Népszabadság, 1965. április (23. évfolyam, 77-101. szám)
1965-04-07 / 82. szám
4 NEPSZABADSAG ÁLLAMI DÍJASOK Az Erzsébet-híd tervezője Wlég ott láthatjuk az UVA■ hídosztályán a Baw.1 nagy hídcsata, az Erzsébet-híd építésének fegyvertárát, hídmodelleket, az új hídépítési technológia dokumentumait, távlati rajzokat, az új alkotás különféle beállításait, az útfeljárókat a hídfőkön így is, úgy is... S itt dolgozik a csatának vezére, az új Erzsébet-híd megalkotója, akit korábbi Kossuth-díja után most az Állami Díj I. fokozatával tüntettek ki. — Azon gondolkodom — kezdte a beszélgetést —, van-e valami, amit még nem mondtam el újságíróknak? — De egy ilyen szellemiekben gazdag ember, mint Sávoly Pál sohasem fogy ki a mondanivalóból. — Ne felejtsük el — mondja —, hogy az új híd megoldása, a formája, az építés technikája nemcsak alkotói szikra eredménye, hanem a különféle elgondolások küzdelméből született. — Meg kellett védeni és győzelemre kellett vinni a korszerűt, a haladást jelentő technikát a hídépítésben is. Kezdetben erős irányzat volt például az archaizálás, hogy az elpusztított hidat tekintsék műemléknek, és építsék újjá régi alakjában és stílusában. Sávoly Pál azonban nem a múltba, hanem a jövőbe pillantott, az új Erzsébet-híddal szemben nemcsak a mostani század, hanem a jövő század igényeit állította fel. Hogyan is felelt volna meg a régi híd keskeny — 11 méteres — pályaszélességgel, amikor az Erzsébet-híd a pesti kelet— nyugati főútvonalat vezeti át Buda főútvonalaiba? És aztán jöttek a félmegoldásokat jelentő javaslatok, például, hogy lánchíd építésével hasznosítsák a felrobbantott híd még menthető acélanyagát. De lánchidat már évtizedek óta nem építenek, Sávoly Pál szavai szerint: „Ha csak muzeális szempontok nem forognak fent, a lánchidat szakkörökben anakronizmusnak tekintenék.” Elgondolások, eszmék harca közt így jutottak el a mai kábelhíd terveihez, s ma már könnyű rámutatni, hogy lám, mennyire igazuk volt! De mielőtt a tervet elfogadták volna, még felvetődött egy súlyos ellenérv: kábelhidat még nem építettek Magyarországon, nincsenek tapasztalataink! Ezt újabb variációk, például ívhíd építésének megvizsgálása, vitája követte, de a győztes — akkor még csak modelleken és rajzokon — mégiscsak a mai szép Erzsébet-híd maradt... Köztudomású, hogy ez Sávoly Pál nagy érdeme, s arra a kérdésre, honnan merítette bátor optimizmusát egy nálunk még soha ki nem próbált hídépítési mód bevezetéséhez, válaszként egy rövid epizódot mesél el, amely naponta megtörtént vele: „Szinte már kínos volt, hogy amikor lementem a hídra, a munkások körém gyűltek, szóltak a hibák miatt, s naponta megerősítették, hogy ők bizony csakis jó munkát akarnak végezni ezen az impozáns hídon, amelyből csak egyet építhet az ember életében.” Sávoly Pál tudja, kikben bízhat, nagy szeretettel beszél arról a harmincfőnyi fiatal mérnökgárdáról, akikkel bátran tűzbe mennek azokról a munkásokról, akik a szorgalom, a lelkiismeret példáját adták az épülő hídon. És a külföldiek? Tudjuk, hogy a hídnak jó híre van, külföldi szakembereket vonz hazánkba, akik nem takarékoskodnak a dicsérő jelzőkkel. Sőt akadt, aki ajánlatott tett: ezt a hidat „egyaz-egybe” megépítené másutt is. „Azt nem — mondta kategorikusan az alkotó Sávoly Pál —, ez a híd Budapesté.” Szluka Emil Sávoly Pál Nagyon sokan ismerik és dicsérik nemcsak itthon, hanem határainkon kívül