Szabad Nép, 1956. július (14. évfolyam, 182-212. szám)
1956-07-01 / 182. szám
V VASÁRNAP, 1956. JÚLIUS 1 Tegyük kollektívabbá a vezetést a tanácsokban is .1 jVjr/ríf megyei /unties tapasztalataiból A Nógrád megyei Tanács a közelmúltban felülvizsgálta munkáját, s többek között megállapította: ..A tanácstagok többsége nem javasol, nem szól hozzá a napirenden szereplő kérdésekhez. Szinte bírálat és kiegészítés nélkül fogadják el a beszámolókat, a határozati javaslatokat.“ Vajon lehet-e képviselni a választók akaratát, elgondolását a fejbólintással? Semmiképpen sem! De mit is képviseljen az a megyei tanácstag, aki nem kéri ki választói véleményét, javaslatait a megye dolgaiban? Tavaly az első félévben 70 tanácstag közül 58 tartotta meg beszámolóját, az idén pedig alig néhányan teljesítették e kötelezettségüket. A tanácstagok és választók kapcsolata többnyire egyes panaszok meghallgatására és az adófizetés, begyűjtés szorgalmazására korlátozódik. Jó néhány tanácstag még ennyit sem tesz: a szarvasgedeiek már több mint nyolc hónapja nem látták megyei tanácstagjukat, Deák Ferencet. E község sok lakója talán még azt sem tudja, ki képviseli őt a megyénél. S miért nem teljesítik a tanácstagok tulajdonképpeni megbízatásukat, miért nem kérdezik meg és miért nem képviselik választóik véleményét? A legtöbb tanácstagban megvan a szándék, a jóakarat. Megvan Kicsiny Andrásban is, aki tekintélyes ember a falujában, Karancskeszin. Elismert közéleti személyiség. Mégis, a községi tanácselnök így nyilatkozik róla: itgysem tud elintézni semmit!“ Vajon Kicsiny András képességein múlik-e, hogy sok dologban nem tud intézkedni, hogy nincs valóságos beleszólása a közügyekbe? Nem egyéni képességekről, hanem általános jelenségről van szó, elmondhatnánk ugyanezt a megyei tanács többi tagjairól is. Egyike a legtevékenyebbeknek Tuskán Pál egyéni gazda, a mezőgazdasági állandó bizottság elnöke. Mégis, csupán kisegítője, aktivistája a mezőgazdasági igazgatóságnak. „Ha bemegyek az állandó bizottság ülésére — így ad számot saját munkájáról — Tóth, elvtárs, a mezőgazdasági igazgató ■megkérdezi tőlem: »Hogyan áll a megye, megnézte-e az apaállatokat, megvan-e a takarmányuk?« Hogy is válaszolhatnék én erre, hisz ő járja a megyét, nem én! Aztán az állandó bizottság ülésén az időszerű feladatokról beszélünk, elmondja nekünk a főagrotrómus, hogy simítózni, hengerezni kell, vessenek idejében, kapáljanak minél többször.” Miért alakult ki fordítotthelyzet? Miért nem a mezőgazdasági igazgatóságot számoltatják be? Miért nem arról vitatkoznak, mit kellene tennie a mezőgazdasági igazgatóságnak, a tanács apparátusának, hogy a tehénállományt szaporítsák, a tejhozamot növeljék és az Ipoly mentén a takarmánytermesztés kedvező lehetőségeit kiaknázzák? „Nem is merünk mi ilyesmibe beleszólni — mondja Tuskán Pál. — Kisember vagyok én ahhoz” — vélekedik Kaba András, az állandó bizottság egy másik tagja. Nem tudják és nem látják sem ők, sem a többiek, hogy a választóktól kapott megbízatás birtokában részt vehetnének a megye egész életének irányításában. És ezért nem hibáztathatjuk őket. A megyei tanácsülés — a megye legfőbb hatalmi fóruma is — inkább hasonlít egy hivatali értekezlethez, mint egy valóságos tanácskozó testülethez: a részvevők megkapják a szempontokat, melyeket kint a területen továbbadnak. Már a napirendet is eszerint állítják össze, holott a megyei tanács feladata: átfogó, hosszabb időszakot felölelő kérdéseket megvitatni, irányt szabni a megye életének, határozni arról, hogyan gondoskodjék az apparátus a salgótarjáni iparvidék és bányamedence anyagi és kulturális ellátásáról, milyen módon enyhítsenek a saj,ját erejükből a munkások, a bányá-szok és a városi lakosság lakásgond-♦ jain, milyen mezőgazdasági kultúrát alakítsanak ki a megyében stb. A végrehajtó bizottságnak a tanácsi határozatai alapján kellene dolgoznia, de most a gyakorlatban valahogy fordított a helyzet. A tanács infkább kiegészítő szerve a végrehajtó bizottságnak, „ünnepélyeskedő”? testület, ahol elhangzanak az előké-? szített vagy rögtönzött beszédek, ahol esetleg a tanácstagok elmondják, mit kérnek választóik, aztán min-! den megy tovább, úgy (ahogy eddig. ? Miért csak névleges, miért nemi valódi gazdája a megyének a megyei tanács? Miért nőtt a végrehajtó bi-zottság a megyei tanács fölé? Ahogy cseppben a tenger, úgy tükröződik egyetlen