Szabad Nép, 1956. május (14. évfolyam, 122-151. szám)
1956-05-13 / 133. szám
A második ötéves terv utolsó évében hozzávetőlegesen 1 410 000 tonna acélnyers vasat, 2 240 000 tonna acélt és 1 400 000 tonna hengerelt acélt kell gyártani. Jövedelmezőbb almatermelést Szabolcsban Hazánkban csaknem 6 millió almafa van — ebből egymillió Szabolcs-Szatmár megyét gazdagítja. Nagy kincse, ez az egymillió fa az egész országnak is: tavaly az országos almatermés 70 százaléka, az exportált alma 90 százaléka ebben a megyében termett. Országosan 25—30 mázsa almát szüreteltek egy-egy holdon — a mi megyénkben 100 mázsát! Érdemes tehát a második ötéves terv irányelveinek megvitatása során nagy gondot fordítani a szabolcsi Jonatán-termelésre. ötéves tervünk előirányzata lelkesítő: 12 ezer hold új szabolcsi almás telepítését tűzi elénk. Az első ötéves terv időszakában 10 500 holdat telepítettünk, ezzel 20 000 holdra növekedett a világhírű szabolcsi almáskertek területe. Huszonkét éves helyi tapasztalataim alapján javasolnék néhány kiegészítést új ötéves tervünkhöz. Kitűnő termést szüreteltünk tavaly, de igen nagy (mintegy 30 százalékos, pénzben számítva mintegy 100 millió forintos!) veszteség is érte az almatermelést. Helyesebben nem is a termelést — mert mi megtermeltük ezt a 30 százalékot is —, hanem a gyümölcs értékesítését. Hiányzik a szükséges tárolóhely és hiányzik vagy 150 kilométernyi bekötőút. Számításaim szerint körülbelül 50 millió forintos — hosszú évekre elegendő — beruházással megszüntethetnénk a szállítással, tárolással kapcsolatos bajainkat. Javaslom, hogy második ötéves tervünk keretében (minél gyorsabban, hiszen az idén is nagy termést várunk) épüljenek meg a tárolók, a bekötőutak. Tavaly ezer vagon konzervgyümölcsöt szállítottak Szabolcs- Szatmárból a kecskeméti és a budapesti feldolgozó üzemekbe. Új ötéves tervünk előirányzata elénk rajzolja, hogy 1960-ban az össztermés növekedésének arányában a tava-lyi mennyiség kétszeresét szállítjuk a drága vasúton, s azután majd esz-jitendőről esztendőre egyre többet. Mi értelme van annak, hogy a hal- főtt gyümölcsöt ilyen nagy távolságra szállítsuk? Létesítsünk kon-s zervüzemet Nyíregyházán. Ezzel lé-ínyegesen olcsóbbá tehetjük a kon-zervgyártást és vasútainkat megkíméljük a sok férőhelyet igénylő alma felesleges szállításától. Új ötéves tervünk végrehajtása során javítani kellene a növényvédő- szerek minőségét. Nem kifogástalanok az arzénes szerek, másrészt speciális növényvédő mészre lenne szükség és felül kellene vizsgálni a ji nikotin árát. A Mezőgazdasági Gépkísérleti In- tézetnek és a többi illetékes szervnek el kellene döntenie végül: mi-?lyen típusú motort alkalmazzunk az almatermelésben? Ma sokféle motor használatos, s ez a sokféleség igen. A második ötéves terv irányelvei szerint a tervidőszakban összesen mintegy 200 000, állami erőforrásokból több mint 100 000 lakást kell építeni, kétszer annyit, mint az első ötéves terv alatt. Fokozottabb mértékben kell támogatni' a magánépítési tevékenységet, s ennek elősegítésére több mint kétmilliárd forint kedvezményes, hosszúlejáratú hitelt kell nyújtani. Az állami erőből épülő lakásépítés fokozását nemcsak a beruházás öszszegének jelentős növelésével, hanem a korszerű, kényelmes kislakások építésével, a műszaki színvonal emelésével, az építkezések jobb kivitelezésével, s így az építési költségek csökkentésével kell biztosítani. Nagyvárosaink lakásainak több mint 70 százaléka egyszobás, fürdőszoba, WC nélküli lakás. Ezzel szemben a megépült új lakótelepek, városok lakásainak 70—80 százaléka kétszobás, öt százaléka háromszobás, előszobával, konyhával, kamrával, igényesen felszerelt fürdőszobával rendelkezik. A lakásépítésnek ez a módja