Népszabadság, 1959. április (17. évfolyam, 76-100. szám)

1959-04-01 / 76. szám

1959. április 1, szerda Országos mozgalommá szélesedik a kongresszusi verseny Az ősszel sorra kerülő pártkongresszus tiszteletére indított ver­seny mind szélesebb mozgalommá terebélyesedik. Az üzemek, a bá­nyák, a vállalatok dolgozói röpgyűlések százain tárgyalják meg a Bu­dapesti Pártbizottság felhívását. Egymás után tárják fel azokat a rej­tett tartalékokat és lehetőségeket, amelyekk felhasználásával munká­jukat még eredményesebbé tehetik. A munka vörös vándorzászló­­jával kitüntetett Komlói Szénbá­nyászati Tröszt dolgozói a párt­­határozat megtárgyalása után úgy döntöttek, hogy 52 000 tonna fe­keteszenet termelnek terven felül. Ebből 40 ezer tonna kokszolható szén jut majd a Dunai Vasmű­nek. A szén fűtőértékét 48 kaló­riával javítják. A Dorogi Szén­­feldolgozó Vegyipari Vállalat ve­zetősége az idén az önköltség csökkentését jelölte meg az üzem­részek legfontosabb feladatául. A műszaki s a fizikai dolgozók javaslatai alapján takarékos­­sági intézkedési tervet állítot­tak össze. A terv alapján a generátorüzem­ben a berendezések kezelésének tökéletesítésével minden tonna szénből 30 köbméterrel több gázt fejlesztenek, s ezzel az év végéig 40 vagon szenet takarítanak meg. A vállalat tatabányai karbid­­gyárában a minőség javításával fokozzák a termelés gazdaságossá­gát, hasznosítják a gyártás közben keletkező hulladékanyagokat is. Az intézkedési terv 19 pontjának megvalósításában csaknem más­­félmillió forintos megtakarításra számítanak. A Péti Kőolajipari Vállalat műszaki szakemberei is felmérték az idei feladatokat, s a tapasztalatok felhasználásával részletes intézkedési tervet készí­tettek az üzem műszaki fejleszté­sére. A dolgozók elhatározták, hogy az idén 33 ezer tonna nyers­olajat dolgoznak fel terven fe­lül. A tatabányai bányászfiatalok a Világifjúsági Találkozó tiszteleté­re indítottak munkaversenyt. Ed­dig 28 KISZ-brigád versenyez, el­sősorban a gazdaságosabb terme­lésért. A fiatalok máris elhatároz­ták, hogy a versenyt a VIT után folytatják a pártkongresszus tisz­teletére. A napokban tapasztalat­­cserére hívják meg a brigádtago­kat, hogy a versenyt minél ered­ményesebbé tegyék. Az Ikarus-gyár üzemi tanácsa megvizsgálta, hogy a kongresszusi versenyben milyen feladatokat tudnának a legeredményesebben megoldani. A már üzembe helye­zett farmotoros autóbuszokon kí­vül az idén többek között elkészí­tik egy légrugózásos farmotoros autóbusz mintapéldányát, továbbá a közismert Ikarus 60-as két kor­szerűbb, városi és városközi kivi­telű változatát. Részben exportra, részben a hazai igények kielégí­tésére a kongresszusi versenyben többek között 6 Ikarus 60-as autóbuszt, 4 fogorvosi buszt, 5 tejszállító kocsit, 160 vezetőfülkét ké­szítenek terven felül. A technológia korszerűsítésével és helyesebb gazdálkodással az idén 36 millió forintot kívánnak meg­takarítani, s ezzel az autóbuszok önköltségét 6 százalékkal csök­kentik. A pártkongresszus köszöntésé­re a Nógrád megyei Építőipari Vállalat salgótarjáni lakásépítő munkahelyén 30 tagú ifjúsági épí­tőbrigád alakult és szerződésben kötelezte magát az építésvezető­ségnél, hogy egy 12 lakásos tömb­ház építését teljes egészében ma­gára vállalja, s azt a kitűzött ha­táridőnél egy hónappal előbb be­költözésre