Népszabadság, 1957. november (2. évfolyam, 258-283. szám)

1957-11-06 / 262. szám

Megnyitották a „Magyar internacionalisták részvétele a Nagy Októberi Szocialista Forradalomban és az oroszországi polgárháborúban" című kiállítást (Folytatás az 1. oldalról.) szövetkezeti elnök mutat fényké­peket a szovjet tiszteknek és a kormányküldöttség tagjainak. Az egyik fiatalkori képén félmeztele­nül látható, nyakában, hosszú szalagon vagy egy tucat érem lóg. Hamarosan kiderül, hogy bir­kózó volt valamikor. — Valószínűleg nagy termetem­nek köszönhetem, hogy Lenin elvtárssal is beszélgettem — mondja. — 1920-ban egy szovjet tüzériskolán voltam. Lenin elv­társ meglátogatta az iskolát. En­gem is a díszszázadba állítottak. Mint legmagasabb, a sor elején álltam. Lenin elvtárs mosolyogva végignézett rajtam és megkérdez­te, hogy melyik megyéből való vagyok. Mondtam, hogy Pest me­gyéből. „Hát én az hittem, hogy a magyarok mind kis, fekete, tömzsi emberek“ — mondta. Né­hány szót váltott kísérőivel, majd ismét felém fordult: „Aztán, ha hazamegy az elvtárs, otthon is olyan jól harcoljon a burzsoák el­len, mint nálunk!“ Még kezet is fogott velem... Itthon, persze, másfajta harcot kellett vívni. És az sem volt könnyebb. Pavlánszki Lajos elv­társ, a Lenin Kohászati Művek acélöntő oktatója meséli: — 1918-ban, az omszki tábor­ból 14 000 társammal együtt men­tem vörös katonának Ligeti Ká­roly felhívására. 1921-ben, ami­kor hazajöttem, két hétig állan­dóan a rendőrségre kellett jár­nom ellenőrzés végett. 1945-ig tíz százalékkal kevesebb fizetést kaptam, mint a velem együtt dol­gozók. Amikor az okát kérdez­tem, mindig azt mondták: „Már megint nagy a pofád!” Nehéz volt a munka az illegalitásban, de a felszabadulás után sem lustál­kodtunk. Most is arra vigyázunk, hogy megőrizzük, fokozzuk pár­tunk erejét és egységét. Teljesen ősz, valószínűtlenül fehér arcú asszonyt vezet be egy százados. — Engedjék meg, hogy bemu­tassam önöknek Kun Béla elvtárs özvegyét — mondja hangosan és pillanatok alatt hatalmas csoport közepére kerülnek. A beszélgetés még sokáig tart. Amikor távozásra kerül sor, a szovjet kormányküldöttség tag­jait jó néhány magyar kommunis­ta kíséri ki. Körülnéznek a Vár­hegy napsütötte, avarral borított oldalán. Megszólal valaki: Nagy ünnepünk lesz holnap! Új típusú többcsatornás televíziós készülék Az Orion Rádiógyárban elké­szült az AT 601-es új típusú tele­víziós készülék mintapéldánya. Ez többcsatornás készülék, amellyel a budapesti televíziós adókon kívül — a magyar televí­ziós hálózat kiépítésekor — az újabb állomásokat is lehet venni. Ez az első „tagja" azoknak a többcsatornás készülékek család­jának, amelyet az Orion gyárt majd. Tervezik olyan többcsator­nás készülék gyártását is, amely­­lyel a külföldi adóállomások fog­hatók. Az AT 601-es típusú televíziós készülékek 1958. második felében kerülnek forgalomba. (MTI) A Tudományos Akadémia ünnepi ülése A Magyar Tudományos Akadé­mia a Nagy Októberi Szocialista Forradalom 40. évfordulója alkal­mából kedden ünnepi ülést tar­tott. Az ülésen megjelent és az elnökségben foglalt helyet Kál­lai Gyula művelődésügyi minisz­ter, az MSZMP Politikai Bizott­ságának tagja, P. T. Komarov, a