Népszabadság, 1965. november (23. évfolyam, 258-282. szám)

1965-11-02 / 258. szám

2 * (Folytatás az 1. oldalról.) Az indonéz rádió a haditengerészet parancsnokságának jelentéseire hivatkozva közli, hogy október 19 és 28 között a haditengerészet erői 33 malaysiai ügynököt tettek ártalmatlanná, amikor azok megkísérelték, hogy behatoljanak Indonézia területére. A UPI hírügynökség közli Hidajat altábornagy, indonéz postaügyi miniszternek a bejelentését. Eszerint november 1-től Indonézia helyreállítja a külső és belső távközlési összeköttetést, ami a miniszter szerint az ország normalizálódó belső helyzetének tanújele. Szaleh miniszterelnök-helyettes kijelentette, hogy Indonéziában „polgárháború folyik”. A hadsereg parancsnoksága a malaysiai határterületekről viszszavonja a csapatokat, hogy bevethesse azokat Közép-Jáván. A hadsereg mindenütt igyekszik erőszakkal kiszorítani a közigazgatásból a kommunista vezetőket. Kelet-Jáván nyolc kom- munista polgármestert váltot- ttak le. Nyugati hírügynökségek jelentése szerint a djakartai rádió hétfőn közölte, hogy Sukarno elnök Közép-Jávát katonai törvénykezés alá helyezte azzal az indoklással, hogy ott a feszültség fokozódása a nemzet biztonságát veszélyezteti. Közép-Jáva katonai parancs-noka már a saját hatáskörében a múlt héten elrendelte a statárium bevezetését. A rendelkezés hatálya alá esik — az AP tudósítója szerint — Djakarta és környéke is. Djakartában Sabandrio külügyminiszter hétfőn fogadta Nagy- Britannia és a Kínai Népköztársaság nagykövetét. A kínai nagykövettel Kína és Indonézia kapcsolatairól, a brit nagykövettel pedig a singapore-i brit katonai támaszpontokról tárgyalt — jelenti a Reuter. Meghatározatlan időre elhalasztják az afroázsiai csúcsértekezletet Szombaton, vasárnap és hétfőn zárt ajtók mögött folytatta munkáját az afroázsiai országok külügyminiszteri értekezlete. Mint már jelentettük, szombat este India javasolta,, hívják meg a csúcsértekezletre a Szovjetunió képviselőjét. Nigéria ugyanakkor Malaysia és Singapore meghívása mellett szállt síkra. A japán küldöttség ugyanakkor sürgette Dél- Vietnam és Dél-Korea meghívását. A vasárnap délelőtti tanácskozáson — nyugati hírforrások szerint — az értekezlet előkészítő bizottságának jelentését és ezzel kapcsolatban a november 5-re tervezett csúcsértekezlet elhalasztását tárgyalták meg, eredmény nélkül. A MEN és az AFP hírügynökségek értesülése szerint a tanácskozáson India képviselője javasolta, hogy ne foglalkozzanak a Kínai Népköztársaság kérésével, amely a csúcsértekezlet elhalasztását indítványozza. Marokkó képviselője ezzel kapcsolatban megjegyezte, hogy valamely ország távolléte önmagában még nem indokolja az értekezlet elmaradását. Vasárnap éjjel a küldöttségek vezetői nyolcórás tanácskozást tartottak, amelynek napirendjén a leendő csúcskonferencia szavazási módszerének meghatározása, új országoknak — a Szovjetunió, Malaysia, Singapore és néhány legutóbb függetlenné vált ország — az afroázsiai tömbbe való felvételére vonatkozó indiai javaslat és a csúcsértekezlet elhalasztása szerepelt. A hétfő délutáni ülés után bejelentették, hogy a külügyminiszterek hétfő este 22 órakor megtartják az értekezlet záróülését. Nyugati hírügynökségek egybehangzóan azt jelentik, hogy az állam- és kormányfők november 5-re kitűzött értekezletét — a második bandungi értekezletet — meghatározatlan időre elhalasztják. A UPI amerikai hírügynökség értesülése szerint az elhalasztás kérdésében teljes elvi megegyezés jött létre a külügyminiszterek között. A külügyminiszterek azonban — szintén az amerikai hírügynökség jelentése szerint — nem tudtak megegyezni abban a javaslatban, hogy a Szovjetuniót, Malaysiát és Singapore-t hívják meg a későbbi időpontban megtartandó csúcsértekezletre. Az Új-Kína hírügynökség egy vasárnap kiadott hivatalos nyilatkozatban koholmánynak minősítette nyugati hírügynökségeknek azokat az Algírból keltezett jelentéseit, miszerint Kína hajlandó volna részt venni a csúcsértekezleten, ha azt három hónappal elhalasztják, és a Szovjetuniót nem hívják meg. (MTI) Koreában képek százait láttam a tizenkét év előtti Phenjanról: romok mindenütt. Egykori gyárak helyén koromtól fekete tűzfalak, ahol házak álltak, csak csupasz föld maradt. Utak helyén árkok és bombatölcsérek ... 