Népszabadság, 1963. július (21. évfolyam, 152-177. szám)
1963-07-04 / 154. szám
Családok sorsa, felelősség, társadalmi kötelezettség Hozzászólások egy levélhez Június 37-én közöltük Réz Istvánné budapesti olvasónk levelét. Arról írt, hogy férje meggondolatlanul el akarja hagyni családját, kifogásolja, hogy a családvédelmi intézkedések nem elég hatékonyak. A levélhez több olvasónktól érkezett hozzászólás, érthetetlen előttem... Megütközéssel olvastam a Népszabadság június 27-i számában Réz Istvánné levelét. Hirtelenében nem is tudom, hol kezdjem. Harag fog el, amikor a sorokat olvasom. Érthetetlen előttem, hogy egy meglett, komoly ember képes lenne két szép gyermekét eldobni magától, s az asszonyt, aki szereti. Mit várhat valaki egy nálánál huszonkilenc évvel fiatalabb lánytól? Távol áll tőlem, hogy az illető leányt megbántsam, de ha ismerném, azt tanácsolnám neki, hogy sürgősen szakítsa meg ezt a kapcsolatot. Nem akarom elhinni, hogy tulajdon apjával egykorú férfival kívánja életét leélni. A férfi pedig megéri, hogy saját gyerekei fogják kérdőre vonni, hogy miért követett el ilyen meggondolatlanságot. Vádolni fogják, tekintélyét is elveszíti előttük, őszintén tanácsolom: kérjen a feleségétől bocsánatot, és éljen családjának, gyerekeinek. Nem tudom megérteni, hogy a férj munkahelyén úgy beszélnek, mint ahogy Réz Istvánné írja. Miért magánügy ez? Szerintem a társadalmi szervezeteknek feltétlenül foglalkozniuk kellene az ilyen ügyekkel, hogy jobb belátásra bírják azokat az embereket, akik elhamarkodott cselekedeteikkel veszélyeztetik családjuk jövőjét. Garadnai László Budapest, XVI., Sashalom, Pf. 19. Külön-külön üdülés Igaza van Réz Istvánnénak, amikor levelében azt írja: gyenge lábon áll a családvédelem, a válások okainak megszüntetésére keveset teszünk. Szerintem is így van, sőt nemegyszer újabb és újabb okokat teremtünk. Egy nagy vállalat üzemi bizottságának TT-felelőse vagyok. A második félévre szóló üdülési beutalásokat nemrég kaptuk meg. A mi gyárunk (1700 fő), írd és mondd, három házaspári beutalót kapott a nyári szezonra. Egyéni beutaló jegyekkel megtömtek bennünket, de házaspárok nyáron nem üdülhetnek együtt a családvédelem legnagyobb hangoztatása ellenére sem. Amikor ezt szóvá tettük, az volt a válasz: a házaspárok üdülhetnek szezon után is. Persze, ez igaz, de a kétágyas szobákat szezonban kinek adják? Szezonban is ugyanannyi a kétágyas szoba, mint februárban vagy novemberben. Csodálatos, hogy a téli hónapokban szórják a házaspári beutalókat. Ha nem is feltétlenül válással, de a családi élet megromlásával jár sok olyan ismeretség, amelyet a külön-külön üdülés idéz elő. Pedig semmi nem olyan fontos, miint a család. Ezt társadalmunk elismeri, és mégis egy olyan fontos szerv, mint a SZOT, ezt furcsán értelmezi. Sok házaspár boldogan menne egyszemélyes szobába is. Nálam többen kifejezték hajlandóságukat, hogy kisebb kényelmetlenséget is szívesen vállalnak, csak együtt üdülhessenek. Posthol Imréné Hajtóműgyár A családjogi törvényt kellene szigorítani Úgy érzem, a gyermekek érdekében nemcsak sajnálkozásra vagy javaslatokra van szükség. A családjogi törvénybe olyan szakaszt kellene beiktatni, amely a néhán gondolkozó házastársakat