Népszabadság, 1967. július (25. évfolyam, 153-178. szám)

1967-07-01 / 153. szám

1967. július 1, szombat N 1. P­S­Z. A­B­A­D­I­A­G Az ifjúságot érdeklő és érintő kérdésekről tanácskozik a KISZ kongresszusa Az Építők Rózsa Ferenc Művelődési Házának nagytermében pénteken folytatta munkáját a Ma­gyar Kommunista Ifjúsági Szövetség VII. kong­resszusa. Az ülésen megjelent Kádár János, a Ma­gyar Szocialista Munkáspárt Központi Bizottságá­nak első titkára, Biszku Béla, az MSZMP Po­litikai Bizottságának tagja, a Központi Bizott­ság titkára, Szirmai István, az MSZMP Poli­tikai Bizottságának tagja, az agitációs és propa­gandabizottság elnöke, Czinege Lajos vezérezredes, honvédelmi miniszter, az MSZMP Politikai Bizott­ságának póttagja, valamint politikai, társadalmi és kulturális életünk sok más vezetője, kiválósága is. A délutáni ülésen megjelent Pallai Árpád, az MSZMP Központi Bizottságának titkára is. Kádár János elvtárs beszédet mondott, amelyben átadta a kongresszusnak a Magyar Szocialista Munkáspárt Központi Bizottsága üdvözletét. A részvevők hosszan ünnepelték a­ pártot, s az el­nöklő Perger Lajos, a KISZ Győr megyei bizottsá­gának első titkára a kongresszus és az ifjúkommu­nisták nevében ismét ígéretet tett, hogy a magyar fiatalság továbbra is hű marad a párthoz. Kedves színfoltja volt a kongresszus második napjának az úttörők üdvözlete. Úttörőharsonák so­rakoztak fel az emelvény előtt, s miután hangsze­reiken jelt adtak, egy úttörőzenekar muzsikájának hangjaira vörös- és kéknyakkendős, egyenruhába öltözött úttörők és kisdobosok vonultak a terembe. Egy-egy úttörő kislány és kisfiú, s egy kisdobos kö­szöntötte a kongresszust, s kérte a KISZ-istákat: továbbra is gondoljanak rájuk­ kisebbekre. Ezután átadták a magukkal hozott vörös szekfűcsokrokat az elnökség tagjainak és a kongresszusi küldöttek­nek. A teremben helyet foglalók nagy tapssal kö­szönték meg az úttörők bizalmát és ajándékát. Iegysék még szék­be az átörőéletet Az úttörőköszöntőre azután ke­rült sor, hogy Szabó Ferenc, a Magyar Úttörők Szövetsége or­szágos elnökségének titkára, a KISZ kb intéző bizottsági tagja elmondta korreferátumát, amely­nek elején utalt rá: milyen sok­féle módon, s milyen nagy öröm­mel készültek a KISZ gyermek­­szervezetének tagjai az ifjúsági szövetség kongresszusára. — Az úttörők átérzik az igaz ügyért folyó harc nagyszerűségét — folytatta. — De hogyan jut­nak el az igazság felismerésé­hez? Milyen módon ismertethet­jük meg velük igazunkat? A leg­több, a legjobb, amit e téren te­hetünk az, hogy őszinte választ adunk a gyerekek kérdéseire, és lehetővé tesszük, hogy érzelmei­ket cselekvéseikben kifejezzék. A szabadságért, a társadalmi hala­dásért folyó önzetlen harcról szerzett élmények maradandó nyomot hagynak a kisdobosok­ban és az úttörőkben. Közülük százezrek mutatták meg együtt­érzésüket a hős vietnami nép gyermekeivel. Az összegyűjtött hasznos anyagok árából, uzson­napénzekből sok-sok játék, egészségügyi felszerelés, ruha in­dult útnak a Vöröskereszt segít­ségével a vietnami gyerekekhez. Igen, ezek