Népszabadság, 1963. július (21. évfolyam, 152-177. szám)

1963-07-04 / 154. szám

Családok sorsa, felelősség, társadalmi kötelezettség Hozzászólások egy levélhez Június 37-én közöltük Réz Istvánné budapesti olvasónk levelét. Arról írt, hogy férje meggondolatlanul el akarja hagyni családját, kifogásolja, hogy a családvédelmi intézke­dések nem elég hatékonyak. A levélhez több olvasónktól érkezett hozzászólás, érthetetlen előttem... Megütközéssel olvastam a Népszabadság június 27-i számában Réz Istvánné le­velét. Hirtelenében nem is tudom, hol kezdjem. Ha­rag fog el, amikor a soro­kat olvasom. Érthetetlen előttem, hogy egy meglett, komoly ember képes lenne két szép gyermekét eldobni magától, s az asszonyt, aki szereti. Mit várhat valaki egy nálánál huszonkilenc évvel fiatalabb lánytól? Távol áll tőlem, hogy az illető leányt megbántsam, de ha ismerném, azt tanácsolnám neki, hogy sürgősen szakít­sa meg ezt a kapcsolatot. Nem akarom elhinni, hogy tulajdon apjával egykorú férfival kívánja életét le­élni. A férfi pedig megéri, hogy saját gyerekei fogják kérdőre vonni, hogy miért követett el ilyen meggon­dolatlanságot. Vádolni fog­ják, tekintélyét is elveszíti előttük, őszintén tanácso­lom: kérjen a feleségétől bocsánatot, és éljen család­jának, gyerekeinek. Nem tudom megérteni, hogy a férj munkahelyén úgy beszélnek, mint ahogy Réz Istvánné írja. Miért magánügy ez? Szerintem a társadalmi szervezeteknek feltétlenül foglalkozniuk kellene az ilyen ügyekkel, hogy jobb belátásra bírják azokat az embereket, akik elhamarkodott cselekede­teikkel veszélyeztetik csa­ládjuk jövőjét. Garadnai László Budapest, XVI., Sashalom, Pf. 19. Külön-külön üdülés Igaza van Réz Istvánné­­nak, amikor levelében azt írja: gyenge lábon áll a családvédelem, a válások okainak megszüntetésére keveset teszünk. Szerintem is így van, sőt nemegyszer újabb és újabb okokat te­remtünk. Egy nagy vállalat üzemi bizottságának TT-fe­­lelőse vagyok. A második félévre szóló üdülési beuta­lásokat nemrég kaptuk meg. A mi gyárunk (1700 fő), írd és mondd, három házaspári beutalót kapott a nyári szezonra. Egyéni be­utaló jegyekkel megtömtek bennünket, de házaspárok nyáron nem üdülhetnek együtt a családvédelem leg­nagyobb hangoztatása elle­nére sem. Amikor ezt szóvá tettük, az volt a válasz: a házaspárok üdülhetnek sze­zon után is. Persze, ez igaz, de a kétágyas szobákat sze­zonban kinek adják? Sze­zonban is ugyanannyi a két­ágyas szoba, mint február­ban vagy novemberben. Csodálatos, hogy a téli hó­napokban szórják a házas­­pári beutalókat. Ha nem is feltétlenül válással, de a családi élet megromlásával jár sok olyan ismeretség, amelyet a külön-külön üdülés idéz elő. Pedig semmi nem olyan fontos, miint a csa­lád. Ezt társadalmunk el­ismeri, és mégis egy olyan fontos szerv, mint a SZOT, ezt furcsán értelmezi. Sok házaspár boldogan menne egyszemélyes szobába is. Nálam többen kifejezték hajlandóságukat, hogy ki­sebb kényelmetlenséget is szívesen vállalnak, csak együtt üdülhessenek. Posthol Imréné Hajtóműgyár A családjogi törvényt kellene szigorítani Úgy érzem, a gyermekek érdekében nemcsak sajnál­kozásra vagy javaslatokra van szükség. A családjogi törvénybe olyan szakaszt kellene beiktatni, amely a néhán gondolkozó házastár­sakat is megfontolásra