Népszabadság, 1957. március (2. évfolyam, 51-77. szám)

1957-03-30 / 76. szám

/ NÉPSZABADSÁG 1957. március 30. szombat Elszántan és következetesen harcolunk a dolgozók jobb életéért, a szocialista Ausztriáért — mondotta Köp­énig elvtárs Ausztria Kommunista Pártja kongresszusán Hangszalagról közvetítették Marosán elvtárs beszédét Az osztrák kommunisták büszkék, hogy az MSZMP harci szövetségesük Bécs, március 28. (MTI) Csütörtökön délelőtt negyed, tízkor a bécsi Sophien előadóterem­ben megkezdődött Ausztria. Kommunista Pártja XVII. kongresszusa, amelyen mintegy ezer­ötszáz küldött és vendég vesz részt. Az elnöki emelvény mögött Ausztria vörös-fehér-vörös és a nemzetközi munkás­mozgalom vörös zászlója leng. Ott vannak az emelvényen a kongresz­­szuson­­képviselt államok lobogói is. Ausztria Kommunista Pártja kongresszusát Josef Horner, a politikai bizottság tagja nyitotta meg. A külföldi vendégek üdvöz­lése után Horner kijelentette: „Mindannyian mélységes felhá­borodással fogadtuk a hírt, amely szerint az osztrák kormány meg­tagadta a beutazási engedélyt Ma­rosán György elvtárstól, az MSZMP kongresszusunkra kije­lölt küldöttségének vezetőjétől. Kongresszusunk megnyitásának perceiben innen az elnöki szék­ből, tanácskozásunk minden rész­vevője és az egész osztrák munkásosz­tály nevében megbonthatatlan barátságunkról és szolidaritá­sunkról biztosítom az MSZMP-t és a magyar dol­gozó népet." A kongresszus részvevői viha­ros helyesléssel fogadták ezeket a szavakat, kongresszushoz intézett üdvözle­tét.Az elnöklő Irma Schwager hangsúlyozta: Ausztria Kommu­nista Pártját és minden osztrák kommunistát büszkeséggel tölt el a tudat, hogy olyan harci szövetségese van, mint az MSZMP, amely példátlanul nehéz körülmé­nyek között bátran és megingat­hatatlanul építi tovább a szocia­lizmust Magyarországon. Ezután hangszalagról közvetítették Marosán Györgynek, az MSZMP titkárának, állam­miniszternek kongresszusi fel­szólalását. A beszéd igen mély benyomást tett a küldöttekre és a vendégek­­re. A beszéd befejeztével percekig zúgott a taps. Marosán György beszédének hatása alatt a kongresszus táv­iratot intézett az MSZMP-hez, amelyben harcos üdvözletét küldi az MSZMP minden egyes tagjá­nak, a magyar munkásosztály­nak, a haladás és a szocializ­mus minden magyar hívének. A XVII. pártkongresszus a késő esti órákban folytatta ülését. Koplenig: Ausztria Kommunista Pártja megingathatatlanul a proletárnemzetköziség talaján áll Johann Koplenig, a párt elnö­ke terjesztette elő a központi bi­zottság jelentését a politikai hely­zetről és Ausztria Kommunista Pártja küzdelmeiről. Rámutatott arra, hogy az osztrák kormánykörök nemegyszer veszedelmes mó­don megszegték a semleges­­ségi politikát. Ez elsősorban az osztrák kor­mánynak a magyarországi esemé­nyekkel kapcsolatos magatartásá­ban, a Béke-Világtanács bécsi tit­kársága tevékenységének betiltá­sában és végül, de nem utolsó­sorban a nyugatnémet tőke iránti engedékenységében jutott kifeje­zésre. Ezután Ausztria gazdasági helyzetét elemezte. Hangsúlyozta, hogy az Osztrák Köztársaságban durva aránytalanság áll fenn egyfelől a fokozott termelés és a tőkések növekvő profitja, másfelől a dolgozó tömegek szerény életszínvonala között. A reakció és a tőke támadása, amelyet az Osztrák Néppárt irá­nyít, mostanában a Néppárt és a neofasiszta, úgynevezett Szabad­elvű Pártnak a küszöbönálló el­nökválasztásra kötött szövetségé­ben nyilatkozik meg. A Néppárt azzal a párttal szövetkezett, amely a nemzetgyűlésben kifejezetten Ausztria semlegessége ellen sza­vazott. Koplenig a továbbiakban rész­letesen foglalkozott a kommunista pártnak a szocialista párthoz való viszonyával és kijelentette: „Nem szolgálja a