Népszabadság, 1958. június (16. évfolyam, 129-153. szám)
1958-06-01 / 129. szám
1958. június 1. vasárnap NÉPSZABADSÁG Kitüntetések a VII. pedagógusnap alkalmából Szombaton délelőtt az Országházban adták át a kormánykitüntetéseket, valamint a „kiváló óvónő”, „kiváló tanító” és „kiváló tanár’’ kitüntetéseket, a VII. pedagógusnap alkalmából. Az ünnepségen megjelent Dobi István, a Népköztársaság Elnöki Tanácsának elnöke, dr. Münnich Ferenc, a forradalmi munkás-paraszt kormány elnöke, Kállai Gyula államminiszter, az MSZMP Politikai Bizottságának tagjai, Benikő Valéria művelődésügyi miniszter, Dögei Imre földművelésügyi miniszter, Kisházi Ödön munkaügyi miniszter, Nagy Józsefné könnyűipari miniszter, Nagy Dániel, az Elnöki Tanács elnökhelyettese, Kristóf István, az Elnöki Tanács titkára. Dobi István köszöntötte az ünnepségen megjelent pedagógusokat. Beszédében visszapillantott az iskolák államosítása óta eltelt tíz esztendőre, majd elismeréssel szólt a magyar pedagógusok munkájáról, különösen azokéról, akik helytállásukkal, a szocialista nevelőmunkában elért sikereikkel rászolgáltak a kitüntetésekre. Ezután Dobi István átadta az Elnöki Tanács kitüntetéseit, majd Benke Valéria, művelődésügyi miniszter a „Kiváló óvónő”, Kiváló tanító”, és „Kiváló tanár” kitüntetéseket. A nevelők nevében Vidor Győző tanár köszönte meg az elismerést. * A Szocialista Munkáért Érdemérem kitüntetést kapta: Arató Ferenc. Nyíregyháza: Duba János. Vaskút: Fónai Tibor, Veszprém: Hernádi Konrád, Veszprém: Kovács Endre, Budapest: Nagy Aladár, Budapest: Réther Vilmos, Bonyhád:Varga László Köteaván. A Munka Érdemérem kitüntetést kapta: Bolodár Alajosné, Debrecen: Gál Julianna. Poroszló Pál Aladár, Budapest. A kiváló tanár kitüntető címet kapta: Arany Sándor, Szeged; Arató Mátyás, Aszód; dr. Barna Bálint, Békéscsaba; Bazsó Lajos, Nagykőrös; Benczédy József, Budapest; dr. Cseh- Szombathy Margit, Budapest; Csengén Sándor, Hódmezővásárhely; Csernay László, Nagykanizsa; Csiszer Béla, Derecske; Ebergényi Tibor, Eger; Földi István, Dombóvár: dr. Gacsáji Sándor, Debrecen: Galambos Imréné, Budapest; Gellai Béla, Dévaványa: Gere Rezső, Budakeszi: Halász Géza, Kiskunhalas: Hegyháti Alajos, Körmöd: Horváth Ferenc, Gyanógeregye: Implon József, Gyula: Jandó Ferenc. Budapest; Jóna István, Sopron; Kislaki Gyuláné, Tiszaföldvár; Kovács Jánosné, Csorna; Kovács Zoltán, Csepreg; dr. Merényi Oszkár, Nyíregyháza; Nagy Vendelné, Budapest; Orbán Margit, Ófehértó; Ötvös János, Budapest; Peterdi Ede, Bicske; R. Tóth Péter, Törökszentmiklósi Sárközy István, Balatonfüredi Szentirmai Sándor, Budapest; Szilassy Józsefné, Sátoraljaújhely; dr. Tamás Nándor, Székesfehérvár; Tardos Istvánné, Budapest; Tari János, Lengyeltóti; Tarnai Imre, Nyíregyháza; dr. Tárkányi Ernőné, Pécs; Tibori Jolán, Nagykanizsa; Tóth László, Szentes; Varga Géza, Csermajor; Varga János, Budapest; Vidor Győző, Budapest; Wéber Jenő, Budapest; Zátonyi Sándor, Szakony. A kiváló tanító kitüntető címet kapta: Almási Miklós, Buják; Árvai Gyula, Diszeli; Béri Etelka, Gara; Bartók Lászlóné, Dombrád-Borgászka; Békés Ferenc, Bonyhád; Csáki Kálmán, Medgyesbodzás; Csikla Ilona, Szabadszállás; Danis Margit, Salgótarján; Dobai Ádám, Kárászköblény; Eöri Dénes, Budapest; Farkas Béla, Gellénháza; Fehér Margit, Hajdúböszörmény; Hajdú