ügy eldön- tésében is, mennyire kollektív a veze-? tés e testületben. Néhány héttel eze J előtt egy tanácstitkár fegyelmi ügyé? ben a jegyzőkönyv tanúsága szerint? egyhangú határozatot hoztak. Ez egy-általán nem rendkívüli esemény,? mert e testületben minden határozat? egyhangú. Vajon azt bizonyítja-e az? örökös egyhangúság, hogy minden kérdésben teljes az egyetértés? Korántsem. A szóban forgó fegyelmi ügy tárgyalásakor többen is kifejtették, hogy a javaslatot nem tartják helyesnek, s ha szavazásra került volna a sor, Szoó Bélá iné, Kaszás Józsefné és Benedek József a határozati ja? vaslat ellen szavaz. Dehát erre nerre került sor, mert ez nem szokás Nógrádban. ’„Formális dolog ez, ellentmondhat-e fiának, ha akarnak“ — mondja Kör Kner Lajos elvtárs elnökhelyettes.„ Igaz, ellentmondhatnának. De miért nem teszik? Azért, mert a végre- hajtó bizottság több tagja nem érzi magát egyenjogúnak. „Nem ismerem, mi a valóságos helyzet, én csak az előterjesztést látom — mit is tehetnék most? Jóváhagyom, amit a többiek mondanak“ — mondja Bozó László elvtárs, s arra céloz, hogy ők, a nem függetlenítettek csupán csak „külsők“ itt, akik nem látnak az előterjesztések mögé. Hozzászólnak a napirendhez, tesznek fel kérdéseket is, de mindezzel vajmi kevés hatást gyakorolhatnak a dolgok folyására. A végrehajtó bizottság függetlenített tagjai tettek már egyet-mást, hogy a „külsőket” is bevonják a munkába. Időközönként kapnak a függetlenítettek is feladatokat az ülések határozataiban. Hahn elvtárs és Benedek elvtárs vizsgálja meg, hogyan készült fel néhány gépállomás a munkára. Bozó elvtárs vizsgálja meg egy megyei tanácstag ügyét. Krizsanyik elvtársnő a begyűjtéssel elmaradt termelőszövetkezetekbe menjen el beszélgetni, és így tovább ... Mindez persze nem rossz dolog, de igen-igen kevés. A nem függetlenítettek leginkább saját területükön kapnak feladatot. Ily módon nem bővül a látókörük, nem látnak túl a saját falujuk, a saját munkaterületük kérdésein. Főként ebből fakad az egyenlőtlenség a végrehajtó bizottság „külső’“ és „belső” tagjai között. Ha a megye beruházásait tárgyalják, Krizsanyik elvtársnő mozit követel Pásztónak, a saját községének. Bozó elvtárs, aki nagybátonyi, azt kéri, hogy Nagybátonyban bővítsék a villanyhálózatot. Ez a helyi szemlélet gátolja, hogy állást foglalhassanak a megye kérdéseiben, hogy a lényeghez szóljanak hozzá. Hiszen csupán az előterjesztésekből, amelyek nem egyszer nagyon is silányak, nem alkothatnak képet a valódi helyzetről. Tájékoztatni a végrehajtó bizottsági tagokat, tegyük hozzá a tanácstagokat is, megosztani velük a megye vezetésének, irányításának gondját, vinni őket gépkocsival, hadd járják a megyét, ez az útja-módja és feltétele annak, hogy a ,,külsők“ a valóságban is egyenjogúvá váljanak a függetlenítettekkel, csökkenjen a kérdések ismeretében, felkészültségükben mutatkozó óriási különbség, eltűnjön a kisebbségi érzés. S milyen hatalmas hajtóerejévé válhat ez a munkának! Hahn György a főmérnök szemével vizsgált meg jónéhány gépállomást, számos gondolat fogamzott meg benne, hogyan lehetne ott is megvalósítani a tervszerű megelőző karbantartást, hogyan lehetne jól szervezett nagyüzemekké alakítani a gépállomást. Benedek József mezőgazdász tangazdasága kiválóan dolgozik és szeretné tapasztalatait az egész megyében elterjeszteni. Ezernyi értékes elgondolás, javaslat rejtőzik a végrehajtó bizottság, a tanács tagjaiban. Hogy mindez még nem valósult meg, hogy ez a rejtett energia még nem szabadult fel, annak az az oka, hogy a végrehajtó bizottság csak névlegesen gazdája a megye államapparátusának, a kocsi megy nélküle is, a gyeplőt nem ő tartja. Csak amolyan „korrigáló szerv“, amely serkenti az osztályokat a felsőbb utasítások megvalósítására, csak az ,,ámen’‘-t mondja ki határozataival az egyes osztályok tevékenységére. S hogy ez így van, abban a végrehajtó bizottság is hibás. A végrehajtó bizottsági ülésre az előterjesztéseket — amelyek alapján döntenek — kizárólag az egyes osztályok készítik el, az elnökhelyettesek nem sok gondot fordítanak ezekre. Ebből ered, hogy a határozatok sem lényegbevágóak, nem szabják meg hosszú időre egy-egy osztály munkáját, nincsenek különösebb hatással a helyzet alakulására. Legtöbbször megismétlik azt, amit a felsőbb szakigazgatási szervek, minisztériumok rendeletek, utasítások formájában már amúgy is kiadtak az