kényszeríti. Szerintem a következő szakasszal kelle­ne kibővíteni a családjogi törvényt. Az a szülő, aki okot szolgáltat a válásra, tűrhetetlen életmódjával vagy durvaságával a válást kikényszeríti, a tartásdíjat mindaddig fizeti, míg a gyermekek az anya vagy apa gondozásában vannak, és nem lesznek önállóak. Ezt a kötelezettséget a tár­gyaló bíró az elvált férj vagy feleség munkakönyvé­be és személyi igazolványá­ba bevezetné, s annak be­tartásáért a munkaadó is felelősséggel tartozna. Vermes Ferenc Budapest A meggondolatlan, gyors házasságkötés megelőzéséért Amit Réz Istvánné leve­lében leírt, nagyon elgon­dolkoztató. Valóban sürgős cselekedetre van szükség. Szerintem, ha megoldást keresünk, a családvédelmet nem a házasságnál, még ke­vésbé a válásnál, hanem már az eljegyzésnél kellene kezdenünk. Kötelezni kel­lene a fiatalokat, hogy há­zassági szándékukat a há­zasság megkötése előtt leg­alább fél évvel jelentsék be. Ez idő alatt köztiszte­letben álló, példás , családi életet élő tanácstag, népi ülnök vagy nőtanácsi tag keresse fel a feleket, be­szélgessen el velük. Félreértés ne essék: ez nem korlátozná a szabad elhatározást, csupán taná­csot, segítséget lehetne adni a házasulandó feleknek. Ez a módszer időit biztosítana a házasulni akaró feleknek egymás jobb megismerésé­hez. A szocialista erkölcs tér­hódítása érdekében helyes lenne bevezetni ezt a társa­dalmi segítségadást. Dr. Kis Zoltán G­örömböl­y Nemrég levelet kaptunk a ba­­latonfőkajári általános iskola igazgatójától. Elpanaszolta: több mi­nt hat esztendeje dol­gozik a községben, minden ere­jét, tudását az iskolának, a községnek szentelte, munkájá­val meg is voltak elégedve, s az utóbbi időben még sincs nyugta. Lassan két esztendeje lesz, hogy zaklatják, keserítik az életét. A járási tanács pénzügyi osztálya hajánál fogva előrángatott, apró-cseprő ügyekkel nyugtalanítja, bíró­ság elé állítja, lejáratja a falu előtt. Az egymást követő bí­rósági és fegyelmi ügyek ked­vét szegték, úgy érzi, szemé­lyeskednek vele, pedig a bizal­matlanságra nem szolgált rá. Elismerést szerzett Felkerestük J Németh Emilt, a balatonfőkajári is­kola igazgatóját. A község­ben is érdeklődtünk mun­kájáról, magatartásáról. Mindenütt jó véleményt hallottunk róla. Alig 33 éves fiatalember, tizennégy esztendeje tanít, Pápán vég­zett, egy évig Balaton­­szentgyörgyön tanított, a rákövetkező esztendőben már iskolaigazgató volt Somogy megyében, Há­­cson, Balatonfőkajárra az ellenforradalom után ke­rült. Tanácstag, a népfront titkára, majd elnöke lett. Előadásokat tartott, színda­rabokat tanított, műsoros ünnepségeket szervezett. Sok segítséget adott a termelőszövetkezetnek, a KISZ-nek. A község három iskoláját főleg társadalmi munkával­ rendbe hozatta: új tantermeket építettek, bővítették a napközit, ró­zsaligetet építették. Jó volt a kapcsolata a község ve­zetőivel és a szülőkkel. Úgy érezte, gyökeret vert, megszerették. Már-már ar­ra gondolt, végleg megte­lepszik Balatonfőkajáron. Lehet-e vizet inni boroskészletből ? 