Népszabadság, 1964. március (22. évfolyam, 51-75. szám)
1964-03-26 / 72. szám
Vélemények a Népszabadság cikkeiről Olvasóink közül sokan vannak, akik egy-egy cikk elolvasása után véleményüket papírra vetik, elküldik szerkesztőségünkbe. Van, aki csupán buzdításnak, de van, aki bírálatnak szánja sorait, tanácsot ad az újságírónak, vagy vitába száll egy-egy megállapításával. Szerkesztőségünk, ha nem is ért egyet minden levélíró valamennyi megállapításával, örömmel fogadja az olvasók észrevételeit, a segítő szándék megnyilvánulásának tekinti azokat, vonom kétségbe az állhatatosságról írt cikk szerzőjének jóindulatát, elismerem, hogy a felvetett probléma nem könnyű. De az a véleményem, hogy azt a30 éves fiatalembert”, akiről a cikkben szó van, nyilván nagyon megszorították, ha saját érdekében kényszerült szólni. Ha valaki egyéni ügyében az igazságosságért száll harcba, akkor is a szocializmusért harcol. A két érdek egybeesik. Nem ártana vitára bocsátani az ilyen problémákat, kérni a többi olvasó véleményét !A szerénytelenség elleni harc legyen konkrét és névre szóló, ne mozogjon általánosságban. A cikk olvasása után aligha fognak magukra ismerni azok, akiknek szól. Egyébként azért is aggódom, hogy egyes hozzánk közeledő pártonkívüliek ,azt hihetik: a párttagság elnyerése után talán még jogos igényeikről is le kell mondaniuk.” „Ne várjuk meg!" A családvédelmi bizottságokról „Nagy érdeklődéssel olvastam a február 29-i Népszabadságban a Ne várjuk meg! című írást, amely az egész társadalom figyelmét felhívja a családi tragédiákra, s a megelőzés lehetőségeit kutatja” — írja dr. Nedeczky György budapesti olvasónk, gyámügyi főelőadó. — A VI. kerületben, ahogy leveléből megtudtuk, a tanács oktatási osztálya mellett szerveztek egy fárdalmi kérdésekkel foglalkozó bizottságot, amely ha másként is, mint a társadalmi bíróságok, de hasonló funkciókat lát el és igen eredményesen működik. „Helytelen lenne az emberek magánügyeibe beleavatkozni — írja tovább —, de a magánügy csak addig magánügy, amíg nem sérti a törvényt és a közösség érdekeit. Egy-egy család nem külön világ. A közösség része, ezért sorsának jóra vagy rosszra fordulása nem lehet közömbös a közösségnek. A társadalom, a közvélemény, a szocialista emberi közösség hatalmas erejét nem szabad felhasználatlanul hagyni. A VI. kerületben meghonosodott az a gyakorlat, hogy a család- és gyermekvédelmi megbízottak, a pedagógusok, a tanácstagok és a különböző társadalmi szervezetek jelentik a kerületi gyámhatóságnak, ha komoly családi problémákkal találkoznak. Ezek közül választja ki a gyámhatóság azokat a legsúlyosabb eseteket, amelyeket a társadalmi bizottság elé utal.” Ne váljanak prédává gyerekek „A cikk egy régi szomorú napot idézett fel emlékezetünkben — írja egy győri asszony olvasónk. — Csaknem 30 év telt el azóta, az iskolában a táblához szólítottak. Megriadva álltam, gondolataim meszsze kalandoztak. Akkor lesújtott rám a pálca, megszégyenítve helyemre kullogtam. Szüleim rosszul éltek, egész éjszaka veszekedtek. Akik ilyen éjszakákat éltek át, azok értik meg igazán ezt az írást. A néma gyötrődések érlelték meg bennem azt a szeretetet, amit ma az elhagyott és szenvedő gyerekek iránt érzek. Államunk százezreket áldoz a koraszülötteket gondozó intézetek