készen átadja. Nagybátony kiszistái a város most megkezdett parkosítása felett, a Salgótarjáni Acéláru­gyár ifjúmunkásai pedig a sa­ját új hideghengerművük épí­tése felett vállaltak védnöksé­get. A takarékossági mozgalom ke­retében az idén ötmillió forint megtakarítással köszöntik majd az ősszel összeülő pártkongresz­­szust a nógrádi ifjúmunkások. A Ganz-MÁVAG-gyár dolgozói vállalták, hogy még ebben az év­ben 50 millió forint értékű árut adnak terven felül és körülbelül 3 százalékkal növelik a termelé­kenységet. kicsoda? Milyen ügyben akar be­menni?! Honnan jött?... — Honnan az istenből, hát ott­honról! Miért? — Hát azért, mert kell! Mert itt dolgoztam egy életen át — gon­dolta, de nem szólt ő egy szót sem. Mit is mondhatott volna? Amikor meg az az ember — az aranyzsinóros sapkája — még to­vább is fontoskodott, elfutotta őt a méreg, sarkon fordult és úgy be­vágta maga mögött az ajtót, hogy dörgött, mint a nagykalapács. De talán még ennél is jobban fájt, hogy az igazgató nem ismerte meg. Ahogy kifelé ment a kapun, csaknem összeütköztek. Akaratla­nul is a sapkájához nyúlt —még­iscsak igazgató, ha fiatal is — az is visszaköszönt, de csak úgy ku­tyafuttából. Rám nézett — gondol­ta —, de nem látott. Biztosan sok a dolga — próbálta mentegetni magában, de azért az embere­ket ... az embereket nemcsak nézni kell, igazgató elvtárs, ha­nem látni is! Érteni is! — düny­­nyögte, amint a méreg meg a ke­serűség hazafelé hajtotta. Megint csak ülni tétlenül és gondolkozni ... Ez maradt hát csupán neki. Bámulni a kályha tüzet s közben barangolni az em­lékek között. E­gy­szer­re csengőszó töri meg a csendet. Siet a kapuhoz. Talán a postás. Egypár szót vál­tani valakivel — most az is jól­esik. A kapunál fiatal ember áll, haját borzolja a szél. Autón jött. Kezében fehér boríték, őt kere­sik! A gyárból! Levél neki? Rög­tön elvtárs, rögtön — mondja és szalad. A konyhakredencen a szemüveg. Két sor csupán, de míg olvassa, úgy érzi, szétveri mellét a szíve. „Kérem, ha lehet, jöjjön be hozzám, azonnal..........igazga­tó.­’ őt hívják f­öt, a gyárból! Igen. Máris jövök — mondja és úgy kapkod, mint valami gyerek. A másik cipőm, hol az ünneplőm — motyogja, pedig hát ott van a szekrényben. Fél éve is van talán, hogy utoljára rajta volt. A gyár felé­ vezető úton úgy ült az autóban, hogy lehetőleg mindenki lássa. Szükség van rá! Olyan szükség, hogy autót küld­tek érte! Kell még! A kapunál nem is kérdezik, hogy hová?! A fiatal elvtárs előtte megy és vezeti egyenesen az igazgató szobájába. Többen is ülnek ott együtt. A Karcsi feláll, elébe jön, úgy köszönti. Széket tol alá, ci­garettával kínálja, és nemcsak nézi, látja is őt. Mindnyájan tisz­telettel néznek rá. Lajos bácsi­t kezdi az igazgató, azért kértük, hogy segítsen nekünk. Tudja a csövek ... Ö. hallgat, de már érti is a gondokat. Segítene nekünk, Lajos bácsi? — hallja meg és arra ocsúdik, hogy csend van, mind­nyájan kérdő szemekkel tekinte­nek rá. — Segítek! Hogyne segítenék, mondja szinte kiáltva, s kezei az asztal szélét markolják. Nem, nem szédül, csak tudni akarja, hogy ez nem álom. Ez valóság! Köszönöm — fordul még az igazgató felé — én talán mennék is a műhelybe. Lent minden olyan régi­ isme­rős. A húzópad mintha integetne felé. A szaktársak rögtön körül­állták. Már várták. Most egymás