Népszabadság, 1958. október (16. évfolyam, 232-258. szám)
1958-10-04 / 235. szám
1958. október 4. szombat NÉPSZABADSÁG Biztatóan fejlődik a szövetkezeti mozgalom Fejér megyében A megyei párt-végrehajtóbizottság ülése (Tudósítónktól.) Tegnap Fejér megyében az MSZMP megyei végrehajtó bizottsága, a megyei tanács jelentése alapján, a megye termelőszövetkezeti mozgalmának helyzetét és a 3004-es számú kormányhatározat végrehajtásának, alkalmazásának eddigi tapasztalatait tárgyalta meg. 41 új termelőszövetkezet az idén Részben a szövetkezetek jó gazdálkodása, részben a határozat ismertetése azt eredményezte, hogy megnőtt az érdeklődés a szövetkezetek iránt. Fejér megyében az idén október 1-ig 34 új mezőgazdasági termelőszövetkezet alakult, s a termelőszövetkezeti csoportok közül 7 tszcs alakult át tsz-szé. A szövetkezés útjára tért családok száma meghaladja az 1500-at, a szövetkezeti földek területe pedig kereken 15 000 kát.haiddal gyarapodott. A termés teljes betakarítása most van soron. A zárszámadások ezután készülnek el s nagyon valószínű: a közeljövőben még erősebb fejlődésnek indul a megye szövetkezeti mozgalma. Több figyelmet a takarmánytermesztésre és a talajerő növelésére A 3004-es kormányhatározat előírja: a szövetkezetek szántóterületük 15 százalékán termeljenek pillangós virágú takarmánynövényeket. Fejér megye termelőszövetkezeteiben 1957-ben a szántóterületnek mindössze 8,4 százalékán virítottak ezek ,a növények. Az idén — mert tavasszal 2735 kát. holdon került a földbe pillangós növények vetőmagja — elérték a 13,7 százalékot. Jelenleg a szövetkezetek területének növekedése miatt — a behozott területeken nem volt pillangós vetés — mindössze 12 százalék ennek az értékes takarmánynövénynek az aránya, így a tavasszal legalább 2000 kát. holdon kell a megye szövetkezeteinek pillangós takarmányvetésről gondoskodniuk. S ez annál is fontosabb, mert az állatállomány már eddig is szépen növekedett. A megyei párt-VB megállapította: a műtrágyánál kihasználták a tsz-ek a kedvezményeket, de a talajerő gyarapodását segítő zöldtrágyázásnál és az istállótrágya kezelésénél nem. Zöldtrágyázás céljából mindössze 280 kát. holdon termeltek somkórót és szegletes ledneket. A megye termelőszövetkezeteiben — mindenekelőtt az állam segítsége révén — a 4733 darabos szarvasmarha-állomány október elsejére 6395-re növekedett. Jelentősen fejlődött a juh-, sertés-, baromfitenyésztés is. A tsz tehenészetekben a hozamok mintegy 20 százalékkal gyarapodtak. Nyolcmillió forint kedvezmény A 3004-es határozat közvetlen anyagi hatása a megye szövetkezeteivel együtt 8 millió forint. Helyesen hívta fel a végrehajtó bizottság arra a figyelmet, hogy ez a szám nem fejezi ki igazán a rendelet hatásosságát. A műtrágya-kedvezmény például egymaga csaknem 2 millió forint. S az általa elért terméstöbblet ennek legalább még a kétszerese. Megállapították: a 3004-es határozat sokat segít, s mindenekelőtt azok a közösségek járnak jól, ahol a vezetés élni tud a lehetőségekkel. A VB nyomatékosan felhívta az illetékes párt és állami szerveket: törődjenek többet a szövetkezeti vezetés megerősítésével, mindenekelőtt szakmai megerősítésével. Különösen ráfér ez a segítség az új tsz-ekre. A napirend tárgyalásának végén Cseterki Lajos elvtárs, a megyei pártbizottság első titkára hangsúlyozta: A megye termelőszövetkezeti mozgalmának helyzete most mindenekelőtt azt követeli, hogy a zárszámadások idején minden községben minden termelőszövetkezet tagsága beszéljen a közös gazdálkodás lehetőségeiről, előnyeiről, s a szövetkezetek a következő gazdasági évben még jobban