Népszabadság, 1968. április (26. évfolyam, 78-100. szám)

1968-04-09 / 83. szám

VILÁG PROLETÁRJAI. EGYESÜLJETEK! 1968. április 9. kedd A MAGYAR SZOCIALISTA MUNKÁSPÁRT KÖZPONTI LAPJA XXVI. évfolyam, 83. szám­ára 80 filter A VDK külügyminiszterének nyilatkozatai Nagyköveti rangú képviselőt jelöltek ki az előkészítő tárgyalásokra . Norodom Szihanuk kambodzsai államfő hétfőn bejelentette, hogy a VDK Phnom Penhet, Kam­bodzsa fővárosát javasolta az Egyesült Államokkal a bombázá­­sok végleges megszüntetéséről folytatandó tárgyalások színhe­lyéül. VNA hírügynökség és a hanoi rádió ismertette azt az interjút, amelyet Nguyen Dny Trinh, a Vietnami Demokratikus Köztársa­ság külügyminisztere adott Char­les Collingwood amerikai újság­írónak, a CBS televízió társaság tudósítójának. Trinh kijelentette: " A VDK kormányának egy nagyköveti rangú képviselője kész kapcsolatba lépni az amerikai kor­mány képviselőivel Phnom Penh­­ben vagy más olyan helyen, amelyről közös megegyezés szüle­tik. A hanoi rádió adása szerint Trinh az interjúban kijelentette, hogy ezeken az előkészítő tárgya­lásokon az Egyesült Államoknak­­ meg kel határoznia, mik­or fogja teljesen és feltétel nélkül meg­szüntetni a VDK bombázását és az ellene irányuló összes harci cse­lekményeket. Ennek megvalósulá­sa után tanulmányozni lehet az Egyesült Államok és a VDK kö­­zötti hivatalos tárgyalások­kal kap­csolatos eljárásokat — mondotta Nguyen Duy Trinh. Johnson sajtóértekezlete Johnson amerikai elnök hétfő délután rögtönzött sajtóértekezle­ten közölte, hogy választ kapott a VDK kormányától. — Üzenetet kaptam Hanoitól, válaszképp a mi április 3-i üzenetünkre — mon­dotta, s hozzáfűzte: az Egyesült Államok erőfeszítéseket tesz, hogy a lehető leggyorsabban kitűzzék a találkozó idejét és helyét. Elmondotta azt is, hogy lépése­ket tettek az Egyesült Államok szövetségeseinek tájékoztatására. Kedden Camp Davidben tanács­kozni fog Bunkerrel, az USA sai­­goni nagykövetével, aki már el­indult az Egyesült Államokba, to­vábbá Rrisk külügyminiszterrel és Clifford hadügyminiszterrel. Huszonöt amerikai Nobel-díjas, valamint 733 neves tudós és író nyilatkozatban szólította fel John­son elnököt, hogy rendezze a viet­nami kérdést, mégpedig a DNFF- fel való megállapodás formájá­ban. A nyilatkozat hangoztatja: az Egyesült Államok alapvető nem­zeti érdeke megkívánja a vietna­mi kérdés gyors rendezését, amelynek azokkal a vietnamiak­kal való közös megállapodáson kell alapulnia, akik jelenleg pol­itikailag és katonailag ellenzik a fennálló saigoni rendszert. A tár­sadalmi és politikai stabilitást csak úgy lehet elérni, ha a dél­vietnami kormányban aktívan részt vesz a vietnami nép minden jelentős eleme, beleértve a Nem­zeti Felszabadítási Frontot. U Thant nyilatkozata U Thant, ENSZ-főtitkár va­sárnap Genfből Amszterdamba utazott. Elutazása előtt adott nyilatkozatában hangsúlyozta, hogy véleménye szerint az „Egye­sült Államok és Észak-Vietnam­­képviselőinek első megbeszélései­re hamarosan sor kerül és ezek a VDK ellen intézett bombatá­madások feltétel nélküli beszün­tetését eredményezik”. A megbeszélések színhelyéről szólva a főtitkár kijelentette, hogy „Ganf biztosítaná a legjobb technikai feltételeket”. Heves bombatámadások a VDK déli területei ellen Miközben az amerikaiak tár­gyalási készségüket hangoztatják, fokozzák a VDK elleni légi hábo­rút. A Reuter saigoni közlése sze­rint a dél-vietnami fővárosban bejelentették, hogy 24 óra alatt 134 bevetésben támadták a VDK területét a 20. szélességi foktól délre. Ennél nagyobb arányú tá­madás utoljára január 6-án érte a VDK területét, amikor egyetlen napon 144 bevetésben bombázták az amerikai gépek­. A TASZSZ hírügynökség a hírt kommentál­va rámutat, hogy az Észak-Viet­­nam elleni barbár amerikai légi­támadások Johnson elnöknek a vietnami harci cselekmények de­­eszkaláció­járól szóló nyilatkozata ellenére is folytatódnak. Westmoreland tábornok, saigoni amerikai főparancsnok