Népszabadság, 1958. november (16. évfolyam, 259-284. szám)
1958-11-01 / 259. szám
1058. november 1. szombat néPSZABADSAG A könnyűipar jövő évi tervéből A Könnyűipari Minisztérium elkészítette az iparág 1959-es részletes tervét. A tervre az jellemző, hogy mind teljesebb mértékben igyekszik kielégíteni a fogyasztók új igényeit. A könnyűipar termelése ez évhez képest 3 százalékkal emelkedik. A pamutipartól a lakosság szélesebb választékot és egy-egy termékből kevesebb mennyiséget igényel. Ezt az igényt az ipar részben kielégíti. A pamutszövetek mennyisége körülbelül a jelenlegi szinten marad, ezzel szemben jelentősen előrehaladunk az úgynevezett nemes-kikészítés megvalósításával, így például jövőre a teljes női műszálszövetmennyiséget gyűrhetetlenítve készíti az ipar. A gyapjúiparban eltolódott az igény a fésűs és a magasabb gyapjútartalmú szövetek felé. Ezért a kártolt gyapjúszövetek gyártását csökkentik, a fésűs gyapjúszövetek gyártását pedig 5 százalékkal növelik. A selyemszövetgyártás 11 százalékkal emelkedik. A kötszövőiparág termelése a darabszámot tekintve két százalékkal csökken, viszont az értékesebb anyagokból készült cikkek részaránya jelentősen növekedik. Sok új cikk kerül forgalomba: fésűs pamutfonalból készült nyomott női alsó- és felsőruházati cikk, nyomott nylon fehérnemű, szintetikus női és férfi fürdőruha stb. Több lesz a készruha, a fehérnemű és a cipő. A legnagyobb mennyiségi emelkedés a bútoriparban lesz. Ez az iparág 1959-re 26 százalékos felfutást tervez. Ezt lényegében a legjelentősebb üzemek két műszakra történő átállásával érik el. Ezzel párhuzamosan 56 bútorgyárban bevezetik a legújabb technológiai eljárásokat: új hidraulikus préseket és poliészter-lakk felhordó- és csiszológépeket állítanak be. Az új technológia által eredményezett jelentős termelésnövekedés azonban jórészt csak 1960-ban fogja éreztetni kedvező hatását. Mintegy háromszázmillió forintot költ beruházásra a könnyűipar a jövő esztendőben. A bankhitelből és a vállalatfejlesztési alapból megvalósítandó beruházások összege 51 millió forint. Igen figyelemre méltó dolog, hogy a könnyűipar be nem fejezett beruházásainak értéke 130 millióval csökken a jövő évben. A beruházási összegekből — a többi között — munka- és egészségvédelemre 11 milliót, energiagazdálkodásra 47 milliót, raktárépítésre 5 milliót, lakásépítésre 2 milliót, állagfenntartásra 77 milliót fordítanak. Milyen nemzetközi vásárokon veszünk részt 1959-ben? A Külkereskedelmi Minisztérium kollégiuma javaslatára a Gazdasági Bizottság jóváhagyta a magyar külkereskedelem jövő évi vásárprogramját. A program az eddigi kedvező tapasztalatok alapján szélesebb az ideinél. Legjelentősebb jövő évi kiállításunk a tavaszi lipcsei vásár lesz, előkészületei már javában folynak. A poznani vásáron az idei terület kétszeresén állítunk ki. A nemzetközi jelleggel, első ízben megrendezésre kerülő brünni technikai vásár és az őszi lipcsei vásár sem hiányzik programunkból. Kiállítással veszünk még részt a zágrábi, bécsi, damaszkuszi és barcelonai vásárokon. Damaszkuszban modern, saját pavilont építünk. Információs irodával jelenünk meg Párizsban, Milánóban, Páduában, Casablancában és Szalonikiben: tárgyalások folynak a bagdadi vásáron való részvételünkről is. A szakosított vásárok közül tavasszal és ősszel is elmegyünk Frankfurtba