készüljenek fel a 3004-es kormányhatározat kedvezményeinek kihasználására, gazdálkodásuk tovább javítására. riával vonták volna be. Mindent téglaszínű bauxitpor takar. S a portakaró az egyik üvegcsarnoknál fehér színt ölt, jelezvén, hogy a bauxitból itt nyerik ki a hasznos anyagot, az alumíniumoxidot. A bonyolult kémiai folyamatokat a gyár munkásai jobban ismerik az érettségiző diákoknál. Az újságírónak elég mindezt feljegyezni: a bauxitot törik, szárítják, őrlik, majd hatalmas tartályokban nátronlúggal keverik. A feltárás során alumíniumhidroxid keletkezik. Az alumíniumhidroxidot forgó kemencékben kiégetik — így naponta 200 tonna vizet párologtatnak el! — és kész a timföld. Az egy tonna timföld előállításához szükséges gőz mennyiségét 2,1 mázsával, a bauxit fajlagos felhasználását pedig 4 mázsával csökkentették az utóbbi másfél év alatt. Az idei szénmegtakarítás: 60 000 tonna. A timföldgyár újabban nemcsak az alumíniumkohókkal, hanem a vaskohászattal is kapcsolatban áll. A timföldgyártás után visszamaradó vörös iszap ugyanis 50 százaléknyi vasércet tartalmaz. A sztálinvárosi kohászok olyan eljárást dolgoztak ki, amely alkalmas a vörös iszap vasérctartalmának kohósítására. A gyárban e célból új rakodó épül s jövőre 60 ezer tonna vörös iszapot szállítanak Sztálinvárosba. Kísérőnk, Zámbó János üzemvezető, azzal búcsúzik, hogy jövőre kiirtják a gyárat borító vörös por „kórokozóit”, négy és fél millió forintos költséggel a bauxit szárazőrléséről áttérnek a gazdaságosabb és higiénikusabb nedves eljárásra. A NYERGESÚJFALUI VISCOLAGYÁR új perlonrost-üzemében éppen a próbagyártást végzik. Itt készül az országban először szintetikus műszál. Az új csarnok végén hatemeletes toronyban préselik a leheletnyi finom szálakat. A torony tövében Fencsik Irén és Varga B. Rozália barátkozik az új mesterséggel, a szintetikus műszál gyártásával. Még gyakorlatlanul kapják el a kígyózó fonalat és vezetik a fonótárcsákon keresztül az orsóra. A szál még sűrűn elszakad, s kerül hulladékba. De hiába, nemcsak a gépek, az emberi kezek „bejáratása” is szükséges. Mert merőben más munka ez, mint a viszkozaszál-gyártás. A munkahelyek tágasak, világosak, s speciális berendezéssel szabályozzák a levegő hőmérsékletét és páratartalmát Szádoczki Kálmán csoportvezető már ismeri a gyártás csínját-bínját, s nagy türelemmel oktatja a tanulólányokat. Öt hónapig volt kint a Német Demokratikus Köztársaságban és a permnitzi periongyárban megtanulta a mesterséget. Az új gépeket egymás után járatják be. Az üzemi próbák azt mutatják, hogy egy hónap múlva megkezdődhet a rendes termelés ,a gyapjú- és pamutszövő gyárak magyar perionrosttal javíthatják majd a szövetek tartósságát és rugalmasságát. Kovács József Tekercselik a perionszálat a Viscosa gyárban. Több mint százötven új tag az abádszalóki Lenin Tsz-ben A Munka Vörös Zászló Érdemrendjével kitüntetett abádszalóki Lenin Termelőszövetkezet pártszervezete 50 tagú állandó jellegű agitációs brigádot szervezett a tsz legtekintélyesebb tagjaiból, akik rendszeresen látogatják a szövetkezés gondolatával rokonszenvező egyéni gazdákat. A meggyőző munka meghozta eredményét. Január elsejétől október 1-ig 144 gazda kérte felvételét. Az országos hírű gazdaság iránt változatlanul nagy az érdeklődés. A napokban nyolc kívülálló gazda adta be felvételi kérelmét, amelyet a legközelebbi közgyűlésen hagynak jóvá. (MTI) 3 A magyar országgyűlés küldöttségének útja Albániában ÍRTA: KISS KÁROLY Az albán nemzetgyűlés meghívására a magyar országgyűlés hattagú küldöttsége szeptemberben nyolcnapos felejthetetlen szép látogatást tett