1961 decemberében tör­tént, hogy Zombor Kálmán, a járási tanács pénzügyi osztályának revizora ellen­őrzést tartott. Az igazgató havonta átlagban 500 forint ellátmányt kap iskolai ki­adásokra. Ezzel az összeg­gel el kell számolni, a számlákat a községi tanács­nál le kell adni. A revi­zornak szemébe ötlött egy számla, amely arról árulko­dott, hogy az iskola boros­készletet vásárolt hatvan­nyolc forintért. A revizor azonnal jegyzőkönyvezte­­az „esetet”, s javasolta, hogy az iskola igazgatóját köte­lezzék kártérítésre. Az igazgató az esetről csak ké­sőbb értesült. Egy járási ér­tekezleten minden bővebb magyarázat nélkül azok kö­zött említették a nevét, akik megkárosították az államot. A faluban hamar híre ment a dolognak, a gyerekek út­ján visszakerült hozzá is. Németh Emil a helyi bolt­ban vizeskészletet nem ta­lált, gondolta, a célnak a boroskészlet is megfelel, még olcsóbb is, abból is le­het vizet inni. A gyanúsí­tásba tehát nem nyugodott bele. A rá kivetett hatvan­nyolc forint kártérítés ellen fellebbezett, s az ügyet a járási tanács illetékességből a járásbíróságnak tette át. A pert az iskolaigazgató megnyerte. A revizor újra megjelenik Azt hitte, ezzel pontot te­het az ügy végére. Próbál­ta elfelejteni az egészet. De nem sikerült. Alig ért vé­get a per, Zombor Kálmán újra kiszállt Balatonfőka­­járra. Van egy rendelkezés, amely kimondja, hogy a helyreállított komfortos la­kások bére vidéken négy­zetméterenként két forint 10 fillér. Ezért a címen fel­emeltette Németh Emil lakbérét csaknem száz fo­rinttal. A tanács a határo­zatot azonnal ki is adta. A­z iskolaigazgató tiltakozott, hiszen lakása egyáltalán nem komfortos. A tanács belátta az érvelés jogossá­gát, s határozatát, mint tör­­■ ténysértőt visszavonta. Ez­­után megint megjelent Zombor Kálmán, s a lak­­béremelésről szóló határo­zatot szó szerint lemásolva újra kiküldette. Sok huza­vona, szaladgálás, utazás, fellebbezés után ez az ügy is a bíróságon kötött ki. A pert Németh Emil meg­nyerte. A két perrel járó sok hercehurca nagyon meg­viselte az igazgató idegeit. Annál is inkább, mert a Pécsi Pedagógiai Főiskola negyedik éves hallgatója, államvizsgák előtt állt, s szerencsétlenségére a perek mindig akkor folytak, ami­kor vizsgákra készült. Zombor Kálmánra egészen másként hatottak e perek: őt a vereségek inkább meg­acélozták. Újabb csatákra ösztönözték. Németh Emil egy tavaszi napon arra éb­­­­redt, hogy jegyzőkönyvet tartanak az orra elé. A re­vizor azzal vádolta, hogy „a közületi szénből beszer­zett tüzelőanyag nagy ré­szét saját és beosztott ne­velők között szétosztotta, s ezzel veszélyeztette az is­kola működését”. A jegyző­könyvet aláírta, de másik oldalára rávezette észre­vételeit. Közölte, hogy a szén nem közületi szén volt. A lakosság részére érkezett szénmennyiségből utalt ki a TÜZÉP száz mázsát. öt­venegyet a pedagógusok­nak, negyvenkilencet az is­kolának. A hiba ott tör­tént, hogy az egészet egy összegben számlázták. De a pedagógusok a szén árát azonnal kifizették. Az isko­la kárt nem szenvedett, fű­tés hiánya miatt a tanítás egyetlen napig sem szüne­telt. Németh Emil írt a me­gyei tanács pénzügyi osztá­lyának és kérte: küldjenek hozzájuk más revizort, mert érzése szerint Zombor Kál­mán szándékosan áskálódik ellene. A pénzügyi osztály át­írt a megyei tanács művelő­désügyi osztályának: kérte, „tegyék folyamatba a szük­séges megtorló intézkedése­ket Németh Emil ellen, egy­részt az elkövetett mulasz­tásért, másrészt minősíthe­tetlen és a törvényerejű rendelet