Népszabadság, 1968. január (26. évfolyam, 1-25. szám)

1968-01-03 / 1. szám

1968. január 3. szerda Az Elnöki Tanács elnöke fogadta a diplomáciai képviseletek vezetőit A Budapesten akkreditált dip­lomáciai képviseletek vezetői az újév alkalmából kedden jókíván­ságaikat fejezték ki Losonczi Pálnak, az Elnöki Tanács elnö­kének. Az Elnöki Tanács foga­dásán részt vettek Gáspár Sán­dor és Kisházi Ödön, az Elnöki Tanács helyettes elnökei, Cseter­­ki Lajos, az Elnöki Tanács tit­kára és Gergely Miklós, a Kül­ügyminisztérium protokollosztá­­lyának vezetője. A fogadás szívélyes légkörben zajlott le. (MTI) M­ipók Jenő s Berlinben Fock Jenő, a Minisztertanács elnöke, aki megkezdte szabadsá­gát, kedden feleségével együtt üdülésre a Német Demokratikus Köztársaságba érkezett. Fogadtatására a berlini pálya­udvaron megjelent Willi Stoph, az NDK Minisztertanácsának el­­­­nöke és Tömpe András, hazánk berlini nagykövete. Délben­­Wilfi Stoph miniszterelnök ebédet adott­ a magyar vendégek tiszteletére. Fogadás a kubai nemzeti ünnep alkalmából Miguel Figuerola, a Kubai Köztársaság budapesti nagykö­vetségének ideiglenes ügyvivője a felszabadulás napja, a Kubai Köztársaság nemzeti ünnepe al­kalmából kedd este fogadást adott a városligeti Gundel­ Étte­remben. A fogadáson részt vett Komó­csin Zoltán, az MSZMP Politikai Bizottságának tagja, a Központi Bizottság titkára, dr. Horgos Gyula kohó- és gépipari, dr. Lé­várdi Ferenc nehézipari, dr. Sza­bó Zoltán egészségügyi, dr. Trautmann Rezső építésügyi és városfejlesztési miniszter, dr. Beresztóczy Miklós, az ország­­gyűlés alelnöke, Szarka Károly külügyminiszter-helyettes, vala­mint a politikai, a gazdasági és a kulturális élet sok más vezető személyisége. Jelen volt a foga­dáson a budapesti diplomáciai képviseletek sok vezetője és tag­ja. (MTI) 86 vállalat foglalkozik külkereskedelemmel Január 1-től újabb 34 ipari és kereskedelmi vállalat, mezőgaz­dasági üzem kapott export-, illet­ve importjogot, hogy a termelő­­vállalatok közelebb kerüljenek a külföldi piachoz, közvetlenül érezzék annak változásait, igé­nyeit. Most már összesen 86 vál­lalat — az eddiginek több mint kétszerese — foglalkozik külke­reskedelmi ügyletek lebonyolítá­sával. Ebbe beletartozik az a tíz ügynöki vállalat­ is, amely január 1-én megkezdte működését. Ezek közül kül- és belföldi viszonylat­ban közvetít ügyleteket az In­­dustria rt., a Uungagent rt., az In­­terag rt., általános képviseleti vállalatként működik a Mercator kft., a Zenit kft., az Universal kft., az Agentura és az Import­­trade, míg a kooperációs üzletek közvetítésének feladatát kapta az Interkooperation és a Kohó- és Gépipari Minisztériumhoz tartozó Hunicoop nevű kooperációs válla­lat. (MTI) Somogy a 20. magyar tengerjáró MAGYAR LOBOGÓ A BALTI -TE­N­G­E­R­E N (Tudósítónktól.) Az esztendő első magyar ten­gerjáró hajója Angyalföldöm szü­letett. Sőt az utóbbinak már a névadó ünnepségét is megtartot­ták kedden a Magyar Hajó- és Darugyár Váci úti gyáregységé­ben. Az 1650 tonnás tengerjáró hajó keresztelőjére névadó küldöttség érkezett a Balaton déli partjáról Németh Ferencnek, az MSZMP Somogy megyei Bizottsága első titkárának vezetésével. A magyar kereskedelmi flotta huszadik ha­jója ugyanis a Somogy nevet kapta, s a keddi ünnepségen a keresztanya szerepét Horváth Sándorné, a Somogy megyei Nő­tanács titkára, országgyűlési kép­viselő vállalta. — Korszerű, megbízható kül­földi műszerekkel szerelte fel a Magyar Hajó- és Darugyár leg­újabb hajónkat — mondta dr. Belay József, a MAHART vezér­­igazgatója. — Ezzel a hajóval kezdjük meg a magyar—lengyel