Népszabadság, 1968. április (26. évfolyam, 78-100. szám)

1968-04-06 / 81. szám

1968. április 6. szombat NÉPSZABADSÁG Johnson szövetségeseivel akar tanácskozni a VDK-val folytatandó tárgyalások előtt A Vietnami Demokratikus Köz­társaság kormányának a tájéko­zó­dó megbeszélésekkel kapcsola­tos ajánlatára Johnson amerikai elnök, néhány órával a vietnami kormánynyilatkozat elhangzása után, azzal reagált, hogy bejelen­tette: hajlandó felvenni a kap­csolatot a VDK képviselőivel. Hozzátette, hogy a tanácskozáso­kat a szövetségesekkel Dél-Viet­­namban már meg is kezdték. Rögtönzött televíziós beszédben Johnson egyidejűleg közölte, hogy Honoluluba repül és ott a hét végén tanácskozásokat folytat Dél-Vietnamban szolgálatot tel­jesítő amerikai tisztségviselők­kel. Johnson utazási tervét King meggyilkolása után — bizonyta­lan időre — elhalasztotta. Johnson elnök csütörtök este — magyar idő szerint — felkereste az ENSZ-ben U Thant főtitkárt és több mint egyórás megbeszé­lést folytatott vele. A kiadott köz­lemény csak annyit árult el, hogy Vietnamról és Délkelet-Ázsiáról tárgyaltak. A megbeszélés elég hosszú időtartamából arra követ­kezhetnek, hogy Johnson ki akar­ta fejteni a főtitkárnak elgondo­lásait az amerikai—észak-viet­nami tárgyalásokról és tanújelét kívánta adni annak, hogy számí­tásba veszi azt a szerepet, ame­lyet U Thant betöltött és betölt­­het a vietnami konfliktus rende­zésében. A tanácskozást követően U Thant Genfbe utazott, ahová péntek reggel meg is érkezett. A főtitkár Genfben kijelentette, hogy Johnsonnal folytatott meg­beszélése „igen hasznos” volt, és úgy hiszi, hogy a párbeszéd Wa­shington és Hanoi között hama­rosan megindul. Tervek szerint Johnson a pén­tekre virradó éjjel akart Honolu­luba indulni. A honolului tanács­kozáson sajtójelentések szerint ki akarják dolgozni az Egyesült Ál­lamok követendő magatartását a VDK képviselőivel folytatandó megbeszélésekre. Feltételezik, hogy a megbeszélések egyelőre csupán a VDK kormánya által megfogalmazott témakörben foly­nának a bombázások és egyéb hadműveletek teljes megszünte­téséről a demokratikus Vietnam ellen. Sajtókörökben úgy tudják, hogy az előzetes megbeszélések színhelye olyan európai főváros lesz, amelyben mind a Vietnami Demokratikus Köztársaságnak, mind az Egyesült Államoknak van diplomáciai­ képviselete, így Moszkva vagy Párizs. Ha az elő­készületek eredményesek, sor ke­rülhet a magasabb szintű megbe­szélésekre. Ezeken amerikai rész­ről Harriman és Thompson nagy­követ vesz részt Mint ismeretes, Johnson Harrimant nevezte ki személyes képviselőjéül. A szovjet kormány nyilatkozata A szovjet kormány nyilatko­zatot adott ki, amelyben bejelenti, hogy teljes mértékben támogatja a Vietnami Demokratikus Köztár­saság kormányának április 3-i nyilatkozatát. , Mint ismeretes, a VDK kormá­nya az észak-vietnami bombázá­sok részleges beszüntetéséről szó­ló amerikai bejelentés nyomán közölte: kész kijelölni képviselőit, hogy azok érintkezésbe lépjenek az Egyesült Államok képviselői­vel abból a célból, hogy megvi­tassák a VDK elleni amerikai bombázások és összes egyéb há­borús cselekmények feltétel nél­küli beszüntetésének kérdését, hogy így lehetővé váljék a tár­gyalások megkezdése. A szovjet kormány azt a meg­győződését fejezi ki, hogy