Népszabadság, 1964. március (22. évfolyam, 51-75. szám)
1964-03-18 / 65. szám
A tőkésországok gazdasági helyzete A tőkés konjunktúrát 1963-ban és 1964 elején mérsékelt növekedés, a piacok lassú kiterjedése jellemezte. Számokban ez a következőképpen mutatkozik: az Egyesült Államok bruttó társadalmi terméke 1963-ban folyóáron 5,4%kal, reálértékben körülbelül 4°/0- kal nőtt. Nyugat-Európa összesített bruttó nemzeti termékének növekedése 1963-ban körülbelül 8,2% van kiegyenlítődében a növekedés üteme Ez év eleji adatok szerint a növekedésnek ez a tendenciája továbbra is érvényben van. Az amerikai közgazdászok — számításba véve egy esetleges adócsökkentés konjunktúraösztönző hatását — némi optimizmussal 1964-re 3,5%-os társadalmi termékemelkedést jósolnak. Ugyanilyen ütemű növekedést várnak a legtöbb nyugat-európai országban is. A korábbi években erőteljes különbségek mutatkoztak a tőkésországok gazdasági növekedésének ütemében. Nem is a túlságosan távoli múltra visszanyúlva: 1959-ben például, amíg Nyugat-Európában a bruttó társadalmi termék emelkedése átlagosan 5% volt, az Egyesült Államokban 7%, Nyugat- Európán belül pedig a szélsőséget Olaszország 8%-os, Anglia 3%-os emelkedése mutatta. Hasonló eltérések mutatkoztak a későbbi években is. Új vonás tehát, hogy az egyes tőkésországok gazdasági növekedése közelít egymáshoz, bár ez tartalmában és irányában eltérő gazdasági fejlődés eredménye. Angliában és az NSZK-ban a gazdasági növekedés meggyorsulásával, Franciaországban és Olaszországban az eddigi, az európai átlagnál gyorsabb növekedés lassúbbodásával számolnak. Míg néhány országban a konjunktúraösztönzés eszközei most kezdenek hatni, más országokban (Olaszországban és Franciaországban) a növekvő infláció megfékezésére napirendre kerülnek olyan pénzügyi és árpolitikai intézkedések, amelyek a konjunktúrát lassítják. Hasonló a kép a kisebb országok esetében, Ausztriában például a gazdaság növekedés meggyorsulásával, Finnországban lassúbbodásával számolnak. Az adatok alapján úgy tűnik, hogy a tőkés gazdaság egészének csak korlátozott növekedési lehetőségei vannak, és amikor egyes esztendőkben néhány ország kiugró eredményeket ér el, más országok csekély növekedéssel vagy stagnálással kénytelenek beérni. Amikor pedig ez utóbbiak növekedése valamelyest meggyorsul, az eddig számottevő gazdasági növekedést felmutató országok termelésemelkedésének üteme esik vissza Bár az utóbbi évtizedben a tőkés világban egészében véve számottevő termelés-visszaesés nem volt, nem találkoztunk a termelés általános, a legtöbb országra kiterjedő számottevő emelkedésével sem Feszültségek A körülbelül azonos ütemű fejlődést mutató számok mögött megbúvó feszültségekre mutatnak a külkereskedelem adatai. 1963- ban az NSZK külkereskedelmi többlete rekordmagasságra, körülbelül 6 milliárd márkára emelkedett. Az által vált ez lehetővé, hogy Olaszország és Franciaország — többek között — az árak stabilizálása érdekében, és a kedvező belső konjunktúra hatására növelte az importot, amelyet a Közös Piac belső kedvezményes vámtarifáival élve, elsősorban az NSZK használt ki. Az NSZK külkereskedelmi többletének tehát a Közös Piac másik két nagy partnerországa, Olaszország és Franciaország fizette meg az árát. (A Közös Piac külkereskedelmi deficitje meghaladta a 11,2 milliárd márkát.) A fejlett tőkésországok közötti gazdasági érdekellentétek egy másik vetülete a tőkemozgások területe. Az NSZK arany- és devizatartalékai az év végén elérték a 30,6 milliárd márkát, azaz az 1961 áprilisi felértékelés előtti szintet. Újra szó van arról, bár ennek valószínűsége kevés, hogy a márkát felértékeljék. A felértékelés híre, az aránylag kedvező belső nyugatnémet kamatláb, és természetesen a német valuta szilárdsága vonzóerőt gyakorol a külföldi tőkére. Ez a közös piaci partnerek közül elsősorban az olasz tőke menekülési folyamatát erősíti (1962 óta az illegális olasz tőkemenekülést körülbelül 2 milliárd 500 millió dollárra becsülik), de kihat az angol és az amerikai „kóbor” tőkék áramlására is. A nemzetközi valutapiac ugyan — a vezető tőkés valuták között létesített együttműködési i mechanizmus következtében — viszonylag szilárd, de a felszín alatt heves érdekellentétek dúlnak, amelyek a tőkés valuták kialakult értékrendjén változtatni kívánnak. Munkanélküliség az Egyesült Államokban Figyelmet érdemel az Egyesült Államok gazdasági helyzete. 