Népszabadság, 1968. április (26. évfolyam, 78-100. szám)
1968-04-06 / 81. szám
1968. április 6. szombat NÉPSZABADSÁG Johnson szövetségeseivel akar tanácskozni a VDK-val folytatandó tárgyalások előtt A Vietnami Demokratikus Köztársaság kormányának a tájékozódó megbeszélésekkel kapcsolatos ajánlatára Johnson amerikai elnök, néhány órával a vietnami kormánynyilatkozat elhangzása után, azzal reagált, hogy bejelentette: hajlandó felvenni a kapcsolatot a VDK képviselőivel. Hozzátette, hogy a tanácskozásokat a szövetségesekkel Dél-Vietnamban már meg is kezdték. Rögtönzött televíziós beszédben Johnson egyidejűleg közölte, hogy Honoluluba repül és ott a hét végén tanácskozásokat folytat Dél-Vietnamban szolgálatot teljesítő amerikai tisztségviselőkkel. Johnson utazási tervét King meggyilkolása után — bizonytalan időre — elhalasztotta. Johnson elnök csütörtök este — magyar idő szerint — felkereste az ENSZ-ben U Thant főtitkárt és több mint egyórás megbeszélést folytatott vele. A kiadott közlemény csak annyit árult el, hogy Vietnamról és Délkelet-Ázsiáról tárgyaltak. A megbeszélés elég hosszú időtartamából arra következhetnek, hogy Johnson ki akarta fejteni a főtitkárnak elgondolásait az amerikai—észak-vietnami tárgyalásokról és tanújelét kívánta adni annak, hogy számításba veszi azt a szerepet, amelyet U Thant betöltött és betölthet a vietnami konfliktus rendezésében. A tanácskozást követően U Thant Genfbe utazott, ahová péntek reggel meg is érkezett. A főtitkár Genfben kijelentette, hogy Johnsonnal folytatott megbeszélése „igen hasznos” volt, és úgy hiszi, hogy a párbeszéd Washington és Hanoi között hamarosan megindul. Tervek szerint Johnson a péntekre virradó éjjel akart Honoluluba indulni. A honolului tanácskozáson sajtójelentések szerint ki akarják dolgozni az Egyesült Államok követendő magatartását a VDK képviselőivel folytatandó megbeszélésekre. Feltételezik, hogy a megbeszélések egyelőre csupán a VDK kormánya által megfogalmazott témakörben folynának a bombázások és egyéb hadműveletek teljes megszüntetéséről a demokratikus Vietnam ellen. Sajtókörökben úgy tudják, hogy az előzetes megbeszélések színhelye olyan európai főváros lesz, amelyben mind a Vietnami Demokratikus Köztársaságnak, mind az Egyesült Államoknak van diplomáciai képviselete, így Moszkva vagy Párizs. Ha az előkészületek eredményesek, sor kerülhet a magasabb szintű megbeszélésekre. Ezeken amerikai részről Harriman és Thompson nagykövet vesz részt Mint ismeretes, Johnson Harrimant nevezte ki személyes képviselőjéül. A szovjet kormány nyilatkozata A szovjet kormány nyilatkozatot adott ki, amelyben bejelenti, hogy teljes mértékben támogatja a Vietnami Demokratikus Köztársaság kormányának április 3-i nyilatkozatát. , Mint ismeretes, a VDK kormánya az észak-vietnami bombázások részleges beszüntetéséről szóló amerikai bejelentés nyomán közölte: kész kijelölni képviselőit, hogy azok érintkezésbe lépjenek az Egyesült Államok képviselőivel abból a célból, hogy megvitassák a VDK elleni amerikai bombázások és összes egyéb háborús cselekmények feltétel nélküli beszüntetésének kérdését, hogy így lehetővé váljék a tárgyalások megkezdése. A szovjet kormány azt a meggyőződését fejezi ki, hogy a VDK kormányának fentinyilatkozata „megmutatja a reális utat a vietnami háború beszüntetéséhez és egy olyan politikai rendezéshez, amely a vietnami nép érdekeit szolgálja, s lehetővé teszi a normális helyzet visszaállítását egész Délkelet-Ázsiában”. A szovjet kormány nyilatkozata megállapítja: „Az agresszió azzal nem szűnik meg, ha nem a Vietnami Demokratikus Köztársaság egész területét, hanem annak csak egy részét bombázzák Márpedig a VDK területének majdnem a fele ellen tovább folynak a bombázások. A további fejlemények attól függnek, vajon megteszi-e az Egyesült Államok a következő lépést: beszünteti-e teljesen és feltétel nélkül a bombázásokat és az Észak-Vietnam ellen irányuló egyéb háborús cselekményeket, kedvező álláspontra helyezkedik-e azokkal az ismert javaslatokkal