munkásosztály érdekét, hogy a kommunisták és a szocia­listák egymás ellen harcoljanak. Ellenkezőleg, mindent meg kell tenni, hogy aláhúzzuk és előtérbe állítsuk mindazt, ami valamennyi mun­kást összefűz vagy legalábbis közel hoz egy­máshoz. Ez természetesen nem ment fel bennünket az alól a köte­lesség alól, hogy bírálólag állan­dóan és megalkuvás nélkül küzd­­jünk a reformizmus kártékony ideológiája és politikája ellen." Ausztria Kommunista Pártja politikájának ismertetésére áttér­ve Koplenig kijelentette, hogy a pád politikai irányvonala eltekintve az elkövetett hibáktól és hiányosságoktól, lényegében helyes volt. A párt az utóbbi években komoly veszteségeket szenvedett, ennek oka különböző körülményekben rejlik. A gazda­sági konjunktúra bizonyos illú­ziókat keltett a munkásság széles tömegeiben és kedvező talajt te­remtett a szociáldemokrata párt­vezetők reformista propagandája számára. Nagy befolyással volt Ausztria Kommunista Pártja belső helyzetére­­ és fejlődésére több nemzetközi esemény, különösen a magyarországi események soro­zata, amelynek következtében az osztályellenség különösen éles tá­madást indított a kommunisták ellen. A párt az első időben jelent­kezett ingadozások leküzdése után helyes álláspontra he­lyezkedett a magyarországi eseményeket illetően és hogy a pártnak ezt a magatar­tását a tagok, a funkcionáriusok és az aktivisták túlnyomó többsé­ge jóváhagyta. Ugyanakkor hiba lenne szemet hunyni afelett, hogy a magyarországi és lengyelországi eseményekkel összefüggő viták során itt-ott revizionista nézetek és felfogások is megnyilatkoztak, s előfordultak arra irányuló kí­sérletek, hogy romboló vitával aláássák a tömegeknek a kom­munista pártba vetett bizalmát. Mi, osztrák kommunisták — mondotta Koplenig — a munkás­­osztály nemzetközi tapasztalatait és saját tapasztalatainkat leszűr­ve arra a következtetésre jutot­tunk, hogy a proletár nemzetközi­ség talaján szilárdan álló kommunista pártunknak poli­tikája meghatározásában or­szágunk nemzeti sajátosságai­ból és feltételeiből, a dolgozó nép érdekeiből és szükségle­teiből kell kiindulnia, és hogy a kommunista pártok kapcsolatainak éppen úgy, mint a szocialista országok egymáshoz való viszonyának a teljes egyen­jogúságon kell alapulnia. De minden kísérletnek, hogy vala­mely ország kommunista pártját elhatárolják a Szovjetunió Kom­munista Pártjától, vagy más szo­cialista országok kommunista és munkáspártjaitól, elkerülhetetle­nül a reformizmus mocsarába kell vezetnie. Koplenig beszámolójának befe­jező részében a párt előtt álló feladatokról beszélt. Pártunk célja — hangoz­tatta a szónok — küzdelem a ki­zsákmányolás ellen, küzdelem a dolgozó emberek jobb életéért, megalkuvást nem ismerő elszánt és következetes harc a szocialista Ausztriáért. Küzdelmünket a marxizmus—leninizmus zászlaja alatt vívjuk, ama zászló alatt, amelyet a földkerekség egyhar­­mad részén már győzelemre vit­tek. Ausztria Kommunista Pártja megingathatatlanul a proletár nemzetköziség talaján áll — fe­jezte be beszédét Koplenig a kongresszus részvevőinek lelkes tapsai közepette. Lelkes szimpátiatüntetés az MSZMP mellett A délutáni ülésen megkezdődött a vita a központi bizottság beszá­molójáról. Az ülésen Ponomarjov, a Szov­jetunió Kommunista Pártja kül­döttségének vezetője a Szovjetunió Kommunista Pártja Központi Bizottságá­nak üdvözletét tolmácsolta a kongresszusnak. Az ülésen felolvasták az MSZMP ideiglenes intéző bizottságának a Olasz kommunista pártküldöttség érkezett Prágába Mint a Reuter jelenti, az Olasz Kommunista Párt küldöttsége pénteken délután a csehszlovák fővárosba érkezett. A héttagú küldöttséget Giancarlo­­Baretta, a párt elnökségének tagja, parla­menti képviselő