szavába vágva mondogatják... jól megkopogtatjuk, meggypiros­ra melegítjük ... ráncosodik, sza­kad! A készülékét gyorsan meg­csinálták, hiszen a rajz készen volt, másnap behozta. Mindenre ügyeit. Hol itt, hol ott segített ma­ga is. Az első darab hajlításához az igazgató meg a főmérnök is le­jöttek. Amikor a kellő hőfok meg­volt, még kiáltott, hogy „beemel­ni”, de utána kiverte a veríték a fejét és a hátát. A hajlítás alatt olyan csend volt, mintha az egész gyár visszafojtotta volna a léleg­zetét. Szemei az izgalomtól könny­­be lábadtak. Arra ocsúdott, hogy a körülötte állók ujjongva felkiáltottak! A cső ott feküdt készen, mint vala­mi eleven tekerődző kígyó. Teste sima, fényes, sehol egy ránc, egy repedés. A kezét rázták, ölelget­ték. A főmérnök az orrára tolta a szemüvegét és közel hajolva vizs­­gálgatta a csövet, majd felegyene­sedve komoly hangon jelentette az igazgató felé fordulva: „tökéle­tes!” Még meg sem nyúlott a cső­fal. Egészen újszerű megoldás. Az igazgató karonfogva kísérte az irodájába. Ott azután hosszas­­san beszélgettek. Az újításról — mert azt mondják, hogy az —, amiért még pénzt is kap. Meg a munkáról, és a munkásokról. Az öregekről is. A szíve körül olyan zsongító jó érzés melegítette. Búcsúzóul az igazgató egy kis kartont nyújtott át. „Állandó be­lépő”, olvasta rajta a betűket, s e betűk most — úgy tűnt kü­lönös szép fénnyel ragyogtak rá Újra idetartozik! Szükség van rá Várják, mert sok a tennivaló, kell a segítség. Ezt mondták a betűk és a sok tisztelettel felé forduló tekintet. Amikor az utcára lépett kék égbolt mosolygott rá. A ma­gasban fehérszárnyú galambok köröztek. Csodálatosan szép vol minden. Újra sütött a nap ... Tasnádi Emil N­ÉPSZAB­AD­S­ÁG 3 A Magyar Népköztársaság kormányának nyilatkozata az Észak-Atlanti Szövetség Tanácsának ülésszakával kapcsolatban A Szovjet Szocialista Köztársa­ságok Szövetségének kormánya március 29-én nyilatkozatot tett abból az alkalomból, hogy az Észak-Atlanti Szövetség Tanácsá­nak rendes ülésszakát április 2-ára összehívták Washingtonba. A Magyar Népköztársaság kormá­nya tanulmányozta a Szovjetunió kormánya által a szóban forgó nyilatkozatban tett javaslatokat, s álláspontját a következőkben összegezi. A Magyar Népköztársaság kor­mánya melegen üdvözli a szovjet kormány március 29-i nyilatkoza­tát, s úgy véli, hogy az abban fog­lalt javaslatok teljes egészükben alkalmasak a világ népei, köztük a magyar nép érdekeinek megfe­lelően a nemzetközi feszültség enyhítésére, az államok közti bi­zalom légkörének megteremtésé­re és megerősítésére. A szovjet kormány őszinte bé­­keakaratát bizonyítja az Észak-Atlanti Szövetség tagál­lamainak kormányaihoz inté­zett, az elmúlt években már több ízben megtett javaslatá­nak megismétlése a varsói szerződés tagállamai és a NATO-országok közt kötendő megnemtámadási szerződés megkötéséről, valamint, hogy a két szerződés szövegébe iktassanak pontot: az agresszortól meg kell vonni min­den nemzetközi támogatást. A magyar nép, amely egy em­beröltő alatt két ízben vérzett idegen érdekekért, átélte a horthysta ellenforradalmi rend­szer minden nyomorúságát, alig másfél évtizede vált valóban sza­baddá, alig több mint két éve há­rított el létérdekeire törő ellen­­forradalmi kísérletet, békében és biztonságban kíván élni. Megmá­síthatatlan akarata, hogy