Albániában. Házigazdánk, az albán nemzetgyűlés elnöksége, meleg szeretettel fogadta küldöttségünket. Nyolcnapos utunkon sokfelé megfordultunk, s a ragyogóan kék albán égről még forró nyári nap ontotta ránk szinte égő sugarait. Bárhol jártunk, Tiranában magas párt- és kormányszerveknél, Shkodrában állami gazdaságban vagy falusi termelőszövetkezetben, az olajfa-erdőkkel körülvett Vlórában, vagy a hatalmas várral koszorúzott történelmi nevezetességű Berátban, nagy szeretettel, igaz barátsággal fogadtak bennünket. Vezető párt- vagy állami funkcionárius, egyszerű munkás. Vagy parasztember, fiatal és öreg, barátsággal és érdeklődéssel fordult felénk. Kérdéseinkre mindenütt kimerítő, őszinte feleleteket kaptunk. Mindenütt elmondták a népi Albánia szocializmust építő munkájának eredményeit, jövő terveit, gondjait és nehézségeit. Az albán elvtársakban, munkásokban és parasztokban olyan embereket ismertünk meg, akiknek velünk együtt egy célért dobog a szívük és ezért mindenütt nagyon jól megértettük egymást. Úgy jártunk-keltünk Albániában, mintha itthon lettünk volna. Bárhol fordultunk meg a fővárosban vagy vidéken, a gazdasági és kulturális fejlődés kézzelfogható bizonyítékaival találkoztunk. Engem ez a fejlődés nagyon meglepett, mert tíz évvel ezelőtt már voltam Albániában és az akkori állapotokkal hasonlíthattam össze. Ebben a tíz évben az első ötéves terv befejezett, hatalmas munkája és a megkezdett második ötéves terv eredményei a fővárostól a kis hegyi faluig mindenütt megtalálhatók. Természetesen kerülnünk kellett az egyszerű összehasonlításokat Magyarországgal. Hiszen a mi országunknak már 1945-ben jelentős nehézipara és fejlett könnyűipara volt, míg Albániában az Albán Munkapártnak 1944-ben mindent elölről kellett kezdenie. Az albán ipari, mezőgazdasági, kulturális és egészségügyi fejlődést ahhoz mértük, hogy hol kezdték el az albán kommunisták 1944-ben. Hogyan éltek a dolgozók, és hogy nézett ki az ország 1944. szeptember 16-án, amikor Pózában megalakult a Nemzeti Felszabadító Bizottság, és ezzel új lapot kezdtek írni Albánia történelmében? Albániának a fasiszta elnyomás alól való felszabadulása után a népi demokratikus kormány gyökeres szociális és gazdasági reformokat hajtott végre és teljesen felszabadította az országot a külföldi tőke és a legjobb földeket kézbentartó feudális bejek elnyomása alól. Ez idő óta hatalmas munkát végzett az Albán Munkapárt, az ország vezető ereje. A népi demokratikus kormány, az élettel teli, fejlett társadalmi szervek a mai feladatok megoldása mellett építik ennek a kis országnak szocialista jövőjét is. Küldöttségünk végigjárta Tiranában a textilkombinát és gyapjúszövetgyár háromezer munkást foglalkoztató modern csarnokait, ahol tíz évvel ezelőtt még puszta mező volt. Jártunk Vlorában az új cementgyárban, a halkonzervgyárban, Elbaszán városban a modern fakombinátban, a magyar gépekkel felszerelt konzervgyárban. Csupa új, korszerű üzem. Mindebben benne van a Szovjetunió támogatása és segítsége. Más népi demokráciák gépei, tervezői szintén belesegítenek ebbe az országot átalakító munkába. Erősen épül és gazdagodik a főváros, Tirana. Tíz évvel ezelőtt kevés üzlettel kis vidéki város képét mutatta. Ma áruházak és szép üzletek sorakoznak a százezer lakosú tiszta, parkokkal és szép fákkal váltakozó utcáin. Nagy lépés az ország kulturális életében az egy év óta működő tiranai egyetem. Albániának ezt megelőzően nem volt egyeteme. Ma 3000 hallgatójával, tanári karával az új egyetem a tiranai kultúra éltető ereje lett. A magyar országgyűlés küldöttsége különösen szívébe zárta az albán ifjúságot. Ahol