Népszabadság, 1958. november (16. évfolyam, 259-284. szám)

1958-11-01 / 259. szám

1058. november 1. szombat né­PSZABADSAG A könnyűipar jövő évi tervéből A Könnyűipari Minisztérium elkészítette az iparág 1959-es rész­letes tervét. A tervre az jellemző, hogy mind teljesebb­ mértékben igyekszik kielégíteni a fogyasztók új igényeit. A könnyűipar termelése ez év­hez képest 3 százalékkal emelke­dik. A pamutipartól a lakosság szé­lesebb választékot és egy-egy ter­mékből kevesebb mennyiséget igényel. Ezt az igényt az ipar részben kielégíti. A pamutszöve­tek mennyisége körülbelül a je­lenlegi szinten marad, ezzel szem­ben jelentősen előrehaladunk az úgynevezett nemes-kikészítés megvalósításával, így például jö­vőre a teljes női műszálszövet­­mennyiséget gyűrhetetlenítve ké­szíti az ipar. A gyapjúiparban eltolódott az igény a fésűs és a magasabb gyapjútartalmú szövetek felé. Ezért a kártolt gyapjúszövetek gyártását csökkentik, a fésűs gyapjúszövetek gyártását pedig 5 százalékkal növelik. A selyemszövetgyártás 11 szá­zalékkal emelkedik. A kötszövőiparág termelése a darabszámot tekintve két száza­lékkal csökken, viszont az érté­kesebb anyagokból készült cikkek részaránya jelentősen növekedik. Sok új cikk kerül forgalomba: fé­sűs pamutfonalból készült nyo­mott női alsó- és felsőruházati cikk, nyomott nylon fehérnemű, szintetikus női és férfi fürdő­ruha stb. Több lesz a készruha, a fehér­nemű és a cipő. A legnagyobb mennyiségi emelkedés a bútor­iparban lesz. Ez az iparág 1959-re 26 százalékos felfutást tervez. Ezt lényegében a legjelentősebb üze­mek két műszakra történő átállá­sával érik el. Ezzel párhuzamosan 5­6 bútorgyárban bevezetik a legújabb technológiai eljárásokat: új hidraulikus préseket és poli­­észter-lakk felhordó- és csiszoló­gépeket állítanak be. Az új techno­lógia által eredményezett jelen­tős termelésnövekedés azonban jórészt csak 1960-ban fogja érez­tetni kedvező hatását. Mintegy háromszázmillió forin­tot költ beruházásra a könnyű­ipar a jövő esztendőben. A bank­hitelből és a vállalatfejlesztési alapból megvalósítandó beruhá­zások összege 51 millió forint. Igen figyelemre méltó dolog, hogy a könnyűipar be nem fejezett be­ruházásainak értéke 130 millióval csökken a jövő évben. A beruhá­zási összegekből — a többi között — munka- és egészségvédelemre 11 milliót, energiagazdálkodásra 47 milliót, raktárépítésre 5 mil­liót, lakásépítésre 2 milliót, ál­lagfenntartásra 77 milliót fordí­tanak. Milyen nemzetközi vásárokon veszünk részt 1959-ben? A Külkereskedelmi Miniszté­rium kollégiuma javaslatára a Gazdasági Bizottság jóváhagyta a magyar külkereskedelem jövő évi vásárprogramját. A program az eddigi kedvező tapasztalatok alap­­ján szélesebb az ideinél. Legjelentősebb jövő évi kiállítá­sunk a tavaszi lipcsei vásár lesz, előkészületei már javában foly­nak. A poznani vásáron az idei terület kétszeresén állítunk ki. A nemzetközi jelleggel, első ízben megrendezésre kerülő brünni technikai vásár és az őszi lipcsei vásár sem hiányzik programunk­ból. Kiállítással veszünk még részt a zágrábi, bécsi, damaszkuszi és barcelonai vásárokon. Damasz­kuszban modern, saját pavilont építünk. Információs irodával je­lenünk meg Párizsban, Milánó­ban, Páduában, Casablancában és Szalonikiben: tárgyalások folynak a bagdadi vásáron való részvéte­lünkről is. A szakosított vásárok közül ta­vasszal és ősszel is elmegyünk Frankfurtba