Népszabadság, 1961. december (19. évfolyam, 285-309. szám)
1961-12-01 / 285. szám
2 Egy hónappal az év vége előtt: Munkaversenysikerek a Chinoinban - Csepeli tennivalók - Túlteljesíti exporttervét a Budapesti Orvosi Műszergyár • Nagy jelentőségű szervezési intézkedések Győrött és a Dunai Vasműben Az esztendő utolsó hónapjának küszöbén a budapesti és a vidéki gyárakból érkező jelentések azt igazolják: a műszaki és fizikai dolgozók mindenütt nagy erővel dolgoznak az ötéves terv teljesítésén. A Chinoin Gyógyszer- és Vegyészeti Termékek Gyárában az évi terv összeállításánál minden úgynevezett rejtett tartalékot figyelembe vettek, nem „spekuláltak” arra, hogy ami kimarad a tervből, azt majd év közben felajánlják. Ennek ellenére nem a dolgozók lelkesedésének hiányán, hanem például az antibiotikumok gyártásánál jelentkező váratlan nehézségeken múlott, hogy félévi tervüktől 0,4 százalékban elmaradtak. A második félévben aztán „rákapcsoltak”, és a munkaverseny felélénkítésével, a szocialista brigádok példamutatásával, az utóbbi időben bizony elhanyagolt exportbrigádok újjászervezésével, termelékeny technológiák alkalmazásával nemcsak elmaradásukat pótolták, hanem a harmadik negyedév végén 107,2 százalékra teljesítették exporttervüket, s ez a szám a tizedik hónap végén 108 százalékra növekedett. Ráadásul decemberben több új készítmény gyártását futtatják fel. A Csepel Vas- és Fémművek várható tervteljesítését vizsgálva mindjárt kitűnik, hogy a gépgyártó vállalatok kisebb, a kohászati vállalatok pedig jelentős mértékben túlteljesítik az évi tervet. Szép sikereket értek el a gyártás programszerűségének jobbá tételénél is. Persze, az év hátralevő részében van azért még jócskán tennivalójuk. Sok teendő vár még a csepeli munkásokra, mérnökökre, hogy exporttervüket minden részletében teljesíteni tudják. Különösképp vonatkozik ez például a csőgyárra, ahol népgazdasági érdekekből év közben módosítani kellett az exporttervet. Elmaradtak az önköltségcsökkentési terv teljesítésével, különösen a Csepel Művek kohászati vállalatainál. Az anyagkihozatal nagyobb mérvű javításával, a megnövekedett készletek csökkentésével igyekeznek például javítani munkájukon. Bizony akadtak év elején a Budapesti Orvosi Műszergyárnál, akik hitetlenül csóválták a fejüket annak láttán, hogy tervük 72 százalékkal nagyobb a tavalyinál. (Ilyen nagyarányú termelésnövekedést eredetileg csak 1965-re terveztek.) Termelésnövekedésük teljes egészében exportra megy. De a kétkedőkre azóta alaposan rácáfoltak a gyár dolgozói, akik ráadásul még azt is vállalták, hogy az év végi szállítási nehézségek elkerülésére korábban teljesítik exporttervüket. Ígéretük megvalósítására azt a jól bevált módszert alkalmazták, hogy exportkötelezettségükből minden hónapban „előbbre hoztak” egy-egy tételt, így érték el, hogy előreláthatólag december 5-én be tudják fejezni idei exporttervüket. S utána — ráadásként — négymillió forint értékű műszert gyártanak exportra — terven felül. Több új gyártmányuk első sorozatát is decemberben készítik el a műszergyáriak. Nem ilyen rózsás a helyzet a győri Wilhelm Pieck Vagon- és Gépgyárban. A háromnegyed évi terv teljesítésével még nem volt semmi baj, most azonban a gép- gyáregységnél és a motorgyáregységnél nem lebecsülendő elmaradás okoz gondot. A gépgyáregységnél például 10 keskeny nyomközű Diesel-mozdony szerelése az adósság. Igaz, hogy nem érkeztek meg idejében az import hidraulikák. Most, az üzemi pártszervezet segítségével is, olyan új munkaszervezési, munkaátcsoportosítási feladatokat oldottak meg, amelyek remélhetőleg meghozzák a kívánt eredményt, ami azt jelenti, hogy az évi terv teljesítése mellett a nagyobb típusú, 270 lóerős mozdonyok nullsorozatát is legyártják. A motorgyáregységnél ugyancsak