osztályoknak. A kettős alárendeltségnek csak akkor van értelme és csak akkor valósulhat meg, ha a végrehajtó bizottság nem a szakfeladatokból, az egyes osztályok tevékenységéből, hanem a helyi adottságokból, a megye helyzetének elemzéséből indul ki, ha vizsgálatát nem szűkíti le egy-egy osztályra, hanem átfogóvá teszi, meglátja az összefüggéseket és megteremti az egyes osztályok tevékenysége között az összhangot. Persze a fogyatékosságok nem a végrehajtó bizottság munkamódszerében gyökereznek. Sokkal mélyebben kell az okot keresnünk. A túlzottan centralizált, bürokratikus ügymenet nem igényli, hogy a helyi vezető szervek elemezzék a helyi adottságokat, beleszóljanak a dolgok menetébe. Ilyen viszonyok között a kollektív vezető testület szinte felesleges, mennek nélküle is a dolgok. Ezért aztán a megyei tanács hivatala függetlenné válik a végrehajtó bizottságtól, a végrehajtó bizottság a tanácstól, a tanács pedig elszakad a választóktól. A fogyatékosságoknak, a kollektív vezetés hiányának, a rossz tömegkapcsolatoknak tulajdonképpen ez az eredője. Egyes minisztériumok úgyszólván teljesen figyelmen kívül hagyják ,hogy van a megyének egy vezető szerve is. A Begyűjtési Minisztérium egyáltalán nem tájékoztatja a végrehajtó bizottságot. Sokszor az elnökhelyettesek csak kinn a területen értesülnek fontos és lényeges rendelkezésekről. De a megye begyűjtési eredményeiért a végrehajtó bizottság a felelős. Pedagógus áthelyezését év közben csak az oktatásügyi miniszter engedélyezheti, s ha a termelőszövetkezet gépkocsijának 30 kilométernél messzebbre kell vinnie a gyümölcsöt, ehhez a Közlekedés és Postaügyi Minisztérium engedélye szükséges. A helyi ipar termékeivel a felsőbb szervek rendelkeznek, s ezért a megyéből a téglát más megyébe viszik, a nógrádiak téglaszükségletét pedig Orosházáról fedezik. És sok száz az ilyen kisebb-nagyobb megkötöttségeknek a száma. A túlzott központosítás, az önállótlanság a megye vezetőithivatalnokokká, nem pedig előrelátó, munkatársaikra, a dolgozókra támaszkodó politikai vezetőkké formálja. Számos kiadott és készülő rendelet növeli most a tanácsok önállóságát. Nemrég határozott a Minisztertanács a tanácsok pénzgazdálkodásáról, majd a beruházásokról, s e határozatokat mindenütt örömmel fogadják, mert régi kívánságokat teljesítenek. De nemcsak a gazdasági kötöttségek feloldása szükséges, hanem az is, hogy a megye vezető szerveinek politikai tekintélye is növekedjék, nemcsak lefelé, hanem felfelé is. A felsőbb szervek, a minisztériumok, a választott testületek üléseire, fontos tárgyalásokra sokszor csak előadókat küldenek, vezetők csak ritkán látogatnak el a megyei tanácsokhoz. Az sem növeli a végrehajtó bizottságok szerepét, tekintélyét, hogy e választott szervek munkájával, tevékenységével a Minisztertanács titkárságának egyik osztálya foglalkozik és az is csak beosztottak, a megyei referensek útján. Mennyit lendíthetne a végrehajtó bizottságok munkáján, mennyire növelné tekintélyüket, ha a vezető elvtársaktól kapnának segítséget! A tanácsok működésével alkotmányunk és törvényeink szerint az Elnöki Tanácsnak kellene foglalkoznia. A Nógrád megyei Tanács mindmáig nem kapott segítséget az Elnöki Tanácstól. Hozzátehetjük: mindaz, amit az Elnöki Tanács szerepéről a tanácsok irányításában a III. kongreszszus kimondott, a gyakorlatban nem valósult meg. Ha nem is a megtett úthoz mérjük a nógrádi helyzetet, arról semmiképpen sem feledkezhetünk meg, hogy az állam, a megye vagy akár egy község irányításának tudományát az egyszerű emberek, munkások, parasztok, akik továbbra is a munkapad mellett és a földeken dolgoznak, nem tanulhatják meg egyik napról a másikra. Ezért sokkal nagyobb következetességre, haatározottságra van szükség a kollektív vezetés érvényesítését gátló akadályok elhárításához. Gallé Tibor t. m. Jlx _s 17 A házasságkötések alakulása Magyarországon A szocializmus építése, hazánk szocialista átalakulása nemcsak azzal jár, hogy megváltoznak a társadalmi és osztályviszonyok, hanem azzal is, hogy módosulnak a szocializmus építésében részvevők legalapvetőbb életviszonyai. A népesedési statisztika mutatja legjobban, hogy történtek-e változások hazánk népessége családi összetételében. Az erre vonatkozó legkézzelfoghatóbb adatokat a népesség családi állapot szerinti vizsgálatából, valamint a házasságkötések alakulásának megfigyeléséből állapíthatjuk