is megfontolásra kényszeríti. Szerintem a következő szakasszal kellene kibővíteni a családjogi törvényt. Az a szülő, aki okot szolgáltat a válásra, tűrhetetlen életmódjával vagy durvaságával a válást kikényszeríti, a tartásdíjat mindaddig fizeti, míg a gyermekek az anya vagy apa gondozásában vannak, és nem lesznek önállóak. Ezt a kötelezettséget a tárgyaló bíró az elvált férj vagy feleség munkakönyvébe és személyi igazolványába bevezetné, s annak betartásáért a munkaadó is felelősséggel tartozna. Vermes Ferenc Budapest A meggondolatlan, gyors házasságkötés megelőzéséért Amit Réz Istvánné levelében leírt, nagyon elgondolkoztató. Valóban sürgős cselekedetre van szükség. Szerintem, ha megoldást keresünk, a családvédelmet nem a házasságnál, még kevésbé a válásnál, hanem már az eljegyzésnél kellene kezdenünk. Kötelezni kellene a fiatalokat, hogy házassági szándékukat a házasság megkötése előtt legalább fél évvel jelentsék be. Ez idő alatt köztiszteletben álló, példás , családi életet élő tanácstag, népi ülnök vagy nőtanácsi tag keresse fel a feleket, beszélgessen el velük. Félreértés ne essék: ez nem korlátozná a szabad elhatározást, csupán tanácsot, segítséget lehetne adni a házasulandó feleknek. Ez a módszer időit biztosítana a házasulni akaró feleknek egymás jobb megismeréséhez. A szocialista erkölcs térhódítása érdekében helyes lenne bevezetni ezt a társadalmi segítségadást. Dr. Kis Zoltán Görömböly Nemrég levelet kaptunk a balatonfőkajári általános iskola igazgatójától. Elpanaszolta: több mint hat esztendeje dolgozik a községben, minden erejét, tudását az iskolának, a községnek szentelte, munkájával meg is voltak elégedve, s az utóbbi időben még sincs nyugta. Lassan két esztendeje lesz, hogy zaklatják, keserítik az életét. A járási tanács pénzügyi osztálya hajánál fogva előrángatott, apró-cseprő ügyekkel nyugtalanítja, bíróság elé állítja, lejáratja a falu előtt. Az egymást követő bírósági és fegyelmi ügyek kedvét szegték, úgy érzi, személyeskednek vele, pedig a bizalmatlanságra nem szolgált rá. Elismerést szerzett Felkerestük J Németh Emilt, a balatonfőkajári iskola igazgatóját. A községben is érdeklődtünk munkájáról, magatartásáról. Mindenütt jó véleményt hallottunk róla. Alig 33 éves fiatalember, tizennégy esztendeje tanít, Pápán végzett, egy évig Balatonszentgyörgyön tanított, a rákövetkező esztendőben már iskolaigazgató volt Somogy megyében, Hácson, Balatonfőkajárra az ellenforradalom után került. Tanácstag, a népfront titkára, majd elnöke lett. Előadásokat tartott, színdarabokat tanított, műsoros ünnepségeket szervezett. Sok segítséget adott a termelőszövetkezetnek, a KISZ-nek. A község három iskoláját főleg társadalmi munkával rendbe hozatta: új tantermeket építettek, bővítették a napközit, rózsaligetet építették. Jó volt a kapcsolata a község vezetőivel és a szülőkkel. Úgy érezte, gyökeret vert, megszerették. Már-már arra gondolt, végleg megtelepszik Balatonfőkajáron. Lehet-e vizet inni boroskészletből ? 