két napon át tanácskozott Washingtonban Johnson elnökkel a vietnami há­borúról. A szombat-vasárnapi ha­ditanácson részt vett Clifford hadügyminiszter, Wheeler tábor­nok, a vezérkari főnökök egyesí­tett bizottságának elnöke és több más katonai vezető. Vasárnapra visszaérkezett az amerikai fővá­rosba Bush k­ül­ügy­miniszter is, aki előzőleg a SEATO, az ANZUS, illetve a vietnami háborúban részvevő országaik külügyminisz­tereinek tanácskozásán vett részt Bush haladéktalanul jelentés­t tett Johnsonnak és bekapcsolódott a Westmorelanddel folytatott megbeszélésekbe is. A megbeszé­lésekről nem közöltek részleteket. Sem Johnson, sem a tábornok nem volt hajlandó kérdésekre vá­laszolni. Az elnök bejelentette, hogy Westmoreland Saigonba ér­kezne után Ellsworth Bunker nagykövet utazik Washingtonba jelentéstételre. (MTI) HELYZETJELENTÉS AZ USA NAGYVÁROSAIBÓL Egyre több áldozata van az összecsapásoknak Kiégett házsorok, 13 000 őrjáratozó katona, kijárási tilalom Washingtonban Idegesség és bizonytalanság az Egyesült Államokban sélt azokkal, akik a gyújtogatások következtében hajléktalanokká váltak. A városban élelmiszer­ellátási gondok is vannak, s ezért 35 rendkívüli élelmiszerelosztó helyet állítottak fel. A városi hatóságok bár csak óvatosan nyilatkoznak, mégis ki­fejezik „optimizmusukat”, hogy a főváros — mint mondják — talán már „túl van a legnagyobb rosz­­szon”. Mint megjegyzik: a helyzet szombaton volt a legsúlyosabb ta­lán, amikor füstfelhők homályos!-­­tották el Washington fölött az eget Vance volt hadügyminiszter­helyettes, aki Detroitban tavaly Johnson személyes megbízottja­ként részt vett a „rend helyreállí­tásában”, most igyekezett felhasz­nálni ott szerzett „tapasztalatait” Washingtonban. Az amerikai fővárosban azon­ban nemcsak a kiégett házak és a romeltakarító munkálatok, va­lamint a több ezer katona és rendőr jelenléte figyelmeztet a történtekre. A városban ott is, ahol nem láthatók a pusztítás nyomai, ideges, riadt a légkör. As élelmiszerüzletekben, melyek új­ra kinyitottak, nagy a felvásárlá­si láz. A lakosság minden eshető­ségre készen igyekszik élelmiszer­tartalékokat felhalmozni. Általá­nos a félelem, hogy csak az „első menet” zajlott le, s ha most a katonai erőkkel átmenetileg úrrá lesznek is a helyzeten, a legki­sebb szikra is elegendő lesz arra, hogy újra véres eseményekben robbanjon ki a felhalmozódott gyűlölet és elkeseredés a néger­gettókban. Általános a vélemény: sürgős cselekvésre volna szükség, hogy gyorsan megjavítsák a négerget­­tók lakóinak nyomorúságos, kiló­­(Folytatás a 2. oldalon.) Washingtoni tudósítónk jelenti: A Martin Luther King meg­gyilkolása után az Egyesült Álla­mokban kirobbant négertünteté­­sek halottainak számát hétfő reg­gel 26-ban határozták meg, de mindenki tudja, hogy e szám nem tel­jes és még korántsem végle­ges, hiszen sok városban bizony­talan a helyzet, s az adatok a pusztulásról és rombolásról csak töredékesek. Washingtonban, ahol hétfőn délelőtt viszonylagos nyu­galom uralkodott, a hatóságok ál­tal kibocsátott jelentés szerint csütörtök éjszaka óta hatan estek áldozatul az eseménysorozatnak. A sebesültek száma 986 s 4806 letartóztatás történt. Az összesítés szerint 852 kisebb-nagyobb tűz keletkezett A fővárosban 13 ezer szövetségi katona őrjáratozik. A nemzeti gárda és a rendőr­ség egységein kívül szövetségi csa­patokat vezényeltek Chicagóba és vasárnap Baltim­ore-ba is, mivel a helyi erők képtelenek voltak meg­akadályozni a megmozdulások gyors továbbterjedését Agnero marylandi kormányzó a Fehér Házhoz intézett segélykérésében arra hivatkozott, hogy felkeléssze­rű helyzet alakult ki a városban. Az előző napokon délután négy órára hirdetett kijárási tilalom után hétfőn este hat órára tűzték ki a kijárási tilalom kezdetét Wa­shingtonban. Az iskolákat is meg­nyitották, de a tanítás a szokásos­nál másfél órával rövidebb ideig tart A hivatalokban kilencven perccel korábban fejezik be a munkát A reggeli