a VDK kormányának fenti­­nyilatkozata „megmutatja a reális utat a viet­nami háború beszüntetéséhez és egy olyan politikai rendezéshez, amely a vietnami nép érdekeit szolgálja, s lehetővé teszi a nor­mális helyzet visszaállítását egész Délkelet-Ázsiában”. A szovjet kormány nyilatkoza­ta megállapítja: „Az agresszió az­zal nem szűnik meg, ha nem a Vietnami Demokratikus Köztár­saság egész területét, hanem an­nak csak egy részét bombázzák Márpedig a VDK területének majdnem a fele ellen tovább foly­nak a bombázások. A további fejlemények attól függnek, vajon megteszi-e az Egyesült Államok a következő lépést: beszünteti-e teljesen és feltétel nélkül a bombázásokat és az Észak-Vietnam ellen irányuló egyéb háborús cselekményeket, kedvező álláspontra helyezkedik-e azokkal az ismert javaslatokkal kapcsolatban, amelyeket a VDK kormánya és a DNFF tett a viet­nami kérdés megoldásának mó­dozataira vonatkozólag. A szov­jet kormány meggyőződése sze­rint e javaslatok jó alapot jelen­tenek a vietnami tartós rende­zéshez. A szovjet kormány kifejezi re­ményét, hogy az Egyesült Álla­mok komolyan fontolóra veszi a kialakult helyzetet és olyan to­vábbi lépéseket tesz, amelyek va­lóban elvezetnek a háború be­szüntetéséhez és a politikai ren­dezéshez. Ázsia és az egész világ békéjének érdekei ezt követelik” — hangsúlyozza a nyilatkozat. (MTI) Amerikai bombatámadások Észak-Vietnam ellen A VDK külügyminisztériumának nyilatkozata Vietnami tudósítónk jelenti. A VDK külügyminisztériuma pénteken nyilatkozatot adott ki, amelyben megállapítja: azóta, hogy az Egyesült Államok beje­lentette Észak-Vietnam „bombá­zásának korlátozását”, az ameri­kai repülőgépek április 1-től mind a mai napig barbár bombatáma­dásokat intéztek Lai Chan, Thanh Hoa, Nghe An, Ha Tinh, Quang Binh tartományok és Vinh Linh körzet lakott vidékei ellen. A Nhan Dan mai számában kommentár jelent meg, amely megállapítja, hogy április elseje óta a 17. és 20. szélességi fok kö­zött sokkal több légitámadásra került sor, mint korábban. A lap rámutat arra is, hogy az ameri­kaiak folytatják diverziós cselek­ményeiket (röpcédulákat szórnak az ország legkülönbözőbb terüle­teire), nem is szólva az illegális felderítésről. Mindez azt mutatja, hogy az amerikaiak tárgyalási ajánlata még nagyon messze van attól a határtól, amikor majd komolyan lehet venni őket. Viszont szerdai nyilatkozatával a Vietnami De­mokratikus Köztársaság gyorsan és teljes mértékben magához rá­ragadta a politikai kezdeménye­zést. Olyannyira, hogy az Egye­sült Államok számára pillanat­nyilag csak az a lehetőség ma­radt: vagy vállalják a teljes lelepleződést még az amerikai közvélemény előtt is, vagy pedig a VDK feltételeinek teljesítésével bizonyítják tárgyalási szándéku­kat. H. A LEMP varsói alapszervezetei több tagot kizártak A LEMP varsói pártszervezetei gyűléseken vitatják meg az utób­bi idők eseményeit, s a párttag­ság erélyesen megbélyegzi az ese­mények mögött meghúzódó reak­ciós politikai erőket. A viták ered­ményeként elfogadott határozatok támogatják a párt politikáját. Ennek a párt iránti bizalomnak a megnyilvánulása a párt taglét­számának állandó növekedése is. Csupán márciusban Varsóban 670 személyt vettek fel tagjelöltnek, s az év első három hónapjában a LEMP varsói pártszervezete