meg. A házasságban élők száma 1955. január 1-én a férfiak (15 éves kortól számítva) csaknem 70 százaléka, az ugyanilyen korú nők 64 százaléka élt házasságban. A felszabadulás előtt a házasok aránya a férfiaknál alig haladta meg a 60 százalékot, a nőknél pedig 60 százalék alatt volt. A házasságban élők aránya jelenleg magasabb, mint a század eleje óta bármikor, a nőtleneké és a hajadonoké viszont a századforduló óta a legalacsonyabb. A házasságban élők száma évről évre növekszik. Jelenleg mintegy 750 ezerrel többen élnek házasságban, mint az 1949. évi népszámlálás időpontjában. A nőtlen férfiak és hajadon nők együttes száma közel 220 ezerrel csökkent. A házasságban élők aránya legnagyobb mértékben a fiatal korcsoportokban emelkedett. Amíg a 25—29 éves férfiaknak 1930-ban csupán 60 százaléka, addig 1955-ben 71 százaléka élt házasságban. Ugyanez az arány a 20—24 éves nőknél 48 százalékról 63 százalékra emelkedett. A házasságban élő népesség aránya hazánkban jelenleg magasabb, mint a legtöbb külföldi országban. Amíg nálunk a férfi népesség ismér 10 százaléka él házasságba^ö. megs íz arány Svájcban Sj£leges gi el Ausztriában rc^c sí mér a Az nintegy 60 sz± AzéV-kz\*%i tellel tuLa nazassagi A prsA 1 Kit“ különbségek legfőképpen a fiatalabb korosztályoknál mutatkoznak. Nálunk például a 20—24 éves nők csaknem kétharmada házas, Svájcban viszont alig valamivel több, mint egynegyede. Nálunk a 25—29 éves férfiak 71 százaléka. Norvégiában és Svájcban ezzel szemben csak 45 százaléka él házasságban. A felszabadulás óta tehát nagy eltolódások következtek be a népesség családi állapot szerinti összetételében. A házasságban élők száma és aránya magasabb, mint bármikor, az utóbbi pedig az európai országokéhoz viszonyítva is a legmagasabb. 1955-ben Magyarországon 103 020 házasságot kötöttek. A házasságkötések aránya jelenleg 30 százalékkal magasabb, mint 1938-ban volt. A felszabadulás utáni első évtized átlagos házasságkötési aránya több mint egynegyedével magasabb, mint a második világháború előtti évtized hasonló aránya. Amíg a harmincas években évente átlagosan 75 000 házasságot kötöttek, addig a legutóbbi években a házasságkötések átlagos száma meghaladja a 100 000-et. Magyarország házasságkötési arányszáma jelenleg magasabb valamennyi tőkés európai országénál. Amíg nálunk az utóbbi években ezer lakosra 10—11 házasságkötés jutott, addig ez az arány Angliában, Ausztriában, Franciaországban, Svédországban a nyolcat sem érte el. Amíg a külföldi országok házasságkötési arányszáma — a mindenütt jelentkező háború utáni emelkedést követően — csökkent, és a második világháború előtti szinten mozog, addig Magyarországon a háborút követő emelkedés után nem következett be csökkenés és jelenleg is jóval meghaladja a háború előtti mértéket. A házasulok kora, foglalkozása ■t A házasulok kora a felszabadulás gebtihez viszonyítva csökkent. Amíg ‘38-ban a házasságot kötő férfiak valamivel több mint egynegyede, ‘ '54-ben több mint 40 százléka volt 25 éven aluli. A nőknél ez az arány a férfiakénál kisebb mértékben növekedett. 1954-ben csaknem két és félszer annyi 25 éven aluli férfi és kétharmadával több 17—24 éves nő kötött házasságot, mint 1938-ban. A 25—39 éves házasulok száma mindkét nemnél lényegében változatlan maradt, a 40 éven felüli házasuló férfiak és nők száma viszont több mint kétszeresére emelkedett. Az idősebb korú házasulók számának növekedését elsősorban az újraházasulók (elvált és özvegy családi állapotú házasságra lépők) számának emelkedése okozta. Érdekes jelenségek olvashatók ki a házasulok foglalkozás szerinti megoszlásából is. A házasságkötéseknél egyre jobban elmosódik a különbség a szellemi és a fizikai dolgozók közön. Bár jelenleg is az azonos foglalkozásúak közül kerülnek ki legnagyobbrészt a vőlegények és a menyasszonyok, mégis növekedett azoknak a munkás-menyasszonyoknak az aránya, akiket szellemi dolgozók és még nagyobb mértékben azoknak az értelmiségi foglalkozású nőknek az aránya, akiket fizikai dolgozók választottak feleségül. A nőknek a termelésben való nagyobb részvételét mutatja, hogy ma már sokkal több kereső nő házasodik, mint bármikor azelőtt. 