élelmiszerekkel és ruházkodási cikkekkel, Utrechtbe könnyűiparunk termékeivel és Cannes-ba élelmiszeripari áruinkkal. A külkereskedelmi vállalatok a fentieken kívül számos kiállításon és vásáron vesznek majd részt, és több önálló árubemutatót tartanak külföldön. MintlenkiheB jusson el a mi iguasúffunk! írta: SÁNDOR JÓZSEF Teljes erővel folynak a választási előkészületek. Ez a választás tetőzi be az ellenforradalom leverése óta végbement politikai, gazdasági fejlődést és lezárja alkotmányos életünk helyreállításának folyamatát. Pártszervezeteink munkája igen élénk. A kommunisták tudják, hogy a választás sikerével, dolgozó népünknek a Hazafias Népfront jelöltjeire leadott szavazataival tovább erősödik népi hatalmunk. Ez is kifejezi majd a tömegek bizalmát forradalmi munkás-paraszt kormányunk és pártunk iránt. A pártszervezetek választási feladataikat a Központi Bizottság határozatának szellemében végzik. Kommunistáink pártaktívaüléseiken, taggyűléseken, agitációs tanfolyamokon készültek fel a választás politikai, agitációs és szervezési feladataira. Agitációs és propaganda tanfolyamokon, körülbelül 320 000 dolgozó vett részt, akiknek 40 százaléka pártonkívüli. Sok tárgyi ismeretet és érvet kaptak a politikai munkához. Ezeket azóta dicséretesen fel is használják: hatásos egyéni és csoportos tájékoztató, felvilágosító munkát folytatnak az emberek között. A pártszervezetek persze nemcsak a párttagságot vonják be a munkába. Feladataikat a milliós dolgozó tömegeket átfogó tömegszervezetek és tömegmozgalmak tagjaival vállvetve oldják meg. A szocializmus mindnyájunk otthona lesz, s felépítése közös érdekünk, kommunistáké és pártonkívülieké egyaránt. A választás előkészítésében a pártonkívüli dolgozók százezrei vesznek részt. Ellenlábasaink nem is győz- nek csodálkozni: miként lehetséges az, hogy ennyi ember tevékenykedik a népfront győzelme érdekében? Egyre többen lesznek azok a pártonkívüliek, akik magukénak vallják mindazt, ami hazánkban történik, belátva, hogy a párt és a kormány fáradhatat lan munkája a dolgozó népet szolgálja. A választási előkészületek pompás eredménye, hogy máris jelentősen tovább erősödött pártunk és kormányunk, valamint a tömegek jó viszonya és barátsága. Megtörtént az országgyűlési képviselők és a tanácstagok jelölése is. A jelölőgyűléseken a választók 40—45 százaléka, csaknem 3 millió ember jelent meg. Sok megyében azonban ennél jóval nagyobb volt a részvevők aránya: Borsod megyében a választók 65, Somogy megyében 64, Vas megyében 61, Heves megyében 58 százaléka tisztelte meg részvételével ajelölőgyűléseket. Igen sokan szót is kértek — élénk vita, őszinte, közvetlen légkör alakult ki. Több mint félmillió felszólaló foglalt állást. Megvitatták a párt politikáját és intézkedéseit. Felelevenítették a Horthy-rendszerben átélt szenvedéseiket és akkori sorsukat, összehasonlították mai szebb, boldogabb életükkel, amelyet immár nem fenyeget létbizonytalanság. Méltatták a szocialista építésben, de különösen az ellenforradalom leverése óta elért országos és helyi eredményeinket, és felelősen szóltak még meglevő gondjainkról. Sok egészséges, konkrét javaslatot tettek, amelyek nagy része komoly segítséget ad a párt és az állami szervek munkájához. A legtöbb részvevő, s a legjobb, legbizakodóbb hangulat az üzemi gyűléseken volt. Ezeken az üzemek dolgozóinak