Szovjetunió Legfelsőbb Tanácsa Nemzetiségi Tanácsának elnökhe­lyettese, a hazánkban tartózkodó szovjet kormányküldöttség veze­tője, M. N. Zsavoronkov, a mű­szaki tudományok doktora, a Szovjetunió Tudományos Akadé­miájának levelező tagja, a moszk­vai Mengyelejev kémiai-techni­kai intézet igazgatója és V. P. Katajev író, a küldöttség tagjai. Az Akadémia dísztermét telje­sen megtöltötte az ünnepi ülés közönsége, amelynek soraiban az akadémikusokon kívül a politikai, a gazdasági és a társadalmi élet számos kiválósága is megjelent. Ott volt a budapesti diplomá­ciai képviseletek több tagja. Li­geti Lajos, a Magyar Tudomá­­nyos Akadémia alelnökének meg­nyitója után M. N. Zsavoronkov mondott beszédet. Ezután Molnár Erik akadé­mikus tartott előadást A Nagy Októberi Szocialista Forradalom címmel. Az ünnepi ülés Ligeti Lajos­nak, az Akadémia alelnökének zárószavaival végződött Az orvostudományi egyetem ünnepi tudományos ülése A Budapesti Orvostudományi Egyetem kedden a Semmelweis­­teremben tudományos ülést tar­tott a Nagy Októberi Szocialista Forradalom 40. évfordulója alkal­mából. A tudományos ülésen megjelent dr. Doleschall Frigyes egészségügyi miniszter. A termet orvosprofesszorok, kórházigazga­tók, orvosok töltötték meg. Az ülésszak első előadását dr. Gegesi Kiss Pál Kossuth-díjas akadémikus, az orvostudományi egyetem rektora, dr. Straub F. Brúnó Kossuth-díjas akadémikus, egyetemi tanár és dr. Tarján Imre egyetemi tanár tartották. BONYOLÓDIK A HELYZET . Azonnal telefonált a földre, hogy most már lőjenek fel egy közleke­dési rendőrt is. NÉPSZABADSÁG 1957. november 8. szerda A Nagy Októberi Szocialista Forradalom 40. évfordulójának vidéki ünnepségei A Nagy Októberi Szocialista Forradalom 40. évfordulója alkal­mából új filmszínházak nyíltak Borsod megyében. A tanács mű­velődési osztályának javaslatára Lácacséken és Szemerén körzeti mozikat létesítettek. Ezek heten­ként öt-öt községben tartanak előadást. Szendrőlád községben a dolgozók társadalmi munkában segítették a mozihelyiség felépíté­sét. A debreceni Állami Zeneművé­szeti Szakiskola a szovjet hadsereg zenekarával közösen zenei esteket rendez a hajdúsági városokban és községekben. Kedden a püspökla­dányi művelődési otthonban lép­tek fel nagy sikerrel. Ezenkívül Hajdúböszörményben, Hajdúszo­boszlón, Derecskén, Berettyóújfa­luban rendeznek november 7 tisz­teletére magyar—szovjet zenei es­teket. Tolna megyében a Hazafias Népfront, a KISZ és a községi pártszervezetek közösen rendezik meg a Nagy Októberi Szocialista Forradalom jubileumi ünnepsé­geit. A Hazafias Népfront Somogy megyei bizottsága és a Magyar— Szovjet Baráti Társaság novem­ber 7-én Kaposvárott fogadást rendez az 1917-es oroszországi forradalom magyar részvevői és az 1919-es vöröskatonák részére. A kommunista veteránok meg­koszorúzzák a szovjet hősi emlék­művet. A Posta Kísérleti Intézet fogta a mesterséges hold jelzéseit Budapesten, a Posta Kísérleti Intézetben Köteles József tudo­mányos munkatárs kedden reggel 5.39 órától 5.45 óráig fogta a mes­terséges hold jelzését. Csak­ az adóállomás úgynevezett hordozó hulláma volt fogható minden más moduláció nélkül, tehát szagga­tott jelet nem lehetett észlelni