1941-ben száz házasuló nő közül csupán 33-nak volt kereső foglalkozása, 1954-ben ez az arány már 71 volt. Ez biztosítja, a többi között, a nők igazi egyenjogúságát a házasságon belül is. A házasulók számának és különösen ennek foglalkozás szerinti vizsgálata a fiatalabb korban történő házasodások számának növekedését mutatja. Ma a fiatalok gazdasági helyzete megalapozottabb, hamarább válnak keresőképessé, inkább nyílik lehetőségük arra, hogy családot alapítsanak. A házasságkötések számának növekedése, különösen a fiatalabb korban házasulók nagymérvű emelkedése, a szocialista jellegű társadalmi má,alakulás következménye. Egyro* ban megváltozik a . Py * . Ki hinné, hogy a mohos kődarabokat átölelő, gyors folyású Szinva patakban halak élnek és cikáznak szembe a bükki hegyekről rohanó víz sodrásával... Én sem hittem ilyesmit. En magamban hozzá nem értő, fantáziadús horgásznak ítéltem azt a fiatalembert, aki két év körüli szőke kisfiával együtt türelmesen ült a hámori kis vízesés szikláján és horgászfelszerelésével „belejezte“ a hideg, kristálytiszta vizet. — Csak nem akarja azt mondani, hogy érdemes itt pecázni? — kérdeztem tőle. — Hiszen a kutya sem tudná megvetni lábát ebben a vízsodrásban, nemhogy a hal... — Horgászni mindig érdemes újlág tartalma is. Egyre inkább érvényes már a mi társadalmunkra is Engels tudományos jóslata, nevezetesen az, hogy eljön a kor „amikor az új nemzedék már felnőtt, olyan férfiak nemzedéke, akik életük folyamán sohasem vásárolták meg a nő szerelmét sem pénzért, sem más társadalmi hatalmi eszközökkel — és olyan nők nemzedéke, akik sohasem kénytelenek magukat más okból odaadni, mint szerelemből, sem gazdasági okok miatt visszautasítani azt, akit szeretnek.“ A válásokról A házasságkötések magas száma, és különösen a fiatalon házasulók számának növekedése azonban biizonyos veszélyekkel is jár. A fiatalok által kötött házasságok egy része nem tartós, e házasságokat gyakran meggondolatlanul kötik, az is előfordul, hogy meggondolatlanul szüntetik meg. Erre a kedvezőtlen jelenségre mutat a válások számának alakulása. 1955-ben hazánkban ezer fennálló házasságra több mint hat válás jutott. 1955-ben a válások száma 178 százalékkal volt magasabb, mint 1938-ban és felülmúlta a legutóbbi évek válásainak számát is. Különösen nagymérvű a válások száma Budapesten: itt a válások aránya mintegy háromszorosa a vidékinek. Amíg a házasságok egyötödét kötik csak Budapesten, addig a válások kétötöd részét itt mondják le. A válások emelkedését elsősorban a fiatalabb korú elváltak számának növekedése okozza.. A 20—24 éves házas férfiakra és nőkre az átlagosnál 50 százalékkal több válás jut. Hazánk gazdasági és társadalmi alakulásának forrongó korszakát éljük. Jelentős eredményeket könyvelhetünk el, de vannak ennek a fejlődésnek árnyoldalai is. Ezek jellemzik a házasságok alakulását is. Az a feladatunk, hogy a dolgozó nép anyagi és kulturális helyzete, s különösen lakásviszonyai továbbiartásával, a fiatalság nevelésében lelhető fogyatékosságok felszádsával még szilárdabbá, méglapozottabbá Umják a iswutöteleket. Egyiptomi, bevi /bizalmát, válaszolt félvállról — máskülönben, ha nem tudná, a halnak nincsen lába... És a hal nem szereti a hangos beszélgetést sem — tette hozzá kiabálva, hogy túlharsogja a mellettünk lezúduló vízesés morajlását. A szőke kétesztendős is megvetően nézett rám, sőt meg is fenyegetett a kezében szorongatott — horgászbotnak előléptetett — ,friss faággal, amelynek zsinórján hatalmas döglött dongóféle himbálózott. Úgy látszik, erre „harap” a pisztráng ... A pisztráng azonban nem harapott, hiába lestem, most már elcsendesedve a vizet. Talán óra hifi is ültünk így, szótlanul. S az idő múlásával együtt nőtt bennem a meggyőződés: balga dolog ebben a rohanó hideg, hangosan örvénylő vízben horgászni. — Nem létezik! — kiáltottam. — Nem létezik, hogy magaak itt fogjanak halat!... Erre a férfi nem nekem, hanem fiának szólt: — Janikám! Mutasd csak meg a bácsinak, hogy mekkora pisztrángot fogjunk ezen a szent helyen a múltkor. A pöttöm gyerek térde közé szorította a faágat és széttárta karjait: „Ekkorát“. — Na, látja, elvtársam — mosolyit magabiztosan a horgász. — Ilyen nagy pisztrángokat fogtunk mi már itt.. Mert tudja meg, hogy mi szigorúan tudományos alapon horgászunk, és könyvekből, vetítettképes előadásokból, beszámolókból úgy ismerjük a pisztrángok élettanát, mint a tenyerünket. Egyébiránt Vécsei János asztalos vagyok, a Lenin Kohászatbál — nyújtotta tenyerét, amelyet olyan jól ismer, mint a pisztrángok lélektanát. Azután botját imbolygóivá, fülembe súgva magyarázta: — Tudja meg, hogy a pisztráng a halak királynője. A legnemesebb sporthalak, a lazacok családjába tartozik... Általában itt, Lillafüred környékén van a legtöbb pisztráng az országban ... — Általában az lehet közben, de most? — Most is .. Mert a pisztráng szereti a gyorsfolyású, oxigéndús vizet. Látja ezt a vízesést? Mondtam, hogy látom. — No, ez a vízesés legalább két méter magas, ugyebár. —■ Hát körülbelül — Ez pedig a pisztrángnak smaf. Ha nekirugaszkodik, felkapaszkodik a zuhanó víz belsejében is, olyan gyorsan úszó hal. Elbűlébe néztem a vasmonn dilbergft hámori niipsé»1..