Szabad Nép, 1956. január (14. évfolyam, 1-31. szám)

1956-01-05 / 5. szám

VILÁG PROLETÁRJAI EGYESÜLJETEK! SZABAD NÉP MAGYAR DOLGOZÓK PÁRTJÁNAK KÖZPONTI LAPJA XIV. ÉVFOLYAM, 5. SZÁM ARA 60 FILLÉR CSÜTÖRTÖK, 1956. JANUÁR 5 Idejében kössék meg a szállítási szerződéseket Üzemeink megkezdték a máso­dik ötéves terv első esztendei fel­adatainak teljesítését. A tervis­mertető értekezleteken a dolgozók megismerkedtek tennivalóikkal, szép ígéretek és elhatározások szü­lettek a terv megvalósítására, nincs hiány munkakedvben, lel­kesedésben. Ez azonban a dolog­nak csak egyik oldala; az eredmé­nyes, jó munkának tárgyi feltéte­lei is vannak. Nyersanyag, üzem­anyag és segédanyag nélkül bajo­san lehet termelni, a termelés pe­dig öncélúvá válik, ha nem gon­doskodnak a termékek elhelyezé­séről, értékesítéséről. A nyers­anyagot, üzemanyagot, segédanya­got, alkatrészeket és félkésztermé­keket a vállalatok szállítási szer­ződések alapján szerzik be egy­mástól, a termékek értékesítéséről pedig a kereskedelmi és beruházó szervekkel kötött szállítási szerző­dések alapján gondoskodnak. A bel- és külkereskedelem illetékes szervei sok vállalathoz azonban még nem juttatták el megrendelé­seiket. Ezt a mulasztást sürgősen pótolniuk kell. Sok vállalatnál nem törődnek vele, mikor és hogyan kötik meg a szállítási szerződéseket. Abban bíznak, hogy „menet közben majd csak kialakul valami“, ráérnek akkor intézkedni, amikor már „ég a ház“, így maguk idézik elő az állandó zavarokat, a késéseket, a túlórázást, a kapkodást. Hogyan befolyásolja a szállítási szerződés például a termelés egyenletességét?Az a vállalat, ame­lyik jókor megköti a szerződést és pontosan megállapodik a szállítás határidejében , kellő időben szá­míthat a megrendelt anyagra, fél­késztermékre stb. Ahol viszont el­késnek a rendeléssel, nem álla­podnak meg a határidőben, ott a megrendelt cikkek is késve érkez­nek meg, s emiatt egyszer nem tudnak dolgozni, máskor pedig ro­­hammunkáznak, s a terv teljesíté­sével elmaradnak. A Vörös Szikra­gyár például a többi között azért nem szállíthatta idejében a meg­rendelt próbapadokat a MOGÜRT- nek, mert későn rendelte meg a gyártáshoz szükséges öntvényeket. Hasonló okokból húzódik el a Za­lai Kőolajipari Vállalat kazánjá­nak szerelése is. Itt az történt, hogy az építtető későbbi határidőben egyezett meg a Rákosi Mátyás Művekkel az anyagok szállítására, mint amikorra a szerelést már be is kellett volna fejezni. Az ilyen hibák ellen természetesen az sem lenne gyógyír (amit néhol ta­pasztalunk), ha túlságosan korai időpontra szállítatnák le a szüksé­ges anyagokat, termékeket , így túlságosan hosszú időre kötnék le a forgóeszközöket, sok gondot okozna a raktározás és esetleg emiatt más vállalat nem juthatna hozzá idejében a termeléséhez szükséges anyaghoz. Hogyan befolyásolja a szállítási szerződés a minőséget? A gondo­san megkötött szerződés azt is tar­talmazza, milyen minőségű, mi­lyen választékú cikket rendelnek. Ahol ezt elmulasztják megállapí­tani, ott kínos meglepetések érhe­tik a megrendelőt. A Fémtömeg­cikk Művek például szállítási szer­ződést kötött a Kőbányai Könnyű­fémművekkel alumíniumlemez szállítására. Azt azonban nem kö­zölte, hogy a lemezt mélyhúzási célokra kívánja felhasználni. Ezért a gondatlanságért drága árat kel­lett fizetni: az egyébként szab­ványszerű lemez mélyhúzásra nem alkalmas, s emiatt csaknem 350 ezer forintnyi