Népszabadság, 1960. december (18. évfolyam, 285-310. szám)
1960-12-25 / 306. szám
1960. december 25. vasárnap NÉPSZABADSÁG A szénbányászat teljesítette idei tervét 26 millió tonna szén jött felszínre Több mint félmillió tonna lesz a túlteljesítés A szénbányászat szombaton, a reggeli órákban teljesítette eddigi legnagyobb, 1960. évi, 26 millió tonnás termelési tervét. A termelés napi átlaga 86 666 tonna szén volt. A munkának ez az üteme biztosíték arra, hogy az év végéig hátralevő hat munkanap alatt a dolgozók kitermelik azt az 570 000 tonna szenet, amelyet terven felül vállaltak. A határidő előtti tervteljesítés nem volt könnyű, mert az utóbbi hetek esős időjárása több helyen napokra megbénította a külfejtések munkáját, és ez jelentős termeléskiesést okozott. A mélyművelésű bányák dolgozói azonban pótolták a hiányt. A jó tervteljesítés elsősorban a komlói, a pécsi, a várpalotai, a közép-dunántúli, a dorogi, a borsodi és a nógrádi szénbányászati tröszt derekas munkájának tulajdonítható. Kedvezően alakult a termelés gazdaságosságát leginkább előmozdító összüzemi teljesítmény is; a műszakonként egy főre jutó széntermelés a tavalyi 991 kilóról körülbelül 1028 kilóra emelkedett. Ez azt jelenti, hogy a termelésnövekedést kétharmad részben a termelékenység fokozásával érték el a bányák. (MTI) Gazdasági egyezmények Magyarország és az Egyesült Arab Köztársaság között A Magyar Népköztársaság és az Egyesült Arab Köztársaság kormányküldöttségei között, a két ország gazdasági kapcsolatait szabályozó hároméves kereskedelmi és fizetési egyezmény keretében, az 1960 májusában tartott megbeszélések alapján, december 8- tól vegyesbizottsági tárgyalások folytak Kairóban. A két ország közötti kereskedelmi kapcsolatok több kérdését szabályozó és a forgalom fejlesztését elősegítő megállapodásokat, valamint hitelegyezményt írtak alá. Magyarország vállalta, hogy az EAK egyiptomi és Szíriai tartományának iparfejlesztését szolgáló egyes igények kielégítéséhez nehézipari berendezések és beruházási javak szállítására szóló ötéves törlesztéses hitelt nyújt, alacsony kamattal. Az EAK kormánya ezzel szemben kedvező feltételeket biztosított az ellentételként szállítandó nyerspamut és egyéb áruk vásárlására. A jegyzőkönyvet és a hozzá csatolt megállapodások okmányait december 22-én, Kairóban a Magyar Népköztársaság kormánya nevében Baczoni Jenő külkereskedelmi miniszterhelyettes, az Egyesült Arab Köztársaság kormánya nevében pedig Lutfi el Bana, a gazdasági minisztérium államtitkára írta alá A magyar kereskedelmi delegáció december 23-án visszaérkezett Budapestre. (MTI) máshonnan négy egyforma étkészletet kaptak. Az állam állandó gondoskodást vállalt az ikrek felett. Havonta kapnak 800 forintot, évenként téli ruhát, nyári ruhát, váltás fehérneműt, cipőt, szandált. Ezt már nem kapja a többi sokgyermekes család, ezt a négy fiú „kereste” meg azzal, hogy egyszerre jöttek négyen. Amíg kisebbek voltak, a „keresztapa” Kaposvári Tanács is adott havonta 600 forintot. Ezt most, hogy felcseperedtek, már nem kapják, hiszen van még sok többgyerekes család, akiknek „ikerjárandósága’’ sincs. Ezek jobban rászorulnak a szociális segélyre. A kétszobás erdészházacska körül ott az aprójószág, az ólban a hízó, az istállóban a tehénke, tejre, vajra, tojásra nincs gond, természetesen az édesanya — s a szorgalmasan segítő gyerekek — ezért keményen megdolgoznak. Együtt vannak a munkában, a szórakozásban is. Amikor apu vágja a fát, a kicsik segítenek behordani. Ők is tudnak fűrészelni, a talicskával meg már egészen úgy bánnak, mint egy igazi felnőtt. Az egész évben szorgalmasan gyűjtenek is Csordásék. Gurulnak a forintok az iskolatakarékba, a