Népszabadság, 1968. január (26. évfolyam, 1-25. szám)
1968-01-03 / 1. szám
1968. január 3. szerda Az Elnöki Tanács elnöke fogadta a diplomáciai képviseletek vezetőit A Budapesten akkreditált diplomáciai képviseletek vezetői az újév alkalmából kedden jókívánságaikat fejezték ki Losonczi Pálnak, az Elnöki Tanács elnökének. Az Elnöki Tanács fogadásán részt vettek Gáspár Sándor és Kisházi Ödön, az Elnöki Tanács helyettes elnökei, Cseterki Lajos, az Elnöki Tanács titkára és Gergely Miklós, a Külügyminisztérium protokollosztályának vezetője. A fogadás szívélyes légkörben zajlott le. (MTI) Mipók Jenő s Berlinben Fock Jenő, a Minisztertanács elnöke, aki megkezdte szabadságát, kedden feleségével együtt üdülésre a Német Demokratikus Köztársaságba érkezett. Fogadtatására a berlini pályaudvaron megjelent Willi Stoph, az NDK Minisztertanácsának elnöke és Tömpe András, hazánk berlini nagykövete. DélbenWilfi Stoph miniszterelnök ebédet adott a magyar vendégek tiszteletére. Fogadás a kubai nemzeti ünnep alkalmából Miguel Figuerola, a Kubai Köztársaság budapesti nagykövetségének ideiglenes ügyvivője a felszabadulás napja, a Kubai Köztársaság nemzeti ünnepe alkalmából kedd este fogadást adott a városligeti Gundel Étteremben. A fogadáson részt vett Komócsin Zoltán, az MSZMP Politikai Bizottságának tagja, a Központi Bizottság titkára, dr. Horgos Gyula kohó- és gépipari, dr. Lévárdi Ferenc nehézipari, dr. Szabó Zoltán egészségügyi, dr. Trautmann Rezső építésügyi és városfejlesztési miniszter, dr. Beresztóczy Miklós, az országgyűlés alelnöke, Szarka Károly külügyminiszter-helyettes, valamint a politikai, a gazdasági és a kulturális élet sok más vezető személyisége. Jelen volt a fogadáson a budapesti diplomáciai képviseletek sok vezetője és tagja. (MTI) 86 vállalat foglalkozik külkereskedelemmel Január 1-től újabb 34 ipari és kereskedelmi vállalat, mezőgazdasági üzem kapott export-, illetve importjogot, hogy a termelővállalatok közelebb kerüljenek a külföldi piachoz, közvetlenül érezzék annak változásait, igényeit. Most már összesen 86 vállalat — az eddiginek több mint kétszerese — foglalkozik külkereskedelmi ügyletek lebonyolításával. Ebbe beletartozik az a tíz ügynöki vállalat is, amely január 1-én megkezdte működését. Ezek közül kül- és belföldi viszonylatban közvetít ügyleteket az Industria rt., a Uungagent rt., az Interag rt., általános képviseleti vállalatként működik a Mercator kft., a Zenit kft., az Universal kft., az Agentura és az Importtrade, míg a kooperációs üzletek közvetítésének feladatát kapta az Interkooperation és a Kohó- és Gépipari Minisztériumhoz tartozó Hunicoop nevű kooperációs vállalat. (MTI) Somogy a 20. magyar tengerjáró MAGYAR LOBOGÓ A BALTI -TENGERE N (Tudósítónktól.) Az esztendő első magyar tengerjáró hajója Angyalföldöm született. Sőt az utóbbinak már a névadó ünnepségét is megtartották kedden a Magyar Hajó- és Darugyár Váci úti gyáregységében. Az 1650 tonnás tengerjáró hajó keresztelőjére névadó küldöttség érkezett a Balaton déli partjáról Németh Ferencnek, az MSZMP Somogy megyei Bizottsága első titkárának vezetésével. A magyar kereskedelmi flotta huszadik hajója ugyanis a Somogy nevet kapta, s a keddi ünnepségen a keresztanya szerepét Horváth Sándorné, a Somogy megyei Nőtanács titkára, országgyűlési képviselő vállalta. — Korszerű, megbízható külföldi műszerekkel szerelte fel a Magyar Hajó- és Darugyár legújabb hajónkat — mondta dr. Belay József, a MAHART vezérigazgatója. — Ezzel a hajóval kezdjük meg a magyar—lengyel