Népszabadság, 1968. április (26. évfolyam, 78-100. szám)
1968-04-09 / 83. szám
VILÁG PROLETÁRJAI. EGYESÜLJETEK! 1968. április 9. kedd A MAGYAR SZOCIALISTA MUNKÁSPÁRT KÖZPONTI LAPJA XXVI. évfolyam, 83. számára 80 filter A VDK külügyminiszterének nyilatkozatai Nagyköveti rangú képviselőt jelöltek ki az előkészítő tárgyalásokra . Norodom Szihanuk kambodzsai államfő hétfőn bejelentette, hogy a VDK Phnom Penhet, Kambodzsa fővárosát javasolta az Egyesült Államokkal a bombázások végleges megszüntetéséről folytatandó tárgyalások színhelyéül. VNA hírügynökség és a hanoi rádió ismertette azt az interjút, amelyet Nguyen Dny Trinh, a Vietnami Demokratikus Köztársaság külügyminisztere adott Charles Collingwood amerikai újságírónak, a CBS televízió társaság tudósítójának. Trinh kijelentette: " A VDK kormányának egy nagyköveti rangú képviselője kész kapcsolatba lépni az amerikai kormány képviselőivel Phnom Penhben vagy más olyan helyen, amelyről közös megegyezés születik. A hanoi rádió adása szerint Trinh az interjúban kijelentette, hogy ezeken az előkészítő tárgyalásokon az Egyesült Államoknak meg kel határoznia, mikor fogja teljesen és feltétel nélkül megszüntetni a VDK bombázását és az ellene irányuló összes harci cselekményeket. Ennek megvalósulása után tanulmányozni lehet az Egyesült Államok és a VDK közötti hivatalos tárgyalásokkal kapcsolatos eljárásokat — mondotta Nguyen Duy Trinh. Johnson sajtóértekezlete Johnson amerikai elnök hétfő délután rögtönzött sajtóértekezleten közölte, hogy választ kapott a VDK kormányától. — Üzenetet kaptam Hanoitól, válaszképp a mi április 3-i üzenetünkre — mondotta, s hozzáfűzte: az Egyesült Államok erőfeszítéseket tesz, hogy a lehető leggyorsabban kitűzzék a találkozó idejét és helyét. Elmondotta azt is, hogy lépéseket tettek az Egyesült Államok szövetségeseinek tájékoztatására. Kedden Camp Davidben tanácskozni fog Bunkerrel, az USA saigoni nagykövetével, aki már elindult az Egyesült Államokba, továbbá Rrisk külügyminiszterrel és Clifford hadügyminiszterrel. Huszonöt amerikai Nobel-díjas, valamint 733 neves tudós és író nyilatkozatban szólította fel Johnson elnököt, hogy rendezze a vietnami kérdést, mégpedig a DNFF- fel való megállapodás formájában. A nyilatkozat hangoztatja: az Egyesült Államok alapvető nemzeti érdeke megkívánja a vietnami kérdés gyors rendezését, amelynek azokkal a vietnamiakkal való közös megállapodáson kell alapulnia, akik jelenleg politikailag és katonailag ellenzik a fennálló saigoni rendszert. A társadalmi és politikai stabilitást csak úgy lehet elérni, ha a délvietnami kormányban aktívan részt vesz a vietnami nép minden jelentős eleme, beleértve a Nemzeti Felszabadítási Frontot. U Thant nyilatkozata U Thant, ENSZ-főtitkár vasárnap Genfből Amszterdamba utazott. Elutazása előtt adott nyilatkozatában hangsúlyozta, hogy véleménye szerint az „Egyesült Államok és Észak-Vietnamképviselőinek első megbeszéléseire hamarosan sor kerül és ezek a VDK ellen intézett bombatámadások feltétel nélküli beszüntetését eredményezik”. A megbeszélések színhelyéről szólva a főtitkár kijelentette, hogy „Ganf biztosítaná a legjobb technikai feltételeket”. Heves bombatámadások a VDK déli területei ellen Miközben az amerikaiak tárgyalási készségüket hangoztatják, fokozzák a VDK elleni légi háborút. A Reuter saigoni közlése szerint a dél-vietnami fővárosban bejelentették, hogy 24 óra alatt 134 bevetésben támadták a VDK területét a 20. szélességi foktól délre. Ennél nagyobb arányú támadás utoljára január 6-án érte a VDK területét, amikor egyetlen napon 144 bevetésben bombázták az amerikai gépek. A TASZSZ hírügynökség a hírt kommentálva rámutat, hogy az Észak-Vietnam elleni barbár amerikai légitámadások Johnson elnöknek a vietnami harci cselekmények deeszkalációjáról szóló nyilatkozata ellenére is folytatódnak. Westmoreland tábornok, saigoni amerikai főparancsnok