kapcsolatban, amelyeket a VDK kormánya és a DNFF tett a vietnami kérdés megoldásának módozataira vonatkozólag. A szovjet kormány meggyőződése szerint e javaslatok jó alapot jelentenek a vietnami tartós rendezéshez. A szovjet kormány kifejezi reményét, hogy az Egyesült Államok komolyan fontolóra veszi a kialakult helyzetet és olyan további lépéseket tesz, amelyek valóban elvezetnek a háború beszüntetéséhez és a politikai rendezéshez. Ázsia és az egész világ békéjének érdekei ezt követelik” — hangsúlyozza a nyilatkozat. (MTI) Amerikai bombatámadások Észak-Vietnam ellen A VDK külügyminisztériumának nyilatkozata Vietnami tudósítónk jelenti. A VDK külügyminisztériuma pénteken nyilatkozatot adott ki, amelyben megállapítja: azóta, hogy az Egyesült Államok bejelentette Észak-Vietnam „bombázásának korlátozását”, az amerikai repülőgépek április 1-től mind a mai napig barbár bombatámadásokat intéztek Lai Chan, Thanh Hoa, Nghe An, Ha Tinh, Quang Binh tartományok és Vinh Linh körzet lakott vidékei ellen. A Nhan Dan mai számában kommentár jelent meg, amely megállapítja, hogy április elseje óta a 17. és 20. szélességi fok között sokkal több légitámadásra került sor, mint korábban. A lap rámutat arra is, hogy az amerikaiak folytatják diverziós cselekményeiket (röpcédulákat szórnak az ország legkülönbözőbb területeire), nem is szólva az illegális felderítésről. Mindez azt mutatja, hogy az amerikaiak tárgyalási ajánlata még nagyon messze van attól a határtól, amikor majd komolyan lehet venni őket. Viszont szerdai nyilatkozatával a Vietnami Demokratikus Köztársaság gyorsan és teljes mértékben magához ráragadta a politikai kezdeményezést. Olyannyira, hogy az Egyesült Államok számára pillanatnyilag csak az a lehetőség maradt: vagy vállalják a teljes lelepleződést még az amerikai közvélemény előtt is, vagy pedig a VDK feltételeinek teljesítésével bizonyítják tárgyalási szándékukat. H. A LEMP varsói alapszervezetei több tagot kizártak A LEMP varsói pártszervezetei gyűléseken vitatják meg az utóbbi idők eseményeit, s a párttagság erélyesen megbélyegzi az események mögött meghúzódó reakciós politikai erőket. A viták eredményeként elfogadott határozatok támogatják a párt politikáját. Ennek a párt iránti bizalomnak a megnyilvánulása a párt taglétszámának állandó növekedése is. Csupán márciusban Varsóban 670 személyt vettek fel tagjelöltnek, s az év első három hónapjában a LEMP varsói pártszervezete csaknem 1300 új tagjelöltet vett fel. Ugyanakkor a márciusi események elemzése során bebizonyosodott felelősség miatt több párttag kizárását is javasolták az alapszervezetek. Kizárták a pártból Józef Kutin külkereskedelmi miniszterhelyettest és a minisztertanács elnökének rendeletével állásából is felmentették. Az egyetem pártszervezete kizárta tagjai sorából Bronislaw Baczki és Stefan Morawski professzorokat és Janina Zakrzewska magántanárt, mert nézeteik és politikai cselekedeteik ellentétben állottak a LEMP szervezeti szabályzatával. A művelődési és művészeti ügyek minisztériumának pártszervezete kizárta Stanislav Neumarkot, a miniszter kabinetirodájának igazgatóját és Wanda Zaluska osztályvezetőt. A külügyminisztérium, a szejm és az államtanács irodájának pártszervezete is több hasonló döntést hozott. A minisztertanács elnöke felmentette állásából Daniel Kacot, az állami tartalékok hivatalának elnökét és Wilhelm Billiget, a lengyel atomenergia-bizottság főbiztosát. A lengyel írószövetség varsói tagozatának pártszervezete határozatot fogadott el, s ebben javasolja az írószövetség vezetőségének, zárja ki a szövetség soraiból January, Crzedzinski, Pawel Jasienka, Stefan Kisielewski írókat, akik — hangzik a határozat — mindhárman évek óta antiszbeialista, a népi Lengyelország rendjével ellentétes politikai tevékenységet fejtettek ki. (MTI) Megállapodás a közel-keleti helyzetről a Biztonsági Tanácsban Az ENSZ Biztonsági Tanácsa csütörtökön Malik szovjet delegátus elnökletével összeült, hogy megvitassa Izrael Jordánia ellen elkövetett újabb agressziós