intézkedési tervet dolgoztak ki az elmaradások pótlására. A vagonüzemben még ez évben át akarják adni a Szovjetuniónak a légkondicionáló berendezéssel ellátott vasúti személykocsik első sorozatát. Ugyanakkor a győriek megfelelő mennyiségű félkész termékkel biztosítani akarják a zökkenőmentes átmenetet az 1962-es évre. Az év első tíz hónapjában egyenletesen, gazdaságosan dolgoztak a Dunai Vasmű munkásai, mérnökei, s 2,3 százalékkal túl is teljesítették tervüket. Ráadásul a termelésemelkedést 80,3 százalékban a termelékenység növelésével érték el. Nyersvasból mintegy ötezer, acélból körülbelül 10 ezer tonnával termeltek többet a tervezettnél. Sikereik forrását a műszaki fejlesztésben és a széleskörű munkaversenyben látják A martinacélműben most a technológiai fegyelem további megszilárdítására törekszenek, hogy az utóbbi időben némileg megemelkedett selejtet a tavalyi alacsony szintre szorítsák vissza. A nagyolvasztó műben decemberben 2200 tonna vasat akarnak terven felül gyártani, hogy teljesítsék évi 7200 tonnányi felajánlásukat is. A meleghengerműben külön ütemtervet készítettek a finomlemez kikészítésénél mutatkozó elmaradás pótlására, és azt röpgyűléseken megtanácskozták a dolgozókkal. (MTI) URBÁN ERNŐ: (17.) ( Filmregény) Tapasztóné csak liheg, piheg. A fejét úgy félrehajtja, mintha kimarjult volna a nyaka s csak a legnagyobb erőfeszítés árán tudja elsuttogni: — Eresszen, maga... rettenetes ember! — Értem — feszíti tovább a húrt a betyár íze. — Tizenhat hold és ehhez tizennégy darab marha. Gyönyörű. De arra gondolt-e már, hogy... Tapasztóné nem bírja tovább. Az arca lángol, ájulás környékezd s reszkető szájjal mondja: — Inkább... százszor a... szimpla agitációt. Eresszen, elvtárs, őze azonnal elengedd. A karját is nyújtja, hogy a lehető legilledelmesebben a helyére kísérje vissza. — Az más — mondja faképpel. — Akkor szomó az előleg. Csak a reggelit zötyögtettük le, „elvtársnő”. 32. Tapasztó kiöntötte a szívét, * végzett odisszeája elmesélésével , mintegy végső bizonyságul mondja, miközben a Mihom-nemzetség bálványkodása mellett — akik egy szavát se hiszik — Ederics öklére borítja a tenyerét. — Hidd el, már élni sincs kedvem — mondja. — Az éjjel is szénaboglyában kellett éjszakáznom, sajnos. — Na ja —, bólogat Ederics. — Ha egyszer... illegális ember vagy. — Fafejű! — ordít föl Tapasztó. — Nem érted? Én ... — Hogyne érteném! — méltatlankodik Ederics. — Boglyában óccakáztál Hogy megszánjon, könnyek közt fogadjon, aki hülye ... De mi nem vagyunk hülyék. Mi ezzel vártunk, ezzel fogadunk. pajtás. A Tapasztónak szánt belépési nyilatkozatra kopog, majd egy kurta kis téntaceruzát kotorva ki a mellényzsebéből, a lehető legtermészetesebb hanghordozással mondja: — Itt írjad alá. Tapasztó egy pillanatra megkövül, a szeme is üveges lesz, majd megtört, csikorgó hangon: — Jól van, aláírom — mondja. — De aztán engedsz, felkelhetek innét. — Na, hallod?! Erre Tapasztó fogja a téntaceruzát, gondolkodik, hogy uramteremtőm, mire volt jó a megfutamodás, a tenger töredelem, ha íme, a hetedik határban és sokkal csúfosabbul esik el, mintha otthoni kifüstölését csak megnevezte volna. Aztán ránt egyet a vállán, hogy úgy kell nekem, az is bolond, aki az egyenes helyett a görbe utat választja s gyors, határozott vonásokkal aláfirkantja a belépési nyilatkozatot. S kel is mindjárt föl és szinte megvidámodva mondja: — A kulcsot! — Hohó! — ugrik fel Ederics is, hogy cseréljen vele s a saját székébe nyomja vissza. — Hát az agitáció? — Miféle agitáció? — Az enyém, meg a tisztelt szomszédaidé! — mutat a Mihomnemzetségre. — Na hallod?! Ha más, ha a legbutább tahó is megkívánhatja, hogy kérleljék, hogy győzködjenek neki, én még úgy, én pláne megkívánhatom ... Sőt, megkövetelhetem. S meg is követelem, agitátor elvtárs! — És mi? — kakaskodik Mihom Dezső is. — A Mihom-nemzetség? Mi talán hátra maradjunk, mint a kutya farka? Elvégre... mink is fizetjük az adót. A mi pénzünk is benn van a maga ötvenezres jfrémiumában! így kell fölfogni a dolgot, Sándor bátyám! 