Istvánné, Miskolc; Hegger József, Nagykarácsony; Horváth Alajos, Gerézdpuszta; Komlóssy Istvánné, Hejőpap; Leblancz Zsolt, Gyöngyöspata; Majnai Sándor, Máriabesnyő; Márton Antal, Hajdúszoboszló; Nagy Béla, Salgótarján; Rózsa Sándor, Jászberény; Szalai Péter, Szombathely. A kiváló óvónő kitüntető címet kapta: Madarász Mártonná, Budapest; Tóth Erzsébet, Kisújszállás; Turányi Imréné, Nyíregyháza. * Szombaton délelőtt a Városházán, a végrehajtó bizottság tanácstermében, ünnepséget rendeztek a VII. pedagógus nap alkalmából. Az ünnepségen 71 kiemelkedő munkát végző pedagógust tüntettek ki. • A Könnyűipari Minisztériumban is bensőséges ünnepségen tüntették ki és részesítették jutalomba a technikumok és ipari tanuló iskolák több tanárát. A kohó- és gépipari technikumok legjobb pedagógusainak Bakonyi Sebestyén Endre, a miniszter első helyettese adta át a kitüntetéseket. Vájna nyilas belügyminisztert ugyanez a kérdés foglalkoztatja. Láday államtitkár referál s Vájna dühöng: — Egyetlen razzián 346 szökevényt fogtak el hatóságaink! — jelenti Láday. — És mit csináltak velük? — érdeklődik Vajna. — Aki gyanús volt, hogy esetleg zsidó, azt felkoncolták! A többit kivittük a frontra, az első vonalba. Hogy úgy mondjam, tisztítótűzbe ... — Helyes, Láday. Ez is kitesz pár ezer katonát. Tudja, hogy a nemzetvezető testvér hány katonát ígért a Führernek? Egymilliót, Láday! No, jó, elmehet. — Még egy kérdés, Vajna testvér .. . Sokasodnak az olyan esetek, amikor szökevényeket és partizánokat rejtegetnek vagy támogatnak a lakosok. — Egyszerű, mint a pofon! — rivall rá Vájná. — Akit ilyesmin kapnak, fel kell koncolni! — Természetesen, Vájná testvér, de én azt gondoltam, hogy a partizánok és a szökevények hozzátartozóit már preventívbe rendőrhatósági őrizetbe kell venni... Esetleg többeket a frontra is küldhetnénk.. No igen, Láday, egymillió katonát kell kiállítanunk. 15 Tegyen, ahogy jónak látja! Egyetlen napon, október 24-én három bevonulási parancs jelenik meg falragaszokon. Egy rózsaszín, egy fehér, egy zöld ... A három plakát szövege végeredményben elrendeli minden férfi bevonulását — egyelőre 17 és 48 év között. Aki bevonul, ötnapi élelmet és jó erős civilruhát vigyen, mert a nyilasok csak karszalagot adnak, de még fegyvert sem mindenkinek ... A végén már karszalag sem jut mindenkinek. Kovarcz, a totális mozgósítás minisztere, 600/1944. T. M. H. M. számú rendeletével „általános honvédelmi kötelezettségre” parancsol minden állampolgárt nemre való tekintet nélkül, 14 évtől 70 évig... De hiszen épp az a bökkenő, hogy a nyilas parancsokat a kutya sem teljesíti... És mert a bujkálás egyre nehezebb, a kibúvó szándéka leleményes megoldásokra serkent... Már annyi a katonai jellegű alakulat és intézmény, mint égen a csillag. A katonaszökevények és az üldözöttek egyik kedvenc búvóhelye az úgynevezett „Kisegítő karhatalom”, röviden: KISKA. Akinek csapatát a frontra akarják hurcolni vagy nyugatra telepítenék, meglóg és hozzácsapódik valamelyik KISKA-alakulathoz. Pár hétre biztos búvóhely ... Egy szép napon például két katonatiszt beállít a Pozsony Kávéházba A tulajdonosnak átadják a városparancsnokság rendeletét, amellyel a kávéház összes helyiségeit katonai célokra igénybe veszi... A tulajdonos megnyugszik, úgysem jár senki