szellemével ellen­tétes jelentése miatt­­. A művelődésügyi osztály nem késlekedett, az ügyet fe­gyelmi eljárásra átadta a járási művelődésügyi osz­tálynak. A fegyelmi folyik. Valóban minősíthetetlen Németh Emil nem akar tovább a községben marad­ni, de még a megyében sem. Úgy érzi, itt a meg­nyert perek ellenére is csak vesztes lehet. Újra vádlott, jóllehet, a fölöttes hatósá­gok képviselői­­személyes­kednek vele. Magyarán szólva: kiskirályoskodnak. Eljárásuk minősíthetetlen. A megyei tanács vezetői­nek feltétlenül gondoskod­ni kell róla, hogy tisztázzák Németh Emil ügyét, s azo­kat vonják felelősségre, akik körültekintés nélkül, hanyagul és rosszindula­túan végezték az ellen­őrzést, akik elindították a lavinát, s mondvacsinált, filléres ügyekkel meghur­colták a fiatal iskolaigazga­tót. Varga Mária MEGVIZSGÁLTUK Alaptalan hajsza egy fiatal iskolaigazgató ellen Okvetetlenkedés ellenőrzés címén VÉLEMÉNYEK a Népszabadság cikkeiről Olvasóink között több írásunk váltott ki élénk visszhangot. Sokan megírták észrevételeiket, megjegyzéseiket, javaslataikat. Ezekből közöljük az alábbiakat. Hatszáz hektoliter — és nyolc nagybátonyi asszony című írásunk a túlzott athonosfogyasztás elleni b­úzde­­lemről, a kulturáltabb vendéglátás problémáiról szólt. Szabján Imre (Budapest, XIII., Vőlegény u. 13.) a követ­kező megjegyzést fűzi a cikkhez: „Rengeteget hallottunk, olvastunk már az alkohol káros következményeiről. Hangzottak el javaslatok is, de azok vajmi kevés ered­ményre vezettek. A cikknek elsősorban az az érdeme, hogy jó javaslatokat tesz a túlzott alkoholfogyasztás le­küzdésére. Teremtsünk kulturált körülményeket a ven­déglőkben. Egy kis díszítés — függöny, abrosz, virág — je­lentősen hozzájárul ehhez. A kulturált körülmények ne­velő hatással vannak az emberekre. Ilyen helyen min­denki igyekszik műveit emberhez méltóan viselkedni. Jól szórakozik, s kevesebb alkoholt fogyaszt.” * Deschelék Rudolf (Budapest, Vil­., Jázmin u. 5.) így ír: „Nagyon hasznosnak tartom a cikket. De sajnos, az alkoholellenes propagandát nem követik a tettek. Az élel­miszerboltokban szinte több az ital, mint az élelmiszer. Minden cukrászdában lehet alkoholt kapni. A vendéglátó­­ipar vezetői a terv túlteljesítéséért prémiumokat kapnak. Miért nem lépünk fel a súlyos veszély ellen hatáso­sabban?”* A giccsfestó perel és nyer című, június 25-én megjelent írásunk Koós Hutás Ger­gely tihanyi giccsfestőről szól, aki bíróságokon hurcol­­tatja meg mindazokat, akik működése ellen fellépnek. Forgács Imre debreceni olvasónk helyesli, hogy a cikk leleplezi ezt a dilettánst. Ezzel fejezi be levelét: „Nem hinném, hogy művelődésügyi szerveink annyira tehetet­lenek lennének, hogy ne tudnának megbirkózni egy min­den hájjal megkent szélhámossal” . Macsó István, a nagybátonyi bányászkultúrotthon igazgatója írja: „örültünk, hogy a cikk megjelent, de til­takoznom kell, mert itt, a mi Bányász Művelődési Há­zunkban a cikkben említett giccskiállítás nem volt meg­rendezve. A mi művelődési házunkban nem adunk helyet ilyen vállalkozásnak. Sajnáljuk mindazokat, akik a rész­letnek bedőltek, és megvásárolták a sok ízléstelen mázol­­mányt. A kiállítást egyébként a Nagybátonyi Szolgáltató Üzem tanácstermében rendezték meg.9* CENTOL SZÁJVÍZ APE LEHELETI

Next