a nép igazi otthonává lett hazájában felépíti a szocialista társadalmat, s hogy független államát megvédi. A szocializmust építő társadalom­ban — a nép tudatos ellenségeinek szánalmas csoportjától eltekintve — nincs egyetlen ember sem, aki érdekelt volna egy új világhábo­rú kirobbantásában. A Magyar Népköztársaság kormánya a nép érdekeitől és akaratától vezérel­tetve éppen ezért teljes súlyával támogatja a Szovjetunió kormá­nyának a nemzetközi biztonság megnövelésére, a tartós béke meg­teremtésére tett fenti kezdemé­nyezését és — a varsói szerződés tagállamaként — kész a NATO- országokkal kötendő megnemtá­madási szerződés aláírására. A Magyar Népköztársaság kormánya egyetért azzal is, hogy e szerző­dések szövegébe iktattassék meg­felelő rendelkezés: az agresszorok­­tól meg kell tagadni minden nem­zetközi támogatást. A Magyar Népköztársaság kor­mányának véleménye szerint a varsói szerződés és az észak-at­lanti szerződés államai közti meg­nemtámadási szerződés megköté­se egyúttal kedvező talajt te­remtene a világbéke szempont­jából legfontosabb, megoldásra megérett nemzetközi kérdések rendezésére békés tárgyalások útján. A magyar nép érdekei min­denek előtt azt követelik, hogy a német kérdés rendeződjék a kontinens biztonságának, a történelmi tapasztalatoknak messzemenő figyelembevételé­vel, az Európa népeinek bé­kéjét olyannyiszor feldúló né­met militarizmus végleges megfékezésével. A Magyar Népköztársaság or­szággyűlése február 18-i határoza­tában felhatalmazta a kormányt, hogy vegyen részt a német kér­dés rendezésére összehívandó konferencián; a kormány tagjai és képviselői már ismételten sík­­raszálltak a Németország — akár egy esetleges konföderáció akár a történelem során kialakult két német állam — képviselőivel kö­tendő békeszerződés mellett. Tizennégy év telt el a hitlerista Németország szétzúzása óta. Itt a legfőbb idő a háború maradvá­nyainak végső felszámolására. A Magyar Népköztársaság kormá­nyának szilárd meggyőződése, hogy a Szovjetunió kormányának a német kérdés rendezésére elő­terjesztett javaslatai reális alapot nyújtanak mind a békeszerződés megkötésére, mind Nyugat-Berlin státusának rendezésére. E javas­latok elfogadása nem ellentétes egyetlen nép, egyetlen békeszere­tő kormány érdekeivel sem. Ugyancsak Európa, a világ népeinek ér­dekeit, a nemzetközi bizton­ság javát szolgálná a szovjet kormány és más szocialista kormányok által már koráb­ban is előterjesztett javasla­tok elfogadása, az atom- és hidrogénfegyverek törvénytelenné nyilvánítása és az államok fegyverzetéből való ki­iktatása, az e fegyverekkel vég­­zett kísérletek örök időkre szóló eltiltása, a közép-európai atom-, hidrogén- és rakétafegyverektől mentes övezet megteremtésére tett lengyel kormányjavaslat el­fogadása, a hagyományos fegy­verzet szintjének és a fegyveres erők létszámának lényeges csök­kentése, az európai államok terü­letén állomásozó külföldi csapa­tok létszámának csökkentése. A Szovjetunió és a varsói szerződés többi tagállamai nemcsak javas­latokat tettek e tárgyban, hanem egyoldalúan tettekkel is alátá­masztották békés szándékaikat. A Szovjetunió több ízben csökken­tette fegyveres erőinek létszámát és a varsói szerződés értelmében egyes országok területén tartóz­kodó csapatainak jelentékeny ré­szét kivonta. A varsói