élelmiszerekkel és ruházkodási cikkekkel, Utrechtbe könnyűiparunk termékeivel és Cannes-ba élelmiszeripari áruink­kal. A külkereskedelmi vállalatok a fentieken kívül számos kiállításon és vásáron vesznek majd részt, és több önálló árubemutatót tartanak külföldön. MintlenkiheB jusson el a mi iguasúffunk! írta: SÁNDOR JÓZSEF Teljes erővel folynak a válasz­tási előkészületek. Ez a vá­lasztás tetőzi be az ellenforrada­lom leverése óta végbement poli­tikai, gazdasági fejlődést és lezár­ja alkotmányos életünk helyre­­állításának folyamatát. Pártszervezeteink munkája igen élénk. A kommunisták tud­ják, hogy a választás sikerével, dolgozó népünknek a Hazafias Népfront jelöltjeire leadott sza­vazataival tovább erősödik népi hatalmunk. Ez is kifejezi majd a tömegek bizalmát forradalmi munkás-paraszt kormányunk és pártunk iránt. A pártszervezetek választási feladataikat a Központi Bizottság határozatának szellemében vég­zik. Kommunistáink pártaktíva­­üléseiken, taggyűléseken, agitációs tanfolyamokon készültek fel a vá­lasztás politikai, agitációs és szer­­vezési feladataira. Agitációs és propaganda tanfolyamokon, kö­rülbelül 320 000 dolgozó vett részt, akiknek 40 százaléka pár­­tonkívüli. Sok tárgyi ismeretet és érvet kaptak a politikai munká­hoz. Ezeket azóta dicséretesen fel is használják: hatásos egyéni és csoportos tájékoztató, felvilágosító munkát folytatnak az emberek között. A pártszervezetek persze nem­csak a párttagságot vonják be a munkába. Feladataikat a milliós dolgozó tömegeket átfogó tömegszervezetek és tömegmozgal­mak tagjaival vállvetve oldják meg. A szocializmus­­ mindnyá­junk otthona lesz, s felépítése kö­zös érdekünk, kommunistáké és pártonkívülieké egyaránt. A vá­lasztás előkészítésében a párton­­kívüli dolgozók százezrei vesznek­­ részt. Ellenlábasaink nem is győz-­­ nek csodálkozni: miként lehetsé­ges az, hogy ennyi ember tevé­kenykedik a népfront győzelme érdekében? Egyre többen lesznek azok a pártonkívüliek, akik ma­­­­gukénak vallják mindazt, ami­­ hazánkban történik, belátva, hogy­­ a párt és a kormány fáradhatat­­­ lan munkája a dolgozó népet szolgálja. A választási előkészü­letek pompás eredménye, hogy máris jelentősen tovább erősödött pártunk és kormányunk, vala­mint a tömegek jó viszonya és barátsága. Megtörtént az országgyűlési képviselők és a tanácstagok jelö­lése is. A jelölőgyűléseken a vá­lasztók 40—45 százaléka, csaknem 3 millió ember jelent meg. Sok megyében azonban ennél jóval nagyobb volt a részvevők aránya: Borsod megyében a választók 65, Somogy megyében 64, Vas me­gyében 61, Heves megyében 58 százaléka tisztelte meg részvéte­lével a­­jelölőgyűléseket. Igen so­kan szót is kértek — élénk vita, őszinte, közvetlen légkör alakult ki. Több mint félmillió felszólaló foglalt állást. Megvitatták a párt politikáját és intézkedéseit. Fel­elevenítették a Horthy-rendszer­­ben átélt szenvedéseiket és ak­kori sorsukat, összehasonlították mai szebb, boldogabb életükkel, amelyet immár nem fenyeget lét­bizonytalanság. Méltatták a szo­cialista építésben, de különösen az ellenforradalom leverése óta elért országos és helyi eredmé­nyeinket, és felelősen szóltak még meglevő gondjainkról. Sok egész­séges, konkrét javaslatot tettek, amelyek nagy része komoly segít­séget ad a párt és az állami szer­vek munkájához. A legtöbb részvevő, s a leg­jobb, legbizakodóbb hangulat az üzemi gyűléseken volt. Ezeken az üzemek