fenntartására, hogy az alig pihegő emberkék életét megmentsék. Egy-egy családban viszont prédává válnak életerős gyerekek. A cikkben említett kislányon már nem segíthetünk. De ne engedjük, hogy újabb tragédiák forduljanak elő. Az emberi szeretet, összefogás nagy dolgokra képes.” A jogász szemével „Gyakorló jogász vagyok — írja dr. Arató Antal (Adony) —, majdnem minden héten fordulnak hozzám panasszal szenvedő nők, akiknek életét lelkiismeretlen férfiak megkeserítik, tönkreteszik. El lehet képzelni ilyen helyzetben a gyermekek életkörülményeit is. Sajnos az ilyen panaszokra alig tudok tanácsot adni, legalábbis hatékonyat alig, mert ezekkel mifelénk nem foglalkoznak a társadalmi szervezetek. Azt tapasztalom, hogy még a rendőrség sem teszi meg azt, amire képes lenne, mert csak akkor avatkozik be, ha vér folyik, vagy közvetlen életveszélyről van szó. Különben: családi ügy, örvendetes, hogy ez a dolog napirendre került. Remélhető, hogy az illetékesek — s ezalatt nemcsak hivatalok értendők, hanem például a szomszédok is — nagyobb lelkiismertességgel fognak az ilyen ügyekkel foglalkozni ” Az állhatatosságról Az állhatatosságról című vezércikk megjelenése után olvasóink közül sokan kerestek fel bennünket levélben. Többen kifogásolták a cikk egyes állításait. Alább néhány véleményt ismertetünk, vitájára a szerkesztőség visszatér majd. Az egyéni és közérdek egybeesik Kalapács Mihály tanár (Kunszentmiklós) azt írta: „Nem tudom szó nélkül hagyni ezt a vezércikket. Több ellenvetést váltott ki belőlem. Egy régebbi (szintén februári) számban már volt szó egy párttitkárról, akitanyagiassága miatt meghurcoltak, majd rehabilitáltak, s a cikk azt a következtetést vonta le, hogy a párttagok sem jótét lelkek, akiket egy jobb lakásból csak azért lehessen rosszabbá tenni, mert párttagok, mert szerények. Persze tőlük valóban többet várnak az emberek, de nem ilyen vonatkozásban. Ezt a cikket megértettem. Nem Ha hiányzik a kijáró elismerés „Úgy érzem, hogy a cikkegy-két kérdést nem tisztázott egészen megnyugtatóan — írja Galasi Józsefné (Budapest, II., Házmán u. 6.). — Ha jogos az említett párttag sérelme, akkor hiba történt azok részéről, akik olyan helyzetbe hozták, hogy neki magának kellett kimondania: ő állhatatos. Nyilván a cikkíró is tudja, azzal, hogy helyenként nem ismerik el egyes beosztottak jó munkáját, képességeit, rákényszerítik a tehetséges, szorgalmas, állhatatos, szakmájukat értő embereket, hogy maguk hadakozzanak az elismerésért. Ha ilyen irányú sérelmek esetén főleg azt hangoztatjuk, hogy az illető válogassa meg eszközeit céljainak eléréséért, félek, hogy tápláljuk és erősítsük az olyan nem kommunista tulajdonságokat, mint a túlzott simulékonyság, az álszerénység, a megalkuvás. Véleményem szerint az egyes párttagoknál fellelne Ahol a jó politika eltorzul „A cikk meghökkentő, a kommunista erkölcsöt semmibe vevő, visszataszító cselekedetnek minősíti egy 30 éves technikus indulatos kifakadását, mert több évi munkája és következetes magatartása ellenére egy — bár szakmailag jól képzett, de politikailag ingatag — dolgozót előnyben részesítették vele szemben — mondja Sarkó György (Budapest, I. Attila u. 59. b) olvasónk. — Nincs Magyarországon olyan becsületes párttag vagy pártonkívüli, aki ne helyeselné a szövetségi