szerződés többi tagállamai — köztük Ma­gyarország — ugyancsak több íz­ben csökkentették saját fegyve­res erőik létszámát. A Szovjet­unió egyoldalúan felfüggesztette az atom- és hidrogénfegyverek­kel végzett kísérleteket és csak azután kényszerült újabb kísérle­tek végzésére, hogy a nyugati ha­talmak tovább folytatták kísérlet­­sorozatukat. A sor most a NATO-országok kormányain van. A szovjet kormány békesze­rető javaslatainak elfogadásá­val, vagy hasonló célok eléré­sét szolgáló javaslatok tételé­vel bebizonyíthatják, hogy a maguk részéről valóban ké­szek a hidegháború felszámo­lására és a vitás nemzetközi kérdések békés rendezésére. A Magyar Népköztársaság kor­­mánya üdvözli a Szovjetunió kor­mányának állhatatos kiállását a nemzetközi kérdések rendezését valóban előmozdító legfelsőbb szintű értekezlet összehívásáért, valamint azt a mély felelősségér­zetről tanúságot tevő hajlékony­ságát, hogy hajlandó részt venni a NATO-hatalmak által május 11- re javasolt külügyminiszteri érte­kezleten, a német békeszerződés és a nyugat-berlini helyzet meg­tárgyalása céljából. A magyar nép békeakaratát is­merve, a Magyar Népköztársaság kormánya teljes erejével küzd a megoldásra megérett nemzetközi kérdések rendezéséért, s éppen ezért úgy véli, hogy a Szovjet Szo­cialista Köztársaságok Szövetségé­nek kormánya által tett javasla­tok, illetve a NATO-hatalmak ál­tal esetleg teendő, hasonló ered­ménnyel kecsegtető előterjeszté­sek elfogadása, a születendő meg­egyezés kedvező hatást gyakorol­nának az egész nemzetközi hely­zetre és megteremtenék Európá­ban az általános béke és bizton­ság korszakának előfeltételeit. (MTI) Világszerte készülődnek a bécsi VIT-re A Demokratikus Ifjúsági Világ­­szövetség titkárságának tájékoz­tatása szerint már több mint ezer­ különböző világnézetű ifjúsági szervezet jelentette be részvételét a bécsi VIT-re. A megnyitó ünnepségen mint­egy tízezer osztrák fiatal vesz majd részt. Ausztriában röplapo­kat, füzeteket bocsátanak ki, amelyben a Világifjúsági Találko­zó jelentőségét ismertetik. A VIT jegyében különféle sportesemé­nyeket rendeznek. Pünkösdkor határtalálkozókat is tartanak a szomszédos országok fiataljaival. Franciaországban számos ifjúsági szervezet készül a Világifjúsági Találkozóra. Többek között fiatal színészcsoportok is bejelentették, hogy részt vesznek a fesztivál francia műsorának előkészítésé­ben. Anglia több nagyvárosában az ifjúság részére bemutatták a moszkvai VIT-ről készült filmet. A Német Szövetségi Köztársa­ságból küldöttség utazott Bécsbe a VIT előkészületeinek megbeszé­lésére. A nyugatnémet küldöttség már összeállította a kulturális műsort. Svédországban is meg­kezdődtek az előkészületek. VIT- alapot létesítettek, amelynek nö­velésére úgynevezett VIT-ken­­dőket készítettek és ezeket elad­ják. Ezenkívül „kilométerjegye­ket” is árusítanak: kiszámítot­ták, hogy egy svéd koronáért egy gyarmati fiatal egy kilométerrel közelítheti meg Bécset. Az így összegyűjtött pénzt a Világifjúsá­gi Találkozó anyagi alapjára fize­tik be. (MTI) A Trybuna Ludu a Magyar Tanácsköztársaság 40. évfordulójának ünnepségeiről A Trybuna Ludu hétfői száma beszámolót közöl Jan Szydorczik és Leon Zielenec, a lengyel párt- és kormányküldöttség tagjainak tollából a Magyar Tanácsköztár­saság 40. évfordulója ünnepségei­ről.

Next