gyártási selejt keletkezett. A­ Prés- és Kovácsolt­­árugyár, valamint a Mezőgazdasá­gi Eszközöket Értékesítő Szövet­kezeti Vállalat között hanyagul megkötött szerződés következté­ben, minőségi kifogásokra hivat­kozva 22 ezer eketaligát nem vett át a megrendelő. A szállítási szerződést azonban nem elég megkötni — teljesíteni is kell. Vállalataink igen szoros kapcsolatban állnak egymással, tevékenységükkel kölcsönösen ki­egészítik egymás munkáját, s ezért egyetlen gyár mulasztása gyárak egész sorában zavarokat idézhet elő a termelésben. Csak egy gyár ne teljesítse a szerződésben vál­lalt kötelezettségeit — máris egész sor gyárban elmaradnak a szállí­tásokkal, nem képesek teljesíteni a tervet. Mégis sok helyen lelki­ismeretlenül kezelik a szállítási szerződésben vállalt kötelezettsé­geket. Ismeretes például az öntö­déknek az a rossz szokása, hogy a terv globális teljesítése végett csak a nagy öntvényekre fordítanak gondot és népi készítik el a több munkát igénylő kisebb öntvénye­ket, bármennyire is szükséges az a megrendelőnek. Gyakori az a hiba is, hogy csak a havi, de még inkább csak a negyedévi tervek teljesítését tekintik törvénynek és megfeledkeznek arról, hogy nem kevésbé kötelező a hónap közben vagy a negyedév közben esedékes szállítási szerződések teljesítése. A szállítási szerződés jelentőségét azok az üzemek ismerték fel he­lyesen, amelyek a népgazdasági terv után elsősorban ezt tekintik munkájuk alapjának. A terv a legfontosabb mutatószámokat tar­talmazza, a szállítási szerződéssel pedig a tervfeladatok végrehajtá­sának feltételeit teremtik meg. A szállítási szerződések megkö­tése ezért nemcsak az ezzel fog­lalkozó osztályok, néhány ember dolga; szükséges, hogy a vállala­tok minden vezetője törődjön ve­le. Pártszervezeteink is segítséget adhatnak ehhez a munkához, el­sősorban azzal, hogy megértetik a szállítási szerződések jelentőségét, fellépnek a szerződéskötést lebe­csülő nézetek ellen. Különösen most nagy jelentőségű ez a fel­adat, sürgősen meg kell kötni a beruházó és kooperáló vállalatok­kal, valamint a bel- és külkereske­delmi szervekkel a még hiányzó, idei szállítási szerződéseket. Ez a többi között azt is biztosíthatja, hogy üzemeink valóban azt ter­meljék, amire népgazdaságunknak s a fogyasztóknak szüksége van. Pártszervezeteink mozgósítsanak a szerződésben vállalt kötelezett­ségek teljesítésére is, hogy ezáltal is szervezettebb legyen a terme­lés, zavartalanabbá váljék a szo­cialista vállalatok együttműködé­se. Megnyílt a közvetlen vasúti összeköttetés a Szovjetunió, a Mongol Népköztársaság és a Kínai Népköztársaság között A Szovjetunió, a Mongol Népköz­társaság és a Kínai Népköztársaság kormánya közleményt adott ki, amelyben bejelentette, hogy 1956. ja­nuár 1-vel megnyílt a közvetlen vasúti összeköttetés a három ország között. Az Ulan Bator—Peking közvetlen vasúti forgalmat 1955. december 31-én ünnepélyes keretek között nyi­tották meg Ulan Bátorban, január 3-án pedig a kínai—mongol határon összekapcsolták a két vasútvonalat. Dzamin-Udeben, a mongol—kínai határon ünnepi gyűlés volt, amelyen Cedenbal, a Mongol Népköztársaság Minisztertanácsának elnöke tartott beszédet. Fernbach Antal, a Szentlőrinci Gépállomás Kossuth-díjas traktorosa, a helybeli Úttörő Tsz tagja (a képen balról) és váltótársa, Takács György nagy gonddal javítják ki traktorukat. Meg­ is látszik a teljesít­ményükön, hogy