Népszabadság, 1965. április (23. évfolyam, 77-101. szám)

1965-04-07 / 82. szám

4 NEPSZABADSAG ÁLLAMI DÍJASOK Az Erzsébet-híd tervezője W­lég ott láthatjuk az UVA­■ hídosztályán a Baw.1 nagy hídcsata, az Erzsé­­bet-híd építésének fegyvertárát, hídmodelleket, az új hídépítési technológia dokumentumait, táv­lati rajzokat, az új alkotás kü­lönféle beállításait, az útfeljáró­­kat a hídfőkön így is, úgy is... S itt dolgozik a csatának vezére, az új Erzsébet-híd megalkotója, akit korábbi Kossuth-díja után most az Állami Díj I. fokozatával tün­tettek ki. — Azon gondolkodom — kezdte a beszélgetést —, van-e valami, amit még nem mondtam el újság­íróknak? — De egy ilyen szelle­miekben gazdag ember, mint Sá­voly Pál sohasem fogy ki a mon­danivalóból. — Ne felejtsük el — mondja —, hogy az új híd meg­oldása, a formája, az építés tech­nikája nemcsak alkotói szikra eredménye, hanem a különféle elgondolások küzdelméből szüle­tett. — Meg kellett védeni és győ­zelemre kellett vinni a korszerűt, a haladást jelentő technikát a hídépítésben is. Kezdetben erős irányzat volt például az archaizá­­lás, hogy az elpusztított hidat te­kintsék műemléknek, és építsék újjá régi alakjában és stílusá­ban. Sávoly Pál azonban nem a múltba, hanem a jövőbe pillan­tott, az új Erzsébet-híddal szem­ben nemcsak a mostani század, hanem a jövő század igényeit ál­lította fel. Hogyan is felelt volna meg a régi híd keskeny — 11 mé­teres — pályaszéle­sséggel, amikor az Erzsébet-híd a pesti kelet— nyugati főútvonalat vezeti át Buda főútvonalaiba? És aztán jöt­tek a félmegoldásokat jelentő ja­vaslatok, például, hogy lánchíd építésével hasznosítsák a felrob­bantott híd még menthető acél­anyagát. De lánchidat már évti­zedek óta nem építenek, Sávoly Pál szavai szerint: „Ha csak mu­zeális szempontok nem forognak fent, a lánchidat szakkörökben anakronizmusnak tekintenék.” El­gondolások, eszmék harca közt így jutottak el a mai kábelhíd terveihez, s ma már könnyű rá­mutatni, hogy lám, mennyire iga­zuk volt! De mielőtt a tervet el­fogadták volna, még felvetődött egy súlyos ellenérv: kábelhidat még nem építettek Magyarorszá­gon, nincsenek tapasztalataink! Ezt újabb variációk, például ív­­híd építésének megvizsgálása, vi­tája követte, de a győztes — ak­kor még csak modelleken és raj­zokon — mégiscsak a mai szép Erzsébet-híd maradt... Köztudomású, hogy ez Sávoly Pál nagy érdeme, s arra a kér­désre, honnan merítette bátor op­timizmusát egy nálunk még soha ki nem próbált hídépítési mód be­vezetéséhez, válaszként egy rövid epizódot mesél el, amely naponta megtörtént vele: „Szinte már kí­nos volt, hogy amikor lementem a hídra, a munkások körém gyűl­tek, szóltak a hibák miatt, s na­ponta megerősítették, hogy ők bi­zony csakis jó munkát akarnak végezni ezen az impozáns hídon, amelyből csak egyet építhet az ember életében.” Sávoly Pál tud­ja, kikben bízhat, nagy szeretettel beszél arról a harmincfőnyi fia­tal mérnökgárdáról, akikkel bát­ran tűzbe menne­k azokról a munkásokról, akik a szorgalom, a lelkiismeret példáját adták az épülő hídon. És a külföldiek? Tudjuk, hogy a hídnak jó híre van, külföldi szakembereket vonz hazánkba, akik nem takarékoskodnak a di­csérő jelzőkkel. Sőt akadt, aki ajánlatott tett: ezt a hidat „egy­­az-egybe” megépítené másutt is. „Azt nem — mondta kategori­kusan az alkotó Sávoly Pál —, ez a híd Budapesté.” Szluka Emil Sávoly Pál N­agyon sokan ismerik és dicsérik nemcsak itthon, hanem határainkon