Népszabadság, 1957. március (2. évfolyam, 51-77. szám)
1957-03-30 / 76. szám
/ NÉPSZABADSÁG 1957. március 30. szombat Elszántan és következetesen harcolunk a dolgozók jobb életéért, a szocialista Ausztriáért — mondotta Köpénig elvtárs Ausztria Kommunista Pártja kongresszusán Hangszalagról közvetítették Marosán elvtárs beszédét Az osztrák kommunisták büszkék, hogy az MSZMP harci szövetségesük Bécs, március 28. (MTI) Csütörtökön délelőtt negyed, tízkor a bécsi Sophien előadóteremben megkezdődött Ausztria. Kommunista Pártja XVII. kongresszusa, amelyen mintegy ezerötszáz küldött és vendég vesz részt. Az elnöki emelvény mögött Ausztria vörös-fehér-vörös és a nemzetközi munkásmozgalom vörös zászlója leng. Ott vannak az emelvényen a kongreszszusonképviselt államok lobogói is. Ausztria Kommunista Pártja kongresszusát Josef Horner, a politikai bizottság tagja nyitotta meg. A külföldi vendégek üdvözlése után Horner kijelentette: „Mindannyian mélységes felháborodással fogadtuk a hírt, amely szerint az osztrák kormány megtagadta a beutazási engedélyt Marosán György elvtárstól, az MSZMP kongresszusunkra kijelölt küldöttségének vezetőjétől. Kongresszusunk megnyitásának perceiben innen az elnöki székből, tanácskozásunk minden részvevője és az egész osztrák munkásosztály nevében megbonthatatlan barátságunkról és szolidaritásunkról biztosítom az MSZMP-t és a magyar dolgozó népet." A kongresszus részvevői viharos helyesléssel fogadták ezeket a szavakat, kongresszushoz intézett üdvözletét.Az elnöklő Irma Schwager hangsúlyozta: Ausztria Kommunista Pártját és minden osztrák kommunistát büszkeséggel tölt el a tudat, hogy olyan harci szövetségese van, mint az MSZMP, amely példátlanul nehéz körülmények között bátran és megingathatatlanul építi tovább a szocializmust Magyarországon. Ezután hangszalagról közvetítették Marosán Györgynek, az MSZMP titkárának, államminiszternek kongresszusi felszólalását. A beszéd igen mély benyomást tett a küldöttekre és a vendégekre. A beszéd befejeztével percekig zúgott a taps. Marosán György beszédének hatása alatt a kongresszus táviratot intézett az MSZMP-hez, amelyben harcos üdvözletét küldi az MSZMP minden egyes tagjának, a magyar munkásosztálynak, a haladás és a szocializmus minden magyar hívének. A XVII. pártkongresszus a késő esti órákban folytatta ülését. Koplenig: Ausztria Kommunista Pártja megingathatatlanul a proletárnemzetköziség talaján áll Johann Koplenig, a párt elnöke terjesztette elő a központi bizottság jelentését a politikai helyzetről és Ausztria Kommunista Pártja küzdelmeiről. Rámutatott arra, hogy az osztrák kormánykörök nemegyszer veszedelmes módon megszegték a semlegességi politikát. Ez elsősorban az osztrák kormánynak a magyarországi eseményekkel kapcsolatos magatartásában, a Béke-Világtanács bécsi titkársága tevékenységének betiltásában és végül, de nem utolsósorban a nyugatnémet tőke iránti engedékenységében jutott kifejezésre. Ezután Ausztria gazdasági helyzetét elemezte. Hangsúlyozta, hogy az Osztrák Köztársaságban durva aránytalanság áll fenn egyfelől a fokozott termelés és a tőkések növekvő profitja, másfelől a dolgozó tömegek szerény életszínvonala között. A reakció és a tőke támadása, amelyet az Osztrák Néppárt irányít, mostanában a Néppárt és a neofasiszta, úgynevezett Szabadelvű Pártnak a küszöbönálló elnökválasztásra kötött szövetségében nyilatkozik meg. A Néppárt azzal a párttal szövetkezett, amely a nemzetgyűlésben kifejezetten Ausztria semlegessége ellen szavazott. Koplenig a továbbiakban részletesen foglalkozott a kommunista pártnak a szocialista párthoz való viszonyával és kijelentette: „Nem szolgálja a