dolgozóinak nagy több­­­­­ége megjelent, ezzel is bizo­nyítva, hogy a munkásosztály méltó felelősséget érez az ország ügyei iránt. A választók politikai érettsé­gükről tettek tanúbizonyságot a jelöltek kiválasztásánál is. Csak olyan személyt javasoltak képvi­selő- vagy tanácstag-jelöltnek, akiről tudták, hogy minden tet­tével a nép érdekeit szolgálja, s ezért valóban élvezi a nép bizal­mát. Helyeselték az eddig is jól dolgozó tanácstagok újbóli jelölé­sét. Nem javasolták viszont olya­nok jelölését, akiknek erkölcsi és politikai magatartásában, például az ellenforradalom alatti viselke­désében komoly hibák voltak. A jelölőgyűlések ilyenformán betöltötték feladatukat. Egy­részt segítették, hogy a választó­­kerületek lakossága, a párttagok és pártonkívüliek között bensősé­gesebb kapcsolatok alakuljanak ki. Másrészt a jelölőgyűléseken is testet öltött választási rendsze­rünk demokratizmusa: a válasz­tópolgárok maguk jelölték azt a képviselőt és tanácstagot, akit meg akarnak választani. Csatta­­nós válasz mindez az imperialis­ták rágalmaira! Hiszen most két­­háromszor annyi választó vett részt a jelölőgyűléseken, mint például 1954-ben. Rendkívüli érdeklődés kísérte választási gyűléseinket is. Budapest XIII. kerületének gyű­lésén mintegy százezer, a XIX. kerületi gyűlésen mintegy 36 000, Szegeden 44 000, Pécsett 15 000, Szolnokon 18 000 ember vett részt. De ezenkívül még sok he­lyütt hasonló nagy számban hall­gatták meg a képviselőjelöltek­nek az országos és helyi politikai, gazdasági, kulturális eredmények­ről és feladatokról szóló beszá­molóját. A választási nagygyűlé­seken eddig már több százezer ember vett részt. Nagyon helytelen lenne azon­ban, ha pártszervezeteink e ki­bontakozó siker láttán elbizakod­nának. A gyűléseken ugyanis két­ségtelenül az érettebb, öntudato­­sabb dolgozók vettek részt. A választás napjáig viszont nekünk azokat a dolgozókat is meg kell győznünk a választás jelentőségé­ről és a párt politikájának he­lyességéről, akik eddig nem vet­tek részt tevékenyen a politikai életben. Mindenkihez jusson el a mi igazságunk! S ebben a mun­kában még fokozottabban kell tá­maszkodni a tömegszervezetekre, a politikailag fejlett pártonkívüli dolgozókra. Fel kell keresnünk mindazokat, akikhez eddig még nem jutottunk el. Pártszerveze­teinknek fokozottabban kell se­gíteniük a Hazafias Népfront len­dületes munkáját. Politikai tömegmunkánk fő for­mája az egyéni agitáció és a cso­portos beszélgetés legyen. Ismer­jük mindig a dolgozó nép külön­böző rétegeinek hangulatát, vé­leményét és hirdessük messze­­hangzó szóval, meggyőző erővel a párt és a kormány politikáját! Hadd töltsön el mindenkit a biza­kodás, s hadd hangozzék el minél több bátor és megfontolt véle­mény. De üzemi pártszervezeteink a választási küzdelem során se feledkezzenek meg napi felada­taikról, a termelés elősegítéséről. Hiszen jövőnk, amelyre népünk igenlő szavazatát készül leadni, nagyrészt a termeléstől és a ter­melékenység növekedésétől függ! S ettől függ dolgozó népünk élet­­színvonalának növelése is. A kommunisták példamutató mun­kájukkal ragadják magukkal a többieket s ezzel vívják ki a pár­tonkívüli dolgozók elismerését a termelő munkában is. Falusi pártszervezeteink segít­senek a termelőszövetkezeti és egyéni dolgozó parasztoknak, hogy kellő időben elvégezhessék az őszi mezőgazdasági munkákat. Fordítsanak gondot, az állami gaz­daságok