kívül is a Trioxazint és a Frenolont, e két, nagyhatású magyar ideg­nyugtató gyógyszert. A gyerme­kek, a találmányok, tehát már világhírnévre tettek szert, de a szülők, a feltalálók nevével, mun­kájával csak most ismerkedik a közvélemény, amikor a kormány több éves együttműködésük mél­tó elismeréseként az Állami Díj I. fokozatával tüntette ki dr. Dumbovich Borist, dr. Borsy Jó­zsefet, az orvostudományok kan­didátusát és dr. Toldy Lajost, a kémiai tudományok kandidátusát, a Gyógyszeripari Kutató Intézet vezető tudományos munkatársait Olyan munkatársulás az övék, amelyet nem a hivatali beosztás, a kötelező munkarend hozott létre, hanem az azonos érdeklődési kör, az a közös törekvés, hogy előbbre lépjenek egy új, Magyarországon még szinte teljesen feltáratlan kutatási területen, és hathatós segítséget adjanak az ideggyó­gyászat számára. Amint elmondják, közös mun­kájuk kiindulópontja Dumbovich doktornak az a felismerése volt, hogy bizonyos rokon természetes szerves vegyületek azonos erős élettani hatást fejtenek ki. Meg kellett tehát keresni ezeknek a vegyületeknek olyan származé­kait, amelyek a legeredménye­sebb gyógyhatást fejthetik ki. Ezután már a vegyészre, dr. Tol­dy Lajosra várt a feladat, hogy szabadjára engedje a fantáziáját, szintetizálja a kívánt vegyületek egész sorát. Háromszáznál több eredeti új vegyület volt e munka eredménye, amelyeket aztán is­mét orvos, dr. Borsy József far­makológus vett kézbe, és vizsgált meg állatokon végzett próbákkal, szerkezet és hatás szempontjából. Elmondva ez így egyszerűnek hat, ám ha tekintetbe vesszük, hogy egy vegyület felhasználásá­nál ezer állattal kell egy hóna­pon át tartó vér-, vizeletvizsgá­latokat stb. elvégezni, majd bor­­­­colás utáni demonstrációkat ké­szíteni, akkor látni, milyen óriási munkáról van szó. S amikor a kísérletek nyomán kezdett a kép kialakulni, a farmakológus ismét visszaadta a kiválasztott vegyüle­­tet a vegyésznek, hogy a most már megadott hatástani irányban fejlessze azt tovább. Több száz, hónapokon át kidol­gozott vegyületből válik így be néhány és kerül azután klinikai kipróbálásra, és csak amikor tel­jesen beigazolódott a készítmény gyógyászati, terápiás értéke, ak­kor kerülhet a gyógyszer forga­lomba. Így született meg a Trioxazin és a Frenolon is. Több mint hét esztendő türelmes, kitartó mun­kája, sikere és csalódása, csügge­­dése és újbóli nekilendülése ölt testet tehát a két nagyhatású készítményben. És most, amikor a jól végzett munka itthon is, és a határokon túl is világviszony­latban osztatlan elismerést arat, a három kutatót már nem a múlt sikerei, hanem a jövő izgalmas feladatai foglalkoztatják. Újabb kísérleteket folytatnak a szinteti­zált vegyületcsoporttal, minde­nekelőtt érhatás és olyan ideg­rendszeri hatás szempontjából, amely a gyomorfekély gyógyítá­sát segíti elő. Egy ilyen típusú készítmény már a klinikai pró­bákig­ eljutott, sokat várnak tőle. A további tervekről, kívánsá­gokról dr. Toldy mondja el mind­hármuk véleményét: — Szeret­nénk lépést tartani a világpiaci követelményekkel és a legfejlet­tebb gyógyszergyártó országok kutatásaival. Manapság világszer­te egyre nehezebb új készítményt forgalomba hozni, mert csak az arat elismerést, ami valóban új, különösen hatásos és gyorsan kerül forgalomba. A kutatás gyorsasága persze elsősorban ránk, kutatókra tartozik, bár eb­ben is lehet a feltételek további javításával, modern felszerelések­kel, jobb anyagellátással segíteni. A forgalomba hozatal gyorsasága viszont főleg a nagy volumenben gyártó üzemeken és a külkeres­kedelmen múlik. A jövőben mindnyájunknak meg kell ten­nünk a magunkét, hogy a kiví­vott elismerést és rangot meg­tarthassuk, illetve növelhessük. » Sőtér Edit _ Így született a Trioxazín és a Frenolon Dr. Borsy József, dr. Dumbovich Boris és dr. Toidy Lajos. 