33. Korán lezuhanó téli este. Tapasztóné villanyt gyújt, jó estét köszön, s azt mondja öze Pálnak, aki szemét erőltetve a tsz-alapszabályzat szövegét olvassa és felnéz a villanygyújtásra: — Hallom, hallgatom. Csak folytassa, gyöngyöm, özének már nyikorgós a hangja, jó ideje küszködhet szegény az állhatatos odafigyelést kívánó, száraz szöveggel. A szemét dörzsöli. Látszik rajta, hogy holtfáradt, s hogy úgyszólván csak a bőre tartja össze. Társai meg pláne kiestek a küzdelemből, hisz lámcsak a karjukra borulva alszanak. Juli sincs messze attól, hogy példájukat kövesse. Régi helyén, a rádió mellett gubbaszt, s akkorákat bókol, hogy orrát csaknem a térdébe üti. Ahogy villanyt gyújtott, Tapasztóné gondol egyet, mosolyog is mellé egy rafinált ravaszat, s ahelyett, hogy az asztalhoz ülne vissza, a szoba másik sarkába, egy széles ajtajú ruhásszekrényhez megy. Megnyitja, az ajtó mögé áll és cseppet se zavartatva magát — vetkezni kezd. Igaz, háttal van özének, de tudván tudja, hogy özével szemben ott a pohárszék, annak meg tükre van, amiben ha éppen akarja — s mert ne akarná — őze megláthatja vállának és telt karjainak egy-egy villanását. S meg is látja, el is akad menten az olvasásban. Juli szeméből is azon nyomban kirepül az álom. Mire Tapasztóné vérlázító csúfondárossággal így szól ki a szekrényajtó mögül: — Mi az, gyönyörűm? Éjfél sincs még és máris kifogyott a ez a fia? Őze elkapja tekintetét a tükörről, megrázza magát, próbál tovább olvasni, de ismét elakad. Ami nem is csoda, mert Tapasztóné befejezte a toalettcserét, kilépett a szekrényajtó mögül s egy fénylő-tapadó madasszépongyolában az ágyat kezdi vetni. S hacsak vetné! De hogyan veti? Ringva,rengve, hajladozva, hogy csak úgy duzzad-dagad rajta, ami a férfiszemnek a leginkább megnéznivaló. Végül is Öze nem tehet mást, oldalba böki a szomszédját, lelket ver belé s az alapszabályzat szövegére mutatva: — Itt hagytam abba — mondja. — Innen olvassa, Józsi bácsi. — He? — riad, ijedezik a köpcös kis öreg. — Hogyan? Még mindig nincsen vége? Ásít, nyújtózik, de azért szót fogad. Szivarzsebéből szemüveget hüvelyez elő, az orrára ülteti s bagyadozva, ujját is segítségül híva a sorok kíséréséhez, a szöveg olvasásába kezd. Ám alig vadássza össze az első körmondat szavait, álmából ébresztője, Őze Pál máris megbánja, hogy olvasásra szólította fel Ugyanis Tapasztóné eztán se hagy föl ingerlésével s egyre inkább zavarba hozza. Szólni egy szót se szól, de olyan szemeket vet hol rá, hol meg a dagadó párnás ágyra, hogy pillantásaival a félholtakat is feltámasztaná. A türelmét végül is az árgus szemekkel figyelő Juli veszti el. — De most már elég! — ugrik fel attól való féltében, hogy Bözse nénje utóbb még ágyban áll bosszút Tapasztó sógoron. —Úgyse írhatsz semminek se alá, mit szédíted az elvtársakat. Bözse?! — Micsoda? — replikáz Tapasztóné. — Hát a móring-föld, a hat hold, amit az esküvőmre kaptam? Az kié? A herkopáteré? Folytassa! — szól rá Józsi bácsira. — Gyerünk azzal az alapszabállyal, húsom. — Hát jó, így is jó. Bözse! De tudd meg: most én mozgósítom Balázst. Üzenek vele. Mindent megüzenek. Hát úgy vesd meg ... éjszakára a fejedalját! Pá! Azzal elrohan s így nem látja, hogy sarkon fordulása pillanatában Tapasztóné arcán elégedett mosoly ragyog fel. Hisz éppen ezt akarta, hogy megbotránkozzon s botránkozásában Tapasztóért üzenjen Juli. Így érthető aztán, hogy alig csattan be Juli után a kapu, magatartásában — az agitátorokat illetően — azonnal gyökeres változás áll be.