gazdálkodásának rentabi­litására, s fejlesszék tovább ko­rábbi eredményeinket. Segítsék a termelőszövetkezeti mozgalom egészséges fejlődését. Örvendetes, hogy a választási előkészületek során a parasztság érdeklődése is nőtt. A falusi párt­­szervezeteknek most elsősorban azt kell világossá tenniök a falu­beliek előtt, hogy a munkás-pa­raszt állam megerősítése, a mun­kás-paraszt szövetség megszilár­dítása közös nagy érdeke a két dolgozó osztálynak. Ez a szövet­ség a dolgozó parasztság felemel­kedésének is legfontosabb záloga. Pártszervezeteink foglalkozza­nak többet és behatóbban az ér­telmiséggel és a kispolgári rétegek­kel. Legyenek bizalommal a dol­gozó nép e rétegei iránt, hiszen döntő többségük velünk halad a szocializmus építésében. Ezután is támaszkodjanak a pedagógusok­ra, akiknek nagy többsége szíve­sen és tevékenyen támogatja vá­lasztási munkánkat. Választási munkánk lehetősé­get ad arra, hogy mind több becsületes, áldozatkész embert nyerjünk meg a párt számára. A pártszervezetek tartsák számon azokat a pártonkívülieket, akik e nagy politikai munkában kitűn­nek aktivitásukkal, s a választás után is vegyék igénybe segítségü­ket. A legjobbakat pedig vegyék fel pártunk soraiba. Elvtársaink tartsák nyitva sze­müket, s ne feledjék, hogy a vá­lasztási munka előrehaladásával várható az ellenség tevékenységé­nek a fokozódása is. Fő törekvé­sük, hogy közönyre és érdek­telenségre hangoljanak, s a szi­lárd, jól dolgozó tanácsvezetőket és tanácstagokat megrágalmazzák. Azon is buzgólkodnak, hogy há­borús félelmet támasszanak. Párt­­szervezeteink keményein szánja­nak szembe az imperialisták, kül­ső ellenségeink fokozódó sajtó- és rádióhadjáratával. Az ellenséges hírverés elleni harc egyik legbiz­tosabb eszköze a dolgozók meg­győzése igazságunkról, pártunk, kormányunk politikájának he­lyességéről, a szocialista tábor erejéről és legyőzhetetlenségéről. A párt azt kéri és várja a pártszervezetektől, a kommunis­táktól, hogy egész környezetük­ben, az élet minden területén to­­vábbra is lelkes, példamutató munkát végezzenek, és segítsék győzelemre népünk, pártunk ügyét a választáson is. Bizonyos, hogy lelkes munkájuk eredménye ott lesz majd a népfront jelöltjei­re leadott szavazatok millióiban is. HÉTKÖZNAP ESTE KOMLÓN Gépkocsink fürgén követi az út kanyargóit. Alig húsz perce hagy­tuk el Pécset s a dombok mögül világosszürke füstcsóvák integet­nek hivogatón a kora esti sötét­ben. Aztán nemsokára elénk tű­nik hunyorgó fényeivel győzelmes rendünk szép szülötte: Komló. Balra egy hidat látunk a fényből. Ott, a híd két „karfája” között a csillék drága teherrel járják örök útjukat. A város egyik külső ré­széről, Kökönyösről nézve is le­nyűgöző látvány a völgyben lé­legző város. Mintha idáig is fel­érne szénportól, újbortól illatos, az élettől meleg lehelete. Aztán lejjebb gurul kocsink, mi indulunk, hogy meglássuk: ho­gyan telik egy hétköznap este az ifjú, szocialista városban? * Jókora dübörgés ez itt, a Május 1 Művelődési Ház mellett. Vagy hét autóbusz vár az indulására. Megnézzük az állomás menetrend­jét. Naponként 28 autóbusz indul Pécsre, Bonyhádra, Mecsekná­­dasdra, Mágocsra, Sikondára és még jó néhány helyre. A helyi járatok is sűrűn közlekednek. Négy kislány érkezik a Bajcsy- Zsilinszky utca felöl. Kezdjük hát a bemutatkozást: Hornyik Márta, Megyesi Irén, Gyenes Mária és Szabó Valéria. Tizenhat-tizen­nyolc évesek. Most jöttenk a gyors- és gépíróiskolából. Magántanárnál tanulnak tizenheten. A tanfolyam hat hónapig tart. Havonként 200 forint meg az írógéphasználati díj. Nem olcsó, de azért kibírják: mind bányászok gyermekei. Itt laknak Komlón, dehát „ilyen ké­sőn már nem mászkálnak gyalog a fiatal lányok!”