is a Trioxazint és a Frenolont, e két, nagyhatású magyar idegnyugtató gyógyszert. A gyermekek, a találmányok, tehát már világhírnévre tettek szert, de a szülők, a feltalálók nevével, munkájával csak most ismerkedik a közvélemény, amikor a kormány több éves együttműködésük méltó elismeréseként az Állami Díj I. fokozatával tüntette ki dr. Dumbovich Borist, dr. Borsy Józsefet, az orvostudományok kandidátusát és dr. Toldy Lajost, a kémiai tudományok kandidátusát, a Gyógyszeripari Kutató Intézet vezető tudományos munkatársait Olyan munkatársulás az övék, amelyet nem a hivatali beosztás, a kötelező munkarend hozott létre, hanem az azonos érdeklődési kör, az a közös törekvés, hogy előbbre lépjenek egy új, Magyarországon még szinte teljesen feltáratlan kutatási területen, és hathatós segítséget adjanak az ideggyógyászat számára. Amint elmondják, közös munkájuk kiindulópontja Dumbovich doktornak az a felismerése volt, hogy bizonyos rokon természetes szerves vegyületek azonos erős élettani hatást fejtenek ki. Meg kellett tehát keresni ezeknek a vegyületeknek olyan származékait, amelyek a legeredményesebb gyógyhatást fejthetik ki. Ezután már a vegyészre, dr. Toldy Lajosra várt a feladat, hogy szabadjára engedje a fantáziáját, szintetizálja a kívánt vegyületek egész sorát. Háromszáznál több eredeti új vegyület volt e munka eredménye, amelyeket aztán ismét orvos, dr. Borsy József farmakológus vett kézbe, és vizsgált meg állatokon végzett próbákkal, szerkezet és hatás szempontjából. Elmondva ez így egyszerűnek hat, ám ha tekintetbe vesszük, hogy egy vegyület felhasználásánál ezer állattal kell egy hónapon át tartó vér-, vizeletvizsgálatokat stb. elvégezni, majd borcolás utáni demonstrációkat készíteni, akkor látni, milyen óriási munkáról van szó. S amikor a kísérletek nyomán kezdett a kép kialakulni, a farmakológus ismét visszaadta a kiválasztott vegyületet a vegyésznek, hogy a most már megadott hatástani irányban fejlessze azt tovább. Több száz, hónapokon át kidolgozott vegyületből válik így be néhány és kerül azután klinikai kipróbálásra, és csak amikor teljesen beigazolódott a készítmény gyógyászati, terápiás értéke, akkor kerülhet a gyógyszer forgalomba. Így született meg a Trioxazin és a Frenolon is. Több mint hét esztendő türelmes, kitartó munkája, sikere és csalódása, csüggedése és újbóli nekilendülése ölt testet tehát a két nagyhatású készítményben. És most, amikor a jól végzett munka itthon is, és a határokon túl is világviszonylatban osztatlan elismerést arat, a három kutatót már nem a múlt sikerei, hanem a jövő izgalmas feladatai foglalkoztatják. Újabb kísérleteket folytatnak a szintetizált vegyületcsoporttal, mindenekelőtt érhatás és olyan idegrendszeri hatás szempontjából, amely a gyomorfekély gyógyítását segíti elő. Egy ilyen típusú készítmény már a klinikai próbákig eljutott, sokat várnak tőle. A további tervekről, kívánságokról dr. Toldy mondja el mindhármuk véleményét: — Szeretnénk lépést tartani a világpiaci követelményekkel és a legfejlettebb gyógyszergyártó országok kutatásaival. Manapság világszerte egyre nehezebb új készítményt forgalomba hozni, mert csak az arat elismerést, ami valóban új, különösen hatásos és gyorsan kerül forgalomba. A kutatás gyorsasága persze elsősorban ránk, kutatókra tartozik, bár ebben is lehet a feltételek további javításával, modern felszerelésekkel, jobb anyagellátással segíteni. A forgalomba hozatal gyorsasága viszont főleg a nagy volumenben gyártó üzemeken és a külkereskedelmen múlik. A jövőben mindnyájunknak meg kell tennünk a magunkét, hogy a kivívott elismerést és rangot megtarthassuk, illetve növelhessük. » Sőtér Edit _ Így született a Trioxazín és a Frenolon Dr. Borsy József, dr. Dumbovich Boris és dr. Toidy Lajos. 