gyerekek takarékbetétkönyveibe. Tavaly összesen 1200 forintot raktak össze. Aztán döntött a családi tanács. Ebből lett a diafilmvetítőgép, a harmincnyolc film, társasjáték, cipő — hosszú az út az erdészháztól az iskolába, többet is elnyűtnek egy évben a gyerekek —, s ebből utazott az egész család az ikrek szülőfalujába, Nagytoldipusztára a nagyszülőkhöz. Sietni kell az osztályterembe, hamar ki kell javítani azokat az intőket, veszik a kabátjukat az ikrek. Nincs itt keresgélés, egyezkedés, az egyik — megint ki tudja melyik — odakiált a fogasnál szorgoskodónak: — Dobj ide egy kabátot. A négy egyforma kis irhabunda tulajdonosainál valóban értelmetlen lenne az, hogy „dobd ide az én kabátomat”. Az egy kabátban van egy sál, egy pár kesztyű, és teljesen mindegy, hogy melyiket veszik fel. Végre minden kabát gazdát talál, gyorsan belenéznek a táskákba, mert azokat már ők is csak a füzetek cimkéiről ismerik fel, aztán rohanás, mert fogalmazási óra következik. Indulás! * Állok, még mindig utánuk nézek, pedig már elviharzottak. Valami mintha a torkomat fojtogatná. De jó látni ennyi boldogságot egyszerre... Az asszonyra pillantok. Mosolyog. Faludi András Aláírták a magyar-osztrák közúti egyezményt A Közlekedés- és Postaügyi Minisztérium, valamint az osztrák kereskedelmi és újjáépítésügyi minisztérium delegációi között Bécsben december 19—21 közt tárgyalások folytak a kölcsönös közúti szállítások ügyében. A megbeszélések — mindkét fél közlekedéspolitikai érdekeinek figyelembevételével — jó egyetértésben fejeződtek be, s olyan megállapodások aláírásához vezettek, amelyek lényeges könnyítéseket tartalmaznak a közúti áruszállítás részére. (MTI) A Sorsfordíló idején mikor a felszabadulás után pár esztendővel azt kellett eldönteni, hogy merre fejlődjön a magyar mezőgazdaság, csak egyetlen helyes lehetőség kínálkozott: megteremteni, kialakítani a szocialista mezőgazdasági nagyüzemeket. Azóta valamivel több mint tíz esztendő telt el. E tíz év során nemcsak a falusi embereknek, hanem hazánk egész társadalmának is rendszeresen napirenden levő kérdése volt a mezőgazdaság szocialista átszervezése. Ma is ez van — talán jobban, mint eddig bármikor — a politikai és gazdasági élet középpontjában. Az utóbbi két esztendőben meggyorsult az átalakulás üteme, s ott tartunk, hogy az előttünk álló télen befejezhetjük a szövetkezetek tömeges szervezését. A korszerűen gazdálkodó, jól felszerelt mezőgazdasági nagyüzem már nem vágyálom többé. Az igaz, hogy a szövetkezet megalakulása nem tünteti el egy csapásra a tegnapot, nem varázsolja elő az olajozottan működő, gyárszerű szervezettséggel, s termelékenységgel dolgozó gazdaságot, de sorsdöntő kezdeti lépést jelent. A kommunista pártok Moszkvai Nyilatkozata a mezőgazdaság szocialista átszervezéséről, mint a szocialista építés legnehezebb feladatáról beszél. E munka hazánkban még nem fejeződött be, de annyi bizonyos, hogy a sorsdöntő lépéseket már megtettük, s helyesen tettük meg. Van gond a mezőgazdaságban — ezt mindenki tudja —, de hogy munkásosztályunk és parasztságunk, egész társadalmunk jól „írja” a magyar mezőgazdaság új történelmét, az ma már hitelesen megállapítható. Sok mindent lehetne említeni, ami ezt bizonyítja. A legdöntőbb talán mégis az, hogy miközben a mezőgazdaság szocialista átalakításán tíz- és százezrek fáradoztak, a mezőgazdasági termelés is fejlődött. Akadtak emberek, akik, amikor 1958-ban hangsúlyosabban került szóba a mezőgazdaság szocialista átszervezése, abból indultak ki, hogy az átszervezés idején visszaesik a termelés. Volt okuk erre? Volt. Joggal mondták, hogy a kisparaszti életkörülmények közül nagyüzembe kerülő ember jó ideig nem találja