kávéházba. Lehúzzák a redőnyt és még aznap 110 főnyi „katonaság” szállja meg a kávéház helyiségeit... Valamennyien KISKA-karszalagot viselnek ... Ahány katona, annyiféle parok. Ugyanis egy szálig szökevények. Mondani sem kell, hogy a lefoglaló parancs is hamisítvány volt... Az alakulat „szabályos” katonaéletre rendezkedik be ... Reggelente felsorakozik, kivonulnak a Vérmezőre csuklózni, majd vissza a redőnyök mögé az elméleti kiképzésre .. Szépen is halad itt minden, egészen addig, amíg az egyik nyilas járőr fel nem figyel rá, hogy a Pozsony Kávéházból gyanús zörejek hallatszanak és be nem zörget a redőnyön. A katonák beengedik őket. Az Árpád-sávos karszalagot viselő nyilasok berontanak, de bent is rekednek. Ugyanis a szökevények addig kínálgatják őket a jó borral, amíg le nem részegednek. A nyilas testvérek nemsokára keresésükre indulnak. Kinyomozzák, hogy járőrtársaik utoljára a Pozsony Kávéházba mentek be. Nosza, ők is bezörgetnek a redőnyön, be is jutnak a kávéházba, aztán ők is — hasonlóképpen — ott rekednek . . Hanem a KISKA „harcosaidnak kezd nem tetszeni a helyzet, így hát odébbállnak... Ideje is, mert a nyilas parancsnokság most már riadóautóval, különítménnyel kutatja az eltűnt „testvéreket". El is jutnak a Pozsony Kávéházba, de ott egy fia KISKÁ-t sem találnak.. . Szerte Budapesten hamis igazolványgyárak működnek. Tucatnyi okmánygyár joggal büszke rá, hogy papírjai különbek, mint az eredetiek... És hiába erőlködnek a nyilas tábornokok, tisztek, a katonák tízezerszámra megszökdösnek, ki a fronton át a szovjet hadsereghez, ki barátai, ismerősei oltalmába ... Majdnem minden háznál bujkál valaki. S még az sem rettenti vissza az embereket a halálos kockázattól, hogy a nyilasok csakugyan ezerszámra koncolják fel a nekik nem tetszőket ... A karszalagos, részeg nyilasok sorra igazoltatják az embereket az utcákon. Aki igazolja magát, éppen ezzel válik gyanússá: hátha zsidó, hátha katonaszökevény? A legbiztosabb falhoz állítani vagy éjjel kikisérni a Duna-partra s belelőni a piszkos árba... A főváros tele hullákkal... Holtrészeg nyilas banditák vigyáznak, hogy betartja-e a lakosság a szesztilalmat. Aki gyanús, lelövik ... Velük tart a nyilasvilág hírhedt figurája, Szálas minorita papja. Kun páter, övében pisztoly, cingulusa körülaggatva kézigránátokkal... Egy megjegyzés és a meggondolatlan járókelőt felkoncolják... Hogyne koncolnák fel! Beregffy vezérezredes úr kihirdette nekik, hogy minden felkoncolásért öt hold földet kap jutalmul a fegyveres nyilas... Következő riportunk: HÓHÉROK KEZÉN 3 Társadalmunk rokonszenvvel kíséri és segíti a pedagógusok munkáját Kállai Gyula elvtárs mondott beszédet a Néphadsereg Színházában rendezett ünnepségen A VII. pedagógusnap alkalmából a Magyar Szocialista Munkáspárt Budapesti Bizottsága, a Hazafias Népfront, a Kommunisa Ifjúsági Szövetség budapesti bizottsága és Budapest Főváros Tanácsának végrehajtó bizottsága szombaton este díszünnepséget rendezett a Néphadsereg Színházában. A díszünnepség elnökségében helyet foglalt dr. Münnich Ferenc, a forradalmi munkás-paraszt kormány elnöke, valamint Kállai Gyula és Somogyi Miklós, az MSZMP Politikai Bizottságának tagjai, Berke Valéria művelődésügyi miniszter, Kisházi Ödön munkaügyi miniszter, a tömegszervezetek és az oktatási intézmények