hajózási szerződés alapján vál­lalt balti-tengeri szállítást. A fel­­szabadulás után először jár majd magyar kereskedelmi hajó Len­gyelország és Anglia kikötői kö­zött. Bár legújabb hajónk teljes egé­szében elkészült az angyalföldi gyárban, kedden mégis leszerel­ték róla a rakodódarukat, az árbo­cokat, a kéményt és a parancsnoki hidat, mert csak így tudják le­vontatni a tengerhez. Első útját tehát vontatókötélen teszi meg, Brailába viszik, s az említett szerkezeteket az ottani gyárban szerelik fel. A legközelebbi hetek­ben a Földközi-tengeren szállítja majd az új hajó a magyar ipar termékeit, majd április elsején kezdi el a rendszeres szállítást a Balti-tengeren. M.1 SZABADSAG ­ Kádár János, a Magyar Szo­cialista Munkáspárt Központi Bizottságának első titkára beszél­getést folytatott Megyeri Károly­ival és Szepesi Györggyel, a tv és a rádió munkatársaival, s eb­­­­ben rádió és a televízió hall­­­­ga­tottja'4, illetve nézőinek kérdé-­­­seire válaszolt. A beszélgetés azh­elyet,a rádió és televízió az­­ év első n­apján közvetített, kitelt tebopoltikai kérdésre. A béke kilátásairól szólva, Ká­dár elvtárs utalt rá: teljesen érthető, hogy ez a kérdés ma ag­godalmas módon vetődik fel az emberekben. A mi újkori társa­dalmunk a teljes békét úgyszól­ván nem ismeri, és a ma élő nemzedék két világháború súlyos­­ megpróbáltatásain ment keresz­tül. Az aggodalmaskodást, a nyugtalanságot indokolja az is, hogy a közelmúlt években a nemzetközi helyzet átmeneti cse­kély enyhülése után ismét bizo­nyos mértékben kiéleződött. Ez kifejezésre jut számtalan ese­ményben, különböző puccsok, úgynevezett helyi háborúk és különösképpen a vietnami hábo­rú révén. Az emberek látják és tudják, hogy az imperializmus nem nyugszik, s annak a vezető, fő ereje, az Amerikai Egyesült Államok egy, szinte mindenki által elítélt, barbár, hódító hábo­rúba fogott Vietnamban és térd­re akarja kényszeríteni a vietna­mi népet. A továbbiakban Kádár elvtárs rámutatott, hogy az Egyesült Államok kormánya azt a célját, amiért ezt a háborút kirobban­totta, sohasem fogja elérni. A vietnami népet, Indokína népét nem fogják tudni még egyszer visszakényszeríteni a gyarmati járomba. Az Egyesült Államok ebben a háborúban hallatlan ke­gyetlenségeket követett el, kü­lönlegesen embertelen hadvise­lés képe rajzolódik ki mindenki előtt, de megtörni a vietnami né­pet nem tudta. Az egész világ tanúja ennek a harcnak, amikor a legnagyobb imperialista hata­lom egy viszonylag kis lélekszá­mú néppel nem tud elbánni, és az meghiúsítja minden leigázó törekvését. Kádár János kifejezte azt a meggyőződését, hogy a viet­nami nép győzni fog, szabad lesz, és hogy a szocialista világ­­rendszer országainak ereje, a vi­lág minden haladó emberének törekvése, a népek ébersége meg tudja akadályozni egy új világ­háború kirobbanását is. Szólott Kádár elvtárs az olyan törekvésekről, hogy a szocializ­mus országait, a haladás erőinek egységét megbontsák. Hallatnak olyan csábító szirénhangokat is, hogy Magyarország miért nem „önállóbb” a külpolitikájában. Ez persze, ki nem mondva, azt je­lenti, hogy miért nem távolo­dunk el a Szovjetuniótól, általá­ban a szocialista országok közös­ségétől. Azért nem távolodunk el — hangsúlyozta Kádár János —, mert az elvhű politika nagy távlatban az igazán kifizetődő politika, és bel- és külpolitikai elveinkhez ragaszkodva tudjuk megőrizni, gyarapítani barátaink megbecsülését és bizonyos tekin­tetben ellenségeink tiszteletét is. A gazdasági irányítás reform­jával kapcsolatban Kádár elv­társ aláhúzta, hogy az szükség­­szerű és megérett változás. Ami