Népszabadság, 1957. november (2. évfolyam, 258-283. szám)
1957-11-06 / 262. szám
Megnyitották a „Magyar internacionalisták részvétele a Nagy Októberi Szocialista Forradalomban és az oroszországi polgárháborúban" című kiállítást (Folytatás az 1. oldalról.) szövetkezeti elnök mutat fényképeket a szovjet tiszteknek és a kormányküldöttség tagjainak. Az egyik fiatalkori képén félmeztelenül látható, nyakában, hosszú szalagon vagy egy tucat érem lóg. Hamarosan kiderül, hogy birkózó volt valamikor. — Valószínűleg nagy termetemnek köszönhetem, hogy Lenin elvtárssal is beszélgettem — mondja. — 1920-ban egy szovjet tüzériskolán voltam. Lenin elvtárs meglátogatta az iskolát. Engem is a díszszázadba állítottak. Mint legmagasabb, a sor elején álltam. Lenin elvtárs mosolyogva végignézett rajtam és megkérdezte, hogy melyik megyéből való vagyok. Mondtam, hogy Pest megyéből. „Hát én az hittem, hogy a magyarok mind kis, fekete, tömzsi emberek“ — mondta. Néhány szót váltott kísérőivel, majd ismét felém fordult: „Aztán, ha hazamegy az elvtárs, otthon is olyan jól harcoljon a burzsoák ellen, mint nálunk!“ Még kezet is fogott velem... Itthon, persze, másfajta harcot kellett vívni. És az sem volt könnyebb. Pavlánszki Lajos elvtárs, a Lenin Kohászati Művek acélöntő oktatója meséli: — 1918-ban, az omszki táborból 14 000 társammal együtt mentem vörös katonának Ligeti Károly felhívására. 1921-ben, amikor hazajöttem, két hétig állandóan a rendőrségre kellett járnom ellenőrzés végett. 1945-ig tíz százalékkal kevesebb fizetést kaptam, mint a velem együtt dolgozók. Amikor az okát kérdeztem, mindig azt mondták: „Már megint nagy a pofád!” Nehéz volt a munka az illegalitásban, de a felszabadulás után sem lustálkodtunk. Most is arra vigyázunk, hogy megőrizzük, fokozzuk pártunk erejét és egységét. Teljesen ősz, valószínűtlenül fehér arcú asszonyt vezet be egy százados. — Engedjék meg, hogy bemutassam önöknek Kun Béla elvtárs özvegyét — mondja hangosan és pillanatok alatt hatalmas csoport közepére kerülnek. A beszélgetés még sokáig tart. Amikor távozásra kerül sor, a szovjet kormányküldöttség tagjait jó néhány magyar kommunista kíséri ki. Körülnéznek a Várhegy napsütötte, avarral borított oldalán. Megszólal valaki: Nagy ünnepünk lesz holnap! Új típusú többcsatornás televíziós készülék Az Orion Rádiógyárban elkészült az AT 601-es új típusú televíziós készülék mintapéldánya. Ez többcsatornás készülék, amellyel a budapesti televíziós adókon kívül — a magyar televíziós hálózat kiépítésekor — az újabb állomásokat is lehet venni. Ez az első „tagja" azoknak a többcsatornás készülékek családjának, amelyet az Orion gyárt majd. Tervezik olyan többcsatornás készülék gyártását is, amelylyel a külföldi adóállomások foghatók. Az AT 601-es típusú televíziós készülékek 1958. második felében kerülnek forgalomba. (MTI) A Tudományos Akadémia ünnepi ülése A Magyar Tudományos Akadémia a Nagy Októberi Szocialista Forradalom 40. évfordulója alkalmából kedden ünnepi ülést tartott. Az ülésen megjelent és az elnökségben foglalt helyet Kállai Gyula művelődésügyi miniszter, az MSZMP Politikai Bizottságának tagja, P. T. Komarov, a Szovjetunió Legfelsőbb Tanácsa Nemzetiségi Tanácsának elnökhelyettese, a hazánkban tartózkodó szovjet kormányküldöttség vezetője, M. N. Zsavoronkov, a műszaki tudományok doktora, a Szovjetunió Tudományos Akadémiájának levelező tagja, a moszkvai Mengyelejev kémiai-technikai intézet igazgatója és V. P. Katajev író, a küldöttség tagjai. Az Akadémia dísztermét teljesen megtöltötte az ünnepi ülés közönsége, amelynek soraiban az akadémikusokon kívül a politikai, a gazdasági és a társadalmi élet számos kiválósága is megjelent. Ott volt a budapesti diplomáciai képviseletek több tagja. Ligeti Lajos, a Magyar Tudományos Akadémia alelnökének megnyitója után M. N. Zsavoronkov mondott beszédet. Ezután Molnár Erik akadémikus tartott előadást A Nagy Októberi Szocialista Forradalom címmel. Az ünnepi ülés Ligeti Lajosnak, az Akadémia alelnökének zárószavaival végződött Az orvostudományi egyetem ünnepi tudományos ülése A Budapesti Orvostudományi Egyetem kedden a Semmelweisteremben tudományos ülést tartott a Nagy Októberi Szocialista