('ri||^u]1 pisztrángnak „smafuj * lomás Azután azt is c'A lemonségeit ,a pisztifingot a let- jelenti ellátó , brown, a Red Jl. ® I bonni és a Sand fly X lepkékkel, vg| vágtam pC'Ul Ul Megrémültem a sok angibogár nevének hallatára: .. ekell ezeket a pisztránghoz is importálni?’“ ’— Ugyan — nyugtatott .Hazai légy-, lepke- és tehénfajták ezek, csak azért fite őket idegenül, mert mi tsz’t tudományos alapokon horgászi Kisfiam, jobbra dobd azt , mert máshol nem kap a hal. Elhallgatott, s én néztem, hogyan horgásznak tovább 1 mányos alapokon... . Lassan szürkülni kezdett, bókkal borított diósgyőri Jalan felől enyhe, hűvös széty le a vízesés fölé hajló fák lit patak másik oldalán álló s,f-1 gött egy barna férfi, tűnt fk más hátizsákot cipelve a'^'i különféle furfangos szerkó orsókkal felszerelt, hosszú bottal a vállán. A szikla megállt, átköszönt, gondosan lerto- reült egy kivágott fa törzseiét bedobta a vizbe a csalit. tom, Cow dung fly volt.) ' — Ez Mike Sanyi lakatost gosított fel ismerősöm. — örgedélyes horgász. Egyébként őrület az ő saját telke, nem?“ vagy 4000 forintért, vizeséssol. Boldog ember, saját telkén plgozhat... — tette hozzá irigy és tovább ringatta a botot a lett. A Szinva másik oldalét/ Sándor is ingatta. Hallgattunk a vízesés mögül felharsogordításra ijedtünk fel: / — Maczák gyere mars Maczák jött. M 1 körüli srác, akinek meglátszik, hogy sokszor hív „fékezésre“ a hegyes-dombó merész lejtőin. Aztán a kiál bukkant egy tornacipős, izn égnek meredő hajú, nyolc barna fiú személyében, jau— Ez Sanyi, a Mikó tu-Maczák meg a haverja nyilattott fel ismerősöm. kö-A Mikó fia fületlen, eszövesszőkosarat lóbált bel, a két gyerek lehasalt Rigmes figyelte egy nagy kő kocsisan vágódó víz folyását. Mikoratlanul bevágta a vízbe a kosarat. — Hát ez mit csinál! — Pisztrángot akar bőgni... — Hogy-hogy akar? Hiszen is! Kettőt is fogott! —ámid lyukas kosárból kiemelt, szíva színű pontoktól csillogós fick halak láttán. Hű, azt — Na és? — csillapimta2 —. /erűért ne fogot^a#miltríí&val ■fl£*'rjj|JSwarront) hozzáa Nyugat-Németországban álló brit csapatok eltartási költhez. A francia fegyveres erőkhoz 278 millió márkát fizet a kormány. SZABAD NÉP A magyar munkások mélységesen etilétik a pos nani pravakáriát A poznáni provokáció nagy visszhangot váltott ki a magyar dolgozók körében. A munkahelyeken tartott gyűléseken elítélték a provokációt és kifejezték mély együttérzésüket a lengyel néppel. A Budapesti Gáz- és Kokszművek dolgozói lapunkhoz intézett táviratukban hangoztatják: „Biztosítjuk a Lengyel Népköztársaság dolgozó népét, hogy a legélesebben elítéljük és megvetjük az ellenséges ügynökök által előidézett zavargásokat. Tudjuk, hogy a párt, a munkásosztály ereje kellő feleletet ad a provokátoroknak.“ — Ez a támadás — írják a Gödöllői Gépállomás dolgozói — nemcsak a lengyel nép ellen irányult, hanem meg akarta akadályozni az SZKP XX. kongresszusa által célul kitűzött elvek valóraváltását. A Vegyiműveket Tervező Vállalat dolgozói, mérnökök, technikusok a következőket írják a Szabad Népnek: ..Élesen és határozottan elítéljük az ellenséges ügynökök galád poznani provokációját, amely emberéleteket oltott ki. A poznani események azt mutatják, hogy a dolgozó nép megátalkodott ellenségei, a hatalomból kivetett kizsákmányoló osztályok képviselői minden alkalmat megragadnak a békés építőmunka megzavarására. Ezúttal sem sikerült és a jövőben sem fog sikerülni egyetlen kísérletük sem.” A továbbiakban a levél azt fejtegeti: ..