politikát, amelynek a többi között az a lényege, hogy a szocializmus felépítése során minden becsületes dolgozót a képességeinek megfelelő területen kell foglalkoztatni, és biztosítani kell neki a nyugodt, kiegyensúlyozott életkörülményeket.Sajnos ez az egyébként nagyon helyes, minden kommunista párttag által elismert és elfogadott irányzat a gyakorlatban némelykor eltorzul és ennek egyik következménye, hogy helyenként becsületes kommunistákat mellőznek.” Hajsza — „hivatalból" Amióta a Hajsza — hivatalból írásunk megjelent, naponta négy-öt hozzászólás érkezik. A levélírók helyeslik, hogy a párt lapja határozottan kiállt Világos Józsefné, a tiszaugi szociális otthon vezetője mellett, aki ellen évek óta tart a hajsza, szenvedett otthonvezető milyen elégtételt kap. Reméljük, új felettesei majd feledtetik vele mindazt, amit el kellett tűrnie.” Várjuk az ügy befejezését „Nyugdíjas vasutas vagyok — írja Kiss Imre (Budapest, VI., Lenin körút 104.) — sok igazságtalanságot láttam és tapasztaltam már az életben, de amit a tiszaugi otthonvezetőnek kellett kiállnia, az példát ritkító. Társaimmal megtárgyaltuk a cikket, és több kérdésbe ütköztünk. Hogyan lehetséges, hogy az ellenőrző és felügyeleti szervek elnézték, eltűrték ezeket a törvénysértéseket? Vajon nem esett-e más is áldozatul ezeknek a túlkapásoknak? Tudjuk, hogy az ügy még nem zárult le, kíváncsian várjuk annak méltó befejezését, a vétkesek felelősségre vonását, s szeretnénk tudni, hogy a sokat Az igazság előbb-utóbb kiderül „Engem különösen azért érdekelt a cikk, mert az otthonvezetőt véletlen folytán ismerem — írja Donáth Ernőné (Budapest, Vil., Bókay János u. 48.) olvasónk. — Az I. sz. Szemészeti Klinikán ismerkedtem meg vele, ahol engem is gyógykezeltek. Amikor bejött a kórterembe, észrevettem, hogy idegileg kimerült, napokig feküdt szó nélkül. Amikor néhány nap után beszédbe elegyedtünk, elmondta a körülötte folyó hajszát. Elég jó emberismerő vagyok, éreztem, hogy igazat mond. A kórházban sem magáért, hanem a szociális otthon lakóiért aggódott. Rábeszélésem ellenére sem maradt bent a kórházban, hiába kívánta ezt az egészségi állapota, egy héttel hamarabb elment. Azóta sem hallottam róla. AZ UTASOK NEVÉBEN... A szerkesztőségbe érkező levelek között naponta találunk olyan panaszokat, észrevételeket, amelyek a közlekedés gondjait-bajait teszik szóvá Sorompó A Szolnoki Járműjavító Vállalat melletti sorompó gyakran okoz bosszúságot. Sokszor egész kocsisor várakozik a sorompó előtt. A vasutasok nem igyekeznek szabaddá tenni az utat, sőt, mintha kedvüket lelnék a forgalom feltartásában. Nem egyedüli eset, ami nemrég a sorompó előtt lejátszódott. Tömött autóbuszok várakoztak. Az utasok tízpercnyi várakozás után nyugtalankodni kezdtek. A kalauzok — bár maguk is sokallták a negyedórás leállást — nem akarták kinyitni a kocsik ajtaját. Végül is a tömeg határozott fellépésére kinyitották az ajtókat. A bosszankodó utasok, nem törődve az életveszéllyel, megkerülve a sorompót, a szerelvényekre kapaszkodtak, ki az ütközőkön, ki a kocsik peronján igyekezett átjutni. Még elgondolni is rossz, mi lett volna, ha közben megindul a szerelvény. Naponta sorr dul elő ehhez hasonló veszélyes átkelés a gyakori tolatás miatt, amikor is negyed- vagy félórákra állítja le a