nem szolgálta helyesen azt a célkitűzést, hogy a rendkívüli rossz lakásviszonyokat minél előbb megszüntessük. A lakások számának növelése a kisebb, de a szükségleteknek tökéletesen megfelelő lakások építése útján sürgősebb feladat, mint a nagyobb lakások építése. Ipari építkezéseinkhez képest lakásépítésünk műszaki színvonala nem fejlődött kellőképpen, szerkezetei túlzottan anyag, és munkaigényesek. Különösen áll ez a térelhatároló szerkezetekre, a külső és a belső falakra. Ezért a lakásépítés céljaira megkell indítani a nagyméretű falazóblokkök, fal- és födémelemek (panelek) gyártását. A tömeges lakásépítés feladatai évről évre nagyobbak lesznek. E feladatokat gazdaságosan, a jelenlegi építési módszerekkel, 4—5 éven belül nem lehet megoldani. Ki kell alakítani tehát a lakásépítés új technikáját, s azt alkalmazni is kell. Ez az új technika jóformán teljesen megszünteti a lakásépítés építőipari munkáinak ma még félig-meddig kézműipari jellegét, és a helyszínen csak az üzemekben előregyártott épületelemek szerelését kell majd elvégezni. Ehhez az új építési módszerhez már a második ötéves tervidőszakban meg kell kezdeni az építőanyagipar új ipari bázisainak a megteremtését. Közepes nagyságú, könnyű-betonüzemeket, panelgyárakat kell építeni olyan ütemben, hogy 1960-ban mintegy évi 3500—4000 lakást lehessen megépíteni könnyű-betonanyagokból üzemileg előállított szerkezetekkel. A városi lakások döntő többsége többemeletes lakóépületekben, új lakónegyedekben épül. Ez lehetővé teszi a városépítészet szociális elveinek teljes érvényre juttatását. Az új lakóépületek környezetében iskolák, óvodák, bölcsődék, üzletek, parkok létesülnek. A második ötéves terv során az ország városaiban számos ilyen új korszerű lakónegyed, egész városrészek épülnek. A legnagyobb arányú lakásépítés Budapesten lesz, összesen 60 000 lakás épül. Állami eszközökből 38 000 lakást kell építeni. Az új, több ezer lakásból álló lakónegyedek építése már megkezdődött a Fiastyúk utcában, a Nagy Lajos király úton, az Üllői úton, Csepelen és Lágymányoson. A következő években még több nagy lakótelep építését kezdik meg. Ezek közül a legjelentősebbek az Óbuda dunaparti részén, a Sztálin-híd budai és pesti hídfőjénél megvalósuló nagyarányú városépítkezések. A Duna pesti felső szakaszának mindkét partján kialakuló új városrészek nemcsak nagymértékben megszépítik majd fővárosunkat, hanem a dolgozók a város egyik legszebb részén jutnak új otthonhoz. Több száz lakásból álló lakótelepek épülnek vidéki városainkban is. Miskolcon 3000 lakást kell építeni, zömmel a Kilián-gimnázium környékén és a Selyemréten. Győrött a Nádorvárosban és Győrszigeten. Pécsett befejeződik a meszestelepi építkezés és megkezdik a munkálatokat a régi repülőtér területén, a déli városrészben, a Petőfi utca környékén. Tatabányán tovább folytatódik az Újváros építése. Debrecenben, a Csapó utcán és a Petőfi téren, Szolnokon pedig a Ságvári utcán építkeznek majd. A második ötéves tervben megvalósuló új ipari létesítmény, a Tiszavidéki Vegyikombinát részére új szocialista város épül Tiszapalkonyán. Ilyen tömeges lakásépítést, egész városrészek építését csak a legkorszerűbb lakóépület-típustervekkel lehet szépen, jól és gazdaságosan megoldani. A típusterveknek sokoldalú és bonyolult műszaki és esztétikai követelményeket kell kielégíteniök Többfajta típussorozatra van szükség olyanokra, amelyek kielégítik a lakosság különböző igényeit. Másfajta típussorozatok kellenek például Budapesten és egyes nagy ipari városokban, mint az alföldi városokban. A családok életformája, a város adottságai, közmű-ellátottságai különbözőek. Budapesten a gáztűzhellyel rendelkező konyhában a háziasszony csak a főzés idején tartózkodik