1963 II. felében a gazdasági növekedés üteme valamivel gyorsabb lett. A gazdasági növekedésre mindenekelőtt az állami kiadások emelkedése, és a magas szintű magánfogyasztás hatott. Az év utolsó hónapjában a magántőkeberuházások némileg megélénkültek. Ösztönzést adhatnak ennek a tervbe vett adócsökkentések. Még a legoptimistább gazdasági prognózis sem mer azonban azzal számolni, hogy a gazdasági növekedés lényegesen enyhíti majd a munkanélküliséget, vagy olyan mértékben javítja a kereskedelmi mérleg egyenlegét, és vonzza az Egyesült Államokba a külföldi és a külföldre menekült amerikai tőkét, hogy ezáltal a fizetési mérleg akut deficitje megszüntethető lesz. Jelenleg az Egyesült Államokban a munkanélküliek száma körülbelül 4 millió a munkaerőállomány 5,9%-a. Ahhoz, hogy a munkanélküliség az amerikai közgazdászok szerint „normális” szintre süllyedjen, körülbelül kétmillió pótlólagos munkahelyre van szükség. S miután a munkába lépő újabb korosztályok létszáma hozzávetőleg egymillió, tehát kb. hárommillió új munkaalkalomra volna szükség, hogy a munkanélküliség jelenlegi szintjét többé-kevésbé elfogadható színvonalra szállítsák le. Hogy ez milyen bonyolult feladat, azt jól mutatja, hogy 1963-ban összesen csak körülbelül 1,5 millióval nőtt a foglalkoztatottak száma. (E számítások során figyelmen kívül hagytuk azokat, akik az automatizálás következtében veszítik el munkahelyüket.) Ezeknek az adatoknak az ismeretében a vezető amerikai közgazdászok nem is kötik össze a gazdasági növekedés várható, aránylag magas rátáját, a 4%-ot, a munkanélküliség lényeges csökkentésével. Sőt Samuelson ismert amerikai közgazdász szerint a munkanélküliség aránya a jelenlegi 5,9%ról semmiképpen sem fog az 5% alá esni, és, hozzáteszi, hogy már ez is igen „rózsás” becslés. Az Egyesült Államok a tervezett adóleszállítás, valamint a múlt év második felében rendszeresített, úgynevezett kamatkiegyenlítési adó révén nemcsak a konjunktúrát kívánja élénkíteni, de a kedvezőtlen fizetési mérleg javítására a tőkemozgások eddigi kedvezőtlen irányzatát is meg akarja fordítani. Erre van is némi lehetőség, de a megélénkülő gazdasági tevékenység viszont ösztönzi az importot, és a hazai piacok kiszélesedése révén csökkenti az amerikai tőkések érdekeltségét az exportban, egészében ez kedvezőtlenül hathat ki a külkereskedelmi egyenlegre. Az amerikai fizetési mérleg strukturális gyengesége rövid távon tehát alig szüntethető meg, az aranykiáramlás folyamata nehezen állítható meg .Ez évben a nagyarányú szovjet gabonavásárlások enyhítettek a dollár gondjain; ennek nagy szerepe volt abban, hogy az amerikai kormánykörök kénytelenek voltak szegre akasztani a kelet—nyugati kereskedelemmel szembeni kudarcot vallott ellenséges elveik egy részét.) Krónikusan megoldatlan a kapacitások kihasználása is az amerikai iparban: az acéliparban 70%-os kihasználás már kedvező eredménynek számít. A kapacitáskihasználatlanság megszabja a beruházások irányát, ezek elsősorban racionalizáló jellegűek, amelyek legtöbbször nem növelik az új munkahelyek számát. Az ipari termelés bizonytalan bázisára mutat az is, hogy míg 1957 és 1962 között az ipari termelés volumene körülbelül 17%-kal nőtt, addig ugyanezen időszak alatt a rendelésállomány értéke 5%-kal lett kevesebb. Azaz a nagyobb volumenű ipari termelés nemcsak viszonylagosan, de abszolút értékben is ma kisebb rendelésállományra támaszkodik, mint néhány évvel ezelőtt 1963 folyamán megszilárdult az ipari és a mezőgazdasági nyersanyagok piaca. Az árszínvonal stabilizálódása a korábbinál magasabb szinten körülbelül 5 éve tartó árcsökkenés után következett be. Az árszilárdulás magyarázatát az ipari nyersanyagoknál nagy vonalakban a következők adják: a termelők beruházási és termelési korlátozásokkal igyekeztek