rendben tartják gépüket: Fernbach Antal 240 száza­lékra teljesítette évi tervét! Ezzel a géppel 1952 ősze óta 10 400 normál­­hold talajmunkát végzett (Fehérvári Ferenc felvétele, Magyar Foto) A magyar dolgozók köszöntik a Francia Kommunista Párt vá­lasztási győzelmét (2. oldal) Horváth László: Ahol télen is te­rem a paprika, pirosra érik a paradicsom (2. oldal) Gál Pál: A kalanderesek, a levelek és a bizottságok (2. oldal) A MAI SZÁMBAN Tatár Imre: Többet a politikai munkáról — Az Orion-gyár első vezetőségválasztó taggyűlése (2. oldal) Rudnyánszky István: A kommu­nista és a haladó képviselők csoportja 151 főt számlál az új francia nemzetgyűlésben (3. old.) Berényi György: Kárpótlás az el­vesztett órákért (4. oldal) Horváth József : Kijev—Leningrád __Moszkva — Magyar turisták a Szovjetunióban (4. oldal) A vasgyűjtési verseny száz kis győztese Budapesten (4. oldal) V­ERSENYRE FEE! Eleven párosverseny bontakozik ki az üzemekben Mint már számot adtunk róla, az üzemek dolgozói lelkesen, jó munkával kezdték az új esztendőt. Az első órák lendülete a legtöbb gyárban tovább fokozódott. Nagyon sok munkás, brigád­­keresett magának máris párosversenytársat, hogy összemérje tudását, képessé­geit. Ez a versengés vagy segítője a tervek teljesítésé­­nek, s még inkább az lesz, ha a vállalatok gazdasági párt- és tömegszervezeti vezetői fokozottan segítik ki­­bonta­kozását. Nics János DISZ-brigádja vezet! A két sztálinvárosi martinkemence három DISZ-brigádja áll egymással versenyben. Az új év első napjaiban is éles küzdelem bontakozott ki kö­zöttük az elsőségért. A három nap alatt Nics János brigádja tört az él­re, 91 tonna acélt csapolt terven fe­lül. Csont Rudolf brigádja 46, Zs. Szabó Józsefé pedig 18 tonnával te­tézte meg eddig a tervet. Párosverseny a Szegedi Kenderfonó és a Szegedi Ruhagyár fiataljai között A Szegedi Kenderfonógyár ifjúsági üzemrészének 130 dolgozója páros­versenyre hívta a Szegedi Ruhagyár ifjúsági szalagját. A kendergyáriak megígérték, hogy — elsősorban meg­takarított anyagból — legalább négy­ezer kiló fonalat gyártanak terven felül a negyedév végéig. Vállalták azt is, hogy havi export­tervüket rendszeresen húsz nap alatt teljesí­tik. A kendergyári fiatalok már most is úgy dolgoznak, hogy a versenyből ők kerüljenek ki győztesen, ötven kommunista ifjú állt a versengés élé­re. Közülük különösen követendő pél­dát mutatott Ördög Margit, akit most választottak meg az ifjúsági üzemrész pártszervezetének vezetősé­gébe. Kedden ő érte el a legjobb eredményt: mintegy 200 kilométer fonal került le gépéről. Páros verseny­társa, Varga Katalin is kitett ma­gáért: csupán két százalékkal maradt el mögötte. 982 kilogramm „magyar ezüst" terven felül A tatabányai alumíniumkohászok szép sikerekkel kezdték az új évet. Annak ellenére, hogy naponta négy százalékkal több kohó-alumíniumot kell gyártaniok­, mint tavaly, min­dennap megtetézik tervüket. Különö­sen jó munkát végzett az elmúlt napokban Oszkó József ,kohászbri­gádja, teljesítménye megközelíti a 105 százalékot. A rafinált alumíniumot olvasztó kohászok, akik a „négy kilences” fémtiszta alumíniumot gyártják, még jobb eredménnyel büszkélkedhetnek. Az olvasztókádakból vasárnap 330, hétfőn 493, kedden pedig 159 kilo­grammal több alumíniumot csapol­tak, mint amennyit tervük előírt. Így az első három napon összesen 982 kiló fémtiszta alumíniumot gyár­tottak terven