vezeti. Az olasz pártküldöttség két he­tet tölt Prágában és tapasztalat­­cserét folytat Csehszlovákia Kom­munista Pártjával. Latin ABC Kínában Az államtanács külön bizott­sága, amelyet a kínai írás kér­déseinek megoldásával bíztak meg, hosszú és gondos előkészí­tés után elfogadta a fonetikus latin ABC-t a kínai nyelv szá­mára. Az ABC 26 latin betűből áll, amelyek mind előfordulnak az an­gol írásban is és 234 oktató, nyel­vész, író és szerkesztő közül 136 elfogadta. Ezek valamennyien résztvettek a kérdés megvitatásá­ban. A többi szavazat megoszlott másféle megoldások között. Ezek egyike azt javasolta, hogy hat „új" betűt vegyenek át az orosz (cirill) írásból és a nemzetközi fonetikus ABC-ből, olyan betűket, amelyek különösen alkalmasak bizonyos kínai hangok kifejezésére. Még hosszú időbe telik, amíg a fonetikus ABC teljesen elfoglalja a kínai képbetűk helyét. Addig a legfontosabb teendő az egyetemes kínai „közös beszéd” elterjesztése, amely a pekingi kiejtésen alapul. Az elemi és középiskolai taná­rok illetve tanítók részére már több mint egy évvel ezelőtt külön­leges gyakorló tanfolyamokat szerveztek, hogy elsajátítsák ezt a „közös nyelvet”. A tanfolyamok olyan helyeken működtek, ahol helyi és nyelvjárási változatok do­­minálnak. 1957-ben már vala­mennyi kínai nyelvtanárnak a pekingi kiejtést kell használnia és tanítania. Berlini tudósítónk telefonjelentése A bonni választási hadjárat megdöbbentő eseménye: Letartóztatták a legjelentősebb szociáldemokrata közgazdászt A német közvélemény tegnap szerzett tudomást róla, hogy dr. Viktor Agartzot, az egyik vezető nyugatnémet szociáldemokrata teoretikust, a szövetségi főügyész utasítására Kölnben letartóztat­ták. Agartz régi szociáldemokrata funkcionárius. 1955 októberéig ő volt a nyugatnémet szakszerveze­ti szövetség közgazdaságtudomá­nyi intézetének vezetője. Kétség­telen, hogy ő ma a legjelentősebb szocialista közgazdasági szakem­ber Nyugat-Németországban. Miért tartóztatták le Agartzot ? A hivatalos indokolás úgy szól, hogy Agartz „a betiltott kommu­nista párt támogatása céljából kapcsolatot tartott fenn” a Német Demokratikus Köztársaság terüle­tén működő Szabad Szakszerve­zeti Szövetséggel. A nyugatnémet sajtó kommentárjából azonban ki­tűnik, hogy e vád mögött minden valószínűség szerint az a szándék húzódik meg, hogy hosszabb vagy rövidebb időre eltávolítsanak a közéletből egy szocialista politi­kust, akinek a fellépése és bírála­tai már eddig is sok bosszúságot okoztak bizonyos bonni vezető kö­röknek. Agartz ugyanis marxista köz­gazdászként igyekezett dolgozni, és kutató munkájának eredményeit nem volt hajlandó alárendelni egyes szociáldemokrata vezetők úgynevezett „taktikai” szempont­jainak. Nyíltan kimondta, hogy a bonni parlament a tőkések érde­­keinek megfelelően működik, ele­mezte az újrafelfegyverzés gazda­sági és szociális következményeit, és hangsúlyozta, hogy a fegyver­kezés politikája a legnagyobb ve­szélyt jelenti a munkásosztály szá­mára. Mint a Szakszervezeti Köz­gazdaságtudományi Intézet veze­tője következetesen kutatta a munkásosztály fokozódó kizsák­mányolásának okait. Ezért indí­tottak hajszát ellene, még 1955 őszén, és ezért kellett intézetétől is megválnia. Kertész György PÁRIZSI TUDÓSÍTÓNK TELEFONJELENTÉSE „Ruy Mollet (1957) kontra Guy Mollet (1955)“ óta­rtt minti tüntetés Párizsban Speitlet ellen A francia nemzetgyűlés el­hunyt tiszteletbeli elnökét, Edouard Herriot-t a nemzet ha­lottjának tekinti. A gyászszer­tartás szombaton lesz Lyonban, amelynek Herriot 52 éven át volt polgármestere. A Herriot halálának hírére felfüggesztett parlamenti vitát szerdán és csütörtökön folytatták. A kor­mányt rendkívül súlyosan érin­tették az algériai kínvallatók