a kínálatot a kereslet szintjéhez igazítani, a felhasználók pedig ma már azon a szinten tartják készleteiket, amelyek a továbbra is fennálló potenciális nyersanyag-túltermelés mellett a termelés zavartalan menetéhez elengedhetetlenek, készleteiket tehát már tovább nem csökkenthetik. (Ez mint általános magyarázat természetesen nem minden ipari nyersanyag ármozgására érvényes.) A mezőgazdasági termékek esetében a kedvezőtlen időjárás és egyéb speciális körülmények olyan terméskiesést okoztak, amely — feltehetően ideiglenesen — magasba szöktette az egyes mezőgazdasági termékek árszínvonalát. A magasabb árbevétel és az 1963-ban megélénkült nyersanyagimport azonban nem javított számottevően a gyengén fejlett országok helyzetén. Az árucserearányok, amelyek kedvezőtlen alakulása már hosszú évek óta súlyos veszteségeket okoz a gazdaságilag gyengén fejlett országoknak, alig javultak. A devizatartalékok csekély növekedése ellenére, a legtöbb gyengén fejlett ország — néhány nyersolajtermelő országot kivéve — súlyos kereskedelmi és fizetési mérleg nehézségekkel küzd, adósság-visszafizetési kötelezettségeik nyomasztóak és gazdasági helyzetük továbbra is ingatag. A világkereskedelmi értekezlet küszöbén ez mementó arra nézve, hogy új módszerekre, új intézkedésekre van szükség. A kapitalista kereskedelem csak formálisan egyenlő elbánást biztosító rendszere és szervezete ugyanis (az utóbbi időben már ezt a formális egyenlőséget is elvetik a tőkés államok) nem képes a gyengén fejlett országok problémáit megoldani. A tőkés gazdaság helyzetéről e nagy vonásokban adott kép a lassú expanzió hátterében levő feszültségeket és érdekellentéteket és a kapitalista gazdaság növekedésének sok tekintetben ingatag alapjait mutatja oldaláról kaphat. Mivel magán a tőkés mechanizmuson belül az egész gazdaság korlátozott növekedése következtében a külkereskedelmi forgalomtól tartósan dinamikus és minden országra érvényesülő ösztönzést nyerni egyre problematikusabb, előtérbe kerül a külső (a tőkés világon kívüli) piacok oldaláról jelentkező kereslet. Az előzőkben már szóltunk arról, hogy ami a gyengén fejlett országokat illeti (amennyiben ezeket bizonyos értelemben a tőkés világrendszeren kívül állóknak tekintjük) a kereslet súlyos belső gazdasági problémáik következtében korlátozott. Természetes, erről a még így is jelentős piaci lehetőségről a tőkésállamok nem mondanak le, sőt megtartásukért harcot folytatnak, de a tőkésállamok — a politikai meggondolásoktól eltekintve is — a fentiek következtében az utóbbi években fokozott figyelemmel fordulnak a szocialista piacok irányába. Ezért a fejlett tőkésországok részéről a szocialista országokkal való forgalom bővítésére való törekvés gazdaságilag indokolt irányzat. A tőkés mechanizmuson belül a belső erőforrások korlátozott volta, a tőkésországok közötti belső érdekellentét szükségessé teszi, hogy a gazdasági növekedésnek e potenciális forrását, a szocialista országokkal folytatott kereskedelmet, a jelenleginél sokkal jobban kiaknázzák. Ez az érdekeltség a gazdasági motívumok és politikai meggondolások következtében nem mindegyik nyugati országban érvényesül egyforma erővel. Ez van a többi között a hátterében annak az idétlen vitának, amelyet a kelet-nyugati kereskedelem kapcsán egyes nyugati országok arról folytatnak, hogy a „sovány vagy a jóllakott kommunista veszélyesebb-e”. Ezt a „mély elvi kérdést” a nyugati politikusoknak maguknak kell eldönteniük, de az biztos, hogy akár a sovány, akár a kövér kommunistát tartják veszélyesebbnek, a velük folytatott kereskedelem mindenesetre „étvágygerjesztőnek” tűnik. Rédei Jenő Törekvés a kelet-nyugati kereskedelem bővílésére A tőkés gazdaság növekedésének különféle forrásairól csak általánosságban szóltunk: ezek között kiemelkedő helyet foglalnak el azok az impulzusok, amelyeket a tőkés gazdaság a külső piacok Tiizenkilencezer-száznegyvenhat hajó haladt át az elmúlt évben a Szuezi-csatornán. Az államosítást megelőző utolsó évben az áthaladó hajók száma 12 168 volt. A csatorna bevételei 32 millió egyiptomi fontról 70 millió fontra