jártunk mindenütt fiatal vezetők, igazgatók, mérnökök dolgoznak, s a legfontosabb nagy munkákon fiatal munkások. Az Albán Munkapárt időnként a szocialista építés egyegy szakaszán külön feladatot ad az ifjúságnak. A Marx Károly Vízierőmű építése előtt például a fiatalság kapta azt a feladatot, hogy a Tirana—Shkodra műúttól kiindulva utat építsen a védregényes Mati-folyó völgyében. Az albán fiatalok vállalták ezt, s kilenc hónap alatt elkészült a 25 kilométeres, sziklába vágott műút, Albánia egyik legszebb útja. A tiranai fiatalok ottlétünk idején éppen egy mesterséges tó építésén dolgoztak a főváros lenagyobb parkjában. Tízezer számra ültetik a füge-, olaj- és narancsfákat. Látogatást tettünk Berát mellett egy ilyen fügeültetvényen. Két hegyoldalt tisztítottak meg a bozóttól és az első 80 ezer darab fügefa éppen ebben az esztendőben fordult termőre. Miközben a tűző napon felkapaszkodtunk a fiatal fa-Igefa-erdőbe, érett fügével telt kossaraikkal, az első szüret eredményével fiatal lányok haladtak el mellettünk. Most újabb hegyoldalt tisztítottak meg, hogy ezt a gazdaságot 1960-ra 200 ezer darabos fügeültetvénnyé növeljék. Utunkon bőven találkoztunk a régi, elavult, a nép életét visszafelé húzó maradványokkal is. Vidéki utunkon még találkoztunk arcukat elfedő asszonyokkal. Albán barátaink azonban elmondották, hogy ezek a fátyolos asszonyok a helyi labdarúgócsapat vasárnapi mérkőzésén lelkesen szurkolnak és ha arcukat még nem mutatják is meg — a hangjukat már lehet hallani. Az albán mezőgazdaság 73 százaléka termelőszövetkezetbe tömörült, a legtermékenyebb síkságon az arány már 80 százalékos, s úgy számítják, hogy egy esztendő alatt ezeken a területeken befejeződik a mezőgazdaság szocialista átszervezése. Tízezer holdas területeken folyik mocsárlecsapolás, s a kiszárított területeket hatalmas hernyótalpas traktorok forgatják meg s teszik a cukorrépa, dohány, kukorica és gyapot számára termékennyé. Jóleső érzéssel töltött el bennünket a mocsárkiszárítás tervezésén és irányításán dolgozó magyar mérnökök munkájának dicsérete, amit albán barátainktól hallottunk. E hatalmas, új termőterületek néhány év múlva Albánia virágoskertjeivé változnak. Meglátogattunk művelődési házakat, múzeumokat. Gyönyörködve szemléltük a skodrai új, 750 férőhelyes színház ízléses épületét, szép berendezését, modern forgószínpadát. Bárkivel beszélgettünk, mindenütt éreztük az Albán Munkapárt és az albán népi demokrácia kormánya iránti bensőséges szeretetet. Albán barátaink lelkesen, tisztelettel és szeretettel beszéltek az albán nép nagy barátjáról, a Szovjetunióról. Egy falu, egy termelőszövetkezet. S miután megszemléltük a dobrocsi termelőszövetkezet gazdag dohánytermését, beültünk egy öreg parasztasszony — a termelőszövetkezet tagja — házikójába beszélgetni. Ez a parasztasszony, aki a felszabadulás előtt a bej birtokán dolgozott, lelkes szavakkal magyarázta, hogy boldog, emberi életet találtak a szövetkezetben. A magyar országgyűlés küldöttségének albániai útja, úgy gondoljuk, hozzájárult ahhoz, hogy a magyar—albán barátság még inkább elmélyüljön. Ez a barátság nagyon régi, történelmi kapcsolatokra épült, de ahogy albán barátaink is számtalanszor hangoztatták, igazán szorosnak és bensőségesnek csak a szocializmus építésének közös talaján vált. Baráti kapcsolatainknak Albániában úton-útfélen beszédes bizonyítékai a magyar egyetemeken tanult, s ma Albánia városaiban, községeiben dolgozó albán fiatalok, akik tanárként, orvosként, mérnökként vagy technikai vezetőkként szolgálják hazájukat s építik ebben a kis országban az új szocialista jövőt.