munkásosztály érdekét, hogy a kommunisták és a szocialisták egymás ellen harcoljanak. Ellenkezőleg, mindent meg kell tenni, hogy aláhúzzuk és előtérbe állítsuk mindazt, ami valamennyi munkást összefűz vagy legalábbis közel hoz egymáshoz. Ez természetesen nem ment fel bennünket az alól a kötelesség alól, hogy bírálólag állandóan és megalkuvás nélkül küzdjünk a reformizmus kártékony ideológiája és politikája ellen." Ausztria Kommunista Pártja politikájának ismertetésére áttérve Koplenig kijelentette, hogy a pád politikai irányvonala eltekintve az elkövetett hibáktól és hiányosságoktól, lényegében helyes volt. A párt az utóbbi években komoly veszteségeket szenvedett, ennek oka különböző körülményekben rejlik. A gazdasági konjunktúra bizonyos illúziókat keltett a munkásság széles tömegeiben és kedvező talajt teremtett a szociáldemokrata pártvezetők reformista propagandája számára. Nagy befolyással volt Ausztria Kommunista Pártja belső helyzetére és fejlődésére több nemzetközi esemény, különösen a magyarországi események sorozata, amelynek következtében az osztályellenség különösen éles támadást indított a kommunisták ellen. A párt az első időben jelentkezett ingadozások leküzdése után helyes álláspontra helyezkedett a magyarországi eseményeket illetően és hogy a pártnak ezt a magatartását a tagok, a funkcionáriusok és az aktivisták túlnyomó többsége jóváhagyta. Ugyanakkor hiba lenne szemet hunyni afelett, hogy a magyarországi és lengyelországi eseményekkel összefüggő viták során itt-ott revizionista nézetek és felfogások is megnyilatkoztak, s előfordultak arra irányuló kísérletek, hogy romboló vitával aláássák a tömegeknek a kommunista pártba vetett bizalmát. Mi, osztrák kommunisták — mondotta Koplenig — a munkásosztály nemzetközi tapasztalatait és saját tapasztalatainkat leszűrve arra a következtetésre jutottunk, hogy a proletár nemzetköziség talaján szilárdan álló kommunista pártunknak politikája meghatározásában országunk nemzeti sajátosságaiból és feltételeiből, a dolgozó nép érdekeiből és szükségleteiből kell kiindulnia, és hogy a kommunista pártok kapcsolatainak éppen úgy, mint a szocialista országok egymáshoz való viszonyának a teljes egyenjogúságon kell alapulnia. De minden kísérletnek, hogy valamely ország kommunista pártját elhatárolják a Szovjetunió Kommunista Pártjától, vagy más szocialista országok kommunista és munkáspártjaitól, elkerülhetetlenül a reformizmus mocsarába kell vezetnie. Koplenig beszámolójának befejező részében a párt előtt álló feladatokról beszélt. Pártunk célja — hangoztatta a szónok — küzdelem a kizsákmányolás ellen, küzdelem a dolgozó emberek jobb életéért, megalkuvást nem ismerő elszánt és következetes harc a szocialista Ausztriáért. Küzdelmünket a marxizmus—leninizmus zászlaja alatt vívjuk, ama zászló alatt, amelyet a földkerekség egyharmad részén már győzelemre vittek. Ausztria Kommunista Pártja megingathatatlanul a proletár nemzetköziség talaján áll — fejezte be beszédét Koplenig a kongresszus részvevőinek lelkes tapsai közepette. Lelkes szimpátiatüntetés az MSZMP mellett A délutáni ülésen megkezdődött a vita a központi bizottság beszámolójáról. Az ülésen Ponomarjov, a Szovjetunió Kommunista Pártja küldöttségének vezetője a Szovjetunió Kommunista Pártja Központi Bizottságának üdvözletét tolmácsolta a kongresszusnak. Az ülésen felolvasták az MSZMP ideiglenes intéző bizottságának a Olasz kommunista pártküldöttség érkezett Prágába Mint a Reuter jelenti, az Olasz Kommunista Párt küldöttsége pénteken délután a csehszlovák fővárosba érkezett. A héttagú küldöttséget GiancarloBaretta, a párt elnökségének tagja, parlamenti képviselő