Forradalom 40. évfordulója alkalmából. A tudományos ülésen megjelent dr. Doleschall Frigyes egészségügyi miniszter. A termet orvosprofesszorok, kórházigazgatók, orvosok töltötték meg. Az ülésszak első előadását dr. Gegesi Kiss Pál Kossuth-díjas akadémikus, az orvostudományi egyetem rektora, dr. Straub F. Brúnó Kossuth-díjas akadémikus, egyetemi tanár és dr. Tarján Imre egyetemi tanár tartották. BONYOLÓDIK A HELYZET . Azonnal telefonált a földre, hogy most már lőjenek fel egy közlekedési rendőrt is. NÉPSZABADSÁG 1957. november 8. szerda A Nagy Októberi Szocialista Forradalom 40. évfordulójának vidéki ünnepségei A Nagy Októberi Szocialista Forradalom 40. évfordulója alkalmából új filmszínházak nyíltak Borsod megyében. A tanács művelődési osztályának javaslatára Lácacséken és Szemerén körzeti mozikat létesítettek. Ezek hetenként öt-öt községben tartanak előadást. Szendrőlád községben a dolgozók társadalmi munkában segítették a mozihelyiség felépítését. A debreceni Állami Zeneművészeti Szakiskola a szovjet hadsereg zenekarával közösen zenei esteket rendez a hajdúsági városokban és községekben. Kedden a püspökladányi művelődési otthonban léptek fel nagy sikerrel. Ezenkívül Hajdúböszörményben, Hajdúszoboszlón, Derecskén, Berettyóújfaluban rendeznek november 7 tiszteletére magyar—szovjet zenei esteket. Tolna megyében a Hazafias Népfront, a KISZ és a községi pártszervezetek közösen rendezik meg a Nagy Októberi Szocialista Forradalom jubileumi ünnepségeit. A Hazafias Népfront Somogy megyei bizottsága és a Magyar— Szovjet Baráti Társaság november 7-én Kaposvárott fogadást rendez az 1917-es oroszországi forradalom magyar részvevői és az 1919-es vöröskatonák részére. A kommunista veteránok megkoszorúzzák a szovjet hősi emlékművet. A Posta Kísérleti Intézet fogta a mesterséges hold jelzéseit Budapesten, a Posta Kísérleti Intézetben Köteles József tudományos munkatárs kedden reggel 5.39 órától 5.45 óráig fogta a mesterséges hold jelzését. Csak az adóállomás úgynevezett hordozó hulláma volt fogható minden más moduláció nélkül, tehát szaggatott jelet nem lehetett észlelni a 7,5 méteres ultrarövid hullámhosszon. A hanggá történt átalakítás során, lassan mélyülő füttyjelet vettek magnetofonra, és a térerősségváltozást is regisztrálták. *TTrVTTTTVTTTTTTTTTTTTTTVVVTTTVrm»VTYTT7TTTTTVTTTTTTTT'rrVTTTTVTT-TTTTTTTTVTyWVTTTTTTTTrVT'rTVTTTTTTTTT Moszkva most a világ közepe. Repülők, vonatok ontják a ■ sok nyelvű, sok színű, sok arcú emberözönt. Mintha csodát látni sereglenének ide öt kontinens zarándokai. De hát nem csoda ez? Ez a negyven esztendős, gyermekszívű, akaratoseszű óriás, aki rosszba,■ kancsban, töltényszalagokkal körültűzdelve, fél font kenyérrel a zsebében, makacs dühvel és mohó reménnyel indult el életet hódítani az embereknek? És aki fél kezével otthonná simítja a goromba földkérget, másik kezével megmár új égitesteket repít fel társul a csillagoknak? Tudom, hogy 1917. novemberében egyetlen napon ötszáz munkást temettek a Kreml falainak tövében. Tátongó árok, több száz gyalulatlan koporsó és köröskörül Moszkva külvárosai rajonganak, százezernyi nép, sápadt asszonyok, rongyos gyerekek, szakállas vörösgárdisták. A forradalom temetett, hogy majd élhessen. Tudom, hogy a felfegyverzett munkások napraforgómagot rágcsáltak, melegvizet ittak, de azért kiverték a Kremlből a fehéreket. A forradalom éhezett, hogy majd ehessen. Sok mindent tudok, de ez a sok minden olyan messze van az ünneplő város arculatától. A fal tövében ásott árok helyén gyepszőnyeg. A Vörös téren díszöltözékű tisztek mögött gárdaezredek menetelnek. A szeles sugárutakon ezernyi transzparens, ívlámpa, neonfény, a Szadováján autófolyam hömpölyög, a zsúfolásig telt éttermekben szmokingos pincérek rohangálnak, és a szálloda, ahol lakunk, elkápráztat csarnokaival, szőnyegeivel, harminc emeletnyi roppant épülettömbjének ragyogó ablaksoraival. Hová és hogyan kellene visszanézni innen negyven esztendő magasából? De talán ahova nem tekinthet el a képzelet, eltekinthet maga az ember. Kocsiba ülök és fél óra múlva már a Vörös Presznya csendes utcáin bolyongok. A moszkvai Angyalföld ez a kerület, kicsit öregebb, kicsit szegényesebb. Tarka téglaépületek és fakó faházak, bent az udvarokon frissen mosott ágyneműt lenget a szél. Egy mellékutcába bújt rikító vakolata templomból szakállas öreg lépked kifelé, keresztet vet és közben odábbrúgja a gyerekek labdáját. Gyárak, állványok, daruk, faházak és friss falak, ez hát a Vörös Presznya, ahol, mint mondják, a forradalom szíve dobogott. Egy gyári klub előtt nagy csapat ember. Odamegyek, hogy mit jelent a sürgés-forgás. — Hát nem tudja? — kérdi csodálkozva a portás. — Nem, nem tudom. — Óh — mondja fejcsóválva és elnézően mosolyog —, hiszen ezt mindenki tudja: a mi klubunk éppen egyidős a forradalommal. 