatal traktorosának kezdetben nehezen ment a munka. Első napok­ban az előírt műszak normáját csak nagy üggyel-bajjal tudta 50—60 szá­zalékra teljesíteni. Most már ő is fel­sorakozott a legjobbak mögé: homo­kos területen 105—110 százalékot is elér. A gyors munka közben traktoro­saink nem feledkeznek meg a munka minőségéről sem. Nemcsak az a cél­juk, hogy a tavaszi munkát ripsz­­ropszra minél hamarabb elvégezzék, hanem arra is ügyelnek, hogy a ta­vasziak alá jó magágyat készítsenek, a hengerezés, a fogasolás, a műtrágya­szórás kifogástalan legyen. A terme­lőszövetkezetek eddig még nem emel­tek kifogást a gépek munkájára. Sőt, dicsérik a traktorosokat. S ez vala­mennyiünknek jólesik. Tudjuk: fel­­szabadulásunk tizedik évfordulóját nemcsak azzal ünnepelhetjük mél­tóan, ha a földeken gyorsan elvégez­zük a munkát, hanem azzal is, ha gondos munkával már most megvet­jük az alapját a jó termésnek, gé­peink nyomában bőségesebb lesz az aratás, jobban terem a föld. Magyar újító a leningrádi sztahanovisták között A napokban érdekes összejövetel volt Leningrádban a Tudományos Technikai Propaganda Házában, ame­lyet Darvas Józseffel, a Magyar Nép­­köztársaság népművelési miniszteré­vel együtt felkeresett a Szovjetunió­ban tartózkodó kulturális küldöttség tagja, Komáromi Lajos szerszámlaka­tos is. A találkozón leningrádi szta­hanovisták vettek részt, hogy kicse­réljék tapasztalataikat a magyar sztahanovistával. A leningrádi Tudományos Techni­kai Propaganda Házában a legkor­szerűbben felszerelt laboratóriumok és bemutatótermek állnak a szakmai továbbképzés rendelkezésére. Na­gyon sok — azóta már széles körben elterjedt — újítás született meg ott. Érthető, hogy Komáromi elvtárs nagy izgalommal készült munkamód­szerének bemutatására. Ivan Leonov, a Kirov-gyár Lenin­­renddel kitüntetett sztahanovistája másfél évvel ezelőtt elküldte Komá­romi elvtársnak egy újítás rajzát. Az újítás lényege az volt, hogy a szab­ványmaróktól eltérően csak négy­élű marót használt a szovjet sztaha­novista. Az újítás Komáromi elvtárs munkájában is bevált: teljesítményét kétszeresére emelte, sőt tovább is fejlesztette L Leonov módszerét. A vágóéleket magyar elektródák fel­­használásával készítette, így sok jó minőségű gyorsacélt takarított meg. Emellett háromszorosára növelte — a szabványmarókhoz viszonyítva — az új marók teljesítményét. Ezt a marót, s ezt a munkamód­szert mutatta be Komáromi elvtárs a leningrádi sztahanovistáknak a március 26-i összejövetelen. A bemu­tatót nagy elismeréssel fogadták a jelenlévők, sőt megkérték Komáromi elvtársat, hogy jöjjön el még egyszer egy szélesebb körű bemutatóra. Március 28-án csaknem minden leningrádi üzemből eljöttek az élen­járó munkások, hogy megismerked­jenek a magyar sztahanovistával és munkamódszerével. I. Leonov elv­társon kívül megjelent Bortkievics elvtárs, a nálunk is jól ismert gyors­vágó sztahanovista, a Szverdlovszk Gyár forgácsoló laboratóriumának vezetője és több más leningrádi üzem küldötte. Ez alkalommal Komáromi elvtárs megismételte az előzőleg be­mutatott munkamódszereket, majd bemutatta saját újítását: két elő­­maró szerszám használatát. A nagysikerű bemutató után a szovjet szakemberek kezében kézről kézre jártak Komáromi elvtárs szer­számai, munkamódszerének leírásai, és a gépről lekerült forgácsok darab­jai. A szovjet sztahanovisták részle­tesen érdeklődtek a munkamódsze­rek felől. I. Leonov elvtárs összeölel­kezett Komáromi elvtárssal és örö­mét fejezte ki, hogy ilyen eredmény­nyel fejlesztette tovább az ő munka­­módszerét. Búcsúzáskor a laborató­rium vezetője Komáromi elvtárs lel­kére kötötte, hogy minél előbb küldje el munkamódszerének és újításainak technikai leírását. I. Leonov és Ko­máromi elvtársak pedig megállapod­tak, hogy a Technika Háza, illetve a Magyar—Szovjet Társaság közvetíté­sével a továbbiakban rendszeresen tájékoztatják egymást munkájukról, problémáikról és eredményeikről. Kállai Magda

Next