az erők nagy élmé­nyek,­­döntő befolyással vannak gyermekeink eszmei, politikai, vi­lágnézeti fejlődésére. Mégis gyak­ran érzéketlenül megyünk el az olyan lehetőségek mellett, ame­lyekkel megerősíthetnénk a gyer­mekekben a szépet és a jót. Hangsúlyozta: az úttörőmozga­lom fejlődése figyelemre méltó, de a gyermekek iránti felelősség azt igényli, hogy a színes, sokré­tű úttörőtevékenység még több gyerekre terjedjen ki. — Kérjük a társadalom még fokozottabb támogatását a szö­vetség mukájához — mondotta. — Társadalmunknak féltett kin­cse a gyermek. Szocialista intéz­mények hálózata, mondern isko­lák, új játszóterek, korszerű gyer­meküdülők, és más ezernyi anya­gi jelét lehet felsorolni a szere­tetnek. Mégis, még mindig ke­vés a játszási lehetőség, különö­sen a nagyvárosokban; nincsenek úttörőotthonok, ahol a gyerme­kek összejöveteleiket tarthatnák, a felszerelés hiánya, a magas költ­ségek miatt viszonylag kevés gyermek jut el táborba. Évek óta nem készült magyar gyermek­játékfilm, kevés az új, gyerme­keknek szóló korszerű dal, vers, regény. A kongresszus vitájából Pénteken folytatódott a vita a központi bizottság beszámolója, a revíziós bizottság jelentése és az új szervezeti szabályzat felett. A vitában felszólalt Kovács Sándor, a KISZ Borsod megyei bizottsá­gának első titkára, Fodor Margit, a füzesabonyi Petőfi Tsz KISZ- titkára, Ács Mihály, a Kossuth bánya KISZ-szervezetének titká­ra, RÓCZ Lídia, a mezőtúri Teleki Blanka Gimnázium tanulója, az iskola KISZ-bizottságának titká­ra, Scheidl Lajos, a madocsai termelőszövetkezet elnöke, Vass János, az Ajkai Timföldgyár és Alumíniumkohó vegyészmérnö­ke. Horváth István, a Győri Va­gon- és Gépgyár SKISZ-bizottsá­g kétnapos vita szerteágazó problémákról folyt. Hogyan segít­heti a KISZ a maga erejével a gazdasági mechanizmus ú­i re­formját? Miként vehetnek részt a fiatalok a falvak fejlesztésében? Milyen a fiatal szakemberek hely­zete, milyen lehetőségek nyílnak alkotóképességük kibontakozta­tására? Hogyan lehetne újabb tartalékok feltárásával javítani a lakáshelyzeten? Mi a módszere a KISZ-tagokkal szemben támasz­­ának titkára, Pálmai László, a KISZ váci városi bizottságának titkára, Szakács József főhad­nagy, Horváth Mária, a Kőszegi Mezőgazdasági Technikum tanu­lója, Bálint Valér, az Országos Kőolaj- és Gázipari Tröszt kuta­tólaboratóriumának vezetője, Ká­roly László, a KISZ fehérgyarma­ti járási bizottságának titkára, Ingics Jánosné, a Finomkerámia­ipari Országos Vállalat KISZ-bi­­zottságának titkára, Bartha Ist­ván, országgyűlési képviselő, a Hajdúsági Iparművek KISZ-bi­­zottságának titkára, Sebestyén János, a KISZ Heves megyei bi­zottságának első titkára és Sips Sándor határőrtizedes, tett követelmények emelésének? Ezeken kívül sok más probléma is szóba került a vitában, amely­ből a továbbiakban részleteket közlünk. „A gazdasági irányítás új rendsze­re a szocialista társadalom teljes felépítését szolgálja, amely a dol­gozók, alkotó emberek tudatos és összehangolt munkája nyomán válik valósággá. Ebben a folya­matban a KISZ-nek és a fiatalok­nak megvan a speciális feladatuk. Azt kell felismernünk, hogy a gazdaságirányítás új rendszere­­ tág teret biztosít a fiatalok alko­­­­tókészségének és tenni vágyásá­­­­nak.” (Németh Antal, a miskolci városi KISZ-bizottság titkára.)