1953-ban, a koreai háború befejezésekor négyszázezer lakója maradt Phenjannak. A városra 420 ezer bomba hullott. Ma már csak ezek a régi fényképek emlékeztetnek a háborúra Phenjanban. Széles utcasorok, modern lakónegyedek a történelmi folyó, a Tedong mindkét partján ... A folyó felett, ahol száz esztendeje az első amerikai agresszor, a Shermann nevű hajó felnyomult Phenjanig, ma vadonatúj híd feszül. Hetvenezer férőhelyes stadion, a koreai építészet legszebb hagyományait felújító Nagy Színház a Tedong partján, hatalmas egyetemi épület a várost körülvevő hegyek lábánál: ez Phenjan 1965-ben. Milliós város, a nagyvárosok zajos forgatagával. Láttam filmeket a tizenkét év előtti Koreáról: romrom hátán. Letarolt falvak és városok, felrobbantott hidak, lerombolt víztárolók, üszkös házmaradványok, elpusztított gyárak, beomlott bányák. É Észak-Korea minden négyzetkilométerére 13 bombát szórtak a háború három esztendeje alatt az amerikai repülők. Washingtonban kiszámították: minimálisan húsz-harminc esztendőre lesz szükség a Koreai Népi Demokratikus Köztársaságnak ahhoz, hogy kiheverje a háború pusztításait, eltüntesse a romokat és helyreállítsa a gazdasági élet egyensúlyát. S ma semmi sem emlékeztet Korea északi felében a háborúra. A Magyar Szocialista Munkáspárt küldöttsége Fock Jenő elvtárs vezetésével tíz nap alatt végigutazta Korea nagy részét, az északkeleti iparvidéket a Csendes-óceán partjáig, a Phenjan környéki gazdag ipari körzetet a nyugat-koreai tengerpartig, s elutazott Keszonig, Panmindzsonig, a Koreát kettévágó katonai demarkációs vonalig. Csojangban, abban a termelőszövetkezetben, ahol vendégül látták a magyar pártküldöttséget, Li Thuk Cse, a tsz markáns arcú, földrajongó elnöke, aki most teszi le utolsó vizsgáit a mezőgazdasági mérnöki diploma megszerzéséhez, már arról beszélt a szövetkezet által kinemesített, speciális koreai fonatánalmákat eszegetve a magyar vendégeknek, hogy Csojangban jövőre eltűnik az utolsó szalmatetős ház is. Békét hirdetnek falvak és városok a demokratikus Koreában. S Phenjanban mégis mindenki emlékezik a háborúkra: a japánok pusztítására a sok évtizedes gyarmati megszállás idején, a második világháború napjaiban, s az amerikaiak kegyetlenkedéseire a koreai nép ellen viselt vandál háború éveiben, 1950 és 1953 között. Korea emlékezik Phenjan legszebb s legnagyobb épülete az úttörők palotája. S a palota fiatal pedagógusigazgatója, Li Cse Hjung azzal kezdi a beszélgetést a magyar pártküldöttséggel, hogy a háború kitörölhetetlen nyomokat hagyott abban a fiatal nemzedékben is, amelyik ma gazdája ennek az úttörő-paradicsomnak. Tízezer vendégelakója van a phenjani palotának, s nincs közöttük talán egy sem, aki valakijét el ne veszítette volna a háború viharában. Nincs talán egyetlen család sem a KNDK-ban, ahol ne gyászolnának elvesztett szülőt, testvért vagy gyereket. Cse Jen Guen, a phenjani népi bizottság tervosztályának vezetője is a háborút emlegeti, mielőtt Phenjan fejlesztésének terveiről beszél. A háború napjait idézi, amikor hullottak a bombák, de közben a Morandon hegy mélyén már hozzáfogtak az újjáépítés részletes terveinek kidolgozásához, s amikor éjszakánként ezren és ezren dolgoztak a hegy gyomrában, hogy színháztermet építsenek a város lakói számára. A kijáni traktorgyárban, ahol háromezer bomba maradványait számolták össze 1953 nyarán, egy üszkös, csima korom falat mutatott Mura Kvan Hek igazgató a vendégeknek: sajátos emlékművét a háború ciak, amelyet soha nem akarnak lebontani a gyáriak. Mert emlékezni akarnak. A demarkációs vonal mentén Mert Koreában emlékezni kell a háborúra. Panmindzson felé