1965. április 7. szerda 6+2 a Miskolci Pamutfonóban Ez egyszer nem a politechnikáról, egészen másról van szó. Nevezetesen a Miskolci Pamutfonó új folyamatos munkarendjéről, amely április 1-től, azaz a második negyedévtől kezdve lépett életbe. Az igazgató, Molnár József elvtárs színes füzeteket, naptárakat, tájékoztatókat tesz elém. Ezek mostanában a fonodás lányok, asszonyok legtöbbet forgatott „olvasmányai”. Belőlük bárki könnyűszerrel, akár napra pontosan megtervezheti mindazt, amire jövő évi szabad idejéből fordítani szeretne. Minden szakmánynak precízen kidolgozott üzemeltetési naptára van, amelyből világosan látszik: éppen duplájára növekszik az új munkarend bevezetésével a Miskolci Pamutfonó munkásainak évi pihenőideje. 40 órás munkahét — változatlan bér A színes füzetek egyikében olvasom ezt a találó megfogalmazást: „Jelenleg a gép és az ember egyszerre tart pihenőt. Az embernek szüksége van a pihenésre, a gépnek nincs. Az új munkarenddel lerövidül a gépi pihenő, de az emberé megnövekszik.” És ebben van a dolog lényege. A gépkapacitás mai feleslegei bekerülnek a termelés vérkeringésébe, és sok millió forint hasznot hajtanak a népgazdaságnak — újabb termelőeszközök beruházása nélkül. S hogy miféle hasznot az egyénnek — alább elmondjuk. Eddig 6+1-es munkarendben dolgoztak a pamutfonósok, azaz három műszakban, háromszor 8 órát úgy, hogy minden hatodik nap után következett egy pihenőnap. A váltóműszakba járók heti munkaideje 45,5 óra volt. A gyárban ugyanis szombat éjjel és vasárnap nem dolgoztak. A 6+2-es munkarend a naptári, folyamatos, üzemszünet nélküli termelés egyik formája. Hatnapi munka után ettől kezdve 2 pihenőnapot kapnak a dolgozók. A munkaidő nem a munkanap rövidülésével, hanem a szabadnapok számának növelésével csökken, mégpedig úgy, hogy újabb, negyedik műszakot szerveznek, s a 4 műszak váltja egymást, háromszor 8 órás munkaidőben. A negyedik pihenőnapot tart. Vasárnap éjjel és a fizetett ünnepeken nincs termelés. Mindennek következtében az eddigi 45,5-del szemben 40 órás lesz a munkahét, s a pihenőnapok száma, a 8 fizetett ünnepnappal együtt, 112. Ehhez jön pluszként természetesen az évi fizetett szabadság. Meg kell jegyezni még: ebben a munkarendben is biztosítják, hogy éves átlagban a dolgozók minden második vasárnapja teljesen szabad legyen. Ráadásul negyedévenként egyszer a két szabadnap egybeesik a gyár munkaszünetével is. Ilyenkor pedig 3 napot tölt távol az üzemtől a munkás. Előnyt jelent az is, hogy az éjszakás hetek száma — miután most már 4 műszak váltja egymást — a folyamatos üzemelés következtében 17-ről 13-ra csökken egy évben. Érthető, hogy a mindenkit legjobban izgató kérdés ezek után az: miként alakul majd a kereset? Nos, az új munkarend semmiféle bércsökkenést sem jelent. Pontosabban: a dolgozók havi keresetének szintje nem változik, az egy órára eső bér azonban — a munkaidő csökkenése ellensúlyozására — megnövekszik. 