az életszínvonalra való hatását illeti, arra hívta fel a figyelmet, hogy a helyes sorrend így hang­zik: a gazdaságvezetés reform­jával is a gazdálkodás hatékony­ságát, a termelés és a termelé­kenység fejlesztését kell elér­nünk, és ennek révén fogjuk elérni az életszínvonal emelke­dését. A reformtól azt várjuk, hogy meggyorsítja mind a ter­melés fejlesztését, mind az élet­­színvonal emelkedését, a szocia­lista építés ütemét hazánkban. Az új mechanizmus létrejötté­ről érdeklődő kérdésre válaszolva­­ Kádár elvtárs elmondotta, hogy­­ bizonyos időben — körülbelül há­­r­rom esztendővel ezelőtt —, tudva,­­ hogy a gazdaságunk fejlődik és előrehalad, mégis észleltünk olyan jelenségeket, amelyek arra val­lottak, hogy ha nem változtatunk bizonyos dolgokon, akkor nem tudjuk a fejlődés ütemét a ko­rábbi színvonalon biztosítani. Ezért a legkülönbözőbb területe­ken az emberek ezrei vizsgálni kezdték gazdálkodásunk és gaz­daságirányításunk módszereit, hogy megkeressék azokat az ele­meket, amelyek segítik a fejlődést és azokat az elemeket, amelyek ezeket fékezik. A vizsgálat során nagyon sok tapasztalat összegyűlt, ezt rendszerezték a párt Központi Bizottságában, a kormányban, a gazdasági ügyekkel operatívan foglalkozó emberek, tudósok, köz­gazdászok, az illetékes pártszer­­vek ismételten megvitatták és megtárgyalták, s ennek folyama­tában alakult ki az a meggyőző­dés, hogy gazdaságirányítási rend­szerünket meg kell reformálnunk. A továbbiakban szólott a gaz­daságirányítási reform várható hatásáról a lakáskérdés és más szociális problémák megoldásá­ban. Ami a lakásépítést illeti, megemlítette, hogy most közvet­lenül valami kis többletet remé­lünk attól, hogy a termelői közös­ségek, üzemek a nyereségük, jö­vedelmük és építőkapacitásuk egy bizonyos részét közvetlenül saját dolgozóik lakásszükségleté­nek megoldására fordíthatják. Ez a kérdést azonban nem oldja meg. Amit mi a reformtól várunk, az elsősorban az, hogy a termelés hatékonyabb, jövedelmezőbb, nye­reségesebb lesz, innen várjuk azt a többleterőt, amellyel a lakásépí­tés megoldását is biztosítani tud­juk, emberileg belátható időn be­lül. . Jelenleg végrehajtás alatt van a 15 éves lakásépítési terv, amely­nek keretében egymillió lakást kell építeni. Az időarányos részét, ha nem is száz százalékig, de nagyjából megépítettük, de még sok van belőle hátra. A Központi Bizottság jelenleg is foglalkozik a lakáskérdés egészével és vizs­gálja annak minden szféráját, a lakásépítési részét is, de foglal­kozunk a lakásigénylés és -elosz­tás kérdésével is. Mert habár az épülő lakások legnagyobb részét a valódi szükséglet szerint és az igazságnak megfelelően osztják el, mégis jobb áttekintést kell kap­nunk és valami értelmes rendet kell kialakítanunk, ami megfelel az igazságérzetnek is. Javítani tu­dunk még az építésen is, hogy még valamivel nagyobb ütemben építhessük a lakásokat. Az igény­lésben is rendet kell csinálni, hogy ki-ki szükséglete, tehet­sége és lehetősége szerint igényel­hessen és kaphasson lakást. Ak­kor ez a kérdés is nyugvópontra fog jutni. Kádár elvtárs szólt a dolgozó nők helyzetéről is. Kiemelte, hogy társadalmi szervezeteink és kor­mányzatunk mindenkor napiren­den tartja és kellő figyelemmel kezeli a dolgozó nők szociális problémáit és speciális kérdéseit. A kongresszus határozatai nyo­mán most már a gyakorlatba ment át egész sor rendszabály, amelynek célja az, hogy a dol­gozó nők, mindenekelőtt az anyák helyzetén könnyítsünk. Nyugdíjrendszerünk is szóba ke­rült a kérdések kapcsán. Kádár elvtárs rámutatott arra, hogy az világviszonylatban