szalad a magyar pártküldöttség autókaravánja, amikor keresztülhajtanak a kocsik a Szecon folyó kis hídján, sisakos amerikai katona kap a telefon után, hogy jelentse Délre a látogatókat. Odébb amerikai katona támaszkodik hanyagul a sárga táblához, amely Korea kettéosztottságát hirdeti: „Katonai demarkációs vonal.” A panmindzsoni fegyverszüneti bizottságok tárgyalóhelyisége mellett az amerikai közönyös arccal tűri, hogy fényképezzék, s a gép kattanására elbiggyeszti az ajkát. Miközben a koreai fegyverszüneti bizottság épületében Pak Csun Guk vezérőrnagy, a bizottság elnöke arról beszél a magyar vendégeknek, hogy a panmindzsoni tárgyalások óta eddig 35 ezer amerikai provokáció ellen kellett tiltakoznia a koreai félnek, amerikai őrjárat vonul el a ház mellett. S újabb amerikai katona les be az ablakon, amikor Fock Jenő elvtárs Pak Csun Gukhoz fordul és azt mondja: „Azért jöttünk Panmindzsonba, hogy kifejezésre juttassuk: ahogyan egyetértünk Korea népével a szocialista építés munkájában, éppúgy egyek vagyunk vele az amerikai imperializmus elleni harcban.” Mert Korea nemcsak új gyárakat, újjászületett városokat és gondosan megművelt földeket jelent. Korea mai történetéhez éppúgy hozzátartozik a távcsövező amerikai, aki a panmindzsoni dombok tetejéről, s végig mindenütt a demarkációs vonal mentén — a koreai föld szívében — kémleli, mi történik az ország szabad felében. Ennek a kettéosztott országnak a legfőbb törekvése a békés egyesítés: ezt akarja a KNDK, s ez a megszállt országrész népének a vágya is. A szocialista országok, az egész haladó világ ennek az igazságos tervnek az oldalán áll. Kocsis Tamás KOREA SZABAD FÖLDJÉN Jegyzetek a magyar pártküldöttségnek a KNDK-ban tett látogatásáról Falvak sora nőtt ki a földből Annak, aki nyitott szemmel jár, látnia kell, milyen emberfeletti munkát végeztek alig több, mint egy évtized alatt falvakban és városokban egyaránt. Újjáépített gyárak és új gyárak sora a legkifejezőbb bizonyítéka a koreai nép szenvedélyes élniakarásának, alkotókészségének, a szocialista országok részéről a KNDK-nak nyújtott sokoldalú segítségnek. Hamhong és Kijan, Hvanghe és Szarivon ipara önmagáért beszél. Keszon és Phenjan között mintegy kétszáz kilométeren keresztül falvak sora nőtt ki a háború után újból a földből, szinte a semmiből. Mindenütt új házak százai, s a régiek is újnak hatnak, frissen festettek, fehérek, kékek, halványzöldek. NÉPSZABADSÁG 1965. november 2. kedd Húsz éves a Nodon Színműn Phenjanban hétfőn megemlékeztek a Koreai Munkapárt központi lapja, a Nodon Színműn fennállásának 20-ik évfordulójáról. Az ünnepségen jelen voltak a párt és a KNDK kormányának vezetői, élükön Kim Ir Szennél. * Húsz éves lett koreai testvérlapunk, a Nodon Színműn. Harcostársakat köszöntünk ezen a napon — a lap szerkesztőit, munkatársait, akik tőlünk sok ezer kilométernyi távolságra, a mieinkkel azonos célokért, a szocializmus közös ügyéért küzdenek az írott szó fegyverével. Nodon Színműn — azt jelenti: „Munkaújság”. Amikor megalakult a Koreai Kommunista Párt — amely később a Munkapárt nevet vette fel —, egyik első feladatának tartotta létrehozni saját sajtóját. A pártalakítás után alig három héttel, 1945. november 1-én már megjelent a Nodon Színműn első száma. Az építés és a harc minden nehézségében és minden győzelmében része volt a pártsajtónak is, amely hűségesen képviselte és képviseli a Koreai Munkapárt eszméit. Különleges érdemeket szerzett a lap az amerikai intervenciósok és csatlósaik ellen viselt háborúban, amikor munkatársai ott voltak a frontokon, s közülük többen is az életüket áldozták hazájukért. Ma a szocialista Korea építéséért, s az ország északi és déli részének békés egyesítéséért veti latba erejét, írásaival a szocializmus nemzetközi ügyét, s a népek közös antiimperialista frontját szolgálja. A mai évfordulón ehhez a szép és nemes munkához kívánunk a Nodon Szinmunnak további sikereket. A NAGYKÖVET SAJNÁLKOZIK 48 halott, 55 sebesült, főleg