csak­nem 1300 új tagjelöltet vett fel. Ugyanakkor a márciusi esemé­nyek elemzése során bebizonyoso­dott felelősség miatt több párttag kizárását is javasolták az alap­szervezetek. Kizárták a pártból Józef Kutin külkereskedelmi miniszterhelyet­test és a minisztertanács elnöké­nek rendeletével állásából is fel­mentették. Az egyetem pártszervezete ki­zárta tagjai sorából Bronislaw Baczki és Stefan Morawski pro­fesszorokat és Janina Zakrzewska magántanárt, mert nézeteik és po­litikai cselekedeteik ellentétben állottak a LEMP szervezeti sza­bályzatával. A művelődési és művészeti ügyek minisztériumának párt­­szervezete kizárta Stanisla­v Neu­­markot, a miniszter kabinetirodá­jának igazgatóját és Wanda Za­­luska osztályvezetőt. A külügyminisztérium, a szejm és az államtanács irodájának párt­­szervezete is több hasonló döntést hozott. A minisztertanács elnöke fel­mentette állásából Daniel Kacot, az állami tartalékok hivatalának elnökét és Wilhelm Billiget, a len­gyel atomenergia-bizottság főbiz­tosát. A lengyel írószövetség varsói tagozatának pártszervezete hatá­rozatot fogadott el, s ebben java­solja az írószövetség vezetőségé­nek, zárja ki a szövetség soraiból January, Crzedzinski, Pawel Ja­­sienk­a, Stefan Kisielewski írókat, akik — hangzik a határozat — mindhárman évek óta antiszbeia­­lista, a népi Lengyelország rendjé­vel ellentétes politikai tevékeny­séget fejtettek ki. (MTI) Megállapodás a közel-keleti helyzetről a Biztonsági Tanácsban Az ENSZ Biztonsági Tanácsa csütörtökön Malik szovjet delegá­tus elnökletével összeült, hogy megvitassa Izrael Jordánia ellen elkövetett újabb agressziós cse­lekményeit. El Farra jordániai küldött han­goztatta: az izraeliek által meg­szállt jordániai területeken a la­kosság ellen alkalmazott terror­intézkedések Izrael agresszív poli­tikájának letagadhatatlan bizo­nyítékai. A közel-keleti feszültség felszámolása céljából a Biztonsá­gi Tanácsnak határozottan köve­telnie kell Izraeltől a megszállt területek kiürítéséről hozott ENSZ-határozatok végrehajtását. Malik szovjet delegátus közöl­te, hogy a tanács tagjai között folytatott megbeszélések eredmé­nyeképpen a következő megálla­podást dolgozták ki: miután meg­hallgatták a felek nyilatkozatait a fegyveres összecsapások felúju­­lásáról, a Biztonsági Tanács tag­jait mélységesen nyugtalanítja a közel-keleti helyzet rosszabbodá­sa. Ezért véleményük szerint a tanácsnak foglalkoznia kell e probléma vizgálatával és azt ál­landó figyelemmel kell kísérnie. Miután ellenvetés nem hang­zott el, a tanács a bejelentést el­fogadottnak vette és ülését elna­polta. (MTI) Színt kell vallaniuk Mennyiben volt manőver, vá­lasztási trükk, s mennyiben volt a tényekből reálisan levont követ­kezmény Johnson elnök vasárna­pi látványos bejelentése? Ez a kérdés hatodik napja foglalkoz­tatja a világ közvéleményét, s még távol állunk attól, hogy vála­szolni tudjunk, mi is az igazság tulajdonképpen. A helyzet teljes félreértése azt gondolni, hogy a hanoi nyilatkozat, amely alapot lát a vietnami—amerikai párbe­széd megkezdésére, eldöntené Johnson szavahihetőségének kér­dését. Éppen ellenkezőleg: min­den eddiginél komolyabb próba elé állítja az amerikai elnököt. Elsősorban ebben áll a VDK vá­lasznyilatkozatának — legyen szabad ezt a kifejezést