1965. április 7. szerda 6+2 a Miskolci Pamutfonóban Ez egyszer nem a politechniká­ról, egészen másról van szó. Ne­vezetesen a Miskolci Pamutfonó új folyamatos munkarendjéről, amely április 1-től, azaz a máso­dik negyedévtől kezdve lépett életbe. Az igazgató, Molnár József elv­társ színes füzeteket, naptárakat, tájékoztatókat tesz elém. Ezek mostanában a fonodás lányok, asszonyok legtöbbet forgatott „ol­vasmányai”. Belőlük bárki kön­­­nyűszerrel, akár napra pontosan megtervezheti mindazt, amire jövő évi szabad idejéből fordítani szeretne. Minden szakmánynak precízen kidolgozott üzemeltetési naptára van, amelyből világosan látszik: éppen duplájára növek­szik az új munkarend bevezetésé­vel a Miskolci Pamutfonó mun­kásainak évi pihenőideje. 40 órás munkahét — változatlan bér A színes füzetek egyikében ol­vasom ezt a találó megfogalma­zást: „Jelenleg a gép és az ember egyszerre tart pihenőt. Az ember­nek szüksége van a pihenésre, a gépnek nincs. Az új munkarend­del lerövidül a gépi pihenő, de az emberé megnövekszik.” És ebben van a dolog lényege. A gépkapa­citás mai feleslegei bekerülnek a termelés vérkeringésébe, és sok millió forint hasznot hajtanak a népgazdaságnak — újabb ter­melőeszközök beruházása nélkül. S hogy miféle hasznot az egyén­nek — alább elmondjuk. Eddig 6+1-es munkarendben dolgoztak a pamutfonósok, azaz három műszakban, háromszor 8 órát úgy, hogy minden hatodik nap után következett egy pihenő­nap. A váltóműszakba járók heti munkaideje 45,5 óra volt. A gyár­­ban ugyanis szombat éjjel és va­sárnap nem dolgoztak. A 6+2-es munkarend a naptári, folyamatos, üzemszünet nélküli termelés egyik formája. Hatnapi munka után ettől kezdve 2 pihenőnapot kap­nak a dolgozók. A munkaidő nem a munkanap rövidülésével, hanem a szabadnapok számának növelé­sével csökken, mégpedig úgy, hogy újabb, negyedik műszakot szerveznek, s a 4 műszak váltja egymást, háromszor 8 órás mun­kaidőben. A negyedik pihenő­napot tart. Vasárnap éjjel és a fi­zetett ünnepeken nincs termelés. Mindennek következtében az ed­digi 45,5-del szemben 40 órás lesz a munkahét, s a pihenőnapok szá­ma, a 8 fizetett ünnepnappal együtt, 112. Ehhez jön pluszként természetesen az évi fizetett sza­badság. Meg kell jegyezni még: ebben a munkarendben is bizto­sítják, hogy éves átlagban a dol­gozók minden második vasárnap­ja teljesen szabad legyen. Rá­adásul negyedévenként egyszer a két szabadnap egybeesik a gyár munkaszünetével is. Ilyenkor pe­dig 3 napot tölt távol az üzemtől a munkás. Előnyt jelent az is, hogy az éjszakás hetek száma — miután most már 4 műszak váltja egymást — a folyamatos üzemelés következtében 17-ről 13-ra csök­ken egy évben. Érthető, hogy a mindenkit leg­jobban izgató kérdés ezek után az: miként alakul majd a kere­set? Nos, az új munkarend sem­miféle bércsökkenést sem jelent. Pontosabban: a dolgozók havi ke­resetének szintje nem változik, az egy órára eső bér azonban — a munkaidő csökkenése ellensúlyo­zására — megnövekszik. 