300 lánynak, asszonynak új munkalehetőség Miskolcon — lévén nehézipari centrum — meglehetős gondot jelent a női munkaerők foglalkoztatása. A 6+2 megszervezése 300 foglalkozás nélküli lánynak és asszonynak ad kulturált munkahelyet, szakmát és ezzel kenyeret, esetleg az eddiginél nagyobbat, s lehetőséget a társadalmi életbe való aktív bekapcsolódásra. Természetesen ez azt is jelenti, hogy ennyivel több dolgozó számára kell a gyárban megfelelő szociális körülményeket teremteni, s több öltözőről, mosdóról, az üzemi étkező bővítéséről, a kisgyermekek bölcsődei-óvodai elhelyezéséről s a vasárnapi üzemeltetés feltételeiről gondoskodni. A gyár vezetői igen nagy szeretettel fáradoznak mindezen, s akik az üzemet ismerik, nem is csodálkoznak rajta különösebben. Megszokták. A Miskolci Pamutfonó ugyanis egyebek közt arról nevezetes, hogy nemcsak a munkafegyelem példás, de az emberekkel való törődés, gondoskodás is alighanem szorosan összefügg a kettő!), s mivel az üzem dolgozóinak többsége nő, ez különösen értékes. A 300 új munkásról — akik közül eddig mintegy 250-et vettek fel és kiképzésük rövidesen befejeződik — úgy beszélnek a gyárban, mint az összeforrott kollektívába érkező újabb családtagokról. És ez nem frázis itt. Ilyen a légkör ebben az üzemben. Ezért is fogadták megértéssel a folyamatos munkarend bevezetésének hírét, s amikor részletesen megismerkedtek az ebből az egyénre származó előnyökkel — megnyugvással is. Talán a legjobb bizonyság erre az, hogy emiatt egyetlen kilépő sem akadt eddig... 630 tonnával több fonal Röviden már említettük, milyen nyereséggel jár a 6+2 a népgazdaságra. Érdemes azonban kissé bővebben szólni még erről. A negyedik műszak beállításával párhuzamosan természetesen növekszik majd a termelés. .A heti műszakszám 17-ről 20-ra nő, a munkaidőalap több mint 17 százalékkal lesz nagyobb. Ez egy teljes évre számítva — természetesen a másfél évre tervezett felfutási időszak után — mintegy 630 tonnával több fonalat, termelési értékben kifejezve pedig 30 millió forinttal jelent többet az országnak. Ennyivel több anyagot ad majd a Miskolci Pamutfonó a feldolgozó üzemeknek. Ha ezt a többletet történetesen beruházással akarnánk elérni, ehhez — a gyár jelenlegi beruházott értékére kivetítve — mintegy 35 millió forintra lenne szükség! Így azonban lehetővé válik nemcsak ennek az összegnek a megtakarítása, de a cél sokkal gyorsabb elérése is. Ami a termelési költségeket illeti, természetesen megváltozik a szerkezetük, s a jövőben a korábbinál nagyobb lesz a bérköltségek aránya. A többi költség azonban általában az eddigi szinten, de inkább kedvezőbben alakul majd. A folyamatos üzemre való áttérés fokozatos lesz, s 1966 harmadik negyedére valósul meg teljesen. A magyar textiliparnak nincsenek a folyamatos üzemeltetés rendjét illetően hagyományai, tapasztalatai. Az ezzel kapcsolatos tervek kidolgozásánál ezért fordítottak különös figyelmet arra, hogy milyen formában valósítsák meg ezt. Hiszen nemcsak az állóeszközök jobb kihasználásáról van szó, hanem ennek olyan megoldásáról, amely maximálisan kedvez a dolgozók egyéni érdekeinek is. A fogadtatás és az előkészületek tapasztalatai azt igazolják, hogy a Miskolci Pamutfonóban sikerült ilyen megoldást találni. Terényi Éva TANÁCSOK, VÁLLALATOK, KÖZÜLETEK, FIGYELEM! !,KUKA"-rendszerű szeméttároló edényre megrendeléseket még elfogadunk 1965. III.—IV. negyedévre. Megrendelhető: 1965. IV. 20-ig Csepeli Motorkerékpárgyár, Anyag- és Áruforgalmi Osztály