felül. A kohászok kö­zül különösen Gazsi István tűnt ki jó munkájával. A tatabányai Hada-brigád még nem tudta megelőzni versenytársát A tatabányai XI-es aknában körül­belül egy hónappal ezelőtt új DISZ- brigád alakult Hada Gyula vezetésé­vel. A brigád versenyre hívta az erő­sebb, tapasztaltabb Kilián DISZ-bri­­gádot. A fiatalok fej-fej mellett küz­denek a jobb termelési eredménye­kért. A decemberben győztes Hada­­brigád az új év első három napján nem tudta megelőzni versenytársát. Mind a két csapat 120 százalékos át­laggal dolgozik. A Hada-brigádnak azonban külön dicséretére válik, hogy kiváló minőségű munkát vég­zett. Ebben a tekintetben első az egész körzetben. Biró Gyula és Dudás József vetélkedése A DIMÁVAG vasúti kerékpár­üzemének kommunistái kedd este tartották meg a vezetőség-újjáválasz­­tó taggyűlést. A taggyűlésen azt is elhatározták, hogy az első negyedévi tervet március 20-ra teljesítik. Szer­da reggel új lendülettel folytatódott a termelőmunka. A Dózsa karusszelesztergályos DISZ-brigádból Biró Gyula, a 424-es mozdonykerékpárváz megmunkálásán 12 óráig 168 százalékos teljesítmény­nyel megelőzte a Táncsics ifjúsági esztergályos-brigádban dolgozó régi versenytársát, Dudás Józsefet, aki „csak“ 146 százalékot ért el. A Wilhelm Pieck-műszak első eredményei A Wilhelm Pieck Vagon- és Gép­gyár dolgozói kimagasló termelési eredményekkel köszöntik a gyár név­adóját, a Német Demokratikus Köz­társaság elnökét. Az öntödében Gábor János öntő, a szakma kiváló dolgozója szerda dél­előtt 280 százalékra teljesítette ter­vét. Gábor János az egyiptomi ex­portkocsik csapágyát készíti selejt­­mentesen. Ugyanebben az üzemrész­ben Pap József a személykocsik üt­közőrészének öntésében 180 százalé­kot ért el. A vagonasztalos üzemben Kovács József és Szabó Péter aszta­losok tűntek ki szorgalmas munká­jukkal. A két asztalos az egyiptomi kocsik ablak alatti lemezeit szereli. Az első harmadra 12 kocsi szerelését vállalták, s már a nyolcadiknál tar­tanak. A Ganz Vagon- és Gépgyárban már az új év kezdetén is sok siker szüle­tett. Benedek Béla és Graja Zoltán az STS 800-as, Lengyelország számára készülő turbina szivattyúján dolgoznak, s 200 százalékot telje­sítettek. Jobboldalt Krausz János festő festésre készíti elő a szivattyút. (Fényes Tamás felvétele Magyar Foto) Még több igyekezettel és lendülettel dolgozzunk a mélyszántási tervek teljesítéséért! Szerte az országban, ahol csak az eke nem fagyott ki a földből, dol­goznak a traktorosok, mennél több földön el akarják végezni a mély­szántást. Még mindig jelentős terü­leten nem végeztük el ezt a fontos talajelőkészítő munkát. Szerencsére az időjárás több helyen lehetővé te­szi, hogy gépállomásaink dolgozhas­sanak és mélyszántási tervüket ok­vetlenül teljesítsék. Az állami gazdaságok traktorosai a múlt év utolsó napjaiban is szor­galmasan dolgoztak. December utol­só tíz napján csaknem 20 000 holdon végezték el a mélyszántást. Az álla­mi gazdaságok január 3-ig mély­szán­tási tervüket mintegy 90 százalékra teljesítették. Győr-Sopron, Vas, Veszprém, Zala, Szabolcs-Szatmár és Bács-Kiskun megye állami gazdasá­gai már teljesítették a mélyszántási tervet. A jó gazdaságok közül is ki­emelkedik a Bajai Állami Gazdaság, ahol a traktorosok 3761 hold mély­szántással végeztek az óesztendő utolsó napjáig. A Hildpusztai és a Solti Állami Gazdaság traktorosai különösen munkájuk jó minőségével