a 7,5 méteres ultrarövid hullám­hosszon. A hanggá történt átala­kítás során, lassan mélyülő fütty­­jelet vettek magnetofonra, és a térerősségváltozást is regisztrál­ták. *TTrVTTTTVTTTTTTTTTTTTTTVVVTTTVrm»VTYTT7TTTTTVTTTTTTTT'rrVTTTTVTT-TTTTTTTTVTyWVTTTTTTTTrVT'rTVTTTTTTTTT Moszkva most a világ közepe. Repülők, vonatok ontják a ■ sok nyelvű, sok színű, sok arcú emberözönt. Mintha csodát látni sereglenének ide öt kontinens za­rándokai. De hát nem csoda ez? Ez a negyven esztendős, gyermekszívű,­­ akaratoseszű óriás, aki rossz­ba­­,■ kancsban, töltényszalagokkal kö­rültűzdelve, fél font kenyérrel a­­ zsebében, makacs dühvel és mohó reménnyel indult el életet hódí­tani az embereknek? És aki fél kezével otthonná simítja a go­romba földkérget, másik kezével meg­­már új égitesteket repít fel társul a csillagoknak? Tudom, hogy 1917. novemberé­ben egyetlen napon ötszáz mun­kást temettek a Kreml falainak tövében. Tátongó árok, több száz gyalulatlan koporsó és köröskörül Moszkva külvárosai rajonganak, százezernyi nép, sápadt asszonyok, rongyos gyerekek, szakállas vö­rösgárdisták. A forradalom teme­tett, hogy majd élhessen. Tudom, hogy a felfegyverzett munkások napraforgómagot rágcsáltak, me­legvizet ittak, de azért kiverték a Kremlből a fehéreket. A forra­dalom éhezett, hogy majd ehes­sen. Sok mindent tudok, de ez a sok minden olyan messze van az ünneplő város arculatától. A fal tövében ásott árok helyén gyep­szőnyeg. A Vörös téren díszöltözé­­kű tisztek mögött gárdaezredek menetelnek. A szeles sugárutakon ezernyi transzparens, ívlámpa, neonfény, a Szadováján autófo­lyam hömpölyög, a zsúfolásig telt éttermekben szmokingos pincérek rohangálnak, és a szálloda, ahol lakunk, elkápráztat csarnokaival, szőnyegeivel, harminc emeletnyi roppant épülettömbjének ragyo­gó ablaksoraival. Hová és hogyan kellene vissza­nézni innen negyven esztendő magasából? De talán ahova nem tekinthet el a képzelet, eltekinthet maga az ember. Kocsiba ülök és fél óra múlva már a Vörös Presz­nya csendes utcáin bolyongok. A moszkvai Angyalföld ez a kerü­let, kicsit öregebb, kicsit szegé­nyesebb. Tarka téglaépületek és fakó faházak, bent az udvarokon frissen mosott ágyneműt lenget a szél. Egy mellékutcába bújt rikí­tó vakolata templomból szakállas öreg lépked kifelé, keresztet vet és közben odábbrúgja a gyerekek labdáját. Gyárak, állványok, da­ruk, faházak és friss falak, ez hát a Vörös Presznya, ahol, mint mondják, a forradalom szíve do­bogott. Egy gyári klub előtt nagy csa­pat ember. Odamegyek, hogy mit jelent a sürgés-forgás. — Hát nem tudja? — kérdi csodálkozva a portás. — Nem, nem tudom. — Óh — mondja fejcsóválva és el­nézően mosolyog —, hiszen ezt mindenki tudja: a mi klubunk éppen egyidős a forradalommal. 