két napon át tanácskozott Washingtonban Johnson elnökkel a vietnami háborúról. A szombat-vasárnapi haditanácson részt vett Clifford hadügyminiszter, Wheeler tábornok, a vezérkari főnökök egyesített bizottságának elnöke és több más katonai vezető. Vasárnapra visszaérkezett az amerikai fővárosba Bush külügyminiszter is, aki előzőleg a SEATO, az ANZUS, illetve a vietnami háborúban részvevő országaik külügyminisztereinek tanácskozásán vett részt Bush haladéktalanul jelentést tett Johnsonnak és bekapcsolódott a Westmorelanddel folytatott megbeszélésekbe is. A megbeszélésekről nem közöltek részleteket. Sem Johnson, sem a tábornok nem volt hajlandó kérdésekre válaszolni. Az elnök bejelentette, hogy Westmoreland Saigonba érkezne után Ellsworth Bunker nagykövet utazik Washingtonba jelentéstételre. (MTI) HELYZETJELENTÉS AZ USA NAGYVÁROSAIBÓL Egyre több áldozata van az összecsapásoknak Kiégett házsorok, 13 000 őrjáratozó katona, kijárási tilalom Washingtonban Idegesség és bizonytalanság az Egyesült Államokban sélt azokkal, akik a gyújtogatások következtében hajléktalanokká váltak. A városban élelmiszerellátási gondok is vannak, s ezért 35 rendkívüli élelmiszerelosztó helyet állítottak fel. A városi hatóságok bár csak óvatosan nyilatkoznak, mégis kifejezik „optimizmusukat”, hogy a főváros — mint mondják — talán már „túl van a legnagyobb roszszon”. Mint megjegyzik: a helyzet szombaton volt a legsúlyosabb talán, amikor füstfelhők homályos!-tották el Washington fölött az eget Vance volt hadügyminiszterhelyettes, aki Detroitban tavaly Johnson személyes megbízottjaként részt vett a „rend helyreállításában”, most igyekezett felhasználni ott szerzett „tapasztalatait” Washingtonban. Az amerikai fővárosban azonban nemcsak a kiégett házak és a romeltakarító munkálatok, valamint a több ezer katona és rendőr jelenléte figyelmeztet a történtekre. A városban ott is, ahol nem láthatók a pusztítás nyomai, ideges, riadt a légkör. As élelmiszerüzletekben, melyek újra kinyitottak, nagy a felvásárlási láz. A lakosság minden eshetőségre készen igyekszik élelmiszertartalékokat felhalmozni. Általános a félelem, hogy csak az „első menet” zajlott le, s ha most a katonai erőkkel átmenetileg úrrá lesznek is a helyzeten, a legkisebb szikra is elegendő lesz arra, hogy újra véres eseményekben robbanjon ki a felhalmozódott gyűlölet és elkeseredés a négergettókban. Általános a vélemény: sürgős cselekvésre volna szükség, hogy gyorsan megjavítsák a négergettók lakóinak nyomorúságos, kiló(Folytatás a 2. oldalon.) Washingtoni tudósítónk jelenti: A Martin Luther King meggyilkolása után az Egyesült Államokban kirobbant négertüntetések halottainak számát hétfő reggel 26-ban határozták meg, de mindenki tudja, hogy e szám nem teljes és még korántsem végleges, hiszen sok városban bizonytalan a helyzet, s az adatok a pusztulásról és rombolásról csak töredékesek. Washingtonban, ahol hétfőn délelőtt viszonylagos nyugalom uralkodott, a hatóságok által kibocsátott jelentés szerint csütörtök éjszaka óta hatan estek áldozatul az eseménysorozatnak. A sebesültek száma 986 s 4806 letartóztatás történt. Az összesítés szerint 852 kisebb-nagyobb tűz keletkezett A fővárosban 13 ezer szövetségi katona őrjáratozik. A nemzeti gárda és a rendőrség egységein kívül szövetségi csapatokat vezényeltek Chicagóba és vasárnap Baltimore-ba is, mivel a helyi erők képtelenek voltak megakadályozni a megmozdulások gyors továbbterjedését Agnero marylandi kormányzó a Fehér Házhoz intézett segélykérésében arra hivatkozott, hogy felkelésszerű helyzet alakult ki a városban. Az előző napokon délután négy órára hirdetett kijárási tilalom után hétfőn este hat órára tűzték ki a kijárási tilalom kezdetét Washingtonban. Az iskolákat is megnyitották, de a tanítás a szokásosnál másfél órával rövidebb ideig tart A hivatalokban kilencven perccel korábban fejezik be a munkát A reggeli órákban munkába siető dolgozók a négernegyedeken is áthaladhattak, melyeket eleddig a katonaság lezárt Sok helyütt lehet látni kiégett házsorokat, üresen tátongó üzleteket, leomlott falú épületeket. A 14-es és 7-es utcák egyes részei olyanok, mintha tüzérségi tűz vagy bombázás érte volna őket. A városnak ezekben a részeiben minden utcasarkon rohamsisakos, fegyveres katonák állomásoznak. Súlyos problémákat okoz, hogy mi történ Chicago. Ez a néger asszony — közli a UPI — át akart menni az úttesten, pedig mondták neki, hogy maradjon, íme a rendcsinálás. 