nagy többége megjelent, ezzel is bizonyítva, hogy a munkásosztály méltó felelősséget érez az ország ügyei iránt. A választók politikai érettségükről tettek tanúbizonyságot a jelöltek kiválasztásánál is. Csak olyan személyt javasoltak képviselő- vagy tanácstag-jelöltnek, akiről tudták, hogy minden tettével a nép érdekeit szolgálja, s ezért valóban élvezi a nép bizalmát. Helyeselték az eddig is jól dolgozó tanácstagok újbóli jelölését. Nem javasolták viszont olyanok jelölését, akiknek erkölcsi és politikai magatartásában, például az ellenforradalom alatti viselkedésében komoly hibák voltak. A jelölőgyűlések ilyenformán betöltötték feladatukat. Egyrészt segítették, hogy a választókerületek lakossága, a párttagok és pártonkívüliek között bensőségesebb kapcsolatok alakuljanak ki. Másrészt a jelölőgyűléseken is testet öltött választási rendszerünk demokratizmusa: a választópolgárok maguk jelölték azt a képviselőt és tanácstagot, akit meg akarnak választani. Csattanós válasz mindez az imperialisták rágalmaira! Hiszen most kétháromszor annyi választó vett részt a jelölőgyűléseken, mint például 1954-ben. Rendkívüli érdeklődés kísérte választási gyűléseinket is. Budapest XIII. kerületének gyűlésén mintegy százezer, a XIX. kerületi gyűlésen mintegy 36 000, Szegeden 44 000, Pécsett 15 000, Szolnokon 18 000 ember vett részt. De ezenkívül még sok helyütt hasonló nagy számban hallgatták meg a képviselőjelölteknek az országos és helyi politikai, gazdasági, kulturális eredményekről és feladatokról szóló beszámolóját. A választási nagygyűléseken eddig már több százezer ember vett részt. Nagyon helytelen lenne azonban, ha pártszervezeteink e kibontakozó siker láttán elbizakodnának. A gyűléseken ugyanis kétségtelenül az érettebb, öntudatosabb dolgozók vettek részt. A választás napjáig viszont nekünk azokat a dolgozókat is meg kell győznünk a választás jelentőségéről és a párt politikájának helyességéről, akik eddig nem vettek részt tevékenyen a politikai életben. Mindenkihez jusson el a mi igazságunk! S ebben a munkában még fokozottabban kell támaszkodni a tömegszervezetekre, a politikailag fejlett pártonkívüli dolgozókra. Fel kell keresnünk mindazokat, akikhez eddig még nem jutottunk el. Pártszervezeteinknek fokozottabban kell segíteniük a Hazafias Népfront lendületes munkáját. Politikai tömegmunkánk fő formája az egyéni agitáció és a csoportos beszélgetés legyen. Ismerjük mindig a dolgozó nép különböző rétegeinek hangulatát, véleményét és hirdessük messzehangzó szóval, meggyőző erővel a párt és a kormány politikáját! Hadd töltsön el mindenkit a bizakodás, s hadd hangozzék el minél több bátor és megfontolt vélemény. De üzemi pártszervezeteink a választási küzdelem során se feledkezzenek meg napi feladataikról, a termelés elősegítéséről. Hiszen jövőnk, amelyre népünk igenlő szavazatát készül leadni, nagyrészt a termeléstől és a termelékenység növekedésétől függ! S ettől függ dolgozó népünk életszínvonalának növelése is. A kommunisták példamutató munkájukkal ragadják magukkal a többieket s ezzel vívják ki a pártonkívüli dolgozók elismerését a termelő munkában is. Falusi pártszervezeteink segítsenek a termelőszövetkezeti és egyéni dolgozó parasztoknak, hogy kellő időben elvégezhessék az őszi mezőgazdasági munkákat. Fordítsanak gondot, az állami gazdaságok gazdálkodásának