vezeti. Az olasz pártküldöttség két hetet tölt Prágában és tapasztalatcserét folytat Csehszlovákia Kommunista Pártjával. Latin ABC Kínában Az államtanács külön bizottsága, amelyet a kínai írás kérdéseinek megoldásával bíztak meg, hosszú és gondos előkészítés után elfogadta a fonetikus latin ABC-t a kínai nyelv számára. Az ABC 26 latin betűből áll, amelyek mind előfordulnak az angol írásban is és 234 oktató, nyelvész, író és szerkesztő közül 136 elfogadta. Ezek valamennyien résztvettek a kérdés megvitatásában. A többi szavazat megoszlott másféle megoldások között. Ezek egyike azt javasolta, hogy hat „új" betűt vegyenek át az orosz (cirill) írásból és a nemzetközi fonetikus ABC-ből, olyan betűket, amelyek különösen alkalmasak bizonyos kínai hangok kifejezésére. Még hosszú időbe telik, amíg a fonetikus ABC teljesen elfoglalja a kínai képbetűk helyét. Addig a legfontosabb teendő az egyetemes kínai „közös beszéd” elterjesztése, amely a pekingi kiejtésen alapul. Az elemi és középiskolai tanárok illetve tanítók részére már több mint egy évvel ezelőtt különleges gyakorló tanfolyamokat szerveztek, hogy elsajátítsák ezt a „közös nyelvet”. A tanfolyamok olyan helyeken működtek, ahol helyi és nyelvjárási változatok dominálnak. 1957-ben már valamennyi kínai nyelvtanárnak a pekingi kiejtést kell használnia és tanítania. Berlini tudósítónk telefonjelentése A bonni választási hadjárat megdöbbentő eseménye: Letartóztatták a legjelentősebb szociáldemokrata közgazdászt A német közvélemény tegnap szerzett tudomást róla, hogy dr. Viktor Agartzot, az egyik vezető nyugatnémet szociáldemokrata teoretikust, a szövetségi főügyész utasítására Kölnben letartóztatták. Agartz régi szociáldemokrata funkcionárius. 1955 októberéig ő volt a nyugatnémet szakszervezeti szövetség közgazdaságtudományi intézetének vezetője. Kétségtelen, hogy ő ma a legjelentősebb szocialista közgazdasági szakember Nyugat-Németországban. Miért tartóztatták le Agartzot ? A hivatalos indokolás úgy szól, hogy Agartz „a betiltott kommunista párt támogatása céljából kapcsolatot tartott fenn” a Német Demokratikus Köztársaság területén működő Szabad Szakszervezeti Szövetséggel. A nyugatnémet sajtó kommentárjából azonban kitűnik, hogy e vád mögött minden valószínűség szerint az a szándék húzódik meg, hogy hosszabb vagy rövidebb időre eltávolítsanak a közéletből egy szocialista politikust, akinek a fellépése és bírálatai már eddig is sok bosszúságot okoztak bizonyos bonni vezető köröknek. Agartz ugyanis marxista közgazdászként igyekezett dolgozni, és kutató munkájának eredményeit nem volt hajlandó alárendelni egyes szociáldemokrata vezetők úgynevezett „taktikai” szempontjainak. Nyíltan kimondta, hogy a bonni parlament a tőkések érdekeinek megfelelően működik, elemezte az újrafelfegyverzés gazdasági és szociális következményeit, és hangsúlyozta, hogy a fegyverkezés politikája a legnagyobb veszélyt jelenti a munkásosztály számára. Mint a Szakszervezeti Közgazdaságtudományi Intézet vezetője következetesen kutatta a munkásosztály fokozódó kizsákmányolásának okait. Ezért indítottak hajszát ellene, még 1955 őszén, és ezért kellett intézetétől is megválnia. Kertész György PÁRIZSI TUDÓSÍTÓNK TELEFONJELENTÉSE „Ruy Mollet (1957) kontra Guy Mollet (1955)“ ótartt minti tüntetés Párizsban Speitlet ellen A francia nemzetgyűlés elhunyt tiszteletbeli elnökét, Edouard Herriot-t a nemzet halottjának tekinti. A gyászszertartás szombaton lesz Lyonban, amelynek Herriot 52 éven át volt polgármestere. A Herriot halálának hírére felfüggesztett parlamenti vitát szerdán és csütörtökön folytatták. A kormányt rendkívül súlyosan érintették az algériai