botrányával kapcsolatos inter­pellációk. Lacoste algériai mi­niszter szánalmas magyarázko­dással, vallomással felérő men­tegetőzéssel válaszolt a tortúra ellen tiltakozó Gautier kommu­nista és Reille-Soult katolikus párti képviselőnek. A kommu­nista pártcsoport követelte, hogy a nemzetgyűlés vitassa meg az oráni inkvizitorok ügyé­ben kiküldött parlamenti vizs­gáló bizottság jelentését. Kriegel-Valrimont képviselő, aki rámutatott az Euratom és a közös piac franciaellenes jellegére, han­got adott a Speidel kinevezése el­len tiltakozó közvélemény követe­lésének is: „Nem engedhetjük meg, hogy a német militarizmus Speidellel mégis megnyerje a franciaországi csatát." A kommu­nista képviselő Speidel „Az 1944- es invázió" című könyvével kezé­ben lépett a szónoki emelvényre és felolvasta azokat a részleteket, amelyek a német militarizmust dicsőítik. „Nem lehet francia—né­met közeledésről beszélni addig, amíg ennek Speidel a jelképe“ — jelentette ki Kriegel-Valrimont elvtárs. A képviselők és a parlamentben tartózkodó újságírók a szünetben érdeklődéssel olvasták azt a fel­hívást, amelyet az ellenállás kü­lönböző szerveinek összekötő bi­zottsága ezekben az órákban adott ki. Az ellenállási szervezetek — a vasárnapi sikeres aubouéi talál­kozó után, amelyen mintegy 10 ezer volt ellenálló tüntetett Spei­del ellen — manifesztációt hatá­roztak el, felszólították Párizs lakóit, hogy szombaton délben he­lyezzék el az emlékezés virá­gait az Ismeretlen K­atona emlékművére és néma tünte­téssel nyilvánítsák ki azt az akaratukat, hogy nem kíván­ják a hitlerista tábornokot ismét Párizsban látni. A felhívást a francia ellenállási mozgalom legnevesebb képviselői írták alá. A parlament egyik legkiválóbb szónokának tekintett Pierre Cot meghallgatására a képviselők is­mét az ülésterembe siettek. A ha­ladó képviselő szemelvényeket idézett egy cikkből, amely 1955 decemberében, a parlamenti vá­lasztások előestéjén jelent meg az Expressben. A cikk elítélte „az ostoba és kilátástalan” algériai háborút és hangsúlyozta, hogy el kell ismerni az algériai nemzeti törekvéseket. „Ennyi is elég ah­hoz — folytatta az idézetek után Pierre Cot —, hogy a cikk szerző­je ellen a kormány a büntető tör­vénykönyv valamely paragrafusá­ra hivatkozva eljárást indítson.” Az algériai kolonialisták egyik buzgó ügyvédje, a petainista Isor­­ni képviselő (aki a szó szoros ér­telmében is ügyvéd, ismert jo­gász) Cot „segítségére sietett” és közbekiáltott: „A büntető törvény­­könyv 80. cikkelye alapján!” Pierre Cot ezután — általános derültséget keltve, a kommu­nista és haladó képviselők tapsvihara közben — megne­vezte a cikk szerzőjét: „Kö­szönöm a felvilágosítást és hogy a kormány eljárást in­díthasson, ha akar, íme a cikkíró: Guy Mollet!" A szocialista vezető azonban most másként beszélt, mint a vá­lasztások előtt: mint a Libération írja, az 1957-es Guy Mollet mi­niszterelnök megtagadja az 1955- ös szocialista főtitkárt. A kor­mányfő nagy érdeklődéssel várt beszédében semmilyen új politi­kai javaslatot nem tett az algé­riai kérdés békés rendezésére, sőt korábbi indítványától is visz­­szatáncolt. Hogy megnyerje a jobboldal (elsősorban a függetle­nek) támogatását, ma már egy szót sem szólt sem az algériai szabad választások, sem a tárgya­lások útján előkészítendő algé­riai alkotmány tervéről, annál inkább hangsúlyozta: „Nem jöhet szóba Algéria függetlensége.” A miniszterelnök ezután a bel­ső fogyasztás csökkentésének szükségességéről beszélt és új adók bevezetését jelezte. Guy Mollet politikájának jóváhagyá­sára „világos” bizalmi szavazatot kért. „Vagy adjon a nemzetgyű­lés számomra széleskörű támoga­tást, vagy pedig buktasson meg” — mondotta. Rudnyánszky István

Next