Népszabadság, 1968. március (26. évfolyam, 51-77. szám)

1968-03-22 / 69. szám

VILÁG PROLETÁRJAI. EGYESÜLJETEK! Ára 80 fillértr 4­00­ NÉPSZABADSÁG 1968. március 22. péntek A MAGYAR SZOCIALISTA MUNKÁSPÁRT KÖZPONTI LAPJA XXVI. évfolyam, 69. szám Ünnepségek* nagygyűlések* koszorúzások Országszerte megemlékeztek a Tanácsköztársaság évfordulójáról A Magyar Tanácsköztársaság kikiáltásának 19. évfordulójára emlékezve, csütörtökön szerte az országban sokfelé rendeztek ün­nepi taggyűléseket, veterántalál­­kozókat, nagygyűléseket, koszorú­zásokat. Budapesten a fellobogózott Kun Béla téri parkban a fegyveres tes­tületek adtak díszőrséget a ta­nácsköztársasági emlékműnél; több kerület üzemeinek, vállala­tainak, iskoláinak képviselői vet­tek részt az ünnepségen, ahol a Himnusz hangjai után koszorúzás volt. Az MSZMP Központi Bizott­sága nevében Nemes Dezső, a Po­litikai Bizottság tagja és Révész Géza, a Központi Bizottság tagja, a kormány nevében pedig dr. Csa­nádi György közlekedés- és pos­taügyi miniszter, valamint dr. Horgos Gyula kohó- és gépipari miniszter koszorúzott. Koszorút helyeztek el az emlékmű talapza­tán a Budapesti Pártbizottság, a SZOT, a KISZ központi bizottsá­ga és a Fővárosi Tanács képvi­selői is: az ünnepség az Interna­­cionálé hangjaival zárult. A Kommunisták Magyarországi Pártja IX. kerületi szervezetének emléket állító márványtáblánál rótták le kegyeletüket a ferencvá­rosi társadalmi szervek képvise­­lői, a Zalka Máté katonai műsza­ki főiskola udvarán pedig az Első Vörös Gyalogezred emlékművét koszorúzták meg. Sok KISZ-alapszervezet ünnepi taggyűlést rendezett tegnap. A komlói Kun Béla Gimnáziumban az iskola névadójára emlékező ünnepségsorozat kezdődött, s meg­koszorúzták Kun Béla mellszob­­­­rát. Hasonló ünnepi aktusra ke­rült sor a Tanácsköztársaság ki­magasló vezetőjének pesterzsébeti emléktáblájánál; a Mártírok úti volt katonai börtön falán elhelye­zett emléktáblánál, a mecseki bá­nyászmártírok csertetői emlékmű­vénél, a kaposvári Latinka Sán­­dor-szobornál és az egykori La­­tinka-század laktanyájának em­léktáblájánál. Országszerte min­denütt elhelyezték a megemléke­zés virágait a Tanácsköztársaság mártírjainak emlékműveinél, em­léktábláinál. Ugyancsak az évforduló alkal­mából csütörtökön az I. kerületi KISZ-isták Ifjú Gárda-egysége, a XIII. kerületi Medicor Művek KISZ-szervezete, a szombathelyi Ifjúsági Ház és az esztergomi fia­talok Ifjú Gárdája felvette a Ta­nácsköztársaság és a nemzetközi kommunista mozgalom kiváló harcosa, az ősszel elhunyt dr.­­ Münnich Ferenc nevét. Dr. Csanádi György és dr. Horgos Gyula elhelyezi a kormány koszorúját az emlékműre. (Kéri Dániel felvétele.) KÖZLEMÉNY a Magyar Szocialista Munkáspárt Központi Bizottságának üléséről A Magyar Szocialista Munkás­párt Központi Bizottsága 1963. március 21-én kibővített ülést tar­tott. Az ülésen a Központi Bizott­ság tagjain kívül részt vettek: a Központi Ellenőrző Bizottság elnö­ke, a Központi Bizottság osztály­­vezetői, a megyei pártbizottságok első titkárai és a Budapesti Párt­bizottság titkárai. Az ülés megnyitásakor az elnök­lő Kádár János elvtárs ünnepélye­sen megemlékezett a Magyar Ta­nácsköztársaság kikiáltásának év­fordulójáról. I. KOMÓCSIN ZOLTÁN elvtárs, a Politikai Bizottság tagja, a Köz­ponti Bizottság titkára jelentést adott a kommunista és munkás­pártok budapesti konzultatív ta­lálkozójáról és más időszerű nemzetközi kérdésekről. A Köz­ponti Bizottság tudomásul vette pártunk küldöttségének jelenté­sét, és jóváhagyta a kommunista és munkáspártok budapesti kon­zultatív találkozóján végzett munkáját. A Központi Bizottság üdvözli és teljes mértékben helyesli a konzultatív találkozó állásfogla­lását, a kommunista és munkás­pártok nemzetközi tanácskozásá­nak összehívásáról és előkészíté­séről. Egyetértését fejezi ki azzal, hogy — összehívják a kommunista és munkáspártok nemzetközi ta­nácskozását, és hogy az 1968 no­vemberében vagy decemberében legyen Moszkvában; — a tanácskozás napirendjé­nek „Az imperializmus elleni harc feladatai a jelenlegi sza­kaszban, és