­­ „Győr város, a Magyar Vagon­­­ és Gépgyár ifjúsága, KISZ-fiatal­­­­jai megbízásából kérem a vietna­­­­mi delegációt, tolmácsolja üzene­­t­tüntet harcoló testvéreinknek, és­­ mondják el? Győr város fiatal­■ jai, a győri vagongyár ifjúmun­­­­kásai, dolgozói a KISZ kezdemé-­­ nyezésére újra vietnami műsz­a-­­­kokat és vasárnapokat szervez­nek, és azok eredményeként egy­■ millió forint értékben küldünk . Vietnamba fegyvereket, gyógy­­i szexet. Ifjúmunkásaink, IKISZ-fia­­i faijaink internacionalista köte­­l­­ességüknek érzik, hogy segítség I­get nyújtsanak nektek mindad­­­­dig, amíg végleg ki nem kerge­­­­titek az agresszort hazátokból.­’ (Horváth István, a Győri Vagon- és Gépgyár KISZ-bizottságának titkára.) „A fiatal írók egyik új feladata szerintem, hogy szenvedélyes rea­lista művekkel, érzelmileg hitele­sítsék és mélyítsék el az ifjúság­ban az ésszel felismert igazságot s az el­vontabb fogalmakat. Ma­napság új tartalommal kell felté­­­­tődniük az ilyenfajta fogalmak­nak, mint például hősiesség, bá­torság, becsületesség, hazafiság stb. Az irodalomnak ezt a jó ér­telemben vett etikai erjedést is segíteni kell a maga eszközei­vel...” (Baranyi Ferenc költő.) „A KISZ ereje nemcsak taglét­számában, hanem mindenekelőtt tagjainak öntudatában, felké­szültségében, aktív munkájában, a tagság összeforrottságában­,egy­séges akaratában van. Jelenleg az a helyzet, hogy a KISZ-tagok nagy többsége, ifjúkommunistához méltóan, sokat vállal és sokat dolgozik. Tagságunk egy része vi­szont keveset vállal, és még ke­vesebbet tesz. Egyesek­ pedig jó­formán semmiféle KISZ-munkát nem végeznek. Ez így nincs rend­jén. Ezért gondoskodnunk kell arról, hogy minden KISZ-tagnak legyen megfelelő konkrét mun­kája, megbízatása, amelyet telje­síteni és értékelni lehet. Az el­végzett munka szerint illesse a KISZ-tagot elismerés, dicséret kértsm­ a munkára, az új feladatokra A bevonuló úttörőket üdvözlik a küldöttek. A lakásépítési akk­á *eredményízi é*n tjo­ulji* „1963-ban a KISZ városi bi­zottsága patronálásával létrehoz­tuk az első KISZ lakásépítési tár­sulást 30 részvevővel. Már kez­dettől fogva gondot jelentett ál­lami kivitelező vállalat biztosítá­sa. Ezen úgy segítettünk, hogy a városi bizottság a KISZ központi bizottsága ifjúmunkás osztályá­nak közbenjárására az Építésügyi Minisztériumtól engedélyt kért a tervek házilagos kivitelezésére. Az építkezéshez szükséges terü­letet a városi tanács biztosította. Néhány napja már a negyedik KISZ lakásépítési társulás is be­fejezte munkáját, a századik KISZ-lakás épült fel városunk­ban. Javasoljuk a kongresszus­nak, vegyék fontolóra a házilagos kivitelezési engedélyek intézmé­nyes biztosítását a KISZ építő­­közösségek számára. Javasoljuk továbbá, hogy a központi bizott­ság az arra hivatott szerveknél járjon