hajózási szerződés alapján vállalt balti-tengeri szállítást. A felszabadulás után először jár majd magyar kereskedelmi hajó Lengyelország és Anglia kikötői között. Bár legújabb hajónk teljes egészében elkészült az angyalföldi gyárban, kedden mégis leszerelték róla a rakodódarukat, az árbocokat, a kéményt és a parancsnoki hidat, mert csak így tudják levontatni a tengerhez. Első útját tehát vontatókötélen teszi meg, Brailába viszik, s az említett szerkezeteket az ottani gyárban szerelik fel. A legközelebbi hetekben a Földközi-tengeren szállítja majd az új hajó a magyar ipar termékeit, majd április elsején kezdi el a rendszeres szállítást a Balti-tengeren. M.1 SZABADSAG Kádár János, a Magyar Szocialista Munkáspárt Központi Bizottságának első titkára beszélgetést folytatott Megyeri Károlyival és Szepesi Györggyel, a tv és a rádió munkatársaival, s ebben rádió és a televízió hallgatottja'4, illetve nézőinek kérdé-seire válaszolt. A beszélgetés azhelyet,a rádió és televízió az év első napján közvetített, kitelt tebopoltikai kérdésre. A béke kilátásairól szólva, Kádár elvtárs utalt rá: teljesen érthető, hogy ez a kérdés ma aggodalmas módon vetődik fel az emberekben. A mi újkori társadalmunk a teljes békét úgyszólván nem ismeri, és a ma élő nemzedék két világháború súlyos megpróbáltatásain ment keresztül. Az aggodalmaskodást, a nyugtalanságot indokolja az is, hogy a közelmúlt években a nemzetközi helyzet átmeneti csekély enyhülése után ismét bizonyos mértékben kiéleződött. Ez kifejezésre jut számtalan eseményben, különböző puccsok, úgynevezett helyi háborúk és különösképpen a vietnami háború révén. Az emberek látják és tudják, hogy az imperializmus nem nyugszik, s annak a vezető, fő ereje, az Amerikai Egyesült Államok egy, szinte mindenki által elítélt, barbár, hódító háborúba fogott Vietnamban és térdre akarja kényszeríteni a vietnami népet. A továbbiakban Kádár elvtárs rámutatott, hogy az Egyesült Államok kormánya azt a célját, amiért ezt a háborút kirobbantotta, sohasem fogja elérni. A vietnami népet, Indokína népét nem fogják tudni még egyszer visszakényszeríteni a gyarmati járomba. Az Egyesült Államok ebben a háborúban hallatlan kegyetlenségeket követett el, különlegesen embertelen hadviselés képe rajzolódik ki mindenki előtt, de megtörni a vietnami népet nem tudta. Az egész világ tanúja ennek a harcnak, amikor a legnagyobb imperialista hatalom egy viszonylag kis lélekszámú néppel nem tud elbánni, és az meghiúsítja minden leigázó törekvését. Kádár János kifejezte azt a meggyőződését, hogy a vietnami nép győzni fog, szabad lesz, és hogy a szocialista világrendszer országainak ereje, a világ minden haladó emberének törekvése, a népek ébersége meg tudja akadályozni egy új világháború kirobbanását is. Szólott Kádár elvtárs az olyan törekvésekről, hogy a szocializmus országait, a haladás erőinek egységét megbontsák. Hallatnak olyan csábító szirénhangokat is, hogy Magyarország miért nem „önállóbb” a külpolitikájában. Ez persze, ki nem mondva, azt jelenti, hogy miért nem távolodunk el a Szovjetuniótól, általában a szocialista országok közösségétől. Azért nem távolodunk el — hangsúlyozta Kádár János —, mert az elvhű politika nagy távlatban az igazán kifizetődő politika, és bel- és külpolitikai elveinkhez ragaszkodva tudjuk megőrizni, gyarapítani barátaink megbecsülését és bizonyos tekintetben ellenségeink tiszteletét is. A gazdasági irányítás reformjával kapcsolatban Kádár elvtárs aláhúzta, hogy az szükségszerű és megérett változás. Ami az