a kommunista és munkáspártok, valamint az összes antiimperialista erők ak­cióegysége” című téma megvi­tatását javasolják; — a moszkvai tanácskozásra az összes kommunista és mun­káspártot meghívják; — valamennyi kommunista és munkáspárt számára biztosítják a részvétel lehetőségét a tanács­kozást Előkészítő Bizottságban. A Központi Bizottság megálla­pítja, hogy a kommunista és mun­káspártok konzultatív tanácsko­zása nagy jelentőségű, eredmén A Központi Bizottság megtár­gyalta: " A kommunista és munkás­pártok budapesti konzultatív találkozójáról szóló jelentést és más időszerű nemzetközi kérdé­sekről szóló tájékoztatót; — a Varsói Szerződés Politi­kai Tanácskozó Testületének szófiai üléséről szóló jelentést; — a párt munkamódszereiről, a pártépítés egyes kérdéseiről, a tagfelvétel és a tagkönyvcsere tapasztalatairól szóló jelentésté­nyes munkát végzett. A találko­zón az egység megerősítésére irá­nyuló őszinte törekvés eredmé­nyeként a napirenden szereplő legfontosabb kérdésekben közös állásfoglalás született. A találko­zón részt vevő delegációk jelentő­se­n hozzájárultak a kommunista és munkáspártok nemzetközi ta­nácskozásának előkészítéséhez. Ezzel a nemzetközi kommunista mozgalom egységének megerősíté­séért folytatott, sokirányú tevé­kenységnek új szakasza kezdő­dött A Magyar Szocialista Munkás­párt, mint eddig, ezután is követ­kezetesen harcol a kommunista és munkáspártok egységéért. Kü­lönösen fontos feladat ez a je­lenlegi időszakban, amikor az évek óta megnyilvánuló szaka­­dár tevékenység, valamint a nem­zeti elkülönülésre irányuló más tendenciák ellenére a nemzetkö­zi kommunista mozgalomban to­vább növekszenek és erősödnek az egység megszilárdítására irá­nyuló törekvések. A Központi Bizottság az egységért folytatott harc jelentős állomásának tekin­ti a nemzetközi tanácskozás ösz­­szehívását, és a maga részéről mindent megtesz annak sikeres munkájáért. A Központi Bizottság üdvözli a konzultatív találkozó egységes ál­lásfoglalását a kegyetlen ellenség­gel szemben hősiesen és sikeresen harcoló vietnami nép igaz ügye mellett, s amelyet a találkozó részvevői a Vietnami Dolgozók Pártja és a Dél-vietnami Nemzeti Felszabadítási Front Központi Bizottságának küldött üdvözle­tükben kifejeztek. A konzultatív tanácskozás, a testvérpártok nyi­latkozataiban is kifejeződött eltö­kéltség újabb lehetőségeket te­remtett a haladó erők tömörítésé­hez az imperializmus elleni harc­ban, amely a népek felszabadítá­sáért, nemzeti függetlenségük biz­tosításáért, a világbéke megvédé­séért folyik. A Központi Bizottság megelé­gedéssel vette tudomásul, hogy a konzultatív találkozó munkáját nyílt, elvtársi légkör jellemezte. A tanácskozáson demokratikus, alkotó véleménycsere folyt a pro­letár internacionalizmus szelle­mében, a pártok önállóságának és egyenjogúságának tiszteletben tartásával. A Központi Bizottság üdvözli, hogy a találkozó rész­vevői biztosították és megvédték minden pártnak azt az elidege­níthetetlen jogát, hogy saját vé­leményét szabadon kifejtse, és ugyanakkor visszautasították, hogy önálló állásfoglalása miatt testvérpártot, küldöttséget vagy bárkit is közösen, testületileg el­marasztaljanak. A Magyar Szocialista Munkás­párt továbbra is aktívan részt vesz a kommunista és munkás­pártok nemzetközi tanácskozásá­nak előkészítésében, mindent megtesz annak sikeréért, és a lét­rehozott Előkészítő Bizottságban képviselteti magát. A Központi Bizottság megtisz­telőnek tekinti a testvérpártok­nak azt az egyhangú állásfogla­lását, hogy az Előkészítő Bizott­ság Budapesten működjék, és megbízza a Politikai Bizottságot, hogy teremtse meg az Előkészítő Bizottság sikeres munkájának összes feltételeit. A Központi Bi­zottság biztosítja a testvérpárto­kat, hogy a Magyar Szocialista Munkáspárt a közös ügy szolgá­latában a reá háruló feladatok tőle telhető legjobb megoldására törekszik. A Magyar Szocialista Munkás­párt, híven a marxizmus-leniniz­­mus eszméjéhez, az internaciona­lizmus elvéhez, a jövőben is síkra­­száll a nemzetközi kommunista mozgalom egységéért és