1/ SZVSZ Főtanácsának rendkívüli ülése Vietnamról Moszkvában hétfőn megkezdődött a Szakszervezeti Világszövetség Főtanácsának rendkívüli ülésszaka, amelyre több mint 70 ország szakszervezete küldte el képviselőit, hogy megvitassák a világ dolgozói és a szakszervezetek által a vietnami nép harcával vállalt szolidaritás további erősítését és kiszélesítését. Hazánk szervezett dolgozóit Gáspár Sándor, a SZOT főtitkára képviseli. Louis Saillant, az SZVSZ főtitkára, beszámolójában rámutatott, hogy fellendülőben van a nemzetközi munkásmozgalom és növekszik a szakszervezetek tekintélye. A nemzetközi szakszervezeti mozgalomban megnyilvánuló ellentétek azonban jelentős mértékben korlátozzák tevékenységét. Ezt a fogyatékosságot fel kell számolni, mert az egység hiánya csak az imperialistáknak kedvez. Beszédének további részében Louis Saillant hangsúlyozta: a legújabb események fényében kitűnik, hogy az amerikai kormány a Vietnam jelenére és jövőjére vonatkozó kérdéseket a vietnami nép megkerülésével kívánja megoldani. Louis Saillant kifejtette, hogy a világ valamennyi kontinensén a szakszervezetek jelentős mértékben járultak hozzá a vietnami nép anyagi megsegítése érdekében indított mozgalom sikeréhez. A főtitkár külön méltatta a szocialista országok által a vietnami kormánynak nyújtott támogatás óriási jelentőségét. A titkárság nevében javasolta, hogy az ülésszak forduljon felhívással a világ dolgozóihoz és szakszervezeteihez, és kérte, hogy a május 1-i hagyományos megmozdulások központi követelésévé a következő jelszót tegyék: „Amerikaiak, távozzatok Vietnamból! — Vietnam a vietnamiaké!” Indítványozta, hogy a rendkívüli ülésszak intézzen nyílt levelet az Egyesült Államok szakszervezeteihez és dolgozóihoz, és Észak-Vietnam, valamint Dél- Vietnam népét üzenetben biztosítsa testvéri érzéseiről. Louis Saillant beszámolójában támogatta azt az elgondolást, hogy hozzák létre a vietnami néppel vállalt szolidaritást támogató, és a vietnami intervenció ellen küzdő szakszervezeti világkonferencia szervező-előkészítő bizottságát. A főtitkár után Tran Hoai Nam, a Dél-Vietnam felszabadításáért küzdő szakszervezeti szövetség állandó bizottságának elnöke indítványozta, hogy a Szakszervezeti Világszövetség május 1-én, július 20-án, október 20-án és december 20-án a világ különböző országaiban rendezzen tüntetéseket és nagygyűléseket a vietnami nép harcának támogatására. Hoang Quac Viet, a vietnami szakszervezeti szövetség elnöke, felszólalásában a világ dolgozóihoz fordult, hogy tegyék még hatékonyabbá a harcoló vietnami népnek nyújtott erkölcsi és anyagi segítséget. A különböző országok tengerészei és dokkmunkásai bojkott megszervezésével gátolhatják, hogy a Vietnamban harcoló amerikai csapatok újabb fegyverekhez jussanak. A szónok hangsúlyozta, hogy a vietnami nép számára a szolidaritási mozgalom a lelkesedés, a győzelem hatalmas forrása. Különösen súllyal esik a latba a szocialista testvérországok dolgozóinak segítsége. A vietnami szakszervezeti vezető hangsúlyozta, hogy le kell leplezni az amerikai kormány hazug békeszólamait. Johnson elnök március 31-i beszéde „ravasz fogás volt, amely arra szolgált, hogy leplezze az Egyesült Államok vereségét, leszerelje a világ népeinek az Egyesült Államok vietnami politikája ellen irányuló tiltakozó mozgalmát”. (MTI)