tűntek ki. Sok állami gazdaság azonban el­maradt a mélyszántással. A Bakony­­szombathelyi Állami Gazdaság, vagy például a Gencsháti Állami Gazda­ság tervének csak mintegy felét tel­jesítette. Sok a pótolni való Kiskö­rén, Bakonysárkányon, Mezőhídvé­­gen és Újszalontán is. Bács-Kiskun megyében a termelőszövetkezetek területén december 31-ig mintegy 24 000 hol­don végeztek mélyszántást. A duna­­vecsei járás termelőszövetkezetei jó példát mutattak: mélyszántási tervü­ket újévre 95 százalékra teljesítet­ték. Tanulhatna tőlük a bajai járás, ahol a termelőszövetkezetek mély­szántási tervét alig 80 százalékra tel­jesítették. Főként a Bajai Gépállo­más felelős ezért az elmaradásért, hiszen a bajai járásban nem egy gépállomás már 100 százalékra tel­jesítette tervét, márpedig a Bajai Gépállomás ugyanolyan feltételek közt dolgozik, mint a jó eredményt elért gépüzemek. Zala megyében a letenyei és a nagykanizsai járás termelőszövetke­zeteiben már nincs szántatlan terü­let. Viszont a szomszédos lenti járás­ban annál több, a szántani való te­rületnek alig kétharmadával végez-­­tek. Borsodban a Mezőnyárádi Gépál­lomás dolgozói, amint befejezték a vetést, 33 traktorral h­ozzákezdték az­ őszi mélyszántáshoz. A gépállomás 2 .körzetében 14 termelőszövetkezet és­ 11 község van. A gépállomás több­ mint 5000 hold mélyszántásra vállal­­­kozott, ebből 65 százalékot az egyé­niek földje tesz ki. A gépállomás 2000 egyénileg dolgozó paraszttal kötött szerződést. December végéig 3600 holdon befe­­­jezték a mélyszántást, s a körzet ter­melőszövetkezeteiben most mindösz­­sze 250 hold szántanivaló van hátra. Dicséretére válik a gépállomásnak, hogy e szorgos munka közben nem hanyagolták el a téli gépjavítást sem. Miközben a műhelyekben javában folyik a gépjavítás, 20 traktoruk ál­landóan szánt. A dolgozók elhatároz­ták, hogy a téli gépjavítást február 20-ra befejezik. Akadnak gépállomások, amelyek tervteljesítés helyett különféle ne­hézségeket emlegetnek, így van ez­ Nagydorogon és Dunaszentgyörgyön. Az elmaradás valódi oka azonban nem más, mint a szervezetlenség. A gépállomás vezetőinek több felelőssé­get kellene érezniük körzetük terme­lőszövetkezeteiért. Hiszen nyilván­való, hogy azokon a területeken, ahol most jó minőségben és határidőre elvégzik a mélyszántást, jóval na­gyobb termést adnak majd jövőre a kapások! A Nagydorogi Gépállomás mégsem segíti kellő igyekezettel a helybeli Szabadság Termelőszövetke­zetet. A szerződések az asztalfiókok mélyén hevernek, a traktorok pedig alig mutatkoznak a termelőszövetke­zet földjein. Hasonló a helyzet a Dunaszentgyörgyi Gépállomással, amely például újévkor még 80 hold mélyszántással volt adósa a paksi Bú­­zakalász Termelőszövetkezetnek. Az ilyen mulasztásokat sürgősen pótolni kell. A Magyar Népköztársaság elismerte a Szudáni Köztársaságot Hegedűs András elvtárs távirata a Szudáni Köztársaság miniszterelnökéhez IZMAIL EL AZHARI úr őexcellenciájának, Szudán miniszterelnökének Khartum A Magyar Népköztársaság kormánya nevében legszívélyesebb jókí­­vánságaimat küldöm Excellenciádnak és a szudáni népnek Szudán függet­­lenségének kinyilvánítása alkalmából. A Magyar Népköztársaság mindenkor magáévá tette és következete­sen tiszteletben tartja a népek önrendelkezési jogának elvét, és mély rokoni szenvvel viseltetik nemzeti törekvéseik iránt. A Magyar Népköztársaság Elnöki Tanácsa ennek megfelelően a