használ­nunk — zsenialitása. Mi is történt valójában? John­son vasárnap este — akárcsak egy formabontó darab rutinos rende­zője— a hatáskeltés minden kel­lékét igénybe véve bejelentette, hogy akár személyes törekvései­nek korlátozása árán is, politikai rendezésre törekszik Vietnamban. Legalábbis ezt a benyomást kel­tette — első hallásra. De hogy a színházi példánál, a formabontók rosszabbik fajtájánál maradjunk, a szokatlan fény- és hangeffektu­sok, a feje­ tetejére állított díszle­tek keltette első meglepetés után hamarosan kiderült, hogy az ér­dekfeszítő külsőségek mögött meglehetősen szegényes a tarta­lom. Johnson alig-alig kínált töb­bet, mint a már többször megbuk­tatott San Antonió-i formula. Rá­adásul 48 órán belül szószegőnek bizonyult, mert nem a demilitari­­zált övezet közvetlen szomszédsá­gában, hanem attól sokkal észa­kabbra, 340 kilométeres mélység­ben folytatják az amerikaiak a bombázást. Ezeknek a tényeknek a tükrében kétségessé vált — még Amerikában és szövetségesei kö­rében is —, hogy az elnökjelölt­ségről való lemondást Johnson nem csupán hatáskeltő trükknek dobta be, amit nem szabad ko­molyan venni. A hanoi válasz tulajdonképpen elválaszthatja a külsőségeket, a trükköket a tényleges tartalomtól. Az előzőeket nem is méltatja fi­gyelemre, az utóbbit viszont bortökés alá veszi. Hanoi válaszát olvasva, arra kell gondolnunk: vannak-e reális tények, amelyek komolyan rákényszeríthetik az amerikai vezetőket, hogy politikai kiutat keressenek a vietnami há­borúból? Ki tagadhatná, hogy a DNFF sikeres offenzívái, az Észak elleni bombázásokkal járó súlyos veszteségek (amelyek egyáltalán nem állnak arányban a bombázá­sok hatásosságával), a Thieus­hy-féle bábrendszer további bomlása, Amerika fokozódó nem­zetközi elszigetelődése a vietnami háborúban, az Egyesült Államok megoldatlan belső problémái (a „nagy társadalom” programjának összeomlása, a faji háború élező­dése, a dollár megingása az arany válságban stb.) nem éppen elég ok arra, hogy Johnson és akik mögötte állnak, kiutat ke­ressenek a zsákutcából? Más kérdés az, hogy az ameri­kai vezetők megkísérlik „arcuk elvesztése”, vagyis politikájuk csődjének teljes beismerése nél­kül, tehát taktikázva, a belpoliti­kai, főleg az elnökválasztási játsz­ma érdekeivel és kulisszáival ösz­­szekeverve menteni a menthetőt Hogy Amerika vezetőiben lesz-e elég bátorság és felelősségérzet a tényleges, megoldás útjára lépni — ez még a jövő titka Washing­­tonban láthatóan még csak annyi­­ tisztázódott, hogy az eddig köve­­­­tett politikával nem tudnak tov­­­vább haladni, de azt még nem­­ döntötték el, mi legyen a kivezető­­ út, mennyit kényszerülnek felál­­l­dozni valódi és vélt tekintélyük­­­­ből, kik és milyen mértékben vál­­­­lalják a bűnbakok szerepét. Szer­da délutánig, a hanoi válaszig fennállt a lehetősége annak, hogy az Egyesült Államok vezetői, a nyilvánosság félrevezetésével, a felelősségnek a vietnami vezetők­re való áthárításával tovább ma­nőverezzenek. A hanoi válasz után ezt már mind nehezebben tehetik meg. Színt kell vallaniuk! Minden valamirevaló lap és rá­dió felhördült, amikor az ameri­kaiak bejelentették, hogy csupán a 20. szélességi foktól északra szüntetik be a bombázást. Az így keltett borúlátó hangulat másnap, a hanoi