és a főzés is rövidebb ideig tart, tehát csak kisebb méretű főzőkonyhára van szükség. Az alföldi városokban a háziasszony a nap nagyobbik részét a konyhában tölti, tehát nagyobb méretű lakókonyhára van szükség. A lakások lakóértékét nem annyira a lakóterületek növelése határozza meg, hanem az, hogy az egyes lakó- és kiszolgáló helyiségek (konyha, WC, mosdó) úgy kapcsolódjanak egymáshoz, hogy a bennük lakó emberek kényelmének a legjobban megfeleljenek. A lakások világosak, napfényesek és a helyiségek jól bútorozhatók legyenek. A típusterveknek ki kell elégíteniük a városrendezés szempontjait is. A típusépületek, a típusszekciók adják meg a lehetőséget a változatos beépítésekre, szép utcaképek és terek kialakítására. Az építési hely kiválasztásával, az utak és az egyes épületek elhelyezésével az építkezések költségét jelentősen csökkenteni lehet. Ma már a lakástípustervek jelentősége mindenki előtt világos. Tervező építészeink, mérnökeink nagy szaktudással és lelkesedéssel készítik el a második ötéves terv lakásépítkezéseihez szükséges országos típusterveket. Munkájuktól, helyes kezdeményezéseiktől nagymértékben függ az ötéves terv lakásépítkezéseinek sikere és az önköltség csökkentése. A tavaly megépült lakásoknál már javult a kivitelezés minősége, de még mindig gyakori a jogos panasz az építkezések elhúzódása és az ezzel együttjáró építési költségek növekedése miatt. A technológiai fegyelem betartásával, a gépesítés jobb kihasználásával, a jó munkahelyi szervezéssel ezeket a hiányosságokat ki lehet küszöbölni. Lelkesítő, szép feladatok megoldása vár az építőkre a második ötéves tervben. E feladatok megvalósítására komolyan fel kell készülnie az ipar valamennyi dolgozójának. Az ő munkájuktól függ 200 000 család új, boldog otthona. Déren Andor, az Országos Építésügyi Hivatal elnökhelyettese megnehezíti az alkatrészek pótlását. E javaslatok megvalósításával — véleményem szerint — második ötéves tervünk során nagyban növelnénk nemzeti jövedelmünket, öregbítenénk hírünket a külföldi almapiacokon. Nagy Sándor Szabolcs-Szatmár megye gyümölcstermesztési mezőgazdásza ~OCO OOOOOOOO CXXXXXXXJOOOOOOOOOOCX jOOCKXXXXíOTOOOOOOOOOOOOCXXXlOOOOOOOOOOOOOOOOOOOOOCX^ AZ ÖTÉVES TERV LAKÁSÉPÍTKEZÉSEIRŐL Állami erőforrásból több mint 100 000 lakást kell építeni, kétszer annyit, mint az első ötéves tervben. Több mint kétmilliárd forint hitelt nyújtunk a kislakásépítkezéshez, karbantartásra mintegy hárommilliárd forintot, az előbbi tervidőszak közel négyszeresét fordítjuk. Új lakótelep épül Budafokon, amelyben 226 lakás, egy negyven férőhelyes bölcsőde és több üzlethelyiség lesz. SZABAD NÉP GYÖNK TERVEZ (Tudósítónktól.) Beszélnek-e falun az emberek a második ötéves terv irányelveiről? Vitatkoznak-e felettük? Terveznek-e már maguk is, hozzáadva elképzeléseiket a párt és a kormány szándékához? Ezekre a kérdésekre Tolna megye székhelyén, Szekszárdon nem tudtam választ kapni. Csak értekezletekről hallottam, hivatalos rendezvényekről, ahol beszámoló, hozzászólások, zárszó van. Hogy a falvak főutcáin, a ház előtti kispadokon, a gazdakörökben, a szomszédolásokon szó esik-e a tervről, azt nem tudták. Aztán találomra elindultam Gyönkre és jó néhány olyan emberrel találkoztam, aki már beszél a tervről, érvel mellette, vitatkozik vele. Gyönk 3520 lakosú község, járásszékhely. A lakosság 95 százaléka dolgozó paraszt. 150 éves gimnáziuma, tizedében kész gépállomása, téglagyára, malma van. Két termelőszövetkezet gazdálkodik Gyönkön, a Vörös Csillag és a Petőfi. A községben a legtöbb szó a mezőgazdaság fejlesztésével kapcsolatos irányelvekről esik. Vajon lehetséges-e öt esztendő alatt 27 százalékkal több terméket adni a népgazdaságnak, mint eddig? A gyönkiek szerint lehetséges. És ilyen érveket sorolnak fel véleményük mellett: 1. Az idén és tavaly nagy menynyiségű istállótrágyát hordtak ki a földekre, növekszik a talaj termőereje. 