cselekményeit. El Farra jordániai küldött hangoztatta: az izraeliek által megszállt jordániai területeken a lakosság ellen alkalmazott terrorintézkedések Izrael agresszív politikájának letagadhatatlan bizonyítékai. A közel-keleti feszültség felszámolása céljából a Biztonsági Tanácsnak határozottan követelnie kell Izraeltől a megszállt területek kiürítéséről hozott ENSZ-határozatok végrehajtását. Malik szovjet delegátus közölte, hogy a tanács tagjai között folytatott megbeszélések eredményeképpen a következő megállapodást dolgozták ki: miután meghallgatták a felek nyilatkozatait a fegyveres összecsapások felújulásáról, a Biztonsági Tanács tagjait mélységesen nyugtalanítja a közel-keleti helyzet rosszabbodása. Ezért véleményük szerint a tanácsnak foglalkoznia kell e probléma vizgálatával és azt állandó figyelemmel kell kísérnie. Miután ellenvetés nem hangzott el, a tanács a bejelentést elfogadottnak vette és ülését elnapolta. (MTI) Színt kell vallaniuk Mennyiben volt manőver, választási trükk, s mennyiben volt a tényekből reálisan levont következmény Johnson elnök vasárnapi látványos bejelentése? Ez a kérdés hatodik napja foglalkoztatja a világ közvéleményét, s még távol állunk attól, hogy válaszolni tudjunk, mi is az igazság tulajdonképpen. A helyzet teljes félreértése azt gondolni, hogy a hanoi nyilatkozat, amely alapot lát a vietnami—amerikai párbeszéd megkezdésére, eldöntené Johnson szavahihetőségének kérdését. Éppen ellenkezőleg: minden eddiginél komolyabb próba elé állítja az amerikai elnököt. Elsősorban ebben áll a VDK válasznyilatkozatának — legyen szabad ezt a kifejezést használnunk — zsenialitása. Mi is történt valójában? Johnson vasárnap este — akárcsak egy formabontó darab rutinos rendezője— a hatáskeltés minden kellékét igénybe véve bejelentette, hogy akár személyes törekvéseinek korlátozása árán is, politikai rendezésre törekszik Vietnamban. Legalábbis ezt a benyomást keltette — első hallásra. De hogy a színházi példánál, a formabontók rosszabbik fajtájánál maradjunk, a szokatlan fény- és hangeffektusok, a feje tetejére állított díszletek keltette első meglepetés után hamarosan kiderült, hogy az érdekfeszítő külsőségek mögött meglehetősen szegényes a tartalom. Johnson alig-alig kínált többet, mint a már többször megbuktatott San Antonió-i formula. Ráadásul 48 órán belül szószegőnek bizonyult, mert nem a demilitarizált övezet közvetlen szomszédságában, hanem attól sokkal északabbra, 340 kilométeres mélységben folytatják az amerikaiak a bombázást. Ezeknek a tényeknek a tükrében kétségessé vált — még Amerikában és szövetségesei körében is —, hogy az elnökjelöltségről való lemondást Johnson nem csupán hatáskeltő trükknek dobta be, amit nem szabad komolyan venni. A hanoi válasz tulajdonképpen elválaszthatja a külsőségeket, a trükköket a tényleges tartalomtól. Az előzőeket nem is méltatja figyelemre, az utóbbit viszont bortökés alá veszi. Hanoi válaszát olvasva, arra kell gondolnunk: vannak-e reális tények, amelyek komolyan rákényszeríthetik az amerikai vezetőket, hogy politikai kiutat keressenek a vietnami háborúból? Ki tagadhatná, hogy a DNFF sikeres offenzívái, az Észak elleni bombázásokkal járó súlyos veszteségek (amelyek egyáltalán nem állnak arányban a bombázások hatásosságával), a Thieushy-féle bábrendszer további bomlása, Amerika fokozódó nemzetközi elszigetelődése a vietnami háborúban, az Egyesült Államok megoldatlan belső problémái (a „nagy társadalom” programjának összeomlása, a faji háború éleződése, a dollár megingása az arany válságban stb.) nem éppen elég ok arra, hogy Johnson és akik mögötte állnak, kiutat keressenek a zsákutcából? Más kérdés az, hogy az amerikai vezetők megkísérlik „arcuk elvesztése”, vagyis politikájuk csődjének teljes beismerése nélkül, tehát taktikázva, a belpolitikai, főleg az elnökválasztási játszma érdekeivel és kulisszáival öszszekeverve menteni a menthetőt Hogy Amerika vezetőiben lesz-e elég bátorság és felelősségérzet a tényleges, megoldás útjára lépni — ez még