életszínvonalra való hatását illeti, arra hívta fel a figyelmet, hogy a helyes sorrend így hangzik: a gazdaságvezetés reformjával is a gazdálkodás hatékonyságát, a termelés és a termelékenység fejlesztését kell elérnünk, és ennek révén fogjuk elérni az életszínvonal emelkedését. A reformtól azt várjuk, hogy meggyorsítja mind a termelés fejlesztését, mind az életszínvonal emelkedését, a szocialista építés ütemét hazánkban. Az új mechanizmus létrejöttéről érdeklődő kérdésre válaszolva Kádár elvtárs elmondotta, hogy bizonyos időben — körülbelül hárrom esztendővel ezelőtt —, tudva, hogy a gazdaságunk fejlődik és előrehalad, mégis észleltünk olyan jelenségeket, amelyek arra vallottak, hogy ha nem változtatunk bizonyos dolgokon, akkor nem tudjuk a fejlődés ütemét a korábbi színvonalon biztosítani. Ezért a legkülönbözőbb területeken az emberek ezrei vizsgálni kezdték gazdálkodásunk és gazdaságirányításunk módszereit, hogy megkeressék azokat az elemeket, amelyek segítik a fejlődést és azokat az elemeket, amelyek ezeket fékezik. A vizsgálat során nagyon sok tapasztalat összegyűlt, ezt rendszerezték a párt Központi Bizottságában, a kormányban, a gazdasági ügyekkel operatívan foglalkozó emberek, tudósok, közgazdászok, az illetékes pártszervek ismételten megvitatták és megtárgyalták, s ennek folyamatában alakult ki az a meggyőződés, hogy gazdaságirányítási rendszerünket meg kell reformálnunk. A továbbiakban szólott a gazdaságirányítási reform várható hatásáról a lakáskérdés és más szociális problémák megoldásában. Ami a lakásépítést illeti, megemlítette, hogy most közvetlenül valami kis többletet remélünk attól, hogy a termelői közösségek, üzemek a nyereségük, jövedelmük és építőkapacitásuk egy bizonyos részét közvetlenül saját dolgozóik lakásszükségletének megoldására fordíthatják. Ez a kérdést azonban nem oldja meg. Amit mi a reformtól várunk, az elsősorban az, hogy a termelés hatékonyabb, jövedelmezőbb, nyereségesebb lesz, innen várjuk azt a többleterőt, amellyel a lakásépítés megoldását is biztosítani tudjuk, emberileg belátható időn belül. . Jelenleg végrehajtás alatt van a 15 éves lakásépítési terv, amelynek keretében egymillió lakást kell építeni. Az időarányos részét, ha nem is száz százalékig, de nagyjából megépítettük, de még sok van belőle hátra. A Központi Bizottság jelenleg is foglalkozik a lakáskérdés egészével és vizsgálja annak minden szféráját, a lakásépítési részét is, de foglalkozunk a lakásigénylés és -elosztás kérdésével is. Mert habár az épülő lakások legnagyobb részét a valódi szükséglet szerint és az igazságnak megfelelően osztják el, mégis jobb áttekintést kell kapnunk és valami értelmes rendet kell kialakítanunk, ami megfelel az igazságérzetnek is. Javítani tudunk még az építésen is, hogy még valamivel nagyobb ütemben építhessük a lakásokat. Az igénylésben is rendet kell csinálni, hogy ki-ki szükséglete, tehetsége és lehetősége szerint igényelhessen és kaphasson lakást. Akkor ez a kérdés is nyugvópontra fog jutni. Kádár elvtárs szólt a dolgozó nők helyzetéről is. Kiemelte, hogy társadalmi szervezeteink és kormányzatunk mindenkor napirenden tartja és kellő figyelemmel kezeli a dolgozó nők szociális problémáit és speciális kérdéseit. A kongresszus határozatai nyomán most már a gyakorlatba ment át egész sor rendszabály, amelynek célja az, hogy a dolgozó nők, mindenekelőtt az anyák helyzetén könnyítsünk. Nyugdíjrendszerünk is szóba került a kérdések kapcsán. Kádár elvtárs rámutatott arra, hogy az világviszonylatban is kiállja