rentabilitására, s fejlesszék tovább korábbi eredményeinket. Segítsék a termelőszövetkezeti mozgalom egészséges fejlődését. Örvendetes, hogy a választási előkészületek során a parasztság érdeklődése is nőtt. A falusi pártszervezeteknek most elsősorban azt kell világossá tenniök a falubeliek előtt, hogy a munkás-paraszt állam megerősítése, a munkás-paraszt szövetség megszilárdítása közös nagy érdeke a két dolgozó osztálynak. Ez a szövetség a dolgozó parasztság felemelkedésének is legfontosabb záloga. Pártszervezeteink foglalkozzanak többet és behatóbban az értelmiséggel és a kispolgári rétegekkel. Legyenek bizalommal a dolgozó nép e rétegei iránt, hiszen döntő többségük velünk halad a szocializmus építésében. Ezután is támaszkodjanak a pedagógusokra, akiknek nagy többsége szívesen és tevékenyen támogatja választási munkánkat. Választási munkánk lehetőséget ad arra, hogy mind több becsületes, áldozatkész embert nyerjünk meg a párt számára. A pártszervezetek tartsák számon azokat a pártonkívülieket, akik e nagy politikai munkában kitűnnek aktivitásukkal, s a választás után is vegyék igénybe segítségüket. A legjobbakat pedig vegyék fel pártunk soraiba. Elvtársaink tartsák nyitva szemüket, s ne feledjék, hogy a választási munka előrehaladásával várható az ellenség tevékenységének a fokozódása is. Fő törekvésük, hogy közönyre és érdektelenségre hangoljanak, s a szilárd, jól dolgozó tanácsvezetőket és tanácstagokat megrágalmazzák. Azon is buzgólkodnak, hogy háborús félelmet támasszanak. Pártszervezeteink keményein szánjanak szembe az imperialisták, külső ellenségeink fokozódó sajtó- és rádióhadjáratával. Az ellenséges hírverés elleni harc egyik legbiztosabb eszköze a dolgozók meggyőzése igazságunkról, pártunk, kormányunk politikájának helyességéről, a szocialista tábor erejéről és legyőzhetetlenségéről. A párt azt kéri és várja a pártszervezetektől, a kommunistáktól, hogy egész környezetükben, az élet minden területén továbbra is lelkes, példamutató munkát végezzenek, és segítsék győzelemre népünk, pártunk ügyét a választáson is. Bizonyos, hogy lelkes munkájuk eredménye ott lesz majd a népfront jelöltjeire leadott szavazatok millióiban is. HÉTKÖZNAP ESTE KOMLÓN Gépkocsink fürgén követi az út kanyargóit. Alig húsz perce hagytuk el Pécset s a dombok mögül világosszürke füstcsóvák integetnek hivogatón a kora esti sötétben. Aztán nemsokára elénk tűnik hunyorgó fényeivel győzelmes rendünk szép szülötte: Komló. Balra egy hidat látunk a fényből. Ott, a híd két „karfája” között a csillék drága teherrel járják örök útjukat. A város egyik külső részéről, Kökönyösről nézve is lenyűgöző látvány a völgyben lélegző város. Mintha idáig is felérne szénportól, újbortól illatos, az élettől meleg lehelete. Aztán lejjebb gurul kocsink, mi indulunk, hogy meglássuk: hogyan telik egy hétköznap este az ifjú, szocialista városban? * Jókora dübörgés ez itt, a Május 1 Művelődési Ház mellett. Vagy hét autóbusz vár az indulására. Megnézzük az állomás menetrendjét. Naponként 28 autóbusz indul Pécsre, Bonyhádra, Mecseknádasdra, Mágocsra, Sikondára és még jó néhány helyre. A helyi járatok is sűrűn közlekednek. Négy kislány érkezik a Bajcsy- Zsilinszky utca felöl. Kezdjük hát a bemutatkozást: Hornyik Márta, Megyesi Irén, Gyenes Mária és Szabó Valéria. Tizenhat-tizennyolc évesek. Most jöttenk a gyors- és gépíróiskolából. Magántanárnál tanulnak tizenheten. A tanfolyam hat hónapig tart. Havonként 200 forint meg az írógéphasználati díj. Nem olcsó, de azért kibírják: mind bányászok gyermekei. Itt laknak Komlón, dehát „ilyen későn már nem mászkálnak gyalog a fiatal lányok!”