a jövő titka Washingtonban láthatóan még csak annyi tisztázódott, hogy az eddig követett politikával nem tudnak tovvább haladni, de azt még nem döntötték el, mi legyen a kivezető út, mennyit kényszerülnek felálldozni valódi és vélt tekintélyükből, kik és milyen mértékben vállalják a bűnbakok szerepét. Szerda délutánig, a hanoi válaszig fennállt a lehetősége annak, hogy az Egyesült Államok vezetői, a nyilvánosság félrevezetésével, a felelősségnek a vietnami vezetőkre való áthárításával tovább manőverezzenek. A hanoi válasz után ezt már mind nehezebben tehetik meg. Színt kell vallaniuk! Minden valamirevaló lap és rádió felhördült, amikor az amerikaiak bejelentették, hogy csupán a 20. szélességi foktól északra szüntetik be a bombázást. Az így keltett borúlátó hangulat másnap, a hanoi nyilatkozat után, a reményeknek adta át a helyét. Aki egy kicsit is odafigyel a nemzetközi közvéleménynek erre a hangulathullámzására, megérti, hogy milyen nagy nyomás nehezedik az Egyesült Államokra, s mily nagy nemzetközi rokonszenvet vívott ki magának ebben a szabadságharcban a vietnami nép. Még burzsoá politikus is, például a dán külügyminiszter, így nyilatkozik: „Mindenki örülhet annak a válasznak, amellyel Hanoi Johnson beszédére reagált.” A Times pozitívnak, a Le Monde jó szándékúnak és okosnak nevezi a választ. De minden komoly megfigyelő óv a túlzott optimizmustól, emlékeztet a problémák súlyosságára. Ezek jogos észrevételek. Tény, hogy vasárnap óta részleges korlátozottsággal folyik a vietnami háború. De április negyedikén már ezt is megszegték az amerikaiak, amikor Hanoitől északnyugatra fekvő célokat bombáztak. Közben feltöltik a Dél- Vietnamban harcoló amerikai erőket. Egyelőre csak arról van szó, hogy rövidesen találkozik a VDK és az Egyesült Államok képviselője abból a célból, hogy megállapodjon a tárgyalások előfeltételében, ami nem lehet más, mint a VDK elleni összes háborús cselekmények feltétel nélküli megszüntetése. S már munkába is léptek az ellenerők, mind között elsőnek Amerika dél-vietnami bábjai, akik a létüket féltik — s joggal — a tényleges tárgyalások megkezdésétől. Még messze vagyunk a fegyverszünettől, s még messzebb az igazságos békétől, amelynek — mint a VDK miniszterelnöke mondotta — „csak a VDK ismert négy pontja és a DNFF politikai programja lehet az alapja.” Az események túl hosszú utat tettek meg 14 év alatt, semhogy könynyű lenne visszatérni az 1954. évi genfi egyezményekhez. De a hanoi válasz jogos reményeket kelt, utat nyithat a kibontakozáshoz, s megérdemli, hogy szívből üdvözöljük. Méltán hisszük — hiszen ezt bizonyítják a tények —, hogy a vietnami nép harcának vezetői egyaránt szívósak, bátrak és megfontoltak mind a harcmezőn, mind a politikai és diplomáciai küzdelemben. Szabó L. István Sikertelen amerikai űrhajókísérlet A floridai Kennedy-fok űrállomásáról csütörtökön a Saturn 5. óriás rakétával Föld körüli pályára indították az Apolló 6. amerikai űrhajót. Az Apolló 6. tízórás kísérleti repülésének kellett eldöntenie, szükség van-e újabb ember nélküli próbaútra, vagy pedig sor kerülhet már az első olyan kísérletre, amelynek során a Hold-expedíció számára tervezett űrhajón embereket is felbocsátanak, egyelőre Föld körüli pályára. A Hold-utazás előkészítésére tett Apolló-kísérlet nem volt zavartalan, mert 7 perc és 37 másodperc száguldás után — a második lépcsőnél — váratlanul leállt a rakéta két hajtóműve (öt közül), és emiatt a harmadik fokozat leválasztásakor a rakétamotorokat a tervezettnél hosszabb ideig kellett működtetni. Ezzel sok energia ment veszendőbe. A két hajtómű idő előtti (két perccel korábbi) leállása folytán megváltozott az Apolló űrhajó pályája. Az Apolló 6. parancsnoki kabinja csütörtök este, magyar idő szerint pár perccel 11 óra előtt 400 kilométerrel a kijelölt helytől a Csendes-óceán vízén fejezte be kísérleti repülését Az Okinawa nevű repülőgép-anyahajó indult el kihalászására. Hírügynökségek egyöntetű megállapítása szerint a kísérleti repülés nem érte el célját (MTI) 3