összefor­­rottságáért. Pártunk a magyar munkásosztály és népünk érde­keinek megfelelően, hazánkban egész tevékenységével a szocialis­ta társadalom felépítésén, nemzet­közileg a társadalmi haladás és a béke előmozdításán munkálkodik. Ennek megfelelően a jelen törté­nelmi szakaszban a Központi Bi­zottság, a párt egész tagsága ösz­­szes lehetőségeivel és minden ere­jével részt vesz valamennyi ha­ladó erő tömörítésében a demok­ráciáért, a nemzeti felszabadulá­sért és függetlenségért, a békéért és a szocializmusért folytatott im­­perialistaellenes harcban. ÖSSZEÜLT A BIZTONSÁGI TANÁCS Izrael ismét megtámadta Jordániát Az agresszorok megkezdték a visszavonulást Az izraeli haderő csütörtökön hajnalban átkelt a Jordán folyón és harckocsik, valamint repülőgé­pek támogatásával támadást inté­zett Jordánia ellen. A jordániai hadsereg közleménye szerint az izraeli csapatok számottevő anya­gi és emberveszteségeket szenved­tek, s a délutáni órákban a front egész vonalán megkezdték a visszavonulást a tűzszünet­ vonal mögé. Magyar idő szerint 18 óra után, Jordánia kérésére, összeült a Biztonsági Tanács, hogy meg­tárgyalja az újabb agresszió ügyét. Izrael azt állította, hogy táma­dásával valamiféle jordániai „sza­botázstámaszpontokat” akar fel­számolni. Eskel miniszterelnök, aki a parlamentben csak órákkal a támadás megindítása után mon­dott beszédet, az agressziót azzal próbálta indokolni, hogy az Izrael által megszállt arab területeken, sőt Izraelben is arab ellenállók működnek, s támaszpontjaik Jor­dániában vannak. A nap folyamán kiadott am­­mani jelentések szerint a front hossza körülbelül 110 kilométer volt, s a Tiberias-tó fölötti Jor­­dán-medertől a Holt-tengerig ter­jedt. Különösen heves csata bon­takozott ki Karame helység köze­lében. Az izraeliek szerint itt he­lyezkedett el az El Fatah arab el­lenállási szervezet egyik központ­ja. Izrael azt állította, hogy sike­rült lerohannia a tűzszüneti vo­naltól öt kilométernyire keletre fekvő karemei menekülttábort, Jordánia viszont közölte, hogy a támadók súlyos árat fizettek: sok harckocsit és hernyótalpas szállí­­tóautót vesztettek, három repülő­gépüket lelőtték és kétszáz halot­tat hagytak maguk után. A táma­dásnak egyébként külföldi szem­tanúja is volt: a Tanjug jugoszláv hírügynökség tudósítója, aki be­számolt a kemény harcokról, s azt jelentette, hogy Karame lakott te­rületeit az izraeli légierő bom­bázta. Egy jordániai szóvivő közölte, hogy helyi idő szerint, 19.00 óra­kor a harcok folytatódtak. Az ammani rádió az esti órákban su­gározta a főparancsnokság 10-es számú közleményét. Ez bejelenti: „Az ellenség tüzérségi fegyverek­(F­oly­tatás a 2. oldalon.) II. FOCK JENŐ elvtárs, a Politikai Bizottság tagja, a kormány elnöke a Varsói Szerződés Politikai Ta­nácskozó Testületének 1968. már­cius 6—7-i, szófiai ülésén részt vett küldöttség munkájáról tett jelentést. A Központi Bizottság a jelentést tudomásul vette és meg­állapította: Az atomsorompó-szerződés idő­szerű és fontos kérdés általában a népek, s közelebbről a Magyar Népköztársaság biztonsága szem­pontjából. Az elmúlt évtizedekben a Szovjetunió nemegyszer terjesz­tett elő konkrét javaslatokat az általános és teljes leszerelésre, az atom- és hidrogénfegyverek, va­lamint azok hordozóeszközeinek megsemmisítésére, a hagyomá­nyos fegyverzetek több szakasz­ban történő csökkentésére, majd­­ felszámolására A tapasztalatot*­­ azt mutatják, hogy célunkat, az­­ általános és teljes leszerelést csak­­ lépésről lépésre, részleges előre­­­­haladás útján érhetjük el. A nukleáris fegyverek elterje­dése reális veszély, amelynek sú­­lyos következményei lehetnek a nemzetközi viszonyok további alakulására. A Német Szövetségi Köztársaság revansista erőinek tö­rekvése, hogy a nukleáris fegy­verek birtokába jussanak. A kü­lönböző földrészeken léteznek más kapitalista országok is, amelyek számára elérhető közelségben van a nukleáris fegyverek előállításá­nak lehetősége, s közülük egyesek politikai céljaik érdekében nuk­leáris hatalommá kívánnak válni. (Folytatás a 2. oldalon.)

Next