a helyét. Ismeretlenek előtte a nagyüzemi gazdálkodás különböző problémái, nem tudja, milyen módon is lehet a legjobban megszervezni a munkát, s nem ismeri a több ezer holdas gazdaság üzemszervezésének legalapvetőbb teendőit sem. Az is igaz, hogy több tízezer szakember szükséges ahhoz, hogy minden mezőgazdasági nagyüzem vezetése rendben legyen. Nyilvánvaló, hogy sokmilliárdos beruházás, az anyagi javak tömege kell a nagyüzemi termelés feltételeinek megteremtéséhez. S a kétkedők jogosan hivatkoztak az ötvenes évek elejére is, amikor hazánkban nagyobb számban alakultak termelőszövetkezetek, s csökkent a termelés színvonala. Nagyon jól ismerte a mezőgazdaság valóságos helyzetét, s a korábbi tapasztalatokat a párt és a kormány is. Mégis azt mondta: megvan a lehetősége annak, hogy a szocialista átszervezéssel egy időben növekedjék a mezőgazdasági termelés színvonala. Nagy munkát, jó vezetést, okos gazdaságpolitikát követel a feladat megvalósítása, de érdemes a fejét törni, érdemes fáradozni. Az eddigi erőfeszítések sikeresek voltak. Nem a kétkedőket, hanem a pártot, a kormányt igazolták, s hazánkban először teljesítette a mezőgazdaság a kettős feladatot. A mezőgazdaság szocialista szektorának aránya szántóföldjeinken az idei nyár közepére elérte a 77 százalékot. S miközben több mint négymillió holddal nőtt a szövetkezetek területe és 600 ezren felül van az új szövetkezeti tagok száma, a hároméves terv mezőgazdasági termelési feladatait valamivel még túl is teljesítettük. Hozzá kell ehhez tenni, hogy a hároméves terv évente négyszázalékos termelésnövekedést írt elő, ami jóval nagyobb az előző esztendők fejlődési üteménél. Kétségtelen és letagadhatatlan jele ez annak, hogy hazánkban a szövetkezetek gyorsan megszilárdulnak, s azok az intézkedések, amelyek a mezőgazdasági termelés növelését, a szövetkezetek gazdasági, politikai megszilárdítását szolgálják, jók. A mezőgazdasági termelés 12 százalékos fejlődése alapozta meg a felvásárlás és a mezőgazdasági export sikereit. Tény, hogy a felvásárlás hároméves tervét az idei gyengébb termés miatt a mezőgazdaság nem tudta teljes egészében teljesíteni. Azonban a számítások szerint mindössze 0,2 százalékkal marad el az előírt 16 százaléktól. Az ötvenes évek elejével szemben tehát ma az a helyzet, hogy a mezőgazdaságban a termelés is fejlődik, s a mezőgazdaság árutermelése is nő. Ez pedig mindenekelőtt a tsz-eknek köszönhető. A párt és a kormány nagyon sokat tett azért, hogy a tsz-ek gyorsan megszilárduljanak. Törődött azzal, hogy az öntudatot növelő, a közösség érdekeinek felismerését segítő szó eljusson az emberekhez. A gazdaságpolitikának egyik alapkérdése lett a kellő módon érvényesülő anyagi érdekeltség, amely a munkafegyelem erősítését, a termelés növelését szolgálta. Akár a premizálásról, akár a kapásnövények területfelosztásáról, akár az asszonyok, fiatalok munkába vonásáról volt is szó, mindig lehetőséget teremtettünk az adott helyzetnek a tagok, a szövetkezet érdekeinek megfelelő intézkedések meghozatalára. Miközben a közös gazdaság megerősítéséhez nagy segítséget kapott a szövetkezeti tagság, nem feledkeztünk meg azoknak a termelési lehetőségeknek a kihasználásáról sem, amelyeket a háztáji gazdaságok nyújtanak. Lehet, hogy azoknak, akik nem ismerik jól a falut, vagy a mostani falusi viszonyokat, mindezek részletkérdéseknek látszanak, de az igazság az, hogy amikor a politika alapjában helyes, akkor a részletkérdések megoldása dönti el, milyen lesz az eredmény. Senki nem állítja, hogy most már a mi mezőgazdaságunkban minden a legnagyobb rendben van. Nem ülünk lakodalmat azért, mert a mezőgazdasági termelés számára a legnehezebb idő■ szakot — az átszervezés időszakát — eddig alapjában sikeresen oldottuk meg. De joggal vagyunk : büszkék arra, hogy mezőgazdasági guruk, amely annyi megpróbálta■tást ért meg az elmúlt másfél évtizedben is, biztos úton halad. A holnapot — bármilyen szépnek ígérkezik is a magyar mezőgazdaságban — csak a ma teendőinek megoldásával készíthetjük elő. Bármennyi tény is mutatja, hogy mezőgazdaságunk egészséges, helyes úton jár, vannak gondjaink a termelésben is, s az ellátásban is. Az ok nemcsak az, hogy az idei kedvezőtlen időjárás nagy veszteségeket okozott. Ettől függetlenül mezőgazdaságunk teljesítette a hároméves terv feladatait. De a fogyasztás gyorsan növekedik, az igények mind nagyobbak, s teljes kielégítésükre egyelőre — egyik-másik terményből — nincs mód az év minden időszakában. Nincs mód, mert annak az új világnak, amely falun születik, társadalmi, gazdasági alapjait csak most rakjuk le. Ez a leglényegesebb. S még valami. Nem minden szövetkezetünk egyforma. A több mint négyezer szövetkezetből három és fél ezer szépen fejlődik, nap nap után sikeresen birkózik meg az újabb és újabb feladatokkal, amelyeket a gazdálkodás, a nagyüzem kialakítása követel. Néhány száz szövetkezetben viszont lassabban találtak rá az egyenes útra, s százegynéhány jelentős gazdálkodási hibákkal küszködik. Ezer és ezer eset mutatja, hogy ha van is rossz szövetkezet, olyan egy sincs, amelyet aránylag rövid idő alatt ne lehetne rendbehozni. Megfelelő szakemberek, helyes politikai munka, a társadalom, a patronálok segítsége pár hónap, rosszabb esetben egy-két év alatt csodákra képes még ott is, ahol összekuszálódtak az építőmunka szálai. Természetesen a gyenge szövetkezetek igénylik a legnagyobb segítséget. Azok, amelyek megkésnek a növényápolással, az időszerű munkákkal, amelyekből elkívánkoznak a fiatalok, ahol alacsony a termelési színvonal, s az esztendő végén kicsi a jövedelem. Ha már itt tartunk, érdemes megjegyezni, hogy azok, akik városból falura járnak segíteni, legtöbbször ilyen tsz-ekbe mennek, ezekben szerzik a tapasztalatokat, s jó páran ezekből is általánosítanak, így aztán hamis képet alkotnak maguknak. Ma nálunk senki nem fél az igazságtól, akkor sem, haa mezőgazdaságról van szó. Gondjaink egy nagyszerű s eredményes munka közben adódó gondok, amelyek a párt politikájának követésével, megvalósításával még most, a mezőgazdaság szocialista átszervezésének időszakában is leküzdhetők. A magyar termelőszövetkezeti mozgalom mögött alig áll több idő, mint egy évtized. A magyar mezőgazdaság egész helyzete, a termelés alakulása s a falu politikai helyzete egyértelműen igazolja, hogy ennek az időszaknak még egyetlen részében sem volt olyan eredményes a munka, mint ötvennyolc óta. Az idei ősz sok gondot okozott a mezőgazdaságban, a sok eső rendkívül hátráltatta a munkákat. Ennek ellenére a tavalyinál valamivel több kenyérgabona vetőmagja került földbe, s ez bizony a szövetkezeteknek köszönhető. Az új gazdasági épületek tízezrei, a korszerű nagyüzemi gazdálkodás mind határozottabb körvonalai, a kulturális élet pezsgése, a hallatlanul megnövekedett tanulási vágy, a növekvő tudás szebbé teszi a mát, s nagyszerű holnapot teremt minden faluban. A mezőgazdaságban lezajló forradalom a maradiság, a mozdulatlanság helyére mást, emberibb életet hoz. Az a jogos panasz, amelyet a haza jövendőjéért aggódó emberek oly sokszor elmondtak a mezőgazdaság elmaradottsága miatt, lassacskán a múlté lesz. Most változik a paraszti világ, most fordul mezőgazdaságunk arra az útra, amelyen a világ legfejlettebb mezőgazdasággal rendelkező országait el lehet érni. S a sorsforduló idején biztosak, helyesek a lépteink. Almási István 7