nyilatkozat után, a remé­nyeknek adta át a helyét. Aki egy kicsit is odafigyel a nemzetközi­­ közvéleménynek erre a hangulat­hullámzására, megérti, hogy mi­lyen nagy nyomás nehezedik az Egyesült Államokra, s mily nagy nemzetközi rokonszenvet vívott ki magának ebben a szabadságharc­ban a vietnami nép. Még burzsoá politikus is, például a dán külügy­miniszter, így nyilatkozik: „Min­denki örülhet annak a válasznak, amellyel Hanoi Johnson beszédé­re reagált.” A Times pozitívnak, a Le Monde jó szándékúnak és okosnak nevezi a választ. De min­den komoly megfigyelő óv a túl­zott optimizmustól, emlékeztet a problémák súlyosságára. Ezek jogos észrevételek. Tény, hogy vasárnap óta rész­leges korlátozottsággal folyik a vietnami háború. De április ne­gyedikén már ezt is megszegték az amerikaiak, amikor Hanoitől északnyugatra fekvő célokat bom­báztak. Közben feltöltik a Dél- Vietnamban harcoló amerikai erőket. Egyelőre csak arról van szó, hogy rövidesen találkozik a VDK és az Egyesült Államok kép­viselője abból a célból, hogy meg­állapodjon a tárgyalások előfel­tételében, ami nem lehet más, mint a VDK elleni összes háborús cselekmények feltétel nélküli megszüntetése. S már munkába is­­ léptek az ellenerők, mind között­­ elsőnek Amerika dél-vietnami bábjai, akik a létüket féltik — s joggal — a tényleges tárgyalások megkezdésétől. Még messze vagyunk a fegy­verszünettől, s még messzebb az igazságos békétől, amelynek — mint a VDK­­ miniszterelnöke mondotta — „csak a VDK ismert négy pontja és a DNFF politikai programja lehet az alapja.” Az események túl hosszú utat tettek meg 14 év alatt, semhogy köny­­nyű lenne visszatérni az 1954. évi genfi egyezményekhez. De a ha­noi válasz jogos reményeket kelt, utat nyithat a kibontakozáshoz, s megérdemli, hogy szívből üdvö­zöljük. Méltán hisszük — hiszen ezt bizonyítják a tények —, hogy a vietnami nép harcának vezetői egyaránt szívósak, bátrak és meg­fontoltak mind a harcmezőn, mind a politikai és diplomáciai küzdelemben. Szabó L. István Sikertelen amerikai űrhajókísérlet A floridai Ken­nedy-fok űrállo­másáról csütörtökön a Saturn 5. óriás rakétával Föld körüli pályá­ra indították az Apolló 6. ameri­kai űrhajót. Az Apolló 6. tízórás kísérleti re­pülésének kellett eldöntenie, szükség van-e újabb ember nél­küli próbaútra, vagy pedig sor kerülhet már az első olyan kísér­letre, amelynek során a Hold-ex­pedíció számára tervezett űrhajón embereket is felbocsátanak, egye­lőre Föld körüli pályára. A Hold-utazás előkészítésére tett Apolló-kísérlet nem volt za­vartalan, mert 7 perc és 37 má­sodperc száguldás után — a má­sodik lépcsőnél — váratlanul le­állt a rakéta két hajtóműve (öt közül), és emiatt a harmadik fo­kozat leválasztásakor a rakétamo­­torokat a tervezettnél hosszabb ideig kellett működtetni. Ezzel sok energia ment veszendőbe. A két hajtómű idő előtti (két perccel korábbi) leállása folytán megváltozott az Apolló űrhajó pá­lyája. Az Apolló 6. parancsnoki ka­binja csütörtök­ este, magyar idő szerint pár perccel 11 óra előtt 400 kilométerrel a kijelölt helytől a Csendes-óceán vízén fejezte be kísérleti repülését Az Okinawa nevű repülőgép-anyahajó indult el kihalászására. Hírügynöksé­gek egyöntetű megállapítása sze­rint a kísérleti repülés nem érte el célját (MTI) 3

Next