Szudáni Köztársaságot független és szuverén államnak ismeri el. Midőn erről Excellenciádat értesítem, kifeje­zem a Magyar Népköztársaság kormányának azt a kívánságát, hogy" diplo­máciai és kereskedelmi kapcsolatokat létesítsen és diplomáciai képviselőt cseréljen a Szudáni Köztársasággal. A magyar kormány szilárd meggyőződése, hogy a független és szu­verén szudáni állam létrejötte, az országaink közötti diplomáciai kapcsola­tok megteremtése javára válik a nemzetközi együttműködés, a népek köze­ledése, az egyetemes béke magasztos ügyének. A magyar nép és kormánya szívből kívánja, hogy a szudáni nép teljes sikerre vigye függetlenségének megszilárdítását, országának felvirá­goztatását. 1956. január 4. HEGEDŰS ANDRÁS a Magyar Népköztársaság Minisztertanácsának elnöke A SZABAD NÉP POSTÁJÁBÓL Tanul a falu Győr megyében tavaly 21 ezüstka­lászos tanfolyam működött. Idén csaknem kétszer annyian akarnak tanulni, ezért most 42 tanfolyamot szervezett a megyei tanács, öt előadó a Csornai Mezőgazdasági Technikum tanárai közül került ki. A technikum szaktanárai sokat se­gítenek a környékbeli termelőszövet­kezeteknek is. Tanácsokat adnak, előadásokat­­tartanak. Szívesen vállal­ták a tanfolyamok vezetését is. Magam is részt veszek ebben a munkában és sok örömet jelent szá­momra. Tavaly Halásziban vezettem a kétéves növénytermelési tanfolyam első évfolyamát. Most, második éve foglalkozom ugyanazokkal a hallga­tókkal. 25 egyénileg dolgozó paraszt és 7 szövetkezeti tag iratkozott be. Valamennyien szorgalmasan járnak az előadásokra. Egyikük-másikuk eddig is példa­szerűen alkalmazta a tavaly tanulta­kat. Német Imre már tavasszal he­­terózis kukoricát vetett, s holdanként 40 mázsája termett. Gyönyörű­­kuko­ricatábláját az egész falu megcso­dálta, pedig eleinte idegenkedtek az újtól. Heveder Géza régebben kö­römszakadtáig tiltakozott a mély­szántás ellen. A tanfolyamon azon­ban megismerte a mélyszántás elő­nyeit, elhatározta, kipróbálja. Ta­valy, életében először, mélyen szán­totta fel a földet a tavasziak alá. Szép termése lett. Fél hold földről 82 mázsa burgonyát takarított be. Ezek az eredmények is mutatják, hogy a tavalyi ezüstkalászos tanfo­lyam eredményes volt. Igyekszem, hogy az idén is érdekessé tegyem az előadásokat. Különböző szemléltető eszközöket, faliképet, mag- és nö­vénygyűjteményt használok. A járá­si kultúrhá­zból kapunk kisfilmeket is. Reméljük, ez a tanfolyam is jó eredménnyel zárul és Halásziban is sikerül megismertetni, megkedveltet­­ni a jobb termést biztosító új agro­technikát. László László a Csornai Mezőgazdasági Technikum tanára „Aknázzuk ki jobban a termelés tartalékait! — Hozzászólás — A Szabad Nép december 3-i vezér­cikke többek között arról ír, hogy: A szűklátókörűség, az üzemi sovi­nizmus is gátolja a gépek megfelelő kihasználását.“ Ezt a megállapítást egy példával szeretném alátámasz­tani. A Mi évente mintegy másfélmillió méter szalonvásznat gyártunk. A vásznat a konfekcióipar és a keres­kedelem jogos kívánsága szerint be is kell avatni, hogy később ne men­jen össze. Az avatást kezdetleges mó­don, úgynevezett függő szárítóban végezzük. Ha volna megfelelő dob­szárító gépünk, más gyártási eljá­rást vezethetnénk be. Anyagaink a kikészítés közben kevésbé zsugorod­nának, s ez mintegy négyszázalékos anyagmegtakarítást eredményezne. Emellett anyagaink rugalmasabbak, jobb minőségűek lennének. A dob­szárító