Népszabadság, 1965. február (23. évfolyam, 27-50. szám)
1965-02-13 / 37. szám
Húsz esztendővel ezelőtt, 1945. 13-án elhallgattak a fegyverek Budi A kép, amely ezen a napon a hábo fasiszta vandalizmustól elgyötört hérek elé tárult, kétségbeejtő volt, teremnek tűnt. A főváros épületeitromnegyedét — 30 ezer lakóházat - zett meg a háború, 26 ezer lakószelmisült meg. A Vízművek 1366 kilnyi hálózatának szinte minden kirére jutott egy csőtörés, a Gázműi C melőtelepei megsemmisültek, azmos közvilágítási kábelek 90 sze használhatatlanná vált. A villamotnak alig fele maradt épségben, az összesen négy darab. Felrobbantott a kifosztott gyárak, kiégett üzletek, tépte utak, fázó és éhező lakosság maradt a Duna gyöngyszeméből. Húsz esztendő telt el. Új nemzed fel azóta, amely már csodálkozva is az egykori képeket: a gőzmozdot s tatta járatot a Rókus-kórház és K 1 között, az étkezési jegyekkel sorbaá a tereket, a Petőfi pontonhidat.. . A helyén e két évtized alatt kétmiss városrészekkel gyarapodó, modern város nőtt ki, mintegy tükrét adva megváltozott életének is. Huszonnyolc új lakótelep épült fel egykor hírhedt nyomortelepeket szít fel, s csupán 1957—1964 között nyoezer új családi otthonba költözhettel a városi lakosok. 1950 óta csaknem 910 méterrel bővült a vízvezeték-hálózó Élelmiszer-áruház, egy a sok közül. 1945 február. Buda még nem volt szabad. „Mikor lesz itt újra normális élet?” Amikor a budapesti nép ünnepel. M