1917 novemberében született. Igen, akkor itt egy nyavalyás, piszkos raktárépület állt... — És nem folytatja, hanem karonfog és az előcsarnokon át bevezet az igazgató irodájába. Az igazgató nemigen ér rá, de azért körülszalad velem a klubban. Nagyon szép klub. Lent az alagsorban hatalmas tornaterem, a földszinten olvasószoba, könyvtár, zeneterem, büfé, az emeleten gyönyörű színházterem, rádióállomás: igen, még szaladva is jó látni és hallani is, hogy a vagongyár raktárházából mi lett 40 év alatt. A Vörös Presznya munkása a dohos Pincéből fellépkedett a ragyogóan berendezett emeletre. Mindenki olvas itt és mindent, a könyvtárosnő maga is csodálkozik, hogy milyen hihetetlen olvasási láz vett erőt az embereken. A körbeszaladás után az igazgató röviden elmondja, mit építettek itt negyven év alatt. Mindent a gyár épített, mindent a munkások, a márványburkolatot, a parkettet, a zeneterem szekrényeit, mindent. Már sietne, de azért módszeresen fejtegeti a klub feladatait. Nagyon alapos, készséges ember, három éve vezeti a klubot és már rengeteget produkált. Ebben a kívül meszeltfalú, belül pazar berendezésű házban megéreztem valamit a szovjethatalom lépteinek iramából. A portás, aki az ajtófélfának támaszkodva figyelt minket, izgatottan pislogott és minduntalan szólni akart. Nem vágott az igazgató szavába, de látszott rajta, hogy nagyon sürgős és nagyon fontos mondanivalója van. Mikor aztán pillanatnyi csend lett, ez a szélesarcú, nagy darab portás megérintette a karomat, s az ablakon át rámutatott a szemközti épületre. — Az ott — mondta — az a vagongyár. Valamikor Breszti vagongyárnak nevezték. Kitüntetések a Nagy Októberi Szocialista Forradalom 40. és a magyarországi ellenforradalom leverésének A Népköztársaság Elnöki Tanácsa a Nagy Októberi Szocialista Forradalom 40. évfordulója és a magyarországi ellenforradalom leverésének első évfordulója alkalmából kitüntetésben részesítette az ellenforradalom leverésében, valamint az ország gazdasági rendjének helyreállításában kiemelkedő érdemeket szerzett pártfunkcionáriusokat. a tömegszervezetekben, fegyveres testületeknél, gazdasági, kulturális életünk területén becsülettel helytállt vezetőket, dolgozókat. A kitüntetéseket kedden az Országház kupolatermében Kristóf István, az Elnöki Tanács titkára adta át. Az átadásnál jelen voltak: Biszku Béla, Kiss Károly, Marosán György, az MSZMP Politikai Bizottságának tagjai, Földes László, Sándor József és Tömpe István, az MSZMP Központi Bizottságának tagjai. A kitüntetések átadása előtt Kristóf István mondott beszédet, a kitüntetésben részesültek nevében Marosi Jenő, az MSZMP Pest megyei pártbizottságának osztályvezetője mondott köszönetet. A Vörös Zászló Érdemrend kitüntetést adományozta az Elnöki Tanács Gyurkó Lajos vezérőrnagynak, Orosz Nándor nyugdíjasnak, a hősi halált halt Hajós István pártfunkcionáriusnak, Hornung Ferenc Borsod megyei ügyésznek, Kriston Sándor bányásznak, Matolcsi Gerzson termelőszövetkezeti párttitkárnak, és dr. Sarkadi István ügyésznek. A Munka Vörös Zászló Érdemrendje kitüntetést kaptak: Czinege Lajos, a Szolnok megyei pártbizottság titkára, Horváth János, az Egyházügyi Hivatal elnöke, Rusz János, az MSZMP Központi Bizottsága külügyi osztályának munkatársa és Veres József, az MSZMP XX. kerületi pártbizottságának titkára. Nyolcvanan kapták meg a Magyar Szabadság Érdemrend kitüntetés ezüst fokozatát, tizenegyen a Vörös Csillag Érdemrend kitüntetést, száztizen pedig a Magyar Szabadság Érdemrend kitüntetés bronz fokozatát. (MTI) Kristóf István elvtárs beszél a kitüntetettekhez.