el, hogy a KISZ lakásépí­tési munkákon dolgozó nyugdíja­sok ne csak 500 forintig végez­hessenek munkát.” (Pálmai Lász­ló, a KISZ váci városi bizottságá­nak titkára.) „Szeretnék beszélni a KISZ la­kásépítési akciókról. A Mecseki Szénbányászati Tröszt fiataljai vállalták, hogy a kongresszus­­ tiszteletére fál év alatt felépíte­nek egy 16 lakásos épületet. Vál­lalták a tervezését és felépítését is. A mecseki szén tröszt anya­giakban segített volna bennünket, de háromnegyed év nem volt elég arra, hogy megkapjuk a megfe­lelő területet, és megkezdhessük a lakások építését. Szeretnénk, ha a KISZ központi bizottsága nagyobb hatást gyakorolna azokra az ál­lami vezetőkre, akik ezekkel az ügyekkel foglalkoznak. Más prob­léma is van a KISZ-lakásépíté­seknél. A korábbi kedvezményes lakásépítési akciók esetében 15— 20 százalék volt az előre befize­tendő összeg, ezzel szemben a KISZ-lakásépítéseknél 25 száza­lék. Ez nagyon sok. (Ács Mihály vájár, a Kossuth-bánya KISZ- szervezetének titkára.) „Termelőszövetkezetünkben 300 fiatal dolgozik, s közöttük 250 a huszonöt éven aluli. Úgy gondo­lom, hogy az országban a mi tsz-ünkben a legalacsonyabb az átlagos életkor. A tsz-hez való ra­gaszkodásunkat főleg az segíti elő, hogy havonta biztosítják részünk­re az előleget, a betervezett ösz­­szeg 80 százalékát. Így minden hónapban tudunk vásárolni ma­gunknak és szórakozásra is van pénzünk. De kapunk kedvezmé­nyeket is. 1960-tól kezdve beve­zették termelőszövetkezetünkben a házassági segélyt, ami azt je­lenti, hogy a fiatalok háromévi tagság után 3000, kétévi munka után 2000, egy év után 1000 forin­tot kapnak. Megteremti a tsz ve­zetősége a fiatalok szórakozási le­hetőségét is.” (Katona Rózsa, a földesi Rákóczi Termelőszövetke­zet KISZ-titkára.) A külföldi fántulok üdvösh­ik­ A kongresszus második nap­ján további testvérszervezetek de­legációinak vezetői és képviselői köszöntötték a magyar ifjúkom­munistákat. Üdvözölte a kong­resszust Kurt Christensen, a Dán Kommunista Ifjúsági Szövetség országos vezetőségének tagja, Yrjö Paaianen, a Finn Demokra­tikus Ifjúsági Szövetség központi bizottságának tagja, Francois HU­­sum, a Francia Kommunista Ifjú­sági Szövetség főtitkára, a Gö­rög Lambrakisz Ifjúsági Szövet­ség képviselője, Kim Csang Szuk, a Koreai Szocialista Dolgozó If­júsági Szövetség központi bizott­ságának alelnöke, Eulogio Rod­­riguez, a Kubai Kommunista If­júsági Szövetség képviselője, Jerzy Grzybczak, a Lengyel Ifjú­sági Szervezetek delegációjának vezetője, a Lengyel Falusi Ifjúsá­gi Szövetség főtitkárhelyette­se, Nacagdorzs, a Mongol For­radalmi Ifjúsági Szövetség köz­ponti bizottsága másodtitkára, George Bridges, az Angol If­­jú Kommunista Szövetség lon­doni titkára, Frank Bochow, a Szabad Német Ifjúság köz­ponti tanácsának titkára, a Né­met Kommunista Párt ifjúsági szekciójának képviselője, Walter Rudert, a Nyugat-berlini Szabad­­ Német Ifjúság képviselője, Mi­­­­chele Figarelli, az Olasz Kommu-­­ nista Ifjúsági Szövetség titkársá­­­­gának tagja, Ion Popescu, a h­o­­r­mán Kommunista Ifjúsági