1917 novemberében született. Igen, akkor itt egy nyavalyás, piszkos raktárépület állt... — És nem folytatja, hanem karonfog és az előcsarnokon át bevezet az igazgató irodájába. Az igazgató nemigen ér rá, de azért körülsza­lad velem a klubban. Nagyon szép klub. Lent az alagsorban ha­talmas tornaterem, a földszinten olvasószoba, könyvtár, zeneterem, büfé, az emeleten gyönyörű szín­házterem, rádióállomás: igen, még szaladva is jó látni és hallani is, hogy a vagongyár raktárházából mi lett 40 év alatt. A Vörös Presznya munkása a dohos Pin­céből fellépkedett a ragyogóan berendezett emeletre. Mindenki olvas itt és mindent, a könyvtá­rosnő­ maga is csodálkozik, hogy milyen hihetetlen olvasási láz vett erőt az embereken. A körbeszaladás után az igaz­gató röviden elmondja, mit épí­tettek itt negyven év alatt. Min­dent a gyár épített, mindent a munkások, a márványburkolatot, a parkettet, a zeneterem szekré­nyeit, mindent. Már sietne, de azért módszeresen fejtegeti a klub feladatait. Nagyon alapos, készséges ember, három éve ve­zeti a klubot és már rengeteget produkált. Ebben a kívül me­szel­tfalú, belül pazar berendezé­sű házban megéreztem valamit a szovjethatalom lépteinek iramá­ból. A portás, aki az ajtófélfának támaszkodva figyelt minket, izgatottan pislogott és mindunta­lan szólni akart. Nem vágott az igazgató szavába, de látszott raj­ta, hogy nagyon sürgős és nagyon fontos mondanivalója van. Mikor aztán pillanatnyi csend lett, ez a szélesarcú, nagy darab portás megérintette a karomat, s az ab­lakon át rámutatott a szemközti épületre. — Az ott — mondta — az a vagongyár. Valamikor Breszti vagongyárnak nevezték. Kitüntetések a Nagy Októberi Szocialista Forradalom 40. és a magyarországi ellenforradalom leverésének A Népköztársaság Elnöki Taná­csa a Nagy Októberi Szocialista Forradalom 40. évfordulója és a magyarországi ellenforradalom leverésének első évfordulója al­kalmából kitüntetésben részesí­tette az ellenforradalom leverésé­­ben, valamint az ország gazdasági rendjének helyreállításában ki­emelkedő érdemeket szerzett párt­funkcionáriusokat. a tömegszer­vezetekben, fegyveres testületek­nél, gazdasági, kulturális életünk területén becsülettel helytállt ve­zetőket, dolgozókat. A kitünteté­seket kedden az Országház kupo­latermében Kristóf István, az El­nöki Tanács titkára adta át. Az átadásnál jelen voltak: Bisz­­ku Béla, Kiss Károly, Marosán György, az MSZMP Politikai Bi­zottságának tagjai, Földes László, Sándor József és Tömpe István, az MSZMP Központi Bizottságá­nak tagjai. A kitüntetések átadása előtt Kristóf István mondott beszédet, a kitüntetésben részesültek nevé­ben Marosi Jenő, az MSZMP Pest megyei pártbizottságának osztályvezetője mondott köszöne­tet. A Vörös Zászló Érdemrend ki­tüntetést adományozta az Elnöki Tanács Gyurkó Lajos vezérőr­nagynak, Orosz Nándor nyugdíjas­nak, a hősi halált halt Hajós Ist­­ván pártfunkcionáriusnak, Hor­­nung Ferenc Borsod megyei ügyésznek, Kriston Sándor bá­nyásznak, Matolcsi Gerzson ter­melőszövetkezeti párttitkárnak, és dr. Sarkadi István ügyésznek. A Munka Vörös Zászló Érdem­rendje kitüntetést kaptak: Czine­­­ge Lajos, a Szolnok megyei párt­bizottság titkára, Horváth János, az Egyházügyi Hivatal elnöke, Rusz János, az MSZMP Központi Bizottsága külügyi osztályá­nak munkatársa és Veres József, az MSZMP XX. kerületi pártbi­zottságának titkára. Nyolcvanan kapták meg a Ma­gyar Szabadság Érdemrend ki­tüntetés ezüst fokozatát, tizen­egyen a Vörös Csillag Érdemrend kitüntetést, száztizen pedig a Ma­gyar Szabadság Érdemrend ki­tüntetés bronz fokozatát. (MTI) Kristóf István elvtárs beszél a kitüntetettekhez.

Next