képviselői és számosan a kitüntetett pedagógusok közül. Az ünnepséget dr. Bencédi József, a Bolyai Gimnázium igazgatója nyitotta meg, majd Kállai Gyula államminiszter, az MSZMP Politikai Bizottságának tagja mondott ünnepi beszédet. Kállai Gyula elvtárs beszéde Bevezetőben üdvözölte az ünnepség részvevőit, az ország valamennyi pedagógusát. Előadásának első részében az iskolák államosításának jelentőségével foglalkozott, megállapítva, hogy az történelmi jelentőségű fordulópontot jelentett a magyar közoktatás történetében és a pedagógusok életében is. Majd számadatokkal bizonyította, hogyan zárta el a múlt rendszer a tanulás lehetőségét a munkás- és parasztgyermekek előtt, hogyan oltották bele a tanulókba a burzsoá rend világnézetét, hogyan igyekeztek szolgai engedelmességre nevelni őket a kapitalista rend iránt. A továbbiakban elmondotta, hogy a múltban a népiskolák és polgári iskolák 36,3 százaléka volt csak állami vagy községi iskola, a többi az egyházak kezében volt. Érthető, hogy az iskolák államosítása a klerikális reakció dühödt ellenállása közepette ment végbe. — A haladás erőit azonban ezen a területen sem lehetett feltartóztatni — mondotta Kállai elvtárs —, többek között azért, mert a pedagógusok többsége támogatta az államosítás gondolatát és szemben állt a klerikális reakció mesterkedéseivel. Az iskolák államosítása — mondotta a továbbiakban — elindította a szocialista közoktatás megteremtésének folyamatát. Ennek során felszámoltuk az analfabetizmust, megszüntettük a volt uralkodó osztályok műveltségi monopóliumát. Hazánkban eddig nem látott mértékben kiszélesítettük az alsó-, közép- és felsőfokú oktatást. Kállai elvtárs hangsúlyozta: a mi államunkban alapvetően változtak meg a nevelési célkitűzések, hiszen a mi nevelésünk célja az új típusú, a kommunista ember kialakítása. S az iskola, a kommunista ember nevelésének az eszköze. A szocialista kulturális forradalom — mondotta — a pedagógusok elé új feladatot állított az iskolán kívüli munkában, azt a feladatot, hogy a néppel egybeforrva, a pedagógus legyen az első, aki a kultúra elsajátításáért és a szocialista kultúra megteremtéséért küzdő munkás- és paraszttömegek segítségére siet. Büszkén állapíthatjuk meg, hogy pedagógusaink többsége becsülettel vállalta és teljesítette ezt a feladatot. A szocialista kultúra megteremtése során az eddig elért hatalmas eredményekben ott tükröződik a pedagógus munkája is: a pedagógus a kulturális forradalom központi alakjává vált. A továbbiakban a pedagógusok szakmai képzettségének növekedéséről, a pedagógusok munkakörülményeinek javulásáról beszélt. Kiemelte, hogy a pedagógusok megszűntek a „nemzet napszámosainak" lenni, megszűnt a lealázó függőség, amely a Horthy-rendszerben a pedagógus és az egyházi és világi hatalmasságok között fennállt. A mi társadalmunk a pedagógust a közmegbecsülés magas fokára helyezte — mondotta Kállai elvtárs. Ezután arról beszélt, hogyan változtatta az ellenforradalom a harc egyik legfontosabb hadszínterévé az iskolát, azzal a céllal, hogy felszámolja a szocialista iskolarendszert. Ebben a harcban a valóban forradalmár pedagógusok bátran védelmezték a szocializmus vívmányait. A párt segítséget nyújtott és nyújt ma is a pedagógusoknak ahhoz, hogy megszabaduljanak az ellenforradalom által