300 lánynak, asszonynak új munkalehetőség Miskolcon — lévén nehézipari centrum — meglehetős gondot jelent a női munkaerők foglalkoz­tatása. A 6+2 megszervezése 300 foglalkozás nélküli lánynak és asszonynak ad kulturált munka­helyet, szakmát és ezzel kenyeret, esetleg az eddiginél nagyobbat, s lehetőséget a társadalmi életbe való aktív bekapcsolódásra. Ter­mészetesen ez azt is jelenti, hogy ennyivel több dolgozó számára kell a gyárban megfelelő szociális körülményeket teremteni, s több öltözőről, mosdóról, az üzemi ét­kező bővítéséről, a kisgyermekek bölcsődei-óvodai elhelyezéséről s a vasárnapi üzemeltetés feltételei­ről gondoskodni. A gyár vezetői igen nagy szeretettel fáradoznak mindezen, s akik az üzemet isme­rik, nem is csodálkoznak rajta különösebben. Megszokták. A Miskolci Pamutfonó ugyanis egye­bek közt arról nevezetes, hogy nemcsak a munkafegyelem pél­dás, de az emberekkel való törő­dés, gondoskodás is­­ alighanem szorosan összefügg a kettő!), s mivel az üzem dolgozóinak több­sége nő, ez különösen értékes. A 300 új munkásról — akik közül eddig mintegy 250-et vettek fel és kiképzésük rövidesen befejeződik — úgy beszélnek a gyárban, mint az összeforrott kollektívába érkező újabb családtagokról. És ez nem frázis itt. Ilyen a légkör ebben az üzemben. Ezért is fogad­ták megértéssel a folyamatos munkarend bevezetésének hírét, s amikor részletesen megismer­kedtek az ebből az egyénre szár­mazó előnyökkel — megnyugvás­sal is. Talán a legjobb bizonyság erre az, hogy emiatt egyetlen ki­lépő sem akadt eddig... 630 tonnával több fonal Röviden már említettük, milyen nyereséggel jár a 6+2 a nép­gazdaságra. Érdemes azonban kissé bővebben szólni még erről. A negyedik műszak beállításá­val párhuzamosan természetesen növekszik majd a termelés. .A heti műszakszám 17-ről 20-ra nő, a munkaidőalap több mint 17 szá­zalékkal lesz nagyobb. Ez egy tel­jes évre számítva — természete­sen a másfél évre tervezett fel­futási időszak után — mintegy 630 tonnával több fonalat, ter­melési értékben kifejezve pedig 30 millió forinttal jelent többet az országnak. Ennyivel több anyagot ad majd a Miskolci Pamutfonó a feldolgozó üzemeknek. Ha ezt a többletet történetesen beruházás­sal akarnánk elérni, ehhez — a gyár jelenlegi beruházott értékére kivetítve — mintegy 35 millió forintra lenne szükség! Így azon­ban lehetővé válik nemcsak en­nek az összegnek a megtakarítása, de a cél sokkal gyorsabb eléré­se is. Ami a termelési költségeket il­leti, természetesen megváltozik a szerkezetük, s a jövőben a koráb­binál nagyobb lesz a bérköltségek aránya. A többi költség azonban általában az eddigi szinten, de in­kább kedvezőbben alakul majd. A folyamatos üzemre való átté­rés fokozatos lesz, s 1966 harma­dik negyedére valósul meg telje­sen. A magyar textiliparnak nin­csenek a folyamatos üzemeltetés rendjét illetően hagyományai, ta­pasztalatai. Az ezzel kapcsolatos tervek kidolgozásánál ezért fordí­tottak különös figyelmet arra, hogy milyen formában valósítsák meg ezt. Hiszen nemcsak az álló­eszközök jobb kihasználásáról van szó, hanem ennek olyan meg­oldásáról, amely maximálisan kedvez a dolgozók egyéni érdekei­nek is. A fogadtatás és az előké­születek tapasztalatai azt igazol­ják, hogy a Miskolci Pamutfonó­ban sikerült ilyen megoldást ta­lálni. Terényi Éva TANÁCSOK, VÁLLALATOK, KÖZÜLETEK, FIGYELEM! !,KUKA"-rendszerű szeméttároló edényre megrendeléseket még elfogadunk 1965. III.—IV. negyedévre. Megrendelhető: 1965. IV. 20-ig Csepeli Motorkerékpárgyár, Anyag- és Áruforgalmi Osztály

Next