2. Az idén is már nagy területen végeznek vegyszeres gyomirtást és a következő években ezt fokozni akarják. 3. A négyzetes kukoricavetés és a hibridfajták termesztése jelentős segítséget ad a takarmánygabona-probléma megoldásában. 4. Száz erőgépes gépállomás épül Gyönkön. Megkönnyíti majd a növényápolást, s az egyénileg dolgozó parasztoknak is több munkát tud végezni, mint amennyit eddig a Varsádi Gépállomás vállalt. 5. A község két termelőszövetkezete, amelynek termésátlagai 10—30 százalékkal szárnyalják túl az egyéniek eredményeit, erőteljesen fejlődik. Mind nagyobb irántuk az érdeklődés. A közelmúltban, rövid idő alatt 19 olyan egyéni gazda kérte felvételét termelőszövetkezetbe, akik közül egynek sem volt sem adó-, sem beadási hátraléka. Viszont azt tartják: feltétlenül biztosítani kell a műtrágya-ellátás zavartalanságát. Mert az elmúlt évben és az idén Gyönkön csak elenyésző mennyiségű nitrogéntartalmú műtrágyáihoz jutottak. A község a bonyhádi pirostarka szarvasmarha tenyészkörzetébe tartozik. Azt tartják, hogy az életszínvonal-emelkedéshez, de egyáltalán a növénytermelési tervek teljesítéséhez is, elengedhetetlenül szükséges náluk a szarvasmarha-tenyésztés fellendítése. Ennek érdekében rendbehozzák a legelőket. Műtrágyán kívül apró szervestrágyával is növelik a fűtermést. A községi állatorvos a szarvasmarha-állományt teljesen mentesíteni akarja a gümőkórtól és a brucellózistól. Fel akarják számolni a meddőséget a szarvasmarha-állományban. A Vörös Csillag Termelőszövetkezet már az idén minden szarvasmarha számára 400 négyszögöl csalamádéterületet biztosított. Ezenkívül 45 holdon pillangósokat termeszt. Lóállományát máris 42 darabról 32 darabra csökkentette, hogy a szarvasmarhák takarmányozását megjavítsa. A Petőfi Termelőszövetkezet kétszeresére akarja növelni szarvasmarha-állományát. Húsz férőhelyesről 40 férőhelyesre bővíti a szarvasmarha-istállót. Ezenkívül bővíti a növendék jószágok istállóját is. Azt tervezik, hogy a községen kívül tanyát építenek, mivel sok gondot okozott eddig a takarmány szállítása, a trágya kihordása. (Most még a község belterületén vannak a gazdasági épületek.) A gyönkiek sokat beszélnek ezekben a napokban a községfejlesztés tervéről is. Helytelenítik, hogy az ötéves terv irányelvei nem foglalkoznak részletesen a hivatalokkal zsúfolt járásszékhelyek lakásviszonyainak megoldásával. Többek szerint a járásszékhelyeken így Gyönkön is, központi irodaházat kellene építeni a hivatalok és állami vállalatok számára, így igen sok lakás felszabadulna. Azt remélik, hogy sikerül autóbusz ingajáratot biztosíttatniuk a községtől hét kilométerre levő keszőhidegkúti vasútállomás és Gyönk között, mivel nincs megfelelő összeköttetésük a legközelebbi vasútállomással. Helytelenítik, hogy éppen most szüntették meg a községi vágóhidat és Szekszárdról akarják hússal ellátni Gyönköt. Ez azt jelenti, hogy a vágóállatokat 40 kilométer távolságra kell elszállítaniuk és onnan visszafuvarozni. Több lesz a szállítási költség,mint amennyibe eddig a gyönki vágóhíd fenntartása került. Azt tervezik, hogy a következő öt évben teljesen kiépítik községükben a villanyhálózatot; megoldják az egészséges ivóvíz-ellátást; a járdák 50 százalékát betonozzák; a bölcsődét 20 férőhelyesről 30 férőhelyesre, az óvodai napközit pedig 60férőhelyesről 120 férőhelyesre bővítik. Szekszárdon még nem tudják, hogyan vélekednek az irányelvekről a falvakban. A gyönkiek is csupán az irányelveket ismerik, nem ismerik a lehetőségeket. De azért bátran terveznek. Legalább annyira