az összehasonlítást bármely ország nyugdíjrendszerével. A pártkongresszus állásfoglalása nyomán e tekintetben is egy sor olyan intézkedés történt, amely százezer és százezer nyugdíjas helyzetét rendezi. A reform eredményeinek arányában a nyugdíjas emberek helyzete is rendszeresen javulni fog a jövőben, mert a reform segítségével szilárdabb és szélesebb anyagi alapot tudunk teremteni a nyugdíjasokról való gondoskodáshoz is. Nálunk jelenleg — kereken — egymillió-kétszázezer ember a nyugdíjas és járadékos. Hogy ez milyen részarány egy tízmilliós országban, annak bizonyítására Kádár elvtárs arra hivatkozott, hogy az iparban foglalkoztatott munkások és alkalmazottak száma jelenleg — ugyancsak kereken — egymilliókétszázezer ember. Reméljük, hogy nem sok esztendő múlva anyagilag is nagyobb alapokkal rendelkezünk, mint ma, és akkor még olyan kérdést is megvizsgálhatunk, amit már sok éve emleget a nyugdíjasok egyik kategóriája: az úgynevezett régi jogon nyugdíjazottak problémáját. Nem maradtak ki kérdéseikkel a fiatalok sem, akik azt szerették volna tudni: mi a véleménye Kádár Jánosnak a mai fiatalságról? — A fiatalság, az életkor, állapot — hangzott a válasz — s éppen úgy nem bűn és nem erény fiatalnak lenni, mint ahogy öregnek lenni sem az. A fiatalok általában dolgoznak és tanulnak, de ezen belül nagyon különbözőek. Csakúgy, mint a felnőttek. Kétségtelen, hogy a fiatalság sok speciális problémával jár, például azzal, hogy nagyobb élettapasztalat nélkül kell döntésre jutniuk olyan sorsfordító ügyekben, mint a szakma, az élethivatás megválasztása vagy a párválasztás. Ez azonban nem jelentheti azt, hogy a felelősséggel végzett munka és állásfoglalás után ne szórakozhatnának az ifjak a maguk fiatalos módján. A továbbiakban néhány szubjektív jellegű kérdésre is válaszolt Kádár elvtárs, majd befejezésül a következőket mondotta: — Ha az előttünk álló esztendőre és a mi népünkre gondolok, akkor úgy látom, hogy munka az lesz, nem kevesebb, mint az 1967-es esztendőben volt; küszködnünk és harcolnunk is kell az előrehaladásért, idebent az országban a maradi nézetekkel, amelyekkel szemben állunk, amelyek törekvéseinket, a szocializmust és a békét veszélyeztethetik. Én azt gondolom, hogy népünk megalapozott bizakodással és reménységgel tekinthet az új esztendő elé, de ha tízmillió ember csinál magának gondot a tízmillió ember boldogabb jövendőjéből, s annak megfelelően dolgozik, gondolkozik és hat embertársaira, akkor úgy tekinthetnek a jövő elé, hogy a békét megvédjük, szocialista építőmunkánkat folytatjuk, és munka lesz, de eredmények is lesznek! Élve az alkalommal, a rádió hallgatóinak, a televízió nézőinek, egész népünknek szívemből boldog új esztendőt kívánok! (MTI) Kádár Lajos A TELEVÍZIÓBAN ÉS A RÁDIÓBAN az ág esztendő kilátásairól 12*1000 lakás épült 1967-ben Moszkvában (Moszkvai tudósítónktól.) A szovjet főváros elkészítette a múlt évi mérlegét és ez nagyon kedvező képet mutat. Moszkva a jubileumi évben jelentősen fejlődött. Talán a legörvendetesebb a lakáshelyzet javulása. Az előző évhez viszonyítva tavaly 12 százalékkal nőtt az építési tevékenység, ennek eredményeképpen 3,7 millió négyzetméter lakóterületet adtak át a moszkvaiaknak. Ez 123 ezer új lakást jelent, vagyis — nagyjából számítva — a 6,4 milliós szovjet főváros minden tizedik lakosa korszerűbb, kényelmesebb otthonba költözhetett 1967-ben. Sok új közintézménnyel is gazdagodott Moszkva; a többi között 34 iskola, 104 bölcsőde és óvoda, 25 rendelőintézet készült el a múlt évben.