Szö­vetség központi bizottságának tit­­­­kára, a Spanyol Kommunista If­­­­júsági Szövetség képviselője, Ph­i­­­­lippe Maillard, a Svájci Szabad­­ Ifjúság alelnöke és Fausto Sa­­­­batucci, a Proletár Egység Olasz­­ Szocialista Pártja ifjúsági szerve­zetének képviselője. A KISZ VII. kongresszusa ma folytatja munkáját. s vagy kritika.” (Somogyi Imre, a KISZ budapesti bizottságának el­ső titkára.) „A fiatal műszakiak igyekez­nek megfelelni azoknak a köve­telményeknek, amelyeket elébük állítanak, hiszen ez érvényesülé­sük feltétele. Vegyük figyelembe­­ azonban, hogy sem a szakmai,­­ sem a politikai nevelőmunka nem­­ fejeződik be az egyetemen, kész, s politikailag érett szakembereket a gyakorlati munka nevel. A fiatal műszakiak formálása a gyakorlati életben tovább folytatódik, s erről sajnos számos gazdasági és KISZ- vezető megfeledkezik.” (Vass Já­nos, az Ajkai Timföldgyár és Alumíniumkohó vegyészmérnö­ke.) „A fiatal szakemberekre szük­ség van a mezőgazdaságban. Még­is az egyetemről, a főiskolákról kikerült fiatalok vándormadár­ként szállnak egyik tsz-ből a má­sikba, mert munkájukra nem tar­tanak igényt. Mégis azt halljuk, hogy a mezőgazdasági nagyüze­mek nagyon sok szakembert ke­resnek, s ennek ellenére sok fia­tal agrárértelmiségi van, akik, nem a végzettségüknek megfelelő­­ munkakörben dolgoznak, nem abb­­­ban a felelős beosztásban, amit ténylegesen el tudnának látni.”­­ (Márta Katalin, a Lajta-Hansági Állami Gazdaság KISZ-szerveze-­­­tének titkára.) N­gyiátás a munkáb­an „Kezdem az 1964-es esztendő-­­ vel, amikor először találkoztam a ■ KISZ-építőtáborokkal. Abban az­­ évben nálunk, a Kiskunhalasi Ál­lami Gazdaságban, befutott az­­ első igazán nagy kajszibarackter­més. Nagy gondban voltunk, mert kevés volt a munkáskéz. Kap­tunk egy KISZ-tábort pesti lá­nyokkal. Mi, gazdaságvezetők, azt gondoltuk, mit kezdünk ezekkel a pesti kislányokkal? Hiszen a barackkal legjobb esetben a KÖ­­ZÉRT-ben találkoztak. És ké­rem, ezek a lányok leszedtek 6000 mázsa kajszibarackot rövid idő alatt. És utána 1965-ben, 1966-ban még sok ezer mázsa barac­kot szedtek le nálunk és a Bács megyei állami gazdaságokban mindenütt.” (Katona István, a KISZ központi bizottságának tag­ja, Bács-Kiskun megyei küldött.) „Megerősítve látjuk azt, hogy a védnökségvállalások továbbra is fontos feladatként szerepelnek a KISZ-munkában. Miért­ örül­tünk ennek? Mert össze tudjuk egyeztetni a termelési feladatokat nevelési céljainkkal. Őszintén megmondom, néhány hónappal ezelőtt felvetődött a KISZ-veze­­tők egy részében a kérdés, va­jon szükség lesz-e védnökségvál­­lalásra ezután? A gazdaságirányí­tás új rendszere — egyesek sze­rint — ezeket a problémákat anyagi ösztönzéssel megoldja. Nekem az volt az érzésem — és sokunknak —, hogy ez teljes egé­szében nem történhet így. Van­nak az anyagi érdekeltségen túl a termelésnek olyan területei, ahol öntudatból valami pluszt is kell adni ahhoz, hogy a munka jobban menjen. Ebben nagy sze­repük van a fiataloknak.” (Les­hóczky Csaba, a Komáromi Kő­olajipari Vállalat dolgozója.)

Next