órákban mun­kába siető dolgozók a négernegye­deken is áthaladhattak, melyeket eleddig a katonaság lezárt Sok helyütt lehet látni kiégett házso­rokat, üresen tátongó üzleteket, leomlott falú épületeket. A 14-es és 7-es utcák egyes részei olyanok, mintha tüzérségi tűz vagy bombá­zás érte volna őket. A városnak ezekben a részeiben minden utca­sarkon rohamsisakos, fegyveres katonák állomásoznak. Súlyos problémákat okoz, hogy mi történ­ Chicago. Ez a néger asszony — közli a UPI — át akart menni az úttesten, pedig mondták neki, hogy maradjon, íme a rendcsinálás. ­1/ SZVSZ Főtanácsának rendkívüli ülése Vietnamról Moszkvában hétfőn megkezdő­dött a Szakszervezeti Világszö­vetség Főtanácsának rendkívüli ülésszaka, amelyre több mint 70 ország szakszervezete küldte el képviselőit, hogy megvitassák a világ dolgozói és a szakszerveze­tek által a vietnami nép harcával vállalt szolidaritás további erősí­tését és kiszélesítését. Hazánk szervezett dolgozóit Gáspár Sán­dor, a SZOT főtitkára képviseli. Louis Saillant, az SZVSZ főtit­kára, beszámolójában rámutatott, hogy fellendülőben van a nem­zetközi munkásmozgalom és nö­vekszik a szakszervezetek tekin­télye. A nemzetközi szakszerve­zeti mozgalomban megnyilvánuló ellentétek azonban jelentős mér­tékben korlátozzák tevékenysé­gét. Ezt a fogyatékosságot fel kell számolni, mert az egység hiánya csak az imperialistáknak kedvez. Beszédének további részében Louis Saillant hangsúlyozta: a legújabb események fényében ki­tűnik, hogy az amerikai kormány a Vietnam jelenére és jövőjére vonatkozó kérdéseket a vietnami nép megkerülésével kívánja meg­oldani. Louis Saillant kifejtette, hogy a világ valamennyi kontinensén a szakszervezetek jelentős mér­tékben járultak hozzá a vietna­mi nép anyagi megsegítése érde­kében indított mozgalom sikeré­hez. A főtitkár külön méltatta a szocialista országok által a viet­nami kormánynak nyújtott támo­gatás óriási jelentőségét. A titkárság nevében javasolta, hogy az ülésszak forduljon fel­hívással a világ dolgozóihoz és szakszervezeteihez, és kérte, hogy a május 1-i hagyományos meg­mozdulások központi követelésé­vé a következő jelszót tegyék: „Amerikaiak, távozzatok Viet­namból! — Vietnam a vietna­miaké!” Indítványozta, hogy a rendkí­vüli ülésszak intézzen nyílt leve­let az Egyesült Államok szakszer­vezeteihez és dolgozóihoz, és Észak-Vietnam, valamint Dél- Vietnam népét üzenetben biztosít­sa testvéri érzéseiről. Louis Saillant beszámolójában támogatta azt az elgondolást, hogy hozzák létre a vietnami néppel vállalt szolidaritást támo­gató, és a vietnami intervenció ellen küzdő szakszervezeti világ­konferencia szervező-előkészítő bizottságát. A főtitkár után Tran Hoai Nam, a Dél-Vietnam­ felszabadításáért küzdő szakszervezeti szövetség állandó bizottságának elnöke in­dítványozta, hogy a Szakszerve­zeti Világszövetség május 1-én, július 20-án, október 20-án és december 20-án a világ külön­böző országaiban rendezzen tün­tetéseket és nagygyűléseket a vietnami nép harcának támogatá­sára. Hoang Quac Viet, a vietnami szakszervezeti szövetség elnöke, felszólalásában a világ dolgozói­hoz fordult, hogy tegyék még ha­tékonyabbá a harcoló vietnami népnek nyújtott erkölcsi és anya­gi segítséget. A különböző orszá­gok tengerészei és dokkmunkásai bojkott megszervezésével gátol­hatják, hogy a Vietnamban har­coló amerikai csapatok újabb fegyverekhez jussanak. A szónok hangsúlyozta, hogy a vietnami nép számára a szolidaritási moz­galom a lelkesedés, a győzelem hatalmas forrása. Különösen súllyal esik a latba a szocialista testvérországok dolgozóinak se­gítsége. A vietnami szakszervezeti ve­zető hangsúlyozta, hogy le kell leplezni az amerikai kormány hazug békeszólamait. Johnson el­nök március 31-i beszéde „ravasz fogás volt, amely arra szolgált, hogy leplezze az Egyesült Álla­mok vereségét, leszerelje a világ népeinek az Egyesült Államok vietnami politikája ellen irányu­ló til­takozó mozgalmát”. (MTI)

Next