támaszkodnak önerejükre, mint amennyire az állam segítségét várják. Ezért is tűnik mindjárt első látásra mindaz, amiről beszélnek, elfogadhatónak, megvalósíthatónak — jó tervnek. VASARNAP, 1956. MÄJTJS 13 VITA AZ ÖTÉVES TERV IRÁN Fejlesszük arányosan a szénbányászatot! A második ötéves terv irányelvtervezetében fontos helyet foglal el a szénbányászat fejlesztése. Nem véletlen ez, hisz az elmúlt évek tapasztalatai arról tanúskodnak, hogy a népgazdaság különféle ágazatainak fejlesztése csak a szénbányászat növekedésével teljes összhangban valósítható meg. Az összhangra, az arányokra azonban a szénbányászaton belül is nagy gondot kell fordítani, ehhez szeretnék hozzájárulni javaslataimmal. 1. Az irányelvek kiemelik a szénvagyon növelésének, a geológiai kutatások fokozásának jelentőségét, különösen a tata—dorogi és a komló— Pécs környéki szenek vonatkozásában. Véleményem szerint a 100 megawatt termeléssel bővülő Ajkai Erőmű és az Ajka környéki alumíniumipar szükségletei feltétlenül indokolják a kutatási tevékenység kiterjesztését ezen a szénvidéken is. Az ajkai szénmedence szenének minősége igen közel áll a tata—dorogi szén minőségéhez. A legújabban mélyített Halimba—Kolontár környéki kutatófúrás 5000 kalóriás szénréteget is ért, de az ott talált többi széntelep fűtőértéke is túlhaladja a 4000 kalóriák Mivel az Ajka vidéki szenek sújtólégmentesen és viszonylag kisebb mélységben bányászhatók, feltétlenül érdemes lenne az irányelvekben megemlíteni az itteni kutatási program kibővítését. 2. Sok bányaüzemünk magán viseli még a tőkés gazdálkodás maradványait. A bányák termelési kapacitása a berendezések, vágatok elavultsága, rossz állapota miatt sokszor alacsonyabb, mint amilyent a tényleges szénvagyon-helyzet lehetővé tenne. Saját üzemünk tapasztalatai alapján javaslom, hogy a második ötéves tervben minél több régebbi bányaüzemben végezzünk fokozatosan teljes rekonstrukciót. Érdemes lenne az irányelvekben kiemelni, hogy a Szénbányászati Minisztérium és a bányatrösztök készítsék el egyes — főként szénvagyonnal hoszszabb távra rendelkező, de elavult berendezésű — üzemek rekonstrukciós tervét és minden bányatröszt évenként legalább egy vagy két bányaüzemét korszerűsítse, elsősorban megfelelő fővágati és munkahelyi szállítókapacitás kiépítése, valamint a vágatok korszerű biztosítása útján. Ez lehetővé tenné, hogy a bányászat fejlődése arányos legyen, ne csak az újonnan létesített, hanem a régebbi üzemek is korszerűen, a lehető legnagyobb kapacitással termeljenek. Az így nyerhető új termelőkapacitás természetesen jóval olcsóbb is, mint az, amelyet új beruházással hoztunk létre. 3. Szó esik az irányelvekben az osztályozó berendezések korszerűsítéséről is, amelynek révén a termelt szén szemnagyság szerinti szétválasztása tökéletesebbé válik. Véleményem szerint azonban ugyanilyen mértékben hangsúlyozni kellene a szénelőkészítés fontosságát is. Korszerű szénelőkészítő művekkel jelenleg csak a komlói és a pécsi feketeszén-bányászat rendelkezik. Ki kellene mondani, hogy második ötéves tervünk során elsősorban a tatadorogi és az ajkai szénvidékeken szénelőkészítő és szénmosó műveket építsünk. Ezek a létesítmények lehetővé tennék, hogy a palás beágyazású széntelepeket is teljes egészükben kitermeljük és megfelelő berendezésekkel végtermékként tiszta szenet, használható szénport és az erőkazánok részére generátor-palát nyerjünk. Ilyen berendezések segítségével például az ajkai szénmedencében rendelkezésre álló szénvagyonból 30 százalékkal több lenne kiaknázható és az előkészítőműből kikerülő szén fűtőértéke legalább 20 százalékkal növekednék. A szénelőkészítésre fordítandó beruházások viszonylag rövid idő alatt visszatérülnek. Ezenkívül a