okozott eszmei és politikai zűrzavartól. S amilyen mértékben világossá válik a pedagógusok előtt az 1956-os októberi események ellenforradalomi jellege, olyan mértékben erősödik vonzódásuk a marxizmus—leninizmushoz, annál is inkább, mert mint mondotta: a történelmi tények bizonyítják, hogy pedagógusaink nagy többsége a tizenhárom esztendő alatt a szocialista társadalmi rend hívévé vált. Kállai elvtárs beszélt arról az ellentmondásról, mely a szocialista társadalom világnézeti igényét kifejező tantervek, tankönyvek és a pedagógusok egy részének világnézeti elmaradottsága között van. A párt segíteni kíván ezeknek a pedagógusoknak — mondotta — és ez az ideológiai, politikai segítség a türelmes, meggyőző nevelőmunkára támaszkodik. Beszélt a továbbiakban a közoktatás előtt álló legfontosabb feladatokról, melyek elősegítik és elmélyítik a pedagógus és a szocialista világnézet, a szocialista építés gyakorlatának kapcsolatát. Ezzel kapcsolatban hangsúlyozta: iskoláinkban el kell sajátíttatni a kommunista erkölcs, a társadalmi együttélés alapfogalmait, a tanulókat a munka és a munkásosztály szeretetére, a szocialista hazafiság és a munkásnemzetköziség szellemében kell nevelni. Ezután az ifjúsági szövetségek munkájáról beszélt, hangsúlyozva, hogy a pedagógusoknak úgy kell tekinteni az ifjúsági mozgalmat, mint saját oktató-nevelő munkájuk fontos segítőjét. Előadásának befejező részében a társadalom és az iskola kapcsolatának fontosságáról beszélt, hangsúlyozva, hogy ez a kapcsolat kettős. A munkásosztály legöntudatosabb rétegeinek és az egész társadalomnak is gondjaiba kell vennie az iskolát, a nevelés ügyét, másrészt a pedagógusoknak is segíteniük kell az iskolán kívüli munkában. Kállai elvtárs beszédének befejező részében ezeket mondotta: — Társadalmunk egésze nagy rokonszenvvel és segítőkészséggel figyeli az önök munkáját. Nincs egyetlen kérdése az iskolai oktató-nevelő munkának, a pedagógusok életének, amelyet a párttal és a kormánnyal közösen, egyetértésben, a szocialista nevelés javaára meg ne oldhatnánk. Végül sok sikert kívánt a pedagógusoknak ifjúságunk és egész dolgozó népünk szocialista nevelésében. A díszünnepséget ünnepi műsor zárta be. A mongol parlamenti küldöttség távirata Rónai Sándorhoz A baráti Magyar Népköztársaságból távozóban még egyszer őszinte köszönetet mondunk a szívélyes fogadtatásért és vendéglátásért, amelyben küldöttségünket részesítették. A magyar nép nagyszerű sikerei, s a rendkívül meleg fogadtatás mély benyomást tett ránk. Mindent megteszünk azért, hogy barátságunkat állandóan erősítsük. Újabb hatalmas sikereket kívánunk a szocialista építőmunkában. CS. SZURUNDZSAB a Mongol Népköztársaság parlamenti küldöttségének vezetője Megkezdődött az újságírószövetség közgyűlése Szombaton, az Építők Rózsa Ferenc Művelődési Házában megkezdődött a Magyar Újságírók Országos Szövetségének küldöttközgyűlése. A küldöttközgyűlésen részt vett Kállai Gyula, az MSZMP Politikai Bizottságának tagja. Nemes Dezső, az MSZMP Politikai Bizottságának póttagja, Szirmai István, az MSZMP Központi Bizottságának tagja, Gyáros László, a kormány Tájékoztatási Hivatalának elnöke. Jelen voltak a küldöttközgyűlésen a külföldi sajtó képviselői is. A referátumok elhangzása után megkezdődött a vita, amely ma folytatódik. (MTI)