. Elhelyezkedni is a trösztnél szeretnének. Az előző tizenkét tanfolyam növendékei is itt kaptak munkát. Kijön jól fű­tött odújából a rendező. A lányok beszállnak. Hét óra, indul a busz a Gesztenyésre.* Komlón csak egyetlen olyan házat láttunk, amelynek minden ablaka világított: a Zrínyi Mű­velődési Házat. Hatalmas mozi­terme napok óta minden előadá­son megtelik. A régi magyar fil­meket újítják fel, nagy sikerrel. Két emelettel feljebb éppen a színjátszók próbája fejeződött be. A rádión keresnek valami jó ze­nét pihentetőül. Nekik már „múltjuk” van. Az idei bányász­fesztivál kulturális seregszemlé­jén ezüstérmet nyertek. Mit pró­bálnak? Móricz Zsigmond Tisz­telt Ház című riportjából Mándy Iván írt egyfelvonásost. Ezt meg Csehov Kórista lány című egyfel­­vonásosát. Mindkettővel a válasz­tásokra készülnek. Elsőnek Kom­lón, aztán a környező bányász­községekben akarják bemutatni. Tizenhatan vannak. Legtöbbjük bányász. Dédelgetett tervük Ro­­zov Boldogság, merre vagy? cí­mű darabjának betanulása. De, mondom, minden ablak vi­lágít a házon. A klubban zene szól, másutt biliárdoznak, kár­tyáznak, sakkoznak, pingpongoz­nak. Tánccsoport, énekkar, fúvós zenekar, képzőművész-kör (mely decemberben rendezi első tárla­tát), szabás-varrás szakkör és nemsokára filmklub is működik az épületben. S mindehhez éven­ként összesen 87 ezer forintot kapnak az államtól. Két művelő­dési otthon, három mozi tartozik itt egy kézbe, Lichter Jenő igaz­gató, de végeredményben a bá­nyászszakszervezet kezébe. Ez a művelődési kombinát tehát önel­látó. Sokan jöttek már ide tapaszta­latcserére: hogyan csinálják ezt, miként gazdálkodnak, hogy még televízióra is telik? * Fél kilenc felé bizony kihaltak már az utcák. Haza tartanánk, de Kökönyösnél induló­ dallamot hallunk emelkedni a füstcsóvák mellé. Hatalmas, háromemeletes épület, fényes vörös csillag a homlokán. Ide még be kell men­ni. Ez a Munkaügyi Minisztérium 501. számú Ipari Tanuló Intézete. Egyszerűbben: a komlói vájáris­kola. Három és félszáz fiatal fiú lakik itt. Az ebédlőben most bontják az asztalokat. A gyere­kek lefekvéshez készülődnek. Kilenckor alvás. Különösen azok igyekszenek ágyba, akik holnap az első műszakhoz már négykor kelnek. De a kultúrteremnek is alkalmatos ebédlő végében, a színpadon, függöny mögött még nagyban próbál Kovács József nevelő, negyvenöt tagú kórusá­val. A november 7-i ünnepségre készülődnek. Nagy Józsefet, az otthon vezetőjét kérdezem: mondjon egy-két új hírt a vájár­iskola életéből. Azt mondja: — A napokban érkezett haza Zwickau­­ból, az NDK-ból a tizenhárom leg­jobb tanuló. Kéthetes tanul­mányúton voltak kint. Ez lenne az egész, a másik meg, hogy 1950 óta soha nem volt még ilyen sok bányászszármazású gyerek, mint az idén ... Ez a két legfrissebb hírem, azt hiszem, jó mind a kettő. A házból kilépve, megcsap a Mecsekről érkező, bokrokat cibáló őszi szél. Lenn a völgyben ki­hunynak lassan a fények. Innen az egész várost látni. És ide fel­látni az egész városból. Hát akad­hat-e valaki, aki egy pillanatig is ne látná a város és a maga életé­nek perspektíváját? Cserhalmi Imre 3

Next