szénelőkészítő művek feleslegessé tennék a bányákban ma használatos primitív kézi válogatást, s ezáltal növelnék a szénfalon dolgozók teljesítményét is. Hansági Imre a Középdunántúli Szénbányászati Tröszt Jókai-bányaüzemének főmérnöke Növeljük vízgépiparunk teljesítőképességét Hazánknak a turbinagyártásban és a vízierőművek építésében nagy tradíciói vannak. A Ganz vízturbinagyárnak a múltbeli eredményeihez fűződő nemzetközi tekintélye ma is fennáll. Olyan tényező ez, amelyet az ország gazdasági fejlesztésében az eddiginél sokkal eredményesebben célszerű kiaknáznunk. A vízierőművek építése az egész világon erősen fokozódik. Még a szénkincsekben gazdag országok is nagy erőfeszítéseket tesznek vizierőkapacitásuk teljes kihasználására, amire a legkitűnőbb példa a Szovjetunió, Anglia és Lengyelország. Tizenöt-huszonöt éves vízierőhasznosítási terveket készítenek az iparilag fejlett országokban, sőt a most iparosodókban is. Az atomerőművek jövőbeni „partnerének“ elsősorban a vízierőműveiket tekintik, hogy a föld szénkincsét az egyszerű eltüzelés helyett átmentsék a vegyipar számára. Ezért teljesen érthető és szükségszerű a vízienergia lehető legnagyobb hasznosítására való törekvés az egész világon. Ez egyébként jól látható abból is, hogy megrendelésekkel évekre előre lekötik a neves vízturbina-gyártó cégek kapacitását. A kereslet növekedését bizonyítják külkereskedelmünk adatai is. Iparunk 1954-ben több mint ezer megawatt teljesítményű ajánlatkérést kapott, 1955. év első felében pedig csaknem kétezer megawattnyit. Ipari kapacitásunk hiányában azonban ennek csak csekély része válhatott megrendeléssé. A vízierőművek gépi berendezése az egyik legjobban értékesíthető exportcikk, amely különleges anyagokat és megmunkálást nem igényel. Összehasonlítva a vízierőművek gépi berendezéseit — például a vízturbinát más ipari gyártmányokkal, például gőzmozdonnyal — azt találjuk, hogy míg a gőzmozdony gazdaságossági mutatószáma 0,7, addig a vízturbináé ennél sokkal jobb: 3,7. Mindebből világosan látható, hogy vízgépgyártásunk korszerűsítésében és fejlesztésében nagy gazdasági tartalékok rejlenek. Második ötéves tervünk irányelv-tervezete véleményem szerint nem számol eléggé ezekkel a tartalékokkal. Ezért felül kell vizsgálnunk a vízgépgyártási, tervezési és szerkesztési kapacitásnak az irányelvekben közölt tervszámait. Véleményem szerint ugyancsak rá kell mutatni azokra az aránytalanságokra, amelyek az irányelv-tervezetben a hazai vízierőhasznosítással kapcsolatosak. A tervezet szerint az eddiginél nagyobb mértékben kell kiaknázni hazánk természeti kincseit. „Az összes ipari beruházások közel háromnegyed részét az ország nyersanyag- és energiaforrásainak feltárására és hasznosítására kell fordítani... A kitermelt szén és olaj növekvőhányada kerüljön vegyi feldolgozásra ...“ Az irányelv-tervezetből viszont azt is megállapíthatjuk (I. 6. pont), hogy a villamosenergiaipar fejlesztésére szánt legalább 6,5 milliárd forint eloszlása a szénkincsünket apasztó hőerőművek és a mindig megújuló vízi energiát hasznosító vízierőművek között (a vízierőművek rovására) nagyon is aránytalan. Az öt év alatt tervbevett mintegy 663 megawatt teljesítménynövelésnek több mint 97 százaléka hőerőművek bővítésére és új hőerőművek létesítésére jut, ezzel szemben a kisebb és a közepes vízierőművekre mindössze 18,4 megawatt. A második ötéves terv irányelvtervezetének nyilvánosságra hozása és országos méretű megvitatása lehetővé teszi számunkra, hogy az ilyen aránytalanságokra rámutassunk és ezzel hozzájáruljunk második ötéves tervünk minél helyesebb kialakításához. Pattantyús Á. Géza Kossuth-díjas akadémikus Rendezzünk újra ipari és nemzetközi vásárokat! Második ötéves tervünk