1961 decemberében történt, hogy Zombor Kálmán, a járási tanács pénzügyi osztályának revizora ellenőrzést tartott. Az igazgató havonta átlagban 500 forint ellátmányt kap iskolai kiadásokra. Ezzel az összeggel el kell számolni, a számlákat a községi tanácsnál le kell adni. A revizornak szemébe ötlött egy számla, amely arról árulkodott, hogy az iskola boroskészletet vásárolt hatvannyolc forintért. A revizor azonnal jegyzőkönyvezteaz „esetet”, s javasolta, hogy az iskola igazgatóját kötelezzék kártérítésre. Az igazgató az esetről csak később értesült. Egy járási értekezleten minden bővebb magyarázat nélkül azok között említették a nevét, akik megkárosították az államot. A faluban hamar híre ment a dolognak, a gyerekek útján visszakerült hozzá is. Németh Emil a helyi boltban vizeskészletet nem talált, gondolta, a célnak a boroskészlet is megfelel, még olcsóbb is, abból is lehet vizet inni. A gyanúsításba tehát nem nyugodott bele. A rá kivetett hatvannyolc forint kártérítés ellen fellebbezett, s az ügyet a járási tanács illetékességből a járásbíróságnak tette át. A pert az iskolaigazgató megnyerte. A revizor újra megjelenik Azt hitte, ezzel pontot tehet az ügy végére. Próbálta elfelejteni az egészet. De nem sikerült. Alig ért véget a per, Zombor Kálmán újra kiszállt Balatonfőkajárra. Van egy rendelkezés, amely kimondja, hogy a helyreállított komfortos lakások bére vidéken négyzetméterenként két forint 10 fillér. Ezért a címen felemeltette Németh Emil lakbérét csaknem száz forinttal. A tanács a határozatot azonnal ki is adta. Az iskolaigazgató tiltakozott, hiszen lakása egyáltalán nem komfortos. A tanács belátta az érvelés jogosságát, s határozatát, mint tör■ ténysértőt visszavonta. Ezután megint megjelent Zombor Kálmán, s a lakbéremelésről szóló határozatot szó szerint lemásolva újra kiküldette. Sok huzavona, szaladgálás, utazás, fellebbezés után ez az ügy is a bíróságon kötött ki. A pert Németh Emil megnyerte. A két perrel járó sok hercehurca nagyon megviselte az igazgató idegeit. Annál is inkább, mert a Pécsi Pedagógiai Főiskola negyedik éves hallgatója, államvizsgák előtt állt, s szerencsétlenségére a perek mindig akkor folytak, amikor vizsgákra készült. Zombor Kálmánra egészen másként hatottak e perek: őt a vereségek inkább megacélozták. Újabb csatákra ösztönözték. Németh Emil egy tavaszi napon arra ébredt, hogy jegyzőkönyvet tartanak az orra elé. A revizor azzal vádolta, hogy „a közületi szénből beszerzett tüzelőanyag nagy részét saját és beosztott nevelők között szétosztotta, s ezzel veszélyeztette az iskola működését”. A jegyzőkönyvet aláírta, de másik oldalára rávezette észrevételeit. Közölte, hogy a szén nem közületi szén volt. A lakosság részére érkezett szénmennyiségből utalt ki a TÜZÉP száz mázsát. ötvenegyet a pedagógusoknak, negyvenkilencet az iskolának. A hiba ott történt, hogy az egészet egy összegben számlázták. De a pedagógusok a szén árát azonnal kifizették. Az iskola kárt nem szenvedett, fűtés hiánya miatt a tanítás egyetlen napig sem szünetelt. Németh Emil írt a megyei tanács pénzügyi osztályának és kérte: küldjenek hozzájuk más revizort, mert érzése szerint Zombor Kálmán szándékosan áskálódik ellene. A pénzügyi osztály átírt a megyei tanács művelődésügyi osztályának: kérte, „tegyék folyamatba a szükséges megtorló intézkedéseket Németh Emil ellen, egyrészt az elkövetett mulasztásért, másrészt minősíthetetlen és a törvényerejű rendelet