gép számításaink szerint évente 150 000 forintot takarítana meg üzemünknek. Ez az összeg azért is jelentős, mert üzemünk jórészt importált anyagokból dolgozik és így a megtakarítás egyben devizamegta­karítást is jelentene. Megtud­tuk, hogy a Hazai Pamutszövőgyár tele­pén használaton kívül van egy dob­­szárító berendezés. Éppen olyan, amilyenre szükségünk volna. Azon­nal kértük a gépet, de se mi, se fe­lettes szervünk, a Len-Kenderipari Igazgatóság nem ért el eredményt. A gép átadásáról hallani sem akart az üzem és felettese, a Pamutipari Igaz­gatóság. Arra hivatkoztak, hogy a gépet csak pillanatnyilag nem hasz­nálják, de „hamarosan“ üzembe he­lyezik. Két éve tart ez a hamarosan, s most újabban úgy hírlik, hogy az idén is csak a második félévben fognak dolgozni rajta. Mennyi idő, mennyi anyag veszett kárba emiatt. A gép nálunk ezalatt megtakarította volna két másik gép árát. íme ilyen károk származnak az üzemi sovinizmus­ból. Bárkányi Imre a Csillaghegyi Lenárugyár igazgatója Az Ikarus új gyártmánya, a 7 (Tudósítónktól.) Gépkocsiiparunk eddig csak köny­­nyű teherautókat gyártott. A szállí­tásban azonban a 7—10 tonnás teher­autóké a jövő. Az Ikarus-gyárban most elkészült az első ,,nehézsorozat“ a 7 tonna teherbírású teherautókból. A „Csepel D—700“ jelzésű Bull­dogokban 6 hengeres nyersolajmotor van. A kocsi vezetőfülkéjének vona­lai igen szépek, a farmotoros autó­busz vonalaira emlékeztetnek. A ve­zetőfülkében a gépkocsivezetőn és a kocsikísérőn kívül még 4 személy ré­szére van ülőhely. A hátsó ülések kétszemélyes fekvőhellyé alakíthatók át. A szélvédők és az ablakok le­­ereszthetők, nyithatók. A kocsi ve­zetése kényelmes, a vezető látószöge jobb az átlagosnál. A tervezőmérnö­kök számos hibát kiküszöböltek, ame­lyek az Ikarus-kocsikkal szemben korábban felmerültek. A legfonto­sabb, hogy sikerült csökkenteniök a zajosságot. A motort úgynevezett iporkaszigeteléssel választották el a karosszériától. Az iporkaszigetelő a műgyantahab. A benne levő apró le­vegőbuborékok erősen tompítják a motor zaját, s elszigetelik a motor melegét is. A vezetőfülke belső bo­rítása farostlemezből készült, mely kitűnő rezgéscsillapító és zörejmen­tes is. Az Ikarus-gyár az új teherautó­típust igen rövid idő alatt készítette el. Augusztusban kapta a rendelést és már elkészült az első sorozat. Hogyan sikerült ez a gyár dolgozói­nak? A mérnökök korszerű és a legegy­szerűbb technológiát vezették be a Bulldogok gyártásánál. Előregyárt­ható szerelési egységekből állítják össze a teherautó karosszériáját. Előre gyártják például a vezetőfülke hátfalát, a homlokfalat, az elhúzó­dásra kényes ablakkeretet stb. Igye­keztek a munkát megkönnyíteni sab­lonok és megfelelő szerszámok al­kalmazásával is. Mindezt úgy tervez­ték meg, hogy a gyárban levő be­rendezésekkel viszonylag olcsón ké­szíthessék el az új teherautót. Most készítik a „Bulldogok” to­vábbfejlesztésének terveit. A jelen­legi típus elsősorban kis fajsúlyú és terjedelmes áruk szállítására alkal­mas. Rövidesen készítenek majd fő­ként a hazai igényeknek megfelelő csukott felépítményű, héttonnás te­herautókat, víztartállyal felszerelt utcamosó-kocsikat, üzemanyag-szállí­tásra úgynevezett tankkocsikat stb. A Csepel D—700-as teherautó újabb gyártmányok kifejlesztésének alapja gépkocsiiparunkban. A „Csepel D—700“-as jelű Bulldog-teherautó az Ikarus-gyár udvarán. (Kéri Dániel felvétele)

Next