nők és gyermekek: ez az ára a Be Dúc dél-vietnami falu ellen tévedésből végrehajtott amerikai bombatámadásnak. A „sajnálatos tévedésért” az USA saigoni nagykövete, Henry Cabot Lodge — amint úriemberhez illik — sajnálatát fejezte ki a dél-vietnami kormánynál. Udvariassága valóban megható. Igaz, hogy az idén már 19 alkalommal fordult elő „téves bombázás", s 18- szor elmaradt a sajnálkozás. Elvégre háború van, s az amerikai pilótákat felhatalmazták a bombázandó célpontok önálló kiválasztására! Igaz persze az is, hogy a „szabad vadászatnak” ezt a rendjét nemrég módosítani kellett. Túlságosan sokszor történt meg, hogy a „partizánok feltételezett rejtekhelyei’’ helyett védtelen falvakra hullottak a bombák, s a polgári lakosság pusztult el. Még ezt is elviselték volna valahogy az amerikai katonai vezetők, ha később nem állapítják meg, hogy pontosan az ellenkező hatást érik el, mint ami kívánatos lett volna. Ahelyett, hogy megfélemlítették volna a falvak népét, s elérték volna a szabadságharcosoknak nyújtott támogatás megtagadását — csak izzóbbá vált a dél-vietnamiak gyűlölete az amerikaiak iránt. A háborúban elkerülhetetlenek a véletlenek... — bizonyára ezzel védekeznek most a lemészárolt Be Duc-iak hozzátartozóinak vádjaival szemben az amerikai pilóták, akiknek mesterséges a gyilkolás. Hogy tévedésből vagy szántszándékkal gyilkolnak, az végső soron egyre megy. A felelősség alól pedig semmiféle sajnálkozás nem mentheti fel sem őket, sem azokat, akik őket a Vietnam földjén dúló igazságtalan háborúba küldték. B. A. Szovjet és lengyel pártvezetők tárgyalásai Október 29-én és 30-án Belorussziában Leonyid Brezsnyev, az SZKP Központi Bizottságának első titkára, K. Mazurov, az SZKP elnökségi tagja, a minisztertanács elnökének első helyettese, J. Andropov, a központi bizottság titkára és V. Novikov, a központi bizottság tagja, a minisztertanács elnökhelyettese megbeszéléseket folytatott Wladyslaw Gomulkával, a LEMP Központi Bizottsága első titkárával, Józef Cyrankiewiczcsel, a ZEMP Politikai Bizottsága tagjával, a minisztertanács elnökével, Zénón Kliszkóval, a politikai bizottság és a központi bizottság tagjával, Stefan Jendrychowskival, a politikai bizottság tagjával, a tervbizottság elnökével. Az SZKP és a LEMP vezetői a találkozók során kölcsönösen tájékoztatták egymást a szocializmus, illetve a kommunizmus építésének menetéről, megvitatták a szovjet—lengyel gazdasági és politikai kapcsolatok további fejlesztésének kérdéseit, véleményt cseréltek a jelenlegi európai és nemzetközi helyzet főbb kérdéseiről, a nemzetközi kommunista és munkásmozgalom kérdéseiről. A felek megállapították, hogy a két ország kapcsolatai eredményesen fejlődnek. Megvitatták e téren a további teendőket, és hangoztatták, hogy a Szovjetunió és a Lengyel Népköztársaság, az SZKP és a LEMP testvéri kapcsolatainak szilárdítása megfelel mind a szovjet és a lengyel nép, mind predig az egész szocialista közösség érdekeinek erősíti a béke és a szocializmus erőit. Hangsúlyozták az összes szocialista országok együttműködése további tökéletesítésének és elmélyítésének időszerűségét és jelentőségét. (TASZSZ) Breszt városának átnyújtották a Lenin-rendet Kirill Mazurov, a Szovjetunió Minisztertanácsának első elnökhelyettese hétfőn ünnepélyes külsőségek között tűzte fel a breszti erőd zászlajára a Lenin-rendet és az Aranycsillag-érmet. A magas kormánykitüntetéseket a hős erőd védői a Nagy Honvédő Háború idején tanúsított bátorságukkal és helytállásukkal érdemelték ki. Az ünnepségen jelen voltak Beloruszszia vezetői, neves katonai személyiségek, az erőd egykori védői, köztük a Szovjetunió Hőse címmel kitüntetett Pjotr Gavrilov őrnagy, a védelem egyik szervezője. Breszt védői csaknem valamennyien életüket vesztették. Az a néhány katona, aki fogságba esett, kiállta a fasiszta koncentrációs táborok borzalmait. Voltak, akik megszöktek a büntetőtáborokból és a partizánok között harcoltak a háború végéig. (MTI)