. Elhelyezkedni is a trösztnél szeretnének. Az előző tizenkét tanfolyam növendékei is itt kaptak munkát. Kijön jól fűtött odújából a rendező. A lányok beszállnak. Hét óra, indul a busz a Gesztenyésre.* Komlón csak egyetlen olyan házat láttunk, amelynek minden ablaka világított: a Zrínyi Művelődési Házat. Hatalmas moziterme napok óta minden előadáson megtelik. A régi magyar filmeket újítják fel, nagy sikerrel. Két emelettel feljebb éppen a színjátszók próbája fejeződött be. A rádión keresnek valami jó zenét pihentetőül. Nekik már „múltjuk” van. Az idei bányászfesztivál kulturális seregszemléjén ezüstérmet nyertek. Mit próbálnak? Móricz Zsigmond Tisztelt Ház című riportjából Mándy Iván írt egyfelvonásost. Ezt meg Csehov Kórista lány című egyfelvonásosát. Mindkettővel a választásokra készülnek. Elsőnek Komlón, aztán a környező bányászközségekben akarják bemutatni. Tizenhatan vannak. Legtöbbjük bányász. Dédelgetett tervük Rozov Boldogság, merre vagy? című darabjának betanulása. De, mondom, minden ablak világít a házon. A klubban zene szól, másutt biliárdoznak, kártyáznak, sakkoznak, pingpongoznak. Tánccsoport, énekkar, fúvós zenekar, képzőművész-kör (mely decemberben rendezi első tárlatát), szabás-varrás szakkör és nemsokára filmklub is működik az épületben. S mindehhez évenként összesen 87 ezer forintot kapnak az államtól. Két művelődési otthon, három mozi tartozik itt egy kézbe, Lichter Jenő igazgató, de végeredményben a bányászszakszervezet kezébe. Ez a művelődési kombinát tehát önellátó. Sokan jöttek már ide tapasztalatcserére: hogyan csinálják ezt, miként gazdálkodnak, hogy még televízióra is telik? * Fél kilenc felé bizony kihaltak már az utcák. Haza tartanánk, de Kökönyösnél induló dallamot hallunk emelkedni a füstcsóvák mellé. Hatalmas, háromemeletes épület, fényes vörös csillag a homlokán. Ide még be kell menni. Ez a Munkaügyi Minisztérium 501. számú Ipari Tanuló Intézete. Egyszerűbben: a komlói vájáriskola. Három és félszáz fiatal fiú lakik itt. Az ebédlőben most bontják az asztalokat. A gyerekek lefekvéshez készülődnek. Kilenckor alvás. Különösen azok igyekszenek ágyba, akik holnap az első műszakhoz már négykor kelnek. De a kultúrteremnek is alkalmatos ebédlő végében, a színpadon, függöny mögött még nagyban próbál Kovács József nevelő, negyvenöt tagú kórusával. A november 7-i ünnepségre készülődnek. Nagy Józsefet, az otthon vezetőjét kérdezem: mondjon egy-két új hírt a vájáriskola életéből. Azt mondja: — A napokban érkezett haza Zwickauból, az NDK-ból a tizenhárom legjobb tanuló. Kéthetes tanulmányúton voltak kint. Ez lenne az egész, a másik meg, hogy 1950 óta soha nem volt még ilyen sok bányászszármazású gyerek, mint az idén ... Ez a két legfrissebb hírem, azt hiszem, jó mind a kettő. A házból kilépve, megcsap a Mecsekről érkező, bokrokat cibáló őszi szél. Lenn a völgyben kihunynak lassan a fények. Innen az egész várost látni. És ide fellátni az egész városból. Hát akadhat-e valaki, aki egy pillanatig is ne látná a város és a maga életének perspektíváját? Cserhalmi Imre 3