kínvallatók botrányával kapcsolatos interpellációk. Lacoste algériai miniszter szánalmas magyarázkodással, vallomással felérő mentegetőzéssel válaszolt a tortúra ellen tiltakozó Gautier kommunista és Reille-Soult katolikus párti képviselőnek. A kommunista pártcsoport követelte, hogy a nemzetgyűlés vitassa meg az oráni inkvizitorok ügyében kiküldött parlamenti vizsgáló bizottság jelentését. Kriegel-Valrimont képviselő, aki rámutatott az Euratom és a közös piac franciaellenes jellegére, hangot adott a Speidel kinevezése ellen tiltakozó közvélemény követelésének is: „Nem engedhetjük meg, hogy a német militarizmus Speidellel mégis megnyerje a franciaországi csatát." A kommunista képviselő Speidel „Az 1944- es invázió" című könyvével kezében lépett a szónoki emelvényre és felolvasta azokat a részleteket, amelyek a német militarizmust dicsőítik. „Nem lehet francia—német közeledésről beszélni addig, amíg ennek Speidel a jelképe“ — jelentette ki Kriegel-Valrimont elvtárs. A képviselők és a parlamentben tartózkodó újságírók a szünetben érdeklődéssel olvasták azt a felhívást, amelyet az ellenállás különböző szerveinek összekötő bizottsága ezekben az órákban adott ki. Az ellenállási szervezetek — a vasárnapi sikeres aubouéi találkozó után, amelyen mintegy 10 ezer volt ellenálló tüntetett Speidel ellen — manifesztációt határoztak el, felszólították Párizs lakóit, hogy szombaton délben helyezzék el az emlékezés virágait az Ismeretlen Katona emlékművére és néma tüntetéssel nyilvánítsák ki azt az akaratukat, hogy nem kívánják a hitlerista tábornokot ismét Párizsban látni. A felhívást a francia ellenállási mozgalom legnevesebb képviselői írták alá. A parlament egyik legkiválóbb szónokának tekintett Pierre Cot meghallgatására a képviselők ismét az ülésterembe siettek. A haladó képviselő szemelvényeket idézett egy cikkből, amely 1955 decemberében, a parlamenti választások előestéjén jelent meg az Expressben. A cikk elítélte „az ostoba és kilátástalan” algériai háborút és hangsúlyozta, hogy el kell ismerni az algériai nemzeti törekvéseket. „Ennyi is elég ahhoz — folytatta az idézetek után Pierre Cot —, hogy a cikk szerzője ellen a kormány a büntető törvénykönyv valamely paragrafusára hivatkozva eljárást indítson.” Az algériai kolonialisták egyik buzgó ügyvédje, a petainista Isorni képviselő (aki a szó szoros értelmében is ügyvéd, ismert jogász) Cot „segítségére sietett” és közbekiáltott: „A büntető törvénykönyv 80. cikkelye alapján!” Pierre Cot ezután — általános derültséget keltve, a kommunista és haladó képviselők tapsvihara közben — megnevezte a cikk szerzőjét: „Köszönöm a felvilágosítást és hogy a kormány eljárást indíthasson, ha akar, íme a cikkíró: Guy Mollet!" A szocialista vezető azonban most másként beszélt, mint a választások előtt: mint a Libération írja, az 1957-es Guy Mollet miniszterelnök megtagadja az 1955- ös szocialista főtitkárt. A kormányfő nagy érdeklődéssel várt beszédében semmilyen új politikai javaslatot nem tett az algériai kérdés békés rendezésére, sőt korábbi indítványától is viszszatáncolt. Hogy megnyerje a jobboldal (elsősorban a függetlenek) támogatását, ma már egy szót sem szólt sem az algériai szabad választások, sem a tárgyalások útján előkészítendő algériai alkotmány tervéről, annál inkább hangsúlyozta: „Nem jöhet szóba Algéria függetlensége.” A miniszterelnök ezután a belső fogyasztás csökkentésének szükségességéről beszélt és új adók bevezetését jelezte. Guy Mollet politikájának jóváhagyására „világos” bizalmi szavazatot kért. „Vagy adjon a nemzetgyűlés számomra széleskörű támogatást, vagy pedig buktasson meg” — mondotta. Rudnyánszky István