Őrködni kell, nehogy az ellenség a XX. kongresszus után kibontakozó széles demokratizmust arra használja fel, hogy hátbatámadja a demokráciát. A poznani események arra figyelmeztetnek: továbbkell haladni a XX. kongresszus útján, küzdeni kell a hibák ellen, tovább kell szélesíteni a proletárdemokráciát, de el kell határolni magunkat minden olyan hangtól és kísérlettől, amely akarva-akaratlan ellenségeinknek használ." A DISZ Központi Vezetőségének határozata az ifjúsági szövetségben folyó politikai oktatásról A DISZ Központi Vezetősége értékelte az ifjúsági szövetségnek az elmúlt oktatási évben végzett propagandamunkáját, s határozatot hozott az 1956—57-es év oktatási feladatairól. A határozat szerint az 1956—57-es oktatási évben biztosítani kell, hogy a DISZ propagandamunkájának minden területén következetesen érvényesüljenek az SZKP XX. kongreszszusának útmutatásai. Száműzni kell a propagandamunkából az általános szólamokat, a betanult dogmák és tételek állandó ismétlését. A propagandamunkában a legmesszebbmenőkig figyelembe kell venni az ifjúság sajátosságait. A Petőfi-iskolákat elsősorban a DISZ-aktivisták politikai képzésének formájává kell tenni. A Petőfi-iskolák egyéves tanfolyamok legyenek, ahol a DISZ-aktivisták megismerkednek a marxizmus—leninizmus legalapvetőbb kérdéseivel, a szocializmus építésének feladataival. A DISZ Központi Vezetősége javasolja a DISZ-szervezeteknek, hogy a pártoktatás marxizmus—leninizmus alapjai tanfolyamával párhuzamosan és annak anyagából ifjúsági szemináriumokat szervezzenek. E tanfolyamokat a pártszervezetekkel közösen készítsék elő. A tanfolyamokon azok a fiatalok vegyenek részt, akik elvégezték a Petőfi-iskolákat, illetve már rendelkeznek bizonyos politikai ismeretekkel. Az 1956—57-es oktatási évben gazdagítani kell a politikai tömegmunka formáit. „Kérdezz — felelek“-körökön, rövid tanfolyamokon, előadássorozatokon, vitaesteken kell megismertetni az ifjúság túlnyomó többségével az időszerű politikai, gazdasági és erkölcsi kérdéseket. Az ifjúsági előadások zömét közvetlenül az alapszervezetekben kell megtartani. A Hősök voltak olvasókönyv alapján a DI SZ.-alapszervezetekben alakítsanak olvasóköröket, s az MTH-intézetekben, diákotthonokban, leány- és legényszállásokon, ifjúsági brigádokban és hagyományos falusi összejöveteleken tartsanak felolvasásokat, beszélgetéseket. Tovább kell fejleszteni a DISZ- alapszervezetekben a találkozóik és beszélgetések rendszerét. Nagyobb községekben, városokban és a nagyüzemekben a DISZ-szervezetek folytassák tovább az ifjúsági akadémiák szervezését természettudományi, politikai, erkölcsi, szakmai, technikai, műszaki stb. kérdésekről. A Munka Vörös Zászló Érdemrendjével tüntették ki a százéves miskolci megyei Semmelweis Kórházat (Tudósítónktól.) Száz esztendővel ezelőtt nyílt meg — húsz ággyal — Miskolc város első „ispotálya“. Húsz ággyal kezdte működését 1856-ban, s húsz ággyal rendelkezett 1944 végén, a felszabaduláskor is. Sok évtized munkájának gyümölcseit semmisítette meg a háború. De a felszabadulás után helyreállították a kórházat. Sokat segítettek az épületek helyreállításában a DIMAVAG és a többi gyár munkásai, egyre tablet törődött vele az állam is. Napjainkban már több mint 56 millió forintot tesz ki a kórház évi költségvetése. Az új belgyógyászati, sebészeti, valamint baleseti osztállyal bővült kórházban már több mint 1100 beteget gyógyítanak. A miskolci megyei Semmelweis Kórház fennállásának századik évfordulójáról kétnapos ünnepségen emlékeztek meg. Az ünnepségeken megjelent dr. Román József egészségügyi miniszter, aki szombaton délelőtt nyújtotta át a százéves kórház dolgozóinak a Népköztársaság Elnöki Tanácsának kitüntetését, a Munka Vörös Zászló Érdemrendjét. Az egészségügyi intézmények közül első ízben a miskolci megyei Semmelweis Kórházat jutalmazták e kitüntetéssel. Ezt követően a miniszter huszonkét orvosnak és egészségügyi dolgozónak nyújtott át kitüntetést. Készül az országgyűlés új ügyrendjének tervező Beszélgetés Pongrácz Kálmán elvtárssal, ------ggyűlés jogi bizottságának elnökével, az ország (Tudósítónktól.) Köztudomású, hogy az országgyűlés legutóbbi ülésszakán megbízták a jogi bizottságot: dolgozza ki az országgyűlés új ügyrendjével kapcsolatos tervezetet. A munka már javában folyik,é s ezért felkerestük Pongrácz Kálmán elvtársat, a jogi bizottság elnökét, hogy tájékoztassa olvasóinkat a jogi bizottság elgondolásairól. 