(Folytatjuk.) NÉPSZABADSÁG 1961. december 1. péntek NAPI KOMMENTÁRUNK Egyszerűbb, áttekinthetőbb beruházási rendszer A beruházások tervezését és kivitelezését eddig nagyszámú minisztertanácsi rendelkezés és még ennél is több végrehajtási utasítás szabályozta. Ezek nagy részét az évek során főleg alkalomszerűen, egy-egy vitás kérdés rendezésére hozták, s éppen ezért nem ölelhették fel a beruházás folyamatának valamennyi összefüggését. Emiatt a beruházók és a kivitelezők sokszor viszszás helyzetbe kerültek, nem vagy legalábbis nehezen tudták tisztázni: vajon az egyes feladatok kinek a hatáskörébe tartoznak, elvégzésükért ki a felelős? Sok olyan jogszabály is érvényben volt a beruházásokkal kapcsolatban, amely már elavult, amelyet a gyakorlatban már nem is lehetett betartani, és amelyeket éppen a beruházások megvalósulása érdekében kellett elvetni. Ez természetesen olyan egészségtelen helyzetet teremtett, amely sértette a szocialista törvényességet is. A második ötéves terv beruházási feladatainak jobb előkészítése és megvalósítása érdekében most a kormány az Országos Tervhivatal, a Pénzügyminisztérium és az Építésügyi Minisztérium előterjesztésére rendeletet hozott a beruházások és a felújítások rendjének átfogó szabályozására. A rendelet felszámolja az eddig kialakult ellentmondásokat, átfedéseket, párhuzamos intézkedéseket, s emellett lehetővé teszi, hogy az egyes beruházások jellegéből adódó szakmai különbségek is érvényre jussanak. Az új rendelet csak olyan módosításokat tartalmaz, amelyek nagyobb szervezeti változtatás nélkül végrehajthatók, amelyeknek előfeltételei már megvannak, vagy a közeljövőben biztosíthatók. A rendelet — az ún. „beruházási kódex” — megjelenésével egyidejűleg hatályon kívül helyezték a beruházásokat eddig szabályozó rendeleteket és ezzel a beruházási joganyag mintegy negyedére csökkent. A beruházások és a felújítások újonnan szabályozott rendje az eddiginél szorosabb kapcsolatot teremt a népgazdasági és a gazdasági-műszaki tervezés, a területi tervezés között, és a beruházásban érdekelt szervek tervszerűbb együttműködését biztosítja. A beruházási programot a jövőben mind gazdaságilag, mind műszakilag megalapozottabban kell készíteni, s ezáltal feleslegessé válik további olyan költséges és időigényes külön dokumentumok kidolgozása, mint például az úgynevezett tervezési feladat. Az előkészítő munka javítását szolgálja továbbá az új tervpályázati rendszer is, valamint az, hogy az értékhatár feletti beruházásoknál már a kivitelezés megkezdése előtt kapacitásszerződést kell kötni. Ez jobb az eddig alkalmazott, szankciók nélküli keretszerződésnél, s biztosítja a tervező, a kivitelező és a megrendelő legszorosabb együttműködését. Az építési szerződéseket ezentúl nem évenként újabb és újabb viták eredményeként, hanem egyszerre, az egész beruházás időtartamára, összegére és munkálataira kell megkötni. Az új rendeletben kötelezővé tették valamennyi üzembe helyezett beruházás gazdasági és műszaki elemzését is. Az egyéb módosításoknak megfelelően, a pénzügyi elszámolás rendszerét, az adminisztrációt is több vonatkozásban egyszerűsítették. Ez, azonkívül, hogy gyorsabbá, ellenőrizhetőbbé teszi az ügyvitelt, biztosítja a pénzügyi fegyelem eddiginél következetesebb betartását is. A rendelet nem szabályozza a beruházásoknál alkalmazott anyagi ösztönzési rendszereket. Azzal azonban, hogy a beruházások tervezése és megvalósítása megalapozottabbá, áttekinthetőbbé válik, megteremti a szabályozáshoz szükséges feltételeket. Nem érinti lényegesen a rendelkezés a tervezői és kivitelezői hatáskörök sok vitára alapot adó kérdését sem, mert e hatáskörök átrendezése elkerülhetetlenül olyan átszervezésekkel járna, amelyeket éppen a beruházási munka megjavítása végett el kell kerülni. A. É.