forgalmat a sorompó. Szardíniává préselve A pálfai gyermekotthon kis lakóihoz rengeteg budapesti látogató — szülő, testvér, rokon — érkezik minden hónap első vasárnapján. A budapestiek a vajtai vasútállomásig vonaton utaznak, onnan pedig autóbusz szállítja őket Pálfára, így történt ez március 1-én is. A vonat utasait már várta az autóbusz, csakhogy a szokásosnál jóval kisebb méretű kocsi. Az utasok türelmesen sorba álltak és igyekeztek feljutni a kocsiba. Mindenki előtt nyilvánvaló volt, hogy a népes társaságot ez a kocsis széria nem képes elszállítani, kétszer kell fordulnia , kalauz azonban más véleményen volt. Egyre biztatta felszállásra a lent várakozókat, hozzátéve, hogy aki most nem száll fel, magára vessen: a busz nem fordul még egyszer. Lett erre nagy tolongás, tépték, taposták egymást az emberek, senki sem akart lemaradni. Az utasok szardíniává összepréselve, méltatlan körülmények között, utaztak Pálfára. Vajon nem lett volna jobb, ha a GA 68—09-es kocsi túlbuzgó kalauza a kétszeri fordulót választja? „Kis talonnásódott" fejpárnák Gyakran tapasztalhatják az utasok — a MÁV-igazgatóságon nyilvántartott rongálási leltárt nem is említjük —, hogy mennyi szégyenletes dokumentum örökíti meg a romboló hajlamú utasok károkozásait. Letört kilincsek, kicsavart égők, összetépett üléshuzatok tanúskodnak a lelkiismeretlen emberek garázdálkodásáról. Elítélendő ez a magatartás, de nem kevésbé az, ha maga a tulajdonos, a MÁV sem becsüli meg vagyontárgyait. Egyik olvasónk a közelmúltban egy reggel 8 óra 19 perckor Esztergomba utazott a Nyugati pályaudvarról. A kiválasztott 34192. számú, közvetlenül a mozdony mögé kapcsolt kocsi belülről ijesztő látványt nyújtott. Mindenki szívesebben álldogált a folyosón vagy inkább a kényelmetlenebb fapados ülést választotta, mintsem hogy a párnázott üléseken foglaljon helyet. Miért? a párnák huzata valósággal ragadt a szennytől, piszoktól. De nemcsak az odamázolt kenőcs veszélyeztette az utasok ruházatát, a „kiszalonnásodott” fejpárnák is elvették a leülni szándékozók kedvét. Nóti Éva Többször gondoltam rá, már azt hittem, nem bírta kiharcolni igazát. Annál nagyobb volt az örömöm most, amikor a cikkben olvastam róla.” Tanuljanak belőle Bende Ibolya (Budapest, XIV., Kantomé u. 7.) írja: „Örömmel vontam le azt a következtetést, hogy a meghurcolt emberek igazsága előbb-utóbb kiderül. A cikk talán azért is gyakorolt rám különösen nagy hatást, mert egy dolgozó asszonyról szólt, és a nők napja előtt jelent meg. Kívánom, hogy tanuljanak belőle mindazok, akik megfeledkezve magukról, másokat igazságtalanul bántanak.” Tiszaugról kaptuk az alábbi levelet: „Itt élek Tiszaugon, abban a községben, ahol Világos Józsefné az otthonvezet". Többen figyelemmel kísértük ügyét. Csoda, hogy ez az asszony bírta idáig, s nem kapott idegösszeroppanást. Súlyos vádakat hoztak fel ellene, pedig ő teljes odaadással dolgozott a szociális otthon gondozottaiért. Ragadkódtak hozzá az öregek. Most megint nagy az öröm az otthonban, remélik, hogy Világosné hamar visszakerül. De még a cikk megjelenése után is van aggodalom. A cikk miatt egyesek megsértődtek, s azok nem fognak az igazság beteljesedéséért semmit sem tenni.” GYORSABBAN CÉLHOZ ÉR danuvia MOTORKERÉKPÁRRAL! OTP: hitelakció keretében is vásárolható!