1. Miért kell megváltoztatni azországgyűlés ügyrendjét? Alkotmányunk szerint az országgyűlés maga állapítja meg működésének szabályait és tárgyalási rendje. Ez a szabályzat az országgyűlés ügyrendje, vagy ahogy másképp mondják: a házszabály. Az országgyűlés hat évvel ezelőtt elfogadott egy ügyrendet. Csakhamar látnunk kellett azonban,, hogy ez egyáltalán nem alkalmas a legfőbb államhatalmi szerv működésének szabályozására. Ez a szabályzat sem formai, sem tartalmi szempontból nem volt kielégítő. Az országgyűlésnek, a képviselők munkájának egyes kérdéseit csak röviden, úgyszólván körvonalaiban tartalmazta. Ennek következtében fontos intézmények — például az országgyűlés bizottságai, vagy a képviselők interpellációs joga—nem tudtak kellőképpen kifejlődni. Állami életünket az eddiginél demokratikusabbá akarjuk tenni. Azt akarjuk, hogy az államhatalmi szervek — az országgyűléstől a községi tanácsokig — valóban a dolgozó nép küldötteinek alkotó gyülekezetévé váljanak. Sokoldalú és eredményes viták, kemény, de elvi alapokon álló bírálat, az egyes javaslatok körültekintő előkészítése, mind-mind nélkülözhetetlenek ehhez. Világos, hogy a jelenlegi országgyűlési ügyrend ezt a fejlődést már nem tudja segíteni, ezért a jogi bizottság új ügyrendre tesz javaslatot az országgyűlésnek. 2. Milyen ügyrendi módosításokat javasol a jogi bizottság, s milyen hatásuk lesz ezeknek a parlament munkájában — természetesen akkor, ha az országgyűlés elfogadja a tervezetet? A törvényjavaslatok és általában az országgyűlés elé kerülő kérdések jobb előkészítése végett okvetlenül szükséges, hogy azokat az egyes szakbizottságok már előzőleg érdemben megvizsgálják. De módot kell adni arra is hogy maguk a bizottságok kezdeményezzenek és nyújtsanak be törvényjavaslatokat. A jelenlegi ügyrend szerint csak négy bizottság — pénzügyi és költségvetési, külügyi, kulturális, valamint jogi bizottság — működhetett. Javasoljuk, hogy az országgyűlés emelje fel a bizottságok számát. A bizottságok munkája azonban csak akkor lesz eredményes, ha azok nemcsak az országgyűlés ülésszaka alatt, hanem az idősszakok között is érdemileg foglalkoznak a hatáskörükbe tartozó kérdésekkel. Ettől a javaslatunktól azt várjuk, hogy a törvényjavaslatokat majd sokkal tüzetesebben előkészítik, s így kerülnek országgyűlés elé. Ugyanakkor azj biizottságok már az előzetes tárgyalások során is érvényesíteni tudják a dolgozók érdekeit, javaslatait, a szakemberek, tudósok álláspontját, s a meg nem felelő törvényjavaslatokat visszaadhatják átdolgozás végett. Javaslatunkban szerepel az interpelláció kérdése is. A tervezet lehetséget kíván nyújtani az interpellációs gyakorlat kialakítására.gyanis az országgyűlési képviselők 1949 óta nem gyakorolták ezt a jogukat. A jogi bizottság tervezetében észlelésén szabályozza az interpellációs jogot: azt, hogy az országgyűlés tagja mikor és hol jelentkezhet ingneklációra, s hogy a megkezdte miniszterek, milyen formában _ _ .Ám az országgyűlés plénuma elég szólni a kérdésekre. TereM az ország« azt is javasoljuk, hogy ülés plénuma döntsön, interpellációra adott válás sem. Az interpellációs gyű*azt várjuk, hogy népünk jog‘» mei, indokolt panaszai. "•a kormányszervek működés fontosabb kérdései azonosság előtt jutnak az ő tudomására, így a legfels hatalmi szerv tényleges és felügyeletet tud gyakornisztertanács és az egyes munkája felett. Alkotmányunk szerint több Bíróság elnöke és ügyész — csakúgy, mint tanács — köteles munkás szággyűlés előtt beszarni bizottságnak az a vélem beszámolási kötelezettségeleit célszerű az ügyrerbályozni. Úgy gondolja ez még inkább hozzásegí gyűlést, hogy ezeknek a a munkáját érdemileg il tertlenőrizhtesse, s őrködjél lista törvényesség fölött. Az országgyűlés ülései nyilvánosak, Okvetlenül az ügyrendben szabályozni, érdeklődők hogyan élhetnek jogukkal. Az országgyűlés új jogkört kell biztosítani az oilés tanácskozásai rendjén és molyságának fenntartására. A jogi bizottság ezenkív számos más vonatkozásban i latot tesz. , Meg kell pontosan sorozni például az országgyűlés erkének jogkörét, a szavazások módja a bizottságok munkamódszereit Ssm 3. Mikor terjesztik az országgyű elé az új ügyrendi javaslatot? Az országgyűlés jogi bizottsága tervezet elkészítésére külön albizoságot is létrehozott. Az albizolt munkájába bevontuk az elméleti gyakorlat kiváló szakembereit, s e javaslataik alapján készül el a vezet. Ezt először megytatja a bizottság. Amennyiben vitatott függő kérdéseket gyorsa tisztáitjuk, az országgyűlés m.l . ..legí lebbi ülésszakán napi renjére üzheti az új ügyrendi javasltat. J ka In