fő célkitűzései közül elsőrendű jelentősége van a külkereskedelem fokozásának és a műszaki fejlesztésnek. Mindkét feladat megoldásához közelebb vihetné országunkat az ipari és nemzetközi vásárok rendezése, ötvenéves múltja van hazánkban a nagyméretű vásároknak. Lipcse és Párizs után a Budapesten rendezett Nemzetközi Vásár volt a világ harmadik legrégibb vásárintézménye, amelynek gazdasági vonzóereje kihatott úgyszólván a világ minden részére. A felszabadulás után folytatódott vásárintézményünk fejlődése, de aztán 1949-ben teljesen megszakadt. A vásárok jelentősége azóta világviszonylatban fokozódott, az egykori három vásár helyett most csak Európában 40 árumintavásárt rendszeresítettek. A baráti országokban is fejlődött a vásárrendezés, s ez alól ma már jóformán csak Magyarország a kivétel. Pedig a vásárok páratlan propaganda-lehetőséget jelentenek külföldi vásárlók megnyerésében, export-eladásaink növelésében. Ezenkívül belföldön is ismertté teszik az ipari termékeket, s ezzel egyrészt új fogyasztási igények keletkezését teszik lehetővé, másrészt széles körben népszerűsítik a műszaki fejlesztés eredményeit. Milyen lehetőségek vannak a vásárok rendezésére? A korszerű, versenyképes vásárok szervezése többéves előkészítést igényel. Mindenekelőtt új, megfelelő vásárterületet kell építenünk, amelyhez véleményem szerint máris hozzá kellene látnunk. Addig is a meglevő területek felhasználásával meg kellene valósítani a magyar iparnak a külföld által is hozzáférhető széleskörű seregszemléjét, a magyar ipari vásárt. Hét éve annak, hogy az ország dolgozói nem kapnak megfelelő áttekintést iparunk termeléséről. Az eddig is rendezett szűkebb körű vásárok és kiállítások (pl. helyiipari vásár) is bizonyítják a propaganda szükségességek Arról is tanúskodnak azonban, hogy az ezekre fordított jelentős kiadások — éppen kis méreteiknél fogva — nem térülnek vissza, mert nem tudják elég nagy tömeg érdeklődését felkelteni. A nemzetközi vásárok megrendezéséhez, amelyeken külföldi kiállítók is részt vevnének, iparunknak is alaposan fel kell készülnie. Az ehhez szükséges nagy belső szervező munkának is legjobb iskolája lehet a magyar ipari vásár. Javaslom, hogy az új tervidőszakban elevenítsük fel vásárrendező hagyományainkat és sürgősen biztosítsuk a magyar ipari, később pedig a budapesti nemzetközi vásárok tárgyi és szervezési előfeltételeit. Dr. Vitéz András a Budapesti Vásárrendező Iroda igazgatója Könnyebb és tartósabb mezőgazdasági gépeket! Az ipari termékek önköltségének alakulásában fontos szerepe van a fajlagos anyagfelhasználás csökkentésének. Ennek mértékét a gépiparra 18—20 százalékban állapítják meg az új ötéves terv irányelvei. A súlycsökkentésnek a mezőgazdasági gépek gyártásában kettős haszna lehet: kevesebb anyag felhasználásával egyrészt olcsóbb lesz maga a gép, másrészt a könnyebb, mozgékonyabb gépek kevesebb üzemanyagot is fogyasztanak, s ezáltal olcsóbban is üzemeltethetők. Az irányelvekben kitűzött cél elérése a szerkesztő-tervezőmérnökök és technikusok, valamint a kohászat munkájától egyaránt függ. A gépsúlyt ugyanis egyrészt a beépített szerkezeti elemeknek a gép jó működéséhez szükséges takarékos megválasztásával, másrészt jó szilárdságú és más technológiai igényeket kielégítő anyagok alkalmazásával lehet csökkenteni. Az alacsony ötvözésű szénacélok használata jelentősen csökkentheti a gépek súlyát, vagy — ami ugyancsak anyagmegtakarítást jelent — megnövelheti a gépek élettartamát. A mi gyárunk korszerű méretezéssel és hőkezelhető ötvözetlen szénacélok beépítése révén a villamos emelődobok súlyát — a gépfajtáktól függően — 20—41 százalékkal tudta csökkenteni. Lényeges súlycsökkentést tudnánk elérni a szerkesztésben, ha