szellemével ellentétes jelentése miatt. A művelődésügyi osztály nem késlekedett, az ügyet fegyelmi eljárásra átadta a járási művelődésügyi osztálynak. A fegyelmi folyik. Valóban minősíthetetlen Németh Emil nem akar tovább a községben maradni, de még a megyében sem. Úgy érzi, itt a megnyert perek ellenére is csak vesztes lehet. Újra vádlott, jóllehet, a fölöttes hatóságok képviselőiszemélyeskednek vele. Magyarán szólva: kiskirályoskodnak. Eljárásuk minősíthetetlen. A megyei tanács vezetőinek feltétlenül gondoskodni kell róla, hogy tisztázzák Németh Emil ügyét, s azokat vonják felelősségre, akik körültekintés nélkül, hanyagul és rosszindulatúan végezték az ellenőrzést, akik elindították a lavinát, s mondvacsinált, filléres ügyekkel meghurcolták a fiatal iskolaigazgatót. Varga Mária MEGVIZSGÁLTUK Alaptalan hajsza egy fiatal iskolaigazgató ellen Okvetetlenkedés ellenőrzés címén VÉLEMÉNYEK a Népszabadság cikkeiről Olvasóink között több írásunk váltott ki élénk visszhangot. Sokan megírták észrevételeiket, megjegyzéseiket, javaslataikat. Ezekből közöljük az alábbiakat. Hatszáz hektoliter — és nyolc nagybátonyi asszony című írásunk a túlzott athonosfogyasztás elleni búzdelemről, a kulturáltabb vendéglátás problémáiról szólt. Szabján Imre (Budapest, XIII., Vőlegény u. 13.) a következő megjegyzést fűzi a cikkhez: „Rengeteget hallottunk, olvastunk már az alkohol káros következményeiről. Hangzottak el javaslatok is, de azok vajmi kevés eredményre vezettek. A cikknek elsősorban az az érdeme, hogy jó javaslatokat tesz a túlzott alkoholfogyasztás leküzdésére. Teremtsünk kulturált körülményeket a vendéglőkben. Egy kis díszítés — függöny, abrosz, virág — jelentősen hozzájárul ehhez. A kulturált körülmények nevelő hatással vannak az emberekre. Ilyen helyen mindenki igyekszik műveit emberhez méltóan viselkedni. Jól szórakozik, s kevesebb alkoholt fogyaszt.” * Deschelék Rudolf (Budapest, Vil., Jázmin u. 5.) így ír: „Nagyon hasznosnak tartom a cikket. De sajnos, az alkoholellenes propagandát nem követik a tettek. Az élelmiszerboltokban szinte több az ital, mint az élelmiszer. Minden cukrászdában lehet alkoholt kapni. A vendéglátóipar vezetői a terv túlteljesítéséért prémiumokat kapnak. Miért nem lépünk fel a súlyos veszély ellen hatásosabban?”* A giccsfestó perel és nyer című, június 25-én megjelent írásunk Koós Hutás Gergely tihanyi giccsfestőről szól, aki bíróságokon hurcoltatja meg mindazokat, akik működése ellen fellépnek. Forgács Imre debreceni olvasónk helyesli, hogy a cikk leleplezi ezt a dilettánst. Ezzel fejezi be levelét: „Nem hinném, hogy művelődésügyi szerveink annyira tehetetlenek lennének, hogy ne tudnának megbirkózni egy minden hájjal megkent szélhámossal” . Macsó István, a nagybátonyi bányászkultúrotthon igazgatója írja: „örültünk, hogy a cikk megjelent, de tiltakoznom kell, mert itt, a mi Bányász Művelődési Házunkban a cikkben említett giccskiállítás nem volt megrendezve. A mi művelődési házunkban nem adunk helyet ilyen vállalkozásnak. Sajnáljuk mindazokat, akik a részletnek bedőltek, és megvásárolták a sok ízléstelen mázolmányt. A kiállítást egyébként a Nagybátonyi Szolgáltató Üzem tanácstermében rendezték meg.9* CENTOL SZÁJVÍZ APE LEHELETI