is kiállja az összehasonlítást bármely ország nyugdíjrendszerével. A pártkong­resszus állásfoglalása nyomán e tekintetben is egy sor olyan intéz­kedés történt, amely százezer és százezer nyugdíjas helyzetét ren­dezi. A reform eredményeinek arányában a nyugdíjas emberek helyzete is rendszeresen javulni fog a jövőben, mert a reform se­gítségével szilárdabb és szélesebb anyagi alapot tudunk teremteni a nyugdíjasokról való gondoskodás­hoz is. Nálunk jelenleg — kere­ken — egymillió-kétszázezer em­ber a nyugdíjas és járadékos. Hogy ez milyen részarány egy tízmilliós országban, annak bi­zonyítására Kádár elvtárs arra hivatkozott, hogy az iparban fog­lalkoztatott munkások és alkal­mazottak száma jelenleg — ugyancsak kereken — egymillió­kétszázezer ember. Reméljük, hogy nem sok esztendő múlva anyagilag is nagyobb alapokkal rendelkezünk, mint ma, és akkor még olyan kérdést is megvizsgál­hatunk, amit már sok éve emle­get a nyugdíjasok egyik kategó­riája: az úgynevezett régi jogon nyugdíjazottak problémáját. Nem maradtak ki kérdéseikkel a fiatalok sem, akik azt szerették volna tudni: mi a véleménye Ká­dár Jánosnak a mai fiatalságról? — A fiatalság, az életkor, álla­pot — hangzott a válasz — s ép­pen úgy nem bűn és nem erény fiatalnak lenni, mint ahogy öreg­nek lenni sem az. A fiatalok álta­lában dolgoznak és tanulnak, de ezen belül nagyon különbözőek. Csakúgy, mint a felnőttek. Két­ségtelen, hogy a fiatalság sok spe­ciális problémával jár, például azzal, hogy nagyobb élettapasz­talat nélkül kell döntésre jutniuk olyan sorsfordító ügyekben, mint a szakma, az élethivatás megvá­lasztása vagy a párválasztás. Ez azonban nem jelentheti azt, hogy a felelősséggel végzett munka és állásfoglalás után ne szórakozhatnának az ifjak a ma­guk fiatalos módján. A továbbiakban néhány szub­jektív jellegű kérdésre is válaszolt Kádár elvtárs, majd befejezésül a következőket mondotta: — Ha az előttünk álló esztendőre és a mi népünkre gondolok, akkor úgy lá­tom, hogy munka az lesz, nem ke­vesebb, mint az 1967-es esztendő­ben volt; küszködnünk és harcol­nunk is kell az előrehaladásért, idebent az országban a maradi né­zetekkel, amelyekkel szemben ál­lunk, amelyek törekvéseinket, a szocializmust és a békét veszé­lyeztethetik. Én azt gondolom, hogy népünk megalapozott biza­kodással és reménységgel tekint­het az új esztendő elé, de ha tíz­millió ember csinál magának gon­dot a tízmillió ember boldogabb jövendőjéből, s annak megfele­lően dolgozik, gondolkozik és hat embertársaira, akkor úgy tekint­hetnek a jövő­ elé, hogy a békét megvédjük, szocialista építőmun­kánkat folytatjuk, és munka lesz, de eredmények is lesznek! Élve az alkalommal, a rádió hallgatói­nak, a televízió nézőinek, egész népünknek szívemből boldog új esztendőt kívánok! (MTI) Kádár Lajos A TELEVÍZIÓBAN ÉS A RÁDIÓBAN az ág esztendő kilátásairól 12*1000 lakás épült 1967-ben Moszkvában (Moszkvai tudósítónktól.) A szovjet főváros elkészítette a múlt évi mérlegét és ez nagyon kedvező képet mutat. Moszkva a jubileumi évben jelentősen fejlő­dött. Talán a legörvendetesebb a lakáshelyzet javulása. Az előző évhez viszonyítva tavaly 12 száza­lékkal nőtt az építési tevékenység, ennek eredményeképpen 3,7 millió négyzetméter lakóterületet adtak át a moszkvaiaknak. Ez 123 ezer új lakást jelent, vagyis — nagyjá­ból számítva — a 6,4 milliós szov­jet főváros minden tizedik lakosa korszerűbb, kényelmesebb otthon­ba költözhetett 1967-ben. Sok új közintézménnyel is gaz­dagodott Moszkva; a többi között 34 iskola, 104 bölcsőde és óvoda, 25 rendelőintézet készült el a múlt évben.

Next