több csövet építenénk be szerkezeteinkbe. Javaslom ezért, hogy a második ötéves tervben húzottcső-termelésünket mennyiségben és választékban (méret, minőség) nagymértékben emeljük. A beruházás rövid idő alatt és bőségesen megtérülne a felhasznált anyagok mennyiségének csökkenésével. Sok esetben anyagpazarlásra vezet ma még, hogy nem áll rendelkezésre a számításnak megfelelő profilú idom, s ezért a szerkesztők kénytelenek eleve több anyagot előírni, mint amennyire szükség lenne. Javaslom, hogy az új tervidőszakban bővítsük a profilválasztékot, főként koracélokban, szögacélokban, amelyekből ma mégkevés van. Jóval könnyebben hozzáférhetővé kell tenni az alumíniumötvözeteket a gépgyártás számára. Az alumínium véleményem szerint túl magas ára lelohasztja a szerkesztők kedvét. Hogy gyakorlati példát említsek: nem biztos, hogyha a silókombájmokat alumíniumlemezzel borítjuk, s ezáltal súlyukat csökkentjük, olcsóbb lesz a gép, mintha vaslemez-borítással látnánk el. A tervben előírt siló- és kukoricakombájnok gyártásának feladata gyárunkra vár. Úgy tervezzük, hogy a szerkezet módosításával a silókombájn súlyát és önköltségét 20—25, a kukoricakombájnét (amely új gyártmány, s már a korszerű szerkesztési elveik figyelembevételével készült) némileg kisebb mértékben, 10—15 százalékkal csökkentjük. Fábri István a Szállítóberendezések Gyárának főkonstruktőre Alakítsuk ki a gazdálkodás jobb módszereit! A második ötéves terv irányelvtervezetében olyan nagyszerű célokat ismerünk meg, amelyekre érdemes összpontosítani a fizikai és szellemi dolgozók együttes erőfeszítéseit. Nem mindegy azonban, hogyan szervezzük meg munkánkat. Ezért célszerűnek tartanám, ha a számszerű előírásokon, a fejlődés arányain kívül egyes fontos szervezési és módszertani intézkedések is bekerülnének a tervbe. Gyakorlati tapasztalataim alapján szeretnék hozzászólni az anyaggazdálkodás kérdéseihez. Helyesnek tartom, hogy egyes fontos cikkeket és berendezéseket szoros gazdálkodás alá vontak, mert csak így biztosítható ezek helyes elosztása. A gazdálkodás alá vont cikkek jegyzéke és a gazdálkodásmódszerei azonban nem örök érvényűek. Számos cikk zárolása indotkolt volt, de ma már nem az, vagy megfordítva. A hengerelt áruk körében szerintem helyes lenne bővíteni a kereskedelmi áruforgalmat. Ha az egyes anyagféléket a kereskedelem raktárra rendelné, a hengerművek az elaprózott rendelések tömege helyett egyetlen rendelést kapnának, a feldolgozó vállalatok pedig könnyen megvásárolhatnák, amire szükségük van. Hasonló problémák vannak a gépgazdálkodásban is. Nagyon helyes a sorozatgyártású gépek túlnyomó részének szoros gazdálkodás alá vétele, ezeket ugyanis a gazdálkodó szerv a szükségletek fontosságának sorrendjében osztja el. Az egyedi gyártású gépek egész soránál azonban nem tartom megokoltnak a gazdálkodás mai formájának fenntartását. Ilyen esetekben a gazdálkodó szervek gyakorlatilag csupán a megrendelés kézbesítőjének szerepét töltik be. Közbeiktatásuk rendszerint azzal jár, hogy a gyártás késve indul meg és a szállítás határideje eltolódik. Az irányelv-tervezet foglalkozik ez kapacitások jobb kihasználásával is. Nagyon fontos a kapacitások felmérése és a szükséges kapacitás-számítások elvégzése. De nem mindig helyes, ha a meglevő termelési kapacitásokat csak jelenlegi működési formájukban vesszük számba, s nem mérlegeljük, hogy egyes kapacitások esetleg jelenlegi felhasználásuktól eltérő módon, más célra is felhasználhatók. Ha a kapacitások más célra való felhasználásának lehetőségeit ismerjük, jelentős beruházásokat takaríthatunk meg, s tervszerűbben, a szükségletnek megfelelőbb módon használhatjuk ki a meglevő termelő erőket. Menyhárt László a Csepel Autógyár dolgozója