emelkedtek. Japán 1963-ban 1 283 000 gépkocsit állított elő, első ízben lépve át az egymilliós határt. A személygépkocsik száma 408 ezret tett ki. H Ötven százalékkal leszállítja április 1-től a BOAC angol repülőtársaság az Atlanti-óceán fölötti járatokon különféle áruk, vegyi cikkek, élelmiszerek, gépek és szerszámgépek fuvardíjait, hogy eredményesebben versenyezhessen a hajóstársaságokkal agy méretű, évi 9 millió tonna is kapacitású foszforitbányát nyitnak a dél-kazahsztáni Dzzanitaszban, a Szovjetunióban. Bulgária Mexikóban, Ecuadorban, Venezuelában és Bolíviában kereskedelmi képviseletet létesít. Jelenleg bolgár kereskedelmi képviseletek Latin-Amerikában Brazíliában, Argentínában, Uruguayban és Chilében vannak. Kilencszázötvenmillió font értékű termeléssel zárta az EAK iparának állami szektora az 1963. évet. A termelés értéke mintegy 120 millió fonttal haladta meg az előző évit. Az állami szektor az ipar 85 százalékát öleli fel. Romániában ez év végén a vasi úti vontatás 29 százalékát Diesel-mozdonyokkal kívánják elvégezni. Ötr öt gépkocsitípus árának le- IA szállítását jelentette be a Renault gépkocsigyár. Az R-8-as normál típus ára 7210 frankról 6990 frankra, a Dauphine exportára 6350 frankról 6250 frankra csökkent. Afélidejéhez érkezett a 70 millió font befektetéssel készülő Volta erőmű építése Ghánában. Az erőmű 1965 szeptemberében kezdi meg az áramszolgáltatást. A belkereskedelem 1963. évi forgalma A kiskereskedelem forgalma a múlt évben 78,6 milliárd forint volt, ezzel éves tervét 3%-kal teljesítette túl. Az értékesítés növekedési üteme az előző két évhez viszonyítva meggyorsult, 1963-ban 8%-kal volt magasabb, mint 1962- ben. A vásárlások megélénkülését elsősorban a lakosság pénzbevételeinek növekedése okozta. Az áruforgalom emelkedéséhez hozzájárultak a különféle kereskedelem- és árpolitikai intézkedések is, közöttük néhány tartós fogyasztási cikk és bizonyos ruházati áruk árcsökkentése, a hitelakció bővítése és az idény végi ruházati kiárusítások és más leértékelési akciók. A hitelforgalom 1963-ban 1,8 milliárd forintot képviselt, mintegy 700 millióval többet, mint az előző évben. A kiskereskedelmi értékesítés az 1962. évit csaknem 6 milliárd forinttal haladta meg, és a forgalmi többlet nagyobb része az iparcikkekben, kisebb része az élelmiszerekben jelentkezett. Az előző két év aránylag kismértékű forgalomnövekedésével szemben 1963-ban az iparcikkek értékesítése mintegy 10%-kal volt nagyobb, mint egy évvel korábban, ezen belül a ruházati áruk eladása 7%-kal, a vegyes iparcikkeké 11%-kal emelkedett. A ruházati áruk forgalmának két éve tartó csökkenése, illetve stagnálása megállt, és azzal számolhatunk, hogy a vásárlások ebben az évben már megközelítik az eddigi legmagasabb szintnek számító 1960. évit. A ruházati termékek közül a vásárlók több kötöttárut, konfekcionált felső- és alsóruházati cikket, lábbelit szereztek be. A vegyes iparcikkek, továbbra is a kereskedelmi forgalom legdinamikusabb elemei. Különösen nagymértékben emelkedett a tartós fogyasztási cikkek eladása: 1963-ban 34 ezer hűtőszekrényt, 55 ezer porszívót, 38 ezer centrifugát, továbbá 150 ezer televíziót, 38 ezer 125 és 250 köbcentis motorkerékpárt, több mint 12 ezer új személygépkocsit vásároltak. A bútoreladás 12%-kal nőtt és meghaladta a 2 milliárd forintot. A tüzelőanyagok kereslete a hideg időjárás következtében rendkívül élénk volt, és annak ellenére, hogy az értékesítés szénből és tűzifából több mint 900 ezer tonnával több volt, mint 1962-ben, mégsem elégítette ki az igényeke Az élelmiszer-eladások az előző évihez hasonló mértékben emelkedtek, ezen belül a vendéglátás forgalma gyorsabban nőtt, mint a bolti élelmiszervásárlások. Néhány állati eredetű élelmiszer — hús, tojás —, kivételével megfelelő ellátást sikerült biztosítani. Számottevően nőtt az alapvető élelmiszerek közül a zsiradékok, tej és tejtermékek, a cukor, az édesáruk, a szeszes ital.1 és a babkávé forgalma A vendéglátás szolgáltatásánakkedvező irányú változtatását mutatja, hogy az ételforgalom gyorsabban nőtt, mint az italeladás. K. D.